Ahol az ember nyomai eltűnnek, ott a természet új életet teremt

november 14., 06:56 Módosítva: 2026.11.14 17:46

Az ember egykor bányákat és föld alatti járatokat épített, amelyeket az idő múlásával lassan visszahódít a természet. Az elhagyott tárnákban, a korhadó faszerkezeteken és az elárasztott, oxigénszegény járatokban ma is zajlik az élet. A lebontó szervezetek az elhalt szerves anyagokat alakítják át, miközben a pusztulásból új élet születhet. A természet körforgása még ezekben a sötét, ember által létrehozott terekben sem áll meg.

Berentés Ágnes Élet a halál után – az anyag körforgása című fotósorozatában ezt a rejtett világot mutatja be. A 2013 óta barlangászattal foglalkozó fotós egy évvel később kezdte el autodidakta módon elsajátítani a föld alatti fényképezés technikáit. Azóta a világ számos barlangjában és elhagyott bányájában dolgozott, képeivel pedig a föld alatti világ szépségére, különlegességére és sérülékenységére igyekszik felhívni a figyelmet. Munkája során tudományos kutatásokat és barlangfeltáró expedíciókat is dokumentál, emellett a közép-európai mélyművelésű bányászat eltűnő világát is megörökíti. Élet a halál után – az anyag körforgása című sorozata az OurNature Environmental Photo & Video Award idei pályázatán a döntősök közé került a Sorozatok vagy Portfóliók kategóriában.

Tekintse meg a további képeinket

A kihalás széléről térhet vissza a világ egyik legritkább krokodilja

november 7., 09:07 Módosítva: 2026.11.08 11:29

A sziámi krokodil egykor Kambodzsa számos vidékén elterjedt volt, mára azonban a világ egyik legritkább hüllőjévé vált. Becslések szerint kevesebb mint 150 ivarérett példánya élhet vadon. A vadászat, az élőhelyek pusztulása, a gátépítések és a krokodilbőr-kereskedelem a kihalás szélére sodorták a fajt. Fennmaradásáért ma természetvédelmi szakemberek dolgoznak, köztük Mark Dainty és a Rising Phoenix program munkatársai, akik tenyésztéssel és visszatelepítéssel igyekeznek biztosítani a sziámi krokodil jövőjét.

Luca Eberle olasz természetfotós és természetvédelmi szakember Ősi jelenlét című sorozatában a veszélyeztetett faj megmentésére tett erőfeszítéseket mutatja be. A korábban ragadozó madarak védelmével foglalkozó fotós munkásságának középpontjában ma a környezeti problémák és a természetvédelmi kezdeményezések állnak. Fényképeivel nemcsak a természet szépségét szeretné megörökíteni, hanem a veszélyeztetett fajok helyzetére és megóvásuk fontosságára is felhívja a figyelmet.

Ősi jelenlét című sorozata az OurNature Environmental Photo & Video Award idei pályázatán a döntősök közé került a Sorozatok vagy Portfóliók kategóriában.

Tekintse meg a további képeinket

Soha nem látott fotók kerültek elő 1956 drámájáról

november 6., 16:42 Módosítva: 2026.11.07 16:55

Kamarafotókiállítás nyílt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából az Osztrák Nemzeti Könyvtárhoz tartozó Prunksaalban, amely a császári udvari könyvtár díszterme. A XVIII. században épült híres barokk könyvtárterem, aranyozott díszítéseivel, freskóival, a világ egyik legszebb történelmi könyvtáraként ismert. Az Emberiesség hídja című kiállítás érdekessége, hogy olyan képeket mutat be az 56-os forradalom után Ausztriába érkezett több százezer magyar menekültről, amelyek eddig sehol nem voltak láthatóak.

Meglepő, de a forradalom napjaiban szinte senki nem hagyta el Magyarországot Ausztria felé. Azonban amikor a szovjetek 1956. november 4-én eltiporták a felkelést, szinte azonnal mintegy 180 ezer magyar özönlött át osztrák területre, elsősorban a Halbturn és Andau közötti mocsaras területen, amelyet csak néhány szovjet katona őrzött.

Napokkal később mintegy 70 ezer magyar menekült át Ausztriába az andau hídon, amely az osztrák–magyar határon, a Hanság-főcsatorna fölött ível át, a magyar oldalon Mosontarcsa és az osztrák Andau falu közelében. Az eredeti fahidat 1956. november 21-én a szovjet csapatok, illetve a visszavonuló magyar katonák felrobbantották, az újat pedig csak negyven évvel később, 1996-ban adták át.

A határőrizetet ezután megerősítették, és 1957 január közepén megkezdték a vasfüggöny felépítését Ausztria felé. Ez azt jelentette, hogy megerősített határvédelemet léptettek életbe, és elkezdték a taposóaknák telepítését a magyarosztrák határ magyar oldalán. A szökés tehát errefelé igencsak életveszélyessé vált, ám ennek ellenére 1957 nyaráig további 5000 magyar jutott át osztrák területre, ahol önkéntesek várták őket és szállították tovább az ország belsejébe lovas kocsikkal, traktorokkal, vagy éppen ha volt, akkor buszokkal.

Tekintse meg a további képeinket

Tizedszer lett Daróczi Csaba az Év Természetfotósa

november 5., 21:31 Módosítva: 2026.11.06 21:25

Tizedik alkalommal nyerte el Az Év Természetfotósa címet Daróczi Csaba, akit idén is a hazai természetfotósok legjobbjának választottak. A Varázslatos Magyarország pályázatán az év legjobb természetfotóját és a legtehetségesebb fiatal fotóst is díjazták. A legjobb alkotásokból 113 képet bemutató kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban.

November 5-én, a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében adták át Az Év Természetfotósa 2026 pályázat díjait. A Varázslatos Magyarország által szervezett megmérettetésen idén is a hazai természetfotósok legjobb alkotásait ismerték el. A szakmai zsűri döntése alapján a három fődíjat Daróczi Csaba, Nagy Márton János és Földi László kapta.

Az Év Természetfotósa címet elnyerő Daróczi Csaba immár tizedik alkalommal érdemelte ki a rangos elismerést. A Soltvadkerten élő és tanító fotográfus több mint harminc éve örökíti meg a Kiskunság élővilágát. Gyermekkorában a horgászaton keresztül került közel a természethez, majd egy 1991-es kiállítás hatására fordult a fotográfia felé. Az Év Természetfotósa pályázaton először 1994-ben szerepelt alkotása, azóta rendszeres résztvevője a természetfotós kiállításoknak és versenyeknek. Tudását 2022 óta saját fotós csoportjában is továbbadja tanítványainak.

Az Év Ifjú Természetfotósa Nagy Márton János lett, aki a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium diákjaként már most figyelemre méltó eredményeket ér el. Hatéves korában kezdett fényképezni, különösen az éjszakai fotózás és a rejtett életmódú állatok megörökítése érdekli. Felvételein gyakran alkalmaz különleges világítástechnikákat.

A fiatal fotós célja, hogy munkájával a hazai élőhelyek megóvására és a természetvédelem fontosságára is felhívja a figyelmet.

Az Év Természetfotója díjat Földi László Egységben az erő? című felvétele nyerte el. A nyílt óceánon készült képen marlinok és oroszlánfókák látszólag közösen vadásznak szardíniákra. A jelenet mögött azonban egy különleges viselkedésforma húzódik meg: az oroszlánfókák a marlinok vadászatát kihasználva próbálnak zsákmányhoz jutni.

A felvétel elkészítése komoly technikai kihívást jelentett. A fotósnak erős áramlásban, a menekülő halraj közepén kellett dolgoznia, miközben a marlinok akár óránként 100 kilométeres sebességgel is elhaladhattak mellette.

Tekintse meg a további képeinket

Akik a klímaváltozás nyomában járnak

október 31., 07:03 Módosítva: 2026.10.31 18:29

Honnan származnak azok az információk, amelyekre a klímaváltozással kapcsolatos ismereteink épülnek? Hogyan dolgoznak azok a kutatók, akik a természeti folyamatok megfigyelésével és vizsgálatával igyekeznek megérteni a környezetünkben zajló változásokat? Kállai Márton Észleletek a klímáról című fotósorozatában biológusok, dendrológusok és ökológusok munkáját követi nyomon, betekintést engedve a tudományos megismerés sokszor hosszadalmas és összetett folyamatába.

A budapesti dokumentarista fotográfus munkásságának középpontjában a környezeti kérdések, különösen a klímaváltozás, a tudomány és a földrajz állnak. Szociológiai és meteorológiai tanulmányait ötvözve gyakran éveken, akár évtizedeken át követi témáit, hogy minél alaposabban megismerje és bemutassa azokat. Több mint húsz éve dolgozik fotóriporterként, munkája során öt kontinens több mint negyven országában készített riportokat. Észleletek a klímáról című sorozatával az OurNature Environmental Photo & Video Award idei pályázatán második helyezést ért el a Sorozatok vagy Portfóliók kategóriában.

Tekintse meg a további képeinket

Az orangutánok utolsó esélye – képeken a szumátrai mentőállomás mindennapjai

október 24., 13:19 Módosítva: 2026.10.25 08:11

A szumátrai orangutánok természetes élőhelye egyre zsugorodik. Az esőerdők pusztulása, a pálmaolaj- és gumifaültetvények terjeszkedése, a fakitermelés és a bányászat miatt egyre több állat kerül veszélybe. A Sumatran Orangutan Conservation Programme (SOCP) munkatársai a sérült, fogságból mentett vagy élőhelyükről kiszorult orangutánoknak adnak esélyt a túlélésre. A szervezet klinikáján és karanténközpontjában gondozzák, gyógyítják és készítik fel az állatokat arra, hogy egy napon visszatérhessenek a vadonba.

Alain Schroeder belga fotóriporter Az orangutánok megmentése című sorozatában ennek a munkának a mindennapjait örökítette meg. A több mint négy évtizede fotózó, számos nemzetközi elismeréssel – köztük három World Press Photo-díjjal – kitüntetett alkotó elsősorban képriportokban gondolkodik. Sorozatával az OurNature Environmental Photo & Video Award idei pályázatán első helyezést ért el a Sorozatok vagy Portfóliók kategóriában, és elnyerte az OurNature – Az év története elismerést is.

Tekintse meg a további képeinket

A bolygó, amit egyszerre csodálunk és pusztítunk

október 17., 15:49 Módosítva: 2026.10.18 16:35

A természet szépsége, az emberi tevékenység környezeti hatásai és a fenntartható jövő lehetőségei állnak az OurNature Environmental Photo & Video Award középpontjában. A harmadik alkalommal megrendezett nemzetközi pályázatra idén 35 országból több mint 2100 alkotás érkezett. A díjakat október 15-én, a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban adták át. A díjnyertes és döntős alkotásokból rendezett szabadtéri kiállítás a Széna téren egy hónapon keresztül ingyenesen látogatható.

Az OurNature Photo & Video Award immár harmadik éve ismeri el azokat a természetfotósokat, dokumentarista alkotókat és filmeseket, akik munkáikkal nemcsak bolygónk rendkívüli élővilágát mutatják be, hanem felhívják a figyelmet a környezetünket fenyegető veszélyekre és a természet megóvásának lehetőségeire is.

Radisics Milán, a pályázat alapítója a díjátadón arról beszélt, hogy fotósként, különösen a drónfelvételek révén egyre átfogóbb képet kap a környezet állapotáról, és amit lát, az elszomorító. Úgy véli, már túl vagyunk azon a ponton, amikor a bolygó megmentéséről beszélhetnénk. „A kérdés mindig az, hogy mi hogyan állunk ehhez, és hogyan adaptálódunk” – fogalmazott.

A pályázat egyik célja, hogy tükröt tartson az emberek elé, szembesítve őket saját tevékenységük környezeti hatásaival.

A beérkezett alkotásokat négytagú nemzetközi zsűri értékelte, amelynek tagja volt a brit Sophie Stafford, a görög Agorastos Papatsanis, valamint a magyar Vitray Tamás és Radisics Milán. A pályaműveket több fordulóban, anonim módon bírálták el, a fotográfiai és művészi minőség mellett a képek történetmesélő erejét és környezeti üzenetét is figyelembe véve.

Tekintse meg a további képeinket

Lélegzetelállító felvételeken mutatták meg az óceán titkait, kihirdették 2026 legjobb képeit

szeptember 10., 11:25 Módosítva: 2026.09.11 10:52

Kihirdették az Ocean Photographer of the Year 2026 győzteseit: a világ egyik legrangosabb óceánfotós pályázatára több mint 15 ezer felvétel érkezett. Az év óceánfotósa a francia Julien Anton lett egy különleges csikóhalportréval, de cápák, delfinek, bálnák és az emberi tevékenység következményei is megjelennek a díjazott képeken.

Több mint 15 ezer felvétel közül választották ki az Ocean Photographer of the Year 2026 legjobb képeit. A fődíjat a francia Julien Anton nyerte egy hím csikóhalról és két apró utódjáról készült különleges felvétellel. A Tahiti és Moorea környékén megörökített jelenet először az Ocean Wildlife kategóriában győzött, majd a zsűri az egész verseny legjobb fotójának választotta.

A verseny több kategóriában mutatja meg az óceánok egyszerre lenyűgöző és sérülékeny világát. Gergo Rugli felvételén például delfinek törnek át egy hullámon szörfösök mellett az ausztráliai Tamarama Beachnél, Matty Smith fekete-fehér képén pedig egy dajkacápa látható tökéletes alakzatban úszó tapadóhalakkal. Az idén először meghirdetett Ocean Unseen kategóriát Mitsuna Kawai nyerte egy Japán partjainál lefotózott szalaghal különleges képével.

Tekintse meg a további képeinket

Mielőtt a leghosszabb nap véget ér

június 30., 17:34 Módosítva: 2026.07.01 14:13

A nyári napfordulónak nincs egységes hagyománya, mégis sokféle formában él tovább világszerte. Van, akinek ünnep, másoknak számvetés vagy újrakezdés. Fotóriporterként érkeztem egy közösségbe, ahol legerősebben nem az ősi rítusok maradtak meg bennem, hanem az, milyen ritkán engedjük meg magunknak, hogy egyszerűen csak jelen legyünk.  Epölön jártam, az év leghosszabb napján.

Tekintse meg a további képeinket

Legendás vagy hírhedt, ezt döntse el mindenki maga

június 10., 06:12 Módosítva: 2026.06.11 06:45

Aki ismeri a Man-szigeti TT-t, az pontosan tudja: ez a világ egyik leghíresebb és legveszélyesebb motorversenye. A versenyzők falvak között, kőfalak mellett és bukózónák nélkül száguldanak több mint 200 kilométer per órás átlagsebességgel, miközben a TT története nemcsak rekordokról, hanem halálos balesetekről is szól. Hat nap alatt rengeteg kérdéssel érkeztem a szigetre. A legtöbbre ugyan nem kaptam választ, de talán valamivel közelebb kerültem ahhoz, hogy megértsem, miért térnek vissza ide évről évre versenyzők és nézők egyaránt.

Friss motorsportismeretekkel érkeztem a Man-szigetre, épp a huszonhatodik születésnapomon. Egészen tavaly augusztusig nem tudtam volna magabiztosan megmondani, hogy eszik-e vagy isszák ezt a motorsport nevű műfajt, egészen addig, ameddig bele nem csöppentem a 33 év után újra Magyarországon megrendezett MotoGP-hétvégébe. Bár előbbi mondat első fele talán túlzás, hiszen nyomokban azért vannak ismereteim a témáról, mert bár nem kétkerekű motorsport, de

gyermek- és tinikorom legkedvesebb DVD-je a 2004-es RaliMánia – Bukások című válogatása volt.

Autó- és motorsport persze nem összekeverendő, de talán mégiscsak mondhatom azt, hogy a motorversenyekkel való kapcsolatom mégsem a nulláról indul. Mint minden zsigerből jövő érdeklődésnek, úgy ennek is nehéz meghatározni a pontos kezdetét, mégis, ha egy dátumot kellene megjelölnöm, akkor a 2025-ös Magyar Nagydíjat nevezném meg.

Tekintse meg a további képeinket

Tűz gyúlt az éjszakában Budapesten, a zsidóság ünnepén

május 5., 18:10 Módosítva: 2026.05.06 15:24

A Lág báomer nevű zsidó ünnepet Budapesten is minden évben megünnepli a helyi közösség. Ez zár le egy gyászszokásokkal terhelt időszakot, innentől kezdve ismét lehet zenés, szabadtéri rendezvényeket tartani, újra szabad a házasságkötés, a hajvágás és a borotválkozás.

A leggyakoribb szokás ilyenkor a szabadtéri tűzgyújtás, valamint Izraelben a Meronba való zarándoklat. Utóbbi azért jelentős a zsidók számára, mert ott található Simon bár Jocháj rabbi sírja, aki a zsidó misztika egyik jelentős alakja, a kabbala alapművének, a Zohárnak a szerzője. A zarándoklat idején tömegek látogatnak el sírhelyéhez, ekkor hatalmas biztonsági előkészületeket tesz az izraeli rendőrség. A sír felett álló épület körül hatalmas máglyákat állítanak fel, amelyeket meggyújtásuk után körbetáncolnak.

Tekintse meg a további képeinket

Képek, amelyek elmesélik a 2025-ös évet

április 23., 18:36 Módosítva: 2026.04.24 16:17

Kihirdették a 44. Magyar Sajtófotó Pályázat díjazottjait: idén is nagy szerepet kapott a politika, de a személyes történetek és a hétköznapi emberek is sok felvételről köszöntek vissza az olvasókra. A pályázat díjazott fotográfusai között kollégánk, Szollár Zsófia is szerepel, Gyárfás Tamásról készült portréjával.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporterek Szakosztálya idén is kiírta pályázatát, és várta a fotográfusok 2025-ben készített, legjobbnak tartott képeit. A pályázatra elsősorban a hazai és határon túli magyar sajtó munkatársainak jelentkezését várták, de a megmérettetés – a korábbi évekhez hasonlóan – mindig minden 18. életévét betöltött pályázó számára nyitott.

Pályázni 2025. január 1. és 2025. december 31. között készült képekkel lehetett. Kivételt képeztek a hosszú távú sorozatok, a több éven átívelő, elemző pályaművek, de ezekben is kellett, hogy szerepeljenek 2025-ben készült felvételek. Egy pályázó összesen 30 pályaművet küldhetett be a pályázatra, kategóriától függetlenül.

Tekintse meg a további képeinket

Háborúk, pusztítás, éhínség – 2025 keserű valósága a díjnyertes fotókon

április 23., 10:59 Módosítva: 2026.04.24 05:41

Kihirdették a 2025-ös év World Press Photo sajtófotó-pályázat nyerteseit. A képek a legjavát adják a világ vezető sajtófotóinak és dokumentarista feldolgozásainak, bemutatva az elmúlt esztendő válsággócait éppúgy, mint az évtizedekre elfeledett, de most hirtelen felszínre került sötét titkokat.

A World Press Photo Contest az előző év legjobb fotóriporteri alkotásait díjazza és 1955 óta minden évben megrendezik. Idén 141 országból érkeztek pályaművek, összesen 57 376 fotó, amelyet 3747 sajtófotós készített. Közülük nemcsak a díjnyertes alkotást, hanem az április elején kihirdetett regionális nyertesek képei közül is bemutatunk egy válogatást cikkünkben.

Mint minden esztendőben, így tavaly is a világ gócpontjait, válságait, természeti katasztrófáit örökítették meg a sajtómunkások.

Tekintse meg a további képeinket

Minden jó kép ugyanarról szól: az életről, a fényről és az igaz pillanatról

február 26., 20:59 Módosítva: 2026.02.27 18:57

A természetvédelem fotós nagyköveteit ünnepelték a Biodómban – Átadták A Magyar Természetfotó Nagydíját és a vele járó Arany Daru szobrot.

Február 26-án este a Varázslatos Magyarország a pályázat 2010-es indulása óta 16. alkalommal rendezte meg nagyszabású díjátadó gáláját és kiállításmegnyitóját. A rangos eseménynek immár második alkalommal adott otthont a Fővárosi Állat- és Növénykert Biodómja, amely különleges atmoszférájával méltó helyszínt biztosított a 2025-ös pályázati évad lezárásának.

Az eseményen Daróczi Csaba vehette át A Magyar Természetfotó Nagydíját és az azzal járó Arany Daru szobrot, míg a dobogó második és harmadik fokára Lóki Csaba és Hogya István állhatott fel.

Dr. Sós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatójának nyitóbeszéde után Gaál Péter, a Varázslatos Magyarország alapítója és tulajdonosa beszélt a szervezet mögött álló filozófiáról. Hangsúlyozta, hogy a Varázslatos Magyarország küldetése egy olyan platform működtetése, amely a bemutatkozási lehetőségek lehető legkomplexebb eszköztárával támogatja a természetfotósok szakmai kiteljesedését, emellett kiemelt figyelmet fordít a közönség szemléletformálására és a természet értékei iránti elkötelezettség elmélyítésére.

A Magyar Természetfotó Nagydíja rangját a tekintélyes szakmai zsűri is emeli. Bár Litauszki Tibor természetfotós nem tudott személyesen jelen lenni az eseményen, a zsűri többi tagja – köztük Britta Jaschinski világhírű fotóriporter, Máté Bence és Suhayda László természetfotósok, Szilágyi Attila természetvédelmi szakember és természetfotós, Tóth Zsolt Marcell természetfilmes, valamint ifj. Vitray Tamás, a National Geographic Magyarország Magazin szerkesztője – jelenlétével tette még ünnepélyesebbé a díjátadót.

Tekintse meg a további képeinket

Több mint háromszáz lóerő a Bükkben

január 15., 15:56 Módosítva: 2026.01.16 13:20
517

A Szilvásváradon működő Állami Ménesgazdaság területén több mint háromszáz lipicai ló él, belovaglók, lovászok és fogathajtók dolgoznak együtt Európa egyik legnemesebb lófajtájával. A gazdaság egész évben működik, a lovakkal a hideg hónapokban is ugyanúgy zajlik a munka, mint bármikor máskor, csak most mesebeli környezetben. Képriport a lipicai ménes egy téli napjáról.

Az idei tél egyik leghidegebb reggelén érkezem Szilvásváradra. A nap süt, az autó hőmérője mégis mínusz 10 fokot mutat. Cseri Dávid, a lipicai ménes igazgatója úgy vezet végig az Állami Ménesgazdaság területein, mintha egy nagy, jól ismert udvaron sétálnánk – csak itt az udvar az erdőszél, a havas rét, a fenyves és a Bükk csodálatos fennsíkja. Mesél a helyről, a lovakról, és arról, hogyan telnek itt a mindennapok.

Terepjáróval vágunk neki a havas tájnak. Bár évszaktól függően több ezer ember fordul meg itt évente, a programok nem csak látványturizmusra vannak szabva: egy működő gazdaság ritmusához igazodnak, ahol ugyanúgy folyik a munka, mint bármikor máskor, csak most téli, meseszerű díszletben. Hideg van, hó van, a nap viszont tisztán süt, ami ebben a környezetben kifejezetten jól áll a tájnak.

A ménes egy részét már a terepjáró ablakából pillantom meg. Éppen szénáznak. Lassítunk, Gyula, a csikós pedig int nekünk, természetesen lóhátról. Tovább haladva elénk tárul a már-már hihetetlenül tökéletes kilátás, a fenyvessel körülölelt havas tisztás, ami árasztja magából a nyugalmat. Az autóból kiszállva hamar megváltozik a nyugodt táj.

A gazdaság 317 lova közül 50 épp felénk tart. Lódobogás, Gyula és az ostor hangja visszhangzik körülöttünk.

Nem sokkal később egy ötös fogatú szánon beszélgetünk Dáviddal, úton a fenyvesek felé. A ménesgazdaság körülbelül hetven munkatársat foglalkoztat: belovaglók, lovászok, fogathajtók dolgoznak együtt nagy, családias közösségben. Dávid szerint a legjobb és legelszántabb emberek dolgoznak itt – akik nemcsak szakmát, hanem életformát is választottak. Az itt dolgozók majdnem fele már több tíz éve a csapat tagjai. Például Csaba is, aki a fogatunkban hatalmas fegyelemmel és tisztelettel hajtja az állatokat.

Lovas nemzet a magyar!

– mondja Dávid, majd az itteni lófajta történetéről kezd el mesélni. A lipicai több száz éves múltra visszatekintő fajta, Európa egyik legnemesebb lófajtája, amely az egykori Habsburg-udvar tenyésztéséből indult, és máig a fegyelem, az elegancia és az erő különleges egyensúlyát hordozza. A lovakkal egyébként nemcsak Szilvásváradon találkozhat a közönség, hanem időnként felbukkannak Budapest utcáin is, egy-egy nemzeti ünnep alkalmából  – teszi hozzá.

Tekintse meg a további képeinket

Szenvedés, sírás, öröm, menetelés – képeken 2025 legfontosabb pillanatai

2025. december 31., 12:10 Módosítva: 2026.01.01 10:22

Az Index közéleti hírportálként 2025-ben is arra törekedett, hogy minden meghatározó hazai és világeseményről gyorsan, hitelesen és vizuálisan is erősen számoljon be. Jelen voltunk a sorsfordító politikai pillanatoknál, a választásokon, az év legfontosabb sporteseményein – gyakran már a felkészülés legizgalmasabb perceiben –, a kulturális élet kiemelkedő eseményein, fesztiválokon, valamint a mindennapokat formáló társadalmi történeteknél is.

2025-ben ismét bebizonyosodott, hogy a történelem nemcsak nagy eseményekben, hanem egyetlen tekintetben, mozdulatban vagy gesztusban is megmutatkozik. Fotóriportereink ott voltak, amikor a világ változott – és akkor is, amikor csak egy pillanatra megállt. Ez az év a háborúk és a békekeresések, a természeti kihívások, az emberi alkalmazkodás és a közösségi élmények éve volt a képeink tanúsága szerint.

Ebben a munkában meghatározó szerepet vállalt az Index vizuálrovata. Fotósaink és képszerkesztőink szakmai alázata, kreativitása és kitartása tette lehetővé, hogy ne csupán dokumentáljuk az eseményeket, hanem meg is mutassuk azok emberi oldalát. Ezek a képek nemcsak azt mesélik el, mi történt 2025-ben, hanem azt is, hogyan éltük meg mindezt.

Tekintse meg a további képeinket

Az év, amikor nem lett kevesebb háború, és egyre durvábbak lettek a természeti csapások

2025. december 30., 11:17 Módosítva: 2025.12.30 17:41

A mögöttünk hagyott 2025-ös esztendő talán legmeghatározóbb jelenségei az egyre durvább természeti csapások voltak. A kaliforniai erdőtüzektől, amelyek komplett városrészeket égettek porrá, a földcsuszamlások nyomán taroló pusztító árvizekig, de eszünkbe juthatnak éppenséggel a rekorderejű földrengések pusztításai Ázsiában.

Elhunyt Ferenc pápa, akinek temetésén szinte a világ összes fontos vezetője jelen volt, és a keresztény világ hetekig találgatta, ki követheti majd a szentatyát a Vatikánban. A pápaválasztáson végül a bíborosok XIV. Leóra bízták a katolikus egyház irányítását.

Tekintse meg a további képeinket

Aminek neve van, azt nem esszük meg

2025. december 26., 11:04 Módosítva: 2025.12.27 14:20

Egy szegedi panelház második emeletén két éve él együtt Erika és idős édesanyja egy kakassal. Gáspár kiscsirkeként került a lakásba, mára pedig nemcsak különleges panelháziállat, hanem fontos szereplője is egy 91 éves asszony mindennapjainak. A kakas jelenléte ritmust ad a napoknak, miközben a család a lakást és a szabályokat is az együttéléshez alakította. A szomszédok elfogadják, Gáspár pedig betartja a házirendet – egészen a küszöbig.

Szegeden járunk, ahol egy lakótelepen különös társaság él együtt: Volentér Erika, aki főállásban az idős édesanyját otthon ápolja, közben egy irodalmi szakkört vezet és verseket ír, édesanyja, Margit, és Gáspár, a kakas, aki két éve családtagnak számít.

Az emeletre érve a folyosó csendje olyan, mint bármelyik lakótelepen. A lakás ajtaja már nyitva, azonban a megszokott panelhangulat helyett egy kakas fogad a lábtörlőn. Pontosabban a lábtörlő mögött: Gáspár, a kakas jól ismeri a szabályokat. Küszöböt átlépni tilos!

Fotó: Németh Kata / Index

„Van még egy kis dolgom a konyhában, de gyere, nézz körül minálunk” – invitál beljebb Erika, aki a tűzhely mellett az aznapi ebéd utolsó simításait végzi. Paradicsomleves és sertéspörkölt készül, a jó illat teljesen belengi a lakást. Gáspár pedig – mintha a vendéglátásért felelne – egy percre sem tágít mellőlem. Miközben lepakolom a táskámat, követ, lesi minden mozdulatom.

Tekintse meg a további képeinket

Egy karácsonyi kívánság útja

2025. december 25., 15:03 Módosítva: 2025.12.26 12:52

November végén a Máltai Szeretetszolgálat budapesti központjában csomagok sokasága halmozódik fel – köztük egy kartondoboz, benne egy kék karaokemikrofon. Az ajándék egy ötödikes autista kisfiúé, aki fél a hangos zajoktól, a tornaterem visszhangja pánikba ejti. Édesanyja tizenegy évig várt, hogy vissza tudja ismételni a szavakat, Benett most mégis ezt kérte karácsonyra, mert talán ezzel, a saját tempójában hozzászokhat ahhoz, amitől retteg.

A Máltai Szeretetszolgálat munkatársai november elején, immár ötödik alkalommal hirdették meg a Legyél te is Csillagszóró! nevű kampányt. A legszegényebb falvakban rendszeresen zajló közösségi programok során, leckeírás, rajzolás vagy játszás közben írták össze a gyerekek karácsonyi kéréseit. A támogatók – cégek, magánadományozók, baráti társaságok, családok – az így összeállt listán szereplő ajándékok megvásárlásával váltották valóra a kicsik álmait.

Tekintse meg a további képeinket

Akinek a hobbija lehetett a munkája

2025. december 24., 20:54 Módosítva: 2025.12.26 08:34

A történet Pusztaszeren kezdődött, ahol Máté Bence kamaszként kezdte figyelni és fényképezni a körülötte élő állatokat. Tizenhét évesen döntötte el, hogy az élővilág dokumentálása lesz az útja. Azóta is a hobbija a munkája, sok száz nemzetközi díjat nyert, úttörő megoldásai gyakran nyitnak új kapukat. Máig az egyetlen, akit ifjúsági és felnőtt mezőnyben is az év természetfotósának választottak a világon, ezzel pedig korán a természetfotós szakma egyik legismertebb alakja lett.

2010-et írunk, ebben ez évben Máté Bence – azóta is egyetlen magyarként – elnyerte a BBC pályázatán a természetfotózás Oscarjanak számító Wildlife Photographer of The Year címet, majd a Magyar Természetfotósok Szövetsége, a naturArt pályázatán is az Év Természetfotósának választották. Én ekkor találkoztam vele személyesen először, kezdő fotósként addig lelkesen követtem pályáját, elolvastam minden róla íródott újságcikket, megnéztem minden róla készült dokumentumfilmet, elvarázsolt, ahogy a szüleitől vásárolt piros kombi Ladában ülve járja a Kiskunsági Nemzeti Park környékét.

Szerencsémre, abban az évben megismerhettem jobban is Bencét, ugyanis az ő fődíja mellett nekem is járt egy díj: én lehettem mellette az év ifjú természetfotósa. Bence a következő év tavaszán meghívott pusztaszeri tanyájára, így mindaz, amit addig Molnár Attila Dávid és Tóth Zsolt Marcell dokumentfilmjeiből ismertem valósággá vált, és a már említett piros Zsiguliban egymás mellett ülve mutatta be a területet. Hajlani kezdés az egyik tavi lesen, majd jön az erdei itató, utána a kertben lévő torony, másnap délelőtt pedig Daróczi Csaba természetfotóssal közösen jó pár óra detektívüveges szalakóta fotózás. Ennél nem kell nagyobb löket egy fiatal fotósnak, Bencére és profizmusára pedig azóta is mindig örömmel gondolok.

A fotózás mellett aktív természetvédő

A természettől eltávolodott életmódunk egyik legnagyobb kihívása, hogy miként őrizzük meg azt, amivel a legtöbbünknek már csak közvetett kapcsolata van, mégis a létünk függ tőle. Bence legutóbbi előadásaiban az egyén felelősségére hívta fel a figyelmet. Amíg nincs elegendő egyéni igény, nem igyekszik azt kiszolgálni a politikum sem. Kényelmesebb az iparra mutogatni, mint belátni, hogy az egyéni igényeink generálnak minden környezeti terhelést.

Tekintse meg a további képeinket

Vallomások a függőségről

2025. december 15., 16:36 Módosítva: 2025.12.16 13:36

A függőség arca ritkán mutatkozik meg ilyen őszintén: Tombor Zoltán LOST & FOUND című egyéni kiállítása kíméletlenül őszinte vallomás a szenvedélyről, a szégyenről és a felépülésről. A világszerte ismert fotográfus most először fordítja kameráját saját démonai felé, hogy képeken keresztül mondja el, hogyan veszett el – és hogyan talált vissza önmagához.

Tombor Zoltán Budapesten élő és alkotó fotográfus. Nemzetközi pályafutását 2003-ban kezdte Milánóban, majd több éven keresztül New Yorkból dolgozott, ahol divatfotósként piacvezető magazinokkal és márkákkal működött együtt. Munkái számos hazai és külföldi kiadványban – többek között a The New York Times, a Time, a Vogue és a Harper's Bazaar magazinokban –, kampányban és kiállításon szerepeltek. Tombor Nelli férje, Tombor Lujza apja. Hét éve felépülő függő.

A Lost & Found életem eddigi legszemélyesebb sorozata, kitárulkozás és szembenézés a függőségemmel. A fényképek elsődleges célja az volt, hogy kifényképezzem magamból azt a rengeteg élményt, amit az addikcióm révén éltem meg, és képként tekintve rá értelmezhetőbbé váljon számomra is. Kettős világ ez, tele borzalommal és gyönyörrel, olyan örvénylő valóság, ahol egyrészt lassan elveszítettem a kapcsolatot azzal az emberrel, aki inni és drogozni kezdett, másrészt kiépült egy új és minden addiginál erősebb szövetség az anyag és köztem. Erről a küzdelemről, örömről és bánatról, extázisról és halálfélelemről, sóvárgásról és megbocsátásról szóló sorozat intim közelségből mesél a függés sokrétűségéről

– fejti ki az alkotó.

A kiállítás egyfajta önvallomás: alkalmazott és autonóm fotográfiai munkáin, valamint a családi archívumon keresztül végigvitt személyes beszámoló a szerhasználat éveiről, a kokain- és alkoholfüggőség szimbolikus jelenségeiről, a titkolózásról, a szégyenről, a kísértés különböző formáiról, az intenzív élethelyzetekről, a környezetében élők nehézségeiről és a függőségből való kilábalásról.

„Bár Tombor Zoltán számára a fotográfia mindig is egyfajta önértelmezési és gondolkodási forma volt, ez az önismereti folyamat most először kerül egyértelműen előtérbe és válik meghatározó alkotói témává. Alkalmazott munkáiban, érthető módon, a személyes történetek jellemzően nem jelentek meg, ebben az összefüggésben azonban a divatfotóinak egy része is új értelmezést kap, rámutatva a divatvilág, a show-biznisz, a celebkultúra és a szerhasználat lehetséges kapcsolódási pontjaira is” – emeli ki a kiállítás kurátora Mucsi Emese.

A Capa Központban kiállított anyag nem dokumentarista jellegű sorozat és nem is klasszikus divatfotós munka, hanem egy különleges, sajátos képszövet, Tombor Zoltán szöveges elemekkel átszőtt vizuális memoárja az eddig átélt évekről.

Ebben alkalmazott és autonóm munkái, közel ötvenéves családi fotók, valamint egy kifejezetten erre az alkalomra készült, szimbolikus képekből álló új fotósorozat fonódik össze. A gondolattérképben a függőségből való felépülés időszakából visszatekintve, egy asszociatív, belső logika mentén rendeződik át az életanyag: boldog és szomorú élmények, munkák, projektek és találkozások a gyerekkortól egészen mostanáig.

Tekintse meg a további képeinket

Boszorkányfej-köd és vadászó sólyom – ezek az elmúlt év legszebb magyar asztrofotói

2025. november 20., 20:47 Módosítva: 2025.11.21 10:24

A magyar asztrofotózás közel áll a világszínvonalhoz, sőt vannak olyan területek, ahol egyértelmű az előny a nemzetközi nívóhoz képest. Emögött nem csak egyének, hanem egy egész közösség áll, amelynek tagjai egyszerre segítik egymást és versenyben is állnak. Ennek az energiával teli szellemi műhelynek a legjava tárul a nézők szeme elé minden ősszel. November 15-én az elmúlt év legszebb magyar asztrofotói mutatkoztak be a Magyar Természettudományi Múzeum kupolatermében immáron nyolcadik éve.

A Csillag-Képek 2025 Országos Asztrofotó kiállítás 88 asztrofotós 100 munkáját mutatja be a Magyar Asztrofotósok Egyesülete szervezésében. Az átfogó kiállítás célja, hogy a magyar asztrofotósok rendkívül színvonalas, idén is nemzetközi elismerésre érdemes, sőt díjnyertes fotói eljussanak az érdeklődő közönéghez egy egységes fotógyűjtemény formájában. Ez a gyűjtemény három kategóriába sorolja be a csillagos égbolt jelenségeit ábrázoló fotográfiákat:

  1. asztrotájkép, ami a földet és az eget együtt ábrázoló képeket gyűjti össze;
  2. Naprendszer, ahol a Naprendszer égitestjeit láthatjuk képeken;
  3. mélyég, vagyis a csillagok, csillagködök és galaxisok világát ábrázoló felvételek kategóriája.

Jellemzően ez a három kategória van jelen valamilyen formában minden nemzetközi asztrofotós-megmérettetésen is. Érdekesség, hogy ennek a felosztásnak nem csupán csillagászati, hanem fotográfiai oka is van. A különböző témákat markánsan eltérő technikával örökítik meg a fotósok, sőt jellemzően egészen más az alkotók habitusa is. Mélyégfotót készíteni precíziós türelemjáték, míg egy napkitörést, meteort vagy sarki fényt gyakorlatilag „vadászni” kell.

Tekintse meg a további képeinket

Bejelentették az év természetfotósa pályázat nyerteseit

2025. november 18., 21:58 Módosítva: 2025.11.19 19:43

2025. november 18–án rendezték meg az év egyik lefontosabb természetfotós eseményét, Az év természetfotósa pályázat díjátadó ünnepségét és annak kiállításmegnyitóját a Magyar Természettudományi Múzeum kupolatermében. Idén Litauszki Tibor vehette át Az év természetfotósa rangos elismerést, Az év ifjú természetfotósa díjat Király Árpád érdemelte ki, Az év természetfotója pedig Szabó Csaba „Elkaptad?” című képe lett.

Az év természetfotósa díjátadójának immáron hagyományosan a Magyar Természettudományi Múzeum ad otthont, az idei estet a múzeum tudományos és gyűjteményi főigazgató–helyettese, Gubányi András nyitotta meg. Köszöntő beszédet mondott Balczó Bertalan természetvédelemért felelős helyettes államtitkár.

Gaál Péter, a Varázslatos Magyarország alapító–ügyvezetője mesélt vállalásukról, miszerint a 2025–ös évtől a VM egy kézbe fogja az ország két legrangosabb természetfotó pályázatát, a saját alapítású, A magyar természetfotó nagydíja és Az év természetfotósa megmérettetést, ezzel az év 365 napján kihívást és bemutatkozási lehetőséget kínálva a magyar természetfotósoknak. A szervezet hisz abban, hogy a fúzióval egyre több hazai fotósnak biztosít teret ahhoz, hogy munkáikat méltó módon bemutathassák, és határainkon túl is egyre nagyobb eredményeket érhessenek el.

Az év természetfotósa pályázat életének új fejezete mérföldkő a hazai természetfotózás történetében. Hisszük, hogy az összefogás még nagyobb lehetőségeket nyit meg a fotósok előtt, és segít abban, hogy alkotásaik minél szélesebb közönséghez eljussanak

– mondta Gaál Péter.

Tekintse meg a további képeinket

Magyar természetfotósok sikerei a 25. Európai Természetfotós Pályázaton

2025. november 1., 12:12 Módosítva: 2025.11.02 09:27

Idén huszonötödik alkalommal adták át az Év Európai Természetfotósa díjakat a németországi Lünenben, ahol a kontinens legjobb természetfotósai gyűltek össze. A jubileumi versenyre rekordmennyiségű, csaknem 24 500 fotó érkezett 48 országból – amatőr és hivatásos alkotóktól egyaránt.

A GDT (Gesellschaft für Naturfotografie) által szervezett megmérettés az elmúlt negyed évszázadban a természetfotózás egyik legfontosabb nemzetközi platformjává vált. A zsűri – öt tagú, elismert nemzetközi szakmai testület – idén 107 díjazott és kiállított képet választott ki kilenc kategóriában és két különdíjban.

Magyar sikerszéria

A 2025-ös év különösen erős magyar jelenlétet hozott: tizenegy magyar fotó került be a legjobbak közé, tíz alkotótól. A kiemelkedő teljesítmény nemcsak mennyiségében, hanem minőségében is figyelemre méltó.

Litauszki Tibor kategóriagyőztes lett, Daróczi Csaba és Nagy Zoltán Gergely második díjat nyert, további magyar fotósok pedig magasra értékel kitüntetésben részesültek: Litauszki Tibor, Novák László, Potyó Imre, Radisics Milán, Lőrincz Ferenc, Szakolczai Krisztina, Bodolai Rómeó, valamint Király Árpád, aki az ifjúsági kategóriában ért el második helyezést.

Ez a jelenlét nemcsak a magyar természetfotózás erejét mutatja, hanem azt is, hogy az itthoni alkotók következetesen hozzák a nemzetközi szintű vizuális és narratív minőséget.

Tekintse meg a további képeinket

Tollak, napfény és kövek

2025. október 25., 12:34 Módosítva: 2025.10.27 09:42

A Mi Természetünk (Our Nature Photo Award) egy évente megrendezett nemzetközi pályázat, amely a világ minden tájáról díjaz természet- és dokumentarista fotósokat és videósokat, akik alkotásaikkal inspiráló történeteket mesélnek el a természetről, az ember és környezete kapcsolatáról, valamint a bolygónk védelmével kapcsolatos kihívásokról. A pályázaton a fotósorozatok között második díjat nyert Luca Eberle, Tollak, napfény és kövek című munkájával.

A fehérkarmú vércse kolóniákban költő ragadozómadár, amelyet elsősorban a Mediterráneum száraz élőhelyein találunk. Az elmúlt évtizedekben állományuk drámaian csökkent: a növekvő hőmérséklet idő előtti fiókapusztulást okoz, csökken a zsákmányállatok száma, és sorra vesztik el fészkelőhelyeiket.

Olaszországban, Materában, ebben a történelmi városban él az ország legnagyobb kolóniája. A folyamatban lévő épületfelújítások azonban folyamatosan csökkentik a költőüregek számát, így évről évre eltűnnek a városban fészkelő párok. Emiatt egyre nagyobb a veszélye annak, hogy Matera elveszíti kulcsszerepét a faj megőrzésében.

A helyi önkormányzat az egyetemekkel, európai természetvédelmi projektekkel és a San Giuliano vadállatmentő központtal együttműködve vizsgálja a populációdinamikát, menti a sérült madarakat, valamint hőszigetelt költőládákat helyez ki a háztetőkre Materában, illetve toronyszerű fészekhelyeket telepít az északi régiókban.

Tekintse meg a további képeinket

Az év története: Közösségi tudósok

2025. október 18., 10:06 Módosítva: 2025.10.19 07:17

A Mi Természetünk – OurNature Photo & Video Award idei pályázatán számos magyar fotós is díjazott lett. A kilenc kategóriagyőztes mellett két fődíjat is kiosztottak: Az Év Fotója címet az olasz Mauro De Bettio nyerte el, míg A Story of the Year (Az év története) díjat Kállai Márton kapta Közösségi tudósok című sorozatáért.

A citizen science, vagyis a közösségi tudomány a világ megismerésének egyre fontosabb és izgalmasabb irányzata. Maga a fogalom is viszonylag új, jelentése körül még nincs teljes szakmai egyetértés, a magyar fordítás pedig nem adja vissza pontosan az eredeti kifejezés tartalmát. Lényege, hogy a lakosság önkéntesen, szabadidejében segíti a tudományos munkát — adatokat gyűjt, megfigyeléseket végez, és ezzel valódi értéket teremt. Ezek az emberek – egyfajta szubkultúraként – ellenszolgáltatás nélkül járulnak hozzá a tudomány fejlődéséhez.

Tekintse meg a további képeinket

A mi természetünk legjobb fotói

2025. október 11., 14:02 Módosítva: 2025.10.13 06:37

A Mi Természetünk (Our Nature Photo Award) egy évente megrendezett nemzetközi pályázat, amely a világ minden tájáról díjaz természet- és dokumentarista fotósokat és videósokat, akik alkotásaikkal inspiráló történeteket mesélnek el a természetről, az ember és környezete kapcsolatáról, valamint a bolygónk védelmével kapcsolatos kihívásokról.

Idén 213 nevező (körülbelül 70 magyar alkotó) 2184 pályaműve közül választották ki a legjobb alkotásokat. A versenyre a világ minden pontjáról, összesen 35 országból neveztek – bangladesi, chilei, kanadai és norvég versenyzők is indultak a pályázaton, amely idén is három fő tematika köré szerveződött: érintetlen természet (víz, föld, levegő); lábnyomunk; és a jövő megoldásai.

Tekintse meg a további képeinket

Ahol a csend kezdődik – Sírásó verseny Szekszárdon

2025. szeptember 6., 17:11 Módosítva: 2025.09.07 15:31

Építészek, akik láthatatlan alkotásokat hoznak létre – épp ilyen emberek gyűltek össze Szekszárdon. Tudják: munkájuk mindig egy utolsó fejezet. Milliméteres pontossággal, ősi szakmai tudással dolgoznak.


Van egy hivatás, amelyet ritkán látunk, de mindannyiunknak szüksége lehet rá. A szekszárdi VIII. Sírásó Versenyen egy időtlen mesterség került reflektorfénybe – olyan szakma, amely generációkon át öröklődik, mégis gyakran láthatatlan marad.


A lapátok ritmusa ősi dallamot ver. Két óra alatt kell kimérni, kiásni és formára igazítani azt, ami mások számára talán csak egy gödörnek tűnik. A nyolcvan centiméter széles, két méter hosszú, másfél méter mély tér, amely két és fél köbméter földet rejt magában, precíz szakmai munkát igényel.

Tekintse meg a további képeinket

Soha nem állunk a fóka és a víz közé!

2025. augusztus 21., 18:47 Módosítva: 2025.08.22 17:34
50

A Fővárosi Állat- és Növénykert két sztárja, Jacques és Noé – a két kaliforniai oroszlánfóka – több mint húsz éve laknak Budapesten. Ők nem cirkuszi állatok, hanem együttműködő társak, tréningezett, okos és érzékeny lények. A fókashow, amit naponta kétszer is végigkövethetnek a látogatók, csupán a jéghegy csúcsa. A valódi történet hátul, a kulisszák mögött, egy szikla belsejében zajlik. Amit a közönség egy trükkös produkciónak lát, az valójában komoly, állatorvosi szemléletű munka és egy bizalmi kapcsolat eredménye. Képriport az állatkert színfalai mögül egy különleges fajról és gondozóiról.

Két fóka, négy gondozó

Reggel 8 óra van. Ekkor kezdődik a fókaélet a Fővárosi Állat- és Növénykert kulisszái mögött. Egy reggeli fókatréning első perceiben járunk. A főszereplők, Jacques és Noé, a két kaliforniai oroszlánfóka, valamint négy gondozójuk Luca, Laci, Gábor és Dani.

„Jacques 26 éves ivartalanított hím, aki Karlsruhéból érkezett. Nagyon szeret tanulni és játszani, nemrég például ellopta a takarításhoz használt slag szórófejét, és gondosan elrejtette a medence alján, amit aztán napokig kerestünk. Noé 20 éves ivaros hím – aki korábban még Chloe néven futott, mert az elején rosszul határozták meg nemét –, Baselből érkezett. Ő sokkal inkább a hasát imádja, néha képes beállni a hűtő elé, és csendes türelemmel várni a jussát” – mutatja be Luca a fókákat.

Tekintse meg a további képeinket

Zoltai András nyerte az idei Hemző-díjat

2025. június 11., 18:00 Módosítva: 2025.06.12 14:40

Több éven át tartó elmélyült és elkötelezett munkával felépített sorozatai alapján Zoltai Andrást választotta ki a zsűri a Hemző Károly-díjra. Zoltai idén már harmadszor lett finalista, ezúttal Horváth Júlia, Mohos Márton, Mohos Zsófia és Varga Jennifer mellett.

A zsűri indoklása szerint nagyon fontos és érzékeny témákat választott magának. A víz és az ember viszonyának egyre inkább diszharmonikussá váló kapcsolata, a tengerszint emelkedésének, a talaj eróziójának negatív hatásai, a természet szeszélyének egyre inkább kiszolgáltatott emberek erőfeszítései, illetve a víz egyre aggasztóbb hiánya, az elsivatagosodás jelensége sokakat érint és foglalkoztat. A fotográfus munkássága azért is figyelemre méltó, mert a kényes kapcsolatot a víz és az ember között nemcsak Magyarországon vizsgálja, kutatja és követi nyomon, hanem évek óta dolgozik az indiai Majuli szigetén is.

Az elmúlt három évben markáns és egységes képi stílust alakított ki. Fotói epikusan, tárgyilagosan beszélik el a történéseket, mutatják meg a jelenségeket, mégsem szenvtelenül és együttérzés nélkül.

Zoltai András számos tekintélyes magazinban publikál világszerte, többek között a Washington Postban, a Libérationban, az El Paisban vagy a Le Monde-ban. Háromszor nyerte el a Pécsi József-ösztöndíjat. Az európai FUTURES program tehetségei közé választották és a NOOR Academy Alumni tagja. Két éve rendezett emlékezetes egyéni tárlatot az East of Eden Galériában a Blue Memoir anyagából. Jelenleg albumát készíti elő, amelyet majd az arles-i fotófesztiválon mutatnak be idén nyáron.

Tekintse meg a további képeinket