Így bukhatunk most simán 1200 milliárdot

Baj van az uniós pénzosztással. Egyszerre kettő is. Egyrészt a már futó pályázatok után 500-700 milliárd forintról számlát kell vinnünk az uniónak, különben sose kapjuk meg a megítélt támogatást. Másrészt még hozzávetőleg 500 milliárdnyi nagyon gyorsan elbírált, nyertes pályázatot kell felmutatnunk, amiket a pályázók ugyan ráérnek 2015 végéig megvalósítani, de a projektekről csak év végéig van időnk dönteni.

Ezekhez jön, hogy a kormány által is elismerten rosszul működő uniós pénzosztást a jövő évtől Orbánék fenekestől felforgatják, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) szerepét átvevő új pénzosztó pedig a Miniszterelnökség lesz. Hatékonyabb rendszer jön, vagy a szervezet hatásköreinek a szétszervezése csak a ködösítésre lesz jó?

Tényleg nem jön a pénz

Azt eddig is lehetett tudni, hogy különböző szabálytalanságok miatt már 2011-től akadozva jött a pénz az uniótól. Viszont most először ismerte be kormányzati részről Lázár János miniszterelnökségi államtitkár, hogy 2012 őszétől nem kaptunk egy fillért se a 15 operatív programunkból 13-ra. Ez szerinte 500 milliárd forint végleges elvesztésével fenyeget.

A szerződéssel lekötött források nagysága csak a teljes keret 89-90 százaléka, ami azért problémás, mert a projektek egy része úgyse fog megvalósulni, ezért mintegy tíz-húsz százalékkal túl kell magunkat vállalni. Viszont csak idén december végégig köthetünk szerződéseket, amiket legkésőbb 2015 végéig meg is kell valósítani. Azért is fontos ez, mivel vannak olyan témák, amikre soha többé nem kaphatunk pénzt az uniótól, ilyenek lehetnek például az alföldi csatornázási projektek.

A mérnökök

Egyéb kisebb szabálytalanságok mellett a legnagyobb probléma a programoknál, hogy az állami építési beruházásokat előkészítő közbeszerzéseknél az ajánlatkérő közintézmények módszeresen megkövetelték, hogy a pályázatokra jelentkező cégek mérnökei rendelkezzenek magyar kamarai tagsággal. Ez pedig az uniós jognak ellentmondó versenykorlátozást jelent, hiszen a külföldi cégeket az indulástól eleve elijeszthette, és a hazai pályán működő magyarokkal szemben hátrányos helyzetbe hozta.

Fotó: Kálmándy Ferenc

Sok volt a pilótajáték

Sok pénz kifizetése a hatalmas csúszások miatt maradhat el. A mérnökkamarai ügynél azért súlyosabb a helyzet, hiszen ezek döntően az állami szféra saját pályázatai, amik általában nem véletlenül futnak önmaguk (és a pénzük) után.

Jellemző példa, hogy mondjuk egy önkormányzat megnyert egy csatornázási pályázatot, elkezdte kapni a pénzt is, de abból részben más dolgokra is költött, mondjuk épp a saját működésére. Ezért a következő, mondjuk uszodaépítési projektpénzből finanszírozni kezdte a csatornázást is, plusz tovább a saját működését, ami miatt az uszodaprojekt lassult, és így tovább. Viszont 2013 végén nincs tovább, vagy befejezik a vállalt projektszakaszokat, vagy elúszik a pénz. Ezek miatt a csúszások miatt 500-700 milliárd forintot veszíthet az ország. Ez nem azt jelenti, hogy ennyit kell befizetnünk az EU-kasszájába – nem is futná rá –, csak azt, hogy ennyi pénztől eshetünk el.

A hozzávetőleg 500 milliárdnyi, részben új szerződés megkötése könnyebb feladat, hiszen itt voltak már elbírált tartalékpályázatok épp ilyen esetekre, amiket csak alá kell írni. Tehát az 500 milliárd nagyrészt leköthető lesz, már csak azért is, mert egy átlagos pályázatra átlagosan harmincszoros a túljelentkezés, kereslet az ingyenpénzre mindig lesz.

De ezzel együtt is, összességében mintegy 1200 milliárd forint van veszélyben. Ez nem tréfadolog, pláne, hogy fejlesztés nálunk 97 százalékban uniós pénzből jön már csak létre. Ha valamire tehát nem adnak támogatást, az az elkövetkező jó pár évben biztosan nem fog megvalósulni.

Befolyásolni mindig lehet

Azt is most ismerte be a kormányzat először – ha csak közvetve is –, hogy 2010 után is korrupció melegágya maradt az uniós pénzek elosztásának lehetősége. Nehéz ugyanis másképp értelmezni azt, hogy innentől majd a „közcélokért” dolgozik a szervezet, nem „öncélúan”, vagy hogy „a befolyásolási lehetőség mindig nyitva van”, és ennek szintjét csökkentené majd a hátralévő hónapokban. Ehhez Lázár átfogó ÁSZ-vizsgálatot kért, bejelentette, hogy megerősítik a belső ellenőrzést, és ráküldi az alkotmányvédelmi hivatalt is az NFÜ-re.

A lelkesedés méltányolható, ám eddig is elég erős ellenőrzés alatt volt az NFÜ, ezért az, hogy mondjuk az összes uniós pénzből megvalósult építkezés több mint 17 százalékát a Közgép végzi hozzávetőleg 86 milliárdért, inkább valami más jellegű hibára utalhat.

Fotó: Illyés Tibor

A bírság is jobb

Az általános unortodox szabadságharcunk mellett azt sem igazán nehéz hova tenni, hogy „Brüsszel ellen” kell munkálkodniuk az NFÜ-s dolgozóknak. Itt arra utalhatott Lázár, hogy most már mindennél fontosabb rohamtempóban kilapátolni a pénzt az uniós kasszából, mert minden beragadt forint adu ász lehet az ellenzék kezében a közelgő választásoknál, amivel folyamatosan lehülyézhetik Orbánékat. Hogy ez azt jelenti-e, hogy csak szórják majd a pénzt, és később inkább lemeccselik az unióval a szabálytalan pénzosztás miatt várható büntetéseket, még nem tudni, de uniós ügyeket ismerő forrásaink szerint benne van a pakliban.

Az biztos, hogy mostanában egy sokkal jobban eladható sztori, ha lehívjuk az összes pénzt, de utána bírságot fizetünk a gonosz, mindig a szegény magyarokra utazó EU-nak. Ráadásul a bírság összege sem eget rengető, a mostani tárgyalások szerint a szabálytalan projektek értékének 2-5 százaléka közt mozoghat. Ez Lázárék becslése szerint 50-100 milliárd forint lehet, ami a veszélyben lévő 1200 milliárdhoz képest szinte elhanyagolható.

Ráadásul az unióban más országokban jellemzően szokott némi uniós pénz beragadni. Ha nálunk ez kevés lesz, akkor azzal is veregethetjük majd a vállunkat, a bírsággal meg ráérünk később törődni.

Majd a főnök eldönti, mit hova

Az is eldőlni látszik, hogy a következő időszakban, 2014 és 2020 között milyen célokra és ki oszthasson az uniós pénzből. A keret ugyan kisebb lesz mint most, de még mindig gyakorlatilag a fán terem az ingyenpénz, több mint 7 ezer milliárd forint jut Magyarországnak.

Orbán ugyanis az NFÜ megszüntetésével közvetlenül magához irányította az összes lényeges döntést, a szaktárcák ötletelgethetnek arról, hogy mikre szeretnének pénzt, ő fog válogatni köztük. És persze a „kormány fő irányvonalainak végrehajtásánál” önállóan is dönthet majd bizonyos pályázatokról, bár erről egyelőre nem tudni, hogy pontosan hogyan néz majd ki a gyakorlatban.

Lázár János hétfői sajtótájékoztatóján nem felejtette el hangsúlyozni, hogy amit ő mond, azt valójában Orbán Viktor mondja. Vagyis gyakorlatilag a teljes fejlesztéspolitikánk Orbán személyes preferenciáitól fog függni: akár az unió elvárásaira is figyelő szakértők nélkül, közvetlenül választhat majd, hogy mondjuk Nyíregyházára kell-e új uszoda, vagy reformáljuk-e meg az ápolóképzést.

Lázár János és Orbán Viktor a Parlamentben

Fotó: Kovács Tamás

Ez kétségtelenül  gyorsabbá  és rugalmasabbá teszi az uniós pénzek kiosztását. Ugyanakkor jó eséllyel nehezebben átláthatóvá is, hiszen nehezebben lesz számon kérhető vagy egyáltalán megismerhető, hogy mi alapján döntöttek egyes fejlesztési irányok mellett végül.

Ráadásul a Miniszterelnökség a legjobb indulattal sem nevezhető fejlesztéspolitikai tudásközpontnak, a rövid távú politikai célok így gyakrabban írhatják felül a hosszú távú, valódi fejlesztési igényeket. Miután pedig gyakorlatilag az uniós tőketranszferek nélkül lényegében semmilyen beruházás nem lenne nálunk, ez azt jelenti, hogy az utolsó, párszázezres hazai fejlesztésről is közvetlenül dönthet majd a Miniszterelnökség, ha akar.

Több lehet a kára, mint a haszna

Az ehhez hasonló húzások megerősíthetik azokat hangokat, amik szerint az uniós pénzek messze több kárt okoznak nekünk, mint hasznot. Egy sereg problémát okoz ugyanis az állami jóindulaton keresztül elérhető ingyenpénz, és itt nem csak a nevetséges presztízsberuházásokra kell gondolni. Elég, ha eszünkbe jut, hogy megerősödik, jobban kiépül és több területet hat majd át a korrupció, hogy a barátoknak hulló pénzek torzíthatják számos területen a tisztességes versenyt, vagy hogy egyre többen akarnak majd a piac helyett az állami pályázatokból tartósan megélni, ami kevéssé hatékony.

De például az is kézenfekvő ösztönző, hogy az uniós pénzek könnyed osztogatása vonzóbb lehet, mint a társadalmi problémák demokratikus intézményrendszeren belüli kezelése, ezért tovább gyengülhetnek a még meglévő intézményeink is. A hasonló tapasztalatok hatására született egy, pár éve még Matolcsy mellett dolgozó NGM-es vezető híres mondása, ami szerint „jobban járna az ország, ha az összes uniós pénzt összeraknánk egy nagy gúlába, augusztus huszadikán szépen körbeállnánk és gyorsan elégetnénk.”

Fokozatosan növekvő cselekvési kényszer

A helyzet megértéséhez nem árt tudni, hogy habár az Orbán-kormány hatalomra kerülésekor keményen kritizálta az uniós pénzek elosztását koordináló NFÜ-t, „disznóólnak” nevezték, ami „őrült kafkai elveket követ” és „a tudatos politika hiányának a következménye”.

Ehhez képest a kormányváltás után másfél évig leállt szinte minden, átnevezték a részlegeket, kirúgtak közel száz embert, az elnöki székbe a volt közgépes fb-elnök Petykó Zoltánt tették. Emellett még azt jelentették be, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Tervet helyett a részletes szakmai koncepciónak nehezen nevezhető Új Széchenyi Terv gondolataira épül majd a kifizetések rendszere.

Valójában már tavaly nyáron egyértelműen látszott, hogy jelentős lemaradásban vagyunk, ezért Orbán Lázár közreműködésével először kézivezérlésre kapcsolta a nagyobb uniós kifizetéseket a gyorsítás érdekében. Az uniós támogatások elosztását jól ismerő forrásunk szerint akkor már megváltozott a kormány hozzáállása: „eddig nagyon fontos volt, hogy a nagy beruházások csak baráti cégekhez menjenek, de most már hajlanak arra, hogy csak úgy kiszórják a pénzt, annyira kevés az idő. Túlzás, amit mondok, de leegyszerűsítve úgy áll a helyzet, hogy ennyi munkát még a Közgép sem tud elvégezni.”

Idén januárban is még büszkélkedtünk a lekötési arányunkkal, de közben a bajok egyértelmű jele volt, hogy bejelentették az NFÜ teljes megszüntetését is, és rövid határidővel a Miniszterelnökség, (azaz Orbán meghosszabbított kezeként Lázár János) és a szaktárcák alá rendelték a kifizetések koordinálását és végrehajtását.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!