Tegnapi újság

A történet egyszerű: Pálfy G. István, az MDF-vezette Magyarország tévéhíradójának főszerkesztője felkért egy süketnéma fiatalembert: olvassa le szájról, mit mond Horn Gyula a parlamentben a padszomszédjának, mialatt Boross Péter miniszterelnök beszél.

A szovjet pártvezetők ellen nem volt szokás merényletet elkövetni, legalábbis 1918 óta, amikor rálőttek Leninre, ilyen nem történt. 1969-ben viszont igen, és erről a közvéleményt is tájékoztatták – majdnem. De mi történt?

A Népszabadság vezető hírként számol be arról, hogy gazdája, az MSZMP kitört a karanténból, "nyilvános eszmecserét" tartott az MDF-fel. A kolumnás tudósításhoz – a szerzők még így is szabadkoztak, hogy csak a legfontosabbakat tudják közölni, a teljes szöveg nyolc újságoldalt töltene meg – mellékelt fényképen látható, ahogy egy U-alakú asztal mögött ülnek a két párt vezetői.

Balról az MDF, jobbról az MSZMP

Cservenka Ferencné, az akkor már a hetvenedik évét taposó pártveterán volt az első országgyűlési képviselő, akit a még csak formálódó ellenzék vissza akart hívni tisztségéből. Erre egy olyan törvény adott lehetőséget (1983. évi III. törvény X. fejezet 89. paragrafus (1) bekezdése), amely ma már nem hatályos, képviselőt nem lehet visszahívni. (Vélhetően a fideszes képviselőket az MSZP-sek, az MSZP-seket a fideszesek hívnák folyton vissza.)

A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének III. kongresszusán választották meg Markó Bélát a szövetség elnökévé a politikától visszavonuló Domokos Géza utódjául. Tőkés László az utolsó pillanatban visszavonta jelölését, így Markó ellenfél nélkül nyert, Tőkés pedig az RMDSZ tiszteletbeli elnöke lett.

Épp a napokban közöltünk egy TV2-s telefont 1989-ből a Rendszerváltás '89 blogon. Az ismeretlen néző örömmel üdvözölte a 2-es programot, az egyes már nem is érdekelte, de nem is ez az érdekes. Azt mondta:

A Népszabadság január 16-i száma a címoldal alján, vastag betűkkel hozta a szerencsétlenség hírét: "A Magyar Légiközlekedési Vállalat IL-18 típusú repülőgépe Berlinből hazatérőben leszállás közben a Ferihegyi repülőtéren szerencsétlenül járt. A kilencfőnyi személyzet életét vesztette."

Még baloldali publicisták is szoktak szórakozni Horn Gyula 1997-es kampányötletén, miszerint ingyenesen utazhattak volna a nyugdíjasok a Malév gépein. A duplázásra készülő miniszterelnök a közvéleményt a közszolgálati televíziónak adott interjúban lepte meg. Így írt erről a másnapi Népszabadság:

Leonyid Brezsnyev Delhibe érkezett, rendkívüli állapotot vezettek be Szomáliában, megbénította a közlekedést a havazás Magyarországon, UC-s rendszámú Trabantot hirdettek eladásra Budapesten a Fehérvári úton, 5-0-ra verte a Bem József SE a Ganz–Mávagot az NB II. utolsó fordulójában azon a napon, amikor New Yorkban megölték John Lennont.

Ma délután átadják az aluljárót - hirdette az 1963. november 30-i Esti Hírlap, és ebből a címből mindenki tudta, hogy melyik aluljáróról is van szó, mivel nem volt több ilyen a fővárosban.

Ki hinné, hogy Grósz Károly hírhedt fehérterroros beszéde annyira nem ütötte meg a korabeli Magyar Nemzet szerkesztőinek ingerküszöbét, hogy nem szerepel a címoldalon. A Hazafias Népfront lapjának november 30-i száma Gorbacsov értékelésével nyit ("Kivételesen nehéz feladat a politikai reform", hahaha), valamint bőven foglalkozik Ceausescu úgynevezett falurendezési elképzeléseinek nyugati visszhangjával.

A Turul jegyében telt Tatabánya városának utolsó novemberi hétvégéje. Ezüst Turul-díjat és Jutalom Turul-emlékplakettet adományoztak, és mindennek betetőzéseként felavatták a restaurálás után visszaállított Turul-szobrot. Alig több mint egy hónappal voltunk Göncz Árpád köztársasági elnök október 23-i beszédének megzavarása után, és úgy hírlett: a bőrfejűek itt is valami hasonlóra készülnek, a Turul-szobrot ugyanis maga az elnök avatta fel.

Prágában öt nap alatt bukott meg a kommunizmus. 1989. november 17-én még csak 5 ezer fiatal volt az utcákon, november 22-én pedig beadta lemondását a kommunista vezetés. Az események gyors alakulásában szerepe volt egy bizonyos Martin Smid nevű egyetemistának, akinek az első nap után halálhírét keltették.

A zöld-fehérek hívei bizakodva várták az összecsapást, hiszen az első fordulóban 3-0-ra nyertek idegenben, és egy esetleges újabb győzelemmel matematikai esély maradt volna a továbbjutásra a holland Ajaxot és a spanyol Real Madridot is felvonultató csoportból.

Mint annak idején mindent, úgy az Erzsébet-hidat is a tervezettnél korábban avatták fel - ezúttal negyven nappal, írta az Esti Hírlap. Igaz, a sietség gondot okozott, de erről majd később.

A horvát kormány drámai hangú közleményben számolt be arról, hogy Vukováron a tizenharmadik tűzszünet ellenére is folytatódtak a harcok, és a város nyolcvan napos ostrom után a szerbek kezére került, írta másnap a Népszabadság.

A Népszabadság november 3-i száma képriportot közöl a Klement Gottwald Villamossági Gyárból. Az első képen Végh János a lengyel vízierőműhöz készülő álló rész egy darabját mozgatja emelőgépével. A második képen speciális vasúti síneket fektetnek le a kész generátorok szállítására. A harmadikon a középgép vasszerkezeti műhely fiataljai fociznak, mint az aláírásból kiderül, az ebédidőből elcsent percekben. Na, ebből lett a baj.

A Fővárosi Mélyépítő Tervező Vállalat elkészítette a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésének rendezési tervét. A nagyforgalmú csomópont okozta dugókat úgy kívánták megoldani, hogy:

A fenti címmel jelent meg az 1990. november 12-i Népszabadság, akkor még szocialista napilap. De az ügynek, mármint Pozsgay MSZP-alelnök és frakcióvezető kilépésének az MSZP-ből, volt némi közvetlen előzménye. Nézzük csak.

November 7-én még a Lenin Mauzóleum mellvédjéről integetett "az erőt sugárzó díszszemlén" az egész szovjet párt- és állami vezetés Leonyid Brezsnyevvel az élen, és a főtitkár még beszédet is mondott:

"A világ jelenleg bonyolult időszakot él át, az imperialisták által a szocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen minden fronton kibontakoztatott támadás bonyolultabbá tette a nemzetközi helyzetet - idézte Brezsnyevet a Népszabadság. - Minden szükséges lépést megteszünk azért, hogy a háborús kalandok kedvelői sohase találják készületlenül a Szovjetuniót, s hogy a potenciális agresszor tudja: elkerülhetetlen,, megsemmisítő csapás vár rá. Erőnk és éberségünk minden bizonnyal megfontolásra késztet majd néhány túlságosan is forrófejű imperialista politikust."

Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke már november 8-án táviratban gratulált Ronald Reagannek az újabb elnökválasztási győzelme alkalmából. Gratulált, de biztos nem örült neki.

Elrontották a Szépművészeti Múzeum vezetésének november 7-i pihenőnapját az előző éjjel ott járt műkincstolvajok - derül ki az Esti Hírlap 8-i számából -, akik elvitték Raffaello Esterházy Madonnáját és az Ifjú képmása, Tiepolo Mária hat szenttel és a Pihenő szent család Egyiptomba menekülés közben című alkotásait, valamint Tintoretto Női mellképét és Férfi mellképét, valamint egy ismeretlen festő Giorgione képmását. Az alkotások értéke (1983-ban) 1 milliárd 436 millió forint volt.

1995. november elsején állt fel Havas Henrik hivatala. A Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs ügyekkel megbízott címzetes államtitkára a bemutatkozó sajtótájékoztatón legfontosabb feladatának azt jelölte meg, hogy még a döntések előtt tájékoztassa a kormányt az intézkedések várható társadalmi hatásairól.

Szinte teljesen fekete címlappal jelent meg a Népsport 1997. október 30-án. Pedig nem halt meg senki, különösebb tragédia sem történt, előző nap csupán játszottak egy futballmeccset, melyen egy jobb csapat nagyon megvert egy sokkal gyengébbet.

Igazi jó hírrel örvendeztette meg olvasóit az Esti Hírlap: megnyílik az Örs vezér téri Sugár üzletközpont.

"Sok kis bolt és négy nagy áruház - Csemege, Keravill, Szivárvány és Vas- és Edénybolt - kap benne helyet. A Sugár a mai kornak megfelelő, praktikusan felépített létesítmény, amely sok olyan szolgáltatást nyújt a vásárlási lehetőségek mellett, amelyekért eddig be kellett utazni a város központjába."

1988. október 12-én Dunakeszin a rendőrök megtaláltak egy egyéves kislányt, aki tíz hónappal korábban tűnt el. A Népszabadság szerint előbb a közvélemény, később már a gyerek szülei is egyre kevesebb reményt fűztek ahhoz, hogy Renáta él. Négy hónappal korábban a rendőrség hivatalosan lezárta a nyomozást, mert határidőre nem jutott semmire. Pontosabban nem végezett több tízezer olyan nő ellenőrzésével, akinek sikertelen szülése volt, a közelmúltban elhunyt a gyermeke vagy meddő, de nagyon szeretne gyereket.

A gyanú azért terelődött erre a körre, mert 1987. december 23-án a VII. kerületi Halló bár elől (a régi világból: Lenin körút – Majakovszkij utca sarka) nyomtalanul eltűnt a két hónapos Renáta (szintén abból a korszakból: az édesanyja a hely mosdójába ugrott be, a gyereket addig kint hagyta a babakocsiban az utcán, a kora délutáni karácsonyi forgatagban). A rendőrök előbb a szülők ismerőseit faggatták, hogy nem egy rossz tréfáról van-e szó. Az hamar kiderült, hogy ez rossz vonal. Miután az eltűnt kislányért nem kértek pénzt, a holtteste nem került elő, jött a gyerekre hiába vágyó nők ellenőrzése. Amit a rendőrök folytattak az után is, hogy kifutottak az eljárásjogi határidőből. Így jutottak el P. Lászlónéhoz.

A 33 éves, Dunakeszin élő nő nyolc osztályt végzett, volt eladó, felszolgáló, dolgozott a MÁV-nál, járt villamosvezetői tanfolyamra, de nem vizsgázott. Mániákusan szeretett volna gyereket, hiába. A családja ugratta is ezzel, meddőségi vizsgálatra is küldték, de nem mert elmenni, mert félt, hogy közlik vele: soha nem lehet gyereke. Végül 1983-ban P. Lászlóné örökbe fogadta a testvére újszülött lányát. A házasságát ez nem mentette meg, négy évvel később P-ék elválltak. A bíróság pedig nem az asszonynak, hanem a férjének ítélte a gyereket. P. Lászlóné azért, hogy az első, számára kedvezőtlen döntést másodfokon a maga javára fordítsa, terhesnek mondta magát, kismamaruhát kezdett hordani, még egy budai kórházba is befeküdt vizsgálatra (ahonnan három nap múlva elküldték), a bíróság előtt pedig azzal érvelt, hogy milyen jó lenne a nevelt gyerekének is, ha a testvérével együtt nőne fel. Azonban ez sem hatotta meg az igazságszolgáltatást, a volt férjnek ítélték a négyéves lányt.

A tárgyalás után, december 14-én P. Lászlóné elment otthonról, Budapesten csavargott. Megkereste a volt férjét is, hogy legalább karácsonyra kapja meg a nevelt lányukat, de ebbe a férfi nem ment bele. Az elkeseredett nő tovább bolyongott a városban, pályaudvarokon aludt.

December 23-án egy mosdót keresve tért be a Halló bárba. Amikor végzett, a vécésnéni alaposan leszúrta, hogy miért hagyta kint a hidegben a gyerekét az utcán. Ezután vette észre a bár előtt álló babakocsit. A szintén a hely wc-jébe beugró anyát megelőzve eltolta a gyereket. Pár sarokkal arrébb a csecsemőt kivette a babakocsiból, fogott egy taxit, és elment az apjához. Csak az autóban nézte meg, hogy egyáltalán fiú-e vagy lány a bebugyolált gyerek. Amikor a nő megérkezett az apjához, csak annyit mondott: Most jövök a kórházból, megszültem, itt az unoka. Majd otthagyta a gyereket, és elment, hogy bevásároljon mindent, amire gyerekneveléshez szüksége lesz. Taxival ment haza Dunakeszire is, ahol az élettársa örömmel fogadta őket. Az „apa” kevéssé foglalkozott a részletekkel, bár egy dolgot észrevett: a kislány fülében a fülbevalót. Javasolta, hogy azt vegyék ki, nehogy megsértse a gyereket. Amúgy ez is nehezítette később a kislány megtalálását, az egyik ismertetőjele ugyanis éppen az apró, kékköves fülbevaló volt.

Csak a babakocsit hagyta hátra a gyerekre vágyó nő

A nő este látta a Híradóban, hogy keresik a kislányt, ám mert a riporter azt mondta, hogy egy elhanyagolt külsejű nőt láttak a szemtanúk (a több hetes csavargás mellett talán a szürkésfehér nyúlszőr kucsma is nyomot hagyott a járókelőkben), megsértődött, kikapcsolta a készüléket.

Kölcsönzött egy írógépet is, és meglehetősen primitív módon megkezdte a kislány legalizálását. Átírta a kórházi zárójelentést és a születési anyakönyvi kivonatot is Horváthról Szabóra, élettársa családi nevére. A gyereknek rendesen gondját viselte, bár előfordult, hogy pár napra eltűnt, és az élettársára hagyta a gyereket. Ami annak ismeretében riasztónak tűnik, hogy a férfi simán újszülöttnek nézett egy kéthónapos gyereket, de belejött, és ellátta a kislányt becsülettel. (A történet összerakásához a Népszabadság és a Magyar Nemzet korabeli számai nyújtottak segítséget.)

A kislánynak hat foga volt, megtette az első lépéseket is, amikor visszaadták a szüleinek. Egy szakértő arról nyilatkozott az Esti Hírlapban, hogy nagyobb traumát jelenthet a gyereknek az, hogy egyévesen elszakítják a „pótanyjától”, mint amikor két hónaposan megvált az igazi szüleitől.

Amikor elkapták a nőt, komoly dilemmával nézett szembe az igazságszolgáltatás. A Magyar Nemzetnek nyilatkozó Békés Imre, az ELTE büntetőjogi tanszékének vezetője szerint ugyanis a büntető törvénykönyv alkotói 1978-ban egyszerűen nem számoltak gyerekrablással. Nyugat-Európában előfordult már, súlyos szankciókkal is sújtották. Nálunk a személyi szabadság megsértése csecsemőre nem volt alkalmazható, mert nem tud élni a személyi szabadságával, így attól nem is lehet megfosztani. Lehet még a családi állás megváltoztatása, ez azonban csak vétség, legfeljebb egy éves szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel sújtható.

Hogy mi lett a döntés? Megkerestük a Fővárosi Bíróságot, a következő választ kaptuk:

"Megkeresésével kapcsolatban tájékoztatjuk P. Lászlónéval szemben 1989 decemberében jogerős bírósági határozat született.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. Törvény 102.§-a alapján a törvény erejénél fogva mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, erre tekintettel ügyéről tájékoztatást nem áll módunkban adni."

Ötven évvel azután, hogy először és 32 évvel azután, hogy másodszor is elhagyta az országot, 78 évesen, 1988 szeptemberében hazalátogatott - és hamarosan végleg haza is települt - Faludy György. A hazalátogatás apropója az volt, Püski Sándor szeptember 20-án bejelentette: az általa kiadott Faludy-kötetek immár Magyarországon, a fővárosi Eötvös könyvesboltban is megvásárolhatók. Az erről szóló sajtótájékoztatón jelent meg újra a nagy nyilvánosság előtt Faludy, akinek a visszaemlékezések szerint a Kádár-korszakban annyira tiltott volt, hogy még az Országos Széchényi Könyvtár katalógusaiból is kiszedték a könyveire utaló cédulákat.

Történelmi jelentőségű utazást tett 1959 szeptemberében Nyikita Hrucsov: ő volt az első szovjet miniszterelnök, aki hivatalos úton az Egyesült Államokba látogatott. A 11 napos látogatás során Hruscsov nemcsak protokolláris programokon vett részt, hanem több olyan rendezvényen is, amely kötetlenségével a hidegháborúban szembenálló két ország feszültségeinek enyhítését szolgálta. Járt Hollywoodban, együtt ebédelt Marilyn Monroe-val, tréfálkozott kikötőmunkásokkal, hot-dogot evett Chicagóban. Elmaradt azonban egy olyan programja, amelynek kiesése, mint mondta, keserűséggel és csalódással töltötte el: biztonsági okokra hivatkozva nem engedték be Disneylandbe.

A szlovákok megmutatták, hogy ki az úr Pozsonyban, a stadion környékén, a lelátón és a gyepen is - írta a Népszabadság 1992. szeptember 17-én, a Slovan-Bratislava-Ferencváros BEK-meccsről szóló tudósításában.

Kifelé a magyar buszokon még hangosan szólt a "Kassa, Pozsony, Eperjes és Komárom/ Tankkal megyünk át a szlovák határon/ Az a szép, az a szép, ha miénk a Felvidék,/ Ha miénk az egész Felvidék" nóta. Visszafelé volt, aki megcsókolta a földet, miután átért a határon. A magyar kormány valószínűleg először tanácskozott futballmeccsről, a parlamentben ezzel indult a hétfő, Magyarország hivatalosan tiltakozott a magyar szurkolók elleni brutális rendőri fellépés ellen.

1971: lezuhan egy Malév-gép Kijevnél

A Népszabadság címoldalon ugyan, de nagyon röviden hozza a hírt: Magyar repülőgép tragikus szerencsétlensége.

„A Magyar Légiközlekedési Vállalat Budapest-Kijev közötti, MA 110 számú menetrendszerű, TU 134 típusú repülőgépe Kijev közelében szeptember 16-án 9 óra 44 perckor lezuhant. A gép fedélzetén tartózkodó 41 utas és 8 tagú személyzet életét vesztette."

Másnap újabb rövidhír: Szakértői bizottság utazott a repülőgép-szerencsétlenség színhelyére. A cikkből kiderült, hogy a szerencsétlenül járt utasok többsége Bács-Kiskun megyei volt, köztük volt a Bács-Kiskun megyei pártbizottság és tanács Erdősi József megyei tanácselnök vezette öttagú küldöttsége. Életét vesztette egy IBUSZ-csoport is. Az áldozatok között volt a Budapesti Kertészeti Egyetem két tanára, valamint két amerikai állampolgár is. A gép parancsnoka Mészáros Sándor volt.

Újabb egy nap, és a Népszabadság közli az áldozatok névsorát. Majd csönd. A következő napok, hetek lapszámaiban több cikk nem volt a szerencsétlenségről, és főleg annak okáról.

A tragédiát műszaki és emberi hibák sora okozta. Magyarázat egy 2007-es fórumbejegyzésből:

„Az induláskor eléggé szegényes körülmények uralkodtak a célrepülőtéren, de nem lehetetlenek. A repülés 29. percében az elektromos rendszer hibája miatt tartalékgenerátor üzemmódban folytatták a repülést. A körzetbe érve nem adtak vészjelzést, de amennyit az irányítás tudott, azzal sem foglalkozott, nem adott soronkívüliséget. A kommunikáció akkor még oroszul folyt. A kapitány nem a valós időjárási minimumát adta meg, ebben szerepet játszhatott az is, hogy nemrégiben vettek vissza a minimumából és ugyancsak nemrégiben eltiltást is kapott. Az első megközelítéskor a tartalékgenerátor adta lehetőségeket kimerítették, jóllehet az utazó szerelő hátramehetett volna a csomagtérbe és megoldhatta volna a gondot, valahogyan nem kezelték komolyan az esetet. A második bejövetel során tehát már semmilyen elektronikus berendezés, de még rádió sem állt rendelkezésükre, ennek ellenére a szabvány iskolakört lerepülték, azonban a helyes megoldás helyett, hogy feljebb emelkedve elhagyják a körzetet, valamiért folytatták a 250 csomós sebességű repülést és a térbeli tájékozódás elvesztése miatt a 4. fordulótól kissé jobbra, a pálya hossztengelyéhez képest egyenesen, kissé jobbra a földnek ütköztek (irányított földnek ütközés)."