Mi a fenét akar Orbán ezek után?
Na jó, nem ezekkel a szavakkal, de nagyjából erről szól az a Kitekintőn megjelent elemzés, amit az Orbán–Merkel-találkozón látottak alapján írt a szerző. Érdemes elolvasni, néhány gondolatot azért kiragadnék belőle:
- Magyarország két fő szövetségese (USA, Németország) közül immár a másodikkal is össze fogja rúgni a port.
- "Eközben pedig kitartóan flörtölünk Putyinnal"
- "Orbán ezzel harapófogóba navigálta magát és az országot, hiszen az oroszoknak addig vagyunk érdekesek és hasznosak, amíg fel tudnak minket használni külpolitikai céljaikra."
- "Leginkább azonban az ukrán válság és az orosz kapcsolat kapcsán húztuk ki a gyufát. A fő kérdés tehát, hogy mit adhat nekünk Orbán szerint Oroszország, amiért megéri szembemenni azokkal az államokkal, amelyek a legnagyobb befolyással bírnak Magyarország biztonsági-gazdasági sorsa felett."
- "Elég csak egy pillantást vetni a Moszkva kézi vezérlésével létrejött, de teljesen súlytalan és jelen állapotában hasznavehetetlen Eurázsiai Unióra: lehet panaszkodni az EU-ra, de az alternatívák nem jobbak, sőt."
- "Persze lehet, hogy Putyin nem várna el nyílt vétót tőlünk és egyéb potenciális csatlósaitól (pl. Sziriza), és megelégedne annyival, hogy ha a magyar diplomácia – akár akarva, akár az átalakuló külügyi kart jellemző tengermély inkompetencia folyományaként, más szóval puszta emberi hülyeségből – fontos ügyekben az orosz titkosszolgálat partnere lenne, s esetleg a zárt ajtók mögött elhangzó brüsszeli információk, NATO-tervek utat találnak Moszkvába (már ha jelenleg még nem jutnak el oda). Ez azonban gyakorlatilag árulás lenne."
- "Nehezen látható, hogy Orbán hogy tervez kijönni ebből a helyzetből, hiszen arcvesztés nélkül sehogy sem fog tudni. Kézenfekvő lenne feltenni a fehér zászlót és visszaszaladni Németország szoknyája alá, de a hétfői sajtótájékoztatóból nem ez sejlik fel."
De érdemes az egész elemzést elolvasni.
