Jössz focizni? Bocs, ha betöröm az orrod vagy leverem a veséd, de ez így szabályos
Az olasz futball őse, a calcio sokkal inkább hasonlított gladiátorképzőre vagy utcai harcos fesztiválra, rögbire, mint a ma ismert labdarúgásra. A 16. században kialakult játékban is volt már labda, de szabályok nem nagyon.
A calcio Firenzéből ered, ahol négy városnegyed 27-27 fős csapatai mérkőztek meg egymással egy 80x40 méteres homokos területen. A játék célja már akkor is a gólszerzés volt, az ellenfél alapvonalán lévő hálóba kellett behajítani vagy rúgni a labdát.
Egy calciomeccs rendszerint tömegbunyóval kezdődött, amiben nagyjából minden technika megengedett volt, lerúgás, birkózás, pofozkodás, becsúszás. A gólszerzésre akkor volt a legnagyobb esély, ha már tisztább volt a terep, tehát sikerült harcképtelenné tenni az ellenfél néhány játékosát. Aki nem mozog, nem okoz gondot. A labdát nem kellett feltétlenül rúgni, kézben is lehetett vinni. Szóval még kezezésért sem állíthatták meg a játékot.
Az ősi calcio nem merült feledésbe, Firenzében még mindig rendeznek egy-egy meccset, és mostanra sem nagyon puhult fel a játék.
