Az új szintet ennek a derék elektromosbicikli-tulajdonosnak sikerült megugrania szülővárosomban, a napfényes Gyulán. Hősünk bevásárolni ment (tekert-gurult) a város szélén fekvő helyi Intersparba, és biztosra ment: olyan helyre igyekezett leláncolni a gépét, ahonnan biztosan nem lopják el. Márpedig a bevásárlókocsik maguk is lánccal vannak rögzítve – hát ennél biztosabbra hogy is mehetett volna?
A mesterterv egyébként csúnyán összeomlott volna, ha nem olyan jószándékú ember fedezi fel a nagy innovációt, mint Ádám, hanem valaki, akinek éppen fáj a foga egy elektromos biciklire, de nem akarna vagy tudna venni. Ráadásul két stratégiai ponton is elbukott volna a dolog.
Egyfelől az elmélet volt hibás: elég, ha bedobunk a bevásárlókocsiba egy 100-ast (20-ast? 50-est?), máris mobilissá vált a kocsi és vele együtt a bicikli. Ekkor már csak óvatosan odébb kell tolni ezt a furcsa házasítást, aztán egy fémvágó eszközzel egy jó mozdulat, és miénk a gép. Másfelől elhibázott volt a kivitelezés, hogy jobban látható legyen, itt alant mutatom kinagyítva is: a biciklit úgy sikerült úgynevezett biztonságba helyezni, hogy valójában egyetlen mozdulattal elemelhetővé vált. Méghozzá szó szerint: a láncot ugyanis úgy tette rá a bevásárlókocsira, hogy elég lett volna azt egy picit megemelni, és a lánc máris leesik, vihető a bicaj (oké, a kerekén a lánccal, de ez szintén ideiglenes probléma lett volna, azt hiszem).
