Most kritikátlanul lelkes leszek egy kis időre, de nem bírom ki, hogy ne tegyem
Rég olvastam kortárs magyar regényt, Kiss Ottó pár évvel ezelőtti A másik országa és Cserna-Szabó András tavalyi Szíved helyén épül már a Halálcsillagja jut hirtelen eszembe. De most megjelent Grecsó Krisztián új regénye, a Megyek utánad, és néhány oldal alatt magába szívott: újra benne voltam abban a szomorú, fáradt alföldi világban, ahonnan én is jöttem, fóliasátrak között, széttúrt szalmaboglyák között, ahol rájövünk, hogy érthetetlenek a lányok, és hogy soha nem tudunk olyan boldogak lenni velük, hogy közben ne fájna valami nagyon, és ahol rájövünk, hogy mindenki magát szereti a legjobban, és nem is szeret mást. Ha akar egy jót olvasni, ez legyen, amit elolvas.