A Skála Metró előtti forgó óráról már télen akartam csinálni egy kis videót, mert olyan klassz spontán installáció volt, hogy bármelyik képzőművész bevállalta volna: szép komótosan forogtak körbe-körbe a rajta lógó 60-70 centis jégcsapok.* Lehet, hogy most már anélkül se örökíthettem meg? Tegnap egy "Vissza a Skála elé a Forgó órát!" Facebook-csoportra hívták fel a figyelmemet, amit először nem tudtam mire vélni, mert ugye van egy pár hülye csoport az iwiwgyilkoson. Rákérdeztem az alapítónál, nincs-e fotó róla:

Sajnos tegnap ottjártamkor nem volt már lehetőségem. Elvileg reggel még megvolt, délután fél5-kor már nem. Nagyon remélem, hogy csak kipofozzák, mert az eléggé ráfér.

Akinek van fényképe a hűlt helyéről (vagy magáról az óráról) küldjön, aki meg tudja mi lett vele, haladéktalanul írja meg!

*Frissítve: Drága Emberiség! Az Urbanista történetének eddigi legdurvább mellényúlásáért vagyok kénytelen elnézést kérni. Természetesen nem a "gombán" pörögtek a jégcsapok, hanem a mellette levő hagyományos pörgő órán vagy reklámizén. Legalábbis azt hiszem, mert azt most a norcon sem találom. Na most vagy eltűnt azóta vagy nem is volt és már akkor is vizionáltam az egészet - még nem tudom. Mindenesetre ezúton is elnézést minden károsulttól. (Bár megjegyzem, futófényből kilógó jégcsapokért aztán tényleg minden képzőművész lelkesedett volna.) Még gondolkodom, hogy hajnali részegségre, túlhajszoltságra, öregségre, a világgazdasági válságra vagy valami kisebbségre fogjam a dolgot, de amint kitalálom, mindenkit értesítek.

[Fotó: KékPáfrány.]

A fülemüle - vagyis a csalogány - nem valami egzotikus madár, amelyik csak a távoli, érintetlen természetben, valamint romantikus műdalokban él. Ha ligetes helyet talál sűrű aljnövényzettel (a földön költ!), akkor a városokban is megtelepszik. És nem is csak a kertes övezetekben, de akár a Józsefvárosban is vígan elél - ott van ugyanis a Fiumei úti sírkert. Márpedig az öreg temetők valóságos madárparadicsomok, mivel nem csak rengeteg öreg fa, de csend, béke és nyugalom is van. Ide szervezi idén a Magyar Madártani Egyesület a Fülemülék éjszakáját május 15-én szombaton, ahová vakokat és gyengén látókat is örömmel várnak. Aki lemarad, az Csepelen pótolhat egy héttel később, de Váctól Kaposvárig még nagyon sok helyen lesz szervezett fülemülehallgatás májusban. Egy kis ízelítő alant.

Az Urbanista történetében se szeri se száma be nem váltott ígéreteimnek. A legrégebbi talán az, amikor valamikor a peloponnészoszi háború idején egy ferencvárosi belső négyszintes loftlakás kapcsán azt írtam "legyen ez amolyan bemelegítő, mielőtt körbenéznénk a fővárosi loftpiacon." Hát azóta is gyötört a lelkiismeret, de most már nem fog. Megírni ugyan nem írtam meg a posztot, de megtette helyettem KentaurBen, az Ágy asztal tv blogon. Akit érdekel, kattintson át!

Ismerve a budapesti útviszonyokat, talán nem olyan súlyos dolog, amit Pilgram szúrt ki a Kerepesi úton - bár azért nekem is feltűnt például, hogy az Aréna előtt elhajtva kifelé a városból hirtelen óriásit nyekkenünk. Az ilyen apróságokban inkább az a bosszantó, hogy egy kis odafigyeléssel meg lehetett volna csinálni normálisan is.

Nekem azt mondjátok el (és már akartam erről Dának írni egy levelet), hogy a Kerepesi úton, ezen a szakaszon (www.norc.hu/pano/Cn1julRz/) miért sikerült úgy felújítani az utat, hogy MINDEN EGYES KIBEBASZOTT (elnézést) csatornafedél egészen pontosan az autók kerekeinek nyomvonalában van? Nem gondolt erre valaki, hogy esetleg (mert hely lenne) az egész úttestet 20-30 centivel jobbrább vagy balrább alakítsák ki, és a megfelelő útburkolati jelekkel úgy megoldani a csatornafedeleket, hogy azok középre, vagy a sávok közé essenek?? Hihetetlenül töketlen, impotens, idióta, barom banda dolgozik a városvezetésben, ha ilyen minimális dolgokra is képtelenek odafigyelni, főleg ismervén a remek minőségű magyar aszfaltot, a magyar építőipari vállalkozók lelkiismeretes voltát, illetve az útpálya (különös tekintettel a csatornafedeleknél történő) világhírű ú.n. "echte magyar" szintezési technológiát, melynek lényege, hogy a csatornafedél, még VÉLETLENÜL SE legyen egy szintben az úttesttel.

• "Ojjé a Ligetben jaj, de jó: ). Egy egy másik liget, de itt is jó."

• "az áthaladó forgalomtól leginkább hétvégén mentes mellékutcában"

• "A kültéri biztonságot az éjszaka működésbe lépő mozgásérzékelős reflektorok is segítik, ezért kifejezetten ajánlott nagykövetségi rezidenciának"

Borvárost alakítanak ki Budafokon, a Záborszky pincében 2011. júliusáig, áll az MTI hírében:

A mintegy 300 millió forintos EU-pályázattal kihasználhatóvá válik a kerületben található, a Magyarországon egyedülálló, körülbelül 120 kilométer hosszú pincerendszer. Az egyik több hektáros összterületű pince funkcióváltásával valósul meg a Borváros. A projekt legfőbb eleme a borutca, amely egy-egy borvidék hangulatos utcájaként képzelhető el. Másik látványossága a kádár-, fafaragó és hajóépítő mesterségek múzeuma, panoptikuma, a harmadik pedig az egész országban egyedülálló pestiskápolna és a szabadtűzhelyes egykori barlanglakás bemutatása.

Aki a panelek lakóit is komolyan veszi!!! - szól a cég szlogenje három felkiáltójellel, amelyet hirdetésük minden képére rányomtattak. Többek közt erre is. A nagy kérdés, hogy minek, főleg, hogy a szövegben amúgy is leírják:

Az ingatlan műszaki állapota tényleg felújítandó, ennek köszönhető a kedvező ár. Szerencsés, hogy az új tulajdonosnak nem kell kifizetnie egy korábban számára nem a legmegfelelőbb felújítás költségeit.

Ha tényleg komolyan veszik a vásárlót, akkor hova ez a nagy effektezés?

• Telekáron eladó a Mátyás-templom - mondjuk magánklinikának
• Századfordulós, patinás, kertes villaépület... na meg a konyhája
• Graffiti a szobafalon és más klassz részletek
• Gipszstukkók minden mennyiségben
• Egy londoni templomlakás hirdetése
• Kiadó az Anker egyik tornya. Gondolnátok, hogy ilyen belülről? (ágy asztal tv)

A főváros útfelújítós sajtóközleményeivel nem nagyon szoktam foglalkozni, de most kivételt teszek. Rendbehozzák ugyanis a Nagy Lajos király útját, amelyről Tankcsapda körút címmel volt már itt egy kisebb (hm.. természetesen befejezetlen, ráadásul a dizájnváltás miatt kissé szétesett) sorozat. Ebben épp az út állapota, na meg a tankokhoz fűződő városi legenda adta a címet, most viszont:

A munkák során a szakemberek teljes pályaszerkezet-átépítést végeznek, elbontják a kockaköveket, és helyette teljes aszfalt pályaszerkezetet alakítanak ki.

Tegnap a Gödör teraszán épp Magyarország legbénább nevű zenekarának első dalait dobtuk össze Doki barátommal, amikor észrevettem, hogy mennyire jópofán bezöldültek a szökőkutas óriáslépcső falai. Nagyon kamunak hangzik, de a szomszéd asztaloktól is dicsérő szavakkal illették munkát. A megoldásra a levelesládámban leltem, ugyanis András felhívta a figyelmemet a fenti videóra, ami az alkotás folyamatát mutatja be. Kicsit ugyan ijesztően kezdődik, meg hát azért bánhattak volna bátrabban a vágók az ollóval, de óvatos tekergetéssel érdemes végigfutni rajta. Akinek pedig vannak fotói a végeredményről, az küldje már el, mert tényleg klasszul néz ki - tegnap nem volt nálam gép. (A munkafolyamatról találtam párat)

Frissítve: Gyémánt Balázs küldött pár fotót, amit május 1-én készített, íme:

Épp a napokban olvastam Szily Laci remek cikkét a Time Out Budapestben az extrém városi horgászat (EVH) nevű sportról. Ennek, mint írja klasszikus változata volt, hogy az ember sertésbélféreggel fogott halat a trutyiból a Duna szennyvízbefolyóinál. A csatornázás óta persze ez a sportolási lehetőség megszűnt, így hódolói átálltak egyfajta gerillahorgászatra, vagyis ott pecáznak, ahol egész biztos tilos, esetleg meg is verik őket érte. A cikkben jó pár helyszín fel van sorolva a margitszigeti aranyhalas tavacskától az állatkertiig, de azért a fő-fő terepnek a városligeti tavat jelöli meg a szakíró.

Már azon törtem a fejem, hogy hogyan lophatnám el ezt a témát az Urbanistába, amikor egyszer csak küldött egy e-mailt, benne ezzel a linkkel, annyit fűzve hozzá, hogy "berohadt a városligeti tó". Bár a képen nem tudtam kivenni, de kitwitelője (@sallaidani) szerint halott madarak is vannak az "algás, büdös vízben".

Idén is rendeztek kirakat-szépségversenyt ezúttal a Rákóczi-Kossuth tengelyen, amiről valahogy tökéletesen lemaradtam. Pedig még blog is indult hozzá és a múlt héten eredményt is hirdettek. A zsűri a Mono Fashion kirakatát találta legszebbnek. Egyfelől jogos, ahogy végignézzük a blogon a többi szereplőt, meg amúgy is kedves, feltörekvő divatboltról van szó (amelyik a Belváros vs. Király utca dizájnboltharcban is jeleskedik).

Aki nem ismerné fel: ez Zugló címere. Mindig azt hittem, hogy túlbuzog bennem a lokálpatriótizmus, de annak az elhivatottságnak, amit Hundertbasser talált, nem szállhatok nyomába. Nem csak azért nem, mert jellemzően szerény felületeket tudok felmutatni a végtagjaimon, de azért sem, mert a mi kerületünk címere nem ennyire dögösen griffes, váras, koronás. A tetkó értékét amúgy nagyban növeli, hogy Zagyvai a Testmodosítás blog szerzője ezt a képet nem csak úgy nyúlta valahonnan a netről, hanem saját magára varratta fel! Háttérzenének kötelező jelleggel a Zugló belongs to me-t javaslom a Böilertől, és küldöm mindenkinek, aki szereti.

Amúgy szerintem vicces lenne, ha mondjuk polgármestereknél kötelező lenne a településcímer tetováltatása...

Pénzt hamisítani lehet titkos laboratóriumban, meg úgy is, hogy az ötszázason áthúzom filctollal a számot és föléírom, hogy ezer. Mondjuk úgy, hogy ennek a lakáshirdetésnek a fotója valahol a két véglet között van. Ehhez képest az a hirdetés, amelyben pucér nőket photoshopoltak a fürdőkádba, még egész elfogadható - főleg mert ha jön a vásárló, az ingatlanos esetleg odavihet pár csajt, hogy ne maradjon szégyenben. Na de mit tesz ebben az esetben?

Vannak ugye tematikus utcák, meg negyedek, ahova egymás mellé települ egy csomó egyforma üzlet, aztán vagy felfedezi őket a kerület vezetése és ad egy kis hátszelet nekik, vagy nem. Mondjuk ilyenek a Liszt Ferenc tér kávézói, a Ráday éttermei vagy a Múzeum körút antikváriumai.

A dolog akkor kezd izgalmassá válni, amikor megindul a rivalizálás, felteszem boldogabb időkben ilyen lehetett mondjuk a Nagykörút meg a Rákóczi-Kossuth tengely közt, míg át nem helyeződtek azok a frontvonalak a plázák közé. Más területen megmaradt viszont a verseny az utcák közt. A csipkerózsika-álmát alvó BpButikon annak idején sokat írtunk az Andrássy út és a Váci utca-Vörösmarty tér-Fashion street (magyarul Deák utca) alkotta divatnegyed közt dúló harcról: vajon a Belvárosé vagy Terézvárosé lesz-e a luxuscuccnegyed?

440 millió forintból, 93 ezer négyzetméteren építi fel Magyarország kicsinyített mását Jakabszálláson Nemes Dénes. - írja a baon.hu. A településen sportrepülőtér is található, így a Magyarkertnek nevezett park a levegőből is élvezhető lesz majd. Ami a méretet illeti, nagyjából 13 focipályányi földet képzeljünk el, de a videón valahol az M7-esen haladó jármű, meg a fotón (amennyire kivehető, többé-kevésbé) Jakabszállásnál található tanya ad némi támpontot.

Idén is lesz Urbitális majális, ami rengeteg programot fog össze - mindenki megtalálhatja benne a kedvére valót, meg olyat is, amin jót fanyaloghat. Nekem az utóbbi csoportba legfeljebb a túl szoftra tervezett gerillakertészkedés tartozik, ám a közel száz program túlnyomó többsége tényleg baromi jól hangzik. A kedvencem alighanem a Stylewalker lesz, amiért már tavaly is nagyon lelkesedtünk, de ígéretes a Vörösmarty térre kihelyezett strand, a lakászínházi előadás, az óbudai Faluház tetejére (!) szervezett séta, a táncház a Fővám téri aluljáróban és a példákat hosszan lehetne sorolni. Az egész sorozat péntek este a Romkocsmák Éjszakájával indul. Mínusz első napnak pedig akár a 29-én rendezett I. Nemzetközi Város-Tér Menedzsment Konferenciát is tekinthetjük, ahol megalakul majd a Város-Tér Menedzsment Egyesület is.

A négy hét négyszer öt legizgalmasabb programja alant:

Talán emlékeztek rá, egy több mint 40 ezer négyzetméter alapterületű (nagyjából egy Allee-nyi) bevásárlóközpontot terveztek a kisföldalatti Mexikói úti végállomásához, ám ebből úgy néz ki nem lesz semmi. A tervet a Központi Tervtanács meszelte el tegnap, mint a Napi Gazdaság írja. Olyan apróságok nem tetszettek nekik, hogy mondjuk a

Az „Egészítsd ki a mondatot: A képen látható épület...“ - feladatra valószínűleg senki nem írná a "díjat nyert" megoldást, sőt abban sem vagyok biztos, hogy egy magyartanár elfogadná-e azt egyáltalán megoldásnak. Pedig ez az igazság: a Veszprém Megyei Földhivatal nyerte el tegnap az Év akadálymentes épülete 2009 elismerést. A szívem mélyén örültem, hogy nem valami méregdrága projektnek, hanem egy ilyen randa háznak ítélték oda, megmutatva hogy ilyet is lehet. És akkor én még finoman fogalmaztam.

Ha csinált valami jót a Belügyminisztérium a szocializmus idején, akkor az egy-két jobb épületének dekorálása volt. Nak, aki amikor épp nem az Indexnek vagy saját blogjának kattintgat, akkor csak úgy fényképezget a városban. Ő lőtte ezeket a darvakat is (bocs) az Egressy és a Gizella utca sarkán, és mivel egy hasonló alkotásról már volt szó az Urbanistán elküldte nekem. Azon nyomban megkérdeztem a Lektorátust, ahonnan készséggel válaszoltak, azután meg természetesen hónapokat ültem poszton. Na de most, a tegnap megkezdett "Isten malmai" bűnbánó projekt keretében előástam ezt is. Annál is inkább mert Városjáró is feladta egy rejtvényben a közelmúltban.

Nos íme a megfejtés a Lektorátustól:

• "A tulajdonos külön felhívta a figyelmemet a plafon festésének érdekes megoldására."
• Ajtó kicsiknek és nagyoknak (harmadik kép)
• Vajon mit keres az a két ember a sínek között?
• Hogyan fényképezzünk tükröt, úgy hogy ne látszódjunk képen?
• Piszoár a garázsban (via: lovelylisting)
• Lakás kanbulival eladó

[+tippek: Emese, Anette Laboux, Sadia. Kösz!]

Volt ugye valamikor a Napóleoni háborúk idején (na jó, februárban) egy egyetmistáknak-főiskolásokank hirdetett városmarketing-verseny, én meg persze utána megígértem, hogy bemutatom a három legjobb pályaművet. Isten malmai hozzám képest Black and Decker sarokcsiszolók, na de előbb utóbb minden sorra kerül. Íme a verseny győztese, a Miskolci Egyetem három hallgatója - Garancz Borbála, Kovács Krisztina, Zsigmond Száva - alkotta Girl Power csapatának alkotása. Nagy fába vágták a fejszéjüket: egy kicsiny falu marketingtervével lettek elsők.

Ezt a kietlen pusztaság közepén álló csömöri kastélyt már korábban is kiszúrtam a neten. (Sőt alighanem ez az, amit úgy hirdettek pár éve, hogy "tíz percre a Hősök terétől".) Végül is modern milliárdosok romantikázó borzalmai közt egész tűrhető ez az épület, bár azt soha nem értettem, hogy ha valakinek sok pénze van és kastélyt szeretne, akkor miért nem újít fel egy meglévőt. Vagy ha valóban egy tápanyaghiányos szántóföld közepére akar építkezni és a nulláról parkot álmodni, akkor miért nem alakít ki egy hozzá méltó nagyságú és színvonalú kertet.

De most nem ezért került elő ismét ez a kastély, hanem mert laspalmas, a Vastagbőr bloggere három linket küldött nekem. Az egyik egy hirdetésé:

Miközben műemlékekkel - na jó, legalábbis műemlékek homlokzatával - elég sokan szoktunk foglalkozni, és egy-egy randa légkondicionáló vagy műanyag ablakkeret kiveri a biztosítékot a legjámborabb polgároknál is, a védett berendezésekre igen kevesen gondolunk. Sajnos olykor a tulajdonosok sem, akik egyre gyakrabban alakítják át vagy csak épp szakszerűtlenül szállítják (magyarul rongálják meg) azokat. A legfrissebb esetről épp a Műemléki Világnap hétvégéjén értesült a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal.

Aki még nem hallott Beyond Budapest Sightseeingről, az gyorsan kapjon észbe, mert már New Yorkban is róluk cikkeznek. Domján Manó és Baglyas Gyuri ötlete - hogy a Józsefvárosban vezessenek városnéző túrákat - 2008-ban elnyerte az Év legígéretesebb fiatal vállalkozása címet, 2009-ben pedig az Európai Bizottság „Jó Gyakorlat”-ként azonosította tevékenységüket. Tegnap pedig a New York Times írt róluk és persze a nyolcadik kerületről. Na de miről is van szó?

Egy kedves olvasó küldte a linket, hogy a Víztorony.hu adatbázisában újabb eladó víztorony bukkant fel. Poszthoz remek infografika is tartozik, a küldött linkhez pedig egy rövidke levél a torony meglepő történetéről:

Volt már szó az Urbanistán különös extra szolgáltatásokról (például eladó ház mellé járó ajándék Suzuki Splashről), meg szexről is, de, hogy a kettőt összekapcsolják, arra még nem volt példa. Persze lehet hogy itt sem az a téma, hanem gyerekkereskedelem? Döntse el mindenki maga!

A Lokoszt bloggere fedezte fel ezt a remek kis szegedi kecót, ahol nem csak közeli horgászparadicsom és a konyhai kút érdekes, de a hangulat is. Mint a hirdetésben áll:

Az Urbanista továbbra sem akar közlekedési bloggá változni, de ha olyan különös járművek tűnnek fel Budapesten, mint mondjuk a Kispolákból kialakított hókotró, akkor muszáj posztolni. Ezúttal régi olvasónk, és egyik legaktívabb témaküldözgetőnk, Anette Laboux jelentkezett egy furcsa szerkezettel:

A tegnapi videoklipes hirdetésről szóló poszthoz jött még pár szokatlan lakáshirdetési forma tippje. Elsőre motorosfutár kommentje nem tűnt különösebben érdekesnek:

"én meg a twitterrel próbálkozom: nexoo.hu/ingatlan"

No gondoltam, valaki megint felfedezte magának a Twittert és megpróbálja úgy hasznosítani, ahogy nem lehet: nagyjából minden nap kitwiteli, hogy eladó a lakás, követ 23.421 személyt, őt követi 22 haverja (aki amúgy nem akar lakást venni, de megsajnálták szegényt), miközben beleöl rengeteg időt és energiát feleslegesen. Hát nem erről volt szó. Ez ugyanis egy elég kreatív ötlet, kérdés, hogy a magyar twitterezők köre elég nagy-e már ahhoz, hogy ez működjék.

A "szia van egy eladó lakásunk, írnál-e róla az Urbanistán?" típusú kérdésekre a legritkább esetben szoktam igennel felelni. A kivételek közé tartozik, ha tényleg valamiben különleges a hirdetés vagy a kecó. Videós lakásismertetőből van pár fenn a neten, sőt erre szakosodott oldalak is vannak, de ez kivételesen jól sikerült, szabályos klip, azt hiszem megérdemel egy kis figyelmet. A tulaj levele alant, melyből kiderült, honnan is jött az ötlet: