Kinek van igaza az egyik legismertebb magyar gyerekversben?
Méltatlanul kevés szó esett mindeddig arról a súlyos erkölcsi dilemmáról, hogy kinek az oldalán áll az igazság Móra Ferenc „A cinege cipője" című versében.
Mint tudjuk, a vers története arról szól, hogy a cinege az őszi hidegek beköszöntével szeretne magának egy cipőt – a többi madárhoz hasonlóan –, ám a varga nem készít neki megfelelő lábbelit.
Így szól a vers méretbarát tördelésben:
Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak. Szeretne elmenni, ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához, fűzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz. Azt mondja a varga, nem ér ő most arra, mert ő most a csizmát nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának, a bölömbikának, kár, kár, kár, nem ilyen akárki fiának! Daru is, gólya is, a bölömbika is, útra kelt azóta a búbos banka is.
Csak a cingének szomorú az ének: nincsen cipőcskéje máig se szegénynek. Keresi-kutatja, repül gallyrul gallyra: „Kis cipőt, kis cipőt!" – egyre csak azt hajtja.
A feleségemmel napok óta azon vitatkozunk, hogy kinek volt igaza a két madár közül. Szerinte egyértelműen a cinege az áldozat, akit a varjú bunkó módon elhajtott, és önkényesen nem gyártotta le számára a kért árut.
Szerintem viszont Móra ártatlanul hurcolta meg Varjú Varga Pál nevét, akinek még ráadásul a lakcímét is beleírta a versbe, amiért már eleve olyan adatvédelmi bírság járna manapság, hogy nincs az a kincskereső kisködmön, ami megmenthetné a koldusbotra jutástól.
Hát hol tehet róla Varjú V. Pál, hogy a kiskereskedők nem készültek fel az őszi rohamra, neki pedig már nem jutott ideje a későn kapott megbízásra? Oké, bunkó volt a cinegével, de egyrészt ki ne lett volna ideges a helyében, ha a munkával elúszva ott ugrabugrál előtte valaki naphosszat? Tetszett volna előre gondolkodni, és időben leadni a rendelést, mint a többiek. Másrészt a „Kis cipőt, kis cipőt!" sem épp az udvariasság csimborasszója.
A frontok ezen a ponton megdermedtek köztünk, csak abban teljes az egyetértés, hogy a költő koncepciója – ha mondhatunk ilyet – elég hülye volt, már ami az Afrikába gyalogszerrel induló madarakat illeti, de ez már egy másik kérdés.