A felháborodások miatt leszedte a női feneket markoló kéz plakátját az EFOTT, bár azt mondják, azt teljesen félreértették az emberek: valójában nem egy férfi grabbeli meg amúgy trumposan a nőt, a kislány maga mutogatja szép új fesztiválos tetkóját.

Az idei Volt fesztiválon egy ismert nyugati sikereceptet is kipróbál a szervezőcsapat július 1-4. között Sopronban:

• lesz egy robotokat formáló Telekom Nagyszínpad,
• és egy Petőfi Rádió – OTP Junior Nagyszínpad

A két Nagyszínpadon délután 3-tól reggel 6-ig egymást váltják a zenekarok és DJ-k: amikor véget ér az egyiken egy koncert, máris kezdődik a következő a másik színpadon.  

Borsodi Kingdom of Hegyalja, azaz Hegyaljai Borsodi királyság nevet kapta az egykori Hegyalja fesztivál, amit egy év kiahagyás után  2015. július 16 és 19 között rendeznek meg a megszokott helyszínen, a Tisza-híd lábánál, a rakamazi kempingben. A 15 éve létező rendezvény kőmetál fesztiválból lett szépen lassan, majd egyre gyorsabban egy pontosan ugyanolyan tömegrendezvény, mint a Volt vagy a Sziget, egyre kevesebb metálzenekar lépett fel, és a közönség is átalakult, bár a legtöbb tarajos punkot és true metálos arcot még mindig itt lehet látni.

A hivatalos sajtóközleményben szervezői vérfissítésről írnak, de megnyugtatnak mindenkit, hogy az esemény névadó főtámogatója továbbra is a Borsodi Sörgyár lesz, és az előkészüketek már javában folynak. Ami a nevet illeti, mert azért nem mehetünk el szó nélkül mellette, a szervező cégtől ered, amit Kingdom Production Kft.-nek hívnak. A királyság szervezői már megegyeztek a helyszínt biztosító rakamazi önkormányzattal, és előrehaladott tárgyalásokat folytatnak Tokaj város önkormányzatával - hogy miről, azt egyelőre nem tudjuk.

Kovács Péter, a Kingdom Production Kft. operatív igazgatója azt írja, hogy az elmúlt évek során a magyarországi és külföldi fesztiválokon szerzett tapasztalatainkra és kapcsolatainkra építve szeretnénk egy nemzetközi szinten is elismert rendezvényt létrehozni. Fontosnak tartjuk, hogy a korábbi Hegyalja Fesztivált szerető közönség továbbra is megtalálja szórakozását, de a zenei kínálat bővítésével új látogatókat is igyekszünk idevonzani. Határozott elképzeléseink vannak, és hosszú távon gondolkodunk. A Borsodi Kingdom of Hegyalja életérzést, amit közvetíteni szeretnénk, egy új, összetéveszthetetlen arculat és markáns tematikus üzenetek jellemzik majd. A várható programokról és a fellépőkről hamarosan tájékoztatást adunk.

Ebből a zenei kínálat bővítése kitátel a legfontosabb, már ha a grindcore-thrash-glam metal vonalon indulnak el, de persze csak hülyéskedönk, jön majd a Paramore meg Parov Stellar, ha szerencsénk van, a Tarantinos is. 

Azt már korábban bejelentették, hogy lesz  Motörhead a soproni VOLT Fesztiválon, most újabb nevekkel bővül a lista: lesz Rise Against, Parov Stelar Band és Parkway Drive is. Nemcsak a Voltra, de a Balaton Soundra is lehet már jegyeket venni, az első 10 000 bérletet 49 900 forint helyett 39 900 forintért lehet megvenni, a bérleteseket pedig egy nulladik nap is várja.

Újdonság az is, hogy radikálisan átalakulnak a fesztivál fő programhelyszínei:

• a Party Aréna 30-40%-kal nagyobb lesz és új helyre költözik,
• új külsőt kap a Telekom Terasz, ahol a fellépő sztárokkal lehet együtt bulizni,
• egy helyre költözik az összes kemping,
• és lesz egy VIP kemping is, magasabb komfortfokozattal, extra szolgáltatásokkal, saját napozóstéggel bővítve.

Az információt elsőként a Hegyalja.info tette közzé, mi azért felhívtuk Bukovinszky Bélát, a fesztivált 2000 óta szervező cég, a Delta Fest ügyvezetőjét, hogy mit kell tudni az egy év után feléledő rendezvényről, ami Kelet-Magyarország legnagyobb ilyen rendezvénye volt addig, míg létezett (tavaly ezt a titulust a debreceni Campus Fesztivál birtokolhatta). A fesztivál tavaly azért maradt el, mert sem állami, sem helyi támogatást nem kaptak hozzá olyan mértékben, hogy a 2013 karácsonya körül még ingyenesnek meghirdetett bulit meg lehetett volna rendezni. 

A tavalyi kihagyás több százmilliós bevételkiesést jelentett a környéknek, mondta Bukovinszky az Indexnek: „Iparűzési adó, idegenforgalmi adó, áfa stb., mindenki megérezte a hiányunkat, az üzletek forgalma, a szálláshelyek kihasználtsága visszaesett, nem ragozom.” A rakamazi kempingben rendezett fesztivált jövőre egy átalakított szervezőgárda hozza majd tető alá, Bukovinszky szerint az új arcok „fiatalok, értenek ahhoz, amit csinálnak, korábban hazai és nemzetközi fesztiválok háttérembereiként dolgoztak, és nagyon lelkesek”. Neveket egyelőre nem árult el, mint ahogy arról sem beszélt, milyen fellépőkkel tárgyalnak. „Babonából ilyenkor nem beszél az ember, csak ha biztos a dolog. Az nyilvánvaló, hogy amit én személy szerint szeretnék, azaz egy olyan rockfesztivált, amilyen a Hegyalja régen volt, ma már értelmetlen megrendezni. Ezzel nem azt mondom, hogy nem lesz rockzene, de a Morörhead–Slayer–Mastodon-vonal sajnos kiesik a a műsorból.”

A 2015-ös fesztivált szokás szerint július 3. hetében rendezik majd meg, azaz várhatóan július 15–19. között. A döntés, mármint hogy egyáltalán lesz ilyen rendezvény a környéken, csütörtökön, a tokaji önkormányzat ülésén született meg, írja a Hegyalja.info. Posta György polgármester szerint a szervezők már felvették a kapcsolatot Rakamazzal, hiszen hivatalosan a szabolcsi városhoz tartozik a fesztiválnak otthont adó terület. Ezt egyébként az Indexnek Bukovinszky Béla is megerősítette: „Kicserélődött a két város képviselő testülete, új vezetőkkel kellett tárgyalnunk, és azt hiszem sikerrel. Jó ez a buli mindenkinek, érthető, hogy a tavalyi kihagyást látva ők is örülnek annak, hogy ismét belevágunk.”

"Magyarország a fesztiválokban is erős" – jelentette ki Hoppál Péter, a kultúráért felelős államtitkár a Magyar Fesztivál Szövetség szerdai konferenciáján, így hazánk nemcsak a kultúrájára, hanem a fesztiváljaira is büszke lehet, mondta. Az immár 12 éves fesztiválszövetség jelenleg 98 tagszervezetet tömörít, és 215 rendezvényt képvisel, a rendezvényük célja pedig az volt, hogy összefogja a szakmát és a témában illetékes kormányzati szervezeteket, ezzel is elősegítve a kulturális és turisztikai piac fejlesztését. Abban nagyjából mindenki egyetértett, hogy fesztiválokból túlkínálat van a magyar kultúrpiacon, ám akadtak gyújtópontok is a beszélgetés során.

Elindult a legnagyobb nemzetközi fesztiválelismerés, a European Festival Awards szavazása. Gerendai Károly, a Sziget alapítója szerint a legjobbak közt a legjobbnak lenni óriási presztízst ad a fesztiváloknak. „A díjazottak sokkal kiemeltebben kerülnek a nemzetközi szakma és a zenekarok fókuszába és ez nagyban hozzájárul, hogy minél színvonalasabbá, zeneileg erősebbé váljanak ezek a rendezvények” – mondta a főszervező.

Ismét elkészítette az Artisjus a szokásos háromhavi (június–augusztus) zenei toplistáját, ami a youtube-os lejátszásokat, illetve facebookos és rádiós népszerűséget vizsgálja. A mostani listák a nyári időszak zenefogyasztási szokásait összegzik, és ahogy eddig mindig, most is elképesztően lesújtó helyzetet fest a magyar popzenéről, ami már nincs lemaradva 20 évvel mindenkitől, hanem kialakította a saját kis szemétdombját.

Azt nem lehet mondani, hogy a Szegedi Ifjúsági Napok egyenletes képet mutatna magáról az elmúlt években. Sokáig próbálgatták a szervezők azt a receptet, hogy az egyetemisták körében legmenőbb hazai zenekarok mellett néhány egykor népszerű, mára erősen megkopott fényű külföldi fellépővel csábítsák a tömeget a Tisza-partra. Ez a legtöbbször azt eredményezte, hogy a magyar húzóneveken minimum dupla annyian voltak, mint a nagy csinnadrattával beharangozott nemzetközi sztárok fellépésein.

Aztán tavaly végre felfogták, hogy tök felesleges egy csomó pénzt elverni párslágeres, minimum tíz éve lecsengett külföldiekre (pláne, mivel azoknak idő közben lett saját fesztiváljuk Szegeden), és mivel egyébként is ment a spórolás ezerrel, csak magyar fellépőket hívtak a SZIN-re. Gond csak a spórolás egyéb részeivel volt, ami miatt tavaly már azért erősen fapados képet mutatott a fesztivál. Összementek a színpadok, alig lehetett hol bulizni éjfél után, és napközben sem volt túl sok minden a civilek standjain kívül.

Aztán idén szervezőváltás történt, az önkormányzati tulajdonú Ifjúsági Háztól egy vállalkozó vette át a fesztivált, akinek persze komoly érdeke fűződött ahhoz, hogy délután 3-tól reggel 6-ig legyen hol és miért folyamatosan fogyasztani. A koncepció ismét módosult: újra lett több helyszín, ahol reggelig mehetett a bulizás, napközben is sokkal jobban belakott, sokszínűbb lett a fesztivál. És hívtak egy-két külföldi fellépőt is, ráadásul nem is az ezer éve lecsengett fajtából.

Ehhez képest az árak maradtak barátságosak, az igazán nagy fesztiválokkal szemben itt szinte fillérekből lehetett bulizni. A helyszínen hatezer forint volt egy napijegy, tizenhét körül a bérlet, de aki figyelte az akciókat, pár hónapja még akár tízezer forintért is vehetett magának egész hétre szóló belépőt. A csapolt sör 350 forintba került, és enni is simán lehetett 6-700 forintból, vagy akár kevesebből is. 

A 80-as, 90-es évek legismertebb (bár nem feltétlen legjobb) zenei produkciói augusztus 29-én Magyarországra jönnek élükön David Hasselhoff-fal. A Nova Rockon gyakorlatilag sokkot kaptunk a fellépésén, de a Hungaroringen rajta kívül még a 2 Unlimited, Sabrina, Haddaway vagy a Vengaboys nehezen feledhető slágereire lehet majd bulizni. Ráadásul ott lesz Samantha Fox, a nyolcvanas évek meztelenkedő énekesnője is, akivel telefonon beszélgettünk a buliról. Az is kiderült, hogy az anyukájával érkezik hozzánk.

Vonaton utazni mindig élvezet. Olyan, mint a 4-es 6-os, csak tovább tart. A velem szemben ülő francia lány unottan krákog, és kábé tízpercenként a lábamra lép. Fotóskolléga mögöttem izzad a gumicsizmájában – hiába, na… felkészültünk az armageddonra. Gumicsizma, bakancs, meleg ruha, esőkabát. A póló és a fürdőruha meg otthon maradt. Az idő amúgy is elromlik délutánra. Hogy melyikre? Azt már nem néztük meg. Bármelyikre. Mindegyikre.

Szerdán második alkalommal kezdődött meg Zamárdiban a Strand Fesztivál, az eredetileg főleg a Petőfi rádiós magyar előadókra fókuszáló rendezvény, amit a Balaton Sound területén tartanak. Idén a hazai fellépők mellett több külföldi előadó is koncertezik: a szerdai Papa Roach után lesz Parov Stelar, Dub FX, Knife Party és John Newman is.

„A Hegyalja fesztiválon történt pár éve, hogy a srác romantikázni akart a lánnyal a sátorban, de a mécsesek miatt a rossz teafőzőből szivárgó gáz belobbant,

a sátor egy másodperc alatt elhamvadt. A fiúról és a lányról minden szőr és haj leégett,

harmadfokú égési sérüléseket is szenvedtek, az már a bőr mélyebb rétegeit is érinti. Gyorsan odaértünk, a robbanás után 23 perc múlva alapellátással már a mentőben voltak, túlélték.”

Kezdjük a kérdéssel, ami minden fórumozót izgat éppen: megint nullszaldós lesz a Sziget, vagy idén lesz nyereség is?

Egyszer engem jó pár éve, pont itt az Indexen egy cikkben lenullszaldósoztak, és azóta is ezt nyögöm. Tudom, ebben az országban ezt nehéz elhinni, de mi komolyan igyekszünk transzparensen működni, és csak akkor mondtuk, hogy veszteséges volt a rendezvény, amikor tényleg így is történt. Sőt, többször akkor is hozzátettük, hogy attól, hogy a Sziget veszteséges, a cég még lehet nyereséges, hiszen több lábon állunk, több fesztivált és egyéb rendezvényt is szervezünk. Eddig 22 Sziget volt, és abból, ha jól emlékszem hétszer volt nullszaldós vagy éppen veszteséges a rendezvény. Tavaly viszont miután visszaesett a nézőszám, a kiadások meg nőttek, így tényleg súlyos veszteségeket termelt a fesztivál, amihez hozzájött, hogy egy bécsi rendezvénnyel is csúnyán befürödtünk. Így még a Volt és a Sound nyeresége sem volt elég, kénytelenek voltunk az idei évet azzal kezdeni, hogy el kellett küldenünk 14 kollégát, és mindenkinek csökkentettük a fizetését. Ugye azt azért senki nem gondolja, hogy azért tettük, hogy még többet kaszáljunk, egyszerűen a túléléshez nem volt más választásunk. Szerencsére, idén már látszik, hogy jó évet fogunk zárni: nőtt az elővételben megvásárolt jegyek száma, nem csak külföldön, de évek óta először Magyarországon is. Csütörtökön telt ház volt a Szigeten, még úgy is, hogy 5 ezerrel idén megnöveltünk a fesztivál befogadóképességét is, vagyis 22 év után most először bulizott együtt 85 ezer ember. Azt gondolom, hogy idén nincs okunk panaszra, végre megint nyereséges lesz a Sziget is.

Egy-egy esős nap egyébként hogyan befolyásolja a bevételeket? Mekkora bukással kell számolni, ha elered?

Ezt nehéz megmondani. A Balaton Soundon idén 11 milliót költöttünk arra, hogy az eső nyomait eltüntessük, hogy ne legyen mindenhol sár, szivattyúztuk a vizet, homokot szórtunk, munkagépekkel egyengettünk a talajt. A Szigeten nem volt akkora eső, viszont nagyobb a terület, de ezért vélhetően ennél kisebb lesz a számla a végén. Azt, hogy mennyi a kieső bevétel, szinte lehetetlen megmondani. Csütörtökön például úgy döntött látogatórekordot a Sziget, hogy este hatig esett, és azon aggódtunk, hogy hiába kelt el elővételben 15 ezer napijegy, abból is csak 2-3 ezren jöttek ki délután 5-ig a Szigetre. Aztán elállt az eső, és hirtelen hosszú sorokban tódultak a bejárat felé az emberek. Egyébként, ha délután 5 és 10 között esik, akkor van igazán baj, hiszen a legtöbben ekkor indulnának el a Sziget felé, de sokan, ha úgy érzik nagyon eláznának, inkább ki se mozdulnak otthonról. Egy igazán rossz idő akár napi 10 ezer látogatóval kevesebbet is jelenthet, amit könnyű kiszámolni, ez bruttó 160 milliós kiesés, csak a jegybevétel oldalon. Ugyanakkor, ha csak késő éjjel kezd el esni, mint ahogy pénteken történt, akkor az a bevételek szempontjából talán már mindegy: nem hiszem, hogy azért fogyna lényegesen kevesebb fröccs, mert zuhog, sokan a fedett sátrakban buliznak, sok napijegyes meg amúgy is hazamenne a Nagyszínpad utolsó koncertje után. Persze a hangulatra rányomja a bélyegét a rossz idő, így simán előfordulhat például, hogy a Soundra jövőre kevesebb jegyet vesznek meg az emberek az idei tapasztalataik miatt.

Az ott élő állatoknak félelmetes, idegen és veszélyes a Sziget Fesztivál, de ha szerencséjük van, túlélhetik. Sziget-fíling sünperspektívából. (Ha bármikor sérült sünt talál, keresse a Sünbarátokat!)

A Sziget Fesztivál ideje alatt 155 beteget láttak el a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Sürgősségi Betegellátó Centrumában, írja az MTI. Még az utolsó estét követő reggelen is voltak szigetlakók, akik a centrumban búcsúztatták a bulizással töltött hetet. A betegek több mint 90 százalékát a kórházi ellátás és néhány órás megfigyelés után elengedték, de volt néhány súlyosabb eset is, mint például méhen kívüli terhesség, műtétet igénylő törések, tályogok, alkohol- és drogtúladagolás.

A legfiatalabb ellátott fesztiválozó 1998-ban, míg a legidősebb 1972-ben született. A 155 beteg között csak 39 volt magyar, a hollandok közül 40-en kerültek a kórházba, a legtávolabbi beteg Új-Zélandról érkezett.

Azoknak akiket elláttak, sokszor nem volt biztosításuk, vagy nem volt náluk a biztosítást igazoló kártya. Ebben az esetben a kórház kizárólag az életmentő ellátásokra lenne jogosult, de mint írják, "természetesen emberiességi megfontolásokból" mind a 155 beteget ellátták. Kiemelték, hogy ezt annak ellenére megtették, hogy az előző években az ilyen betegek ellátásának költségét a mai napig nem kapták meg.

A Sziget egyik új helyszíne volt a logikai játékok sátra mellett felállított Rubik sziget, ami az idén negyvenéves Rubik-kockát népszerűsítette (vagy inkább ünnepelte, mert minek egy olyan játékot népszerűsíteni, amiből eladtak 350 milliót, és aminek kiállítás nyílt Amerikában).

A helyszínt hat konténerből és egy vázszerkezetből állították össze, egész ötletesen, és bár az épület formája inkább tégla lett, mint kocka, a festéséről rögtön a játék juthatott a látogatók eszébe. A hat konténer közül kettőt lefoglalt a földszinti kocsma, a több négyben pedig négyféle módon borultak le az egyik legsikeresebb magyar találmány előtt.

Rögtön az elsőben például azzal, hogy más híres, és a hétköznapokban elterjedt magyar találmányokkal (például gyufa, golyóstoll) szerepeltették együtt, minden találmányt egy-egy portréfotón elhelyezve, olyan arcokkal, akik akár a Szigeten is előfordulhatnak. Egy konténerben filmvetítés kapott helyet (régi reklámok és dokumentumfilmek, illetve egy kertévés anyag), egyben inkább kicsiknek való kreatív foglalkoztatósarok, az utolsóban pedig kockakirakó bajnokok, akik közül egyik éppen ott jártunkkor mutatta be, hogy Rubik-kockával is lehet csajozni.

Közben a helyszín aljában folyamatosan mentek a bemutatók és versenyek, a felső részen pedig a fesztiválozók hesszeltek a tömeget nézve (egyébként még az esti koncertek alatt is sokan mozogtak a konténerekben). A többnapos versenyt végül a magyar származású, tízéves Robert Alexander Antal nyerte 22,48 másodperccel.

A projekt kreatív vezetője, Radnai Péter szerint az épületet el lehetne vinni az ország más pontjaira, más rendezvényekre is, akár egy vándorkiállítást csinálni. A távlati cél ennél is nagyobb: annak a magyar kreativitást ünneplő budapesti központnak a megépítése, aminek híre pár éve előkerült, és amiről Rubik Ernővel is beszélgettünk áprilisban.

Elly Jacksonnak pont olyan a haja, ahogy elképzeltem – egy merész söpréssel az egész az arcának a bal oldalán van –, a napszemüvegét pedig egy pillanatra sem veszi le. Nem úgy néz ki, akivel egyszerű lesz beszélgetni, én kifejezetten rettegek attól, hogy most, a Sziget utolsó napján az interjúkonténerben meg fog történni a legnagyobb félelmem, és végre szemtől szembe kerülök valakivel, aki csak igennel és nemmel fog válaszolni, én meg tíz percet kaptam, a bekészített kérdéseim negyven másodperc alatt elfogynak, ott ülünk egymással szemben, én majd a jegyzeteimbe bámulva fogok hümmögni, ő meg majd nyomkodja a telefonját.

Ehhez képest ő kérdezi meg a nevem, amikor nagy zavaromban elfelejtek bemutatkozni.

A La Roux a kétezres évtized végén, a brit újhullámos csajénekesekkel (Little Boots, Florence & The Machine) nagyjából egy időben robbant be a popzenébe a nyolcvanas évekre erősen emlékeztető, éles hangon előadott, harcos szintipoppal. A Bulletproof és az In For The Kill olyan sláger lett, amit azt hiszem a mai napig játszanak a Petőfin, de mégsem lehet igazán megunni, vagy legalábbis nekem még nem sikerült.

A második La Roux-lemez napokkal ezelőtt jelent meg, és feltettem a nyitókérdést, ami eszembe jutott róla:

Mi az atyaúristen az a szexotéka?

A Sexotheque a Trouble In Paradise ötödik száma és arról szól, hogy egy férfinek van pénze, de mégsem veszi fel a telefont, ha hívja az asszony, mert éppen a szexotékában van. Nagyon akartam tudni, hogy mi az a szexotéka, mert a szó képtelen elhagyni a fejemet azóta, amikor először hallottam.

Jackson itt rögtön a pár méterrel arrébb ülő középkorú turnémenedzserére mutat és azt mondja, hogy az egész az ő hibája, mert leszervezett egy montreali koncertet, ahol tényleg létezik egy ilyen nevű szexklub. Annyira megtetszett neki a név, hogy nemcsak egy számot, hanem az egész albumot így akarta hívni, de a kiadója nem engedte. Szerintük kevesebbet tudott volna eladni belőle, ha benne van a szex a címében, ami mindkettőnk szerint nettó hülyeség, főleg akkor

A Trouble In Paradise viszont pont nem. A bemutatkozó album tele volt hősies, összeszedem-magam-ha-beledöglök-is himnuszokkal, ehhez képest az új lemez egy sérülékeny, néha kicsit megtörtnek tűnő Elly Jacksont szerepeltet. Ami egyrészt érthető, mert Jacksonnal sorban történtek a kellemetlen dolgok: egyrészt alkotótársa, Ben Langmaid otthagyta őt, és azóta ilyen fura passzív-agresszív kampányt folytat az interneten a La Roux ellen, másrészt pedig olyan súlyos szorongása volt, hogy tönkretette a hangszálait. Hosszú hónapokig képtelen volt kiénekelnie a rá jellemző magashangokat, úgyhogy nem tudott sem koncertezni, sem új számokat felvenni.

Írni viszont igen, ebben a keserves időszakban készült például a Silent Partner, egy hétperces, majdnemhogy döngölős dal, amit a szigetes koncerten is előadott. Arról szól, hogy hogyan próbál megbirkózni a saját szorongásával.

A felvételek nagyon nehezen mentek. Nem mentek a magas hangok, elvesztettem az önbizalmam.

Utána azért megnyugtat, hogy sikerült visszanyernie, és a koncerten már teljesen biztos vagyok benne.

Amikor a Trouble In Paradise adatait böngésztem, akkor az egyik számon feltűnt Grace Jones neve, ami egyrészt tökéletes útjelző arra nézve, hogy milyen is az új lemez hangzása, másrészt meg hátha tényleg besegített valamiben.

Dehogyis! 

- mondja Jackson úgy, hogy egy pillanatra megijedek. Arról van szó, hogy egy akkordot felhasználtak Grace Jones 1982-es My Jamaican Guy című klasszikusából a Tropical Chancer című számban, de ennek az volt a feltétele, hogy 30 százalékot kapjon a jogdíjakból.

Jackson viszont nem tudja őszintén azt mondani, hogy zavarja Jones neve az albumának borítóján, annak ellenére, hogy minden, emberileg lehetséges pénzt próbál megkaparintani tőle.

Grace Jones pénzmarkolása azért nem zavarja az itt már egyre jobban megnyíló Jacksont, mert pont azt a korszakot testesíti meg, amit annyira imád és ami akkor hatással volt az új albumára. A bemutatkozó lemez puttyogós, nagyon szintetizátoros popjával ellentétben a Trouble In Paradise-t leginkább a korai nyolcvanas évek trópusi diszkója ihlette, amiben már nem New York hedonizmusa jelent meg, hanem az egzotikus tengerpartok és dzsungelek hangulata. (Zenebuzi kitérő helyett inkább mindenki hallgassa meg ezt a válogatást)

Elkezdem sorolni a neveket: August Darnell, Kid Creole, ő pedig közbevág, hogy:

Talking Heads!

Akkor jövök rá, hogy azért vállaltam el ezt az interjút, mert ez a tíz év a zenetörténelemben simán benne van a top 3 kedvenc zenei korszakomban. 

Úgyhogy mint két egyenrangú zenebolond, megegyezünk abban, hogy van bőven fiatal rajongója ennek a korszaknak, viszont még mindig úgy tekint az emberek többsége a diszkóra, mint a pestisre.  És abban is egyetértünk, hogy minden minden zenei vonal, ez is kitermelte a baromi unalmas és egészen egyszerűen szar előadóit. Mint például Gloria Gaynor vagy a Boney M. A Trouble In Paradise-nak semmi köze nincs ezekhez.

A már emlegetett hétperces Silent Partnerrel – amiről egyre jobban úgy gondolom, hogy Jackson számára a legfontosabb dal, amit valaha írt – azt az érzést akarták visszahozni, amikor még a popzenészek 12” remixeket készítette a saját dalaikból.

Nem akartunk gátat szabni a saját kreativitásunknak, nem akartuk azt, hogy az ötleteinket, amik nem férnek bele három percbe, valamelyik remixelő DJ csinálja meg helyettünk. Többet akartuk hallani a basszust, hát kinyújtottuk hét percre!

De nem sok az a hét perc? Jackson szerint van egy ilyen téves elképzelés a popzenében, hogy az embereknek se kedvük, se idejük meghallgatni bármit, ami három percnél hosszabb. Szerinte viszont ez hülyeség, az emberek képesek odafigyelni arra, ami tetszik nekik, nem a hossz a lényeg, hanem az, hogy ne egy formula legyen, amit az arcukba tolnak.

Kész, ennyi volt, vége az idei Szigetnek. A nagy sírás-rívás előtt azonban még akadt búcsúajándék, mint például La Roux zseniális koncertje vagy az Outkast visszatérő turnéjának kicsit csalódást keltő fellépése, és persze az olyan, lassan rendszeres vendégek, mint a NOFX, Calvin Harris vagy a Triggerfinger.

 A Middlemist Reddel hónapok óta forgatunk, ősszel átfogó videónk jelenik meg majd a zenekarról.

Jack Steadman, a Bombay Bicycle Club énekese szerint az első magyarországi fellépésük remekül sikerült (nekünk is tetszett, bár kissé bágyadtnak találtuk). Szereti, amikor először játszhatnak valahol, mert olyan embereket lát a tömegben, akik régóta várják, hogy láthassák a zenekart, ezért különösen lelkesek. Ilyenkor mindig szomorú, hogy miért nem jöttek korábban. Az állandó turnézást kihívásként éli meg, mindig próbál valamin változtatni, hogy saját magának is érdekes maradjon.

Nem akarod minden este ugyanazokat a számokat játszani, nem akarod ismételni magad, szóval mindig próbálni kell változtatni azon, amit csinálsz, hogy ne váljon egyhangúvá.

Ebből szerinte a közönség nem sokat vesz észre, inkább saját maguk miatt csinálják.

A zárónapi pontos adatok még nincsenek meg, de most már biztos, hogy látogatócsúcs született az idei Szigeten, mondta vasárnap este az MTI-nek Gerendai Károly, a főszervező. 410 és 420 ezer között lesz a végső szám.

Korábban soha nem fordult elő, ami idén igen: még a fesztivál előtt elfogytak a bérletek. Aztán csütörtökön már megdőlt a régi napi rekord 85 ezer látogatóval.  Az eddigi összlátogatószám a 2009-es Szigeten volt a legmagasabb, 390 ezer, tavaly viszont csak 361 ezren mentek ki.

A látogatócsúcs azt is jelenti, hogy az idei Sziget mindenképpen nyereséges volt. Tavalyhoz képest 2014-ben nagyjából 300 millió forinttal nőttek a kiadások, ezzel együtt úgy kalkuláltunk, hogy a 390 ezres látogatottság jelenti a nullszaldót, és ezt sikerült túlszárnyalni

mondta Gerendai.

A 2013-as Szigetről Gerendai akkor azt mondta, hogy veszteséges volt, és bár a korábbi évekből is rengetegen hasonló borús nyilatkozatokra emlékeznek, tavaly utánaszámoltunk, és meglepődve láttuk, hogy az utóbbi 13 évet nézve Gerendai 8 alkalommal mondta, hogy nyereséggel zártak. Az idei lesz a kilencedik.

Szeles Géza, a Sziget egészségügyi szolgálatának vezetője elmondta az MTI-nek, hogy vasárnap reggelig csaknem 1700 esetet láttak el a fesztiválon. A végtagsérülések voltak a leggyakoribbak,  ezután jöttek a belgyógyászati, fül-orr-gégészeti és a szemészeti panaszok.

A legsúlyosabb probléma gerincsérülés volt, ez kétszer fordult elő. Az egyik esetben bebizonyosodott, hogy csigolyatörésről van szó, a beteg lebénult. Koponyatörés-gyanúval is kezeltek egy embert, és előfordult szívinfarktus és bélátfúródás is. "Az utóbbi kettőnek valószínűleg semmi köze a fesztiválhoz, egyszerűen a nagy számok törvénye alapján, éppen ott és akkor fordult elő" - mondta Szeles. Idén, először a Sziget történetében, tüdőembólia miatt kellett kezelni egy fiatalt. Őt sikerült még időben ellátni, megmenekült.

Az alkohol és a drogok okozta problémák száma évek óta stagnál. Alkohol miatt napi 10-15, drog miatt napi 6-8 embert láttak el. Az utóbbiak nagy része kórházba került, de alkohol miatt senkit sem kellett bevinni.

Szeles szerint egyre kevesebb az ellátandó eset, mert jobb az együttműködés a krónikus betegekkel, a többség már nem felejti otthon vagy a sátrában a gyógyszerét, hanem beadja az egészségügyi szolgálathoz, így nem tűnik el.

Lasz György, a Sziget biztonsági főnöke szerint a látogatók számának növekedése ellenére a bűncselekmények száma folyamatosan csökken, a korábbi években több százszor fordult elő például sátorfosztogatás, idén viszont csak 22-szer. Ennek szerinte az lehet az egyik oka, hogy mostanra már nagyon sokan használják az értékmegőrzőket, és több zárt kemping is rendelkezésre áll. Alig volt verekedés vagy más erőszakos cselekmény. Lasz azt mondta: csak néhányszor kellett a biztonsági szolgálatnak emiatt intézkednie, és senki nem sérült meg súlyosan.

Repülőgéppel emelkedtünk a Hajógyári-sziget fölé, és néztük meg, hogyan kavarog a tömeg a Nagyszínpad előtt, milyen színes sátrakban élnek a szigetlakók, és hogyan nem fürdik senki sem a Dunában.  Képeinkért kattintson! 

Már megint vége egy Szigetnek, hétfőn és kedden már megint meg fognak telni a háziorvosi rendelők port köhögő, levert emberekkel. A rutinos fesztiválozók erre azt mondják, hja, megint itt a Sziget-betegség. De mi is ez a minden évben előkerülő kór?

Semmi, mert ilyen betegséget természetesen nem ismer az orvostudomány; a Sziget-betegség okozója nem egy konkrét vírus vagy baktérium, csupán arról van szó, hogy a fesztivál hete alatt legyengül az immunrendszerünk, így fogékonyabbak leszünk mindenféle (jellemzően légúti) fertőzésekre, amik cseppfertőzéssel a tömegben jobban is terjednek.

A szigetes szombatnak a Prodigyről kellett volna szólnia, de nekünk minden más volt fontos. 

BOMBAY BICYCLE CLUB

A Bombay Bicycle Clubnál nem létezik kellemesebb aláfestő zene a megfáradt nyári délutáni napon sörrel a kézben lazán mosolyogva bólogatáshoz, de igazán ez a legtöbb, amit el lehet mondani róla – gondoltam a koncert első húsz perce után, pedig addigra már két „húzószámon”, az új lemezt nyitó Overdone-on és az előző lemez himnikus Shuffle-jén is túl voltak. Aztán az első, jóval zajosabb lemez What If-jénél történt egy kisebb csoda: megszólaltak a gitárok a színpadon, de úgy istenigazából, és ekkor egy percre úgy tűnt, hogy egy rockzenekar áll a színpadon (ők maguk nem ragaszkodnak ehhez a minősítéshez, de Jack Steadman énekes szerint, amikor élőben játszanak, akkor mégiscsak azok). A szintén elsőlemezes Evening/Morning döngölős basszusa még fenntartotta ezt az energiaszintet, a kedves és szerethető bágyadtságot azonban csak rövid időre sikerült megtörni, hogy aztán a magyar koncertlátogatók mércéje szerint meglehetősen rövid koncert utolsó félórájára újra átvegye az uralmat.

A Feel bollywoodi sample-jénél újra eszembe jutott, hogy a srácok mégiscsak februárban adták ki az új lemezüket, amiről aztán a másik nagy slágert, a Luna-t is eljátszották, a hangulat pedig talán a tökéletesen együtténeklés-kompatibilis refrénű Carry Me-nél ért el a csúcsára, de a közönségnek nem maradt sok ideje megélni a katarzist, mert itt vége is volt a koncertnek. Nem állítom, hogy az észak-londoni srácok őrületesen felráztak volna engem vagy bárkit a félnagyszínpadnyi közönségből, de az amúgy is okos, finom és mosolyra késztető zenéjüket több mint korrektül adták elő, figyelemreméltó szerénységgel. 6,5/10, a délutáni fellépés hátrányaival és a hiányzó rajongási faktorral kiigazítva 7,5. (mikolab)

Utolsó napjához ért az idei Sziget, lassacskán ideje lesz elköszönnünk a fesztiváltól. A méltó búcsúról ezúttal is egy tucatnyi olyan fellépő gondoskodik, akikkel nem lőhet mellé a zárónapon. Lesz bowiefunk, posztdubstep, szinti(s)pop és izgalmas elektronika. Vasárnap a Szigeten, programajánló.

A Nagyszínpad előtt minden este volt egy látványos akció, de a legőrültebb szombatra maradt.

Utolsó nap, utolsó lehetőség, hogy minőségi zenére csapd magad szét. Őket ajánlják a Sziget magyar fellépői.