Zárt ajtók mögött Budapest első áruháza, a Párisi Nagy Áruház
Az Andrássy úti áruház története alapvetően jól ismert, de a pompás épület jelenlegi hányattatott sorsa miatt mindenképp sorozatunkba kívánkozik. Különösen annak fényében, hogy legutóbb még egy lendületes, ígéretes újrakezdésről lehetett olvasni a sajtóban. A Tiba Építész Stúdió által végzett magas színvonalú felújítással az Építészfórumon is részletesen foglalkoztak.
1911. március 3-án délelőtt 11 órakor mutatta be a szakmai közönség, a kereskedelmi, politikai elit és a sajtó meghívott képviselői számára a „főváros legújabb csodáját, a magyar méreteket szokatlan merészséggel átlépő és ez ideig példa nélkül állott vállalkozást”, Goldberger S. G., azaz Goldberger Sámuel Gottlieb díszmű- és játékkereskedő új, Andrássy úti áruházát, amelyet a nap folyamán a nagyközönség is lelkes érdeklődés mellett vehetett birtokába.
Az új Párisi Nagy Áruház (más írásmódban Párisi Nagyáruházként is szerepel) impozáns megjelenésében és funkciójában már egyaránt a modern világot, a megváltozó fogyasztói kultúrát képviseli; olyan palotát teremtett a pesti sugárúton, amelyben a vásárló egy helyen talál meg mindent, amire szüksége lehet, emellett számos további szolgáltatással is az épületen belül marasztalják.
Látogatóközpont épül a Balaton-felvidék ikonikus Árpád-kori műemlékénél
Az Ekho Építész Műterem tervei alapján újulhat meg a Balaton-felvidék ikonikus Árpád-kori műemléke, az Avasi Csonkatorony és környezete, amelyre Szigliget Önkormányzata írt ki közbeszerzést, adta hírül az Építészfórum. A tervek szerint konzerválják a templomromot, a környező temetőt és a támfalakat, egy száz négyzetméteres kiállítótérrel rendelkező látogatóközpont épül, és a Balatoni Bringaútról a strandfürdőbe vezető kerékpárút is megvalósul.
Az Avasi-torony Szigliget legkorábbi épített emléke. A római kori épület felhasználásával készült román stílusú templom a 13. században épült a településtől dél-keletre lévő régi temetőben. A szabadon álló, bazaltból készült hajóból csak alacsony falak maradtak meg, teljes magasságáig áll azonban a 13. század második felében a hajó nyugati homlokzatához hozzáépített, alul négyzetes, fent nyolcszögbe átmenő, csúcsos kősisakkal fedett torony.
A Közbeszerzési Értesítő ben július 15-én megjelent dokumentum szerint Szigliget Község Önkormányzata az Avasi templomrom konzerválását és környezetének rendezését tervezi a támfalak felújításával, új látogatóközpont létesítésével és egy kerékpárút kialakításával, szúrta ki az Építészfórum . A munkák megtervezésére kiírt közbeszerzést az Ekho Építész Műterem nyerte el közel 14 millió forintért.
Így lett a poros, falusias piacból modern városközpont
Az eleinte csak a közlekedést szolgáló Fő utca, majd a vásárokat befogadó piactér szélesedett idővel Szabadság térré Siófokon, de arra, hogy nevében és funkciójában is igazi Fő térré válhasson, még újabb évtizedeket kellett várni. A mezővárostól a turizmus központjáig – a siófoki Fő tér kanyargós története.
Most, hogy egy héttel a megszokottnál később, de azért június második felében idén is kitört a vakáció, tegyünk egy látogatást a nyár fővárosában! Siófokot, a Balaton déli partjának kiemelt turisztikai központját számtalan jelzővel szokás emlegetni, miközben egyfajta állandó rivalizálásban él az északi parti Balatonfüreddel, hogy kit illet a Balaton fővárosa cím.
Kétségtelen, hogy Siófok neve és története ezer szálon kötődik a „magyar tengerhez”. Ugyanakkor, épp kiemelt, főként üdülőszerepe miatt, általában csak a vízparti sávjának utcái és épületei kerülnek a figyelem középpontjába. Ritkábban látogatunk a vasút túloldalára, a városközpontba – igaz, maga a vízpart önmagában is számos érdekességet rejt, mint például a nemrégiben befejeződött és az Építészfórumon is bemutatott, turisztikai látványosságként is megújult Sió-zsilipet.
A vasútállomástól délre elterülő Fő tér – korábbi Szabadság tér, Fő utca – és a víztorony környezete látványos változáson ment keresztül az elmúlt bő évszázadban. Poros, falusias piacból az idegenforgalom szempontjából is jelentős városközponttá fejlődött.
Egész Európa a Mol tettét bámulja
Körbejártuk a Mol Campust.
Úgy tűnik, Lázár János végleg befagyasztotta a projektet
A jelenlegi állás szerint még jó ideig nem újul meg a hazai vasút- és ipartörténet kiemelt épületegyüttese, a MÁV Északi Járműjavítójának dízelcsarnoka és annak környezete. A 15 éve bezárt üzemcsarnokban tavaly kezdődött volna el az új Közlekedési Múzeum építkezése.
„A magyar gépi vontatású vasút 2006-ban ünnepelte 160 éves születésnapját, mivel 1846. július 15-én indult meg a gőzvontatású vasúti közlekedés a Pest és Vác közötti vonalon. Európában akkor hazánk a kilencedik ország volt, ahol a gőzvontatású vasút megjelent. A vasúti közlekedés műszaki hátterét biztosító gyárak, üzemek közül mindig is kiemelkedett az ez évben 140 éves Északi Járműjavító, amely technológiai és ipari kultúrájával a mai napig alapvető bázisa a megbízható vasútüzemnek” – írta Kamarás Miklós, a MÁV akkori elnöke 2007-ben, az Északi Járműjavító jubileumi kiadványának előszavában. Sorait további lelkesítő vezetői köszönők követik, mind pozitív jövőképet festve a patinás üzem jövőjéről.
Új ikonikus épület hirdeti Kőbányán a magyar kreativitást
Elsőre nem gondolnánk, de egy székház tervezésekor is számít, hogy az építész otthon legyen a zene világában, mert akusztikai érzékenysége nagyban befolyásolja, hogyan érzik majd magukat a dolgozók, akik birtokba veszik az épületet. A Richter új székházának megépítésekor az derült ki, hogy ez esztétikailag és az élhetőség szempontjából is fontos, és mivel az épület a megbízó Richter Gedeon Nyrt. és a ZDA-Zoboki Építésziroda folyamatos párbeszéde nyomán alakult, a végeredmény tanítanivalóan harmonikus, innovatív, fenntartható, ergonomikus és élhető lett. A Richter Központot a mai, 2024. június 13-i átadás előtti napokban Orbán Gáborral, a cég vezérigazgatójával és az épület vezető tervezőjével, Zoboki Gáborral jártuk be.
Képzeljünk el egy munkahelyet, ahol számít, hogyan érzik magukat a dolgozók, és most nem arról van szó, milyen juttatásokat kapnak, vagy van-e céges kirándulás, hanem arról, hogy milyen érzéssel mennek be reggelente dolgozni, és
milyen az a környezet, amelyben szinte az egész napjukat töltik.
Tudnak-e koncentrálni a munkájukra, nem zavarja-e őket a hideg, a meleg, a zaj, a fény vagy a sötétség, tudnak-e magukban, de közösségben is lenni, esztétikus és megnyugtató-e a környezet, ami körülveszi őket.
Orbán Gábor, a cég vezérigazgatója és stábja, valamint Zoboki Gábor építész és csapata ebből indult ki, amikor nekiálltak kitalálni, megtervezni a Richter Gedeon Nyrt. új székházát. Nem az volt a fontos, hogy kívülről milyen az épület, hogyan néz majd ki egy magazinban – az, hogy a központ végül a külső megjelenését tekintve is egyedi lett, megragadja a szemet a Gyömrői út felől, az az együttgondolkodás során mintegy „magától” megvalósult. Hiszen a rendezettség, a mértéktartás és az innováció, vagyis a cég filozófiája vetül ki a székházára is.
Eladóvá vált a híres Lupa-szigeti nyaraló
A modern villáiról, nyaralóiról ismert Kozma Lajos munkássága jelentős nyomot hagyott a Lupa-sziget arculatán. Három víkendházat is tervezett az üdülőtelepre, amelyek hatással voltak a többi építkezésre is,
mindenki igyekezett hasonló stílusban nyaralót építtetni.
A legismertebb ezek közül a saját maga számára tervezett, vasbeton lábakon álló, piros korlátos ház, amelyet hamarosan eladnak, tudta meg az Építészfórum az épület tulajdonosától.
Budapest fő csomópontja egy szélhámos nevét őrzi
A címjegyzékben az Astoria nem létezik, mégis ez Budapest egyik legfontosabb kereszteződése. A Belváros korabeli határán, a Hatvani kapu környékén mindig is pezsgett az élet, de a városfal lebontásával indult meg a térség máig ható fejlődése.
„Astoria. Ez a szó több mint egy fél évszázadon át keveset mondott a legtöbb magyarnak. Hosszú ideig csak egy volt a sok pesti szállodanév közül. Két-három évvel ezelőtt azonban máról holnapra közismert és közhasználatú lett, amikor az akkortájt elkészült első gyalogos-aluljáró, majd az új földalatti-villamosvonal egyik megállója a közelében levő szállóról az Astoria nevet kapta. Ahogy évről évre növekszik Budapest forgalma, úgy válik egyre ismertebbé a neve, még vidékiek között is, ennek a főváros szívében levő fontos átszállóhelynek és útvonal-kereszteződési csomópontnak. Ez az egyetlen teljességgel idegen elnevezés az új földalatti megállóhelyei sorában, érdemes tehát kissé utánanézni, hogyan is került nyelvünkbe.”
Így kezdi hosszabb lélegzetvételű ismeretterjesztő tanulmányát Országh László a Magyar Nyelvőr hasábjain 1972-ben. Noha nem célunk az Astoria névtörténeti kutatását részletesen ismertetni, inkább a térség, azaz a Rákóczi út–Múzeum körút–Kossuth Lajos utca–Károly körút alkotta jól ismert útkereszteződés fejlődésének történetét felidézni, mégis érdemes egy kicsit elidőzni a szokatlan név magyarázatán.
Továbbra is pusztul a nagymarosi panorámás szellemlakótelep
A Nagymaros fölött álló, pompás panorámás, 1989-ben elkészült és akkor teljesen berendezett munkásszálló végül sosem fogadott vendégeket. Azóta áll üresen, az elvetélt vízlépcsőprojekt és az elmúlt 35 év tehetetlenségének egyfajta utolsó mementójaként.
„Dunaújváros, Komló, Százhalombatta, Leninváros, Paks. Néhány településnév, melyek hallatán a felszabadulás utáni évek egy-egy nagyberuházása jut eszünkbe. Olyanok, amelyeket annak idején szinte az egész ország épített, s amelyek nélkül ma már valószínűleg nehezebb lenne az élet az országban. A hatvanas évek végén, amikor először kerültek napvilágra hírek egy magyar–csehszlovák vízlépcsőrendszer terveiről, a hozzájuk tartozó erőművekről, úgy gondoltuk, e névsorhoz nemsokára Nagymaros is csatlakozik. A két kormány elnöke 1977-ben államközi szerződést írt alá arról, hogy a munkák 1978-ban elkezdődnek, a gabcikovói erőmű első turbináinak 1986-ban, a nagymarosinak 1989-ben el kell kezdeni működnie” – írta a Pest Megyei Hírlap munkatársa 1985 szeptemberében a Felépül a Nagymarosi vízlépcső – Fontos szempont a környezetvédelem című cikkében.
A hurráoptimizmus mellett érthető módon érezhető az óvatosság, amit az írás zárógondolatai is jól mutatnak: „Beruházók, tervezők, a munkákat irányító tudományos intézetek és minisztériumok mindent megtesznek azért, hogy ennek az állami nagyberuházásnak a környéken lakók, a tájat szeretők, természetvédők is sok-sok hasznát s csak csekély kárát lássák.”
Panorámás munkásszálló
A projektet a mindennapi újságolvasó számára érthetően, kellő, de nem túlzott részletességgel tálaló, mintegy a témát ügyesen csomagolva „eladni” kívánó cikk többször hangsúlyozza, hogy az építők szándéka a környezet értékeinek minél nagyobb mértékű megóvása, a tájvédelmi szempontok figyelembevétele. Ugyanakkor fontos volt az is, hogy a hatalmas, országos jelentőségű – de a Duna szerepét tekintve jóformán a fél kontinensre kiható – beruházás a helyi közösségek, Visegrád és Nagymaros számára is közvetlen hasznot hozhasson. Az előbbi település végül „csak” a duzzasztóhoz szükséges körgátat kapta meg, amely a később félbemaradt építkezés legmarkánsabb tájsebeként állt a folyóban egészen az 1990-es években végbement folyószakasz-rehabilitációig.
A kutya sem téved a szellemváros felé, amit százmilliárdokból húztak fel
Nem egyedi eset, hogy egyes ingatlanfejlesztési projektek a vártnál később fejeződnek be, vagy félbemaradnak. Hasonlóképp járt a Dél-Malajziában, pontosabban Iskandar Puteriben található Forest City magánváros, aminek már a nevéből lerí, hogy nem egy szokványos helyről van szó. Az eredeti elképzelés az volt, hogy földi paradicsomot épít fel a térségben egy kínai cég, ám az ígérgetésből végül semmi nem lett. Ugyan az építési munkálatok megkezdődtek, felépítették a felhőkarcolókkal is vetekedő magassággal bíró épületeket, amelyek lakók híján jelenleg üresen ácsorognak a tengerpartnál, és már újra a természet vette át az irányítást felettük. A szellemvárostól egyébként egy köpésre található Szingapúr, amit a világ egyik, ha nem a legfejlettebb államának tartanak.
Forest Cityt a kezdetekkor luxusüdülőhelynek szánták, és távolról nézve jelenleg is egy igazi metropolisznak tűnhet. Óriási lakóépületek, villák, idilli környezet, ráadásul közel a tengerparthoz, ám közelebbről megvizsgálva már szembetűnővé válik, hogy nem egészen ez a helyzet. Bár a kínai cég azt tervezte, hogy a magánvárosban egymillióan fognak élni, ám jelenleg kilencezren lakják, akiknek ottlétéről is csak az esti órákban bizonyosodhatnak meg az arra járók, amikor felgyúlnak a fények – vagy épp amikor a ruhákat teregetik kinn a teraszon.
Felmerül a kérdés, ha földi paradicsomnak szánták Forest Cityt, és már javarészt a lakóházak is elkészültek, miért nem fejezték be a projektet. A válasz azonban igen sokrétű. A magánváros felépítésének húsz évre szóló tervét még 2006-ban jelentették be, majd a kínai elnök, Hszi Csin-ping által kezdeményezett Egy Övezet Egy Út program keretében indulhattak meg az egyeztetések 2013-ban. A vezető célja az volt, hogy a tervezet részeként a világgazdaság tengelyét az óceánokról a szárazföldre összpontosítsák, illetve hogy visszaszerezzék Eurázsia korábbi meghatározó szerepét – befolyást szerezve a fejlődő államokban, amit modern kolonizációnak is tartanak. Végül Kína legnagyobb ingatlanfejlesztője, a Country Garden 2016-ban, az ingatlanpiaci fellendülés idején vágott bele Forest City felépítésébe, amire 100 milliárd dollárt – ami jelenlegi árfolyamon 35 705 milliárd forintot jelent – szántak.
A terv szerint egy környezetbarát várost építettek volna fel víziparkkal, golfpályával, irodákkal, bárokkal és éttermekkel. Ugyanakkor nem a malajziaiakat kívánták megcélozni, hanem a kínai felső középosztálybeli állampolgárokat, akik külföldre akarták vinni a vagyonukat. Azt gondolták, mivel a város Szingapúr közelében található, özönlenek majd a helyre, mivel Forest Cityben a Szingapúrban jellemző ingatlanárak töredékéért lehet hozzájutni egy lakáshoz. Úgy becsülték, hogy egymillióan laknak majd a több hektáron elterülő részen, és ugyan az épületekben lévő lakások 80 százalékát eladták, azok többségébe senki nem költözött be, miután Malajzia miniszterelnöke, Mahathir bin Mohamad vízumkorlátozást vezetett be a kínai állampolgárokra vonatkozóan. A helyzetet bonyolította a kínai kormány rendelkezése is, miszerint az állampolgáraik 50 ezer dollárnál – 17,8 millió forintnál – többet nem költhetnek el külföldön – azaz lakást sem tudtak vásárolni maguknak a szomszédos Forest Cityben.
Korrupció és környezetszennyezés
A projektet amiatt is kritizálták, mivel annak ellenére, hogy környezetbarát várost szerettek volna felépíteni, jelentős negatív környezeti hatással jártak a fejlesztések, és visszafordíthatatlan károkat okoztak az ökológiailag érzékeny tengerparti élőhelyek helyreállítása miatt. Sőt, repedések kezdtek megjelenni többek között a szállodaépületekben és az utakon, mivel az építkezés sebessége nem hagyott időt arra, hogy a talaj leülepedjen és stabilizálódjon, így a föld elkezdett süllyedni, ami a jövőben is így lesz.
Emellett a fejlesztések kapcsán több esetben korrupciós vádak merültek fel, ahogy az is problémát jelentett, hogy mivel a magánvárost nem a malajziai lakosoknak szánták – annak ellenére, hogy ott építették fel –, az útjelző táblákat gyakran kizárólag kínai nyelven írták ki, illetve az ott lévő iskolák némelyikében csak mandarin nyelvet tanítottak. A 2020 és 2022 között tartó malajziai politikai válság, illetve a koronavírus-járvány viszont később gazdasági bizonytalansághoz és utazási korlátozásokhoz vezetett, ami gyengítette az eladásokat. Voltak, akik Szingapúr és Forest City között ingáztak, azonban a Covid-járvány miatt lemondani kényszerültek a Malajziában lévő ingatlanjukról – míg a projekt vezetői az egyre kevesebb érdeklődő miatt alkalmazottaik legalább kétharmadát elbocsátották, miután 18 hónap alatt tíznél kevesebb ingatlant adtak el.
Nemsokára újból borozhatunk a barlangban
Majd harminc éve csöndesedett el Sátoraljaújhely ikonikus szórakozóhelye, a Borbarlang. Az 1971-ben még Barlang Borozó néven nyílt létesítmény egy üvegablakos presszóból és egy föld alatti, borospincét idéző étteremrészből állt.
Az önkormányzat most úgy döntött, felújítja a helyet, és odaadja azt a fiataloknak. Ahogy az Építészfórum is beszámolt róla, a Tompa és a Dörzsik utca sarkán több mint ötven éve nyílt vendéglátóhely felső része új volt, azonban a pincehelyiség sokkal régebbi.
Biztos adatok nem maradtak fenn, de az akkori sajtóhírek középkori vagy Rákóczi korabeliként emlegették az éttermet – ezek alapján több mint százéves a hely.
Civil tiltakozás, politikai botrány is övezte a város fejlődését
Kecskemét központjában a 19. század végére egy impozáns, több elemből álló, de kellőképpen egybefűzött főtérrendszer alakult ki. Ennek egyik csücske az egyfajta mostohagyerekként ható Széchenyi tér, amely ugyanakkor integrálja a közlekedés, a kereskedelem, a kultúra és az idegenforgalom kiemelkedő funkcióit.
„Kecskemét városnak, Bács-Kiskun megye székhelyének – különösen az utóbbi 15 évben tapasztalható – dinamikus fejlődését szükségtelen statisztikai adatokkal érzékeltetni. Aki a városban megfordul, még ha régebben nem is járt volna ott, szembetűnően tapasztalhatja e sokoldalú fejlődés tárgyi eredményeit. Aki pedig csak néhány évtizede járt erre utoljára, a vasútállomás felől bevezető Rákóczi út középsétányán már nem találja a régen megszűnt kosarazó piacsort (helyette új vásárcsarnok van), a Szabadság téren és a Kossuth téren a közelmúltban szűnt meg az átmenő közúti forgalom, és a régi facsoportok között, az utak helyén széles gyalogsétányok vannak. Az innen kiszorított gépkocsiforgalom a környező – egyirányúsított – utcákon bonyolódik le” – mutatja be a város központjának aktuális átalakulását 1980-ban a Városépítő hasábjain Bakonyi Dezső.
Bevezető sorait egy újabb, Kecskemét központjának közlekedési könnyítését és további gyalogoszónák kialakítását előkészítendő tervpályázat elé írta. Hasonló, a dinamikus fejlődésről szóló írások időről időre ezt megelőzően is születtek, így például a millennium és 1914 között megjelenő, Magyarország vármegyéi és városai című ismert országismertető sorozat is a belváros lendületes átalakulásáról értekezik:
„Hatalmas, nagy tér áll előttünk, a Piacz-tér, újabban Szabadság-tér, mely alig két évtizedes fejlődésnek az eredménye. Azelőtt itt utczasorok voltak, a melyeket lebontottak, hogy a teret kellőképen megnagyobbítsák. Az útvonalak keramittal és az árúsoknak fönntartott helyek téglával vannak burkolva. S a kibővítése még egyre tart; balról is van egy földszintes épületcsoport, melyet a város már kisajátított, és legközelebb le is bontat.” (Haraszthy Lajos)
Nemzetközi építészeti díjat nyert a Zazie Bistro & Bar
Az este’r partners belsőépítészeti koncepciója alapján megvalósuló Zazie Bistro & Bar belsőépítészeti megoldásai a nemzetközi építészeti szakma figyelmét is felkeltették. A BigSEE ljubljanai nemzetközi dizájndíj winner kategóriájának nyerteseként Budapest új törzshelyének lehetősége nyílik a legjobb közép-európai építészeti és belsőépítészeti megoldások között megmérettetni magát.
A BigSEE Architecture Award célja az építészet, a belsőépítészet, a kreatív iparágak terén elért kiváló eredmények, alkotások bemutatása és elismerése. A zsűri számára a díjazásnál kiemelt szempont az innováció, a fenntarthatóság, az eredetiség, a társadalmi tudatosság és természetesen a funkcionalitás is.
Budapesti hely a nyerő
A Zazie Bistro&Bar a BigSEE ljubljanai nemzetközi dizájndíj winner kategóriáját zsebelte be nemrég. A díjnak köszönhetően a tervezőcsapat személyesen is bemutathatja a projektet a Design Hét Ljubljana programsorozatának keretében, ahol a legjobb közép-európai építészeti és belsőépítészeti munkákat fogja díjazni a zsűri.
Ezekből a kapolcsi sziklákból se Frédi, se Béni nem költözne ki soha
Átlagos kirándulóként persze mindnyájunkkal megesik, hogy egy szép panoráma láttán kibukik belőlünk a lehetetlen kívánság: bárcsak építhetnék ide egy házat! Nos, ha az ember ért a házépítéshez, és olyan agilis, mint Huszár András, akkor a lehetetlen felülíródik. Idővel. Az idő pedig arról is szólt, hogy az alapítók megismerjék ezt a környezetet,
ám ami ennél is fontosabb, hogy megismertessék, megszerettessék magukat a helyiekkel.
Azt állítják, ez sikerült, és mi el is hisszük, mert olyan lelkesedés és elköteleződés árad belőlük, amit elhazudni nem lehet.
Sziklákból Sziklák
Először egy alkotótábor született meg egy kisebb fennsíkon, Csóromföldén, ahonnan belátni az egész medencét. Ez a tábor a cég kiemelkedő projektje, az elmúlt években komoly hírnevet szerzett magának.
Az első ötlet az volt, hogy a résztvevőkkel olyan lakóegységeket hozzanak itt létre, amelyek később lebonthatók, így áthelyezhetők, ám a környezettudatos szemlélet ezt felülírta, hiszen a belefektetett munka és energia ilyen módon elvész. Így aztán a tervek inkább tolódtak az öröklét felé.
Nem túlzás ezt mondani, hiszen mi lehetne időtállóbb a kőnél, amelyből ezen a vidéken igazán sokat látni. A csapatot végül a hatalmas bazalttömbök ihlették meg, vagyis ezek formáját akarták visszaadni a létrehozandó épületekben. Ami tökéletesen sikerült is, és ezzel olyan vizuális világot teremtettek meg, ami a modern irányzatok kedvelőinek éppúgy tetszhet, mint a hagyományokat keresőknek. Utóbbiak persze ne nádtetőt és dúcot keressenek, rájuk sokkal inkább hat majd a házak burkolata, amely teljes egészében bazaltszínűre festett vörösfenyőből készült, és így egységes képpé formálja az azóta már resorttá bővült, hat kisebb és két nagyobb egységből álló Kapolcsi Sziklákat.
Szaunából a jakuzziba
Persze a név becsapós, hiszen a kabinok nem kőből épültek, de formájukkal maximálisan kimerítik azt, ahogyan egy sziklát elképzelünk. Zártságukban is hozzák ezt az érzetet, legalábbis azok a felületek, amelyeket a bejárattól láthatunk. Az épületek ugyanis csak egy irányból nyitottak; és azokat úgy tájolták, hogy lehetetlen bepillantani az itt pihenők intim szférájába.
Minden házhoz tartozik egy terasz – ha úgy tetszik, tornác –, amely a táj felé néz, megtartva a bensőségességet, mégis beengedve a természetet. Hogy mindezt privát jakuzziból is élvezhetjük, az az összes építménynél adott.
A kabinokba belépve meg se lepődünk, a külső adja a belsőt, vagyis a totális letisztultságot.
SZÍNeIBEN VISSZAFOGOTT ENTERIŐRT KAPUNK, NYERS FA, NÉMI SZÜRKE, KEVÉS SÁRGA, FEHÉREK, FEKETÉK, SOK TERMÉSZETES FÉNY.
Mindez nem pusztán a dizájn kedvéért, hanem a vendégekért is van. A filozófia mögötte az, hogy semmi se zavarja meg a pihenést, az egymásra figyelést, hogy igazán bent tudjunk maradni a térben, a testünkben, a lelkünkben, ne rángassanak ki minket onnan felesleges ingerek.
Sorozatfüggők ne ijedjenek meg, tévékészülék is van, ám valahogy az a tapasztalat, hogy a házakban ritkán villódznak a fényei. De ki is akarna képernyőt bámulni, ha az infraszaunából belecsobbanhat a jakuzziba, és számolhatja a hullócsillagokat?
A hat kisebb kabin mellé elkészült két Grande változat is, amelyek – nevükből is adódóan − leginkább nagyságukban térnek el az eddigiektől, no meg némiképp a belső dizájnban is, mégis abban különböznek leghangsúlyosabban, hogy ezekben nem a teraszon található a pezsgőfürdő, hanem egy külön kis pavilont kapott a wellnessrészleg. Ízlés kérdése, nekünk jobban tetszett az a fajta intimitás, ami a kisebb kabinokra jellemző.
Kolostort idéző óvoda épül Szentendrén
Hamarosan megkezdődhet az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye megbízásából készülő Szent András Óvoda és Bölcsőde kialakítása Szentendrén. Az 1500 négyzetméteren elterülő, részben rusztikus kővel burkolt épületkomplexum egyik legkülönlegesebb eleme a kolostorépítészetet idéző, fából készült „kerengő”, valamint a pergolák az udvaron.
A szentendrei önkormányzat 2020 decemberében döntött úgy, hogy támogatja az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye terveit, egy katolikus óvoda létesítését az Izbég-Csicserkó városrészben. A projekt részeként a Főegyházmegye az épület körüli közterület fejlesztéséhez is hozzájárul 40 millió forinttal. Az óvoda építészeti terveit Ásztai Bálint, Mester István, Földesi Tímea, a STOA Építészműterem Kft. és a Mester Építész Stúdió Kft. jegyzi.
A legfrissebb hírek szerint hamarosan megkezdődhet az épület megvalósítása, az uniós közbeszerzési értesítőben április 24-én megjelent dokumentum szerint megtalálták az óvoda kivitelezőjét. A fejlesztés 1,2 milliárd forintból valósul meg 14 hónap alatt, adta hírül az Építészfórum, amely további látványterveket is közöl.
Átok ül a Kolosy téri piacon
A Bel-Buda és Óbuda között megbújó Újlak központját mindig élénk kereskedelem jellemezte. A mai Kolosy téren a török időktől működött piac. A rendszerváltásig rendezetlen, de népszerű bódésor átköltözése és megújulása óta mégis átok ül rajta, évek óta zárva tart, és a funkcióját keresi.
„A Kolosy téri üzlet egyike a kerület legszebb és legízlésesebben berendezett boltjainak. A fényben úszó üzletben jól láthatóan helyezték el a gazdag áruválasztékot. A barátságos hangulatú üzletben derűs arcú fiatalok fogadják a vevőket. Ha egy percre odafigyelünk, hallhatjuk, hogy jól ismerik vevőiknek igényeit, mert tudják, hogy mit ajánlhatnak nekik” – így mutatta be a Mérleg – a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szabad Szakszervezetének lapja 1963-ban a Kolosy tér kiemelkedő kereskedelmi életét.
A kisvárosias, falusias hangulatú Újlak központjában mindig is élénk kereskedelmi élet zajlott, ami leginkább a több évszázada itt működő piac köré szerveződött.
Hamarosan elkezdhetik építeni a katasztrófavédelmi központot az Orczy-kertben
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) megtalálta az Orczy-kertben épülő Katasztrófavédelmi Speciális Képzési Központ és Katasztrófavédelmi Intézet generálkivitelezőjét, adta hírül az Építészfórum, amely látványterveket is közöl. Két részből álló, üveghíddal összekötött, közel 25 ezer négyzetméteres épületegyüttes készül hét emelettel.
Az NKE Katasztrófavédelmi Intézetének megtervezésére kiírt közbeszerzési pályázat eredményét 2022 februárjában hirdették ki: eszerint az egyetem az Óbuda Építész Stúdió Kft.-vel kötött szerződést. Egy 2022-es kormányrendelet nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította a Diószegi Sámuel utca 38–42. és az Orczy út 1. szám alatt tervezett fejlesztést, 2023-ban pedig megkezdődött a terület előkészítése: elbontották a Természettudományi Múzeum és a Lovarda közötti volt tüdőgondozó, illetve iroda- és raktárépület nagy részét.
Dobozváros épült a kultikus piac köré, amelynek az egyik arca rejtve van
A Nagykőrösi út végén, Soroksár és Pestimre között található, valaha lovak futtatására is alkalmas Gubacsipusztát ma óriás dobozáruházak és logisztikai központok uralják. A 60 évvel ezelőtt megnyílt Ecseri úti piac sokáig önmagában árválkodott, ma szinte eltörpül hatalmas társai mellett.
„Hát, kérem, ez itten a régiségek alfája és ómegája. Ez nem egy szokványos piac, aki itt még nem volt szombat hajnalban, az nem tudja, hogy mi az igazi régiségkereskedelem. A piacnak két arca van. Az egyik, amit mindenhol láthattok, ez szól a turistáknak. Ez nem sokkal másabb, mint egy szokásos kirakodóvásár. Annyi a különbség, hogy itt jóval magasabb minőségű a portéka, mint a többi piacon. A másik arca, amit csak a megszállott gyűjtők és az igazi kereskedők ismerhetnek, az átlagember elől rejtve van” – kezdi az Ecseri használtcikk-piac tüzetes bemutatását a Műtárgyklub elnevezésű honlap.
A köznyelvben egyszerűen csak Ecseriként emlegetett, sokat megért kultikus piac meghatározó eleme lett a Soroksár és Pestimre közötti ligetes, erdős térségnek, amelynek történetét leginkább a közlekedés és kereskedelem határozza meg.
Wellness-szálloda épül a magyarok egyik kedvenc üdülőhelyén
Natura 2000-es területen, a Várhegyen lévő Rákóczi Hotel telkén tervezik megvalósítani Sátoraljaújhely következő beruházását: egy négycsillagos wellness-szállodát skyterasszal, extenzív zöldtetővel. A kivitelezésre 2024. március 29-én írták ki a közbeszerzést.
Az Építészfórum cikke szerint a Natura 2000-es területek által szegélyezett sátoraljaújhelyi István Király útja 123. alatt lévő telek egy részét ősfás erdő borítja. Közepén a 70-es években épült Rákóczi Hotel, Tábor és Rendezvényközpont épületei állnak, melyek 2021-ben újultak meg a Csíki Barna Építésziroda és a Veszprémi Építész Műhely Kft. tervei alapján. Az uniós közbeszerzési értesítőben március 29-én megjelent dokumentum szerint
ugyanerre a telekre tervez új, négycsillagos wellness-szállodát építtetni az üdülőkomplexumot üzemeltető Várhegy Üdülő Kft.
Évek óta üresen áll a Vadászati Világkiállításra sebtében felépített szálloda
Az élénkülő idegenforgalom már régóta érlelte egy modern szálloda létesítését a tolnai megyeszékhelyen, végül az 1971-es Vadászati Világkiállítás gyorsította fel az eseményeket. A hajdani mulatságok színhelye, a szekszárdi Gemenc Szálló ma arra vár, hogy újra felkerülhessen a turizmus térképére.
„A kiállítást ugyan a fővárosban rendezik meg, de a vendégek meg akarnak ismerkedni hazánk vadászterületeivel és turisztikai nevezetességeivel is. Ebből következik, hogy a kiállítási programhoz így vagy úgy jóformán az egész ország közvetlenül kapcsolódik. Mivel megyénkben két világhírű rezervátum – Gemenc, Gyulaj – van, és értékesek a kisvadas területek is, Tolna megye hangsúlyozottan, kiemelkedően érdekelt a programban. Az előkészületi teendők az elmúlt télen a megyei tanács vb-ülésének napirendjén is szerepeltek, és szinte lehetetlen lenne felsorolni a sok egyéb ezzel kapcsolatos tárgyalást, intézkedést. A közelmúltban ellátogattunk a fontosabb »színhelyekre«, és meggyőződhettünk arról, hogy a tárgyalások után a gyakorlati tettekben sincs hiány. A szekszárdi Gemenc Szálló javában épül. Mint ismeretes, fontos szerepe lesz a kiállítási vendégek ellátásában, és az építők mindent elkövetnek, hogy kellő időben elkészüljön. Nem sok létesítmény épült olyan gyors ütemben, mint ez.” (Tolna Megyei Népújság, 1971. május 6.)
Az 1971-ben megrendezett Vadászati Világkiállítás kiemelt szerepéről a dobogókői Nimród Szálló hányattatott sorsáról szóló cikkében írt korábban az Építészfórum. A turizmus és a népgazdaság számára kiemelt jelentőségű eseményre kétmillió látogatót vártak, közülük igen sok külföldit, magán a kiállításon 52 ország mutatkozott be saját standdal. A kiállítás nemzetközi vonzereje nagy lehetőséget nyújtott Magyarország számára, hogy bezártságát valamelyest ellensúlyozza. Budapest és környéke mellett más régiók is bemutatkozhattak egy-egy vadászat vagy erdőjárás erejéig, így jelentősebb külföldi delegációk kereshették fel az ország egyéb térségeit is.
Ehető város Budapesten: hamarosan bárki szakíthat a tabáni gyümölcsöskertből
Néhány év múlva bárki szakíthat a Tabánban kialakított közösségi kert terméseiből: alma-, körte- és szilvafákat, egres- és feketeribizli-bokrot is ültetett ide a Főkert. Ez a főváros negyedik, közparkban kialakított gyümölcsöse, ami a világon sem egyedülálló jelenség: a németországi Andernachtól az amerikai Seattle-ig találkozhatunk az „ehető város” koncepció példáival, a köztéri gyümölcsöskertekkel.
„A Pünkösdfürdő park, a XIII. kerületi Kubala László park és a Gellért-hegy után most a Tabánban alakított ki a Főkert mindenki számára nyitott közösségi gyümölcsöskertet. Összesen 10 gyümölcsfát és 30 gyümölcstermő cserjét ültetett a fitneszpark közelében lévő területre a 10 millió Fa Alapítvánnyal együttműködésben” – írja az Építészfórum.
Hazai fajtákból válogattak: jonatán alma, Nyári Kálmán körte, besztercei szilva, egres és fertődi fekete ribizli is lesz a kertben,
ráadásul mindegyik a betegségekkel, kórokozókkal szemben ellenálló, rezisztens fajta, így a tervek szerint nem lesz szükség a permetezésükre. Az ültetés előtt a talajt előkészítették, komposzttal kevert termőföld várta a csemetéket. Bár néhány gyümölcs már idén beérhet, igazán bő termésre még néhány évet várni kell.
Ózd olyan lesz, mint Miami
Az Ózdi Kohászati Üzemek Magyarország legmeghatározóbb nehézipari termelését bonyolította le. A Gyár úton magasodó kilenc monumentális kémény a városkép meghatározó eleme volt, de az üzem privatizációja és a technológiai változások miatt a meglévő kohók és kémények feleslegessé váltak. Az üzem bezárt, a szimbólummá vált kéményeket pedig – a városi közösség minden törekvése ellenére – több más építménnyel együtt felrobbantották.
Az Ózdi Ipari Örökségvédők Baráti Köre 2021-ben pályázatot hirdetett egy méltó emlékmű tervezésére a hajdani acélgyár jellegzetes kéménysora számára. A bontás során egyetlen kéményalapot meghagytak, ez adta az alapját Kulcsár Dávid és Nyárai Fruzsina tervének, amely bekerült a Média Építészeti Díjának Terv kategóriájában a finalisták közé. A páros egy négyzetes alaprajzú hasábot képzelt el, melynek tartószerkezetét acél zártszelvények alkotják. A belsejében periszkóphoz hasonlóan tükrök játéka biztosított volna rálátást a térre és a hajdani acélgyár megmaradt csonkjára
– olvasható az Építészfórumon.
Azonban állítólag másfajta terv valósul meg: a megmaradt alapra egy négy és fél méteres kéménytorzót terveznek felépíteni, a teljes kéményt pedig egy űrig hatoló lézerfénnyel fogják megidézni.
Az emlékművet Kovács Tamás magyar vállalkozó és feltaláló tervezte, akinek hazánkban még nincs állandó munkája, noha Amerikában több is akad.
Ő álmodta meg a Miami Hollywood negyedében található Hard Rock Hotel „nyakát” is. Az épületnek ugyanis gitár formája van, ám értelmetlen lett volna egy hosszú, keskeny, üres vasszerkezetet tenni a tetejére, így a nyak megjelenítését fényekkel oldották meg.
A lézeremlékmű egy TOP Plusz-pályázat keretében megvalósuló turisztikai fejlesztés része, erre európai uniós forrást nyert a város.
A finanszírozás 100 százalékos, így a város költségvetését nem terheli. A projekten belül a múzeum is modern, interaktív elemekkel bővül, és létrejön egy tanösvény is, mely az Ív úti légoltalmi pincéhez vezet majd. Itt egy újabb szárnyat is felújítanak, és szabadulószobákat is terveznek − írja a város honlapja.
Úgy tűnik, megmenekül a Győri Nemzeti Színház
A Győri Nemzeti Színház a város egyik legmegosztóbb épülete: a sílesiklósáncnak becézett épület egyesek szerint rontja a városképet, mások merész, a városképből kiemelkedő tömbjét a hetvenes évekbeli modern építészet egyik védendő értékének tartják.
Néhány évvel ezelőtt Győr polgármestere felvetette a lebontás ötletét, ezzel nagy felháborodást váltott ki a szakmai körökben. A tér rendezéséről készült legfrissebb látványtervek alapján azonban úgy tűnik, megmenekül az épület, adta hírül az Építészfórum.
A jellegzetes formájú, szoborszerű épület 1978-ban készült el a Győri Tervező Vállalat igazgatója, Vincze Kálmán és Harmati János építészek tervei alapján. Először kicsit értetlenkedve, de az országos építészeti szakma is értékelni kezdte, hamarosan pedig nemzetközi ismertségre tett szert – írta korábban az Építészfórum oldalán Hartmann Gergely, aki szerint
az épület lebontása helyrehozhatatlan űrt hagyna maga után a városképben, de a város és a régió önképén is.
Nyáron megnyílik Spielberg kedvenc magyar grófjának felújított kastélya
Sok évtizednyi elhanyagoltság
Az Adevarul című román napilap szerint idén nyáron nyitja meg kapuit a több évtizedig parlagon hagyott és többszörösen kifosztott szacsali (ma Sacel) Nopcsa-kastély. A nagyon leromlott állagú, angol gótikát követő, kétszintes épület a XXI. század elején lett a Hunyad Megyei Tanács tulajdona, amely 2019-ben kezdte meg új tulajdona rekonstrukcióját.
Az állami II. Nemzeti Helyi Fejlesztési Programon (PNDL) keresztül 11,5 millió lejt (885 millió forintot) fordítottak az impozáns méretű saroktornyokkal tagolt emlékmű rehabilitációjára, ám további anyagi források híján a munkálatokat 2021-ben váratlanul leállították.
A rekonstrukciót végül csak tavaly ősszel tudták befejezni, ám az újabb pénzügyi nehézségek miatt a szocializmus idején emelt, bontásra javasolt földszintes és háromszintes melléképületeket még nem tudták eltüntetni a föld színéről, és nem készült el a rózsakert, a dendrológiai park és a kastély részlegesen újrafaragott bútorzata sem. Utóbbi éke a diófából készült Tükörszoba, ahol 1920-ig több tucat velencei tükör és trófea volt kiállítva.
A megyei önkormányzat tervei szerint a komplexumban Hátszeg-vidéki múzeumot, a közeli dinoszauruszpark információs központját és egyik kiállító helyszínét, valamint a báró felsőszilvási Nopcsa (V.) Ferenc világhírű paleontológusról, neves kalandorról szóló állandó kiállítást fognak berendezni.
Három vietnámi nő adta el a várnegyed szellemházát
Szorgos népünk győzni fog
A budavári Dísz téren már évtizedek óta pusztul az egykor szebb napokat látott Habsburg-palota. Az 1754 négyzetméteres telken elnyúló emeletes épület a rendszerváltás után lett a Hungária Biztosító Rt. kizárólagos birtoka, amelyből kijavítás és kisajátítás címen a magyar állam 1999-ben visszavett 14,6 százaléknyi tulajdonrészt. Ezt a kisebbik vagyonrészt az állam öt évvel később átadta a budavári önkormányzatnak.
A műemléképület nagyobbik, azaz 85,4 százaléknyi hányadát a pénzintézet 2007-ben adta el a kőbányai Gyömrő útra bejegyezett HB Land Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek A cégbírósági adatok szerint ennek a vállalkozásnak az ügyvezetői az a Budapesten életvitelszerűen élő három vietnámi nő, akik közül ketten huszonévesek, a harmadik pedig az egyik leányzónak az édesanya.
Az általuk vezetett firma 2016-ban vett fel hatmilliárd forint és járulékai kölcsönt a Marshall-szigeteken bejegyzett Alberta Consultancy Inc. offshore cégtől, amelynek fedezeteként a szóban forgó épületüket ajánlották fel.
A saját tulajdonával kereskedő cég tavaly télen adta el szóban forgó épületét, amelynek adásvételi összege minimum a fenti követelés és annak banki kamatai voltak.
Bár az elmúlt évtizedek alatt az izgalmas múltú épület egyre rosszabb állapotba került, 2000-ben már megszülettek az ingatlan helyreállítására tett javaslatok. A Farbaky Péter, Rozmann Viktor, László Csaba, Gömöry Judit, és a napokban tragikusan fiatalon elhunyt Csomortány Levente építész-művészettörténészek az épület tervezett felújítás és átalakítás miatt több roncsolásos falkutatást, és azt megelőző, festőrestaurátor által végzett falfestésvizsgálatot készítettek az építmény műemléki értékleltára mellett, sort kerítettek a szerkezeti és régészeti feltárására is.
A 2015-ig elnyúló előkészítés során már tudható volt, hogy a kiemelt turisztikai helyszínen magasodó épület vagy rendezvényközpont vagy zongoramúzeum lesz. Az illetékes kormányhivatalhoz tavaly december 23-án befutott kormányzati kérvény szerint olyan „közösségi célú” lesz a városi palota, amelynek leendő funkcióit konkrétabban nem részletezi az indítvány.
A dokumentumból az sem derül ki, hogy az épület rekonstrukciójánál a jelenlegi, Meczner Lajos terve szerint 1951 és 1953 között kivitelezett, leegyszerűsített copfszerű homlokzatot hagyják meg, vagy a sokak szerint tetszetősebb, tagoltabb és kváderezettebb, Schömer Ferenc építész terve szerint 1907 és 1909 között megvalósult neobarokk stílusút állítják-e vissza – amelynek finanszírozója egyébként Habsburg József főherceg volt. Az épület közvetlen szomszédja egyébként az izgalmas életutakat felvonultató Miklós-villa.
Túlfűtött színésznőnk kalandjai a magyar alvilággal és egyéb milliárdosokkal
Az ágyban nyújtotta a legjobb alakítást
A szigorúnak ismert Erich Johanny evangélikus lelkésznek élete végéig sok gondja volt leányával. A korabeli visszaemlékezők és beszámolók szerint az 1889. december 12-én az ausztriai Weyregg am Attersee községben megszületett Marietta nevű lánya krónikus fehérmájúságban szenvedett.
Állítólag naponta öt-hat férfival is lefeküdt, hogy kedélye és csacska személyisége lenyugodjon.
Libidótól túlfűtött személyét a testi érintkezéseknél jobban már csak a pénz érdekelte. Apja halála után magyar származású anyja következetes tiltása ellenére 18 évesen énekes-színésznőnek állt.
Zsenge szépségét Albert Steinrück német némafilmsztár, a müncheni udvari Nemzeti Színház igazgatója fedezte fel – természetesen egy meghitt együttlét után –, és be is ajánlotta a bécsi Volktheater társulatához.
Karrierjét Sem Benelli olasz drámaíró A bolond vacsorája című operájában kezdte el, ahol pont egy hosszú szerelmi jelenetet kellett elvállalnia a kurtizánként és lelkes szeretőként ábrázolt Ginevra szerepében. Figyelemre méltó szépsége és színpadi sikerei miatt Marietta azonnal a bécsi felső tízezer köreibe került. Sokak szerint ő volt a császárváros legszebb nője.
A brit, aki nem bírt vele
Ünnepelt és hamvas színésznőként, valamint mecénásait és csodálóit gyakran az ágyába invitáló fruskaként 1913 nyarán ismerkedett össze Bad Ischl fürdőváros Császári Nyári Színházában megtartott első nagyjátékfilmjének vetítésekor Alfred Piccaver világhírű amerikai–brit operaénekessel. A meleg, bársonyos hangú drámai tenor azonnal beleszeretett az ekkor még hebrencs Mariettába, akit egy évvel később el is vett feleségül.
A fiatal pár Bécs egyik előkelő negyedében telepedett le. A Prinz Eugen Strasse 18. szám alatti Wurm-Amkreuz-palotában béreltek nyolcszobás lakást, amelyet neoreneszánsz stílusú bútorokkal rendeztek be. Mivel Alfred rendkívül féltékeny volt, megtiltotta feleségének, hogy visszatérjen a színpadra, és továbbra is vehemens udvarlókat fogadjon. A reflektorfényhez szokott szexéhes Marietta azonban nem bírt a vérével.
Korábbi szokását megtartva továbbra is pazarul berendezett hálójába invitálta alkalmi csődöreit férje színpadi távollétekor.
Az egyik ilyen dúvad az aradi születésű, Gabriel Pascal művésznéven tevékenykedő magyar színész volt, akit konkrétan is kinevezett hivatalos szeretőjének. Miután a Piccinek is becézett Piccaver tudomást szerzett asszonya két éve tartó folyamatos félrelépéséről, rögtön elvált tőle. Fellépései törzshelye miatt a „prágai Carusóként” is ismert tenor ekkor úgy jellemezte volt asszonyát a sajtónak, hogy
ennek a szeszélyes nőnek a költségeit a világon egyetlen magányos férfi sem tudja huzamosabb ideig finanszírozni. Ez a nő annyira drága, költekező, beképzelt, hiú és öntelt, hogy hosszabb távon nem éri meg a finanszírozása.
Lerombolják, amit eddig felépített?
Budapest látképe, főtengelyei és hangsúlyos tereinek arculata sokat köszönhet a 88 éves korában elhunyt Finta Józsefnek. A többszörösen díjazott és szakmailag elismert építész munkássága, urbanisztikai gondolatai, városrendezési elképzelései annak ellenére maradandó értéket képviselnek, hogy sok örökkévalóságnak szánt épülete nem élte meg az 50. életévét.
Hűlt helyét találjuk a Dózsa György út és a Váci út kereszteződésében 1971-ben átadott Volga szállodájának, de a bécsi Hungária (ma Carat) és a pozsonyi Bratislava hoteleket is annyira átalakították már új tulajdonosai, hogy alig ismerhető fel rajtuk tervezőjük eredeti üzenete és koncepciója.
Ezek a formai és esztétikai változtatások, rombolások nem feltétlenül az akadémiai tagsággal is rendelkező építész hibájának róhatók fel, de a közízlés és korszellem változásai miatt ezek a kivédhetetlen metamorfózisok mindenképpen hozzájárulnak Finta József építészetben betöltött szerepének megítélésében, pontos helyének meghatározásában.
Az 1935-ben született művész kolozsvári értelmiségi családban látta meg a napvilágot, majd a háború elől menekülve pont Budapest ostromának évében kötött ki szüleivel együtt a fővárosban. Bár velejéig urbánus, városi gyermek volt, kötődése élete végéig megmaradt Erdéllyel.
Felnőttként gyakran járt vissza szülőföldjére skicceket, vázlatokat készíteni Mezőség, Borsa-völgye, Báródság dombjairól, ezeknek a tájegységeknek pusztuló és elnéptelenedő zsákfalvairól, rogyadozó tetejű parasztházairól és székelykapuiról.
Finta ugyanilyen aprólékos, nagyon dekoratív grafikákat készített Nyugat-Európa városairól is. Többek között megörökítette a sevillai Giralda-tornyot, a párizsi Luxemburg-kertet, a reimsi székesegyházat, Córdoba és Toledo falvait, Velence, Firenze és Róma belvárosait is.
Léleksimogató rajzait szemlélve jól megfigyelhető ikrek jegyének kettőssége, hiszen sem monumentális terveiben, sem megvalósult modern, rideg és távolságtartó épületeiben nem köszöntött vissza sohasem ezeket a tájképeit jellemző, minden díszre, formára és részletre odafigyelő otthonos, meleg világ.
Nem lesz Nemzeti Borház az összedőlés előtt álló tündérhegyi szanatóriumból
Kalandos múltat és érdekes élettörténeteket tudhat maga mögött a főváros XII. kerületi, Szilassy út 6. szám alatti villa. Ennek az igencsak tekintélyes, 3639 négyzetméter összalapterületű zugligeti épületnek az alapjait Gruber József ügyvéd, az ausztriai retteneggi kaszagyár résztulajdonosa fektette le még 1871-ben.
Mivel Gruber csapnivaló vállalkozónak bizonyult, cégtársával közösen 1879-ben annyira csődbe vitték cégüket, hogy saját tulajdonú ingatlanjait és ingóságait is elbukta. A 884 forint értékűre becsült Virányos dűlői házat ekkor szerezte meg Vasvári Soma Sámuel ügynök és felesége, Weisz Zsófia, akik tulajdonukat egy évvel később
francia ihletésű neobarokk stílusúra építTették át, amelyben sok neoreneszánsz elemet is felvonultattak.
Az ingatlan 1880–1881-ben levezényelt átalakítási terveit Landherr Gyula és Reck Rezső tervei alapján kivitelezték, amelynek szellemi előképe a margitszigeti, 1958-ban lebontott Margit-fürdő és a nancy-i termálfürdő volt. A magasföldszintes épület félkörív alakú teraszát ekkor alakították át nyolc oszlop tartotta lodzsává, amelyet balusztrádfallal körbeölelt hatalmas kupolával zártak le.
A főbejáratot két, egymással szimmetrikus, félkörív alakú lépcsőn lehetett megközelíteni, amelyek előtt egy-egy díszszökőkutat is elhelyeztek. Francia mintára beépítették a tetőteret is, ahol manzárdot alakítottak ki. A 7460 négyzetméteres parkot direkt úgy tervezték meg, hogy az ősfásnak tűnjön. Természetesen az ingatlanhoz dukált egy istálló és kocsiszín is, amely Pörro Simon ácsmester munkáját dicsérte.
Az épület 1889-ben lett Lőwy Fáni ruhakereskedő tulajdona, aki még ebben az évben apró változtatásokat eszközölt a házon. Hét évvel később a kulcsokat már Gál Károly birtokolta, aki nemcsak a Budapesti Közúti Vaspályatársaság igazgató-helyetteseként és főkönyvelőjeként tevékenykedett 1914-ben bekövetkezett haláláig, hanem a Demokrata Kör önkormányzati képviselőjeként, illetve a Galilei szabadkőműves páholy tagjaként is.
Az 58 éves Gál elhunytával a villa és a telek unokatestvére, dr. Gál Dezső ügyvéd tulajdonába került, aki azért érdekes, mert művészi hajlamait követve hamar
felhagyott sikeres jogi karrierjével, és operaénekesi pályára lépett.
Dezső nemcsak a pozsonyi, kassai, debreceni társulatoknál lépett fel rendszeresen mint tenor, hanem a budapesti Operaházban, sőt a milánói Scalában is. Mivel képességei miatt felfigyelt rá a Broadway operett-társulata is, 1928-ban leszerződtették.
Gigantikus kínai írásjel-betonmonstrum építését kezdik el a Margit-szigettel szemben
A főváros közlekedésében elévülhetetlen szerepet töltött be a Budapesti Villamos Városi Vasút Részvénytársaság (BVVV). Az 1889-ben alapított cég nemcsak a főváros összes villamosvonalát üzemeltette, hanem a földalattit, a siklót, a fogaskerekűt, az újpesti, rákospalotai, szentendrei, budafoki és a törökbálinti vicinális vasútvonalakat, valamint a margitszigeti lóvasutat is.
Legalább nem bontják le
Falk Miksa és nemes botfai Hűvös József vezérigazgatók 1906-ban kérvényezték a fővárostól, hogy a Védgát (ma Népfürdő) – Kárpát – Révész utcák határolta Duna-parti, 16 550 négyzetmétert felölelő telket azért vehesse bérbe cégük, hogy
ITT ÉPÍTHESSÉK FEL A BVVV ÚJ ÁRAMFEJLESZTŐJÉT, ÁRAMÁTALAKÍTÓJÁT, GÉPHÁZÁT, KAZÁNHÁZÁT, SZÉNLERAKODÓJÁT ÉS FORGALMI TELEPÉT.
A közlekedési társaság 1908. február 3-ra egy komplett „kis gyárvárost” épített fel a szóban forgó telken. A Kárpát utca mentén Császár Jenő, Fellner Henrik, Herman József, Örffy Jenő, Schweiger Henrik és Wörner Adolf terve szerint megépült két darab, egyenként 1650 kV-os háromfázisú áramfejlesztőgép, egy 95 és egy 65 lóerős kondenzátor, valamint két, motordinamóval rendelkező erőmű, közvetlenül mellettük pedig az akkor még Kőtérnek hívott placcon egy kültéri szénrakodót, valamint egy 30 tonna hordképességű hídmérleget is kialakítottak a vasúti kocsik mérlegeléséhez. Ezeknek a helyén jelenleg a Schiller autókereskedés működik.
A Duna-parti oldalon Schömer Ferenc terve szerint egy olyan, U alaprajzú épület valósult meg, amelynek Duna felőli szárnyában gépház, a hosszabbik, 590 négyzetméteres, kétszintes pincével rendelkező tömbjében pedig kazánházat, fölötte szénraktárt, a Révész utcai oldalon egy kocsiszínt alakítottak ki.
Ennek a Révész Utca és Népfürdő utca kereszteződésében emelt emeletes, vakolt homlokzatú épületnek a tengelyeit nagyon gazdag téglaarchitektúrával dekorálták ki.
A félköríves záródású ablaknyílások tagolópárkányaira olyan faragott domborműveket helyeztek el, amelyeken a korabeli vasúttársaságok legelterjedtebb szimbólumát, a szárnyakkal rendelkező vasúti kereket ábrázolták.
Ez a kocsiszíngépház fogadta 1909-től azokat a szerelvényeket, amelyek a kazánok fűtéséhez szükséges szenet szállították. Az erőmű kezdetben két darab Zoelly-rendszerű, egyenként 2000 lóerő teljesítményű kondenzációs gőzturbinával volt felszerelve.
Mivel az áram nagyobb részét 1939-től az Elektromos Művek szolgáltatta a BVVV-nek és jogutódjainak, így a Révész utcai, más néven az angyalföldi erőművet tartalék centráléként használták. A gáztüzelés elterjedésével bár a fűtőmű keleti, Dunától távolabbi szárnyát az 1970-es években lebontották, az üzem 2011-ig aktív szereplője volt Budapest áramellátásának.
Ki menti meg az összedőléstől az ország egyik legrégibb kastélyát?
A Wenckheim-család grófi és bárói ága összesen 31 pompás küllemű kastélyt, bérházat, kúriát, villát, nyaralót, valamint további 27 vadász-, vincellér- és fürdőházat, majort, templomot, kápolnát, zenepavilont, magtárat, árvaházat, cukorgyárat, vashámort, gőzmalmot, szélmalmot, vízimalmot és gátrendszert építtetett. Ebből a hatalmas ingatlanállományból
21 tekintélyes méretű és küllemű épület ma már nem létezik.
Az ingatlanok pusztulása csak elenyésző mértékben köszönhető a família hóbortos, a családi vagyont eltékozló tagjainak. Az épített emlékek leginkább Budapest városrendezése, a II. világháború rombolása, a szocialista magyar, román és csehszlovák államok trehánysága, illetve a rendszerváltás után megjelent újgazdag vállalkozók és különféle tolvajbandák ipari mértékű anyagéhsége miatt tűntek el a föld felszínéről.
Sokkal súlyosabb a helyzet, ha nemcsak a Wenckheim-, hanem az ország összes kastélyának és kúriájának fizikai és statikai állapotáról beszélünk.
1944 óta ugyanis több mint 1530 darab, arisztokraták és mágnások építette pompás küllemű épületet semmisített meg a magyar állam és állampolgárainak anyagéhsége és vandalizmusa – omlásveszélyre hivatkozva.
A pusztítás mértéke az Alföldön a legszembetűnőbb. Csongrád-Csanád és Békés vármegyék kastélyállományának 54 százalékát pusztították el az elmúlt 80 évben, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében pedig csaknem a 65 százalékát.
Rovataink a Facebookon