A legtöbb csúszkás egykor és ma képpáros honlapok azoknak érdekes akik szeretnek rácsodálkozni azokra a helyekre, amelyeket mindennap látnak. Aztán vannak azok, amelyeket azért szeretek, mert megismerem belőlük jobban a várost. Ez a veszprémi nekem ilyen - még akkor is, ha már számtalanszor voltam ott.
Csak nyafognom kellett, hogy már nem él az a szuper honlap, amelyiken a Kossuth Lajos utcán lehetett végigsiklani, alul a készítéskori, felül egy ideális állapotot nézve. Az alkotók máris elküldték nekem a képfájlt, amit egyből fel is töltöttem ide. Vagy ha kényelmesebb nektek, akkor vígan böngészhetitek az alábbi ablakban:
A Nagykörút annyira nem menő, hogy már siránkozni felette sem az. Pedig szinte közhely, hogy milyen apró változtatásokkal lehetne szebbé, szerethetőbbé és így talán újra élettel telivé varázsolni - miközben a presztízsét is visszanyerhetné.
Emlékeztek még arra, amikor egy tipográfus és egy grafikus fickó csak úgy hobbiból megtisztította a Kossuth Lajos utcát a felesleges csicsamicsától és egységes, szép arculatot varázsolt a portáloknak? Végig lehetett scrollozni az Astoriától a Ferenciek teréig az északi oldalon párhuzamosan követve a jelenlegi és a javasolt állapotot (sajnos már nem él az eredeti link, ha valaki tudja hol érhető el a kép, jeleljen!)
Fotó: @AvisUK
Nekem mindig az az érzésem, hogy hipergáz jászkarizni ingatlanhirdetésben menő verdákkal, de hát nem mindenkinek ez a véleménye. Állítólag a britek jelentős részének nem. Csináltak ugyanis kétezer fő bevonásával egy felmérést, hogy mit szólnak ehhez a jelenséghez. Hát én nagyon meglepődtem az eredményen.
Budapest - múlt
Rákospalota-Újpest (akkor még Palota-Újpest) vasútállomás 1899-ben. Persze, hogy mindig is Palotán volt!
Ha igaz (és ha közreműködtök tippekkel, lásd legalul a felhívást), egy ritkán jelentkező sorozat indul az Urbanista blogon, melyben a kerületek, városrészek, illetve a város különös határait mutatjuk be. Lehet, nem mindenkit hoz majd lázba, hogy Kőbánya és Rákoskeresztúr határa hol húzódik, vagy hogy melyik kerületé a Rákospalota-Újpest vasútállomás, de én bevallom némelyik kerülethatárt érdekesnek találtam, gondoltam megér néhány posztot a téma.
Komolyan valami átok ül a környék utcáin. Környék alatt Belső-Erzsébetvárost értem, amit lehet Zsidónegyednek, meg Bulinegyednek is nevezni, de nyugodtan hívhatnánk Burkolhatatlannegyednek is. Talán a talajadottságok ilyen különlegesek? Mint a vízlepergető anyag a cseppeket, úgy veti le magáról a követ itt minden utca.
A Dobot például tavalyelőtt burkolták, aztán tavaly javították, de mint Erdős Rita (a környék legfőbb Urbanista-tudósítója) képein látható, ismét esedékes lenne. Azt írja:
Na kérem úgy látszik vége az ingatlanválságnak, legalábbis annak, ami a látványtervkészítőket sújtotta. 2008-ban még minden napra jutott három-négy hihetetlen látványterv, kifejezetten undora támadt már az egyszeri lakóhelybloggernek. Aztán elment a rajzolgatástól a kedve mindenkinek, de mintha most itt lenne a feltámadás.
Ez a medencével összekötött 38 emeletes felhőkarcolópár elvileg 2015-ben épül majd meg Szingapúrban és 574 lakás lesz benne. Lássuk be, kívülről baromi ronda, viszont a két csúcsát összekötő medence elég egyedi húzás.
Nem photoshop, nem összevágás, Mexikóban ilyen éles a határvonal, ilyen a szegénység a gazdagság mellett.
A tolerancia diadala (2014)
Kovács "KoPé" Péter grafikust szerencsére sem a tehetsége sem a fantáziája nem gátolja abban, hogy ilyen meghökkentő remekműveket alkosson. Aki teheti, nézze meg a május 20-án délután fél hétkor nyíló kiállítását a Blahánál, a Mariott Hotelben a József krt 5. szám alatt, hacsak menet közben nem zuhan rá egy helikopter.
A légkondicionálók beltéri elemei nem a letisztult dizájnjukról híresek. Viszont most már ilyenek is vannak:
Miközben a legnagyobb eladó lakóingatlanok (mondjuk a legszebb piacon található magyar kastélyok) listáját évről évre, szinte változtatás nélkül kiposztolhatjuk, a legkisebb lakásoké folyamatosan pörög. Olyannyira, hogy egy ilyen posztot szinte napokra előre sem lehet elkészíteni, s van, hogy az élesítés után órákon belül elkelnek a lakok. Legutóbb például még egészen más felhozatala volt a 10 négyzetméter alatti lakásoknak.
A folyóirat egy 1967-es címlapja
Magánszemélyektől is támogatást remél (akár csak 1000 forintot is) a főváros legrégebb óta megjelenő kulturális folyóirata a Budapest, hogy az 1945 óta megjelenő számait digitalizálja, és az interneten ingyenesen hozzáférhetővé tegye. A lap a II. világháború végét követően jelent meg először, kiadása többször megszűnt, majd újraindult (legutóbb 2004-ben), a teljes történet itt olvasható. A szerencsésen sokszínű (ám mostanság mintha ritkulni látszó) fővárosi helytörténeti kiadványok mellett az egyetlen olyan havilapról van szó, ami a főváros múltjával, jelenével és jövőjével egyaránt évtizedek óta foglalkozik.
Ruan Hao hongkongi építész-formatervező, macskák és gazdáik közös használatára tervezett, egyetlen egy fából elkészített asztallapja − a macskák mozgását idézően, asszimetrikus lábakra szerelve −, volt a múlt hónapban megrendezett milánói dizájnhét egyik legnépszerűbb kiállítási darabja. (Korábban már mi is lehoztunk egy linket erről az újszerű "emlősökközötti közösségi bútorról", de szerintem megérdemel egy önálló posztot.)
terasza a New York-i Central Parkra néz. Nemrég lakásnézőbe beengedte az MTV stábját.
Ha valaki nem dőlne hanyatt a címben szereplő számtól, gondoljon rá úgy, hogy 7,7 milliárd forintért vehetné meg a jobbára az Enterprise-űrhajót utánzó kecót, amely egyébként a legdrágább eladó családi ház jelenleg South Palm Beach-en (és az átváltás körüli kerekítésből is vehetne ráadásnak egy nagy lakást Pesten).
Egész kis ingatlanos cicaharc van kialakulóban a magyar piacon, ugyanis az egyre látványosabban combosodó Balla Ingatlanok sajtóközleményben ment neki a piacvezető Duna House-nak. Persze csak annyit írtak legutóbbi elemzésükben, hogy "az egyik hazai ingatlanközvetítő lánc" "pár napja megjelent PR cikke" - de aki kicsit követi az eseményeket, az tudja, miről is van szó.
Budapest
Egy olvasónk épp arra járt és lekapta. Kösz!
(Én nem is olyan rég másztam ki az egyik ablakán keresztül, hogy átsétáljak a tetőkön át a szomszédos szerelőcsarnok tetejére - fotók és beszámoló hamarosan, ha már mostanáig húztam.)
Lehet, hogy valakinek már unalmasak az újabb és újabb erzsébetvárosi falfestményekről szóló hírek, én azonban nem tudok betelni velük. Nem is csak azért, mert olyan klasszak, hanem mert annyira tetszik, hogy ez így megvalósulhatott egy budapesti kerületben.
Mármint, hogy volt egy kortárs alkotó csapat, akinek voltak ötletei és múltja is: vagyis nem egy kalapból előhúzott haveri bagázsról van szó. És van egy önkormányzat, aki lát ebben fantáziát és megbízza őket egy sorozattal. Na és persze mi is jól járunk vele, mert egyre szebbek az erzsébetvárosi utcák.
A legfrissebb alkotásuk egy rumbach sebestyén utcai tűzfalra készült el, ezt írták róla a késztők:
Na megjött hozzánk is a világ legkülönbözőbb pontján felbukkanó gumikacsa. Az a helyzet, hogy bár már a könyökömön jönnek ki a róla készült képek, azért a Városligeti-tavon látni mégis csak mókás. Állítólag tegnap úszkált arra, látta valaki? Ezt reklámozza amúgy a begyén: kacsafutam az Unicef támogatására. Hát jó.
SVarga Ilona jó ideje gyűjtögeti a fotóit Budapestről. Aki vidámságra vágyik, az ne ezt nézze meg, mert elég szomorú szemmel készült fotók ezek. Viszont sok ötlet van bennük: észreveszi amikor a véletlen egymás mellé sodor olyan dolgokat, amiknek nagyon nem kellene egymás mellett lenniük.
Hiába poénkodtak itt is, ott is, hogy Nemzeti Kenderboltot kellene nyitni, teljesen felesleges viccelődni. Tessék kérem itt is van. Vagyis tegnap este volt.
Ugyanis akkor debütált a Zöldszofi online petrezselyemshop egyfelvonásosa. Hogy az előadás milyen, azt nem tudjuk, mert csak elsuhantunk előtte az éjszakában, de aki hozzánk hasonlóan lemaradt volna, az még pótolhatja a komédiázást a következő két alkalommal.
Ja és tudjátok, hol van a tábla? Naná, hogy a Dohány utcában!
Én sajnos lemaradtam az eseményről, mely értelem szerűen május elsején zajlott. Hiszen végül is májusfa ez csak nem épp a szokásos.
Ahogy Petrovits Genovéva írta az urbanistának, a II. Klauzál Focigála keretében "állították". Az egészet Miira Haaja, egy MOME-n erasmus ösztöndíjjal tanuló finn textiles hallgató lány szervezte meg, hogy fel nem használt kötött darabokból egy májusdíszítést készítenek.
Az eseménynek lesz majd egy második része június első hetében, amit még szerveznek. Érdemes megnézni az esemény oldalát a Facebook-on, mert jó sok képet töltöttek fel róla utólag. Természetesen onnan van a fenti is.
Kordos Szabolcs Eszem-iszom, Hungary című riportkönyvéből már idéztünk néhány részletet az Urbanistán. Akkor a török büfékbe kalauzolt el minket a szerző, most egy másik fejezetből olvashattok pár részletet. Ebben egy fesztiválpultos lány mesél az élményeiről, arról, hogy milyen típusú rendezvények és vendégek vannak. Persze engem, mint fogyasztót leginkább az átverések érdekeltek. Íme néhány apró trükk az elkövető szájából (kiemelések tőlem).
Közeleg a szezon, legyetek résen!
Rovataink a Facebookon