Csukott szemmel kiabálunk a menekültkérdésben

Kifejezetten rossz, egyszerűen buta irányba terelődött a hazai vita a menekültek mostani áradatáról. Ön menekültpárti? Vagy menekültellenes? Ne is válaszoljon ilyesmire, mert azt se tudjuk, hogy ezek mit jelentenek. Kizárólag zsigeri félelmek és hiedelmek alapján vitázni pedig nem túl előremutató.

Keressük a megoldást

A jóérzésű emberek menekültpártiak abban az értelemben, hogy elvárják az államtól: kulturáltan, emberségesen bánjunk azokkal az embertársainkkal, akik segítséget kérnek tőlünk; legalább annyira, mint ami nekünk elfogadható lenne, ha mi lennénk a menekültek helyében. A racionálisabb emberek menekültellenesek abban az értelemben, hogy felső korlát nélkül nem akarnak befogadni mindenkit; nemcsak a biztonsági kockázatok miatt – amik miatt veszélyes bűnözőket nem fogadunk be –, hanem azért is, mert mondjuk millió számra érkező, pillanatnyilag az átlagos magyarnál jóval szegényebb, és nagyon más kultúrájú ember igen megterhelhetné az országot. 

Érkezett egy sokk: az, hogy százezrek akarnak rajtunk keresztül bejutni az EU-ba, aminek mi is részese vagyunk. A feladat elvben rém egyszerű: erre adnunk kell egy rövid és egy hosszú távú választ (a mostani káosz helyett).

Milyen hibákat követtünk el menekültválság kezelésében eddig?

A legjobb persze az lett volna, ha mindkét távra egységes európai válasz van, de nem volt, és ezzel már csúnyán el is késtünk. Mi is, pedig nálunk már legalább féléve a menekültügy a kormányzati kommunikáció kiemelt (lényegében egyetlen) témája – igaz, csak a kommunikációé. Érdemi válaszaink azonban nincsenek, ahogy hasznavehetetlenek az unió menekültügyi eljárásai is. 

A legtöbb probléma nyilvánvalóan a határainkon jelentkezett. Magyarország nemcsak az Európai Unió, hanem az azon belül szabad áramlást lehetővé tevő schengeni övezetnek is a határa – nem úgy, mint a bolgároké, románoké, horvátoké –, és rengeteg pénzt is kaptunk az EU-tól arra, hogy ne jöjjenek át harmadik országból ellenőrizetlenül, tízezrével emberek.

A legegyszerűbb megoldás persze az lett volna, ha mi is továbbengedjük az érkezőket. Senki nem akar hozzánk jönni, ha pedig Görögország és Bulgária megcsinálhatja, hogy magasról tesz az egészre és másra tolja a felelősséget, akkor igazából mi is. És valójában ezt is csináljuk, csak némi töketlenkedés után. Ez azt jelenti, hogy követni is nehéz volt, hogy kit akarunk elfogni és meddig, hova kéne mennie annak, aki mindent be akar tartani, kit fogunk tovább engedni, mikor, és miért pont őt. Miután a nyugatabbra vágyó menekültek arra voltak ösztönözve, hogy semmiképp ne nálunk regisztrálják magukat, tízezrével szöktek át a zöld határon.

Fontos hozzátenni, hogy ez azért nem egyedül mi hibánk volt, a menekültek számára sokkal inkább úticélnak tekintett Ausztria és Németország vezetői is össze-vissza beszéltek az uniósokkal együtt. Különösen súlyosan hibázott a német menekültügyi hivatal vezetője, aki bemondta, hogy Németország felső korlát nélkül képes mindenkit integrálni, amire még rengeteg ember indulhatott útnak. Igaz, Manfred Schmidt legalább lemondott a sokba kerülő hibája után.

Amit mindenképpen jobban csináltak a nyugati szomszédaink, az a legalább egy szinttel jobban szervezett ellátás mellett az ingyen lévő állami jófejség, vagy legalábbis az arra törekvés. Ha például a MÁV kitesz egy udvarias levelet a vonatok leállításakor vagy mi is tartunk egyperces gyászszünetet az aktuális válogatott meccsen, akkor már jobb színben tűntünk volna fel, enyhítve a tömegnyomor, a gyerekrugdosás, a go back, bazmeg vagy a megalázó ételdobálás – de leginkább is

negatív hatásait.

Jelenleg ott tartunk, hogy Szerbiából nem közvetlenül, hanem Horvátországon keresztül jönnek Magyarországra a menekültek. Mi hivatalosan "ujjlenyomat vétele nélkül regisztráljuk", vagyis átvesszük, és egyből továbbvisszük őket Ausztriába.

A legvalószínűbb a váltakozó szintű keménykedésünkre a menekültekkel és a gyengébb kormányú szomszédainkkal, hogy voltak olyan háttérmegállapodások, amikhez tartottuk magunkat, közben pedig jobb híján improvizáltunk. A német kormánynak is jó, ha megőrizheti a humánus-imidzsét, Orbánnak is jó, ha belföldön keménykedhet, külföldön pedig szerezhet pár jó pontot a Putyinnal való kokettálás balsikere után. 

Magyarországnak jól jönnének a bevándorlók

Évente egy-, vagy akár több millió menekült is elképzelhető úgy, hogy jelentős részük után a családjuk is jó eséllyel jönne, ha évek múlva letelepedési jogokat kapnak.

Egy jó részüket biztosan visszaküldik valamilyen biztonságos unión kívüli vagy görög menekülttáborba. Leginkább azért, mert onnét nem tudnak szabadon lófrálni az EU-n belül, és remélhetőleg normális körülmények közt ott is ki tudják várni, amíg elbírálják a kérelmeiket.

Érdemes különbséget tenni aközött, hogy valakinek védelmet és ellátást biztosítunk, vagy be akarjuk fogadni. Már csak azért is, mert az utóbbi nagyságrendekkel drágább. Ebből a szempontból kifejezetten értelmes irányú ötlet a mi múlt heti uniós javaslatunk. 

A lényeg: az a legvalószínűbb, hogy be fogunk fogadni mi is valamennyi új embert. Már ha azt az 1000-1500 kopt családot nem számoljuk, akiket a kormány szerint tavaly befogadtunk, és akiknek állampolgárságot is adtunk titokban, csak épp senki nem látta őket, különösen a hazai koptok.

Hely éppenséggel bőven van, és egyre több lesz. A nagyságrendek érzékeltetéséhez:

A KSH és Tárki szerint sem reális az, hogy belátható időn belül akár csak lassuljon az egyre durvább kivándorlás.

Ez nem csak azért baj, mert drasztikusan kisebb lesz most dolgozók nyugdíja vagy csak 85 éves koruktól lehetnek majd nyugdíjasok. Hanem azért is, mert már a közeljövőben is egyre kevesebb minőségi munkalehetőség lesz az országban, rengeteg okos, jó munkára képes ember hagy itt minket.

Magyarországon már a cégek fele nem talál megfelelő munkaerőt, és az állam is elég nagy humántőke-hiánnyal küzd: csak az egyik legdurvább szektort említve, az egészségügyi dolgozóknak évente nagyjából kétezer új engedélyt adunk ki külföldi munkavállaláshoz. Szóval eddig ez egy durván egyértelmű helyzet, nagy szükségünk lenne rengeteg jól képzett emberre már most is, és ebbe a kategóriába már a használható szakképzés is beletartozik.

Milyen feladatokat jelent a menekültek érkezése hosszabb távon?

Az tehát látható a demográfiai és migrációs adatokból, hogy a népességszám szinten tartásához kellenének a menekültek. De máris elkezdhetünk rémüldözni: mi van, ha külföldről importált minőségi emberek megeszik a gyerekeinket, hülyére verik a nőinket és ránkgyújtják a házat, mert más a kultúrájuk? Hiszen egy ilyen nagyon elégedetlen muszlimról olvasni a Facebookon például!!!

És most komolyan. Érthető a félelem nálunk az ismeretlentől, a magyarok döntő többsége életében nem beszélhetett hús-vér muszlimmal, de igazából még nem magyar menekülttel sem: az elmúlt 35 évben lényegében senki nem akart idejönni hozzánk. Most se nagyon, de ahogy írtuk, a fenti körülmények miatt jó eséllyel lesz egy csapat ember, akiknek itt kell majd boldogulniuk.

Márpedig az integráció elég bonyolult, összehangolt stratégiát igényel az államtól, így sokkal könnyebb csúnyán elrontani, mint egyértelműen nagyot nyerni vele. És érdemes rá kétirányú folyamatként tekinteni, ahol azért az újonnan jövőknek kell sokkal többet közeledniük és alapjáraton elfogadniuk a többségi társadalom normáit. Nincs egyértelmű definíciója annak, hogy ki számít teljesen beilleszkedettnek, de olyasmiket kéne tudnunk elérni, hogy legyen a tudásuknak megfelelő állásuk, házasodjanak az őslakos magyarokkal vagy a fiatalok tanuljanak minél tovább nálunk.

Nem nehéz belátni, hogy ehhez többek között

• mihamarabb meg kell tanítani őket magyarul,
• nem egy tömegben érdemes elhelyezni őket,
• fel kell készíteni egy sereg tanárt egy módosított pedagógia programra,
• hatékonyabbá kell tenni a diplomák elismerését.

Vagyis miközben nulla tapasztalatunk van ilyesmiben, több nagyobb államigazgatási terület összehangolt, pontos munkájára is szükség lesz egy sikeres integrációs stratégiához, utóbbiban pedig finoman szólva sem vagyunk túl erősek. 

Ha okosak vagyunk, akkor minél előbb elkezdünk felkészülni erre. A legelső lépés biztosan az lehetne, hogy leállítjuk azokat az irtózatos erőfeszítéseket, hogy a saját pénzünkből próbálja meg a kormány kezelhetetlen, félállati lényeknek beállítani a menekülteket, akik szemetelnek, akiket Soros György kér meg őket, hogy pusztítsák el Európát vagy akik majd Németországban fogják elvenni a magyarok munkáját – hozzátéve, hogy ha valaki megtámad egy őt át nem engedő rendőrt, az előtt jobb, ha bezárul az EU akkor is, ha kétségbe volt esve. Ha minden problémára az idegengyűlölet a legfőbb válaszunk, akkor a saját hosszabb távú dolgunkat nehezítjük meg nagyon rövid távú politikai haszonszerzés reményében.

Fontos tudni, hogy az OECD friss felmérése szerint a menekültekkel nagyon sok gyerek jön, és várhatóan befogadandó szírek jobban képzettek a többieknél, így őket sokkal egyszerűbb integrálni, tulajdonképpen még az inaktív magyaroknál is könnyebb. Ezzel együtt nem minden menekült lesz ápoló, mérnök vagy hegesztőmester, de erre is érdemes a közmunkánál erősebb tervvel készülni.

Válogatni nem tudunk a hozzánk küldött, nagy tömegben érkező migránsok közt, de okosan tennénk, ha például kidolgoznánk egy egyszerűsített programot a képzetteknek, ahol egy korrekt és biztos ajánlatot biztos, hogy sokan előbb elfogadnának, mint egy évekig tartó eljárást egy esetleges gazdagabb országban.

A menekültekről a mostani káoszban, a hányaveti regisztráció mellett is viszonylag sokat tudunk már. Tudjuk, hogy összesítve képzettebbek, mint a helyiek, noha várhatóan sok lesz köztük a nagyon aluliskolázott is. Tudjuk, hogy elsőre nem legszegényebbek jöttek, hanem a középosztály.

Kiemelt szerepe lesz biztosan az oktatásnak is. Legalább a németek tapasztalataiból tudhatjuk, hogy abból alakulnak ki gettók, ha hagyjuk, hogy pocsékul felkészített iskolákba járjanak befogottak gyerekei.Tudjuk, hogy mellettük tízezrével jöttek gyakorlatilag árva gyerekek, köztük olyanok is, akik 16-17 éves korukig semmilyen érdemi oktatásban nem részesültek.

Magyarországon általában hagy kívánnivalót maga után az állami gondozás és annak megítélése is, de úgy is lehet mondani, hogy a legtöbbször kisebbfajta csodát hajt végre az a magyar árva, aki egy tisztességes életet tud összehozni magának az állam gondoskodása után. Ez eddig is nagy baj volt, de talán könnyebb lesz újragondolni, ha a korábbiaknál jóval nagyobb uniós segítséget várhatunk az egész területnek egy értelmes tervvel.

Fontos azt is tudni, hogy nem érkeznek ide tömegek. Ha mondjuk befogadna az ország nem 5000, de 25 000 menekültet, az is elhanyagolhatóan kevés, kevesebb menekülttel találkozna egy átlagos magyar, mint ahány orosházi embert ismer.