Télen mindig kihűl a német-magyar viszony

A legváratlanabb helyről kapott ütést a héten a Fidesz. Kövér László, a parlament elnöke Bajorországban járt, ahol a kereszténydemokrata pártszövetség jobboldalibb fele, a CSU az úr. Bajorország az elmúlt években mindig, mindenben kiállt Orbánék mellett, de most a helyi parlament természetesen CSU-s elnöke se fogadta Kövért az alaptörvény módosítása miatt.

Ez új mélypontot jelent a német-magyar viszonyban. Mert Bajorországgal szemben Németország már az elmúlt években is hangoztatta aggályait.

Az első összetűzés gazdaságpolitikai volt. Orbán a választások után megpróbálta kijárni Brüsszelben, hogy a költségvetés hiánya nagyobb lehessen az uniós elvárásnál. Kudarcot vallott, azóta állítja a kormány, hogy Bajnai hatalmas hiányt hagyott maga után. Orbán találkozója az uniós vezetőkkel és Angela Merkellel az Economist szerint „langyos” volt, ami meglepő, mert egy európai pártcsaládba tartoznak amúgy.

Még volt remény

De az első időkben még volt remény. Amikor a kormány mindenféle feltételekhez kötötte a szociális segélyek kiutalását, Németországban is ez volt a téma. És a kormányzó kereszténydemokraták frakcióvezetője ugyanazzal érvelt, mint itthon Orbánék: aki a gyermekei után segélyt kap, annak kötelessége iskolába járatni őket. De a kegyelmi állapot nem tartott sokáig. Az első igazán nagy vihart a médiatörvény első tervezete robbantotta ki. Merkel 2010 karácsonya előtt pár nappal figyelmeztette először Magyarországot arra, hogy a médiatörvény tervezete sértheti a jogállamiság elveit. Egy EP-képviselő honfitársa pedig azt is megkérdőjelezte, hogy Magyarország egyáltalán alkalmas-e az EU soros elnöki posztjának a betöltésére. Magyarország 2011 első fél évében lehetett az EU elnöke.

Ugyanezen a napon derült ki, hogy az Európai Bizottság vizsgálatot kezdett a médiatörvény ügyében.

Az EU-elnökség átvételének a napján a brit Observer ronda kis államnak nevezte Magyarországot. A lap megdicsérte Angela Merkelt, amiért tiltakozott, bár szerintük a kancellár és az EU-elnökség vágya valójában a béke látszatának fenntartása volt. Ekkor írt a nagy tekintélyű Der Spiegel is a médiatörvény tervezetéről, amit az újságírók megregulázásaként értékelt. Az EU-elnökséggel járó megnövekedett figyelem hatására hirtelen sok újságcikk kezdett foglalkozni Magyarországgal – ezt értelmezték át Orbánék az ország elleni összehangolt támadásnak.

Merkel: Magyarországnak igazodnia kell

A következő csörte gazdasági jellegű volt, a német érdekeltségeket sértő gazdaságpolitikai intézkedés ellen Merkel személyesen is felszólalt. Igaz, Schmitt Pál szerint, aki akkor még köztársasági elnök volt, valójában megértette a magyar szándékot. De ismét csak januárban hűlt ki igazán a viszony. Újév napján hatályba lépett Magyarország új alaptörvénye, médiatörvénye, vitában álltunk a világgal a bírák nyugdíjazása miatt is. Január 6-án még az is felmerült, hogy országunk még a Merkel-Sarkozy csúcs témájává is válhat.

Az Európai Bizottságban elkezdték vizsgálni a kötelességszegési eljárás lehetőségét, ez már magát Merkelt is nyilatkozatra sarkallta. „Magyarországnak természetesen igazodnia kell” – üzente. A világsajtó újra Magyarországtól volt hangos. Másodjára is beleléptünk abba a folyóba, amibe most márciusban harmadjára is sikerült.

A beindult kötelességszegési eljárások hatására a kormány hátrálni kezdett. Februárban Martonyi külügyminiszter már arról beszélt Guido Westerwelle német külügyminiszterrel, hogy „Magyarország hallgat a barátaira”. Ez még nem nyugtatta meg a német kormányt. Egy februári parlamenti interpellációra adott márciusi írásbeli válaszból kiderült, hogy Angela Merkel kancellár aggódott a magyarországi fejlemények miatt. Az aggodalmakat alkotmánybírósági jogkör korlátozása, a választási rendszer és az egyházügyi törvény váltotta ki.

A kötelességszegési eljárások lezárása és a vitatott rendelkezések eu-konformmá tétele után enyhült Orbán megítélése. Már amennyiben nem ő volt a mumus, csak az analógia az új mumushoz. Ekkor egy másik Viktor, a román kormányfő Ponta tartotta izgalomban Európát és adott okot az összehasonlítgatásra. De októberben már újra a magyar sajtószabadság és a demokrácia helyzete volt a téma. Orbán októberben látogatott Berlinbe, ahol az előzetes várakozások szerint fejmosás várta. Erre utalt legalábbis Merkel mondata, miszerint „akinek kétharmados többsége van, mindig tudnia kell, hogy a kétharmados többséggel nagy demokratikus felelősség is együtt jár azokkal szemben, akik kisebbségben vannak”.

Kíméletes volt

De ebből végül semmi sem lett. Merkel nem bántotta Orbánt, akivel elmondása szerint nyíltan beszéltek a gazdaságpolitikáról, a választójogról és a média szabályozásáról, ez pedig segített neki megérteni a magyarországi folyamatokat.

Legutóbb kedden, az alaptörvény módosításának másnapján volt magyar-német csúcstalálkozó. Merkel ezen ismét kíméletes volt, politikai kérdésekről a hivatalos beszámolók szerint nem esett szó találkozóján Áder Jánossal. Merkel ugyan kiszámíthatóbb gazdasági környezet kialakítását kérte, de a magyar-német gazdasági kapcsolatok kedvező alakulásáról is beszélt.

Ugyanezen a napon a kormányzó CDU bajorországi szövetségese, a CSU bajor parlamenti elnöke nem fogadta Kövér Lászlót.