Emil, Csanád
17 °C
30 °C

Kettest kapott az NMHH

2013.04.26. 07:28
Abban jobb- és baloldalon mindenki egyet ért, hogy Szalai Annamária halálával lezárult egy médiatörténeti korszak, abban azonban megoszlanak a vélemények, hogy az általa irányított NMHH mennyire felelt meg a szakmai kihívásoknak az elmúlt két és fél évben. Összeállításunkban a valóságshow-k büntetésétől a korhatárkarikák szigorításán át a kereskedelmi rádiók frekvenciaügyéig keressük a választ a kérdésre Polyák Gábor médiajogász, és Szabó László, a közmédia egykori szóvivője és a médiatörvény kidolgozásában is részt vevő kommunikációs szakember segítségével.

Az NMHH 2010. október 10-én alakult meg a Nemzeti Hírközlési Hatóság utódjaként, önálló szerve a Médiatanács, mely jogutódja a korábbi Országos Rádió- és Televízió Testületnek. Az NMHH és a Médiatanács elnöki posztját azonban egy személyben Szalai Annamária töltötte be, a testületben pedig csak fideszes jelöltek kaptak helyet.

A médiahatóság sokak szerint túlbuzgón kezdte meg a működését, hiszen elsőként azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy egy hallgatói panasz alapján vizsgálatot indított a Tilos Rádió ellen, mert 2010 egy szeptemberi délutánján leadták Ice-T It’s on című számát, melyet a hatóság „erőszakra buzdító opusnak” minősített. A hatóság Médiatanácsa bő két hetet vizsgálódott, hivatalos fordítást készítettek a számról, majd úgy döntöttek, hogy mégsem indítanak eljárást a rádió ellen. Az ügy azonban így is hangos visszhangot keltett, az NMHH nevét akkor jegyezték meg külföldön is, a rapper pedig saját twitteroldalán védte meg a rádiót.

Szigorúan a kertévékkel

Az NMHH következő intézkedéssorozatával nekiment a kereskedelmi tévék valóságshow-inak, amit a szakemberek részben jogosnak tartanak. A TV2-futó Édesnégyes 100 millió forintos büntetést  kapott, Alekosz Összeesküvők című show-ja pedig tavaly márciusban csak 18 millió forintos büntetést „gyűjtött be”,  tehát a csatorna megúszta 118 millió forinttal. Ezzel szemben az RTL Klubot a Való Világ 4 miatt összesen 282 millióra büntették, Alekosz párkeresős műsorára pedig 6,5 millió forintos büntetést róttak ki, összesen 288,5 millió forintos összegben. A Való Világ 5-öt az NMHH már nem szankcionálta, mivel a csatorna későbbi időpontban, magasabb korhatárkarikával adta le a realityt.

Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemező Műhely szakértője szerint a valóságshow-kkal szemben indított háború „leginkább arra volt jó az új hatóságnak, hogy egyrészről demonstrálja a gyermekvédelem melletti elkötelezettséget, ráadásul a ValóVilág-barométerrel egész kreatívan, és egyúttal megmutassa, milyen finoman bánik a büntetésekkel. Ezekben az ügyekben vált világossá, mit jelent a fokozatosság elve, igaz, mindjárt hiba is csúszott bele, mert nagyjából azonos jogi háttér és jogsértés mellett az egyik csatorna (RTL) sokszoros büntetését kapta annak, amit a másik csatorna”.

Egy jelenet a Való Világból
Egy jelenet a Való Világból
Fotó: RTL Klub / Sajtóklub

Szabó László kommunikációs szakember szerint viszont „ezt a harcot nem, vagy aligha lehet megnyerni. A reality dübörgő műfaj, akkora bevételeket hoznak – és márkaérték-növekedést a csatornáknak –, amit a jogszabály alapján kiszabott büntetések nem tudnak érdemben csökkenteni. Két dolgot kéne tenni: egyrészt racionális alapon megértetni a tévékkel, hogy meddig kellene elmenniük ocsmányságban. Szerintem ez menne, ha csak büntetünk, azzal nem megyünk semmire. Másrészt kellene közszolgálati reality-ket  csinálni. Lehet ilyet, a BBC vagy a Zone tele van ilyenekkel. Olyanokat, amiknek valami tanulságuk is van, túl azon, hogy milyen változatos is a magyar nyelv, ha a káromkodásról van szó”.

Közel félmilliárdot hajtottak be

Az NMMH tájékoztatása szerint az összes törvénysértést (nemcsak a valóságshow-kkal kapcsolatban) megállapító döntések száma a TV2-vel szemben 62 volt, ebből 30 esetben összesen 135 791 389 Ft értékben szabtak ki "pénzügyi jogkövetkezményt". Az RTL Klub esetében 37 törvénysértést állapítottak meg, ebből 17 esetben róttak ki büntetést, összesen 333 557 831 Ft értékben. Az MTV Zrt.-nél 39 törvénysértést találtak, és 16 esetet szankcionáltak, összesen 4 130 000 Ft értékben.

Elnézően a közmédiával

A kereskedelmi tévékkel szembeni izmozással ellentétben az NMHH Médiatanácsa a szakma szerint igencsak kesztyűs kézzel bánt a közmédiával. Három esetet leszámítva – az Este elfogultsága miatti figyelmeztetés, a műsorkvóta nem teljesítése miatti eljárás és a hangos reklámok büntetése az m1-en és a Duna TV-n – egyáltalán nem foglalkoztak az olyan ügyekkel, amelyek nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi sajtóban is nagy visszhangot kaptak, mint például a Cohn-Bendit-tudósítás meghamisítása vagy Lomniczi Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnökének kiretusálása a Híradóban.

Ráadásul a Pesty Fekete Doboz cigány-magyar együttélésről szóló riportját azután is megvédték, hogy az alapvető jogok országgyűlési biztosa szerint a műsor sértette az egyenlő méltóság elvét és felszólította a Médiatanácsot, hogy fokozott szakmaisággal járjanak el az ilyen ügyekben.

Ezzel kapcsolatban Polyák Gábor úgy nyilatkozott az Indexnek, hogy „az NMHH közmédiával kapcsolatos tevékenysége az egyik leginkább védhetetlen. Gyakorlatilag soha nem vonta felelősségre a hatóság a köztévét, noha a hozzá érkező panaszok jelentős hányada a köztévé ellen irányul. Amíg a Mérték mérte, a kiegyensúlyozottsági panaszok 80 százaléka ment az m1 ellen, és egy elmarasztalás sem született. A Cohn-Bendit- és a Lomnici-ügyekben a Médiatanács jogértelmezése erősen vitatható, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy ugyanígy alakult volna a gyakorlat, ha ezek az ügyek nem a köztévét érintik. Látványosan beteg az a rendszer, ahol a felügyeletet ugyanaz a szervezet látja el, amelyik a vezetők kinevezését és így lényegében a közmédia ura. Ilyen helyzetben esély sincs a pártatlan elbírálásra”.

Szabó László egykori közmédia szóvivő szerint viszont „nehéz kérdés ez, mert ha a közmédia hibázik, az sokkal nagyobb port ver fel az újságírók és a véleményformálók körében, mint ha egy kereskedelmi média. Talán kicsit joggal van így. Sokkal több műsorpercet állít elő a közmédia, arányaiban sokkal kevesebb hibával, mint sok más televíziós tartalomszolgáltató. Hajlamos vagyok úgy vélni, hogy a hibák valójában kisebbek voltak, mint amekkora hisztit sikerült némelyik körül kelteni”.

Klubrádió: az elsőszámú ellenség

Az NMHH külföldön is legnagyobb vihart kavart ügye egyértelműen a Klubrádió volt, mellyel már 2010 decemberében megkezdték a harcot, amikor annak ellenére nem adták oda nekik a 92,9-es frekvenciát, hogy jogelődjük, az ORTT a rádiónak ítélte azt. A háború számos, az NMHH által elvesztett per után csütörtökön zárult le, amikor a Fővárosi Ítélőtábla a rádiónak ítélte az anyagilag sokkal kedvezőbb, közösségi rádiós 92,9-es frekvenciát. A helyzet azonban ezzel csak bonyolódott, hiszen szintén sok vesztes per után az NMHH éppen egy hónappal ezelőtt adta oda a Klubrádió által jelenleg is használt 95,3-as frekvenciát a rádiónak. A rádiónak így most két frekvenciája van, feltehetően a fizetős 95,3-ról lemondanak majd, és arra új pályázatot kell kiírjon a hatóság.

Az ügy számos külföldi jogvédő megszólalása után az Európai Bizottság elé került, Ryan Heath szóvivő tavaly nyáron például úgy nyilatkozott, hogy „tisztában vagyunk azokkal az érvekkel, melyek szerint a Médiatanács így akarja elhallgattatni a legbefolyásosabb ellenzéki rádióadót", majd bejelentette, hogy ha kell, beavatkoznak az ügyben.

Polyák szerint „soha nem fogjuk már megtudni, miért mentek el a falig, és aztán jól le is fejelték, de ez minden szereplőnek óriási károkat okozott. A Klubrádió normális működését súlyosan veszélyeztette, a hatóság megítélését és a magyar médiahelyzet értékelését folyamatosan rontotta, külföldön is napirenden tartva a témát”.

Szabó ezzel részben egyetértve úgy vélte, hogy "ez egy olyan vita, aminek nincs nyertese. A magyar igazságszolgáltatásról is véleményt mond az, hogy három éve nem képes egyértelműen kimondani, hogy mitől lesz érvényes egy pályázat. Ember nincs, aki követni tudja, hogy mikor mi volt pontosan a helyzet, néhány jól felkészült médiajogászon kívül. Viszont alkalmakat adott arra, hogy kreatív jogértelmezési technikákat lehessen bevetni. De a Klubrádió szól”.

Reklámok: egy engedmény, egy szigorítás

Az NMHH kereskedelmi szempontból a legnagyobb eredményt a termékelhelyezés tekintetében érte el a szakértők szerint. A médiatörvény által biztosított lehetőség egy olyan régóta fennálló problematikát oldott fel, ami addig sorozatos büntetéseket vont maga után.

Szabó László egyetért azzal az állásponttal, hogy a termékelhelyezés szabályozása helyes volt és sikeres, Polyák szerint azonban valójában nem volt választásuk, „a piaci szereplők nem tűrték volna, hogy a magyar szabályozás ne engedje meg. Tudomásul kell venni, hogy a kereskedelmi televíziók keresik az új bevételi lehetőségeket, és ha kell, ehhez igazítják a műsorokat, igyekeznek minél több olyan műsort gyártani, amiben lehet termékelhelyezés. A termékelhelyezés megtiltása a maradék szereplőket is elriasztotta volna a magyar tévés piacról”.

Termékelhelyezés Hajdu Péter műsorában
Termékelhelyezés Hajdu Péter műsorában

Az engedélyezés azonban Polyák szerint egyelőre kudarcnak tekinthető, mivel „nem sikerült hazacsábítani a külföldön működő magyar nyelvű csatornákat, sőt az RTL Klub és a TV2 is külföldön indított újabb csatornát. Hiába tartalmaz a törvény - nagyon helyesen - komoly gazdasági engedményeket, a kiszámíthatatlan környezet taszítja a vállalkozásokat”.

Bár a médiajogász szerint teljesen felesleges volt szabályozni a tévében a hangos reklámokat, az NMHH közlése szerint az egyik legtipikusabb probléma, ami miatt a nézők a hatósághoz fordultak, az a műsorszámok közötti reklámok megemelt hangereje volt. Az NMHH ráadásul saját szoftvert fejlesztett ki a mérésre, és jó sok időt adtak a tévéknek arra, hogy leszokjanak a nézők ijesztgetéséről. Először 2011 novemberében indítottak eljárást öt tévé ellen, de úgy tűnik, hogy sok adó még mindig nem szokott le róla, hiszen legutóbb idén márciusban a Duna TV-re 90, az m2-re 100, a TV2-re pedig 40 ezer forintos pénzbüntetést szabtak ki.

Egyes vélemények szerint viszont a szankció mértéke nem elriasztó hatású, és valószínűleg ezzel ért egyet Szabó László is, aki amellett, hogy helyesli a döntést, nem érti, „hogy lehet, hogy még mindig van ilyen. Nyilván nem azért, mert minden hangmérnöknek elmegy a hallása, ha a reklámblokk jön, itt is gazdasági érdekek vannak. Tessék odacsapni!”.

Két ORTT-elnök sem vállalta az elemzést

Az Index szakértőként szerette volna az egyes kérdések értékelésébe bevonni Majtényi Lászlót, az ORTT 2008-2009 közötti elnökét, aki azonban erre nem vállalkozott, mivel minősíthetetlennek tartja a hatóság teljesítményét. Azt azonban elmondta, hogy rendkívül csalódott és olyan mértékben helyteleníti a politikailag egyszínű Médiatanács és a hatóság működését, hogy szerinte az lenne a legjobb, ha feloszlatnák az egész szervezetet. „Az NMHH költségvetése nagyságrendileg megegyezik azzal az összeggel, amit most kivonnak a felsőoktatásból. Az elmúlt 22 év keserű tapasztalatai mondatják azt velem, hogy semmi szükség egy ilyen hatóságra. A magyar politikai elit korlátoltsága ugyanis egyik kormány alatt sem tette lehetővé egy olcsó és jól működő médiahatóság létrejöttét, a mostani meg különösen nem. Az ORTT és az NMHH nevéhez botrányos csalások sorozata köthető, kezdve az első kereskedelmi tévés frekvenciadöntésektől a későbbi rádiós frekvenciák megítéléséig” – mondja Majtényi, aki éppen a Class FM és a Neo FM nyertes pályázatai miatt mondott le tisztségéről.

„Olyan rendszert képzelek el, ahol a médiahatóság különböző feladatait más állami szervek végzik el, a frekvenciagazdálkodást, a termékelhelyezést és a reklámfelügyelet akár a gazdasági versenyhivatal, a tartalomfelügyeletet speciális eljárási szabályok alapján a bíróságok, a kiskorúak védelmét pedig részben az ombudsmanok, részben ugyancsak a bíróságok. Egyedül a közmédiánál tartanék fontosnak egy önálló szervezetet, de ez is elsősorban önszabályozáson alapulna, és a felügyeleti szervben nem ál-civilek ülnének, hanem mások mellett a műsorkészítők által titkosan választott képviselők. Ez sokkal olcsóbban fenntartható rendszer lenne, kevésbé lenne kitéve a politikai változásoknak, és a korrupció lehetősége ellen is hatékonyabban lehetne fellépni” – nyilatkozta az egykori ORTT elnök.

Az Index szakértőként szerette volna bevonni az NMHH szakmai értékelésébe Körmendy-Ékes Juditot, aki az első Orbán-kormány alatt, 2000-2002 között töltötte be az ORTT elnöki posztját, és akinek neve többek mellett Szalai Annamária utódjaként is felmerült állítólag. Körmendy-Ékes azonban arra hivatkozva utasította el a felkérést, hogy a médiahatóságot ma csak politikai erővonalak mentén szokás értékelni, ő pedig politikai játszmákban nem vesz részt. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy ahhoz, hogy valóban szakmai szemmel, részletesen értékelni tudja az NMHH munkáját, legalább két hét könyvtárazásra volna szüksége.

Harc a kiskorúak védelméért

Az NMHH elnöke sokszor hangoztatta, hogy legfontosabb feladatának a kiskorúakra káros médiatartalmak számának csökkentését tekinti. Az új médiatörvénybe feltehetően ezen gondolatmenet miatt került be a 6-os karika, amit a Médiatanács kiegészített egy gyerekbarát piktogrammal is, ami a 6 éven aluliaknak való műsorok megjelölésére szolgál. A hatóság ugyanakkor csak az RTL Klubot vizsgálta a 6-os karika hiánya miatt, a gyerekbarát műsorok tekintetében viszont nem ért el áttörést, mivel azt nem is kötelező használni.

Polyák Gábor szerint a Mérték Médiaelemző Műhely azt állapította meg a tavalyi jogalkalmazásban, hogy „a hatóság hajlamos olyan jelentéktelennek tűnő ügyekre ráállni, mint a műsorújságokban a karikák feltüntetése. Ugyanakkor itt is erősen érezhető a hatósági működés egyik súlyos hibája, az, hogy lassan, a határidőket sem betartva hoz döntéseket, és ezzel megkésett lesz a szankció. Pl. a valóságshow-knál egy-egy széria befejezése után szabott ki szankciót, amivel nyilván az adott műsort egyáltalán nem tudta alakítani, befolyásolni”.

Szabó László egyetért azzal a vélekedéssel, hogy a 6-os karika Szalai Annamária számára személyesen is a leglényegesebb ügy volt. Mint mondja, „a gyerekek nagykanállal eszik a médiatartalmakat, ennek van sok jó és sok rossz oldala. A jót segíteni, a rosszat korlátozni – vagy ha szükséges, büntetni - kell. Ez egy szemléletformálási kérdés, ami nem holnapra oldódik meg, de jó úton vagyunk”.

Digitális átállás: ki érti ezt?

Az NMHH egyik legérthetetlenebb ügyének tartják sokan azt, amit a digitális átállás kapcsán intézett az elmúlt két és fél évben. Az uniós kötelezettségek szerint 2011 végén kellett volna befejezni az átállást, az Orbán-kormány azonban hivatalba lépését követően ezt a határidőt 2014 végére tolta ki.

Az NMHH március közepén aztán váratlanul bejelentette, hogy még az idén, két lépcsőben lekapcsolják az analóg frekvenciákat, holott az országos kampányok és az igénybe vehető támogatások ellenére még több mint 530 ezer olyan háztartás lehet az országban, ahol csak földi sugárzású tévét néznek. Egyes értelmezések szerint a sietős döntés mögött az állhat, hogy a költségvetésnek szüksége van a felszabaduló frekvenciák értékesítéséből származó milliárdos nagyságrendűre becsült bevételre.

A médiajogász szerint „ elképesztő, hogy két évig szerencsétlenkedik a hatóság, aztán fél év alatt lezavarja az egészet, nem törődve se a szolgáltatók, se a nézők érdekeivel. Ez már rég nem a digitális átállásról szól, hanem a pénzről”.  A kommunikációs szakember viszont úgy véli, hogy „őrült félelem volt évekig, hogy ebből mekkora zűrzavar lesz, aztán simán megy. Nagy tanulsága, hogy az emberek igenis értik és használják és szeretik a modern technológiákat. Gond nélkül le fog zajlani és nem úgy tűnik most, hogy érdemben átrendezné a magyar médiapiacot”.

Állami mobilcég

Az NMHH másik kudarcos ügye az állami mobilcég története, a hatóság az állam kezében lévő szabad frekvenciasávokat értékesíteni akarta, egyrészt azért, mert százmilliárdos nagyságrendű bevételt várhatott volna belőle, másrészt, ha bejött volna az országba egy versenyképes negyedik szolgáltató, az komolyan élénkítette volna az egyébként nem túl öldöklő versenyt a hazai mobilpiacon. Állami szereplőről eredetileg szó sem volt, mert egy 2011-es kormányrendelet ezt a lehetőséget kizárta.

Azonban tavaly ősszel a tényleges pályázaton már elindult a Posta, az MVM és az MFB közös cége, egy jól elrejtett és nem sokkal előtte meghozott törvénymódosításnak köszönhetően. Nyertek is, ráadásul úgy, hogy a másik két kiemelt pályázót furcsa okokra hivatkozva kizárták, így azok nem is reklamálhattak. Fellebbeztek viszont a már piacon lévő mobilszolgáltatók, eredetileg valószínűleg csak időhúzási szándékkal. Azonban a bíróság elmeszelte az állami mobilcéget a szabálytalan pályázatra hivatkozva. Így most biztosan nem lesz új állami mobil egy jó ideig, az induló cég már meg is kezdte az elbocsátásokat. Azt viszont még érdemes megjegyezni, hogy másfél milliárd forintot tényleges működés nélkül is sikerült gyorsan elkölteniük.

Polyák szerint ezt a történetet „a megalapozatlan üzleti elgondolás, súlyos forma hibák, az EU-jog figyelmen kívül hagyása kísérte. Nagyon hasonlít a Klubrádió ügyére, izomból akartak lehetetlent, de visszapattant a bíróságokról”. Szabó László ezt a kérdést nem kívánta kommentálni, mondván nem a szakterülete.

Jól járt a Class FM

Majtényi László, egykori ORTT-elnök 2009-ben azért mondott le hivataláról, mert szakmailag vállalhatatlannak tartotta, hogy a Neo FM és a Class FM tulajdonosa azzal az irreális ajánlattal nyerte el a pályázatot, hogy 2009-2011 között fix díjat fizetnek, majd 2011. június 1-től az előre meghatározott 200 millió forintos alapdíj mellett a bevételeik felét is befizetik. A többi pályázó (Danubius, Sláger, Juventus) mindössze a bevételeik 10-15 százalékának befizetését vállalta. A testület azonban mégis nekik adta a frekvenciát, tavaly nyáron pedig az NMHH csökkentette a díjukat, méghozzá úgy, hogy annak mértékéről nem adtak tájékoztatást.

Polyák szerint az NMHH egyik legnagyobb bűne volt ez a történtet, „igaz, a Neo így is csődbe ment, de a díjcsökkentés az elcsalt rádiós pályázat betetőzése, a csalás beismerése, hiszen a nyertes pályázók eleve nem akartak akkora díjat fizetni, amekkorát ígértek. A rádiós piac az utolsó, amibe a hatóság közvetlenül belekotorhat, és meg is teszi. Itt látszik legtisztábban a politikai és gazdasági érdekek összefonódása, a Class FM konkurenciáinak leépítésével, a Lánchíd Rádió terjeszkedésével, a Klubrádió agyatlan pereivel”.

Szabó szerint a díjcsökkentést azonban a válság számlájára kell írni, „a közzétett mérlegadatok alapján az egyik rádió vékonyan nyereséges, a másik meg bedőlt. Az a helyzet, hogy a reklámipar ennyit termel ki, válság van, mindenki, aki ebben a világban dolgozik, látja, hogy esnek vissza a reklámköltések. Egyes iparágak reklámköltéseiben 40-50 százalékos visszavágások vannak. Kereskedelmi rádiókra szükség van, a fizetendő díjaikat ahhoz kell igazítani, amit elbír a piac. Azt is látni kell, hogy nem csak az országos, hanem az összes kereskedelmi rádió által fizetendő díj csökkent, és ez életben tarthatott városi kereskedelmi rádiókat is”.

Elégséges bizonyítvány

Polyák Gábor összességében 2-esre osztályozta az NMHH két és fél évét, mint mondta, „annak ellenére sem volt hatékonyabb az ORTT-nél, hogy ennek minden feltétele biztosított, viszont az ORTT-hez képest az egyoldalú politikai befolyás is érződik, főleg a pályáztatási gyakorlaton”.

Még Polyák Gábor médiajogásznál is lesújtóbb véleménnyel van a médiahatóság eddigi működéséről Majtényi László, aki a Klubrádió ügyétől a hírhamisítások büntetlenségéig egyszóval csak minősíthetetlennek (1-es) tartja az NMHH eddigi munkáját.

Szabó László szerint viszont a médiahatóság "Pál tanár úr, a Veres Pálné Gimnázium legendás testnevelő tanára skáláján  ¾-et érdemel". A három értékelés alapján a médiahatóság 2,16-os átlagot kapott.

Sikertörténet

Szabó László szerint érdemes megemlíteni, hogy a médiatörvény fontos hozadéka volt az a rendelkezés, hogy a kereskedelmi és közszolgálati rádiók által játszott zenék legalább 35 százaléka magyar zene legyen. A kommunikációs szakember szerint a médiahatóság folyamatosan monitorozza a rádiókat ebből a szempontból is, és szerinte ez igazi sikertörténetnek számít. Mint mondta, "a magyar könnyűzene – és kicsit a komolyzene – érdemben profitál azzal, hogy a magyar zene aránya nőtt. Nem akarok túlzásokba esni, de kifejezetten reneszánszát látom az igényes magyar pop-rock zenének, szenzációs zenekarok, nagyszerű koncerthelyszínek, pezsgő fesztiválok. Ennek a rádiós játszások növekedése is az oka. Tessék Martin and the Merryment, Iván és a Parazolt, és Bermudát hallgatni!"