Gyöngyi
5 °C
14 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Kameruni szamba dobta fel a legunalmasabb vb-t - Olaszország, 1990

1990 olaszorszag
2018.06.05. 14:28 Módosítva: 2018-06-05 19:09:57
Olaszországban a torna a 86-os német-argentin döntő visszajátszásával ért véget. Először jutott nyolcba afrikai csapat, utoljára játszott együtt Jugoszlávia, a gólkirály egy ismeretlen arc lett.

Vb-történelem: 1930, 1934, 1938, 1950, 1954, 1958, 1962, 1966, 1970, 1974, 1978, 1982, 1986, 1990, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010, 2014

Az 1990-es világbajnokságot sokan a legrosszabb tornának tartják, az olaszországi torna hozta a legalacsonyabb gólátlagot (2,21), és a legtöbb kiállítást (16). 116 ország indult el a 22 helyért, hozzájuk csatlakozott a címvédő Argentína és a házigazda Olaszország.

Magyarország – ezt sorozatunk további részeiben felesleges is kiemelni – nem jutott ki a vébére, még a mexikói sokk alatt oda-vissza döntetlent játszottunk Máltával, idegenben Írországtól és Spanyolországtól is csúnyán kikaptunk, így az északírek elleni összesen 4 pont sem segített.

Olaszország, 1990

1990. június 8. - július 8
Stadionok: 12 (12 városban)
Résztvevők (24): Kamerun, Egyiptom, Dél-Korea, EA Emirátusok, Ausztria, Belgium, Csehszlovákia, Anglia, NSZK, Olaszország, Hollandia, Írország, Románia, Skócia, Szovjetunió, Spanyolország, Svédország, Jugoszlávia, Costa Rica, USA, Argentína, Brazília, Kolumbia, Uruguay
Mérkőzések: 52
Gólok: 115 (2.21 meccsátlag)
Gólkirály: Salvatore Schillaci (ITA) 6
Világbajnok: Németország (3)

Nem sokon múlt, hogy a Szovjetunió rendezze a tornát. Sorban visszaléptek a jelöltek, a két ország között kellett dönteni, és a szovjetek óriási diplomáciai bakit elkövetve a döntés előtt egy nappal jelentették be az 1984-es olimpiai bojkottjukat, aminek nyilvánvalóan köze volt ahhoz, hogy az olaszok kapták a rendezést. A tornáról kizárták Mexikót, majd később Chilét is, előbbi egy ifijátékos korával ügyeskedett egy tornán, a chileiek pedig szimuláló kapusuk miatt kaptak eltiltást. A FIFA kiemelést készített a hat csoport beosztása előtt, aminek az 1986-os (és kis mértékben a 82-es) világbajnokságon nyújtott teljesítmény volt az alapja, de a négy évvel korábban bukó olaszokat muszáj volt kiemelni, így egy 86-os negyeddöntősnek ki kellett kerülnie az első kalapból. Óriási viták után az angolok csúsztak be a legjobb hat közé a spanyolok előtt, pedig Spanyolország együtthatója magasabb volt, hiszen szemben az angolokkal 78-ban is ott voltak, és 86-ban is csak büntetőkkel estek ki.

A spanyolok nyilvánosságra hozták az egyébként valóban nyomós okot, miszerint az angolokat mindenképpen el akarták küldeni Szardíniára, hogy rettegett szurkolóik ne a nagyvárosokban csináljanak botrányt. Az olaszok célja kettős volt, hiszen a Cagliariban található Sant'Elia stadionnak ez volt az egyetlen esélye, hogy 40 ezer nézőt lásson.

Anglia-Kamerun meccs a negyeddöntőben
Anglia-Kamerun meccs a negyeddöntőben

A csoportkörben Olaszország csatársztárjai közül kitűnt a vébé előtt csak egyszeres válogatott Salvator 'Toto' Schillaci, az ő góljaival – szűk győzelmekkel, tartalékos játékkal – mentek tovább az olaszok. A B csoportot óriási meglepetésre Kamerun nyerte, 9 emberrel legyőzte a címvédő Argentínát. Célt ért az afrikaiak taktikája, ami arra épült, hogy mindenbe belerúgtak, amihez sikerült elég közel kerülniük. A címvédő csak legjobb harmadikként ment tovább, mert Románia is megelőzte a csoportban.

Brazília első helye nem volt meglepetés, Costa Rica továbbjutása annál inkább, a D csoportot megnyerő NSZK mögött az utoljára legnagyobb államrendszerébe tömörülő Jugoszlávia ment tovább, harmadikként Kolumbia is a 16 közé jutott. A spanyolok és az angolok is megnyerték a csoportjukat, előbbi a legutóbbi vébé elődöntősét, Belgiumot és Uruguay-t vitte magával, az angolok mögött pedig a három döntetlennel álló írek és a gyengélkedő hollandok jutottak a nyolcaddöntőbe.

A 16 között a 74-es vébédöntő visszavágója mellett a két dél-amerikai hatalmasság, Brazília és Argentína találkozott, és az első három világbajnokság győztesei, Uruguay és Olaszország is összecsaptak, mégsem ők kerültek a középpontba, hanem az első afrikai negyeddöntős, Kamerun, amely az emlékezetes Higuita-bakit kihasználó Roger Milla góljával verte Kolumbiát. A szögletzászlónál bemutatott részegítő szambára az is emlékszik, aki még kicsi volt 1990-ben.

Argentína (egy fantasztikus Maradona-szóló utáni Caniggia-góllal) legyőzte Brazíliát, Olaszország pedig Schillaci újabb találatával Uruguay-t. Az NSZK–Hollandia-nyolcaddöntőben a jobban játszó németek megérdemelten nyertek, a meccs nem csak arról marad emlékezetes, hogy a németek revánsot vettek a két évvel korábbi Európa-bajnoki elődöntőért, hanem a Völler-Rijkaard köpködésről is.

A csehek alaposan elverték Costa Ricát, Írország pedig az első olyan ország lett, amely úgy jutott egy világbajnokság negyeddöntőjébe, hogy egyetlen meccsét sem nyerte meg: Romániát büntetőkkel ejtették ki. A jugoszlávok a végére hagyták a döntést, miután két, hajrában esett góllal 1-1-re végeztek a spanyolokkal, majd hosszabbításban Pikszi Sztojkovics még egyszer betalált, a jugók mentek a negyeddöntőbe.

Egy fantasztikus csapat utolsó meccsei

A jugoszláv válogatott az 1994-es világbajnokságon nem indult el, kizárták, pedig már az olaszországi vb-n látszott, korszakos csapat lehetett volna a soknemzetiségű csapatból. A horvátok (Boksic, Suker, Prosinecki, Jarni) nyolc évvel később bronzot nyertek, de ha együtt maradnak a szerbekkel (Sztojkovics, Szavicsevics), szlovénokkal (Katanec), macedónokkal (Pancsev, Hadzsibegics), uralhatták volna a világ labdarúgását.

Jugoszlávia az elődöntőbe már nem jutott be, újra büntetőkkel kikapott Argentínától. A címvédő hőse Sergio Goycochea volt, két jugoszláv 11-est is megfogott, pedig csak azért védett, mert Nery Pumpido megsérült. Az unalmas, gyenge meccseknek még nem volt vége, az olaszok 1-0-ra verték az íreket, az NSZK pedig egy Matthäus-büntetővel legyőzte Csehszlovákiát.

A negyeddöntők első jó meccsét a meglepetéscsapat játszotta, Kamerun 7 perccel a lefújás előtt 2-1-re vezetett Anglia ellen, és jobban is futballozott ellenfelénél. Az angolokat Gary Lineker mentette meg, a világ legelegánsabb csatára két könnyen befújt büntetővel fordított – a 2. már a hosszabbításban esett –, és a legjobb négy közé lőtte Angliát, amely először jutott egy hazájától távol rendezett vébén ilyen messzire.

Az első elődöntőben annál jobban nem is lehetett volna összezavarni a nápolyi szurkolókat, mint hogy Maradona ellen kelljen szurkolniuk. Toto Schillaci góljával az olaszok vezettek, de 517 perc után gólt kapott a védelmük: Caniggia találatával kialakult a végeredmény, büntetők következtek. A mindent eldöntő 11-est Maradona rúgta be abban a stadionban, ahol néhány héttel korábban a klub történetének második bajnoki címéért isteni magasságokba emelték a szurkolók. Argentína úgy jutott a döntőbe, hogy a vébé alatt mindössze öt gólt szerzett.

A másik elődöntőben is büntetők döntöttek: az NSZK Brehme góljával vezetett, az angolok Lineker révén a hajrában egyenlítettek. A 11-eseket a németek lőtték jobban, az utolsó két angol, Chris Waddle és Stuart Pearce (a Psycho) hibázott, Németország a döntőbe jutott, azaz megismétlődött a négy évvel korábbi finálé.

A legalacsonyabb színvonalúnak mondott döntő hozott néhány elsőt: Pedro Monzon a döntők történetének első kiállítottja lett (Dezotti meg a második a hajrában), Argentína az első csapat lett, amely nem szerzett gólt a döntőben. A németek Andy Brehme 85. percben belőtt büntetőjével megnyerték a meccset, három arany-, és ugyanennyi ezüstérmükkel a világ legeredményesebb futballnemzete lettek. Franz Beckenbauer Mario Zagallo nyomdokaiba lépve játékosként és edzőként is vb-győztes lett.

A bronzmeccsen végre születtek gólok a rendes játékidőben, és akcióból: Olaszország 2-1-re verte Angliát. A győztes gólt Schillaci szerezte, aki hat góljával a gólkirálya lett minden idők legkevesebb gólt hozó világbajnokságának. A FIFA is érezte, hogy valamit tenni kell, mert rossz irányba halad a játék, az olaszországi torna után vezették be a hárompontos rendszert, ami a döntetlen értékvesztését jelentette.

A formaidőzítés legjobbja, Salvatore Toto Schillaci

A csatár biztonsági tartéléknak ment a vébére, hiszen Gianluca Vialli és Roberto Mancini mellett Roberto Baggio is a keret tagja volt, Toto mégis az olaszok legjobbja lett (a többiek meg is sértődtek rá emiatt). A vb-gólkirály sem előtte, sem utána nem tudta a vébén bemutatott gólátlagát hozni, az olasz nagycsapatoknál közepes idényeket produkált, Japánba szerződött, és a J-league-ben végül elkezdte ontani a gólokat. Schillaci egy korai kiadású Inzaghi volt, mindent tudott, semmit sem kiemelkedően jól, de a 16-oson belül igen hatékony volt, minden labda nála kötött ki, ő pedig kegyetlenül kihasználta helyzeteit - legalábbis a 90-es vébén.

(Borítókép:  Getty Images Hungary  / Index)