A Fidesz tárcanélküli minisztere Los Angelesben ünnepelt az amerikai magyar közösség tagjaival október 23-án. Kósa Lajos vasárnap az MTI szerint „leszögezte: a magyarokat, bárhol éljenek is, összeköti a szabadság szeretete és a küzdelem érte.”
Los Angelesben jelenleg 38 fok van és szikrázóan süt a nap. Kósa a hétvégén nem csak itt tett eleget az ünnepből adódó kötelezettségének – koszorúzott a McArthur parkban lévő Mindszenty téren az 1956-os emlékműnél –, de meglátogatta a San Franciscótól délre eső Redwood City magyar közösségét is.
Az MTI szerint Kósától a jelenlévők megtudhatták: A magyarokat összeköti a szabadság vágya és a küzdelem a szabadságért, s ez akkor is megvan bennük, miközben az ország szilárd tagja szövetségi rendszereknek, például a NATO-nak, az Európai Uniónak vagy a V4-es országcsoport összefogásának.
Orbán szerint az emlékezés mellett ideje szembenéznünk azzal, hogy a kommunizmus után 30 évvel ismét van olyan világerő, amely a nemzeteket "egyszínűvé, egyállagúvá" akarja gyúrni.
Most újra veszély fenyegeti mindazt, amit a magyar élet rendjéről gondolunk.
Szerinte újabb történelmi fordulóponthoz érkeztünk. "Elképedve látjuk, hogy a globalizmus erői feszegetik az ajtónkat homo brüsszelicusszá gyúrjanak bennünket."
Ma azt a napot ünnepeljük, amikor sok millió magyar egyszerre ráébredt, hogy "bár különböző életeket élünk, de egy nemzethez tartozunk". Bíboros és esztergályos, filozófus és a pesti srác is ugyanazt akarta.
Azok vagyunk, akik vagyunk, "nem akarunk feloldódni senkinek az olvasztótégelyében" - ezt már a nyugatiaknak üzeni Orbán, aki gyorsan eljutott a brüsszelezéshez. "Azért nem értenek Brüsszelben ma sem, mert már akkor sem értettek" - mondja Orbán, aki szerint nyugaton nem pontosan értik az 56-os forradalom mozgatórugóit.
Több lépcsőben engedték be az embereket a Terror Házához, a fémdetektoros beléptetésnél összesűrűsödött a tömeg. Egy férfi sokakat figyelmeztetett, hogy vigyázzanak, ne nyomják össze egymást:
A Jobbik rendezvényét nem mosta el az eső, bár a tavalyinál jóval kevesebben jöttek él a Corvin-közbe. Z. Kárpát Dániel arról beszélt, hogy statisztikailag nem állhatna itt, hiszen hol legfeljebb öt, utána tíz százalékot jósoltak a pártnak, amely "ma az egyetlen, Orbánt leváltani képes erő."
Az Oktogonon egy maréknyi ellentüntető elállta a villamos útját, így az visszafordult a Nyugati fele. Képviselőjük azt mondta: Orbán Viktor diktátor, és most olyanok beszélnek a Terror Háza előtt, akiket 56-ban a forradalmárok eltakarítottak. Az ellentüntetők kb. tizenöten lehetnek.
1956-ban az a csodálatos ország bontakozott ki az elnyomás félhomályából, amire mindig vágytunk - mondja Orbán. Ez az bizonyítja, hogy létezhet olyan Magyarország, amelynek a "szebbik énje" adja az ácsolatát.
Orbán szerint azonban "mi nemcsak emlékezünk, hanem nem is felejtünk", és azokat nem lehet elfelejteni, akik akkor és azóta is "velünk szemben álltak".
Orbán szerint nem véletlen, hogy most a Terror Házánál ünnepelnek, amely először a nemzetiszocialista, majd a kommunista rezsim terrorjának szimbolikus helyszíne volt. De 2002-ben "pengefallal kimetszettük térből és időből, mementóvá emeltük, és múzeumot tettünk ide Európa és Magyarország szívébe".
Azt mondjuk ki, hogy iszonyatos baromság volt így ide szervezni ezt az eseményt. A színpadot konkrétan az emberek 5-10 százaléka látja. Mindenki más tapos és lökdösődik, hogy legalább egy pillantást vethessen Orbánra.
Üdvrivalgás fogadja a fekete öltönyben, szürke nyakkendőben színpadra lépő Orbán Viktort. A miniszterelnök az egész nemzetet köszönti, majd azzal kezdi, hogy
mi magyarok a szabadság népe, egy különleges szabadságnemzet vagyunk.
Jöhet eső, könnygáz, lovasroham, vagy bármi, a magyarok megünneplik a szabadságot.
A Csengery utca felől beengedték az embereket, 5 percen belül megtelt ez a placc, miközben a beengedésnél meg tömegek állnak.
Schmidt Máriát röviden megtapsolták, és ugyanilyen visszafogott taps köszönti Keresztes Ildikót. Tudósítóink szerint mindenki Orbánt várja, nyilván neki tartogatják a hagos tenyércsattanásokat.
Főleg idősek vannak itt, nagyjából a tömeg kétharmada minimum középkorú. Pár fiatalt látni csak, gyereket pedig lathatóan csak kevesek akartak kihozni ebben a borzalmas időben.
Miközben a Terror Házánál megkezdődött a kormány megemlékezése, boldog pillanatokkal ért véget a DK-é:
A Terror Házától az Eötvös utcáig tömve van az Andrássy út emberekkel
Schmidt Mária elmeséli a fimet, amelyet a Terror Háza közalapítványa készített Balás-Piri László 56-os forradalmár élete alapján.
Ezután pedig a Terror Háza létjogosultságáról beszél, "a náci, kommunista gonoszság székhelyén 2002-ben közösen tettünk hitet amellett, hogy a gonosz sosem győzhet". A főigazgató szerint meg kell őrizni azoknak az emlékét, akik a nemzet érdekében véghez vittek csodákat. A fiataloknak pedig azt üzeni:
ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak.
A Hír Tv képein az látszik, hogy sok busz parkol a közelben, amelyek vidékről hoztak embereket Orbán Viktor beszédére. Itt áll a felcsúti Puskás Akadémia és a dunaújvárosi kézilabdacsapat (Dunaújvárosi Kohász KA) klubbusza is.
A Terror Háza főigazgatója egy nagy általánossággal kezdi:
aki szabad, nem kesereg a múlton, és nem szorong a jövő miatt.
Schmidt Mária ezután az 56-os forradalom "szabad 13 napjára" emlékezik. Szerint lassan telt el a 34 év 1956-tól a rendszerváltásig, viszont elrepült azóta 27 szabd év.
Egy erős coming outtal kezdte:
Szegény Szili Katalin, hiába utazott 8700 kilométert, mégis esős, nyálkás, 9 fokkal köszöntötte rá október 23. Az MSZP egykori politikusa, sőt, Sólyom Lászlóval szemben a párt valamikori államfőjelöltje, aki végül a Fidesz határon túli autonómiaügyekben közreműködő minszterelnöki megbízott lett, most Kanada délnyugati csücskébe utazott, hogy megemlékezzen az ottani magyar közösséggel a forradalomról.
Megkoszorúzta a cudar időben megkoszorúzta a Forest Hill temetőben a magyar közösség által állított emlékművet, majd a vancouveri Magyar Házban köszöntötte az ünneplő magyarokat.
„A szabadságért és a függetlenségért folytatott küzdelmünkkel kizökkentve az időt, sem Európa, sem a világ már nem lehetett ugyanaz mint előtte volt” – tudatta az egybegyűltekkel.
„Az 56-os forradalommal és szabadságharccal a magyarok éles kontúrokkal rajzolták a nemzetet Európa és a világ erkölcsi térképére, s
a hazafiak küzdelmének értelme ott van a közösen megvalósított II. magyar köztársaságban.”
Igaz, a szakirodalom második köztársaságként az 1946-49-es időszakot tartja számon, a harmadik jelenlegi, amit 1989-ben kiáltott ki Szűrös Mátyás. A bonyodalmat az okozhatja, hogy az őszirózsás forradalom első köztársasága – tehát az 1919-es Tanácsköztársaság előtti – népköztársaság néven ismert, de mégis ezt tekintjük első köztársaságnak.
Szili Katalin nem csak ezért ment: átadta Pungor József református lelkésznek az életműve elismeréseként Áder János köztársasági elnök által adományozott Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést, majd megnyitotta a Szent László Emlékév keretében megrendezett, a magyar lovagkirály életét bemutató kiállítást.
Most legalábbis Nagy Feró énekli a színpadon Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versét. Idézzük fel mi is a refrént. Ezt képzeljék el Nagy Feró hangján:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!
Nem könnyű a bejutás, a kordonoknál ellenőrzik az érkezőket.
Szeretnénk sok mindent kidobni a történelem ablakán, van, aki az elmúlt 8 évet, van, aki 27-et. A múltat végképp el akarták egyesek törölni.
Ez a 8 év, ami itt történt, sokáig itt fog maradni, mert ránk rakódott, mondja. A változást apró korrekcióként képzelem el, nem forradalomként.
Mi lenne, ha az lenne a DK választási programja, hogy "engedjük élni az embereket"? Olyan országot akarnék, Horn Gyulát parafrazeálva, ahol nem csak meghalni, hanem élni is lehet, magyarázza.
Ezért nem mondok olyanokat, ami jól hangzik, de tudom, hogy nem valósítható meg, vagy olyan áron, ami többet pusztít, mint épít, mondta.
Van, aki a vereségből azt tanulta meg, hogy még keményebbnek kell lenni. Ma már olyan kemény, hogy a vigyorgását is vicsorgásnak látom. Mi mit tanultunk meg? Az ellenkezőjét.
De még nem Orbán beszél, egy kosztümös színpadi műsorral hangolunk - zongorajátékkal és jó nagy adag pátosszal.
de nem lesz könnyű a kilátás a sok esernyő alól. Cserébe viszont a zenét Desmond Child szolgáltatja.
Nehéz megtippelni, hányan gyűltek össze zuhogó esőben a Terror Házánál. A fémdetektoros beengedő kapuk miatt lassabb a bejutás. De az biztos, hogy jóval több mint ezren összegyűltek, hogy élőben hallgassák Orbánt.
Jót nevet a közönség, amikor Gyurcsány felidézi a Sárosdi Lilla-esetet. Konkrétan viccnek értette a közönség azt, hogy
ha este 11-kor a főnököm hazavisz kocsival, akkor engem vigyen haza és ne a kezemet vigye a combjára.
Hosszú, bonyolult, nehezen követhető, rengeteg történelmi korral, utalással. Isten, Kádár, 1956, rendszerváltás, kettős állampolgárságról szóló népszavazás, kitelepítések, Trianon, Facebook, cselédek, mentők, Jézus, minden van itt.
Kádár világa az emberek millióinak biztonságát teremtette meg akkor is, ha a lehetőség, a szabadság kevesebb volt. Az élni, dolgozni, szeretni akaró emberek jelentős része - csoda, szégyen ide vagy oda -, nagyobb biztonságban látta magát, mint ahogyan ma látja holnapját és holnaputánját, mondja Gyurcsány.
A demokrácia melletti legfontosabb érv, hogy jobban, nagyobb biztonságban élnek-e az emberek, mint előtte. Ha a szabadság-egyenlőség-testvériség eszméjét nem vagyunk képesek biztosítani, akkor a sokaság számára mindez tényleg történelmi színdarab lesz, aminek ő nem alanya, hanem eszköze.
Akkor a holnaptól jobban fél, mint a tegnaptól.