Mindent egy lapra tett fel a visszatérő Alonso

Bárhogyan is alakul az idei világbajnokság, a 2020-as lesz a Forma–1 történetének egyik legfurcsább szezonja. A koronavírus-járvány nemcsak a versenynaptárat forgatta fel, hanem a pilótapiacot is. A lavinát Sebastian Vettel indította azzal, hogy bejelentette távozását a Ferraritól, az ő helyére Carlos Sainz érkezik a McLarentől. Daniel Ricciardo pedig mindössze egyetlen teljes szezont töltött a Renault-nál, mert jövőre lelép a McLarenhez. 

A legnagyobb szenzációt Fernando Alonso szállította a visszatérésével, ugyanis a 38 éves kétszeres világbajnok 2021-től a Renault-nál versenyez. Alonso 2018-ban indult utoljára F1-es futamon, visszavonulása után különböző kategóriákban próbálta ki magát. Versenyzett az endurance-világbajnokságban, megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt, és elindult a Dakar-ralin is. Már tavaly novemberben belengette, hogy szívesen vezetne újra az F1-ben, és a pilótapiac mozgásba lendülésével csak felerősödtek ezek a pletykák, amelyek végül igaznak bizonyultak. 

Vezérre van szüksége a Renault-nak

A kérdést onnan is meg lehet közelíteni, hogy a Renault hosszú távú terveibe mennyire illeszkedik Alonso leigazolása. A francia csapat nem titkolja, hogy belátható időn belül világbajnoki címet akar nyerni, ennek szellemében igazolták le korábban a Red Bulltól Daniel Ricciardót. Azt várták tőle, hogy vezére legyen a vb-címre törő csapatnak, benne látták a győztes karaktert, ami a tavalyi szezon végén kirúgott Nico Hülkenbergből hiányzott. Sokan furcsállták akkor Ricciardo döntését, hiszen egy futamgyőzelmekre képes autót hagyott ott a középmezőny legjobbjáért. Akkor azzal indokolta a döntését, hogy meggyőzték a Renault tervei, és úgy gondolta, hogy 2021–2022 környékén harcban lehet velük a világbajnoki címért. (A 27,5 millió dolláros éves fizetés is meggyőző lehetett.) Lewis Hamilton útját járta volna, aki 2013-ban a McLarent hagyta el a feljövőben lévő Mercedesért. Az eredmény öt világbajnoki cím volt. 

Érthető volt viszont Ricciardo lépése, mert a Renault visszacsúszott tavaly, ötödikek lettek a bajnokságban, és legjobb eredményük egy negyedik hely volt Monzában. Az elvárásként megfogalmazott minimum egy dobogós hely sem jött össze, ironikus módon a kirúgott Hülkenberg állt ehhez a legközelebb, az esős német futamon. Az évek óta csak szenvedő McLaren viszont nagyot lépett előre, és a középmezőny legerősebb csapata lett, Sainz egyszer (Brazil Nagydíj) még a dobogóra is felállhatott. Ricciardo McLarenhez igazolása azért sem teljesen váratlan, mert velük is tárgyalt 2018-ban, mielőtt a Renault-t választotta. 

Nem tudom, hogyan alakultak volna a dolgok számunkra, ha Ricciardo máshogyan dönt, de legyünk őszinték, az időzítés nem segített

– nyilatkozta Ricciardo távozásáról Cyril Abiteboul, a Renault csapatfőnöke.

Nem fogják hitegetni Alonsót

A Renault-nak tehát egy tapasztalt és győzelemre képes pilótára volt szüksége Ricciardo lelépésével. Alonso személyében mindezt megkapták, azzal a bónusszal, hogy a csapatot is jól ismeri, hiszen két turnusban összesen hat évet versenyzett náluk. Nem hozták nyilvánosságra, hány évre szerződött le Alonso. Sajtóhírek szerint két évre írt alá, vagyis már az új szabályok szerint épülő versenyautók debütálásánál is a Renault-nál vezet majd. Kockázatos lenne egy újoncot bevetni a  korszakváltás első évében, főleg, hogy Alonso egyik fő erőssége pont az alkalmazkodóképesség, elég csak a Dakar-ralit, az Indy 500-at és a Le Mans-i 24 órás versenyt említeni. 

Azért sem éri meg kockáztatni a Renault-nak, mert 2022-ben lesz a legnagyobb esélyük arra, hogy felzárkózzanak az élmezőnyhöz. Persze azok a csapatok is így gondolkodnak, amelyek befürödtek a 2020-as modelljükkel, a Ferrarival az élen.

A fejlesztések terén is forradalmi változások jönnek 2022-től, ezektől azt várják, hogy kiegyenlítettebbé és igazságosabbá válik a világbajnokság. Az előző évi bajnokság végeredménye alapján korlátozzák a szélcsatorna és a számítógépes modellezés használatát: minél előrébb végez az adott csapat, annál kevesebbet fejlesztheti a következő évi modelljét. 2022-ben az előre meghatározott kvóta 90 százalékát használhatja a világbajnok csapat, míg az utolsó a 112,5 százalékát. 2022 után még szigorúbb lesz a szabályozás, még inkább a hátrébb végző csapatokat támogatja majd, tehát még előnyére is fordíthatja a Renault, hogy gyengébben sikerült a 2020-as autójuk. 

Többek között azért hagyta ott a Forma–1-et, mert már nem érezte kihívásnak a versenyzést, amiben közrejátszott a McLaren gyengesége is. A sportág nagyon nem változott azóta, és 2021-ben sem a győzelemért harcol majd Alonso, mivel befagyasztották a fejlesztéseket, gyakorlatilag mindenki az idei autójával indul jövőre. Ez az utóbbi nem jó hír a Renault-nak: a dupla osztrák futam alapján a McLaren és a Racing Point is előttük van, vagyis már az erősebb pontszerző helyek elérése is bravúr lenne számukra, nemhogy egy dobogós hely megcsípése. Nehéz elképzelni, hogy Alonso őszinte lelkesedéssel harcoljon a 8–9. hely környékén, fényévekre az élmezőnytől. 

Tisztában van ezzel Alonso is, állítólag azt mondta a Renault-nak, hogy felejtsék el 2021-et, kizárólag 2022-re koncentráljanak. Abban bízik, hogy az új szabályoknak köszönhetően akkorra versenyképes lesz a Renault. 

Cyril Abiteboul is előállt a maga magyarázatával. Szerinte jót tett a spanyol világbajnoknak a kétéves kihagyás, megújulva térhet vissza. Úgy látják a csapatnál, hogy mostanra levetkőzte a mérgező mivoltát, ami a McLarennél és a Ferrarinál is gondot okozott. Ebben a cikkünkben írtunk részletesen arról, hol mehetett félre Alonso pályafutása, az okok között szerepelt, hogy balhéival sok hidat felégetett maga mögött, és már nem volt hova menekülnie a McLarentől. Abiteboul szerint Alonso mostanra felismerte, hogy mennyire szerencsés és kiváltságos helyzetben van az, aki az F1-ben versenyezhet. Rájöhetett, hogy sem az endurance-vb (WEC), sem a Dakar nem vetekedhet az F1 szintjével. A csapatfőnök azt ígérte, hogy őszinték lesznek a visszatérő Alonsóval, tanulva a Honda-projekt kudarcából, nem fogják hitegetni.

Prost világbajnoki címmel tért vissza

Láttunk pár emlékezetes visszatérést a Forma–1 történetében, olyanokat is, amikor egy viszonylag problémás karakter próbálkozott újra az F1-ben.

Az egyik legjobb analógia Kimi Räikkönen esete: a finn világbajnok szintén két évet hagyott ki (2010–2011,) és a gyakorlatilag Renault-csapat Lotusnál vezetett újra, majd a Ferrarihoz igazolt. Visszatérése után még három győzelmet és két pole-pozíciót szerzett, kétszer is (2012 – Lotus, 2018 – Ferrari) harmadik helyen zárta a világbajnokságot. Räikkönen is többször lenyilatkozta, hogy szüksége volt arra a kétéves szünetre, hogy újra kedvet érezzen az F1-hez. Alain Prost az 1992-es évet hagyta ki. A négyszeres világbajnok francia a Ferrarival balhézott össze: kirúgták az utolsó futam előtt, miután többször nyilvánosan kritizálta a csapatot a gyenge teljesítményért.

Az volt Prost utolsó éve az F1-ben, az idény végén visszavonult. Niki Lauda szintén egy rövidebb kihagyás után nyert újabb világbajnoki címet. Az osztrák legenda két évig nem versenyzett, helyette saját légitársaságát igazgatta. 1982-ben tért vissza a McLarennel, és már a harmadik versenyen győzni tudott. Harmadik, és egyben utolsó világbajnoki címét 1983-ban nyerte, csupán 0,5 ponttal előzte meg csapattársát, Alain Prostot. Lauda 1985-ben vonult vissza, miután lehúzott még egy nem túl sikeres évet a McLarennél. 

A hétszeres világbajnok Michael Schumacher visszatérése kevésbé sikerült jól. A német rekorder három év szünetet tartott, 41 éves volt, amikor újra versenyautóba ült, de mindössze egyetlen dobogóra futotta tőle a három mercedeses éve (2010–2012) alatt. Az 1992-es év világbajnoka, Nigel Mansell másfél évet hagyott ki, miután összeveszett a Williamsszel. 1993-ban az amerikai Indy Car-sorozatban indult, első évében rögtön bajnok lett. Ayrton Senna halála miatt a szezon utolsó három futamára visszatért a Williamshez, a szezonzáró ausztrál versenyt meg is nyerte. A következő évben a McLarennél vezetett, de az autó vezethetetlensége miatt mindössze két futam után otthagyta a csapatot, és 42 évesen végleg visszavonult az F1-től. 

Az F1 első kínai pilótája jöhet Alonso után

Alonso visszatérése egy dolog, de lassan azon is el kell gondolkodniuk a Renault-nál, hogy milyen felállással akarnak nekivágni a 2022 utáni éveknek. 2022-ben Alonso már 40 éves lesz, és hiába mondja a spanyol, hogy az életkor nem számít, a Renault-nak nem biztos, hogy érdemes rá alapoznia a csapat jövőjét. Másik pilótájuk, a francia Esteban Ocon továbbra is a Mercedes protezsáltja, csak kölcsönbe kapták meg. A 23 éves Ocon F1-es pályafutása kissé szerencsétlenül alakult eddig: 2017-ben mutatkozott be a Force Indiánál, azonnal felvette a versenyt a jóval tapasztaltabb Sergio Pérezzel, a 2018-as Belga Nagydíjon például a szenzációs harmadik rajthelyet szerezte meg. Mégis mennie kellett az év végén, mert a csőd szélére jutott csapatot felvásárló Lawrence Stroll saját fiát, Lance Strollt ültette be helyette. Emlékezetes jelenet volt, amikor a belga időmérő leintése után Hamilton élő adásban sajnálkozott Ocon kitúrásán. A tavalyi évet a Mercedes tartalék versenyzőjeként töltötte a francia. 

Ocon jövője nagyban függ attól, hogyan alakul a Mercedes pilótapárosa a következő években. Hamilton célja nem lehet más, mint hogy beállítsa, majd pedig megdöntse Michael Scumacher rekordját. Erre minden esélye megvan 2021-ig, hiszen továbbra is a Mercedes a mezőny leggyorsabb autója, és a fejlesztések befagyasztása miatt ez jövőre is így lesz. Emiatt sem valószínű, hogy 2022 előtt visszavonul a hatszoros világbajnok. Valtteri Bottas helye is stabilnak tűnik; ameddig megbízhatóan hozza a második helyeket Hamilton mögött, addig felesleges lecserélni egy másik pilótára, a hírek szerint a 2021-es szerződését már csak alá kell írnia.

Ha valamiért mégis úgy hozza a sors, hogy Ocon marad a Renault-nál, Bottas pedig távozik a Mercedestől, akkor még mindig ott van a williamses George Russell, aki szintén Mercedes-nevelés, és többször tesztelt a csapattal. 2022 ebből a szempontból is vízválasztó lehet. 

A Renault pilótagondjaira Csou Kuan-jü lehet az egyik megoldás. A 22 éves kínai versenyző pályafutását a francia csapat egyengeti, második évét tölti a Forma–1 előszobájának számító F2-ben. Bemutatkozó évében legjobb újoncként hetedik helyen zárt a bajnokságban, egy pole-t és öt dobogós helyet szerzett. Csou 12 éves korától kezdve Nagy-Britanniában élt és tanult, 15 évesen került be a Ferrari akadémiájára, közben fokozatosan lépegetett előre az utánpótlás kategóriákban. 2019-ben szerződtette a Renault, tavaly fejlesztő pilótaként dolgozott az F1-es csapatnál, az idei évre előrelépett tesztversenyzőnek. 

Cyril Abiteboul elárulta, hogy eredetileg Csout ültették volna be Ocon mellé Ricciardo távozása után, de a járvány felülírta a tervet: mivel az F2 is csak július elején tudott elrajtolni, a Renault-nál nem tudták felmérni, hogy mennyit fejlődött tavalyhoz képest, ezért inkább a biztos megoldást, azaz Alonsót választották. Az ausztriai versenyek (az F2-ben négy versenyt rendeztek) nem sikerültek a legjobban, egy harmadik és negyedik helyet hozott össze a kínai pilóta.

A Renault versenyzői ülésére reálisan nézve legkorábban 2022-ben lehet esélye Csounak. Amennyiben lesz türelme ennyit várni a lehetőségre: valószínűleg más csapatoknál is szívesen fogadnák, mivel tehetsége mellett nem kevés kínai szponzorpénzt is vinne magával. 

(Borítókép: Alonso a 2020-as Dakar-ralin, miután a szél miatt felfüggesztették a 10. szakaszt a szaúd-arábiai Harad és Subajat között 2020. június 30-án. Fotó: Franck Fife /AFP)