Csapataink harcban állnak

Itthon már látszik az alagút vége, ez kétségtelen. Az országban már tervezik az első pálinkafőzőgyárat, ami hatszázmillió forintból épülne fel, és kisüzemi pálinkafőző berendezéseket gyártana – szinkronban a házi pálinkafőzés engedélyezésével. Ráadásul virágzik a szobakiadás Budapesten, és az az albérleti díjak csökkenése is megállt: a fővárosban 60-80 ezer, a vidéki egyetemi városokban 40-60 ezer forint egy kétszobás lakás havi díja, és már csak azt várjuk, hogy Széchenyi jól lenyomja az Új Magyarországot.

Egy szebb, boldogabb jövő

Szóval a konjunktúra pezsgése már-már szemmel látható, az ipar is egyre gyorsabban robog. Gondok persze még vannak a nemzeti együttboldogulás rendszerének örvendetesen dinamikus kiépülése ellenére is. Bár a lánctartozások kialakulásának megszüntetésére újabb zseniális kormányzati megoldás született – ez az elmúlt években minden kormányzat idején megtörtént –, egyelőre még tovább gyilkolja a cégeket a válság. Ráadásul az adómorálunk sem javult számottevően, mesélhetnének erről az adóhivatal százmilliárdos feketelistájának szereplői, például egy külföldön elfogott ügyvezető vagy a Sokasara Válságban Lévő Kft. tulajdonosa.

Az adózással akkor is meggyűlik azonban a mérsékelten tisztességes magyar üzletemberek baja, ha nem is kerülnek fel mindenféle listákra. Az szja-törvény ellenére ugyanis virágzik az üdülési csekkek, mondjuk szépen úgy, hogy másodlagos piaca, vagyis a készpénzes-üdülési csekkes ügyeskedés. Ami egy magán-nyugdíjpénztártól sem áll távol: egyikük például ügynökei oktatását azok átverésével kezdte: mintafeladatként személyes adataikkal átlépési nyilatkozatokat töltöttek ki, amit felhasználtak.

Hogy ennek lesz-e a cégen belül következménye, azt még nem tudni, azt viszont igen, hogy a HP-nél lett annak, hogy a vezérigazgató megsértette a vállalat magatartási kódexét: Mark Hurd emiatt le is mondott. Bajok voltak Romániában is, de ott még senkinek nem kellett távoznia, holott a jegybank érmesorozatán egy antiszemita püspök is szerepel, emiatt magyarázkodnia kellett a bank kormányzójának Amerikában.

Hírünk a világban

Nemcsak a román, hanem a magyar központi bank vezetője is szerepelt az amerikai hírekben: Simort sajnálta a New York Times egy hét eleji cikkében, ami nyomán a Nobel-díjas Paul Krugman posztot is szentelt blogjában nekünk, fáradt, nincstelen Magyarországról írva. A külföldi lapoknak egyébként is kedvenc témája lettünk az elmúlt hetekben, és az elmúlt héten is: miután eldőlt, hogy Matolcsy György folytatja a gazdasági szabadságharcot, részletesen foglalkozott velünk a CNBC, de a héten is beszólt a magyar kormánynak az EKB, a Reuters pedig azzal ijesztget, hogy bármit is csinálunk, nem ússzuk meg a megszorításokat. Már csak az hiányzik, hogy a hitelminősítők is elkezdjenek csámcsogni rajtunk, aggódhatnánk a nemzeti összeborulás rendszerének sikerén aggódva, hiszen tudjuk: ha meg is ingott a tekintélyük, nincs más helyettük, és még mindig komoly riadalmat okozhatnak.

A BUX és a vezetõ részvények árfolyamának változása
	29. heti záró	30. heti záró
BUX	25 690	22 899
OTP	5031	5278
Mol	19 500	20 650
Richter	44 600	46 500
Magyar Telekom	665	674

Nem csoda, hogy mi minden eszközzel igyekszünk is függetleníteni magunkat a nyugat pénzügyi ópiumától: a kormány 450 milliárdot az IMF-nél hagyott. Matolcsy államtitkára még jól meg is tanította számolni a valutaalapot – akikre már nincs is szükségünk, olyan jók vagyunk a piacon, legalábbis egy amerikai lap szerint –, hogy van egy nagy lyukunk nekünk bizony, ezért kell a bankadó, és nem azért, mert az valami perverz öröm lenne.

Hónapos csúcsok

A nemzetközi helyzet fokozódása ellenére a forint árfolyamának a gyengülése nem folytatódott a héten. Sőt, sőt, sőt! Mintha a piacok értékelnék a magyar gazdasági szabadharcos szabadcsapatok szakadatlan, embert próbáló küzdelmét: csütörtökre a forint több hónapos csúcsra erősödött a 280 forint alá csökkenő árú euróval, a pénteken már 200 forint közelébe olcsósodó frankkal és a 210 forint alá eső dollárral szemben.

Bár az elemzők szerint trendforduló nincs, az elmúlt hónapokat megszenvedő devizahitelesek fellélegezhetnek egy kicsit (pont most, amikor a PSZÁF remek javaslatot készített a devizahitelesek terheinek csökkentéséről, amihez az állammal korábban már hírbe hozott MKB gyorsan igazodott is.)

Szlovák-magyar harc

Nemcsak a nagyvilággal folytatjuk harcunkat, hanem – bár a korábbi politikai viharokkal szemben most csak gazdasági téren – Szlovákiával is. Legalábbis a pozsonyi magyar nyelvű Új Szó szlovák–magyar adóharcról írt, ami a cégek kegyeiért folyhat, miután egyes várakozások szerint a 10 százalékos társasági adó és a 16 százalékos szja Szlovákiában működő magyar cégek százait csábíthatja haza. A szlovákoknak nemcsak lehet bajuk: az árvíz miatt a mezőgazdaságban, a közszférában tervezett bérköltség-csökkentés miatt a teljes közigazgatásban lehetnek durva elbocsátások.

A Malévnál viszont egy ideig még biztos nem lesznek. Nemcsak az dőlt el a héten, hogy egyelőre helyén marad a Malév-vezér, hanem az is körvonalazódni látszik, hogy őszig nem várható érdemi döntés a légitársaság átalakítási-megmentési tervéről. Azt a magyar kormány aktualizálni akarja, és a dolgok jelenlegi állása szerint nem merjük meglépni a 30 milliárdos adósságcsökkentés jelentő csődbejelentést. A milliárdok – és a százmilliók és a milliók – nemcsak a mi légitársaságunknál repülnek: egy ukrán-amerikai konzorcium öt perc miatt negyvenmilliárdos üzletről maradt le, ráadásul dollárban számolva.