Egy kisváros, ahol olyan későbbi bajnokok fociztak, mint Dzurják, Brockhauser, Talapa
A mezőtúri öltözői lopásról készült posztom írása közben jutott eszembe, hogy volt a városnak egykor egy elég jó nevű futballcsapata. Mármint nem szó szerint a neve volt jó: noha a a Honvéd Szabó Lajos SE név ugyan mindenki memóriájában rögzülhetett, aki a nyolcvanas évek másod-harmadvonalbeli magyar fociját követte, a névadó Szabó Lajos nem volt különösebben jó arc, a Magyar Néphadsereg mezőtúri székhelyű 93. Lövészezredét vezette 1954-től haláláig, ami 1956. október 30-án a budapesti pártszékház ostromakor következett be – Szabó Lajosról azonban aligha neveztek volna el sportegyesületet a kommunizmus idején, ha az ostromlók és nem a védők között leli halálát.
A lövészezred sportegyesületét már 1954-ben megalapította Szabó Lajos, amely aztán 1957-ben vette fel az ő nevét. A futballcsapatuk a nyolcvanas években – amikor én gyulaiként már és még jártam a helyi csapat meccseire – az NB II. és a néha Területi bajnokságnak hívott NB III. között ingázott, akárcsak mi, a Gyulai SE. Voltak nagy meccseink egymás ellen, és általában ők voltak a jobbak, de volt szezon (az 1980-81-es, erre majd visszatérek), amikor a mezőtúriakat hazai pályán csak két csapat tudta legyőzni, az egyik mi voltunk.
A Szabó Lajos igazi katonacsapat volt, a behívókkal rengeteg jó játékost tudott egy-két szezonra megszerezni. Találtam egy remek posztot a Futballtörténet blogról, összeszedték, kik fociztak ott a nyolcvanas években, hát nem akármilyen névsor, közülük csak egy párat említek:
- Dzurják József, később a Fradival magyar bajnok és kétszeres gólkirály;
- Herczeg András, ma az NB I.-es Debrecen vezetőedzője, edzőként és klubmenedzserként bajnokságot és kupát nyert a DVSC-vel;
- Brockhauser István, később a Dózsával és a Honvéddal is bajnok, a Genkkel kétszeres belga bajnok, magyar és belga kupagyőztes, tízszeres válogatott kapus;
- Talapa Tibor, később az MTK-VM játékosaként magyar bajnok;
- Rostás Sándor, később az Újpesti Dózsával kupagyőztes, válogatott középpályás (idén januárban halt meg);
- Józsa Miklós, később a Fradival kupagyőztes;
- Csató Sándor, később a Békéscsabával kupagyőztes;
- Lehota István, később a Péccsel kupagyőztes;
- Zombori András, később válogatott, bajnoki ezüstérmes és kétszeres kupadöntős;
- Vadicska Zsolt, később a Debrecennel kétszer kupagyőztes.
A Honvéd Szabó Lajos SE a legjobb eredményét az 1980-81-es szezonban érte el, az NB II. Keleti csoportjának a 6. helyén végzett (történetesen az volt a gyulai foci legjobb szezonja is, az ugyanebben a csoportban szerzett 2. ezüstéremmel, csak 3 ponttal lemaradva a bajnok és NB I.-be feljutó Ózd mögött). Azóta mi már csak megye egyesek vagyunk, ott sem az élmezőnyben, de így is jobban jártunk, mint a mezőtúri katonacsapat: miután a lövészezredet a rendszerváltáskor Debrecenbe helyezték, az akkor már Mezőtúri Honvédnak hívott Szabó Lajos 1992 nyarán, a szezon végén feloszlatta futballszakosztályát.