A blogról
Árvai Péter: 5 könyv, amit érdemes elolvasni
2018 szokatlanul eseménydús év volt. Egy olyan év, amikor a hosszú békeidők után, amelyben a fejlődés volt a természetes, egyre inkább a jövőnkkel kapcsolatos pesszimizmus lett a meghatározó és egy a mostaninál kevésbé vonzó világ képe kezd kirajzolódni. Egyesek szerint a változások oka, hogy lassan kihal az a generáció, akiknek az első vagy a második világháború még személyes élmény volt.
Velük együtt tűnik el ezeknek a tragédiáknak a tanulsága és megoldásai is: az emberi jogok fontossága, az igazság kiderítésére törekvő párbeszéd, a jogszabályok sérthetetlenségének elve vagy éppen az állami ellátórendszerek fontossága, amelyek segítenek megőrizni az emberek méltóságát és esélyt adnak, hogy a szegények kitörjenek jelenlegi helyzetükből. És ha mindez nem lenne elég egyre közelebb kerülünk egy környezetvédelmi krízishez, a világgazdasági rendszerek pedig átalakításra szorulnak, hogy végre ne növeljék, hanem éppen ellenkezőleg: csökkentsék a jövedelmi különbségeket.
Napelemet a tetőre
Ha ezt a bankok hirdetnék betéti kamatok formájában, alighanem igazi, pozitív értelemben vett „bank run” bontakozna ki a mai hozamsivár világban. A jó hír az, hogy az említett hozamszint, ha nem is a sarki bankfiókban, de pár méterrel a fejünk felett elérhető. Ehhez nem kell más „csak” egy-két millió forint, kedvező lokáció/tetőtípus, néhány négyzetméternyi napelempanel és változatlan szabályozás.
A cikkem apropójául nem az újdonság varázsa szolgált – vélhetően már igen sokan hallottak erről a lehetőségről –, hanem annak felismerése, hogy mekkora az eddig kiaknázatlan teljes hazai beruházási potenciál, valamint az, hogy a várható hozamhoz képest a befektetésünk kockázata alacsonyabb, mint azt sokan gondolnák.
Ma Magyarországon mintegy 200 MW háztartási méretű, tetőre telepített fotovoltaikus (napelem) villamosenergia termelő kapacitás létezik, ami iparági szakértők szerint, figyelembe véve a földrajzi lehetőségeinket, megháromszorozható. Ez bő 200 milliárd forintból megvalósítható, ami az említett 8-10 százalékos hozamszinttel számolva 16-20 milliárd forintnyi éves megtakarítást biztosíthatna a beruházóknak.
Milyen az élet készpénz nélkül?
Európa nagy részében ugyan egyelőre a jelentős készpénzhasználat okoz fejtörést, de a nemzetközi trend alapján közel az idő, amikor már nem kell idegeskednünk, hogy otthon hagytuk a pénztárcánkat – hiszen nem is lesz pénztárcánk. Vessük vigyázó szemünket Svédországra, ahol már pontos dátuma is van a készpénzmentes kor elérkezésének, miközben még mindig zavaróan sok kérdésre és kételyre nincs válasz Stockholmban sem.
Az OPEC csatát nyert, de ki nyeri a háborút?
Annak ellenére, hogy a venezuelai termelés jó eséllyel még tovább fog csökkenni és 6 hónap múlva életbe lépnek az amerikai szankciók Irán ellen, az OPEC+ kartell mégis úgy érezte, hogy demonstrálnia kell elkötelezettségét a piac stabilizálása mellett. A rövid távú elvárásokat tehát úgy tűnik teljesíteni tudja a kartell, ugyanakkor ezúttal a szaúdiak (és az amerikaiak) egyértelmű vesztesként kerültek ki a találkozóból, ami nem csökkentette a bizonytalanságot a már egyébként is csapongó olajpiacon. Irán és az oroszok azonban megerősödtek.
Mindenki elfelejtette, hogy a hitelfelvétel veszélyes is lehet?
Tíz évvel a hazai lakosság jelentős részét durván megégető hitelválság kirobbanása után újra csúcsra emelkedett a magánszemélyek hitelfelvétele, és a növekedés 2019-ben is szinte biztosan folytatódik. Mi történt? Mindenki elfelejtette, hogy a hitelfelvétel veszélyes is lehet, vagy minőségében egy teljes más mozi forog most?
Mindenkit érintő változás jön a magyar bankrendszerben
- Jövő év júliustól elindul az azonnali utalási rendszer, amelyben 10 millió forint alatti belföldi forint átutalások 5 másodperc alatt megérkeznek.
- A szolgáltatás 7/24-es rendszerű, tehát az év bármely napján, és az éjszaka indított átutalások is 5 másodperc alatt teljesülnek
- Nem csak bankszámlaszámra lehet majd utalni. Ha szeretnénk, hozzárendelhetjük a telefonszámunkat, email címünket, valamit adószámunkat másodlagos azonosítóként a bankszámlaszámunkhoz.
- Új funkcióként megjelenik a fizetési kérelem fogalma, amellyel egyszerűbbé válik többek között a megosztott fizetés.
Óriásira nőtt néhány befektető a tőzsdén, és ez okozhat még gondokat
Móricz Dániel fontos és időszerű témáról írt nemrég , amiben felhívja a figyelmet arra a világszerte tapasztalható folyamatra, miszerint a piaci koncentráció növekvőben van, ami általában együtt jár a verseny gyengülésével, az árak emelkedésével, a bérnövekedés lassulásával és a vállalati profitok növekedésével. Ehhez a témához kapcsolódva, érdemes kiegészíteni a gondolatfolyamot egy másik jelenséggel, aminek hasonló következményei lehetnek: ez pedig a tőzsdei vállalatok tulajdonosi koncentrációja, pontosabban az úgynevezett horizontális részesedések ügye.
Egyre kevesebb óriásvállalat kezében összpontosul a hatalom
Az elmúlt 20-25 évben a technológiai fejlődésnek, a globalizációnak, valamint a versenyhatóságok engedékenységének köszönhetően az iparágak többségében érezhetően nőtt a piaci koncentráció. Nemcsak az Egyesült Államokban, Európában is. Bár ennek rövid távon lehetnek kedvező hatásai, hosszabb távon a verseny korlátozása és a belépési korlátok emelkedése káros folyamat.
A domináns vállalatok nemcsak a fogyasztókkal, hanem a szállítókkal és a munkavállalókkal szemben is erőfölénybe kerülnek.
Ennek jelei (magasabb profitabilitás, kevesebb beruházás, lassuló termelékenység-bővülés, nyomottabb bérek) már sok esetben megfigyelhetők.
Csak az emlékekért élünk?
A boldogság mérésének megértése több meglepő eredményt is hozott az elmúlt évtizedekben. Látszólag egyszerű feladatnak tűnhet az emberek boldogságának a mérése. Viszont a területen végzett kutatások arra jutottak, hogy már az egyszerű kérdésekre sem adnak az emberek következetes választ vagy legalábbis nem úgy, ahogy előtte várták. Ráadásul az emlékeink rendszeresen becsapnak minket, sőt, több eredmény is arra utal, hogy az embereknek nem a pillanatnyi boldogság számít, hanem az, hogy mire fognak emlékezni.
Trump és a FED háborúja most lesz igazán éles
Trump minden eszközt – adócsökkentés, klímaegyezmény felmondása, olajárak leszorítása – bevet a prociklikus gazdaságpolitika már tankönyvi példának is extrém gyakorlati megvalósítása érdekében. Pedig a tőzsde akkorát ment a 2008-as válság óta, hogy a jelenlegi esés csak egy kis lemorzsolódásnak tekinthető, de a gazdasági prosperitást saját érdemeként feltűntetni akaró, ugyanakkor azt a tőzsdeindexszel azonosító Trumpot ez láthatóan – és Twitter-üzeneteiből olvashatóan – nagyon zavarja.
A FED és annak Trump által kinevezett elnöke, Jerome Powell viszont a kamatemelés lehetőségét, és ezzel annak biztosítékát látja a jelenleg szárnyaló gazdasági mutatók mögött, hogy a világon szinte egyetlen monetáris hatóságként lesz érdemi mozgástere a kamatpolitikával nehezebb időkben segíteni a gazdaságot. A történelem azt mutatja, hogy az amerikai jegybank nem izgul a részvényindexekért, amíg azok a 200 hetes mozgóátlag fölött vannak, Trump viszont már tombol: hisztérikus hetek előtt állunk az év utolsó, december 19-i FED-ülése miatt.
Alanyi jogon járó fizetés: jöhet az ingyen pénz korszaka?
Mit értünk alatta?
Fontos leszögezni, hogy az FNA-ról folytatott vitákban gyakran alapvető kérdésekben is különböző rendszerek keverednek, melyek között jelentős különbségek vannak például abban, hogy ténylegesen helyettesítik vagy csak kiegészítik a meglevő szociális rendszert, vagy éppen mennyiben teljesül a valódi feltétel nélküliség. Ebben a cikkben nem az olyan programokat értjük FNA alatt, mint például a brazil Bolsa Familia program – ennek keretében oltatni és iskolába kell járatni a gyerekeket ahhoz, hogy a szülők egy garantált jövedelemminimumot kapjanak –, hanem a teljes és ténylegesen feltételhez nem kötött, pénzben kifizetett – nem negatív adóval visszafizetett – alapjövedelem fogalmára gondolunk.
Miért vetették el eddig mindenhol az FNA bevezetését? Az intuitív válasz a kérdése az szokott lenni, hogy az embereket sokszor még munkabérrel is nehéz rávenni a munkára, képzeljük csak el mi lenne akkor, ha feltétel – tehát munka – nélkül adjuk oda nekik a megélhetésükhöz szükséges pénzt. De tényleg képzeljük el: többen választanák a semmittevést a munka helyett, vagy a már biztosított megélhetés mellett többen használnák fel kreatív módon az eddig monoton munkával eltöltött időt?
E kérdésről jelenleg zajlik a tudományos vita közgazdászok és szociológusok között, és nagy a megosztottság. Ezért arra gondoltam, hogy úgy járok utána a kérdésnek, hogy elolvasom a kérdésben írt legtöbbet említett tanulmányokat és összegzem a kutatások eredményeit. Megtettem. A végeredmény? Kicsit leegyszerűsítve egyfelől sok tanulmány azt mutatja ki, hogy kreatívabbak és produktívabbak leszünk, ha ingyen pénzt kapunk, másfelől pedig sok tanulmány épp az ellenkezőjét bizonyítja – utóbbiak szerint nagyobb lenne a szegénység és csak kicsit javulna a társadalmi egyenlőtlenség. A válasz tehát az, hogy egyelőre nem tudjuk, hogy milyen konkrét hatása lenne az FNA-nak a társadalomra és a gazdaságra. Hogy többet tudjunk meg az FNA való világban történő bevezetéséről, több ország indított, tanulmányi jelleggel ingyen pénzt kifizető projekteket.
Olaj hozott, olaj visz el
Amikor az olajárak közel 50 százalékot estek 2014 második félévében, ráadásul váratlanul, tényleg mindenkit meglepve, egyből megindultak a találgatások, mennyit lendíthetnek az alacsony energiaárak a globális gazdasági növekedés ütemén. Az elmélet ugyanis azt mondja, hogy az olajár-sokk nem zéró összegű játék, áresés esetén a pozitív hatás az olajimportőr országokban jellemzően nagyobb, mint a negatív az olaj exportőrök esetében. A városi legendák szerint minden 10 dolláros olajáremelkedés (-csökkenés) a globális GDP-növekedési ütemét fél százalékponttal csökkenti (emeli) 2 éven belül.
Az empirikus összefüggés eredeti forrását senki sem tudja, de széles körben elfogadott hüvelykujj-szabály a meglepően nagy hatás feltételezése ellenére. Vannak természetesen tudományosabb megközelítések is, amelyek megpróbálkoztak a hatás nagyságának becslésével. Egy 2000-es IMF papír például azt találta, hogy egy tartós 20%-os áremelkedés a GDP-t 0,25 százalékponttal veti vissza az első 4 évben. Az olajár-sokk természetétől függően az ECB és az IMF modelljei 0,1-0,2%-os GDP hatást tételeznek fel egy 10%-os olajársokk esetén. Blanchard és Gali óta azt is tudjuk, hogy az összefüggés sokkal erősebb volt a 70-es években. De ha kisebb is a GDP-hatás, azért napjainkban is megvan.
Kövér vagy? Ez sokba fog kerülni a gyerekednek is!
Az elhízás világméretű probléma lett mára, és az elmúlt évtizedek trendje egyértelműen azt mutatja, hogy a helyzet sajnos várhatóan a következő években sem fog javulni. A fogyasztói társadalom tökéletes táptalaj a probléma folyamatos növekedéséhez, de az elhízás – ha különböző mértékben is – egyaránt érinti a gazdaságilag fejlett és az elmaradottabb országokat, közvetve - társadalmi költségein keresztül - pedig mindenkit.
Miért nem dolgozik több anya részmunkaidőben?
A nagyszülői segítség
A nagyszülői segítségnél a szoros intergenerációs kötelék ellentétes hatást is eredményezhet azáltal, hogy a szülők felkészülnek a nagyszülőkről való gondoskodásra, vagy nem akarnak (további gyerekek esetében is) a nagyszülői segítségre támaszkodni. Hasonló következtetésre jutott például ez a tanulmány.
A munka és az otthoni teendők összeegyeztetése – ami kisgyerekes anyák esetében különösen nehéz lehet – nem csak az anyák munkavállalására, hanem egyebek mellett a gyermekvállalási hajlandóságára is közvetlenül hathat. (Ezt vizsgálja többek között ez vagy ez a tanulmány.) A megfelelő minőségű és árú, helyben elérhető, gyermekek napközbeni ellátását végző intézmények és egyéb megoldások mellett a nagyszülői segítség is fontos lehet.
További könnyítés, ha a házimunka terheinek egy részét leveszik a nő válláról, például az otthoni feladatok egyenlőbb családon belüli megosztásával, vagy külső segítség igénybevételével – számos országban születtek egyébként ez utóbbira ösztönzők, például kedvezőbb adózás formájában.
Nem utolsósorban pedig a rugalmas foglalkoztatás segíthet, ideértve a részmunkaidős állásokat is, hiszen az anya fokozatosan, a számára megfelelő intenzitással térhet vissza a munkaerőpiacra,
amit többek között a napközbeni gyermekellátó intézmények (rövid) nyitvatartása is indokolhat. (Magyar családanyák foglalkoztatásával bővebben például ez a tanulmány foglalkozik.)
Cikkünk első részében a családi bölcsődék relatív áraiba nyertünk bepillantást, jelen cikk pedig az édesanyák részmunkaidős foglalkoztatását mutatja be dióhéjban. Ez annál inkább is releváns, mert egy KSH felmérés szerint ugyan a gyermekgondozás teljes 3 évét otthon tölteni szándékozó nők háromnegyede döntését azzal a nézettel indokolta, hogy kisgyermekének anyja mellett a legjobb, ezzel együtt 14 százalékuk a munkarend és a gyermeknevelés összeegyeztetésének a nehézségét jelölte meg.
Továbbá a válaszadók a legnagyobb arányban (41%) a rugalmasabb munkarendben történő alkalmazást választották, mint azt az intézkedést, amely leginkább támogatná a mihamarabbi munkába való visszatérést.
A dízel teherautókat miért nem tiltják ki?
A közúti teherfuvarozás nagyobb szén-dioxid-kibocsátó, mint a személyautók, ráadásul dízelalapú, mégse kap akkora szabályozói figyelmet. Talán azért, mert ott kevésbé látszik az az alternatíva, ami a személyautóknál a villamosítás vagy a benzin.
Az üvegházhatás enyhítése kapcsán a közlekedési szektor kitüntetett figyelmet kap. Érzésre talán felülreprezentált a klímaváltozásról szóló diskurzusban, tekintve, hogy a közlekedés a globális, emberi tevékenység okozta üvegházhatás csak mintegy 14%-áért felelős. Korábbi blogbejegyzésünkben már foglalkoztunk is a témával, most szeretnénk közelebbről megnézni a teherautók szerepét. A dízelmeghajtás nehezebben váltható le, mint a személyautóknál.
Az áttöréshez a teherfuvarozás esetén még erősebb szabályozói nyomásra vagy még jelentősebb technológiai innovációra lesz szükség.
Európa csatarendbe áll
„Ha a liberálisokkal áll össze, halott vagyok.” Angela Merkel-ről mondta ezt tavaly nyáron Emmanuel Macron, az akkor közeledő német parlamenti választásokkal, az új német kormánykoalíció lehetséges összetételével kapcsolatban.
A francia államfő Európa lendületbe hozását célzó ambiciózus tervei az európai politika alapvető adottságai folytán csak egy szoros német-francia együttműködésben valósulhatnak meg, ez pedig a német liberális párt kormányzati szerepe mellett valóban nehezen lett volna elképzelhető. A német kormánykoalíció végül a vártnál is nehezebben született meg, de a CDU/CSU koalíciós partnere ismét a Macron-tervet lelkesen üdvözlő SPD lett.
Kínai autópiac: itt a növekedés vége
A kereskedelmi háborúról tudjuk, hogy nem kellemes dolog, de azért egy pénteki hír így is eléggé hajmeresztő, a Ford szeptemberi értékesítése Kínában év/év alapon 43 (!) százalékkal zsugorodott. Tarthatnánk ezt egyedi, cégspecifikus esetnek, ha nem jött volna egy másik hír is, amely szerint a teljes kínai autópiac megkezdte a szűkülés fázisát.
Vészesen fogynak a kínai munkáskezek
Több százmillió kínai esik ki a következő évtizedekben a munkaerőpiacról, részben a korábbi évek népesedési politikájának és a társadalom öregedésének köszönhetően. Ebből drágább munkaerő, (bér)infláció és romló vállalati nyereségesség következhet, ezek teljesen új fejezetet nyithatnak a gazdaságtörténetben az elkövetkező évtized(ek)ben.
1979-ben Kínában a népesség túlszaporodásának megakadályozása érdekében bevezették az „egy gyerek” politikát. A program során az állam számos ösztönzővel, adóval és egyéb eszközökkel próbálta rávenni a szülőket arra, hogy pusztán egyetlen gyereket vállaljanak. A fenti intézkedések sikeressége erősen vitatott a szakirodalomban, nehéz ugyanis eldönteni, hogy az egy gyerek politika intézkedései vagy a fejlődő országokra jellemző általános termékenység csökkenés volt-e az elsődleges oka a születésszám csökkenésének.
A program statisztikailag bizonyított mellékhatása lett viszont, a fiúgyermekek arányának megnövekedése. Ez pedig a jövőbeli születésszámra is negatívan hat, azon túl, hogy vélhetően több tízmillió kínai férfi nem fog tudni párt találni magának, legalábbis Kínán belül nem. Mivel nem vagyunk a téma szakértői, így a program sikerességét, mellékhatásait, kudarcait nem célunk részletesen tárgyalni. Ehelyett inkább a látható mellékhatásokra koncentrálnánk.
Száguldanak a marihuána-részvények az amerikai tőzsdén
Nyolc évvel ezelőtt egy barátommal két hetet töltöttünk Új-Kaledóniában. A csendes-óceáni szigetcsoport még mindig francia fennhatóság alatt áll, de mellettük egyfajta kettős rendszerben a helyi törzsfőnökök is gyakorolják a hatalmat. Maré 400 négyzetkilométer nagyságú szigetén körülbelül 6000 ember él, akiknek a 98 százaléka kanak bennszülött. A szigeten évente körülbelül 3000 turista fordul meg, területileg nyolc törzsfőnök illetve az egész sziget nagyfőnöke osztja az igazságot.
A szigeten töltött három napunk alatt egy törzsfőnökkel elköltött reggeli mellett Johnnal, az angol madárkutatóval történt találkozásunk volt a legkomolyabb és egyben a legszürreálisabb élményünk. John akkoriban már négy éve kutatott Marén egy különleges madárfajt. Ennyi idő alatt szinte teljesen integrálódott a lokális társadalomba, még egy ideig a helyi törzsfőnök lányával is együtt járt. Szájtátva hallgattuk a történeteit, ami közül az egyik legérdekesebb dolog az volt, hogy a helyszínen a marihuána egyfajta második fizetőeszközként működött a csendes-óceáni frank mellett.
Tanultak-e a közgazdászok a válságból?
A vita jelenlegi állásáról képet ad az Oxford Review of Economic Policy tavaszi-nyári különszáma.
Abban konszenzus van, hogy a válság előtti közgazdaságtan főárama nagyon benézett valamit, és emiatt meg kell újulnia. Abban viszont nincs egyetértés, hogy vajon ez a megújulás bekövetkezett, vagy legalábbis elkezdődött-e. Vannak, akik amellett érvelnek, hogy az új mainstream figyelme a korábban elhanyagolt, de a válság során felértékelődött témák (egyenlőtlenség, pénzügyi piaci tökéletlenségek stb.) felé fordult. Mások viszont 10 évvel a válság kirobbanása után is a tudomány gyökeres reformját sürgetik.
Most akkor hány orvos van?
Sokat beszél mostanában az ország az orvoshiányról. Az egyik oldal a tapasztalatok alapján a világvégét emlegetve, miközben a másik oldal a számokra hivatkozik, hiszen „soha nem dolgozott ennyi orvos Magyarországon”. És valóban, első ránézésre nincs is probléma a számokkal.
2010 óta az egészségügyben dolgozó orvosok száma a korábbi csökkenés-stagnálás után inkább nőni látszik a KSH adatai alapján. Ez még látványosabb, ha az egy főre jutó orvosok számát nézzük, hiszen az ország lakossága sajnálatos módon csökken. Akkor hol itt a probléma?
Hol, mit nyújt az iskola?
Itt a szeptember, több mint 700 ezer gyerek hallgatja szüleivel és tanáraival, ahogy az igazgató megnyitja a tanévet. A nyári szünet élményeivel feltöltődve, picit álmosan állnak, érzik, hogy elkerülhetetlenül visszaáll a szokásos rutin, amiben a vekker és az iskolacsengő határozza meg a napok ritmusát. Közben talán elmerengenek, milyen lesz a következő év, mit kíván tőlük, mit ad nekik majd ez az egész. Milyen is lesz majd egyszer, ha felnőnek és nem lesz évnyitó és becsöngetés.
Ahány gyerek, ahány hely, annyi különböző történet – azonban az adatokat böngészve masszív és elgondolkoztató különbségeket találunk járás és járás között abban, hogy hol mire tanít meg, milyen lehetőségeket nyit meg az iskola. Az Összkép idei tanévnyitó cikke az egyes járások kompetencia eredményeit hasonlítja össze.
Miért nem vállal munkát a magyar kisgyerekes anya?
Nemzetközi viszonylatban a kisgyermekes anyák munkavállalása Magyarországon (13% 2014-ben) kiugróan alacsony, mind az OECD átlagához (53%), mind a szomszédos országok átlagához (56%) viszonyítva (1. ábra).
Az OECD legfrissebb keresztmetszeti adatai 2014-esek, ezeket használjuk. 0-2 éves korú gyermekkel rendelkező 15-64 éves nők foglalkoztatási aránya. Szomszédos országok átlaga nem súlyozott. Jelen cikk nem kíván állást foglalni abban a kérdésben, hogy mi a kisgyermekes anyák foglalkoztatásának optimális mértéke, csupán a nemzetközi átlagtól való eltérés okait feszegeti.
Ennek számos oka lehet, szerepe lehet például a kulturális különbségeknek vagy az állami családtámogatási rendszereknek is, de nemzetközi összehasonlításokban gyakran szokás a gyermekek napközbeni ellátását végző rendszerek hozzáférhetőségét és költségét is vizsgálni.
Elkerülhetetlen a jelentős nyugdíjreform
A magyar nyugdíjrendszer körül jelenleg nyugalom honol.
- A nyugdíjkorhatár ütemesen növekszik (2019-ben már 64, és 2022-re pedig 65 év lesz), és senki nem mehet a korhatár elérése előtt nyugdíjba; kivéve, ha nő és a jogviszonya elérte a bűvös 40 évet (Nők40).
- A szociális hozzájárulási adó (helyesen: munkáltatói járulék) kulcsa meredeken csökken: a 2016-os 27 százalékos értékről 2018-ban 19,5 százalékra csökkent, és megfelelő bruttóbér-növekedés esetén 2021-ben már csak 13,5 százalék lesz.
- Egyelőre olyan gyorsan nőnek reálértékben a bérek, hogy a kiesés pótolható: 2015-ről 2018-ra 28 százalékkal nőtt az átlagos bruttó (és nettó) reálkereset.
- Állítólag még az sem rendíti meg a nyugdíjrendszer egyenlegét, hogy egyre többen dolgoznak külföldön, és nem az itthoni, hanem az ottani rendszerbe fizetnek tb-járulékot. (Enyhe vigasz, hogy 30–40 év múlva onnan kapják majd a nyugdíjuk és időskori egészségügyi ellátásuk zömét.)
Ebben az írásban azt szeretném tisztázni, hogy az itt lefestett kép közel sem ilyen rózsás; sőt
olyan feszültségek jellemzik a magyar nyugdíjrendszert, amelyek már középtávon megoldást kívánnak.
Önvezető forradalom: senki sem tud majd elugrani előle?
Amikor gimnazisták voltunk és valakit nem akartunk, hogy velünk jöjjön az estébe, elég volt azt mondani neki, hogy a Nyugatinál, az óránál találkozunk és helyette a Deák térre menni. A probléma megoldódott és félreértéssel magyaráztuk az egészet. Amióta mobiltelefonok vannak, azóta ez nem működik, hiszen nincs is szükség előre megszervezni egy randevút. Ebben az esetben a tervezés szükségtelensége és az őszinteség vagy rosszabb bulik közül választás mind a mobiltelefon következményeiként foghatók fel – amelyekre egészen biztosan nem gondolt a Motorola mérnöke, amikor 1973-ban először telefonált egy kézben tartható eszközről.
Közeleg a tél
Az utóbbi időszakban pénzügyi szakértők és közgazdászok szájából is gyakori nyilatkozat, hogy újabb válsággal nézhet szembe a globális gazdaság. Számos hazai és külföldi piaci szereplő, például Mark Mobius mellett Matolcsy György is beszélt erről.
Európai bankrendszer: a műtét sikerült, a beteg meghalt
A 2008-2009-es gazdasági világválság kialakulásában jelentős szerepet játszott a bankszektor. Lehet ezért a bankokat, a szabályozókat, az államot, a jegybankokat és a felelőtlen hitelfelvevőket is hibáztatni, de az okok és okozatok helyett most inkább a reakciókra és a következményekre koncentrálnánk.
A bankrendszer válságára adott reakciók az USA-ban és az EU-ban eltérően alakultak. A Lehmann Brothers 2008 szeptemberi csődje után néhány héttel az USA elfogadta a TARP nevű programot (Troubled Asset Relief Program), amelynek keretében villámgyorsan és kötelező módon újratőkésítették az amerikai nagybankokat. Nem kevés volt a tét, hiszen egy csőd szélén lévő bankrendszerrel nehéz bármilyen válságból kikecmeregni. Ráadásul a Lehman csődje után kialakult bizalmi válságot is csak így lehetett gyorsan kezelni.
Legyőzhetetlen technológiai részvények?
Mielőtt belevágnánk a kihívásokba, melyekkel a FANG-részvényeknek várhatóan szembe kell nézniük, először röviden pár szó arról, hogy mitől is ilyen sikeresek ezek a vállalatok és miért tudtak sorozatosan pozitív meglepetést okozni a befektetők számára. Az egyik közös pont, hogy hagyományos iparágakat forradalmasítva tudtak jelentős piaci részesedést szerezni egy új technológia bevezetésével.
A Google és a Facebook a bevételeinek nagy részét online marketingből szerzi, a Netflix gyakorlatilag internetes videotékaként működik, míg az Amazon az online kereskedelemben tört vezető szerepre, igaz, profitjának nagy része egyelőre felhőalapú szolgáltatásaiból jön. A technológia lehetővé tette, hogy ezek a vállalatok nulla, vagy alacsony változó költség mellett tudjanak újabb és újabb felhasználókra szert tenni, ma pedig már több százmilliós vagy milliárdos felhasználói bázissal rendelkeznek.
A széles felhasználóbázis, illetve az a rengeteg adat, amit a felhasználókról gyűjtenek, további lehetőségeket teremt: várhatóan olyan újabb piacokra ad belépési lehetőséget, melyekről nem is gondoltuk volna, hogy új szereplőnek valaha esélye lehet betörni. Erre szolgál példaként az egészségügyi szolgáltatások vagy az önvezető autók piaca is: előbbibe az Amazon, utóbbiba a Google próbál betörni.
INA, te drága
Az INA bejelentette, hogy a horvát kormány kérésére hozzájárult egy, az INA alapos átvilágítását célzó projekttel kapcsolatos specifikus adatszoba felállításához. A hír csupán ráerősített arra a hetek óta terjedő szóbeszédre, miszerint új érdeklődő akadt a Mol 49,08 százaléknyi részvénycsomagjára az INA-ban.
Ezúttal a régióban nem kifejezetten aktív és ismert Castleton Commodities Int. váratlan felbukkanásáról szólnak a hírek. Az észak-amerikai cég a teljes energetikai értéklánc mentén törekszik piaci pozíciókat felvenni, a termeléstől kezdve a tároláson és szállításon át egészen a kereskedelemig bezárólag. A vállalat szándékai a jelek szerint komolyak, legalábbis erre utal, hogy a felek érdemesnek tartották kinyitni az adatszobát – már ha a két dolog összefügg egyáltalán.
Kína már nem akar a világ szemétlerakója lenni
2018. január 1-jén életbe lépett szabályozás szerint Kínába 24 hulladékcsoport behozatalát tiltották meg az ún. yang laji – „idegén szemét” csökkentése érdekében. Az érintett termékek a műanyagok mellett fémeket, sőt papírhulladékot is tartalmaztak.
A változtatás oka egyértelműnek látszik: a világ hulladéklerakójának lenni egy bizonyos ponton túl már inkább hátrányos. hiszen az egyre növekvő hulladékmennyiség jelentős részét már Kínában sem tudták újrahasznosítani.
Ráadásul a Kína fejlettebb részein felfutó fogyasztás egyre inkább elegendő hulladékot szolgáltat az újrahasznosításra az import nélkül is, amire már nem maradt kapacitás.
Rovataink a Facebookon