Elképesztő kis mikrosztori került fel a Járókelők.hu oldalára: a Rottenbiller utcában egy fél háztömb hosszúságban parkolónak használnak egy kerékpársávot. Olyan szinten tele van kocsikkal, hogy még a jászais szuperbuheránál emlegetett örökzöld kaszkadőrvideós módszert sem lehetne alkalmazni velük szemben, mert itt nem egy-egy akadály van a sávban, hanem gyakorlatilag csak tenyérnyi foltok látszanak az egész bringás útszakaszból.
Pedig több tábla és útburkolati jel is figyelmeztet, hogy megállni és parkolni tilos, ráadásul arra is, hogy ez egy kerékpársáv.
Amint a bejelentő is megjegyzi, a legnagyobb probléma az, hogy a szabályosan erre közlekedő kerékpárosok kénytelenek a gépkocsiforgalommal szemben menni az úton, ami elég balesetveszélyes.
Az egyik kommentelő szerint a néhány tízméternyi gyaloglásra képtelen gyerekeiket várják az iskola előtt a szülők, akik bár bekapcsolják a vészvillogót, attól még balesetveszélyes helyzetet teremtenek. A Járókelők elküldte a bejelentést az illetékeseknek, ha kiderül valami, természetesen frissítjük a posztot.
A színes tűzfalak és aluljárófestések után végre az unalmas járdákat is feldobják a fővárosban. A Jászain egyből egy absztrakt alkotással indítottak. A Velvet szúrta ki, igaz ők azt hitték egy új bringás felfestés.
Igen, igen, persze tudom, hogy a kerékpár közlekedési eszköz és az úttesten a helye az autók mellett, de engem egyáltalán nem lepett meg a Ryerson Egyetem most közzétett kutatása, mely szerint igazán csak a védett kerékpáros infra csinál kedvet a bringázáshoz.
Persze mielőtt mindenki felhördülne, ne feledjük, az épített elemekkel elkülönített út vagy sáv tényleg csak az igazán nagy forgalmú utaknál fontos (mint amilyen mondjuk most épül Londonban), a kis utcákban a forgalomcsillapítással lehet fellendíteni a kerékpározást, ott legfeljebb a pénzköltésre jó a kerékpárút-építés.
Biztos köztetek is van olyan, de az ismerőseitek közt egész biztos akad, akit azért nem kerékpározik a városban, mert fél a túl nagy autóforgalomtól. Vagyis, ha azt szeretnénk, hogy ezek az emberek is bringára üljenek, akkor bizony védett utakat kell kialakítani nekik, legalábbis a kanadai elemzés szerint.
Toronto valamivel nagyobb mint Budapest, de nem sokkal, 2,66 millióan lakják. 2012-ben az egyik nagy belvárosi sugárútján 2,4 kilométer hosszan védett közlekedési vonalat építettek ki. Persze minden város más és más, de ha itthoni hasonlatot keresnénk, akkor nagyjából olyan, mintha
Korábban ott sem volt még ilyen hosszú bringaút egy sugárúton sem, szóval kíváncsian várták, mi lesz az eredménye. Arra senki sem számított, hogy
A rothadó nyugati kapitalisták még nem tudják, hogy kell közlekedést szervezni, így Londonban most három hatalmas bringasztráda tervét jelentette be a konzervatív párti főpolgármester, Boris Johnson.
Nem csak egyszerű felfestésekről vagy leválasztásokról van szó, hanem helyenként elég komoly infrastruktúra-fejlesztésről. A legfontosabb ezek közül a legendás A40 Westway felüljáró átalakítása. Az épp a napokban emlegetett TfL (a Transport for London, mely olyan mint a BKK volt nálunk néhány héttel ezelőttig, vagyis egy szervezet, mely a főváros komplex közlekedéséért felel) már konzultációt is indított a fejlesztésről.
Ezt az autópálya-bekötőt még 1970-ben adták át és azóta elég ikonikus hely lett, jobbnál jobb zenekarok (Jam, Clash, Blur stb.) énekelték meg dalaikban. Boris Johnson már pár éve belengette, hogy egy részét a bringaforgalomnak adják át, és ezt nem további bővítéssel, hanem a gépkocsiforgalom visszaszorításával érik majd el.
A biciklisták száma hamarosan meghaladja az autósokét csúcsidőben London belvárosában, írja a BBC. Az autósok száma a 2000-ben mért 137 ezerről 2014-re 64 ezerre csökkent, miközben a kerékpárosok száma 12 ezerről 36 ezerre nőtt. A Transport for London szerint ezek a trendek minden fejlett nagyvárosban megfigyelhetők.
A törvények általában a gyengébbet védik, de úgy tűnik, ez a trend most brutálisan megfordulni látszik az Egyesült Államok egyik államában, Dél-Dakotában. – írja a bicycling.com.
Az új szabályozás szerint a forgalomcsillapított övezeteken kívül, ha nincs legalább 3 láb (úgy 90 centi) széles leállósáv az úttest szélén, akkor
Az külön nyalánkság, hogy ahol nincs leállósáv, azokon az utakon egyszerűen megtiltanák a kerékpározást.
Persze túl azon, hogy a tervezett jogszabály marhaság, még slendriánul is van megfogalmazva, mert mi van akkor, ha egy bringást egy másik bringás előz meg? A lassabbnak akkor is le kell szállnia és udvariasan megvárni a másikat? Na és mi van akkor, ha egy traktort előz meg egy kerékpáros?
Nem ez azonban az egyetlen állam, ahol megkergültek a döntéshozók.
Az orvosi vizsgálatokon már túl van, munkája mellett így aktívan készülhet újabb nagy útjára Cseuz László. A 72 éves egykori testnevelő tanár Barcelona óta egyetlen nyári olimpiát sem hagyott ki, és júliusban Rióba is elindul. Ez lesz a hetedik olimpia, ahova biciklivel megy, Dél-Amerika pedig az ötödik kontinens, ahol tekerni fog. A favelláktól még ő is tart, de féltették már eleget. Azt mondja, innen is egyben hazajön majd.
Mégis mit csinálnék, ha nem dolgozhatnék? Sportolnék napi két-három órát, olvasgatnék még ennyit és utána?
– vázolja Cseuz László, milyen keserves lenne számára a nyugdíjas lét, ha nem kapta volna meg a sportreferensi állást Pécelen bő két éve. A tizenötezres városban érkezése óta egymást érik a különféle diáksportversenyek; megszállott munkamoráljának hála, jó lehet ma sportkedvelő péceli iskolásnak lenni. Négy évtizednyi tanári pálya után kicsit sem enyhült lelkesedése, pedig nemrég még úgy tűnt, sehol sincs számára hely.
Ha valaki ennyire lankás oldalú házat tervez, annak számolnia kell azzal, hogy ott előbb utóbb le fog csúszkálni valaki (vesd össze még Rákóczi téri metrómegálló):
A Terrazas del Portezuelo Argentínában, San Luis városában van, és eredetileg persze nem bringapályának, hanem kormányhivatalnak tervezték, ökológiailag amúgy teljesen fenntartható állítólag. Na de ne csodálkozzunk, eredetileg a bevásárlóközpontok mozgólépcsőit sem bringázásra tervezték.
Nem is olyan rég volt egy kis poszt az Eger-patak mellett húzódó bringaútról, hogy a rakpartfalból feltört források csörgedeznek keresztbe rajta. Bár nem túl biztató jelek, nekem ezzel együtt tetszett az új kerékpárút – legalábbis képek alapján –, ezért arra kértelek benneteket, hogy aki kipróbálta, írja meg, milyen a valóságban.
István így is tett. Mint leveléből kiderült, az ötlet neki is tetszett, van azonban egy izé, szépséghibája, amelyet azonban akár ki is lehet javítani. Át is adjuk neki a szót.
Budapesten óriási változások zajlanak, és bár nem mindig építenek könnyen használható kerékpárutakat és sávokat, a szándék egyértelmű. Ha Szentendréig tekerünk, még jobban értékelni fogjuk a fővárosi folyamatokat, ott ugyanis még mindig olyan a helyzet, mintha a hetvenes években járnánk. A Közútkezelő fél a balesetektől, ezért riasztja el a bringásokat?
A cím persze hatásvadász, hiszen Szentendrén igenis lehet kerékpározni. Csakhogy olyan korlátozásokkal, nyakatekert kerülőkkel, szinte biciklizhetetlen utcákra kényszerítve, hogy elveszi az ember kedvét.
Aki Pestről kerekezik, és simán elsuhant a Nagykörúton, átment a Lánchídon, egészen a békásmegyeri városhatárig legálisan végighajtott a négysávos Szentendrei úton, ahol pedig 70 km/óra a megengedett sebesség, döbbenten tapasztalja, hogy ugyanennek az útnak a szintén négysávos folytatásán, Szentendre területén, már tilos. Holott szélesebb az út, és 50 a limit. Hogyan jusson el olyan turisztikai célponthoz, mint a Skanzen, vagy a Pilis felé, a papréti úthoz, Pilisszentlászlóhoz, a Dömörkapuhoz?
Elég látványosnak ígérkezik az a bringás rendezvény, amit február 6-án tartanak az Árkád bevásárlóközpontban DOWNMALL @ ÁRKÁD névvel. A szokatlan helyszínen MTB és BMX verseny is lesz, de a legizgalmasabbnak a Downmall Race ígérkezik. A versenysorozat 4. állomása a budapesti. És hogy miről is van szó? Hát erről!
Milyen lehet bringázni az ÁRKÁD Budapestben? Ilyen!
Közzétette: Kerékagy – 2016. január 24.
Hétfőn csőtörés volt Szegeden a Csongrádi sugárúton, azonban egy szerencsétlenül járt kerékpárost elnyelt egy 2,5-3 méteres vízzel telt lyuk. Mint a 41 éves Zahorán Róbert a Délmagyarnak elmondta,
negyed 7 felé értem a Diófához, láttam, hogy az út jobb oldalán sok víz van, ezért a kerékpárút bal, száraz oldalán tekertem. Ahogy a vízfolyás mellé értem, megbillent a beton és befordított a gödörbe.
A férfi segítségére sietett egy fiatal nő, de elküldte, mert attól félt, hogy ő is elmerül.
Örök vesszőparipám a kiegészítő városi közlekedési eszköz. Ezek azok a gépek, amelyeket a parkolónál kikapunk az autó csomagtartójából, majd elhajtunk velük 1,5-2 kilométert a munkahelyünkig, ahol az íróasztal alatt pihen délután négyig. Az autót persze tetszőlegesen behelyettesíthetik az 1-es villamossal, a 3-as metróval, vagy ami tetszik, a lényeg, hogy guruljunk könnyen, gyorsan, kényelmesen.
Volt már a kezem közt néhány ígéretes darab. Például a Bird One Wheel , amely hiába bírt 8 kilométert, és hiába küzdött derekasan az úthibákkal, az egy szem keréken gurulás igényel némi gyakorlatot, így nem mindenkinek ajánlom. Vagy a Hoverboard : mindennél szórakoztatóbb kreténség, de inkább játék, mint valódi közlekedési eszköz, hiszen a kis hasmagasság és az apró kerekek miatt csak komoly kompromisszumok árán használható. A Futurer Urban Booster viszont újat hozott.
Ó Eger! Már többször is esett róla szó itt a Kerékagyon, a kerékpárúton hajtó autósoktól (akiket szerencsére sikerült kiszorítani azóta), a lemaradt aszfaltig. Na de ne legyünk negatívak: ne feledkezzünk meg az ország első világító bringaútjáról sem, ami szintén Egerben van!
Most megint egy kerékpáros hír jött szembe az Egri Ügyek oldalán. Mint írják a patakmederben futó bringautat mostanában több helyen is patakocskák keresztezik, mert a partfalban apró források törtek fel.
Igaz, hogy szélárnyékban, az autók légörvényét kihasználva, meg mindenféle speckó trükkökkel több száz kilométer per órás sebességet is el lehet érni, de azért ez is nagyon szép teljesítmény ettől az ismeretlen sportembertől. Ő úgy gondolta, jó ötlet rátapadni Barcelonában erre a buszra és követni 80 km/h-val egy olyan úton, ahová amúgy behajtani is tilos kerékpárral.
Nem tudom a katalán közlekedés és az utak minősége mennyire kiszámítható, de talán nem a közúton kellene orosz rulettezni.
[via local]
Az Indexen már többször is írtunk a Menjek/Maradjak című filmsorozatról, mely a külföldön élő magyarok sorsát követi végig. New York és London után most Hollandia (közelebbről Hága, Amszterdam, Rotterdam) a következik, itt a trélere:
S hogy mi köze ennek az egésznek a Kerékagyhoz?
Az ezen a héten zajló Las Vegas-i Consumer Electronics Show (CES) a bringásoknak is tartogatott néhány érdekességet. A Garmin például napszemüvegre erősíthető head up displayt és hozzá tartozó kiegészítőket adna a bringásokra, a Bell pedig egy 360 fokos látószögű kamerát.
(Forgatásunk után jött a hír, hogy az olcsóbb verziókat rossz minőségű akkumulátorral adják el, ami nagy igénybevételnél kigyulladhat. Tájékozódjon az adott modellről, mielőtt megrendeli!)
Elég nagy visszhangja lett a Kerékagyon a holland süllyedőoszlopos sztorinak, amikor is egy vidéki út közepén helyeztek ki egyet pusztán forgalomlassítás céljából. Ám a Bicycle Dutch eredeti posztjában egy klassz videó is szerepelt, melyben egy másik, legalább ilyen érdekes helyi megoldást is bemutattak.
Budapesten is vannak olyan utak, amelyekben az autósok egy irányban haladhatnak, a kerékpárosok pedig kettőbe. Ezek jellemzően olyan régi utcák, amelyek a szélességük miatt lettek egyirányúak: két autó ugyanis nem fér el bennük egymás mellett, egy autó és egy kerékpár viszont simán! Akkor meg miért ne nyitnánk meg a bringásoknak?
Hollandiában viszont másként gondolkodnak. Ott vadonatúj infrákat építenek úgy, hogy szándékosan csak egy irányba lehessen rajta haladni autóval, kerékpárral viszont erre is, arra is.
A legszebb az egészben, hogy a gépkocsiforgalom iránya nem fix, hanem váltakozik.
Kis teljesítményű elektromos biciklivel közlekedett Törökszentmiklóson a 68 éves Sáros Imre, amikor megszondáztatták a rendőrök. Mivel a szonda elszíneződött, feljelentették, a bíróság pedig pénzbüntetésre és jogosítványbevonásra ítélte - írta a Bors.
A lapnak Sáros Imre azzal magyarázta a történteket, hogy október 20-án ismerősök jöttek hozzá, hoztak egy üveg cseh sört, amiből ő is ivott. Később azonban el kellett mennie. Nem ült autóba, éppen az elfogyasztott ital miatt, hanem az elektromos biciklijére szállt.
Útközben megállítottak a rendőrök, megfújattak velem egy szondát, ami elszíneződött. Azt mondták, feljelentenek, de hogy mi lehet ennek a következménye, azt ők maguk sem tudták.
Nem is olyan rég volt egy remek összeállítás a Bicycle Dutch blogon a süllyedő oszlopokról, és hogy azokat hogyan alkalmazzák Hollandiában. A lényeg, hogy ezekkel zsákutcákká alakítják a városi mellékúthálózat elemeit, így megszűnik az átmenő forgalom. Csak az megy autóval az ilyen utcába, akinek ott van dolga.
A kerékpárok persze simán átférnek, akiknek pedig tényleg fontos, hogy áthaladhassanak rajta (mondjuk mentők vagy a városi buszok), azoknak a jeleit felismeri a bója, és magától átengedi őket.
Ebben eddig nem sok újdonság van, ilyesmivel Budapesten is találkozni, még ha nem is olyan rendszerbe szervezve, mint a hollandoknál. Ami igazán különleges volt számomra, az ez a látszólag a semmi közepére telepített példány. Egy kis forgalmú országút Hertogenbosch közelében, ahol nincs se kereszteződés, se zebra.
A Magyar Kerékpárosklub december 23-án elhunyt örökös elnöke, László János tiszteletére rendezett kerékpáros megemlékezést Budapesten. A Városháza parkban is százak gyűltek össze, majd mindannyian eltekertek a Magyar Kerékpárosklub irodájához.
A megemlékezők egy nagy kört tettek a fővárosban. Az emlékezők Budapest olyan pontjait érintették, ahol László János munkájának köszönhetően ma új kerékpáros közlekedők találhatóak.
László János 2015. december 23-án hosszú, súlyos betegség után, 66 éves korában halt meg.
December 23-án hunyt el László János, a Magyar Kerékpárosklub örökös elnöke. Barátai és ismerősei budapesti emléktekerést szerveztek, hogy megemlékezzenek arról a munkáról, amellyel János nem csak az ország egyik legnagyobb civil szervezetét építette fel, hanem amelynek örökségét ma már tízezrek által biciklizett utcák és belakott közösségi terek őrzik.
A csöndes bringázás 2016. január 3-án vasárnap 14:00 órakor indul a Városháza parkból a Bubi állomástól, és kb. másfél órát tart. A menet végighalad a város több olyan pontján, ami János örökségére emlékeztet. A tekerés nem demonstráció, így nem lezárt útvonalon, hanem a piros lámpák betartásával halad. Az esemény itt található a Facebookon.
Ezzel most sokan nem fognak egyetérteni, de szerintem a hegyi bringa a kerékpársport eszenciája. Itt egyesül minden, amiért biciklire ülünk, és itt valósul meg a legjobban a cél, amire a bringát kitalálták. Több ez, mint távolságok leküzdése, hiszen már csak a szilárd útburkolat elhagyása magával hozza a felfedezést, és az erdő kétszer sosem lesz ugyanolyan. Mindegy, hogy az ember a háza mögötti dombra teker fel, vagy a Mátrának vág neki, ahogy az sem számít, hogy vaktában megy, vagy az ezerszer végigtekert ösvényen hajt. Aki egyszer kipróbálja, többé nem akarja abbahagyni.
A hegyen való bringázásnál nem áll a tétel, hogy bármi megteszi, ha elég lelkesek vagyunk. Minden kategóriában van egy árszint, amelyet el kell érnünk, ha megbízható gépet akarunk. Városi, általános felhasználásra szánt gépeknél ez valahol 60-70 ezer forint körül mozgott, a mountain bike-ok kategóriájában viszont újonnan 100-120 ezer környékén kaphatók azok, amelyek már megfelelnek a hobbizáshoz.
Ezúttal nem hagyományos összehasonlító tesztet készítettünk. Kértünk egy egyszerűbb gépet 116 ezer forintért, és kértünk egy valamivel jobban felszereltet, 135-ért. Már ez a 19 ezer forintnyi különbség is lényeges eltéréseket hoz magával, de vajon valóban jobb a drágább?
Hosszú, súlyos betegség után, 66 éves korában meghalt László János a Magyar Kerékpárosklub egykori elnöke, aki rengeteget dolgozott és harcolt azért, hogy Budapest bringázható várossá váljon. Nélküle ma aligha tartana itt a város.
Karácsonyra a kerékpárosoknak is rengetegféle érdekes és hasznos ajándékot vehetünk. Alapvetően kétféle irányban indulhatunk el. Veszünk bármit, ami éppen akciós, vagy megpróbáljuk továbbfejleszteni a szeretett személy felszereléseit, azaz végiggondoljuk, mi az, ami fejlődést jelenthet adott termékkörön belül és hálásan emlékezik majd vissza ajándékozásunkra. Most az utóbbi logikát követve próbálunk ötleteket adni karácsonyi bringás ajándékvásárláshoz.
Már annyi béna bicikliútról írtunk az elmúlt hetekben Budapesttől Körmendig, Egertől Szombathelyig, hogy kifejezetten üdítőnek hatott, amikor egy kedves olvasónk azzal kezdte a levelét, hogy
Nagykálló és Biri között elkészült a bringaút. Elég jó lett, kellett is.
A képeken tényleg jónak is tűnt az út, vagyis hát igazából semmi különöset nem láttam rajta, ám ő így folytatta:
Viszont egy szakaszon fenyőket ültettek mellé. El lehet gondolkodni, hogy ha ezek megnőnek mennyire fognak belógni az útra. Ez kb. 2-300 métert érint. A többi szakaszon facsemeték vannak. Ez miért jó, nem tudom.
Tarlós István tegnapi bejelentései közül alighanem a 3-as metróra költött összegek ragadták meg a legtöbb ember figyelmét, de elhangzott azért ott egy-két fontos dolog a kerékpározással kapcsolatban is. A Magyar Kerékpárosklub mai közleményében sorra vette az elhangzott állításokat, terveket. Szerintük a főpolgármester
a kerékpárt nem tekintik közlekedési eszköznek
és "a Demszky-korszakba kívánja visszafordítani a régióban egyedülálló biciklis fejlődést". A közlemény legfontosabb állításait alább olvashatjátok, a témával kapcsolatban elküldtük kérdéseinket a BKK-nak, ha megjöttek, természetesen kiposztoljuk azokat is.
Rovataink a Facebookon