A Balaton Sound és a VOLT csak ötven százalékban a Sziget Kft-é, a rendezvény főszervezője és tulajdonosa még Lobenwein Norbert és Fülöp Zoltán. Utóbbit kérdeztük arról, hogy mégis mitól prémium a Balaton Sound, ha pont ugyanúgy néz ki, mint a VOLT, hogy miért nincsenek szupersztárok a magyar fesztiválokon, és egyébként is miért kell ennyi program. A magyar fesztiválozók el vannak kényeztetve, de a Metallicát azért nem kaphatják meg.

Az elmúlt pár évben megduplázódott a nyári fesztiválok száma, ahol ugyanaz a 20-30 magyar zenekar tölti meg a színpadok programjait. Ebben a mezőnyben három év alatt emelkedett ki a Balaton Sound, amely már tavaly is százmilliós nyereséggel zárt. Miért lett ennyire sikeres pont ezt a fesztivál?

Néhány évvel ezelőtt merült fel egy prémiumfesztivál ötlete, amely két barátommal és üzlettársammal, Lobenwein Norberttel és Muraközy Péterrel folytatott beszélgetések során kristályosodott ki. Arról diskuráltunk, hogy lenne igény Magyarországon egy olyan eseményre, amely fesztivál formájában ad lehetőséget az igényes szórakozásra, minőségi programkínálattal, komoly nemzetközi sztárokkal, olyan klubszerű vendéglátóhelyekkel, amelyekről beszélnek az emberek, ahova menő eljárni. Ahol olyan komforttal találkozhatnak, amely meggyőzi őket arról, hogy érdemes belekóstolni a nyári fesztiválozás műfajába. Sörsátrak helyett impozáns, egyedi felépítmények, sörpadok helyett kényelmes fotelek, nyugágyak, koktélbár és kifinomult zenei kínálat.

Fotó: Szémann Tamás

Az üzenet úgy tűnik átjött, a Balaton Soundon megfordulók jelentős része ugyanis tényleg úgy gondolja, hogy ez egy prémiumfesztivál, ahol sokkal többet kap, mint akár a VOLT-on, akár más rendezvényeken, emellett részegen sárban fetrengő punkokkal sem kell találkoznia. Pedig az olasz sonkaválogatáson, vagy a hideg libamájon kívül nem nagyon különbözik ez a rendezvény sem kínálatában sem infrastruktúrájában a VOLT-tól. Ugyanannyi vécé van, ugyanazokat a színpadokat látom, még a székek is ismerősek Sopronból. Akkor miért is prémiumfesztivál a Balaton Sound?

Sok a hasonlóság a két rendezvény között, hiszen ugyanaz a szervező stáb áll mindkettő mögött. A VOLT Fesztiválon is hasonlóan nagy odafigyeléssel alakítjuk ki a rendezvény kommunális hátterét, infrastruktúráját. Hasonló mennyiségű konténerrel, szaniter egységekkel, mobil higiéniás eszközökkel. Még a Nagyszínpad szerkezete is ugyanaz, Sopronban lebontjuk és Zamárdiban felépítjük. Ami különlegessé teszi a Soundot, hogy itt van a Balaton, ami egy csodálatos kulisszát ad a rendezvénynek a hosszú, több mint egy kilométeres partszakasszal. Bár hozzátenném, hogy a VOLT helyszínét, a soproni Lővéreket is sok fesztiválszervező elcserélné velünk.

A fellépők tekintetében is van különbség a két rendezvény között, mi úgy szoktuk megfogalmazni, hogy míg a VOLT eklektikájába belefér a kemény rock és a metál zene is, addig a Balaton Sound Nagyszínpadán nem tudnám elképzelni a Limp Bizkitet vagy az Offspringet, hogy két, időben közeli példát említsek.

Persze a Balaton Sound az év egyik legfontosabb elektronikus zenei eseménye, igazi prémiumfesztivál, valahogy a kommentelőket soha nem David Guetta művészi teljesítménye, vagy Sven Väth aktuális szettje érdekelt, hanem hogy mégis hol vannak a bikinis csajok. Esetleg, hogy jó-e az idő. Mert ugye akkor vannak bikinis csajok.

Most írhatnánk, hogy divatkörképünk következik, meg hogy balatoni életképek és női-, meg férfi fürdőruhatrendek a vízparton. De nem leszünk ilyen álszentek, az egész úgyis a szabadon maradt bőrfelületekről szól. Tehát ilyen volt a Balaton Sound.

A part

Napjainkban a norvég Röyksopp az elektronikus-downtempo-triphop színtér egyik legfontosabb zenekara, pedig a nemrég megjelent Juniorig csak két nagylemezt készítettek az 1998-as megalakulásuk óta. Idén kiadnak egy plusz albumot Senior címmel, merengősebb stílusban. A Balaton Sound-os fellépés előtt Svein Berge-gel interjúztunk.

Torbjorn Brundtland és Svein Berge
Fotó: Szémann Tamás

"Tudom, hogy Michaelt meggyilkolták" - nyilatkozta a popsztár 53 éves nővére, La Toya Jackson a The Mail on Sunday és a News of the World című brit lapoknak. - "Már egy hónappal ezelőtt is éreztem, hogy meg fog halni még a londoni koncert előtt, mert olyan emberekkel van körülvéve, akiknek csak pénzszerzésre kellett, és nem is szerették igazán."

La Toya szerint az öccse nem bírta volna az 50 állomásos turnét, mert azt csak a Michael Jackson-koncerteket szervező üzletemberek erőltették, és az ő utasításukra kapott Jacko függőséget okozó gyógyszereket az orvosától, dr. Conrad Murray-tól. A boncolás szerint a popsztár szervezetében kilencféle fájdalomcsillapítót és altatót találtak (Demerolt, Methadont, Xanaxot, Propofolt, Dilaudidot, Fentanylt, Vicodint, Valiumot és Ambient), ezek közül már egynek a túladagolása is elég egy ember halálához.

"Abba akarta hagyni a zenélést, helyette inkább rendezőnek készült" - emlékezett vissza a nővér, aki úgy tudja, Jacko a Thriller-videókliphez hasonló horrorfilmet szeretett volna forgatni a londoni O2 arénában startoló koncertturné helyett.

La Toya Jackson szerint Jacko halála után 2 millió dollár értékű készpénz, és az összes ékszer eltűnt az énekes házából. Michale Jackson halálának ügyében már a rendőrség is nyomoz, kihallgatják többek között a sztár régi barátját, Uri Gellert, és Matt Fiddes-t, Jackson brit testőrgárdájának egykori vezetőjét is.

Ilyen nyugalmat is ritkán látni fesztiválokon, mintha egy leszedált csoportot vezettek volna ki a színpad előtti gyepre Röyksoppra, pedig csak az örömöt és nyugalmat sugározó együttesnek ilyen a zenéje, és ez még úgy is hat, hogy nem akarnak hatni.

A Melody A.M. című albummal kezdődött a zenekar sikere, az Eple című slágert tényleg mindenki ismeri, a Sparks vagy a Remind me is híres lett. De nem a ciki, vállalhatatlan fajtából, hanem az okos, kedves fajtából, amit bármikor meg lehet hallgatni. És nekem a Junior is nagyon tetszik, elfogult lettem, kevésbé érdekel az előremutatás és a megújítás.

Röyksopp (fotó: Szémann Tamás)

A Röyksopp titkos kedvenc, mert néha szükség van a visszafogott, erotikába hajló, nyugalmas popzenére, aminek nem kell őrjítő bulizásba fordulnia. Ha meg kell, mint a koncert ráadásban, akkor durvák is.

Az előzetes becslések szerint 200 millió forintos nyereséggel zárt a Balaton Sound, ami közel ötven százalékos emelkedés a tavalyi rendezvény eredményéhez képest. Ez a 200 millió forintos nyereség a Sziget Kft tervei szerint ötven százalékkal járul majd hozzá a cég idei eredményéhez. A Volt eközben az előzetes becslések alapján 70 millió forintot termelt a szervezőknek.

Az Econet.hu 26 százalékos érdekeltségében lévő Sziget Kft. az említett két fesztiválon kívül rendezője a budapesti Hajógyári-szigeten augusztus és 12-től 17-ig tartó Sziget fesztiválnak, a már lezajlott T-Home Gyerek Szigetnek, amelynek szintén a Hajógyári-sziget adott otthont, valamint a marosvásárhelyi Félsziget Fesztiválnak, amelyre az idén július 23-26. között kerül sor. A Balaton Sound és a Volt fesztiválok esetében a Sziget Kft-nek csak ötven százalékos a tulajdonrésze, a másik ötven százalék magánszemélyek tulajdonában van.

A kilencvenes évek közepén ők voltak a legfontosabb magyar elektronikus zenei csapat, Londonba jártak koncertezni és Amerikában jelent meg válogatáslemezük, miközben itthon mindenki bokáig merült a mocskos lakossági technóba. Az ömlengő sajtóközlemények szerint a „magyar és közép-kelet-európai népzenei elemeket ötvözték a modern zenei formákkal és a jamaikai zenei- és a karibi soundsystem-kultúrával". Hungarian astronaut feat Farkas Berci.

Aztán jött Németh Juci, dallamos popzenébe hajlottak, hogy izzadt, szilikonpántos melltartót viselő lányok hordái üvöltsék eksztázisban minden idők legkevésbé szexuális slágerrefrénjét, miszerint „Csinálj sok-sok gyermeket!".

Összehaverkodtak az Asian Dub Foundationnel, és egy reggel mikrofonfrizurával, torzított gitárral a kézben ébredtek, és rájöttek, hogy már csak a rasszizmus gonoszságáról, a fű legalizálásáról, meg a harmadik világ nyomoráról akarnak énekelni. We strike!

A sajtóközlemények szerint ők együtt dolgoznak nem csak az Asian Dub Foundationnel, „de Najwa Nimrivel, a neves spanyol énekes-színésznővel, Johnny Depp és David Bowie partnerével, a Stinggel együttműködő JC001-nal, vagy éppen Heidi Levo jazz-énekessel, aki a Cinematic Orchestra lemezein is örömmel vendégszerepel". Egyik lábuk a Király utcában, a másik viszont a King's Crosson.

„Ez Orbital" – mondta váratlanul a mellettem ülő srác, akire már nem emlékszem, mivel a budaörsi hegyek mögött felkelő napot néztem, meg különben sem volt értelme megjegyezni az előadók nevét akkor, amikor az elektronikus zene dj-mixek formájában terjedt, úgy nevezett kazettákon (felcsévélt mágnesszalag egy kis műanyagdobozban).

Az egész amúgy sem az előadókról szólt, hanem a partikról, ahol ugyanaz az ötszáz ember gyűlt össze, jelen esetben Frankhegyen, és táncolt délelőttökig. Hogy aztán hazafelé menet különböző ideológiákat gyártson a technokultúráról, például, hogy itt végre nem a kommercializált előadók a fontosak, hanem a zene, amit szabadon kevernek, idéznek és írnak át, és hogy ezen az alapon egy teljesen új világrend alapjai épülnek ki.

Orbital

Megismételte magát a történelem, a múlt heti VOLT-os Art Brut-koncert után most a Balaton Soundon néztük meg a profilból több rétegben kilógó fellépő csapatot, jelen esetben a Black Cherryt, ami kurrens, világhírűnek aligha nevezhető, de feljövőben van, brit, és olyan zenét játszik, aminek definícióját (elektronikus-gitáros pop) hallva jóérzésű zenehallgató minimum fenntartásokkal viseltetik a zene iránt. Amikor pedig az énekes meg teljesen valószínűtlen cica-egyberuhában (kapucnival!) torokból üvöltött nagyjából 20 érdeklődő előtt, félő volt, hogy egy egészen ciki óra következik.

Black Cherry - Balaton Sound

Aztán a félelem alaptalannak bizonyult - bármennyire is idegen innen az úgynevezett Nyugati Klubszínpadi Megjátszós Mentalitás, végülis pár lendületes szám után megtört a jég (na meg páran rájöttek, hogy a nagyszínpados Orbital mégsem nekik van kitalálva), és az egyre gyarapodó közönség elkezdett együttműködni a zenekarral, aki véghezvitte a nagy trükköt, miszerint úgy játszottak villanyos, pattogós, popos gitárzenét, hogy mégsem vált egysíkúvá.

A fiatalabb punkok és rockerek szinte felszívódtak és átvette a helyüket a 40+ korosztály a Rockmaraton utolsó napján. Előkerültek a farmering-farmernadrág, farmering-bőrnadrág és a bőrkabát-bőrnadrág kombók, a jólszituált idősebbek P. Mobil pólóban felejtették el pár órára a hivatalt és a gyárat, és a maguk intenzitásával tapsolták végig a majd 6 órás időutazást. A parkolóban az autók száma is látványosan megnőtt, sokan jöttek nosztalgiázni. Volt olyan társaság, akik hűtőtáskákkal felszerelkezve foglalták el az egyik napernyős asztalt és már délután nekiálltak piknikezni. Jól csinálták, nem mindennap játszik az átlagember garden partyján a Piramis+, a Deák Bill Blues Band, a MobilMánia és a egy este, de még talán külön-külön sem. A pénteki Tankcsapda mozgatott meg hasonló méretű tömeget, annyi különbséggel, hogy most inkább seggrázás, akkor inkább a headbang és a pogó volt a kötelező koreográfia. Elégedetten summáztuk a nagy öregek és rajongóik felhőtlen jókedvét, 4000-ért ilyen line-up csakis jó biznisz lehet egy szombati nagyszínpados múltidézésért.

Rockmaraton - hatodik nap

Akit nem hozott lázba az Orbital a Nagyszínpadon, vagy csak véletlenül a Pesti Est-sátorban járt tegnap este 10-kor, az többek között láthatott egy nagyon csinos énekesnőt (szerencsésebbek a melleit is) a brit Black Cherry élén. A koncert után az egész együttes összegyűlt egy interjúra és nem győzték hangsúlyozni, mennyire élvezik, hogy itt lehetnek.

Fotó: Balázs Péter

Bevallom, előítéletekkel érkeztem a folkos, fúziós, elektronikus zenét játszó Goulasch Exotica koncertjére. Azért így, mert bár a zenéjükből még egy hangot sem, véleményeket azonban kizárólag negatívat hallottam az egyébként frissnek is nevezhető projekttel kapcsolatban. Sebaj, az előítéletek nyilván arra valók, hogy lerombolja őket egy kiváló, minden ízében meggyőző produkció.

Fotó: Balázs Péter

Csak ahhoz szükség lenne kiváló produkcióra. Amit azonban szombaton, az ország prémiumfesztiválján, főműsoridőben, a legnagyobb hazai programmagazin által szponzorált, külsőteraszos-plazmatévés, légmozgatott programhelyszínen, külföldiek számára egzotikumként funkcionáló élőzenés eseményként láthattunk, az gyakorlatilag annyira, de annyira borzasztóan rossz volt, hogy az azóta eltelt fél nap alatt is folyamatosan hiába keresem a megfelelő jelzőket. Visszagondolni is szörnyű az egészre, ezért a gyors jegyzetelésre támaszkodva tényszerűen álljanak itt a koncert közben felmerülő főb problémák.

A Rockmaraton utolsó előtti napján a természet lágy ölén mindenki átértelmezhette a péntek esti láz fogalmát: a bugi még benne van a lábakban, de már egyre jobban erőltetni kell, hogy elhagyja a végtagokat, ami néha nem várt eseményeket szül.

Rockmaraton - ötödik nap

Minimum nyolc helyszínen mennek egyszerre különböző elektronikus zenék a Balaton Soundon, mégsem tudnám kijelenteni, hogy a pénteki napot a műfaji változatosság jellemezte. Az elején még szólt egy kis délutáni drumandbass, koraesti booty bass és éjjel egytől a MSTRKRFT játszott őrületes elektrót, de utána főleg technó ment, és egészen másnap délutánig megszakítás nélkül hallottam az ütemes veretést, mintha bekacsolva hagytak volna a fejemben egy metronómot. És én ennek örültem.

A péntek éjszaka legjobb fellépője a Soundon a kanadai MSTRKRFT volt, akikkel a Lángoló csinált interjút. Nagyon vártam, hogy egyszer élőben láthassam őket, és nem kellett csalódnom bennük. A PestiEst sátor nem volt dugig telve, úgy tűnik, itthon nem sokan ismerik őket. De ha kicsit egyértelműbb lett volna a kiírás, akkor talán többen lettek volna. Hajnal egyre voltak kiírva, de csak ismerősöktől lehetett megtudni, hogy kettőkor kezdenek. Megijedtem, hogy Anima DJ-set lesz a warm-up, de szerencsére előttük Bergi játszott, aki mostanában nagyon jó minimal elektro-hiphop-technót rak, elment volna fő műsorszámnak is. Prieger a MSTRKRFT után játszott, azt már nem hallottam.

Európa legzöldebb fesztiváljai közé pályázik a Szegedi Ifjúsági Napok, ahol Macy Gray a Russkaja és a Guano Apes mellett a fenntartható fejlődés és az ökotudatos életmód is színpadra lép. A Greener Festival elnevezésű szervezet díját szeretné elnyerni a SZIN, amiért a hulladékkezelés, a közlekedés, a vízgazdálkodás, az energiafelhasználás és a zajszennyezés problémáit is igyekeznek megoldani a fesztiválon.

A SZIN szervezői szelektíven gyűjtik a hulladékot a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében szorosan együttműködtek a MÁV-val, újraélesztették a Telekocsi intézményét és a helyszínen riksa-taxikat állítottak be. A tavalyi nyertesek közt volt például a Glastonbury Festival, a T-in-the-Park, a Reading Festival, vagy az amerikai Rothbury Festival.

A Balaton Soundon lépett fel a kanadai MSTRKRFT duó, akik remixeikkel és két önálló albumukkal is komoly hisztit csaptak maguk körül az elektronikus zenei színtéren, és a szcéna egyik legkomolyabb húzónevévé váltak. Fellépésük előtt beszélgettünk európai baltás gyilkosokról, a hiteles zenéről, a zeneiparról és az állandóságról. Csapongó témák, bajszos arcokkal.

Fotó: Már András - Sziget

Távolról sincs vége, olvasson még >>

„Hogy néz ki a hajam, és mi ez a szar zene?", kérdeznék Jamaicában, ha egyszer elfogyna a fű, szól az ősi vicc. Minden zenei kultúrának megvan a maga drogja, ami a reggae-nek a hasis, a metálnak a vörösboroskóla, az az elektronikusnak a stimuláns amfetaminszármazék. A Balaton Sound középpontjában az elektronikus zene áll, amelynek az egyhangúságát sokak szerint kizárólag valamilyen tudatmódosítóval lehet elviselni, hiszen ez kell a monoton zene közben vágyott transzszerű állapot eléréséhez.

Droghelyzeti felderítő terepmunkánk során péntek éjszaka és hajnalban a fesztivál három különböző pontján húsz-húsz embert kérdeztünk arról, hogy tapasztalataik szerint mi az idei Balaton Sound slágerdrogja.

A megkérdezettek többsége szerint nincs drog a fesztiválon, vagy ha tud is arról, hogy mások drogoznak, ő maximum alkoholt fogyaszt. „De ha belegondolok, talán fűből lehet a legtöbb. Több helyen is éreztem, de én maradok a fröccsnél" – mondta Károly, ELŐZŐ ÉLETEMBEN PANDAMACI VOLTAM feliratú pólóban.

A nyolcvanas évek közepén, amikor még az is távoli álomnak tűnt, hogy lemezegységet vegyünk a Commodore 64-esünkhöz, egy délután a haverommal leültünk, hogy megszámoljuk a poligonokat a Kraftwerk-tagok virtuális hasonmásain a Musique Non Stop klipjében. Teljesen el voltunk ájulva – apám, ezeket több száz háromszögből rakták össze –, és biztosak voltunk benne, hogy ez az, amiért a számítógépes grafikát feltalálták.

Kraftwerk

A Neo már egy ideje nem csak a csapból folyik, de ők csöpögnek minden repedésből is, akár a Corvintetőn lépnek fel, akár egyetemi napokon, a csápoló köz jelenléte gyakorlatilag biztosított. A Balaton Soundon a Nagyszínpadig jutottak, utánuk a német indusztriálkirályok, a Kraftwerk - illusztris közeg, no. Ennek ellenére a 8-as kezdés előtt pár perccel még alig gyülekeznek a hívek, az idő annyira nem rossz már, talán csak kollektíven nem hiszünk még mindig a pontosságban. Így mindenesetre viszonylag kevesen vesznek körül, amikor a zenekar megjelenésekor rádöbbenek: Kőváry Péter gitáros-énekes úgy látszik, sokat vivódott, hogy Robert Smith dekadens bőrébe bújjon, vagy inkább haladjon a korral, és vasalja be magát az AFC tagjai közé. Értelmetlen az erőltetett langymeleg trendkövetés, tekintve, hogy önmagában akár eredeti is lehetne a figura az aggasztó Dorian Gray-áthallás ellenére is.

Neo

Napsütésben nem igazán szerencsés a villódzó fények élettani hatásaira hangulatot alapozni, a közönség is elég lassan gyülekezik - így a koncert első fele meglehetősen vérszegényre lett. Hiába kerül elő a manapság kötelező megafon, hiába elbűvölő Hódosi Enikő, az álldogálókról leginkább az jut eszembe, hogy néhány órával ezelőtt valószínűleg mind egy szálig engedtek a programkarikázgatás fesztivál-kísértésének és ezért, mintegy reflexszerűen, idehordta őket a lábuk, de most már maguk se értik, minek.

Pár kéz árválkodik a magasban, egymásnak döccen kisszámú test: ami nagyon nincs, az az eksztázis. Az sem segít, hogy az első sorokban alig hallom az énekhangokat, a basszushoz és a táncoltató elektronikához egymagában viszont egyelőre sok a napsütés és kevés az energia.

Mondtuk már, hogy drága a Sound, az étel is valamivel drágább itt, mint a többi fesztiválon, de legalább ötletesebb és változatosabb is azoknál. Sajnos nincsen minifánk, de van libamáj, rendes mexikói quesadilla és szuperegészséges gyümölcsshake is. Ha valaki rendesen reggelizik, ebédel és vacsorázik a fesztivál területén, csak az ételekre legalább három-négyezer forintot költ naponta. De mit egyen?

Az eddigi két Balaton Soundon verőfényes napsütés volt végig, most azonban erre járt egy hidegfront és péntek hajnalban viharos széllökések mellett eleredt az eső.

Esőben jellegtelen a Balaton Sound

Aki otthon, vagy a siófoki telekről akarja követni az eseményeket, esetleg 140 karakterben tudósítana a Balaton Soundról, az Twitteren keresse a fesztivál hivatalos szócsövét hbalatonsound néven, ha pedig írna is, akkor a #bsound csatornára csipogjon, ahol a hajnali négykor mámorosan küldött önvallomásokat és a „Hol a picsába van a fél szandálom?"-típusú twitteket előzetesen moderálják. Az ebalatonsound felhasználót követve pedig mindez angolul is elérhető.

„Átkelni hegytetőn, túl lenni múlt időn” – a Moby Dick szerdai prognózisa helytálló, sokadjára megmásztuk a malomvölgyi dombokat és túl vagyunk a félidőn. Úgy gondoljuk ez egy barátságos mérkőzés, tehát ideje lenne pihenőt tartani, fáradnak már a népek, ez látszik, egyre többen nézik a fűben fekve és a nagyszínpadhoz vonszolt sörpadokról a legfőbb bandákat. Sok ez a hat nap és kevés a két és fél színpad, egy 4 napos intenzív fesztivál kéne ide, és ha ütköznek a programok, hát ütköznek, ez máshol is így van. Sokan lézengenek és ásítoznak már éjfél körül a csütörtöki napon, közeleg az idő, és a nagyszínpadon sem lesz már idén metál.

Rockmaraton - negyedik nap

De legalább véres. Felvidékről szállították egészen idáig a több liternyi rh+-at, a donort Rómeónak hívják és feltűnően Vérzik. A koncert elején még éppen Andrew-t, a My Dying Bride gitárosát faggatom a 20 éves szomorkodás titkáról, amikor egy spontán intermezzo keretében tükörfordításban elmondom neki, hogy épp kik zúznak mellettünk, mire csak ennyit kérdez kajánul mosolyogva: „Csak nem Júlia volt?”. Vérbő rákendroll ez kérem, a nyitott vénák meg csak spriccelnek vörösen mindenfelé. Megfordult a fejünkben az is, hogy valamiféle metakommunikáció által összebeszéltek a MDB-dal és a terepet készítik elő az angolok esti szeánszához.

A Nouvelle Vague sokszor járt már nálunk, de az utánozhatatlan mozgáskultúrájú énekesnek köszönhetően a csak feldolgozásokat játszó zenekar egyszerűen megunhatatlanok. A Zamárdi naplementében adott koncertjük után Marc Colin beszélt nekünk pár percet a teraszon, erős mosógépzaj mellett.

Milyen az élet otthon?
Nem is nagyon van ilyen. Annyit turnézunk meg koncertezünk mindenfelé, hogy nem is nagyon tudok neked kialakult, otthoni életről beszélni.

És nem mentek egymás agyára?
Dehogynem. Állandóan.

A Nouvelle Vague zenéjére nem lehet bulizni. A Nouvelle Vague számait barátságos klubok számára találták ki, nem fesztiválszínpadokra. A Nouvelle Vague-ot hallva mindig egy lusta Égei-tengeri vitorlázás fog eszembe jutni.

Nouvelle Vague

Ezekkel az előítéletekkel számoltam le rögtön a Balaton Sound első nagy koncertjén, így a fesztivál máris sikeresnek tekinthető. Az előítéletek ugyanis állítólag nem jók.

Hogy lelkesültségem érthető legyen, tudni kell, a francia együttes posztpunk- és punkszámokat, továbbá nyolcvanas évekbeli újhullámos darabokat dolgoz fel lounge-stílusban. Pont olyan finom hangszereléssel és búgó női énekesekkel, amit ha történetesen egy vitorláson hallgat hetekig az ember a görög szigetek közt, akkor azt gondolja, hogy a világ puha és bársonyos hely, ahol minden részletre érdemes odafigyelni, legyen az egy jól elhelyezett hang a zongorán, vagy a felhők a sziget felett.

Egy fesztiválon az ilyen zenekarok legnagyobb sikere ugyanakkor az szokott lenni, hogy sikerül néhány percre megállítani a minifánkos vagy a pálinkázó irányába tartókat, akik megpróbálják kitalálni, hogy ki penget és csörgődobozik ott a távolban, majd amikor megcsörren a telefonjuk, elfelejtik a kérdést, és tovabotladoznak.