Az első dolog, ami átfut az agyamon az idei EFOTTnak otthont adó Petőfi-szigetre érve, hogy végzetes hiba volt otthon hagynom a szúnyogriasztót. Felhőkben támadják a kis vámpírok a hídon gyülekező hátizsákos csapatokat, az első mosdóban, ahová betérek (tiszta, és sor se volt) egy tucatnál adom fel a falon lesben állók számolgatását.

A második felismerésem pedig az, hogy sürgősen át kell alakítanom az elmúlt hetek két nagyfesztiváljából táplálkozó várakozásaimat. A bejáratnál sorakozó etetők arculata sokkol először - márkás mexikóit és felsőkategóriás kolbászsütőt hiába keresnék, van cserébe csirkeburger 350-ért, a sültkrumplihoz 200-ért baromi sok majonéz is jár (Soundon majdnem kétszer ennyit kóstált). Mielőtt az egyoldalú táplálkozás rémje előrontana, gyorsan hozzáteszem: kitelepült egy zöldséges is, a kínálat bőséges, az árak tisztességesek. A mekegőmarketinggel megvert Kozel korsója 330ért vállalható, a szponzor piros bikás gyorsítófolyadéka 390-es árával meg bőven olcsóbb, mint otthon a sarki közértben.

Phil Demmel, a Machine Head szénné varrt gitárosa nagyon elégedett volt a Hegyalja fesztivál közönségével, és a saját teljesítményével is, amit csak fokozott, hogy Chuck Billy, a Testament énekese a színpadról nézte végig a bulit. Exkluzív interjú a backstage-ből.

Hogy érzed magad?

Kurva jól. Óriási buli volt, a közönség valami eszméletlen, amit csinált. Énekeltek, villáztak, volt pogó, minden. A többiek már jártak Magyarországon, de nekem ez volt az első koncertem itt, és nagyon meglepett, hogy ilyen állat közönség van errefelé. Köszönöm mindenkinek, még mindig fel vagyok spannolva a bulitól. Pedig délután még aggódtam egy kicsit, mert hallgattam a fellépőket, és nem volt köztük metálzenekar.

A csütörtök este a rockzene ünnepe volt Tokajban, a magyar metál újhullámának soha be nem érő ígéretének számító Depresszió mellett a húzós, de átlagmetált nyomó Road, az ugrálósmetált még mindig relevánsnak gondololó Subscribe és az egyáltalán nem metál, de vicces és pörgős Fish! próbálta bemelegíteni a közönséget az esti Machine Head-zúzásra, több-kevesebb sikerrel.

Road; Depresszió

A Fish! a Volton nagyon jó kis koncertet adott egy kisebb, családiasabb hangulatú színpadon, ami a tokaji teljesítményüket elnézve az igazi otthonuk: ehhez a vidám, táncolható rockzenéhez az kell, hogy a nép egy karnyújtásnyira legyen a színpadtól, az énekes minden izzadságcseppet lásson a bikinis felsőtesteken, mert így jön vissza az az energia ami a buli közben a zenészekről a közönség felé áramlik. A nagyszínpad ehhez egyszerűen túl személytelen, bár a zenészek ennek ellenére odatették magukat, a kézeter fős közönség első két sora meg örült is neki, de hátrébb csak tétova mozdulatokkal táncikáló lánykák maradtak.

A Hegyaljának már hossszú évek óta rossz a píárja. Elterjedt a tévhit, hogy metálfesztivál, ráadásul pl. a Soundal ellentétben itt soha nincs megemlítve, hogy tele van fasza nővel. Pedig: a Hegyalja, ha az ember jól csinálja nem csak bakancsban élvezhető, és a nőfelhozatal sem csak lehányt Tankcsapda-pólós lányokból áll. Igaz, kicsit jobban kell figyelni, mint a többi helyen, de én felvállaltam a küldetést: felveszem a narancssárga napszemcsimet, divatgecivé vedlek, és diszkózni kezdek. Na jó, Ossianra azért elmegyek.

Hegyalja Fesztivál, első nap

Végleges trendibojjá válásom előtt még bátran belenéztem az Esclin Syndoba, aminek majdnem sikerült tönkretennie a tervemet. Míg a lemezen egy elektro-rock zenekart ismertem meg, az elektrora téve a hangsúlyt, élőben olyan, mintha Björk énekelne a Linkin Parkban. Berger Dalma jó énekesnő, akármit is állít az NME (igaz, az affektálós énekstílus visszaszorításáért elég hálás lennék), de a közönséggel valamivel többet kéne kommunikálnia, mert ez így elég izzadságszagú, bár ez utóbbi lehet, hogy a mellettem bólogató raszta srác volt. Szépen szólt meg minden, kicsit jellegzetesebb dalokkal sokra lehetnének hivatottak. A kiálláson ugyanakkor lehetne alakítani, a billentyűs-kütyüs srácnak pl. kicsit rúdtáncos-jellegű volt a mozgása. Nagyjából ugyanaz volt itt a gond, mint a lemezen: 3-4 számon keresztül szerethető ez a banda, az ötödik környékén elkezdek unatkozni, a hetedik után meg már erősen távolodom a színpadtól.

A Hegyalja szervezők idén mindent megtettek, hogy a metálrajongókat kiszolgálják. Miközben a nagyszínpadra odavarázsolták jelen korunk egyik legjobb metal koncertzenekarát (Machine Head) a DeWalt színpadra három napra is külföldi, középkategóriás metálzenekarokat szerveztek le. A középkategória a népszerűséget jelenti, csak szólok, a háborgó kommenteket elkerülendő.

Deathangel; Kataklysm

Az nem biztos, hogy a 10. Hegyalja fesztivál lesz az idei első olyan buli, ahol nem fog szakadni az eső, de hogy ez indul a legmelegebb időben, az biztos. Az első napon még az is könnyen pecsenyére sült, aki az árnyékban henyélt, a jegyekért sorban állókról meg ne is beszéljünk. A meleg ellen még a tűzoltóság is védekezett, illetve védte az embereket: konkrétan vízágyúval lőtte a fesztiválozókat. Nem lacafacáztak sima útlocsoló-autóval, mint a Szigeten, egyenesen fegyverrel mentek az ezért rettenetesen hálás népnek.

Hegyalja Fesztivál, első nap

Ha már esőmentes volt az első nap, akkor már legyen széndioxidmentes is. Régebben már beszámoltunk róla, gerillakertészeket toborzott a Hegyalja szervezőség, hogy a panelházak közé minél több zöld területet varázsoljanak, még ha hivatalosan mindez illegális is. Nos, ezt az akciót rendkívül eredményesnek minősítették, még Richard Reynolds is elismerését fejezte ki, ami nagy szó, mivel az úriembert a gerillakertészet egyik nagy alakjaként ismerhetik jópáran a világban.

Nem szeretnék itten nagygenerációzni vagy nemzedékirockzenekarozni, de az EFOTT első napjának fő fellépője kapcsán akaratlanul is felmerült a kérdés: vajon mit kezd az Illés-LGT-Omega szentháromság harmadik tagja egy nagyrészt huszonévesekből álló közönséggel? Működhet-e egy fénykorát negyven évvel ezelőtt élő zenekar koncertje egy olyan közegben, amely az Omegát a Petróleumlámpa és a Gyöngyhajú lány című slágerekből ismeri?

Campus Fotó

A hatvanas-hetvenes években működő Nagy Generáció három nagy zenekart takart, amelyek közül már kettő fellépett a legnagyobb hazai fesztiválon, a Szigeten - az Illés 2005-ben, az LGT pedig két évre rá adott teltházas, nulladik napos koncertet. Az Omegának nem sikerült megegyezni a Sziget szervezőivel, így nekik az EFOTT jutott idén, és nyilván lehet okoskodni, hogy mennyire helyénvaló egy ilyen nagyszabású koncert egy elsősorban huszonéves főiskolásoknak, egyetemistáknak tartott fesztiválon, de ha azt vesszük, hogy a mai napig minden koleszbuliban hajnali kettőkor megszólal a Petróleumlámpa, akkor nyilván ez egy működőképes vállalkozás. Ráadásul pont az volt a bizarr a szerdai koncertben, hogy a közönség nagy része Omega-sálakat lengető, a számokat többnyire ismerő fiatalokból állt, és a negyvenes-ötvenes korosztály csak hátulról figyelte a koncertet, mintha valami nosztalgiaesten lenne.

Egy hosszú (és felesleges) intro után a Gammapolis-szal és a Tízezer Lépéssel kezdett az Omega, aztán sorban jöttek az ismertebb dalok - azt mindenképpen az Omega javára írhatjuk, hogy ők nem nosztalgiabulinak tervezték a koncertet, nem voltak felesleges vallomások, meg nagy összeborulások (és archív felvételek is csak a ráadásban mentek a kivetítőn a Régi csibészek alatt), egyszerűen csak eljátszották a legfontosabb számaikat, és néha benyögték, hogy köszönjük szépen. Nem érzékenyültek el saját nagyságuktól, mint mondjuk tette azt az LGT a Szigeten. Ugyan Molnár György "Elefánt" gitáros kőbányai Angus Youngnak öltözött (fehér ing és rövidnadrág V-nyakú gitárral), de ennyi még belefért. Igaz, amikor az egyik szám közepén három perces gitárszólóba kezdett, úgy érezhettük magunkat, mint a South Park Guitar Hero-s részében, amikor Stan Marsh próbálja megmutatni a kiskölyköknek, hogy mi is az a rock'n'roll.

A debreceni Campus Fesztivál rendezői a zenei programok mellett kiemelten fontosnak tartják a nagyerdei környezet megóvását, a lebonyolítást pedig a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően végzik. Erről nemrég egyedi környezetvédelmi program született a fesztivál rendezősége és a debreceni székhelyű Tiszántúli Természetvédők Társulata (T.T.T.) között.

Ha a legnagyobb sztárok kívánságait vesszük alapul, a Hegyalja fellépőinek kívánságain akár nevethetnénk, annyira semmiség az összes óhajuk. Se izlandi gleccservíz, se tahiti táncoslányok. Persze lehet, hogy a holnap kezdődő tokaji fesztivál rendezői elhallgatják előlünk a zaftos részleteket.

Machine Head

Az Omega 2007 augusztusa óta nem lépett fel Magyarországon, és a közeljövőben ezt nem is tervezi. Az EFOTT Fesztivállal azonban kivételt tesznek, mert szerintük ez a legmegfelelőbb alkalom ahhoz, hogy generációkat hozzanak össze egy helyen.

A zenekar stábja július 15-én már kora reggel érkezik a terepre: 30 fő segédkezik a zenészek körül, egészen fél ötig építik a díszletet. Aznap éppen ezért lesz csak 4 fellépő a csapat előtt, mivel a színpadra állást megelőzően másfél óra beállásra van szükség a megfelelő produkcióhoz, amit már hónapokkal ezelőtt elkezdett összepróbálni a zenekar. Azért egy Ossian-koncertre futja.

Még el sem kezdődött az idei EFOTT, de már arról szólnak a hírek, hogy 2010. július 13-18. között hol rendezik meg a fesztivált. Idén június 15-étől Baján rendezik, ahol a legkisebb államilag finanszírozott felsőoktatási intézmény működik, jövőre az ország legtöbb hallgatójával rendelkező Pécsi Tudományegyetem lesz az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójának házigazdája. Az 35. EFOTT megrendezését támogatásáról biztosította a Pécsi Tudományegyetem, a Pécs Megyei Jogú Város és az Európa Kulturális Fővárosa program. A fesztivál pontos helyszíne egyelőre még nem publikus.

Szerdán kezdődik a Hegyalja Fesztivál a világörökség részeként jegyzett, lenyűgöző szépségű Tokaj határában; az ötnapos rendezvényen több mint 210 koncertet adnak az erre szakosodott művészek.

A szervezők beszámoltak arról, hogy szerdától vasárnapig Tokaj határában hallgathatják a hegyaljások a hazai kedvenceket, valamint a metál, a rock és persze az elektronikus szcéna legizgalmasabb nemzetközi előadóit. Egyebek mellett a Basement Jaxx-szel, a Machine Headdel, a Finntrollal, a Testamenttel, a Transglobal Undergrounddal, az Ignite-tal, Roni Size-zal és a Faithless-szel találkozhatnak a résztvevők, de a hazai előadók sem hagyják ki a tízéves rendezvénysorozatot.

A rendezők szerint mivel a Hegyalja az országban az egyetlen olyan zenei fesztivál, amely az izgalmas környék, a rengeteg zöld és a Tisza-part okán valódi nyaralás is egyben, azok, akik nem akarnak lemondani sem a nyaralásról, sem a fesztiválélményről, a Hegyalját választják.

A tízéves fesztivál első évében három színpadon alig 9 ezer fős közönség előtt zajlottak a programok. Tavaly már több mint 65 ezren buliztak, idén - a tizedik születésnap okán - 10 színpad programjaival legalább 70 ezer fesztiválozót várnak a szervezők.

Richard Melville Hall tulajdonképpen megelégedhetett volna azzal, hogy közepesen híres house dj, aki New York-i klubokban bólogat és emelteti magasba a kezeket. Sőt még az se lett volna rossz tőle, ha néha-néha feldolgoz egy-egy ismertebb dallamot, teszem azt a Twin Peaks főcímdalát, és emellett olyan előadok számait keveri újból iparos munkában mint a B-52's vagy Michael Jackson. Akkor is fellépett volna valószínűleg a Balaton Soundon, és a zenei újságírók egész interjúkat építhettek volna fel arra a kis színes bulvárinformációra, miszerint a Moby Dick szerzőjének távoli leszármazottja.

De Mobynak ez nem volt elég, ezért 1999-ben megjelentette a Play című albumot, ami az unalomig ismert adatok szerint 10 millió példányban kelt el világszerte, ráadásul a lemez minden egyes dalának jogait megvették különböző reklámfilmek kísérőzenéjének. A gospellel és amerikai népzenei elemekkel vegyített, erősen poppá lágyított house himnuszait nem lehet se gyűlölni se imádni: hiszen mekkora hülye már, aki csakis azért tartja használhatatlannak az Ipodot, mert mindenkinek olyan van, és milyen korlátolt, aki a Big Macet gondolja a gasztronómia csúcsának.

Moby

A Balaton Sound és a VOLT csak ötven százalékban a Sziget Kft-é, a rendezvény főszervezője és tulajdonosa még Lobenwein Norbert és Fülöp Zoltán. Utóbbit kérdeztük arról, hogy mégis mitól prémium a Balaton Sound, ha pont ugyanúgy néz ki, mint a VOLT, hogy miért nincsenek szupersztárok a magyar fesztiválokon, és egyébként is miért kell ennyi program. A magyar fesztiválozók el vannak kényeztetve, de a Metallicát azért nem kaphatják meg.

Az elmúlt pár évben megduplázódott a nyári fesztiválok száma, ahol ugyanaz a 20-30 magyar zenekar tölti meg a színpadok programjait. Ebben a mezőnyben három év alatt emelkedett ki a Balaton Sound, amely már tavaly is százmilliós nyereséggel zárt. Miért lett ennyire sikeres pont ezt a fesztivál?

Néhány évvel ezelőtt merült fel egy prémiumfesztivál ötlete, amely két barátommal és üzlettársammal, Lobenwein Norberttel és Muraközy Péterrel folytatott beszélgetések során kristályosodott ki. Arról diskuráltunk, hogy lenne igény Magyarországon egy olyan eseményre, amely fesztivál formájában ad lehetőséget az igényes szórakozásra, minőségi programkínálattal, komoly nemzetközi sztárokkal, olyan klubszerű vendéglátóhelyekkel, amelyekről beszélnek az emberek, ahova menő eljárni. Ahol olyan komforttal találkozhatnak, amely meggyőzi őket arról, hogy érdemes belekóstolni a nyári fesztiválozás műfajába. Sörsátrak helyett impozáns, egyedi felépítmények, sörpadok helyett kényelmes fotelek, nyugágyak, koktélbár és kifinomult zenei kínálat.

Fotó: Szémann Tamás

Az üzenet úgy tűnik átjött, a Balaton Soundon megfordulók jelentős része ugyanis tényleg úgy gondolja, hogy ez egy prémiumfesztivál, ahol sokkal többet kap, mint akár a VOLT-on, akár más rendezvényeken, emellett részegen sárban fetrengő punkokkal sem kell találkoznia. Pedig az olasz sonkaválogatáson, vagy a hideg libamájon kívül nem nagyon különbözik ez a rendezvény sem kínálatában sem infrastruktúrájában a VOLT-tól. Ugyanannyi vécé van, ugyanazokat a színpadokat látom, még a székek is ismerősek Sopronból. Akkor miért is prémiumfesztivál a Balaton Sound?

Sok a hasonlóság a két rendezvény között, hiszen ugyanaz a szervező stáb áll mindkettő mögött. A VOLT Fesztiválon is hasonlóan nagy odafigyeléssel alakítjuk ki a rendezvény kommunális hátterét, infrastruktúráját. Hasonló mennyiségű konténerrel, szaniter egységekkel, mobil higiéniás eszközökkel. Még a Nagyszínpad szerkezete is ugyanaz, Sopronban lebontjuk és Zamárdiban felépítjük. Ami különlegessé teszi a Soundot, hogy itt van a Balaton, ami egy csodálatos kulisszát ad a rendezvénynek a hosszú, több mint egy kilométeres partszakasszal. Bár hozzátenném, hogy a VOLT helyszínét, a soproni Lővéreket is sok fesztiválszervező elcserélné velünk.

A fellépők tekintetében is van különbség a két rendezvény között, mi úgy szoktuk megfogalmazni, hogy míg a VOLT eklektikájába belefér a kemény rock és a metál zene is, addig a Balaton Sound Nagyszínpadán nem tudnám elképzelni a Limp Bizkitet vagy az Offspringet, hogy két, időben közeli példát említsek.

Persze a Balaton Sound az év egyik legfontosabb elektronikus zenei eseménye, igazi prémiumfesztivál, valahogy a kommentelőket soha nem David Guetta művészi teljesítménye, vagy Sven Väth aktuális szettje érdekelt, hanem hogy mégis hol vannak a bikinis csajok. Esetleg, hogy jó-e az idő. Mert ugye akkor vannak bikinis csajok.

Most írhatnánk, hogy divatkörképünk következik, meg hogy balatoni életképek és női-, meg férfi fürdőruhatrendek a vízparton. De nem leszünk ilyen álszentek, az egész úgyis a szabadon maradt bőrfelületekről szól. Tehát ilyen volt a Balaton Sound.

A part

Napjainkban a norvég Röyksopp az elektronikus-downtempo-triphop színtér egyik legfontosabb zenekara, pedig a nemrég megjelent Juniorig csak két nagylemezt készítettek az 1998-as megalakulásuk óta. Idén kiadnak egy plusz albumot Senior címmel, merengősebb stílusban. A Balaton Sound-os fellépés előtt Svein Berge-gel interjúztunk.

Torbjorn Brundtland és Svein Berge
Fotó: Szémann Tamás

"Tudom, hogy Michaelt meggyilkolták" - nyilatkozta a popsztár 53 éves nővére, La Toya Jackson a The Mail on Sunday és a News of the World című brit lapoknak. - "Már egy hónappal ezelőtt is éreztem, hogy meg fog halni még a londoni koncert előtt, mert olyan emberekkel van körülvéve, akiknek csak pénzszerzésre kellett, és nem is szerették igazán."

La Toya szerint az öccse nem bírta volna az 50 állomásos turnét, mert azt csak a Michael Jackson-koncerteket szervező üzletemberek erőltették, és az ő utasításukra kapott Jacko függőséget okozó gyógyszereket az orvosától, dr. Conrad Murray-tól. A boncolás szerint a popsztár szervezetében kilencféle fájdalomcsillapítót és altatót találtak (Demerolt, Methadont, Xanaxot, Propofolt, Dilaudidot, Fentanylt, Vicodint, Valiumot és Ambient), ezek közül már egynek a túladagolása is elég egy ember halálához.

"Abba akarta hagyni a zenélést, helyette inkább rendezőnek készült" - emlékezett vissza a nővér, aki úgy tudja, Jacko a Thriller-videókliphez hasonló horrorfilmet szeretett volna forgatni a londoni O2 arénában startoló koncertturné helyett.

La Toya Jackson szerint Jacko halála után 2 millió dollár értékű készpénz, és az összes ékszer eltűnt az énekes házából. Michale Jackson halálának ügyében már a rendőrség is nyomoz, kihallgatják többek között a sztár régi barátját, Uri Gellert, és Matt Fiddes-t, Jackson brit testőrgárdájának egykori vezetőjét is.

Ilyen nyugalmat is ritkán látni fesztiválokon, mintha egy leszedált csoportot vezettek volna ki a színpad előtti gyepre Röyksoppra, pedig csak az örömöt és nyugalmat sugározó együttesnek ilyen a zenéje, és ez még úgy is hat, hogy nem akarnak hatni.

A Melody A.M. című albummal kezdődött a zenekar sikere, az Eple című slágert tényleg mindenki ismeri, a Sparks vagy a Remind me is híres lett. De nem a ciki, vállalhatatlan fajtából, hanem az okos, kedves fajtából, amit bármikor meg lehet hallgatni. És nekem a Junior is nagyon tetszik, elfogult lettem, kevésbé érdekel az előremutatás és a megújítás.

Röyksopp (fotó: Szémann Tamás)

A Röyksopp titkos kedvenc, mert néha szükség van a visszafogott, erotikába hajló, nyugalmas popzenére, aminek nem kell őrjítő bulizásba fordulnia. Ha meg kell, mint a koncert ráadásban, akkor durvák is.

Az előzetes becslések szerint 200 millió forintos nyereséggel zárt a Balaton Sound, ami közel ötven százalékos emelkedés a tavalyi rendezvény eredményéhez képest. Ez a 200 millió forintos nyereség a Sziget Kft tervei szerint ötven százalékkal járul majd hozzá a cég idei eredményéhez. A Volt eközben az előzetes becslések alapján 70 millió forintot termelt a szervezőknek.

Az Econet.hu 26 százalékos érdekeltségében lévő Sziget Kft. az említett két fesztiválon kívül rendezője a budapesti Hajógyári-szigeten augusztus és 12-től 17-ig tartó Sziget fesztiválnak, a már lezajlott T-Home Gyerek Szigetnek, amelynek szintén a Hajógyári-sziget adott otthont, valamint a marosvásárhelyi Félsziget Fesztiválnak, amelyre az idén július 23-26. között kerül sor. A Balaton Sound és a Volt fesztiválok esetében a Sziget Kft-nek csak ötven százalékos a tulajdonrésze, a másik ötven százalék magánszemélyek tulajdonában van.

A kilencvenes évek közepén ők voltak a legfontosabb magyar elektronikus zenei csapat, Londonba jártak koncertezni és Amerikában jelent meg válogatáslemezük, miközben itthon mindenki bokáig merült a mocskos lakossági technóba. Az ömlengő sajtóközlemények szerint a „magyar és közép-kelet-európai népzenei elemeket ötvözték a modern zenei formákkal és a jamaikai zenei- és a karibi soundsystem-kultúrával". Hungarian astronaut feat Farkas Berci.

Aztán jött Németh Juci, dallamos popzenébe hajlottak, hogy izzadt, szilikonpántos melltartót viselő lányok hordái üvöltsék eksztázisban minden idők legkevésbé szexuális slágerrefrénjét, miszerint „Csinálj sok-sok gyermeket!".

Összehaverkodtak az Asian Dub Foundationnel, és egy reggel mikrofonfrizurával, torzított gitárral a kézben ébredtek, és rájöttek, hogy már csak a rasszizmus gonoszságáról, a fű legalizálásáról, meg a harmadik világ nyomoráról akarnak énekelni. We strike!

A sajtóközlemények szerint ők együtt dolgoznak nem csak az Asian Dub Foundationnel, „de Najwa Nimrivel, a neves spanyol énekes-színésznővel, Johnny Depp és David Bowie partnerével, a Stinggel együttműködő JC001-nal, vagy éppen Heidi Levo jazz-énekessel, aki a Cinematic Orchestra lemezein is örömmel vendégszerepel". Egyik lábuk a Király utcában, a másik viszont a King's Crosson.

„Ez Orbital" – mondta váratlanul a mellettem ülő srác, akire már nem emlékszem, mivel a budaörsi hegyek mögött felkelő napot néztem, meg különben sem volt értelme megjegyezni az előadók nevét akkor, amikor az elektronikus zene dj-mixek formájában terjedt, úgy nevezett kazettákon (felcsévélt mágnesszalag egy kis műanyagdobozban).

Az egész amúgy sem az előadókról szólt, hanem a partikról, ahol ugyanaz az ötszáz ember gyűlt össze, jelen esetben Frankhegyen, és táncolt délelőttökig. Hogy aztán hazafelé menet különböző ideológiákat gyártson a technokultúráról, például, hogy itt végre nem a kommercializált előadók a fontosak, hanem a zene, amit szabadon kevernek, idéznek és írnak át, és hogy ezen az alapon egy teljesen új világrend alapjai épülnek ki.

Orbital

Megismételte magát a történelem, a múlt heti VOLT-os Art Brut-koncert után most a Balaton Soundon néztük meg a profilból több rétegben kilógó fellépő csapatot, jelen esetben a Black Cherryt, ami kurrens, világhírűnek aligha nevezhető, de feljövőben van, brit, és olyan zenét játszik, aminek definícióját (elektronikus-gitáros pop) hallva jóérzésű zenehallgató minimum fenntartásokkal viseltetik a zene iránt. Amikor pedig az énekes meg teljesen valószínűtlen cica-egyberuhában (kapucnival!) torokból üvöltött nagyjából 20 érdeklődő előtt, félő volt, hogy egy egészen ciki óra következik.

Black Cherry - Balaton Sound

Aztán a félelem alaptalannak bizonyult - bármennyire is idegen innen az úgynevezett Nyugati Klubszínpadi Megjátszós Mentalitás, végülis pár lendületes szám után megtört a jég (na meg páran rájöttek, hogy a nagyszínpados Orbital mégsem nekik van kitalálva), és az egyre gyarapodó közönség elkezdett együttműködni a zenekarral, aki véghezvitte a nagy trükköt, miszerint úgy játszottak villanyos, pattogós, popos gitárzenét, hogy mégsem vált egysíkúvá.

A fiatalabb punkok és rockerek szinte felszívódtak és átvette a helyüket a 40+ korosztály a Rockmaraton utolsó napján. Előkerültek a farmering-farmernadrág, farmering-bőrnadrág és a bőrkabát-bőrnadrág kombók, a jólszituált idősebbek P. Mobil pólóban felejtették el pár órára a hivatalt és a gyárat, és a maguk intenzitásával tapsolták végig a majd 6 órás időutazást. A parkolóban az autók száma is látványosan megnőtt, sokan jöttek nosztalgiázni. Volt olyan társaság, akik hűtőtáskákkal felszerelkezve foglalták el az egyik napernyős asztalt és már délután nekiálltak piknikezni. Jól csinálták, nem mindennap játszik az átlagember garden partyján a Piramis+, a Deák Bill Blues Band, a MobilMánia és a egy este, de még talán külön-külön sem. A pénteki Tankcsapda mozgatott meg hasonló méretű tömeget, annyi különbséggel, hogy most inkább seggrázás, akkor inkább a headbang és a pogó volt a kötelező koreográfia. Elégedetten summáztuk a nagy öregek és rajongóik felhőtlen jókedvét, 4000-ért ilyen line-up csakis jó biznisz lehet egy szombati nagyszínpados múltidézésért.

Rockmaraton - hatodik nap

Akit nem hozott lázba az Orbital a Nagyszínpadon, vagy csak véletlenül a Pesti Est-sátorban járt tegnap este 10-kor, az többek között láthatott egy nagyon csinos énekesnőt (szerencsésebbek a melleit is) a brit Black Cherry élén. A koncert után az egész együttes összegyűlt egy interjúra és nem győzték hangsúlyozni, mennyire élvezik, hogy itt lehetnek.

Fotó: Balázs Péter

Bevallom, előítéletekkel érkeztem a folkos, fúziós, elektronikus zenét játszó Goulasch Exotica koncertjére. Azért így, mert bár a zenéjükből még egy hangot sem, véleményeket azonban kizárólag negatívat hallottam az egyébként frissnek is nevezhető projekttel kapcsolatban. Sebaj, az előítéletek nyilván arra valók, hogy lerombolja őket egy kiváló, minden ízében meggyőző produkció.

Fotó: Balázs Péter

Csak ahhoz szükség lenne kiváló produkcióra. Amit azonban szombaton, az ország prémiumfesztiválján, főműsoridőben, a legnagyobb hazai programmagazin által szponzorált, külsőteraszos-plazmatévés, légmozgatott programhelyszínen, külföldiek számára egzotikumként funkcionáló élőzenés eseményként láthattunk, az gyakorlatilag annyira, de annyira borzasztóan rossz volt, hogy az azóta eltelt fél nap alatt is folyamatosan hiába keresem a megfelelő jelzőket. Visszagondolni is szörnyű az egészre, ezért a gyors jegyzetelésre támaszkodva tényszerűen álljanak itt a koncert közben felmerülő főb problémák.