Totális kézi vezérlés segíti a Fideszt

Mindenki egyenlő, de van egy egyenlőbb szereplője a magyar közéletnek és a politikának: a Fidesz.

Nagyjából így lehetne összefoglalni azt a jelenséget, amit most éppen az Állami Számvevőszék eljárása példáz. Az Országgyűlés ellenőrző szerveként működő ÁSZ, amely – a korrupcióval foglalkozó civil szervezetek tanácsa ellenére – hosszú éveken keresztül simán szemet hunyt a pártok finanszírozási gyakorlata felett, egy csapásra hirtelen működni kezdett, sőt, a biciklit is túltolva sorra büntetni kezdte az ellenzéki pártokat.

Éppen akkor, amikor a Fidesznek ez érdekében állt. Az ÁSZ először a kormánypárt legnagyobb riválisának számító Jobbikot büntette meg vitatott körülmények között, majd nekiesett a többinek, még a legkisebbeknek is. Csak éppen a Fidesz maradt ki a szórásból.

Az ÁSZ elvileg a végrehajtó hatalomtól, azaz a kormánytól független szervezet, így a kabinet gond nélkül mondhatja, hogy semmi köze az eljárásához. Az ÁSZ pedig azt, hogy csak teszi a dolgát. Az, hogy az utolsó pillanatban a kormány visszavonulót fújt (attól tartva, hogy az ÁSZ-eljárás az ellenzéket összerántja), még inkább arra utal, hogy

Maga a jelenség, hogy a kormánypártól elvileg független állami szerv a kormánypárt érdekeiben lép (vagy nem lép), persze nem új jelenség, és még csak azt sem lehet mondani, hogy ez lenne a legkirívóbb eset. Ami mégis ijesztővé teszi, hogy az a Fidesz vállal be ennyire átlátszó és az illiberális államokra jellemző akciót, amely párt toronymagasan vezet a felmérések szerint. 

Így okkal kérdezheti bárki: ha most, hogy ilyen jól állnak, ezt lépik meg, vajon mit tennének akkor, ha valóban veszélyben vagy legalábbis ennél nagyobb veszélyben lennének?

A következő példák mind azt bizonyítják, hogy senkinek nem lehet elég nagy fantáziája ahhoz, hogy ebben a kérdésben jól tippeljen.

Jönnek a kopaszok, de nincs itt semmi látnivaló

2016 februárjában a választási irodánál egy húszfős, kopaszokból álló különítmény akadályozta meg azt, hogy az MSZP politikusa, Nyakó István leadhassa a vasárnapi boltzárról szóló népszavazási kérdését. Az akció mögött minden jel szerint a Fidesz állhatott, és a kormánypárt indítéka világos volt: mindenáron megakadályozni azt, hogy egy esetleges népszavazáson szégyenben maradjanak, és a nép kényszerítse ki egy intézkedésük visszavonását az MSZP vezényletével.

Az ugyanis borítékolható volt, hogy a boltzár ellen szavaznának az emberek. Míg a választási irodánál történtek azt bizonyították, hogy a hatalom érdekében akár verőemberek is előkerülhetnek, mindaz, ami utána történt, azt mutatta, amit az ÁSZ-eljárás: bizonyos állami szervek a kormánypárt érdekei szerint járnak el. És nyilván nem önszántukból. 

A választási irodánál történtek ügyében a rendőrség egy botrányosan gyenge eljárás után szüntette meg a nyomozást. Hiába azonosították be a kopaszokat, egyikőjüket sem hallgatták meg sem gyanúsítottként, sem tanúként.

Ahogy az ÁSZ, úgy a Polt Péter vezette ügyészség munkáiból is kitűnik, merre lejt a pálya. Ahogy korábban már az Átlátszó megírta, Polt Péter legfőbb ügyészi kinevezése óta meredeken zuhant a politikai korrupciós ügyekben indított büntetőeljárások száma. Amennyiben mégis indult nyomozás, azokat 2010 vége óta közel kétszer nagyobb arányban szüntették meg, mint korábban.

Egyik eset a sok közül, amikor 2016 áprilisában megszüntette az ügyészség azt a nyomozást, ami a nemzeti dohányboltok csókosoknak történő elosztogatása miatt indítottak, mondván, nem történt bűncselekmény. Tették ezt annak ellenére hogy hangfelvétel bizonyította a gyanút. Az Átlátszó összesítését az ügyészség vitatta, az álláspontjuk itt olvasható. 

Az csak egy újságcikk, hagyjuk már!

De bárhogy is zsonglőrködnek a statisztikákkal, van egy általánossá vált gyakorlat, ami így néz ki:

• Megjelenik egy újságcikk, amiben súlyos, de bizonyítható állítások vannak.
• Egy olyan országban, ahol az erre illetékes szervek a politikai hatalom befolyásától mentesen végeznék a munkájukat, eljárást indítanának.
• Nem úgy az ügyészégnél, ahol ilyenkor az a mondás, hogy nem olvasnak újságokat, vagy ha igen, akkor nem ügyészként.

Jó példa erre a letelepedési kötvények ügye. Nemrég Harangozó Tamás szocialista képviselő faggatta Poltot arról, miért nem indítanak nyomozást a letelepedési kötvények ügyében, okuk ugyanis lenne rá. Harangozó a Magyar Nemzet egy cikkét ajánlotta a legfőbb ügyész figyelmébe, amelyben számos súlyos szabálytalanságra világítottak rá a kötvények eladásába beszervezett cégek engedélyezése idejéből. Például volt olyan cég, amelynek engedélyezési kérvényét előbb iktatták, mint hogy a cég megalakult volna.

Az említett újságcikk azonban nem tekinthető az ügyész hivatali hatáskörében tudomására jutott adatnak

– válaszolta a legfőbb ügyész cinikusan, ami annyit jelent: amikor újságot olvas, akkor éppen nem ügyész.

Egyébként ugyanezt a trükköt játszotta el az ÁSZ akkor, amikor a Jobbikot kezdte el csuklóztatni. Miután Simicska Lajos cége a piaci ár alatt adott plakáthelyeket a Jobbiknak, a Fidesz és a kormány külön törvényt is hozott arra (talán alkotmányellenesen), hogy a Jobbik és más pártok milyen áron és milyen feltételekkel vásárolhatnak plakáthelyeket a kampányok alatt, mindezt az átlátható pártfinanszírozás nevében. 

Miután az ÁSZ eljárást indított, kiderült: a Fidesz 2010-ben jóval nagyobb kedvezménnyel kapott plakáthelyeket az akkor még Orbán Viktorral jóban lévő Simicska cégétől (a Mahir Citypostertől), mint tavaly a Jobbik. A fideszes plakátok ügyében azonban sem az ÁSZ, sem az ügyészség nem indított vizsgálatot – a kézzelfogható bizonyítékok ellenére sem.

Orbán közvetlen utasítására

De ha egy olyan ügyről van szó, ami a Fidesz-kormány ellenfeleit érinti, a szervek ugrásra készen állnak. Amikor például 2014-ben a kormányzat először nekiesett a civil szervezeteknek, akkor sem csak a kormányzati propagandát izzította be, hanem a hatóságokat is: látványosan kivonult a rendőrség az Ökotárs Alapítványhoz.

Később a bíróság is kimondta: az Ökotársnál tartott házkutatás idején hűtlen kezelés bűntettének gyanúja nem állt fenn, és nem nyomoztak jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette miatt sem. Azaz a rendőrség törvényellenesen vegzálta azokat a civil szervezeteket, amelyek ellen korábban Lázár János indított offenzívát. Később egyértelműen kiderült, hogy a civilek vegzálására Orbán Viktor adott utasítást. 

Az ellenségnek bontanak, a csókosnak bármit engedélyeznek

A harmadik Orbán-kormány megalakulása után a kormányfő és Simicska Lajos között kirobbant háborúban azt is megtapasztalhattuk, milyen kendőzetlenül él vissza a hatalommal a kormány, ha valaki barátból ellenséggé válik. Nem csak az történhet meg ilyenkor, hogy az egykori barátot ellökik a zsírosfazéktól, hanem ha kell, a meglévő pozícióiból is törvénytelenül szorítják ki.

2015 őszén a fővárosi önkormányzat szerződést bontott a Simicskához tartozó Mahir Cityposterrel. A Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester által vezényelt döntésben arra hivatkoztak, hogy a cég nem teljesítette maradéktalanul a szerződésben foglaltakat. December 31-ig adtak határidőt arra, hogy a közterületi hirdetőoszlopokat elbontsák, de erre nem került sor, ezért a BKK Közút elbontotta azokat. Később a bíróság mondta ki, hogy ez törvénytelen volt. 

Látható tehát, hogy ez a fajta kézi vezérlés a gazdaságban is jelen van, főleg a médiapiacon, amely politikai okok miatt is rendkívül fontos a Fidesznek. Miközben a Fidesz felvásárolja a magyar sajtópiac túlnyomó többségét Andy Vajnán vagy Mészáros Lőrincen keresztül, egy dologról meglehetősen kevés szó esik. Ezeket a bevásárlásokat a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) hivatott elbírálni az alapján, hogy az akvizíciók mennyire torzítják a piacot vagy éppen az állampolgárok sokszínű tájékozódását.

És miközben a Médiatanácsot egyáltalán nem zavarta a megyei lappiac teljes központosítása, ami a fideszes média erősödését célozza, addig az RTL Magyarország bevásárlásának ellene voltak. Ez lényegében ugyanaz a történet, mint amit az ÁSZ kettős mércéjénél látunk: miközben az RTL esetében a Médiatanács részletes vizsgálatot végzett, Mészáros vagy Vajna bevásárlásai esetében úgynevezett indoklás nélküli, egyszerűsített határozatok születtek.

Már ott tart az NMHH, hogy eltitkol a törvényben előírt dokumentumokat, nem vizsgálja a kormányhoz köthető vállalkozó médiás bevásárlásait, és az NMHH-val szorosan együttműködő Magyar Nemzeti Filmalap kormánybiztosának, Andy Vajnának ítélik sorra a rádiós frekvenciákat a helyi vállalkozókkal szemben.

Jönnek a bíróságok?

Mit látunk tehát? Azt, hogy bizonyos állami szervek, hatóságok olyan, a Fidesznek kedvező lépéseket is megtesznek, amelyekről már az elején tudják, hogy törvénytelen. Sok esetben aztán ezekről a döntésekről a bíróságok is kimondják, hogy valóban törvénytelenek voltak. De akkor már késő.

Innen már csak egy lépés az, amikor a kormányzat már a bíróságokat is kézileg vezérli, márpedig látható, hogy vannak ilyen törekvések. A bírósági adminisztráció kormányhű vezetője, Handó Tünde, az OBH elnöke egy ideje rutinszerűen blokkolja a neki nem tetsző vezetői pályázatokat, és magatartási kódexet is megpróbált bevezetni a bíróknak.

Azoknak a bíróknak, akiknek nyíltan beszólogatnak a vezető kormánypárti politikusok, és akik egyre nyíltabban kritizálják a rendszert, sőt, perlik a nagyhatalmú, egyszemélyi vezetőt. Erről a jelenségről ebben a cikkünkben írtunk bővebben. 

Az előbb említett ügyeket persze külön-külön próbálták legyintgetve magyarázni az állami vezetők és a kormánypárti politikusok. Ám arra senki nem tudott választ adni: hogyan lehet, hogy évek óta minden állami, ügyészségi, hatósági döntés, lépés határozat a Fidesznek kedvez, az ellenzéket pedig egyre nehezebb helyzetbe hozza?

Borítókép: Orbán Viktor magyar miniszterelnök Opel-emblémával ellátott sapkában ül egy 1911-es Opel Torpedóban Fotó: MTI/EPA/Arne Dedert