A kanadai Richmondban néhány, a kikötőben bámészkodó turista úgy gondolta, remek mulatság lenne kenyérdarabokkal etetni a vízben úszkáló oroszlánfókákat. Az egyik oroszlánfóka viszont úgy döntött, hogy inkább a svédasztalról válogatna, és a fenekénél fogva berántotta az egyik kislányt a tengerbe.
Az oroszlánfókák intelligens, alapvetően félénk élőlények, de néha agresszívvé válnak, és előfordul, hogy emberre támadnak.
Némi rémült kiabálás után egy felnőtt a vízbe ugrott, és kimentette a kislányt. Szerencsére nem esett baja. A történtek után a fókán erőt vehetett a félénkség, mert rögtön felszívódott.
Holnap hajnalban tér vissza a Twin Peaks a tévéképernyőre, itthon az HBO, az USA-ban a Showtime műsorára. Az alábbi videóban a várost nézhetjük meg, de emberek nélkül, hogy csak a környezetre fókuszálhassunk. Nem költöznék ide semmi pénzért. (Na jó, de.)
Akartam ide valami NER-kompatibilis vicceskedést írni, de inkább csak iderakom a képet, amit a Depeche Mode Klub Tatabánya volt kedves elküldeni nekünk:
"Dave Gahan a CBA-ban! Nem vicc, ma délután egy lelkes DM rajongó hölgy ismerősöm egy budapesti belvárosi CBA előtt futott össze a Depeche Mode énekesével, aki testőrök nélkül ment bevásárolni."
Fotó: Depeche Mode Klub Tatabánya / Facebook
Hétfő este Depeche Mode-koncert Budapesten. Remélem, nem fekszi meg a frontember gyomrát a szombati tepertős pogácsa!
Mert voltak, akik ahelyett, hogy a legújabb filmeket néznék orrba-szájba a Cannes-i Filmfesztiválon, inkább órákat vártak arra, hogy bejussanak az előadására. Jó, hát nem ő a legruganyosabb filmsztár, de 86 évesen ezt nehéz lenne számon kérni rajta, az úgyis ezerszer aranyosabb, ahogy nem tudja, hogy reagáljon arra, amikor száz újságíró és rajongó egyszer csak tapsolni kezd neki:
Clint Eastwood élőben is a legnagyobb király
Clint Eastwood azért jött idén a Cannes-i Filmfesztiválra, mert levetítik a 25. születésnapját ünneplő westernjét, a Nincs bocsánatot. És ha már itt van, tart is egy mesterkurzust a filmezésről – ami inkább úgy néz ki, hogy részt vesz egy beszélgetésen egy moziteremben, nagyközönség előtt.
A nagyközönség viszont nem volt akkora, amekkora lehetett volna: sokan órákkal a kezdés előtt lecövekeltek a terem bejárata előtt, hogy biztosan bejussanak. Így én, aki azt hittem, hogy elég, ha 50 perccel a kezdés előtt érek oda, hoppon maradtam. Végül hosszú várakozás után századmagammal végül feljutottunk a terem elé - de ennél a százas tömegnél jóval többen akartak bejutni az előadásra, csak amikor a biztonságiak már két emelettel lejjebb szóltak, hogy nincs értelme felmenni, mert a lépcsőkön is áll a sor, rengetegen eloldalogtak.
De ilyenkor megéri az utolsó percekig várni, hátha kiderül, hogy van még néhány szabad hely, meg hát azért is megéri, mert élőben lehet látni Clint Eastwoodot. De szeretném leszögezni, nem én voltam az, aki olyanokat kiabált neki, hogy engedj be minket, majd ülünk a földön.
Egy mintegy tíz méter hosszú növendékbálna tévedt be Ventura város kikötőjébe tegnap, írja a USA Today. A bálna eleinte nyugodtan viselkedett, a több száz főnyi bámészkodó előtt igyekezett valahogy kijutni a nyílt vízre, de mindhiába. Az amerikai parti őrség és a helyi állatvédő szervezetek embere közösen igyekeztek kiterelni a kikötőből, bálnahangokat játszottak le neki, és így csalták ki a hajók közül.
A House of Cards című sorozat női főszereplője (itt írtunk a Netflix politikai sorozatáról bővebben) az egyik olyan hollywoodi színésznő, aki híres arról, hogy kiáll a női egyenjogúságért. Amikor elvállalta a sorozatot, azt a feltételt szabta, hogy ugyanannyi pénzt kapjon a szerepért, mint Kevin Spacey, a férfi főszereplő, mert a két szerepet egyformán fontosnak ítélte.
Megnyugtatták, hogy egyforma összeget kapnak, ami persze nem volt igaz. A negyedik évadra derült ki, hogy Spacey epizódonként 500 000 dollárt keresett, Wright pedig 420 000-et, mire Wright kiborult, és közölte az alkotókkal, hogy ha nem fizetnek neki annyit, mint Spaceynek, akkor sok sikert a folytatáshoz, ő lelép. Megkapta a pénzt, és ugyan azt már régóta pedzegeti, hogy inkább producerként vagy rendezőként dolgozna tovább, de a House of Cards soron következő évadában még tuti szerepelni fog.
A május 30-án érkező ötödik évad meg kapott még egy előzetest, tessék:
A klubtörténeti siker - a Hoffenheim BL-selejtezős lesz ősszel - után Szalai Ádám nem vacakolt sokat, és már Ibizáról posztolt. Jó szezonja volt, 7 gólt lőtt, amikor kezdett, nem kapott ki egyszer sem a csapata. A szezon végi két bajnokin kezdő volt már.
De belassítottuk az egészet, úgyhogy jobban át lehet élni, hogy néz ki az a perc, amikor mindenki kiabál, vakuzik, próbál közös képet készíteni velük, vagy épp az Emma és Dustin nevet kiabálja, hátha odanéz egyikük:
Ott áll tőlem két méterre Emma Thompson és Dustin Hoffman, de tiszta őrület, ami körbeveszi őket
Az új filmjük egyébként a The Meyerowitz stories, az új Noah Baumbach-film, amiben ráadásul ők csak mellékszereplők: az igazi főszereplő a testvéreket játszó Ben Stiller és Adam Sandler. Kritikánk is készül a filmről, de addig is itt rengeteg olvasni- és néznivalót talál az idei Cannes-i Filmfesztiválról.
Én annyira vidéki vagyok, hogy gyerekkoromban az utcánk nem volt leaszfaltozva, a házunk előtt több lovaskocsi ment el egy nap, mint autó (átlag 2:1). Aztán a dicsőséges szocializmus urbanizációs törekvései nyomán leaszfaltozták, hogy nem egészen félévvel később feltörjék az aszfaltot, mert hozták a vezetékes gázt. Aztán persze visszaaszfaltozták, és pár évig nem kellett hozzányúlni, míg az út széle szét nem repedezett annyira, hogy fel kelljen újítani. Mondanom se kell, hogy a felújítás után, egy éven belül újra feltörték, jött a vízművek csatornázni vagy a csatornaművek vizezni vagy mi.
No de ez mindegy is, a lényeg tehát az, hogy eléggé vidéki vagyok ahhoz, hogy távol álljon tőlem a vidékizés, vagy ha vidékizek, akkor olyan hitelesen beszélhessek róla, ahogy egyszeri fideszes simicskázik vagy Orbán Viktor sorosozik. Mindez csak arról jutott eszembe, hogy az imént szembejött velem ez a videó a Facebookon, és bár a szülővárosomról van szó – vagy talán épp azért, mert a szülővárosomról van szó – annyira az jutott eszembe, hogy úristen, ez a vidékiség deluxe kiadása.
Aztán meg az, hogy végül is azt már tudtuk, milyen volt a lóvasút. És most az is megtudhattuk, milyen a lówash. (Felkészül Norbi és a lócarb. Bocs.) Na de elég is ennyi a lóból, jöjjön a videó.
Jó, nem az igazi, illetve mit tudom én, lehet, hogy a fehér házi, hétvégi bulikon énekelni szokták, és Donald tényleg tud zongorázni, de ez itt a Saturday Night Live stábja, kiegészítve az Ivankát alakító Scarlett Johanssonnal. Az apropó kb. annyi, hogy az SNL tegnap zárta az évadot, és az ilyen részekben igyekeznek nagyobbakat durrantani (tegnap este Dwayne Johnson ötödjére volt házigazda és Tom Hanks társaságában bejelentette, hogy indulnak a 2020-as elnökválasztáson), illetve az, hogy Kate McKinnon, a stáb rezidens Hillary Clintonja tavaly a demokrata párti elnökjelölt jelmezében énekelte el a nótát, és erre reflektáltak egyet. Jól tették.
A Chicago Bullsszal háromszoros NBA-bajnok Tony Kukocot is megszólaltatták a Dávid Kornélról készült dokumentumfilmben, és a korábbi kosaras rögtön rá is világított, mi a mai kosárlabda egyik nagy problémája.
„Szerettem Kornéllal játszani, ő mindig játékra kész és vidám srác volt. Lelkes volt nagyon, és tette a dolgát, ha pályára lépett. Jó móka volt, és bevallom, örülnék, ha egy kicsit még jobban ismernénk egymást. Jó az, ha van valaki a csapatban, amilyen ő volt játékosként, aki tele van energiával, felszántja a parkettát, és labda nélkül is mozog. Mert úgy vélem, hogy manapság az probléma a kosárlabdában, hogy labda nélkül senki sem tör be vagy mozog anélkül, hogy tudná, meg fogja kapni a labdát. Kornél viszont ezt csinálta mindig, ha játszott. Betört akár tízszer egymásután, és 3-4 alkalommal biztosan megtaláltad” - mondta Kukoc.
Dávid Kornél szerepelt utoljára magyar kosarasként az NBA-ben, az ezekről az évekről készült dokumentumfilmet június 4-én mutatják majd be a Sport1-en.
Önök tudják, mi az az M101-es galaxis? Én nem tudtam, pedig jártam csillagászkodni gimistaként, meg megyei földrajzversenyen egész tűrhető eredményt értem el általánosban (amikor a csekély kis csillagászkodás még a földrajzoktatás része volt). Bagi László bezzeg tudta, és le is fotózta a Szélkerék-galaxisként is ismert objektumot, amivel meg is lett a 15 perc világhír.
A NASA ugyanis május 20-án ezt a fotót választotta a nap képének. Amit tudni érdemes a főszereplőről, mármint az M101-esről: ez a galaxis 25 millió fényévre van a Földtől, kétszer akkora, mint a mi galaxisunk, és végül: 17 órányi expozíció eredményeként készült el róla ez a kép.
Avagy hogyan lesz börleszkfilm abból, ami csak egy ártatlan segítségnyújtásnak indult. A Benny Hill-zene olyan alap, mint szépségkirálynőnek a világbéke.
