A kínai szellemvárosok sztoriját mindenki ismeri: pár éve az állam megpróbálta felpörgetni az építőipart, milliós városokat húzott fel a semmiből, arra számítva, hogy az elmaradott vidékről a városokba költöző tömegek majd belakják őket. A terv nem jött be, a kísértetvárosok nagy része máig üresen áll. És még ezeknél is bizarrabb annak a hídnak a története, amire ráköltöttek 100 milliárd forintnyi pénzt, felépítették a Jalu folyó felett, de a túloldalon nem kapcsolódik semmilyen úthoz; ha valaki átmegy a hídon, ott áll a pusztaság közepén, Észak-Koreában. De nem nem megy át senki rajta, mert mindenki a 80 éves, régi és ócska hidat használja helyette. Nézzék csak a műholdképen:

Látott már kövér, vagy éppen elhízásnak induló embert? Most tényleg nem arra akarok célozni, hogy ugyan nézzen már bele a tükörbe, bár a 6 millió túlsúlyos ember országában valószínűleg ezzel sem lőnék olyan nagyon mellé. A lényeg, hogy egészen közismert tény, hogy a férfiak és nők ellentétes irányba híznak: előbbiek sörhasat eresztenek, utóbbiaknak a fenekükön jelennek meg a zsírpárnák.

De vajon miért van ez?

Ha létezik halmozottan hátrányos etnikai háttér, hát az 1900-as évek elejének Amerikájában egy indián törzsbe tartozó feketének születni biztosan az volt. Sarah Rector pontosan így járt: a szülei rabszolgák leszármazottai voltak, akiket befogadott a Krik indián törzs, a kislány így a törzs teljes jogú tagjaként született meg 1902-ben. Ez az úgynevezett öt civilizált törzs egyike, akik aránylag jó kapcsolatot tartottak fenn a fehér telepesekkel, és egy 1866-os szerződés értelmében az amerikai állam minden tagjuknak 64 hektárnyi földet adományozott kárpótlásként, mert kitelepítették őket az eredeti lakóhelyükről az isten háta mögé, Oklahomába.

Emlékeznek a Terminál című filmre, amiben Tom Hanks egy reptéren ragad majdnem egy évre, mert az otthonában kitör a polgárháború, megszűnik az állampolgársága, és érvényes útlevél híján nem léphet ki semmilyen irányban a terminálról? Ezalatt mindenféle vicces dolog történik vele, igazi barátokat szerez, és még Catherine Zeta-Jonesszal is majdnem összejön. Bár a film nem utal rá, a történetet egy valódi sztori ihlette: Mehran Karimi Nasseri 18 évet húzott le Párizsban a Charles de Gaulle reptér termináljában élve.

A viszketés érzését egy csomó minden kiválthatja: szúnyogcsípés, a bőr irritációja, vagy simán a kiszáradása, de jelentkezhet látszólag minden ok nélkül, sőt akár attól is, hogy az ember beszél róla. Nagy esély van rá, hogy miközben az előző mondatot elolvasta, ön akaratlanul is megvakarta a fejét, mert viszketni kezdett, csak azért mert éppen erről a témáról olvas. Az emberi szervezetben elég kevés dolog történik véletlenül, így felvetődik a kérdés: mi a fene az a viszketés, és mire jó? És miért esik olyan jól vakarózni?

Whiteclay városa Nebraska államban nem egy kimondott metropolisz, tulajdonképpen a város vagy falu megnevezést sem érdemli ki, mert nem önálló közigazgatási egység. A legutóbbi népszámlálás szerint 14-en laktak itt, de a friss újságcikkek azt írják, mostanában 9 az állandó lakók száma. Csak pár épület a 87-es autóút mellett; pontosan úgy néz ki, ahogy az ember egy klasszikus közép-nyugati porfészket elképzel. Nézzék csak:

 A látkép alapján nehéz elképzelni, de Whiteclay négy, alkoholt árusító boltjában összesen közel évi 5 millió doboz sört adnak el. Az napi átlagban több mint 13 ezer. És nem is akármilyen sör, a legnépszerűbb a 24 unciás, vagyis 7,1 deciliteres kiszerelésű „high gravity malt liquor”, amire nincs is igazán magyar kifejezés, annyira tipikus amerikai cucc. Ne irigyeljük tőlük, az ilyen sör sűrítményekből készül, pocsék minőségű, cserébe komoly, 10 százalék körüli az alkoholtartalma. Viszont olcsó. Whiteclay slágerterméke, a Camo Black Ice másfél dollárba kerül (olcsóbb, mint ugyanitt a hasonló kiszerelésű ásványvíz), a Beeradvocate mértékadó sörportál a legalsó minőségi kategóriába sorolja, és a leggyakoribb felhasználói komment az, hogy „életemben nem ittam még ennél rosszabbat”.

Whiteclay főutcája

Fotó: Wikipedia

Hát ki issza ezt a hulladékot ipari mennyiségben ott, az isten háta mögött?

Az közismert tény, hogy a 420-as szám a marihuána popkulturális szimbóluma – még az Oxford Angol Szótár online változatába is bekerült –, a 4. hó, vagyis április 20. pedig a füvezés nem hivatalos ünnepnapja.

Az viszont talán kevésbé köztudott, hogy főleg Amerikában a jeles napról megemlékező fűbarátok az ünnep tiszteletére előszeretettel tulajdonítanak el mindent, ami mozdítható, és köthető a 420-as számhoz. Így válnak gyakran szmókerereklyévé például bizonyos közlekedési táblák is, de az egyik legnépszerűbb trófea a hotelek 420-as szobáinak számtáblája. A másik kapcsolódó probléma, hogy a lelkes szmókerek nemcsak a táblákat szeretik ellopkodni, de április 20-án előszeretettel választják a 420-as szobákat egy kövér ünnepi spangli eltolásához is.

Agloe egy egészen apró amerikai kisváros, New York államban van, nem messze Scrantontól, amit onnan ismerhet mindenki, hogy itt játszódik az Office című zseniális vígjátéksorozat amerikai verziója. Agloe az 1930-as években került fel a térképre, és évtizedekig ott is maradt. Egy időben a Google Mapsen is ott volt, aztán eltűnt, aztán most megint ott van.

Csak éppen a valóságban nem létezett sosem. Vagy csak félig-meddig.

Agloe festői látképe a Google utcaképén

Fotó: Google Street View

Izrael államot 1948. május 14-én alapították meg; a zsidó állam ekkortól vált független nemzetté a brit fennhatóság alatt álló Palesztina területén. Ezután azonnal kitört az első arab-izraeli háború; nagyjából egy évig tartott, mire elrendelték az első tűzszünetet, és kijelölték a zöld határt. Eközben Cháim Weizmann, az ország első elnöke 1949. február 17-én letette az esküjét, és alig egy évvel az államalapítás után Izrael az ENSZ tagállama lett.

Albert Einstein

Fotó: Keystone-France

1952 novemberében Weizmann meghalt. A korábbi miniszterelnök, David Ben Gurion úgy döntött, hogy az Egyesült Államokban élő Albert Einsteint kéri föl az ország következő elnökének. A washingtoni izraeli követség levelet küldött Einsteinnek a Princetonra.

Színtelen + piros = piros. Víz + vörös festék = vörös szín. Spielberg Cápájának horrorisztikus jelenetei a vértől vörösre színezett tengervízzel mindenkinek beleégtek az agyába. És ha csak a felszínen úszkáló vérről beszélünk, a történet hitelessége nem kezdhető ki. A vér a vízben vörösnek látszik, és kész.

A megszigonyozott bálna vére a vízfelszínen természetesen vörösnek látszik

Fotó: Photofusion / Getty Images Hungary

Ma már magától értetődőnek vesszük, hogy a legtöbb űrtevékenységet élőben nézzük, a hajtóművek begyújtásától, az űr elérésén át, az űrállomáshoz való kapcsolódásig, az űrsétáktól kezdve, az újra használható rakétafokozatok visszatéréséig. Még az alapvetően roppant mód titkolózó oroszok és kínaiak is egyre inkább láthatóvá és átláthatóvá teszik űrprogramjuk egyre nagyobb részét. Nyilván nem volt ez mindig így, és az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA esetében pontosan tudni, hol és mikor kezdődött az “üvegzsebprogram”.

Különös baleset történt egy észak-koreai tengeralattjáróval az országot Dél-Koreától elválasztó határtól 33 kilométerrel délre, Szokcso várostól körülbelül 18 kilométerrel keletre 1998. június 22-én. Az északi jármű beleakadt egy halászhálóba, és a legénység nem tudta kiszabadítani.

Mivel az eset Dél-Korea vizein történt, a tengeralattjárót legénységgel együtt megpróbálták bevontatni a közeli Donghae város kikötőjébe, ám az menet közben elsüllyedt.

Fotó: Kim Jae-Hwan / AFP

Nem tudni, hogy a jármű útközben megsérült-e vagy szándékosan süllyesztették el, de az utólag feltárt nyomok arra engednek következtetni, hogy Észak-Korea kémkedési hadműveletet hajtott végre.

Nem az az igazán fontos kérdés, hogy miért van a férfiaknak mellbimbójuk. Miért ne lenne? Van, akinek a talpára nőtt ki egy harmadik, akkor már csak elfér egy férfin is két szabványos, nem?

De mégis; minek van a mellbimbó, ha csak a szoptatásban van funkciója? Ezek után adja magát a következő kérdés:

A filmtörténelem egyik legemlékezetesebb főgonosza a Joaquin Phoenix alakította Commodus császár a Gladiátorból, egy gátlástalan, eltorzult lelkű, hatalomőrült gyilkos. Aki nem ismeri a valódi Commodus császár történetét, a film alapján azt hiheti, biztos van némi költői túlzás a forgatókönyvben, meg a színészi alakításban, például mennyire nem reális már, hogy a császár csak úgy kiálljon a Colosseum küzdőterén egy gladiátorharcra. Pedig pont ez a rész nem volt túlzás, a többi meg igazából még visszafogott is volt ahhoz képest, milyen volt, és miket művelt valójában Commodus.

Joaquin Phoenix mint Commodus császár a Gladiátor című filmben

Évente több tízmillió ember halad át a Denveri Nemzetközi Repülőtéren, és bár az utasforgalom alapján messze van a dobogós helytől, alapterületét tekintve nincs miért szégyenkezni. Az Egyesült Államokban ez a legnagyobb repülőtér, sőt, világszinten is a második helyen áll, csak a Szaúd-Arábia végtelen sivatagjában terpeszkedő King Fahd Nemzetközi Repülőtér nagyobb nála.

A popzeneipar, a celebgyárak korában élve nehéz elképzelni, hogy nem a rock and roll vagy a beatkorszak hozta el az első sztárzenészeket. A zenetörténészi közmegegyezés szerint azonban jóval korábbra, az 1840-es évekre tehető az első popidol felbukkanása, aki ráadásul egy magyar származású, magát magyarnak tartó zeneszerző, zongorista volt. Vannak, akik úgy tartják, hogy Liszt Ferenc volt a 19. század Elvis Presley-je, és hogy a Beatles megjelenésééig senkit nem övezett olyan euforikus rajongói kultusz, mint őt, és a kortárs források javarészt alá is támasztják ezeket a vélekedéseket.

Fotó: Hulton Archive / Getty Images Hungary

Látott ma már cuki cicás videót? Na és olyat, amelyikben a kedves kis bundás állat tucatszámra mészárol le más fajokat? Bár utóbbi kevésbé hangzik cukin, tény, a macskák vérszomjasabb ragadozók mint gondolnánk: a hatodik kihalási hullám beindításában az ember játssza a legtevékenyebb szerepet, de azért a macska se kutya.

Burj Khalifa ide, új World Trade Center oda, a világ leghíresebb felhőkarcolójának címe egyértelműen a Manhattan kellős közepén álló Empire State Buildinget illeti. Jellegzetes formája a színes fényekkel kivilágított legfelső emeletekkel eltéveszthetetlen látvány, és aki valaha járt a tetején levő kilátóban, és megcsodálta a panorámát, sosem felejti el. Az épület 102 emeletéből 85-öt irodák foglalnak el, összesen 200 ezer négyzetméternyi. Egy ilyen ikonikus felhőkarcolóban irodát bérelni minden cég számára igazi státusszimbólum, gondolná az ember, de ez nem mindig volt így. Sőt.

A világ egyik legnagyobb szállítmányozási cége a Fedex, és manapság több mint 1,2 milliárd csomagot szállít évente, a világ 220 országában. De csak a szerencsés lapjáráson múlt, hogy ide jutottak. A cégalapító Frederick Smith bevallotta, hogy egyszer Las Vegasba ment blackjackezni, hogy legyen elég pénze.

Ha azt mondom, gyarmatbirodalom, önnek valószínűleg a spanyolok, vagy az angolok jutnak eszébe, akik fénykorukban a fél világ felett uralkodtak. Pedig a világ első gyarmatbirodalma a portugáloké volt, ami annak idején a tengerekkel együtt tízmillió négyzetkilométeren terült el, Dél-Amerikától Afrikán át a Távol-Keletig. Ez nagyjából száz Magyarországnyi, vagy száz mai Portugáliányi területet jelent.

És az egész birodalom egy földrengéstől omlott össze. Valószínűleg ez volt a történelem menetére legnagyobb hatást gyakorló természeti katasztrófa a dinoszauruszokat kipusztító meteor óta.

Lassan a végéhez közeledik az idei nagyböjt szezonja, aminek az egyik fontos szabálya, hogy hamvazószerda és húsvét között péntekenként a hívők nem ehetnek húst. Ez a vallásos gyakorlatban a a bűnbánatot, a megtisztulást és az áldozatvállalást szimbolizálja, amivel a hívők Jézus feltámadásának ünnepére készülnek fel. Halat viszont szabad enni, bár táplálkozási szempontból nem sokban különbözik más állatok húsától, de történelmileg úgy alakult, hogy az egyház mégsem tekinti húsnak.

Fotó: Shutterstock

Valamint a hód húsát sem. A hód ugyanis a katolikus egyház szerint hal, így meg lehet enni böjt alatt.

A férfiak és nők inge és blúza nemcsak szabásában különbözik egymástól, hanem abban is, hol van rajtuk a gomb. Nézze meg az ingét! Ha felveszi, a férfiaknál a jobb oldalon találhatók a gombok, a nőknél a bal oldalon. Nem nagy különbség, lehet, hogy sokaknak fel sem tűnt, mégis különbség.

1939 nyarán a világban még látszólag béke honolt, de Európa valójában már az elkerülhetetlenül kirobbanó háborúra készült. Ez a felkészülés pedig nem csak annyit jelentett, hogy a hadiipar tankokat gyárt, a férfiakat behívják katonának, és lázas sietséggel erősítenek meg minden védelmi vonalat. A háborús készülődés legbizarrabb epizódjának az angol házikedvencek voltak a szenvedő alanyai.

Hogy milyen eredményeket hozott, amikor az Egyesült Államok a második világháborúban úgy döntött, hogy lebombázza Japánt, azt mindannyian tudjuk. Azt, hogy mi történt, amikor Japán próbálta lebombázni Amerikát, már kevesebben. Az egyik történet egy tömegpusztító fegyver első bevetéséről szólt, ami lezárt egy háborút, a másik meg egy félresikerült kísérletről.

Fotó: Wikipedia

Néhány hónappal azelőtt, hogy az USA atombombát dobott Hirosimára és Nagaszakira, a japánok is megtervezték a maguk terrorbombázását. A háború utolsó szakaszában jártak; Amerika a Pearl Harbor-i bombázás után három évvel már megfordította az erőviszonyokat a csendes-óceáni hadszíntéren.

De ekkor Japán bombát dobott Oregonra.

A keleti vallásokban az a legszebb, hogy inkább filozófiai rendszerek, mint képzeletbeli lények által lefektetett, több ezer éves használati utasítások. Persze, a keleti vallásokban is vannak szellemek, istenek, égi hatalmak és tisztelendő ősök, de ezek inkább a természeti törvények allegorikus megtestesülései. (A japán sintóizmus és a kínai taoizmus ilyen szempontból nagyon hasonlítanak egymásra.)

A delfinek tengeri emlősök, így levegőre van szükségük a légzéshez. A halaknak van kopoltyújuk, de ők nem emlősök, hanem halak, az emlősök viszont – néhány ritka kivételtől eltekintve – nem tudják kivonni a vízből az oxigént. Fel kell jönniük a felszínre, hogy levegőt vehessenek.

A delfinek légzése még az emlősök között is kirívónak számít. A delfinek nem járnak a szárazföldre, viszont enni szoktak, így, hogy maximalizálják a túlélési esélyeiket a vízben, külön testnyílásokat evolváltak az evéshez és a légzéshez.

A rovardöngicsélés éppúgy lehet halálosan idegesítő, mint romantikus elem. Ahogy Radnóti írja az Erőltetett menetben: „s mint egykor / a régi hűs verandán / a béke méhe zöngne / míg hűl a szilvalekvár”. Milyen barátságos kép! Ezzel szemben a Volt egyszer egy vadnyugat elején a legyek zümmögése határozottan őrjítő. Lett is utána lövöldözés! (Mondjuk ezen a téren sajnos Radnóti sem járt jobban.)

Manzanilla de la muerte, a halál kicsi almája - így nevezték el a spanyol hódítók a manchineel fát, amikor először találkoztak vele a Karib-tenger szigetein. A tudományos, latin neve is arra utal, hogy nem kéne megenni a gyümölcsét: Hippomane mancinella nagyjából annyit jelent, hogy az alma, amitől megőrül a ló. Ez a világ legveszélyesebb fája, minden egyes része mérgező a gyökerétől a leveleiig. A karibi szigetvilágban honos, de megtalálható Közép- és Dél-Amerika partjainál, és Floridában is. A tengerparti területeket szereti, ahol egyébként a mangrove-erdőkhöz hasonlóan fontos szerepe van a talaj eróziójának csökkentésében.

Fotó: flickr

Made in Germany, azaz készült Németországban. Már az angol nyelv is sejteti, hogy ezt a megjelölést nem Németországban, hanem angol nyelvterületen találták ki. Így is van: az angolok így akarták megkülönböztetni a minőségi hazai árut a silány német importszeméttől.

Bár első hallásra akár még előnyösen is hangozhat, a dupla vagina valójában egyáltalán nem olyasmi, aminek örülni szokás, ha kiderül.