Hány órát kell dolgozni minimálbéren egy üveg sörért? Ennyit:

Nem jó Grúziában vagy Bangladesben sörkedvelő minimálbéres melósnak lenni, Magyarországon viszont egyáltalán nem rossz – derül ki a Qz.com gyűjtéséből. Ők a Munkaügyi Világszervezet (ILO) és a Numbeo nevű közösségi adatsite számaiból indultak ki. A sör ára viszonylag jól jelzi az adott ország árszintjét, a minimálbér pedig a gazdasági-intézményi fejlettségét.

Mi nagyjából negyvenpercenként vehetünk egy sört az összehasonlítás szerint, amivel egészen közel vagyunk az élmezőnyhöz. Honduras, Kolumbia és Ecuador viszont így is előttünk van. A meglepő győztes az USA-hoz tartozó Puerto Rico, ahol 12 percenként tudnak venni egy sört a minimálbéresek. Ez azzal magyarázható, hogy náluk amerikai minimálbér van, az árszínvonal viszont sokkal-sokkal alacsonyabb, mint mondjuk Luxemburgban.

A másik oldalon viszont a grúz minimálbér annyira alacsony a sörárakhoz képest, hogy egyetlen üvegért közel két munkanapnyi időt kell dolgozni

Kicsivel ugyan, de valamivel kevesebb olyan cég van Magyarországon, amelynek offshore országbeli tulajdonosa van – de még mindig nagyon sok, derült ki a Bisnode felméréséből. Érdekes módon még mindig a tavaly pénzügyileg összeomlott, a tőkeáramlást is korlátozó Ciprus a legnépszerűbb. Így változott az utóbbi három évben a három legnépszerűbb offshore célpont:

Ez pedig a top 10-es lista; közülük liechtensteini bejegyzésű cégek is ötszáznál több magyar céget birtokolnak:

1. Ciprus
2. Seychelles-szigetek
3. Hollandia
4. Svájc
5. Panama
6. Belize
7. Luxemburg
8. Liechtenstein
9. Marshall-szigetek
10. Hongkong

Összesen 3,1 százalékkal esett vissza tavaly az offshore tulajdonossal rendelkező cégek száma 2012-höz képest, ciprusi tulajdonosból 7,8 százalékkal van kevesebb. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy az EU és az Egyesült Államok nyomásgyakorlásának eredményeként néhány országban szigorítottak a szabályokon.

A közép-amerikai adóparadicsomban, Belize-ben bejegyzett cégek száma viszont nőtt a magyar cégek tulajdonosai között, bár más karib- vagy csatorna-szigeteki célpontokat valamiért alig választanak magyar cégek, hogy üzleti tulajdonukat elrejtsék vagy adót optimalizáljanak (persze üzletemberek a magánvagyonukat ettől függetlenül menekíthetik oda). Belize mellett Hongkongban és a Marshall-szigeteken bejegyezett tulajdonossal rendelkezőkből is több van.

A legtöbb új offshore tulajdonos pedig ezekből az országokból érkezett tavaly Magyarországra:

A Bisnode szerint a jövőben is virágozni fog az offshore cégalapítás, mivel a csökkenés nagyon kis mértékű. A törvényi változásokat szigorító országokról más területekre helyeződik a hangsúly, igaz, Magyarországon sokan maradnak a korábban népszerű adóparadicsomoknál. Offshore országból származó tulajdonos esetén különösen érdemes körültekintően eljárni üzletkötés esetén, mivel ezekben az esetekben probléma esetén nehezebb utolérni a tulajdonost, nagyobb az üzletkötési kockázattal.

Közzétette a januári adatokat az Államadósság Kezelő Központ, amiből kiderült: soha nem tartoztunk még annyi forinttal, mint idén januárban. Az adósság értéke 22,84 ezer milliárd forint volt, és az ÁKK szerint idén várhatóan a GDP 77,9 százalékát teszi majd ki.

Az, hogy az államadósság új csúcson van forintban, nem lenne akkora gond, ha a magyar gazdaság érdemi növekedésre lenne képes – hiszen akkor úgy is nőhetne a forintadósság mértéke, hogy a GDP-hez viszonyított aránya visszaesik –, de ez sajnos nincs így. Heti bontásban így nézett ki mindez az utóbbi fél évben:

Feltűnő, hogy a forintban kifejezett adósság alaposan, több mint négyszáz milliárd forinttal visszaesett az év utolsó hete előtt. Ez bizony klasszikus trükközés volt az ÁKK részéről: hogy az év végi államadósság-ráta látszólag csökkenhessen, miközben közel háromszázmilliárd forintnyi kötvény lejárt, szándékosan visszafogták az adósság kibocsátását. Amit aztán az év elején gyorsan bepótoltak.

Nem túl jó a helyzet – derül ki a fejlett országok gazdasági kutatószervezetének, az OECD-nek a magyar gazdaságról szóló legújabb felméréséből. Az OECD véleménye azért is fontos lehet, mert az utóbbi években ez volt a kormány kedvenc nemzetközi szervezete, akik úgymond korrektül kezelnek minket, ellentétben mondjuk az Európai Bizottsággal vagy az IMF-fel.

Például nálunk élnek a legtöbben súlyos anyagi nélkülözésben az összes európai OECD-tagország között. Ezt úgy számolják, hogy ki az, aki az itt szereplő kilenc alapvető dologból (rezsifizetés, fűtés, váratlan kiadások, rendszeres húsevés, utazás, autó, telefon, tévé, hűtőszekrény) legalább négyet nem tud megengedni magának.

Ráadásul a visegrádiak közül egyedül nálunk lett mélyebb a szegénység. Hat év alatt a negyedével nőtt a nyomorgók aránya Magyarországon, miközben például Lengyelországban a felére apadt, de Csehországban és Szlovákiában is jelentősen visszaesett (az oszlop a tavalyi, a pötty a 2006-os állapotot jelöli):

Ahhoz, hogy ezt az állapotot magunk mögött hagyjuk két út van. Vagy az kellene, hogy jobban osszuk el a javakat, vagy az, hogy hosszú távon és tarthatóan beinduljon a növekedés. Utóbbi szempontjából keserédes az OECD üzenete: szerintük lesz növekedés Magyarországon a következő években, de ennek a mértéke nagyon-nagyon alacsony lehet csak.

Ez a nem túl bonyolult állítás okozott is némi zavarodottságot a magyar sajtóban. Voltak, akik azt emelték ki, hogy nahát, újra növekedünk – ezt a tanulmány bemutatóján jelenlévő NGM-államtitkár, Cséfalvay Zoltán is hangsúlyozni próbálta, kevés sikerrel, hiszen mégiscsak egy olyan tanulmány ismertetésén kellett beszélnie, ahol hosszasan és alaposan kritizálták a kormány lépéseit. Mások pedig a felvázolt, kiábrándítóan lassú növekedési ütemre koncentráltak. Persze mindkét állítás igaz, de azért érdemes megnézni, miért látnak minket ilyen lehangolóan.

Sok szokatlan közbeszerzési eljárás versenykorlátozó és korrupt. Általában azokkal az eljárásokkal van baj, ahol kivételesen rövid az ajánlattételi idő, vagy nagyon kevés a jelentkező - állapítja meg Korrupciókutató Központ Budapest egy tanulmányában. 

A Központ összevetette a nemzeti és az európai uniós forrásokra vonatkozó Korrupciós Kockázati Index értékeket. Arra jutott, hogy Magyarországon az EU-s források korrupciós kockázata 8 százalékkal magasabb, mint a nemzeti források kockázata. Ez Csehországra is igaz, de ott csak 3 százalék a különbség. Ezzel szemben Szlovákiában 13 százalékponttal alacsonyabb az EU-s források korrupciós kockázata, mint a kizárólag szlovák forrásokból megvalósuló közbeszerzéseké.

A szerzők becslést adnak a 2009-2012 között részrehajlóan odaítélt EU-forrásból finanszírozott közbeszerzések nagyságára is. A becsült arány Magyarországon a 2009-2011 években évente átlagosan az éves GDP 1,15 százalékára tehető. Ezek szerint évente 335 milliárd forint, azaz négy év alatt mintegy 1340 milliárd forint EU forrás elköltésére kerülhetett sor részrehajló (korrupt) módon. Ez az arány magasabb, mint Csehországban (0,94 százalék), de alacsonyabb, mint Szlovákiában (1,61 százalék).

Ezek az arányok jelentősek, mivel a három országban együtt a GDP 3,3 százalékának megfelelő nagyságú európai uniós forrást költöttek el a vizsgált időszakban, ehhez érdemes hasonlítani a fenti arányokat.

A tanulmány szerint bár az európai uniós források elosztása elméletileg szigorúbb jogi és monitoring környezetben zajlik, mint a nemzeti forrásoké, a gyakorlatban kétesnek bizonyul az elosztás pártatlansága, kizárólag szakmai szempontoknak való megfelelése. Ebben szerepet játszik az elosztás mechanizmusa: az, hogy a döntéshozók minden szerződésről diszkrecionálisan, saját hatáskörükben döntenek - szemben más, átlátható, egyértelmű szabályok alapján történő kiadással, például a nyugdíjakkal - valamint az is, hogy az EU-források a járadékvadászat kiemelt célpontját jelentik.

Több, mint hat évnyi folyamatos emelkedés után először volt olyan negyedév, hogy visszaesett az eurózóna államadóssága – derült ki az Eurostat adataiból (pdf). Sőt, végre abszolút értékben is csökkent: a második negyedéves 8,875 milliárd euróról 8,842 milliárdra. Magyarországon – legalábbis szavakban – nagy volt harc az államadósság ellen, de egyelőre döntetlen az állás.

A konszolidált bruttó államadósság így nézett ki Magyarországon és az európai valutablokkban:

Hiába sikerült legalább egy helyben tartani a GDP-hez viszonyított államadósságunkat, régióból még mindig kilógunk, a rossz irányba. A magyar államadósság a messze legmagasabb többi közép-európaihoz képest – bár tény, hogy a szlovákok és a szlovének is zárkóznak.

Az eurózóna nagy országait elnézve kirajzolódik, hogy leginkább a németek kitartó spórolásának köszönhetjük a fordulatot, a többiek államadóssága legfeljebb stagnál. Nem véletlenül: érdemi növekedés továbbra sincs a kontinensen. Feltűnő, hogy a görögök ugyanolyan fenntarthatatlan adósságpályán mozognak, mint amikor legutóbb csődbe mentek: akkor elengedtek egy nagyobb darabot a tartozásaikból, de most már az akkorinál is rosszabbul állnak a GDP-hez viszonyítva.

Különös összefüggésre mutat rá az alábbi ábra: az amerikai részvénypiac nagyobb zuhanásai környékén mindig volt a mozikban egy brókeres kasszasikerfilm. Amikor 1987-ben moziba került a Tőzsdecápák (Wall Street), amikor 2000-ben jött a Brókerarcok (Boiler Room), majd amikor a Tőzsdecápák folytatása érkezett, az mindig egybeesett a nagy pénzügyi válságokkal.

Most pedig, miután évek óta folyamatosan csak emelkedik az S&P 500, és A Wall Street farkasa címen nagyon pörög egy többé-kevésbé tőzsdés témájú film, az összefüggés alapján akár hátra is dőlhetünk, és beletörődve várhatjuk a részvénypiac összeomlását.

Mégis érdemes a vélelmezett összefüggést némi távolságból kezelni, a következők miatt:

• A legnagyobb csúsztatás talán az, hogy a Tőzsdecápák 2 jóval a 2008. szeptemberi zuhanás után jött: csak 2009-ben kezdték filmezni, és 2010 szeptemberében került a mozikba. Tehát messze nem jelezte előre a világgazdasági válsághoz vezető pénz- és tőkepiaci pánikot (a film részben éppen arról szól).
• De már a kultikus első rész is két hónappal csúszott: az 1987-es Fekete Hétfő október 19-én volt, a Gordon Gekko viszont csak az év decemberében mutatkozott be a mozikban.
• A Brókerarcok – ami pont ugyanazt a történetet dolgozza fel, mint A Wall Street farkasa – már talán megfelelhetne a kritériumnak, 2000 januárjában mutatták be, a Nasdaq pedig áprilisban zuhant be. Csakhogy teljesen másról szól: egy filléres részvényeket az ügyfeleire sózó, félig álbróker bűnszervezetről, aminek nem sok köze volt az akkori nagy piaci történetekhez (tehát a dotcom cégek körüli mániához vagy a nagyvállalatok iránti bizalmat megrengető Enron ügyhöz).
• Lehet úgy is jó filmet csinálni tőzsdés témákról, hogy épp nem omlik össze semmi. A Krízispont (Margin Call) például csak 2011 januárban jelent meg, a legnagyobb részvénypiaci emelkedés közepette.

Magyarország világszinten is az élbolyban van, ha atomenergiáról van szó, legalábbis a teljes áramtermelésen belül viszonylag nagy arányt képvisel. A WNA adatai szerint 2012-ben a magyar áramtermelés 45,9 százalékát adta Paks, nálunk csak Franciaországban, Belgiumban, Ukrajnában és Szlovákiában több az atom a teljes áramtermelésen belül. (Persze ha a kapacitást nézzük, a lista végén kullogunk.) Ha megépítik az új blokkokat, átmenetileg megugrik majd a magyar termelés, és hosszabb távon is több mint 50 százalékát adhatja a teljes áramtermelésünknek.

Közzétette a Világbank új növekedési előrejelzéseit, ami remek lehetőség arra, hogy bemutassuk: hogyan hagyták és hagyják maguk mögött Magyarországot a régió országai. A Világbank következő három évre szóló – utólag gyakran optimistának tűnő – növekedési előrejelzéseit beszámítva így változott a térség országainak változatlan árakon számolt GDP-je, ha 2005-öt vesszük alapul (mi vagyunk a szürke vonal): 

A nagyvilágban a helyzet eközben többé-kevésbé változatlan. A Világbank kissé optimistább lett a növekedés kérdésében: a korábbi 3,2 százalék helyett idén már 3,4 százalékos globális bővülést várnak.

A derűlátás oka, hogy a fejlett országok, elsősorban az Egyesült Államok várt növekedési ütemét javították. Brazília, India és Kína viszont a korábban sejtettnél lassabban bővülhet. Ez leginkább annak köszönhető, hogy az amerikai jegybank várhatóan szűkíteni fogja eszközvásárlási programját, ami miatt kevesebb tőke áramlik majd a feltörekvő régiókba – legrosszabb esetben, ha a kamatszintet jelentősebben megugranának, akár komolyabb pénzügyi válság is kitörhet. A világon most Thaiföld és Törökország van a legsérülékenyebb helyzetben.

Ezt jósolják most a nagy világgazdasági gócpontok növekedésére:

Soha nem volt még annyi készpénz a magyarok zsebeiben, pénztárcáiban és a párnaciháiban, mint tavaly decemberben – derült ki az MNB statisztikáiból.

Szakértők szerint egyértelmű, hogy ez a tranzakciós illeték bevezetése, majd emelése miatt van: amióta az összes lakossági pénzügyi műveletet elvonás sújtja, óriási mértékben fordulnak el a banki utalástól.

És mindezt úgy, hogy még nem is lehet élni az ingyenes készpénzfelvétellel; ez várhatóan még egy lökést fog adni a készpénzhasználatnak. Ennek rengeteg hátránya lesz: a banki pénzmozgást sokkal könnyebb követnie a hatóságoknak, a készpénzt viszont szinte lehetetlen.

A havi kétszer, összesen legfeljebb 150 ezer forintban ingyenes készpénzfelvételről egyébként jövő hétfőig, január 20-ig kell nyilatkozni a bankunknál. A legtöbb banknál elég az internetes felületen jelezni, hogy élni kívánunk a lehetőséggel, máshol pedig ki kell tölteni egy formanyomtatványt a bankfiókban.

Február 1-től ingyen juthatunk a pénzünkhöz, de a következő dolgokkal érdemes vigyázni:

• Ha nem lehet interneten igényelni a lehetőséget, akkor érdemes sietni. Sokan csak most kapnak észbe, ezért sokan lehetnek a bankfiókokban. Aki január 20-ig nem kéri a lehetőséget, az csak március 1-től kaphatja ingyen a pénzét.
• Ha átlépjük a limitet – tehát hónapon belül kettőnél többször, vagy összesen 150 ezernél többet veszünk fel –, akkor több számlacsomag esetén jóval többet fizetünk, mint korábban.
• A díjakat itt lehet áttekinteni néhány számlacsomag esetében, de érdemes a sajátunkról külön tájékozódni a bankunk honlapján.
• Nem érdemes tehát sem túl sok, sem túl kevés készpénzt felvenni.
• Egy ember csak egy bankszámlához kérheti a lehetőséget.

Soha nem volt olyan gyenge a japán folyó fizetési mérleg, mint tavaly novemberben – írja a Bloomberg. 593 milliárd jen volt a hiány (5,7 milliárd dollár), jóval magasabb a várakozásnál, és nagyobb, mint valaha volt:

Fotó: Twitpic

Mi ennek az oka? Az, hogy mivel – a kormány tudatos törekvésének eredményeként – hatalmasat gyengült a jen, ezért jóval drágább lett az import (Japán nagyon energia- és erőforrásszegény, ezeket szinte mind kívülről kell hoznia). Az export viszont egyelőre nem indult be annyira, mint azt a kormány szerette volna.

A folyó fizetési mérleg azt jelenti, hogy mindent egybevetve mennyi pénz jön be az országba, vagy megy ki onnan (tehát a külkereskedelem mellett a pénzforgalom egyenlege benne van). Ez azért fontos Japánnak, mert az ország ezzel tudná csak megnyugtatni hitelezőit, hogy hosszú távon is fenntartható a GDP-je 200 százalékát is meghaladó államadósság. Ha mostantól hosszú távon is deficites lesz a fizetési mérlegük, nagy bajban lesznek.

Egyre több hamis bankjegyet foglalnak le a hatóságok Európában: másfél év alatt harmadával, 350 ezerre nőtt a megtalált hamisítványok száma. Ez persze még mindig szinte semmi a forgalomban lévő euró bankjegyek 15 milliárdos számához képest – állapítja meg elégedetten az Európai Központi Bank.

Az EKB ugyanekkor bemutatta az új tízeurós bankjegyet is. Ez csak szeptemberben kerül majd forgalomba, és az európai jegybank reményei szerint nehezebben lesz majd hamisítható. Így néz ki:

Az új bankjegy

Fotó: Daniel Roland

Pedig hát nem is a tízeuróst hamisítják a leglelkesebben. Az ügyeskedők tudják, hogy minél nagyobb értékű bankjeggyel próbálkoznak, annál nagyobb a lebukás esélye. Viszont a tízeurós értéke a jelek szerint túl alacsony ahhoz, hogy megérje a kockázat. A hamisítások háromnegyede ezért – a korábbi tapasztalatokhoz hasonlóan – 20 és 50 eurós bankjegy volt a második félévben is, derül ki az EKB adataiból. Ezekkel tehát érdemes vigyázni.

A lefizetéses történeteket gyűjtő Fizettem.hu elérte a háromszáz bejelentést, ezért úgy láttuk, ideje újra összegezni az átlagos kenőpénzeket a különböző ágazatokban. Korábban, száz bejelentés alapján már átnéztük a helyzetet, akkor úgy tűnt, hogy az üzleti élet szereplői még névtelenül sem hajlandóak nyilatkozni.

A november vége óta érkezett adatokkal frissítve így néz ki a korrupciós terep. A fekete oszlopok azt jelölik, hogy az összes bejelentő mekkora aránya mesélt el történetet az adott ágazatról, a piros pöttyök pedig az átlagos lefizetést mutatják, forintban.

Itt jobban láthatóak a pontos számok:

Néhány szempont, amit első ránézésre ki lehet emelni:

• továbbra is az egészségügy (ahol a korrupciót hálapénzként eufemizálják) és a közlekedés (= buszvezetőknek, kalauzoknak adott pénz + jogosítványos + közlekedési rendőrös lefizetés) a legkorruptabb terület a bejelentések száma alapján: előbbi az összes bejelentés 44 százékát, utóbbi a 34 százalékát teszi ki.
• Az adatok mennyisége és az alacsony szórás miatt ebben a két ágazatban valószínűleg pontosabbak az átlagos tarifák.
• Az előző összegzésünkhöz képest a kórházakban (+17 ezer), a szülészeten (+5 ezer) és a jogosítványos ügyekben (+3 ezer) többet, a kisebb közlekedési ügyekben viszont párszáz forinttal kevesebbet fizetünk.
• A közlekedési rendőrökkel szűkmarkúak vagyunk, ha lefizetésre kerül sor: átlagosan harmadannyit kapnak, mint a más ügyekkel foglalkozó kollégáik. Utóbbiaknak picit többet adunk, mint a kórházi orvosoknak, de majdnem feleannyit, mint a szülészeknek.
• A bejelentett kenőpénzek összegének átlaga alapján viszont a hivataloknak és üzleti ügyekben sokkal-sokkal többet fizetünk: az hivatalos ügyekben átlagosan közel egymilliót, az üzleti életben pedig majdnem hárommillió forintot csúsztatunk.
• Itt viszont nagyon sokfélék az ügyek, és ehhez képest még mindig nincs elég adat.

Aki szeretné olvasgatni a számok mögött álló történeteket, itt teheti. Mesélni hasonlókat itt lehet.

Az előzetes tavaly év végi adatok szerint az öthavi csúcsot jelentő november végi szintről decemberben 940 millió euróval 33,79 milliárd euróra estek a Magyar Nemzeti Bank nemzetközi tartalékai – közölte a jegybank. A devizakövetelések 138 millió euróval, az egyéb követelések pedig közel 800 millióval apadtak egy hónap alatt.

Októberben az EU-támogatások folyósítása, novemberben pedig a kétmilliárd dolláros dollárkötvény kibocsátás hatása növelte a tartalékokat. Hogy miért csökkentek az MNB egyéb követelései ilyen intenzíven decemberben, egyelőre nem tudni.

Megkértünk sok elemzőt és közgazdászt, hogy osszák meg velünk az ábrát, amit az idén a legfontosabbnak, legérdekesebbnek tartanak, és magyarázzák meg, hogy miért. Ezeket kaptuk, többek között kiderült, hogy:

• A forint a világ egyik legstabilabb devizája volt, pedig itthon végig jelentősen csökkentették a kamatot.
• Hiába lett olcsóbb az államadósság finanszírozása, a pálya mégsem lett fenntarthatóbb, és továbbra is mi vagyunk a legkockázatosabbak a visegrádi országok között.
• Mi hívtuk le a legtöbb EU-s pénzt, mégis leszakadtunk a régióban.
• Úgy lettünk versenyképtelenebbek, hogy egy dologban sokkal versenyképesebbek lettünk, és úgy szorítottuk meg a költségvetést, hogy igazából egyáltalán nem.
• Fölöslegesen harcolunk az államadósság ellen, közben viszont az egyenlőtlenség is csak nőtt.
• Rengeteg munkát teremtettünk külföldön, amit itthoni munkahelyként tartunk számon.
• A világ legjobb befektetései a fejlett országok részvényei voltak idén, a magyar háztartások mégis menekültek innen.
• Minden az amerikai jegybankon, a Federal Reserve-ön múlik.

De elég a felvezetésből, lássuk az év grafikonjait!

Októberben a mezőgazdasági termelői árak 15,4 százalékkal csökkentek az egy évvel korábbihoz képest – tette közzé a KSH. A növényi termékek ára 23,9 százalékkal mérséklődött, míg az állati alapú termékeké 1,8 százalékkal emelkedett.

A krumpli viszont csúnyán kilóg a sorból: a január–októberi időszakot nézve a burgonya 77,2 százalékkal drágult az egy évvel korábbi állapotokhoz képest, 12 havi átlagban pedig közel megduplázódott. Ha 2012 augusztusát vesszük alapul, azóta így változtak a különböző termelői zöldségárak:

A tavaly augusztusi, kilónként 40 forintos termelői burgonyaár idén júniusra 130 fölé tört fel, és azóta sem esett sokat, hiába jelent meg az újkrumpli: még mindig 90 forint közelében van. A piacon volt, hogy 277 forintot kellett fizetni kilónként, mostanra ez 137 forintra esett – ez még mindig nagyon magas.

Burgyonyakutatók szerint azért szállt el ennyire a krumpliár, mert az aszály és a forró nyár Európa-szerte elpusztította a termés jelentős részét. Ráadásul további veszélyben vagyunk: februárra elfogyhat a teljes hazai termés, és az import újabb drágulási hullámot indíthat.

Nem állunk túl fényesen ezen a listán sem. Az OECD kiadott egy összegzést, ami azt mutatja, hány mobi szélessávú internetes előfizetés jut száz lakosra. Az eredmény:

Az OECD országai közül tehát csak Mexikóban alacsonyabb a mobilnetes penetráció, mint nálunk. Pedig az árak nemzetközi összevetésben nem is olyan magasak Magyarországon. Különösen a nagyjából hasonló instrastrukturális és jövedelmi viszonyokkal rendelkező Lengyelországgal vagy Szlovákiával összevetve nagy a különbség: a lengyeleknél négyszer, a szlovákoknál pedig közel háromszor annyi mobilnet jut egy lakosra.

Az nem újdonság, hogy nagy a baj Görögországban, de most egy egészen új gazdasági probléma ütötte fel a fejét. A görög statisztikai hivatal ma közzétette a novemberi inflációs adatokat, amiből kiderült: közel 3 százalékkal voltak olcsóbbak az áruk, mint egy évvel korábban:

A deflációval az a legnagyobb baj, hogy teljesen kinyírja a háztartások fogyasztási kedvét, ahogyan a cégek beruházási hajlandóságát is. Ami teljesen logikus, hiszen ki akarna pénzt költeni vagy beruházni, amikor holnap vagy hét múlva többet ér majd a készpénze is? A görög GDP 170 százalékára rúgó adósságállományt sem lesz könnyebb úgy visszafizetni, hogy adóból nominálisan egyre kevesebb folyik be.

A pénzpolitikai problémát az Európai Központi Banknak kellene megoldania, amely azonban nem csak Görögországért felelős. A valutablokk többi részén is egyre alacsonyabb az infláció, de durva deflációtól tényleg csak a görögöknél lehet tartani.

A görög gazdaság közben lassan már evickélne ki a szakadékból, az idei harmadik negyedévben már csak 3 százalékkal esett a teljesítmény. A parlament a múlt héten hagyta jóvá a jövő évi költségvetés tervezetét, amiben – hatévnyi pusztító recesszió és az idei 4 százalékos csökkenés után – magabiztosan 0,9 százalékos GDP-növekedéssel számolnak.

Magyarországon a meredeken csökkenő infláció miatt az utóbbi egy évben emelkedtek a nettó reálbérek. Ez, illetve a csökkenő alapkamat miatt egyre kisebb banki kamatok alaposan átrendezték a megtakarításainkat.

2012 első negyedévéhez képest idén őszre a befektetési alapokban 900 milliárd forinttal több pénzünk volt. Ez hatalmas, negyven százalék feletti növekedés. Nagyjából ugyanennyivel több pénzünk van az állampapírpiacon is. Persze nem lettünk ennyivel gazdagabbak, egyszerűen csak máshogy takarékoskodunk, mint korábban.

Ha az összes megtakarítást nézzük, akkor jól látszik, hogy a valódi növekedés szerény 7,3 százalék – derült ki a K&H Bank sajtó-háttérbeszélgetésén. Ez nagyjából megfelel az elmúlt egy és háromnegyed év inflációjának. Magyarul a tartalékaink reálértéke megmaradt, de egyáltalán nem gazdagodtunk az inflációnál gyorsabban.

Az ábrából kiderül, hogy az összes vagyonunk 28 ezer milliárd forint fölött van. Az összkép még akkor is elég rózsás, ha ezt korrigáljuk az adósságainkkal. Az MNB statisztikái szerint a nettó megtakarításaink ezzel együtt is nagyjából 20 ezer milliárd forintra rúgnak. Ez tízmillió magyarral számolva fejenként 2 000 000 forintos valódi, adósságokon felüli megtakarítást jelent. A gond csak az, hogy Magyarországon nagyjából csak kétmillió ember tud takarékoskodni, így ennek a 20 ezer milliárd forintnak a nagyon nagy része a társadalom nagyjából ötödénél csapódik le.

Ráadásul az ábrából is kiderül, hogy a K&H elemzése a lakosság céges vagyonát is hozzáadta a megtakarításokhoz, azt a pénzt, amit a kft.-kben, bt.-kben parkoltatunk. Ezzel korrigálva a tényleg személyesnek mondható megtakarításaink összege 7 400 milliárd forinttal kisebb, de persze még ez sem kevés. (Az ingatlanvagyonunk természetesen nincs benne a kimutatásban.)

Az Európai Bizottság kérésére  készült egy a teljes EU-t átfogó tanulmány , ami nagyrészt alátámasztja Horváth András adóellenőr áfacsalásra vonatkozó becsléseit.  Magyarországon csak 2011-ben 1100 milliárd forintot nem fizettek be, ami a GDP 3,7 százaléka. és ebben a jogtalanul visszaigényelt áfa még benne sincs. Ezzel az uniós átlagánál rosszabbul teljesítünk, de vannak nálunk is rosszabb helyzetben lévő országok. 

Érdekes grafikon terjed az interneten, a tizenhetedik század hírhedt holland tulipánbuborékját hasonlítja össze a Bitcoin árfolyamának alakulásával. Az ábrán jól látszik, a nagy felfutást mindkét esetben megelőzte egy kisebb ugrás, és egy kisebb völgy, amit a tőzsdei szlengben csak medvecsapdaként emlegetnek. A tulipán árfolyamát az 1634 és 1637 közötti időszakban láthatjuk balra, jobbra pedig a Bitcoinét 2012-től napjainkig.

Fotó: TemetNosce101 / twitter.com

Az összeomlás, ami a tulipán árfolyamánál végül 1637-ben megtörtént, a Bitcoinnál még várat magára. Túl nagy jövőt mégis nehéz lenne jósolni a virtuális pénznek, már csak azért sem, mert a nagy áfolyamingadozás miatt éppen pénz funkcióját tölti be nehezen. Részletesebben itt olvashat a Bitcoinról.

A GVH egy eljárásban még sosem szabott ki akkora bírságot, mint amekkorát most a bankok végtörlesztéssel kapcsolatos kartellügyében. Itt van az eddigi toplista. A legtöbbet a Vegyépszer fizette be közvetlenül a 2010-es kormányváltás után, egy közel ekkora büntetést pedig az autópálya-kartell résztvevői kaptak 2003-ban (utóbbi vásárlóértéken a Vegyépszerénél nagyobb büntetés volt). Most az OTP fizethet a legtöbbet, közel 4 milliárd forintot. Már több érintett bank is jelezte, hogy a kirótt büntetést befizeti, de a döntést vitatja, bíróságra megy. 

A fellendülést lasssan már nem is lehet fellendülésnek nevezni – vonhatjuk le a következést a fejlett országok gazdasági kutatóintézeteként működő OECD legújabb globális kitekintéséből. A fél évvel ezelőtti jelentéshez képest az idei és a jövő évi jóslatát is fél-fél százalékkal lerontotta a szervezet, a 2013-asat 2,7, a 2014-eset pedig 3,6 százalékra. Összeszedtük a jelentés öt legérdekesebb grafikonját.

A válság előtti csúcsponthoz képest (ez 2008 első negyedéve) még mindig csak három és fél százalékkal emelkedett a világgazdaság teljesítménye. Az utóbbi évtizedekben mindig volt egy nagy recesszió, de a visszaesés mindig kisebb, a talpraállás pedig sokkal gyorsabb volt, mint 2008 után. Egyszóval emberöltők óta nem volt ilyen rossz a világgazdasági helyzet:

A nagyobb régiókra bontva így látja az OECD a jövőt. A szervezet optimista Kínával és a világkereskedelemmel kapcsolatban, és úgy gondolja, hogy a szervezet tagjainál, tehát a hagyományos fejlett országoknál sokkal gyorsabban fejlődnek majd az OECD-n kívüliek. Az eurózóna az idei recesszió után csigalassan bővül csak alapesetben, az USA már jobban tartja az iramot, de ott meg a nagy politikai kockázat miatt aggódnak a szervezet elemzői. De a legeslegnagyobb kockázat az, hogy a feltörekvő országok utóbbi években óriási mennyiségű hitelt kihelyező bankrendszerei válságba kerülnek.

Az eurózóna belső szerkezeti gondjai csak féloldalasan oldódtak meg az OECD szerint. A következő grafikonból azt lehet látni, hogy a súlyos folyó fizetési mérleg hiánnyal küzdő országok keserves küzdelem árán kiigazítottak, az óriási többlettel bíró Németország viszont nem tett semmit (ugyanerről itt egy rövid elemzés a Bruegel Intézettől). Ráadásul a gyenge gazdasági növekedés miatt már a defláció réme fenyegete az európai valutaövezetet.

Magyarország a dobogón van, ha azt nézzük, mekkorát javult a jövő évi GDP növekedésére vonatkozó előrejelzés az OECD fél évvel ezelőtti álláspontjához képest. Magyarországról szólva az elemzők megállapítják, hogy a helyzet javulása miatt a Magyar Nemzeti Banknak vissza kellene lassan fognia magát, és leállnia a kamatvágásokkal.

Viszont ha átszámoljuk a régiónk GDP-jét, mintha 2010-ben mindenki százról indulna, akkor látható: Csehország és Magyarország súlyosan leszakadt Lengyelországról és Szlovákiáról, és ez – hacsak csoda nem történik – a következő két évben sem változik meg.

Az utóbbi napokban megindult a számháború, sok, vagy kevés az a mobilgáz, amivel a télnek belevágunk? Holoda Attila volt energiaügyi államtitkár azt mondta, néhány napra elég, az MVM szerint egy hónapig is kitart. Egy biztos, évről évre kevesebb. Idén már nincs 3 milliárd köbméter, ebben pedig már a stratégiai, és a kereskedelmi mennyiség is benne van. Viszonyításul: egy átlagos téli napon, mínusz 2-3 fokos napi átlag mellett 60-70 millió köbméter fogy Magyarországon.

Októberben 0,9 százalékkal emelkedtek az árak éves összevetésben – közölte a KSH. Szeptemberben 1,4 százalék volt a magyar éves infláció, a Portfolio.hu által megkérdezett elemzők konszenzusa szerint most 1,3 százaléknak kellett volna következnie. Havi alapon 0,3 százalékkal estek az árak szeptemberhez képest.

Az alacsony infláció okai között vannak hazaiak, bár a rezsicsökkentés második üteme csak november 1-jétől érződik majd az indexben. Mindenesetre a gyenge fogyasztói kereslet és munkaerő-piaci helyzet, valamint a kőolajárak csökkenése miatt a már-már veszélyesen alacsony infláció Európa-szerte általánossá vált ősszel – éppen ezért csökkentett kamatot legutóbbi ülésén az Európai Központi Bank.

Magyarországon sok minden lefelé húzta az árakat (főleg a mezőgazdaság és a közműszámlák, de a dohánytermékek sem drágultak tovább), az utóbbi idők legsokkolóbb grafikonja viszont még meredekebb lett. A KSH-nál csak 0,4 százalékos súlya van a banki szolgáltatásoknak, kérdés, hogy ez jövőre is így lesz, ha ilyen ilyen ütemben drágulnak idén:

Idén szeptemberben 0,3 százalékkal emelkedett a kiskereskedelmi forgalom Magyarországon az egy évvel korábbihoz képest – közölte ma a Központi Statisztikai Hivatal. Ez arra utal, hogy a magyarok továbbra sem vásárolnak lényegesen többet, amióta a válság alatt összeomlott a költekezés. A 2007 előtti, jóval magasabb szint még mindig nagyon távol van.

Ezzel együtt érdekes látni, hogy a különböző kategóriákon belül mire költjük azt, amink van. Ezen a grafikonon azt látjuk, hogy melyik típusú árura mennyi pénzt költöttünk az utóbbi két évben, az egy évvel korábbi helyzethez viszonyítva. A zaj kiszűréséhez mindig az egymást követő három hónap átlagát használtuk. A dobozra kattintva a grafikonok ki-be kapcsolhatók!

A bútorok súlyos alulteljesítése egyértelműen összefügg a magyar építőipar sanyarú sorsával, míg az üzemanyagra összességében akkor is többet költünk, ha igazából ugyanannyit autózunk, de a benzin és a gázolaj ára emelkedik.

Az élelmiszerekre költünk a leginkább kiegyensúlyozottan, a használt cikkeknél pedig bizonyára az adatgyűjtés vékonysága miatt láthatunk ekkora ingadozást (bár alapvetően úgy tűnik, hogy élénkül a használt termékek iránti kereslet). Annak okát pedig megtippelni sem merjük, hogy miért mozog egymással szinte tökéletesen ellentétesen a gyógyszer- és a ruházati költekezés.

Négy éve nem volt olyan alacsony az infláció az eurót használó országokban, mint idén októberben. A 0,7 százalékos éves fogyasztói árindex már veszélyesen alacsony szint, egyre távolabb van az Európai Központi Bank 2 százalékos céljától. Ha minden így megy tovább, előbb-utóbb az elképesztően káros deflációval kell szembenézni. Eközben a munkanélküliség változatlanul rekordszinten, 12,2 százalékon állt szeptemberben – derült ki az Eurostat pénteki közleményéből.

A két adat összefügg: a rengeteg állástalan európai kevesebb pénzt költ, és emiatt a kiskereskedők nem tudnak árat emelni. Az EKB számára mindenesetre egyetlen következtetés adóhat a fejleményekből: a kamatcsökkentés, igaz, a jelenlegi 0,5 százalékos európai alapkamatot nem lehet már sokáig vágni, és az is kérdés, hogy ennek mekkora reálgazdasági hatása lenne. Az euró mindenesetre nagyot esett a dollárral szemben az adatok közzététele után.

Bonyolítja a helyzetet, hogy mind a munkanélküliségi, mind az inflációs adatban óriásiak az eltérések az országok között. Németországban például a teljes munkaerő 5,2 százalékának nincs állása, ugyanez Spanyolországban 26,6, Görögországban pedig 27,6 százalék.

Szerdán délután beadták a parlamenti pártok módosító javaslataikat a jövő évi költségvetés tervezetéhez. A szocialistáknak tetszik úgy a legkevésbé a jövő év, ahogyan azt Varga Mihály gazdasági miniszter elképzelte, több mint hatszáz módosító javaslatot adtak be szerdán. A legjobban a KDNP van megelégedve, ők már csak tényleg a finomhangolást végeznék el az önállóan beadott két javaslattal.

A vizsgált hatvan ország közül Magyarország van a rangsor legvégén a Nielsen fogyasztói bizalmi indexe szerint. A pontszám ugyan 4 ponttal 45-re emelkedett, de így is messze van a 74 pontos európai, valamint a 94 pontos globális átlagtól, hát még a legoptimistább Fülöp-szigetektől, ahol 118 pont volt a fogyasztói bizalom (100 alatt pesszimista, afölött optimista a fogyasztók hangulata).

A lista végén álló 45 pontos Magyarországot közvetlenül Olaszország és Szlovénia előzi meg 47-47 ponttal, aztán Görögország és Horvátország következik, egyaránt 48-as indexszel. Szerbia 56, Szlovákia 60, Lengyelország és Románia 66-66, Csehország pedig 72 ponttal áll.

A magyar számok ugyan javultak a második negyedévhez képest, de a megkérdezettek mindössze 15 százaléka látja úgy, hogy jobb lesz az anyagi helyzete egy év múlva. Nem véletlen, hogy ilyen rosszkedvűek vagyunk, ha vásárlásról van szó. A magyarok negyven százalékának ugyanis semmi elkölthető jövedelme nincs a megélhetési költségek fedezése után – ez az európai átlag duplája –, 26 százalékuk hiteleket törleszt, és csak ötödük tud félretenni.

Nagyon jól sikerült a kormány és a kormánypárt rezsicsökkentés körüli hírverése – szinte már túlságosan is jól. A rezsicsökkentés ugyanis akkora hívószó lett, és a jelek szerint annyira érdekli a magyarokat, hogy sok más, szintén érdekes dologra alig marad figyelem.

Szerencsére az érdeklődést számszerűsíteni is lehet, méghozzá a Google Trends segítségével. Ezzel azt lehet követni, hogy hányan írták be az adott kifejezéseket az internetes keresőbe. (De nem a pontos mennyiségeket, hanem a keresések egymáshoz viszonyított arányát látjuk. A 100-as érték azt jelzi, ami a négy keresett szó közül a legnagyobb egyhetes érdeklődés volt, ebben az esetben a „rezsicsökkentés” keresések száma május első hetében. A többi keresőszót is ennek százalékában láthatjuk a különböző időszakokban.)

Harcba küldtük a rezsicsökkentést néhány kulcsszó ellen, lássuk, hogyan teljesített!

Azonnal le lehet vonni néhány következtetést:

• A rezsicsökkentés első hulláma sokkal nagyobbat ütött, mint a második. Tehát egyre nagyobb adagra van szükség. Talán ezért kezdtek el beszélni a kormánypárt környékén "pénzügyi rezsicsökkentésről", vagy a tűzifa árának lenyomásáról.
• A rezsicsökkentés legyőzi a rezsit, bár ez önmagát magyarázza.
• Idén összességében jobban érdekelte a magyarokat a rezsicsökkentés, mint a kereszténység központi személyisége, Jézus Krisztus. Vajon mit szól ehhez a katolikus egyház?
• A rezsicsökkentést megalapozó gondolatiság atyja, a legnépszerűbb magyar államférfi, Kádár János iránt is közönyösek a magyar internetezők – a megélheti költségek visszaszorításához képest.
• A rezsifegyver minden kormányzati kommunikációs igyekezet dacára nem minden kulcsszót győz le ilyen magabiztosan. Még olyanokat sem, amik, lássuk be, igazából nem olyan érdekesek. A „krumplileves” például az utóbbi egy évben is megőrizte az előnyét, akárcsak az „mszp”. Az igazán népszerű dolgokról nem is beszélve. Most például szezonális okokból nagyon pörög a „kolbászfesztivál”, és a földbe döngöli a rezsicsökkentést.