A valóság sivataga

Eleget boncolgattuk már a két konkurens kereskedelmi tévé valóságshow-ját, és rendre arra a következtetésre jutottunk, hogy a vastag bőrfelszínt éles szikével felmetszve végtére is csak ugyanolyan tekergőző zsigerek és lucskos belső szervek tárulnak elénk mindkét vizsgálati alany esetében, vagyis a Való Világ és a Big Brother működési mechanizmusának alapjai nem igazán térnek el egymástól. Mégis, aki az ujjízületi gyulladás növekvő kockázatát figyelmen kívül hagyva állandó távvezérlő-kapcsolgatással tölti az este hét és nyolc óra közé eső idősávot, tapasztalhatja, hogy a rivális valóságshow-k az utóbbi időben szemmel láthatóan más tüneteket produkálnak. A különbségek azonban eddig is ott lapultak, mélyen a műsorok génjeibe kódolva, ezért az okokat kutatva talán nem árt újból felnyálazni a szabálykönyveket. Elméleti alapozásként azonban előbb egy kicsit még kanyarodjunk vissza a realityshow-k előtti időkbe, és mozgassuk meg a csodaláda előtt töltött, adó- és tébélevonások után, nettó értéken is években mérhető idő alatt elménkre rakódott tapasztalatokat.

A Melrose Place-Big Brother tengely

realitynaplo.index.hu Volkssturm - Big Brother-megnyitó Realitynapló 1. - Lehet matyizni Realitynapló 2. - És provokátorok Realitynapló 3. - Tulajdonképpeniségek Születési agónia - Való Világ-megnyitó Realitynapló 4. - A valóság odaát van Realitynapló 5. - Mindörökké valóság Realitynapló 6. - A Nagy testvért figyeljétek? Realitynapló 7. - Szerencseherék Realitynapló 8. - Jogi esetek Realitynapló 9. - Valóságshow-elmélet haladóknak Realitynapló 10. - Fele királyságok Realitynapló 11. - Vissza a valóságba Realitynapló 12. - Ámbár Realitynapló 13. - Kontrapornó Realitynapló 14. - Valóságshow a sufniból Realitynapló 15. - Irén Csodaországban Realitynapló 16. - Tizenkét választás Realitynapló 17. - Valóságshow első vérig

Személyiségem fejlődésére nagy hatással volt a Melrose Place című amcsi szappanopera, és nemcsak azért, mert ebben a sorozatban láttam először csipkés harisnyatartót, hanem mert ablakot, vagy legalábbis apró nyílást vágott a nálunk még csak épülő fogyasztói társadalomra, ahol a pénzügyi gondok a Porsche részletfizetési kondícióinál kezdődnek, és ahol még a félállású taxisofőrnek is jár a négy szoba és a négy kerék mellé egy csinos úszómedence. A sorozat első részeiben, emlékszem, nem volt szinte semmi cselekmény, az alkotók akár egy egész epizódot képesek voltak olyan súlyos dilemmáknak szentelni, mint hogy gumikötélen a mélybe vesse-e magát Billy, vagy farmerben, esetleg kiskosztümben járjon-e dolgozni Allison. Pitiáner problémák, amik törvényszerűen nagy összeborulásokba, vagy szabadtéri ökörsütésbe torkollottak, mi meg a lestrapált Videoton előtt ülve könnyes szemmel hümmöghettünk, hogy milyen jó is az, ha szeretik egymást az emberek, és persze ha mindehhez még roppant gazdagok is.

Aztán hirtelen történt valami, a forgatókönyvíró idegösszeroppanást kapott, vagy csak részt vett egy brazil szappanoperaíró-konferencián, és az addig békés társasház idilli élete éles, kézifékes fordulatot vett. Először csak a hazugság és a szexuális kicsapongás költözött a díszletek közé, de nemsokára már túl voltunk egy amnézián, pár gyilkossági kísérleten, valamint egy családon belüli nemi erőszakon, és már nem volt megállás, őrületes tempóra kapcsolt az alkotók rémregényeken és kriminalisztikai jelentéseken edződött fantáziája. A Melrose Place hét éves működése alatt láthattunk félig befejezett lobotómiát, azaz nyíltszíni agyműtétet, feltűnt vagy fél tucat sorozatgyilkos, és ha alaposan számba vesszük tulajdonképpen mindenki lefeküdt már mindenkivel, ráadásul legalább egyszer össze is verekedtek.

Mindennek persze nem sok köze van napjaink realityhelyzetéhez, mégis gyakran eszembe jut, amikor egy laza mozdulattal átkapcsolok a Való Világra, talán mert az eltérő forgatókönyvírói elgondolások jól jellemzik a két valóságopera szerkesztési elveinek különbségeit is.

Mindennapi Mátrix

A reality show-k nevükben antiutópiákra, hagymázas rémálmokra utalnak, hiszen a Big Brother Orwell 1984 című regényéből kölcsönözte szlogenjét, míg a Való Világ elnevezés a Mátrixra tett célzás, még ha magát a filmet finom, de jól értelmezhető beintésképpen a konkurens tv2 tűzte is műsorra. A Big Brother több ország, több százmillió nézőjén tesztelt játékrendszerében azonban már szinte nyoma sincs a cím sugallta keménységnek, legfeljebb a Nagy Testvért alakító szerkesztő suta, kezdő diszpécserekre emlékeztető hanghordozása imitálja a regény diktatórikus légkörét. Ehelyett van egy rakás közösségépítő játék, hogy a szereplők szombat esténként könnyes szemmel búcsúztathassák a kiesőket, a rendszeresen alábbhagyó intrikát pedig videóklipek helyettesítik, amikben a ház lakói lassított felvételben borulnak boldogan egymás keblére. Mi pedig ülünk a tévé előtt, ami ezúttal talán már nem a székesfehérvári ipar remeke, és fülig érő szájjal hümmögünk, hogy ó be jó is, ha sok barát lapogatja az ember hátát nap, mint nap.

A Való Világban ezzel szemben a Melrose Place utolsó éveire jellemző ármány és a gyűlölködés a legfontosabb motívum, legfeljebb lobotómia és spontán szex van némileg kevesebb. Egymással szembenálló csapatok küzdenek, folyik a lelki gerillaharc, klipek helyett feszült szócsatákat nézhetünk az esti összefoglalókban. Az okok persze számosak, és nagyrészt a szabályokban bújtak meg gazul, kezdve a beszavazás menetével, amely biztosította, hogy a később érkezőket kiközösítsék az őslakosok, a nyílt kijelölésen és kiszavazóshow-n keresztül egész az olyan jelentéktelennek tűnő részletekig, mint hogy a Való Világ Villa sokkal kisebb, mint a Nagy Testvér rezidenciája, így a játékosoknak szinte esélyük sincs, hogy egyedül maradhassanak pár percre.

A Való Világban néha tényleg a lét a tét, és a munkában megfáradt nézők erre nem mindig vevők, legalábbis nem hetente hétszer főműsoridőben, így az RTL Klub stábjának mindenáron botrányokat kell kavarnia az érdeklődés fenntartásához.

"Hallottad, hogy Billy nővé akarja magát operáltatni?" - kérdezték tőlem a nagyszünetben, én pedig rögtön megfogadtam, hogy a jövő héten mindenképpen megnézem a Melrose Place-t, nehogy már megint lemaradjak egy újabb amnéziáról vagy élve eltemetésről. Aztán egyszer csak megtalált a Jóbarátok egy epizódja, és rájöttem, hogy a Melrose Place milliárdos taxisofőrjeivel és véres intrikáival csak a valóság sivataga a hat New Yorki fiatal mindennapjaihoz képest.