Alighanem ez volt világ leghangosabb akusztikus koncertje
Bár az Index zenetörténeti sorozatában búcsút intettünk az ókornak, muszáj megosztanom pár apróságot, ami kimaradt, viszont baromi érdekes. A császárkori Róma ugyanis igazi zajos bulivilágváros volt, ahol a zenében szinte csak a hangerő számított.
Ezt akusztikusan kétféleképp lehetett elérni.
Egyrészt óriási hangszereket gyártottak: három méter magas, állványról játszható víziorgonákat, meg a leírások szerint „szekér nagyságú” lírákat (amelyek eredetileg kis kézi hangszerek voltak).
A másik módszer a zenekar nagyságának növelése volt. Seneca szerint az előadásokon néha több fellépő volt, mint közönség. És nem, nem azért mert nem érdekelt senkit a koncert, telt házat képzeljenek el. A korabeli, 7-12 ezres „stadionoknál” ez azt jelentette, hogy nemcsak a színpad volt tele, hanem körben a nézőtéren is egy csomó zenész volt.
Darvas Gábor írja, hogy
A történelem egyik leghangosabb eseménye lehetett az a 284-ben rendezett római fesztivál, amelyen kétszáz sípos, száz kürtös és száz trombitás működött közre.
Biztos klassz lehetett fellépni egy ilyen produkcióban, valahol ott középtájon állva.
