Mindenki látott már rakétaindítást, ha máshol nem, hát filmen vagy képen, de talán még a dél-amerikai esőerdőkben élő indián törzsek is töröltek már segget Gagarinról szóló újságcikkel. Szóval biztos mindenkinek megvan a kép, ahogy közvetlenül a start előtt a rakéta alja felparázslik, mint a megszívott cigarettavég, majd akkora és olyan alakú füstöt okád, mint egy földfelszín felé törő atomcsapás; aztán a rakéta méltóságteljesen emelkedni kezd, mint egy, a környezetvédelem arcába tolt középső ujj, a füst meg az 1666-os londoni tűzvészt idézi.

A cikkben az LSD árát elnézhetted egy nagyságrenddel. Tegyük fel, hogy 380 mikrogramm egy átlagos adag, ami a hippiforradalom California Sunshine megfelelője lehet; akkor egy gallon az épp 10 millió porció. Ha figyelembe vesszük a disztribúciós költségeket, még úgy is bőven 4 dollár körül kóstál egy dózis, így nagyjából a skorpióméreg piaci ára környékén landol az összeg

– írta olvasónk, Szabolcs, a világ legdrágább folyadékáról szóló keddi cikkünkre reagálva. Volt már rá példa, hogy cikkben reagáltunk olvasói levélre, főleg, ha az közérdeket szolgált. A drogkereskedelem és a szintetikusdrog-gyártás piaci mechanizmusait nehéz lenne közérdeknek tekinteni, de azért van olyan tanulságos téma, mint a városi mosómedvék intelligenciája vagy Svájc titkos háborúi.

Angliának az 1960-as évek óta van terve arra, hogy mi mindennek kell megtörténnie a most 92 éves II. Erzsébet királynő halálát követő napokban, és ezt a leírást évente többször frissítik. A London Bridge műveletnek nevezett eseményláncolat a brit rendőrségnek és katonaságnak, az egyháznak és a médiának is előír bizonyos dolgokat.  

Az amerikai kormány és a Pentagon 2011-ben hozta nyilvánosságra a CONPLAN 8888-11 nevű dokumentumot. A tervezet nagy megdöbbenést keltett: meglehetősen szokatlan volt, hogy közpénzből finanszírozzanak egy olyan tervet, ami egy zombiinvázió eshetőségére készítette volna fel az Egyesült Államokat.

Good things come in small packages, mondja az angol; a jóból mindig keveset adnak, fordítja a magyar; hogy ez sajnálatos vagy szerencsés, az attól függ, hogy kígyóméregből kapunk-e kevesebbet, teszem hozzá én. A világ legdrágább folyadékainak élvonalában szupererős pszichostimulánsok és életveszélyes mérgek találhatók, nem valami túlértékelt szeszesital. Illetve az is, de ne szaladjunk ennyire előre: először vegyük sorra az élvonalt.

A Fidel Castro vezette Kuba érthető módon rettenetesen zavarta a mindenkori amerikai kormányt a hidegháború évtizedei alatt: egy kommunista ország, kiszámíthatatlan vezetővel az élén, egészen közel a floridai partokhoz, hát ez minden volt a hatvanas években, csak nem megnyugtató gondolat. Eisenhower elnök 1960 tavaszán ki is adta a titkos utasítást a CIA-nek, hogy távolítsák el Castrót és a kommunistákat a hatalomból, bármi áron, a cél szentesíti az eszközt. Ez volt a Mongúz-hadművelet, aminek a gyakorlati megvalósítása (és kudarca) már Kennedy elnökségének idejére esett, aztán ő is állíttatta le az egészet 1962 végén, a kubai rakétaválság után.

A hadművelet részleteit annak idején természetesen titkosították, de azóta sok dokumentumot feloldottak a titkosítás alól, és egészen elképesztő részletek és hajmeresztő ötletek kerültek nyilvánosságra a CIA háza tájáról. Tervben volt például, hogy Castro egyik élő rádióbeszéde alatt LSD-t csempésznek a stúdió szellőzőrendszerébe, felmerült a merénylet mérgezett szivarral, vagy hogy szimplán megbízzák a maffiát, hogy tegye el láb alól a kubai kommunista vezért. A legsúlyosabb ötlet személyesen a hadműveletet vezető Edward Lansdale-től, a légierő tábornokától származott.

A terv arra épített, hogy a kubaiak mélyen vallásos nép, és bármekkora is Castro hatalma, illetve a belé vetett bizalom, létezik egyvalaki, akinek egyetlen szavára ellene fordul mindenki:

Az emberi szervezet egy elképesztően bonyolult rendszer, aminek a működését a legapróbb részletekig a mai napig nem fejtette meg a tudomány. Viszont minél többet tudunk róla, annál meglepőbb részletekre derül fény, például azzal kapcsolatban, hogy milyen anyagokat termel a testünk akár a normál ügymenet részeként, akár melléktermékként. Most három olyat mutatunk be ezekből, amiket az ön teste éppen ebben a percben is előállít, ezzel nanoméretekben ugyan, de nemzetbiztonsági kockázattá és illegális drogok birtokosává avatva önt.

Ha valaki ma, 2018-ban meghallja Lewis és Clark nevét, azonnal a borzalmas Superman-sorozatra asszociálhat, de kétszáz éve ezek a tulajdonnevek még két híres felfedezőhöz, jelesül Meriwether Lewishoz, illetve William Clarkhoz tartoztak. Ők vágtak át elsőként az Egyesült Államokon a Csendes-óceánig, és vissza is tértek a nyugati partról. Történelmi jelentőségű expedíciójukat kissé nehéz volt rekonstruálni, de végül sikerült – és ebben a székletminták segítették a kutatókat.

Meriwether Lewis (1774-1809) és William Clark (1770-1838) indiánokkal találkozik a Mississippi mentén

Fotó: Hulton Archive

Hogy mi a szar? – kérdezhetik megütközve és egyben tárgyilagosan. Rá is vághatnánk, hogy mi lenne, hát higany-klorid, ugyanis neves kutatóink székletében elég sokat találtak ebből az anyagból. De ne szaladjunk ennyire előre: lássuk csak, hogy is volt az az expedíció!

Sok szép történetet említhetnénk a borotválkozás és a hadtörténelem összefüggéseiről. Kapásból ott van  Az ötös számú vágóhíd Kurt Vonneguttól, amiben a borotválkozás az életben maradás és az emberként megmaradás fontos eleme volt:

Így magyarázta az az angol az életben maradás titkát: „Aki nem ügyel többé büszke öntudattal a külső megjelenésére, az hamarosan meghal.” Azt mondta, hogy nagyon sok embert látott, akik a következő módon haltak meg: „Azzal kezdték, hogy nem álltak többé egyenesen, s aztán abbahagyták a borotválkozást és a mosakodást, aztán az ágyból sem keltek többé fel, aztán abbahagyták a beszédet, aztán meghaltak. Ehhez csak annyit lehet hozzáfűzni: ez úgy látszik az elmúlásnak egyik nagyon könnyű és fájdalommentes útja." Így megy ez.

Vagy ott van az emlékezetes jelenet A piszkos tizenkettőből, ahol az individualista bűnözőkből az kovácsol csapatot, hogy nem akarnak hideg vízben borotválkozni:

Biztos hallotta már a jótanácsot, hogy a paradicsomot nem szabad hűtőben tárolni, mert elveszíti az ízét. Vannak, akik hiszek ebben, vannak, akik nem, és mivel az ízérzékelésünk meglehetősen szubjektív, nem is nagyon tudják meggyőzni egymást a maguk igazáról a hűtéssel kapcsolatban. Ilyen esetekben jön jól a tudomány, ami objektív módszerekkel méri meg azt, amire mi egy kóstolás után csak annyit mondunk, hogy finom, vagy éppen ízetlen.

Wenseslao Moguel részt vett az 1910-es évek véres mexikói forradalmában, amiért 1915-ben kivégezték. Híressé viszont nem ez tette, hanem hogy ennek ellenére csak 1975-ben halt meg.

Moguelt azután fogták el, hogy a lázadók egyik vezéralakja, Pancho Villa vereséget szenvedett az alkotmánypártiaktól, a követőire pedig kegyetlen büntetés várt. A társaival együtt Moguelt is árulónak bélyegezték, és tárgyalás nélkül halálra ítélték.

Testvérek sokaságából áll, államot épít, háborúzik, állatot tart, gombát tenyészt, rabszolgákat szed, hidat épít, mi az? Hangyaboly – bár nevével ellentétben leginkább ivartalan nőstényekből áll, hímekből (heréből) csak annyi van, amennyi a királynő megtermékenyítéséhez kell. Mondjuk ők nem túl figyelmesek, akkor is igyekeznek a feladatnak megfelelni, amikor a királynő fejét épp letépi egy pók. Ha hangyánként nézzük, akkor semmi irigylésre méltó nincs a hangyalétben: a feladatok megváltoztathatatlanul előre ki vannak osztva, katona, dolgozó, here, királynő, mindenki pótolható, és feldolgozandó. Valószínűleg közelebb állunk az igazsághoz, ha úgy állunk hozzá, hogy az élőlény valójában nem a hangya, hanem maga a hangyaboly.

A Shiloh-i csata az amerikai polgárháború egyik fontos ütközete volt: az Ulysses S. Grant tábornok - és későbbi elnök - vezette északi hadsereg 1862 április 6-7-én véres és elkeseredett harcban győzte le a déli konföderalistákat (pontosabban hősiesen kitartott addig, míg megérkezett a felmentő sereg Ohióból). A csatatéren nagyjából 3000 halott mellett kb. 16 ezer sebesült maradt. Egy golyó vagy szurony ütötte nyílt seb akkoriban, orvosi ellátás híján nagyjából egyet jelentett a halálos ítélettel, a különféle fertőzések a háborúban több áldozatot szedtek, mint a fegyverek (ez egyébként nagyjából az első világháborúig általános volt).

A Shiloh-i csata

Fotó: Universal History Archive / Getty Images Hungary

A Shiloh-i csata sok ezer sérültjére is ez a sors várt volna, hiszen sokkal többen voltak, mint hogy a harctéri felcserek mindenkivel tudjanak foglalkozni, a katonák pedig a hosszú hadjárat után eléggé lerongyolódva, legyengült immunrendszerrel indultak a csatába. A sok ezer sebesült embertelen kínokkal teli, gyötrelmes halála helyett azonban - a korabeli leírások szerint legalábbis -

Éjjel a sebesültek sérülések halvány kék fénnyel derengeni kezdtek, a sebek pedig nem fertőződtek el, ahogy illett volna nekik. A sérültek közül sokkal többen élték túl a csatát, mint emberi számítások szerint kellett volna, a kísérteties derengést pedig angyalfény néven kezdték el emlegetni a katonák. Megjegyzendő, hogy az angyalok nem válogattak, mindkét oldal sebesültjeit nagyjából ugyanolyan arányban mentették meg.

1925-ben a Popular Mechanics szenzációként számolt be a német Anton Flettner találmányáról, a rotorhajóról, ami úgy volt vitorlás, hogy nem is volt az. A Buckau ugyanis szélenergiával ment előre, de klasszikus vitorlák nélkül: a hajón két, egyenként 3 méter átmérőjű, 20 méter magas üreges torony állt, amik a Magnus-effektust kihasználva hajtották előre a hajót.

A nyulat a legcukibb és legártatlanabb állatok között szokás számon tartani, a húsvéttal asszociáljuk, a gyerekek is imádják, és igazán nem akarok ünneprontó lenni, de pörkölt formájában is nagyon finom. Egészen érthetetlen, hogy miért akarná ezeket a kedves-bolyhos jószágokat valaki tömegesen kiirtani, nem?

Elhalt tasmániai havasi eukaliptusz fa (Eucalyptus gunnii divaricata). Kiszáradásához a meleg éghajlat és a legelő állatok, nyulak vezettek. Ma már csak egy-kétezer példány létezik belőle.

Fotó: Auscape / Getty Images Hungary

Ausztráliában egy kicsit másképp látják a dolgot. A kontinensen a nyúl nem őshonos, az 1800-as években vitték be őket be az európai telepesek. Mivel közmondásosan szaporák, természetes ragadozó ellenségük meg aránylag kevés volt, pár évtized alatt elég durván elszaporodtak a vadonban, a populációt a 20. század elején már százmilliós nagyságrendűre becsülték. Márpedig ha százmillió nyúl rászabadul a növényzetre és elkezdi azt elenni mások elől, az kész ökológiai katasztrófa, Ausztráliában speciel egész fajok kipusztulásával, erdők eltűnésével, és sok helyen brutális talajerózióval járt, nem is beszélve arról, hogy a mezőgazdaság mennyire megsínylette, hogy a nyulak letarolják a gabonát, és nem hagynak legelni valót a teheneknek és birkáknak.

Ülve aludni kín és szenvedés, ezt mindenki alátámasztja, aki valaha próbálta már utazás közben, autóban, buszon, vagy akár repülőgépen. Az ember folyton fel-felriad, mindene elgémberedik, és fáradtabban ébred a végén, mint ahogy elaludt. De vajon miért tiltakozik annyira a saját testünk az ellen, hogy ülő pózban pihenjünk, mitől annyira természetellenes ez? Miközben a lovak például állva is tudnak aludni.

Mindenki, akinek valaha volt macska a közelében, jól tudja, hogy mennyire utálja az a vizet: egy kis fröcsköléssel garantáltan ki lehet kergetni a világból. Ami, ha jobban belegondolunk, elég fura, és logikátlan, elvégre a macska úszni tud (nem szeret, de tud), ha szomjas, iszik a vízből, és kíváncsi is rá (mondjuk mindenre kíváncsi). Mégis, mindenféle fajtán és variáción átívelő, az egész fajra jellemző tulajdonság - persze akadnak egyéni kivételek, és rá is lehet nevelni egy macskát a fürdésre -, hogy nem szeretnek vizesek lenni. Vajon milyen evolúciós előnyük származik ebből, hogy kialakult ez a szokás? Miközben a kutyák például kimondottan szeretnek fürdeni.

Fotó: Marka

A jelenségre többféle választ adnak az etológusok, valószínűleg ezek összessége adja a macskák vízutálatának teljes indokát.

Az egyik leghétköznapibb irodaszer a tűzőgép. Amerikában évente több tízmillió dollárnyit adnak el belőle. Kevés olyan ember van, akinek ne került volna kezébe legalább egyszer ez az iratok összetűzésére szolgáló egyszerű, mégis nagyszerű találmány. Sőt megkockáztatható, hogy nemcsak irodákban, de a legtöbb háztartásban is kallódik egy-két tűzőgép az írószeres fiókban. Nézzék csak meg, ott lesz az valahol hátul, a lyukasztógép és a kapocskiszedő közt, egy marék gemkapocs és pár tubus beszáradt papírragasztó társaságában.

Azt mindenki tudja, hogy vannak madarak, amik nem tudnak repülni. Azt már kevesebben, hogy vannak madarak, amik annyit repülnek, hogy szinte soha nem is szállnak le a földre. Na de enniük, aludniuk és szaporodniuk csak kell? – kérdezhetik. Valóban kell, de a szóban forgó fajok többsége kizárólag azért száll le a földre, hogy életet adjon az utódoknak – a többit megoldják röptében. Ezekből a madárfajokból nincs sok, de olyan ember sincs, aki értené, hogy csinálják.

1987-ben egy John Corcoran nevű középkorú fickó sétált be a Santa Fé-i közkönyvtárba. A felnőtt írástudatlansággal foglalkozó program vezetőjét kereste, majd közölte vele, hogy 48 éves kora ellenére analfabéta, és szeretne megtanulni írni-olvasni. Az ilyesmi, ha nem is gyakori, azért nem számít extrém ritkaságnak Új-Mexikó elmaradottabb vidékein; a statisztikák szerint a 16 éven felüli lakosság 20 százaléka funkcionális analfabéta, vagyis gondot okoz neki egyszerűbb szövegek elolvasása és értelmezése, illetve kétjegyű számok összeadása. (Magyarországon a gyerekek negyede hasonló állapotban fejezi be az iskolát a PISA-felmérések szerint.)

Mr. Corcoran esete azonban még ennél is egy fokkal meglepőbb volt:

A jelszavakat és a titkosítást nem az informatikának köszönhetjük. Már a római legionáriusok is jelszavakat használtak a barátok és ellenségek azonosítására; Gárdonyi Géza az Egri csillagokon kívül többféle titkosírást is fejlesztett; és a nácik hírhedt kódoló berendezése, az Enigma is bőven a mikroprocesszor feltalálása előtt született meg. 

Andorra a világ egyetlen olyan országa, amelynek államfőjét egy másik ország választja. Legalábbis az egyik államfőjét, mert kettő is van belőle a Pireneusokban fekvő miniállamban: az egyik a spanyolországi Urgel püspöke, a másik Franciaország elnöke, most épp Emmanuel Macron – aki tehát a választási győzelmével herceg is lett. De a Budapest méretű országnak van még pár érdekessége, jöjjön sorban az országnál nem sokkal kisebb lista, mielőtt rátérünk arra, hogyan tenyerelt bele a társhercegségbe egy orosz trónkövetelő.

Andorra zászlaja Andorra la Vella, a főváros közelében

Fotó: Pascal Pavani

Aki már látott lovat, valószínűleg egészen biztos abban, hogy nincs az a táv, amin egy emberi atléta képes lenne lefutni az állatot. A ló sprintben nyilvánvalóan sokkal gyorsabb (egy versenyló csúcssebessége majdnem a kétszerese az olimpiai bajnok rövidtávfutókénak), és kitartásban is simán lekörözi az embert, elvégre nem véletlenül utaztak a középkorban lóháton az emberek gyaloglás helyett.

Fotó: Handout / Getty Images Hungary

Ettől függetlenül a kérdés remek, kreatív, és teljesen értelmetlen elméleti viták kiindulópontja lehet, ha már túl vagyunk azon, hogy legyőzné-e a tigris az oroszlánt (abszolút kétesélyes meccs), Batman Supermant (döntetlen, mert mindkettőnek ugyanúgy hívják az anyját), esetleg Dumbledore Gandalfot (legfeljebb rapcsatában). Egy walesi kisváros, Llanwrtyd Wells viszont 1980-ban úgy döntött, gyakorlati útra tereli a kérdést, azóta rendezik meg itt a világ legfurább hosszútávfutó versenyét, amin futva és lóháton is el lehet indulni (sőt, néhány évben voltak biciklis versenyzők is).

Bár Egyiptomban és Mezopotámiában már több ezer éve használtak víz- és napórákat, hosszú időbe telt, mire az emberiség feltalálta a Vacheron Constantin Fifty Six kronográfot és a legpontosabb atomórákat. Ezután – legalábbis elméletben – az idő végre pontosan mérhetővé vált. De bármilyen pontos órákat alkot is az emberiség,

A címben feltett kérdésre persze nem olyan nehéz a válasz józan paraszti ésszel: fognak egy csomó húst, és felhúzzák-felhalmozzák egy nagy nyársra. De a gyártási folyamat részletei így is érdekesek. Klasszikus esetben marha és bárány keverékéből készül a gíroszhús, de itthon talán a legtöbb helyen csirkével kapható az oszmán birodalomból eredeztetett népszerű street food. A görög gírosz kifejezés a török döner szóbó ered (annak fordítása), ezt valószínűleg sokan tudják, azt viszont talán kevesebben, hogy miként is áll össze a függőleges nyárson forgó hústömb.

Az MIT tudósai 1973-ban leültek, hogy számítógépen modellezzék a globális gazdaság növekedésének következő évtizedeit, az algoritmusok azonban egészen meglepő eredményre jutottak:

Nemrég újra előkerült ez a jóslat, mert nagyon úgy tűnik, hogy jó úton haladunk a beteljesítése felé.

Liechtenstein ma egyike annak a 22 államnak, amelyek nem tartanak fönn hadsereget. A Svájc és Ausztria közé ékelődő parányi hercegség kereken 150 éve, 1868. február 12-én törölte el a katonaságát. Azóta olyan semlegesek és békések, hogy a főváros Vaduzt akár Szelíduzzá is átkeresztelhetnék, már ha tudnának  magyarul.

Liechtenstein látképe a Saargans (Svájc) és Balzers (Liechtenstein) közti Rajna-hídról

Két évvel korábban, 1866-ban viszont még kénytelen-kelletlen részt vettek egy fegyveres konfliktusban: a későbbi vesztes osztrákoknak segítettek be a porosz–osztrák–olasz háborúban. A bő két hónapos háború során a liechtensteni sereg egy dél-tiroli hegyi átkelőnél védte az osztrák határt az olaszoktól.

Az egri nőknek (és más női várvédőinknek) köszönhetően nekünk sem kell szégyenkeznünk, ha a középkori ostromok alatti női helytállás kerül szóba, de a weinsbergi asszonyoknál trükkösebben alighanem senki se segítette ki a megszorult katonaurakat – még ha ez már csak a veszteségek minimalizálására volt is elég.

A legtöbbünknek van egy jól bejáratott napi rutinja, kisebb-nagyobb rituáléi, amelyek nélkül nem szívesen kezdi el a napot. Felkelés, kávé, újság, munkába menés – mindegy is, hogy pontosan micsoda, de az ilyesmit mindenki az általa megszokott módon, a jól bevált mozdulatokkal szereti elvégezni. Nincs ez másképp az orosz kozmonautákkal sem, csak ők munka előtt ahhoz ragaszkodnak, hogy levizeljék a kilövőálláshoz tartó busz jobb hátsó kerekét.

Mindenki tudja, hogy ha megsérül a bőre, és a seb gyógyulni kezd, számolnia kell azzal, hogy iszonyatosan viszketni fog, aminek ilyenkor jobb esetben sikerül ellenállni, és hagyni begyógyulni, rosszabb esetben meg körömmel nekiesni, és újra kivéreztetni az egyszer már gyógyulásnak indult sebet. Na de vajon miért tör ránk ilyenkor a viszketés?