Súlyos tragédiákkal terhelt a részlegesen összedőlt Jókai utcai ház története
Egy az Isten
A mai bérház alatti hétezer négyzetméteres telket – amelyet ekkor még Gyár utca 19. számmal illettek – 1840-ben vásárolta meg közadakozás útján a Pesti Izraelita Hitközség hatezer pengőforintért, hogy Hild József terve szerint a pesti zsidóság itt építhesse fel egyemeletes kórházát.
Az 1841. szeptember 21-i alapkőletételnél még József nádor is megjelent.
A jól felszerelt, tágas kórház emeleti részén négy kórterem létesült, bennük egy férfi és egy női részleg, valamint egy külön osztály a bőrbajosok számára. A földszinten hat kisebb betegszoba állt rendelkezésre. A kórtermek mellett a hitközség még az orvosok és a személyzet számára is kialakított négy kisebb alapterületű szoba-konyhás lakást.
Mivel műtőszobát nem alakítottak ki a kórházban, az operációkat a kórtermi ágyakon hajtották végre. A nagy fertőzésveszély miatt éppen ezért az intézmény vezetése gyakran hívta konzultációra Balassa János sebészprofesszort, nőbetegeihez pedig Semmelweis Ignác világhírű orvost. Az intézmény igazgatója 1850-től Jakubovics Antal, a korábbi intézményvezető Jakubovics Fülöp unokatestvére lett, majd Grósz Fülöpöt nevezték ki direktornak.
Kettő Mózes táblája
Érdekes momentuma az épület történetének, hogy 1853-ban a hatóság itt csapott le arra a később nazarénus társaságként ismert, hat főből álló „Krisztus követői” szektára, akik „kommunista szemléletükkel” megpróbálták szép szóval meggyőzni a zömmel Mózes-hitű fekvőbetegeket, hogy a királyság miért rossz, és miért lesz jó, ha az államigazgatás áttér a szocializmus intézményrendszerére.
A hatósági kényszergyógykezelés alatt álló nazarénusok mindemellett azt akarták elérni a többi betegnél, hogy hagyjanak fel az Ószövetség követésével, és térjenek át Jézus hegyi beszédében elhangzott parancsainak szó szerinti követésére. A csoport tagja Hausknecht Antal, Hvozadovics József, Notter Ferenc, Notter József, Schmidt Péter és Waneczek András volt.
Három a pátriárka
A jó hírű kórházat Ferenc József osztrák császár és magyar király 1855-ben, felesége, Erzsébet királyné pedig 1866-ban látogatta meg. Az épület kertjét 1867-ben Lohr János tervei szerint angolparkká alakították át. Az egészségügyi intézménybe 1870-ben vezették be a gázvilágítást és a folyóvíz-ellátást. A millennium előtti években a körúti építkezések miatt a főváros csakhamar kisajátította a kórház kertjét. Mivel ekkorra már a kórház épülete is kicsinek bizonyult, a hitközség egy új telek megvásárlása mellett döntött, amelyet a mai Szabolcs utcában találtak meg. A Gyár utcai kórház 1842-től 1889-ig valláskülönbség nélkül harmincezer fekvő- és 230 ezer járóbeteget látott el.
Tényleg ennyire szép? Fotókon Budapest elmúlt 20 éve
Valószínűleg kevés olyan világváros van, amelynek építészete, arculata, urbanisztikája, s ehhez köthető mindennapi élete ennyire megváltozott volna az utóbbi két évtizedben, mint Budapesté. Persze nagyon megváltozott Párizs, London, Prága, a német és cseh nagyvárosok is folyamatos mozgásban vannak, de az ember nyilván azt érzékeli jobban, ahol napra nap koptatja a követ, ahol napra nap azt érzi, hogy szinte már turista a saját városában, nem fárad el a szem, mert mindig van újabb és újabb beruházás, beépítés, felújítás, pompa vagy épp elkeserítő borzadály, egyszóval látnivaló. Pedig húsz év épp csak egy szűken vett generáció, mégis ezalatt megváltoznak a súlypontok, az értékrendek, a technológia, az üzenet, megváltozik az egész világ.
Szeretve gyűlölt székesfővárosunkban
AZ ELMÚLT HÚSZ ÉVBEN szinte OLYAN MÉRTÉKŰ ÉPÍTKEZÉS, TERÜLETBEÉPÍTÉS, ARCULATVÁLTOZÁS KÖVETKEZETT BE, MINT A MAI BUDAPEST LÉTREJÖTTEKOR, A XIX. ÉS a XX. SZÁZAD FORDULÓJÁN, HAUSZMANN ALAJOS IDEJÉBEN,
amikor nagyjából létrejött a város mai arca pompás bérpalotáival, amikor megépült a New York-palota, az Andrássy út és villái, amikor a mai Budapest alapjai kirajzolódtak. Amikor azok a házak épültek, amelyeket ma újrafelfedeznek, renoválnak, arab vagy magyar tőke kezére játszanak, majd csillogva felavatnak. Párisi udvar, Klotild Palota, most épp a Drechsler (a volt Balettintézet) vagy az Andrássy út házai, villái sorra.
Eldőlt, ilyen lesz a budavári Honvéd Főparancsnokság Szent György téri homlokzata
Jó ütemben halad az egykori Honvéd Főparancsnokság hiteles rekonstrukciója. A Nemzeti Hauszmann Program keretén belül 33,67 milliárd forintból megvalósuló beruházás legfőbb célja, hogy a szomszédos saroktelken szintén visszaépítés alatt álló egykori Vöröskereszt Egylet-székházzal együtt a Dísz tér déli oldala is visszanyerje a II. világháború előtti állapotát.
Birodalmi központ
A Magyar Királyi Honvéd Főparancsnokság épületét Kallina Mór építész tervei szerint 1895–1896 között építette fel az állam Hofhauser Elek építőipari cégével. Az akkor tetemesnek számító 400 ezer forintos beruházás során megépült négyszintes eklektikus palota legfőbb ékessége a tekintélyes méretű, cikcakk formában elhelyezett színes palacserepekkel borított kupolája volt, amelynek bal oldalán a Háború, jobbján pedig a Béke című egész alakos allegorikus szobrok álltak. Mindkét műalkotást Szász Gyula faragta ki. Az épület katonai jellegű ornamenseit, az országcímert és a palota sarkaira elhelyezett hadi jelvényeit Mikula Ferenc udvari szobrász mintázta meg Logodi utcai műtermében. Az épület a dualizmus éveiben nemcsak a magyar, hanem a horvát hadsereg főparancsnokságaként is működött. Ebben az épületben alakították ki a mindenkori főparancsnok, a tábori püspök és az irodaigazgató otthonát is.
A hadi palota bár Budapest ostromakor több belövést is elszenvedett, ám a korabeli beszámolók és fényképek alapján az épület megmenthető lett volna. Bár az 1948-ig elhúzódó részleges bontást politikai okból rendelték el, az épület torzóját csak azért hagyták meg az elvtársak, hogy az szélfogóként felfoghassa a polgárvárosba betörő hideg budai szeleket. Ezt az urbanisztikai kegyet vagy ajándékot a Dísz tér 4–5. szám alá ekkoriban bekvártélyoztatott Nyelvtudományi Intézet, a Középület-tervező Vállalat (KÖZTI) és a kerületi MSZMP szobáiban bundabugyi nélkül rendületlenül kávét főző, ám igencsak fázós elvtárs-, kartárs- és titkárnőknek köszönhetjük.
A kiirtott civilizációk tárgyait gyűjtő Predátor halálhajója a Városligetben épült meg
Nincs egy hely, nincs egy hely
A hétfőn megnyitott városligeti Néprajzi Múzeum egyik központi látványossága a Budapest aranykorát bemutató városmakett, amely az 1918-as építészeti és esztétikai állapotokat rögzíti. A Salló Sándor művészettörténész irányítása mellett csaknem két évig építgetett installáció a pesti Nagykörút–Margit körút vonalon belül fellelhető közel hétezer bérházból, közintézményből és városi palotából álló ingatlanállományt tárja a nagyérdemű elé 1:500 léptékben.
A múlt aprólékos műgonddal elkészített szépségei iránt fogékonyak órákig képesek elveszni a részletekben, rácsodálkozni egy-egy épületre, hogy hoppá, nézd csak, milyen szép volt ennek a háznak a karcsú tornya, annak női keblet megidéző öblös kupolája, ma meg pompás értékeiktől és díszeiktől teljesen megfosztva, úrasszonyi méltóságukban többszörösen megalázva közvizeldeként vagy romkocsmaként ismertek visszeres lábazataik, koszos és feslett hálóingeik.
A tekintet néha meg-megáll Lechner Ödön népi szecessziós jegyeket felvonultató, a nagyvárosi szövetbe otthonosan beillesztett alkotásai felett, mázas cseréppel fedett magyaros motívumait szemlélve az ember eltűnődik azon, hogy a múlt század elején vajon milyen néprajzi múzeumot terveztek volna a Duna mellé jeles építészeink, ha történelmünk nem úgy alakul, ahogy.
Az 1872-ben alapított Néprajzi Múzeumnak a mai napig nem volt saját, sajátos funkcióinak és igényeinek épített épülete. Története során volt már a Várkert Bazárban, egy Csillag utcai bérházban, a városligeti Iparcsarnokban, a tisztviselőtelepi Tündérpalotában, majd 1975-től a Magyar Nemzeti Galéria helyét megörökölve a Kossuth Lajos téri egykori Igazságügyi Palotában, pontosabban annak is csak északi kétharmadába bezsúfolva 250 ezer darabos gyűjteményével.
Ez a 150 évnyi hánykolódás most véget ért.
Orbán Viktor kérésére kutatják IV. Béla sírját
Keletre nézz, magyar!
Viszonylag nagy hullámokat generált az a tavaly októberben megjelent cikkünk, amelyben egy független szakértői csoport több bizonyíték felmutatása után kijelentette, hogy
a második honalapítónak tartott IV. Béla király és családjának helyt adó elveszett esztergomi Boldogságos Szűz-bazilika romjait nem a Bottyán János utcai ferences Szent Anna-templom környékén kell keresni, hanem attól egy kőhajításnyival távolabb, a Jókai utca páratlan oldalának magánházai alatt.
A H. Tóth Tibor nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa; Máhr Géza mélyépítő mérnök-geodéta; Lombár Izabella irodalmár-kultúrtörténész; Balogh Krisztián és Gombkötő Csaba középiskolai tanár, illetve a ferences közösség sok, neve ideiglenes elhallgatását kérő, igen magas tudományos fokozattal rendelkező prominens tagja alkotta kutatócsoport legfőbb érvei a következő elemekből áll:
- A nyugati kereszténység ókori minták alapján mindig kelet–nyugati irányú tengelyek mentén építtette templomait, mely szokást csak a barokk kor kezdetén szüntettek meg az akkor kibontakozó urbanisztikai igények és a városfejlesztési tervek miatt.
- A templomok belső elrendezését úgy alakították ki, hogy a hívők és a pap folyamatosan a felkelő nap irányába imádkozhassanak. Ezért kellett a főoltárnak és a szentélynek kelet felé néznie. Háromféle tájolásról tudunk.
- A napéjegyenlőségi, a napfordulós és a Magyarországon elterjedt védőszenthez igazított keletelésről, amely a templom patrónusának neve napján, a felkelő nap horizonthoz viszonyított kelésének megfigyelésével történt.
- A templomok főtengelyei a csillagászati égtájakkal különböző szögeket zárnak be.
- Mivel a Bottyán János utca 14. szám alatt álló ferences templom védőszentje Szent Anna, így ezt az ünnepnapot a Gergely-naptárban július 26-án, a Julianus-naptárban augusztus 5-én tartották. A barokk templom így hiába épült egy középkori templomocska alapjaira, fizikailag nem lehet azonos a középkori ferences/minorita Segítő Szűz-bazilikával, amelynek védőszentje Kisboldogasszony volt. Ezt az ünnepet ugyanis a Gergely-naptár szerint szeptember 8-án, a Julianus-naptár alapján szeptember 18-án ünnepelték.
- A két templom napkeltéhez viszonyított építéskori irányszögeltérése 19,7 fok, amely jelentős szögeltérésnek számít. Ez a távolság már földrajzilag is jelentős távolság. Máhr Géza geodéta mérései alapján az egykori Árpád-házi uralkodó építtette bazilika hosszabbik tengelye a mai Jókai utca 7–9., 11. és 13–15., illetve a Deák Ferenc utca 22., 24., 26–28. számú lakóházak közötti szakaszra esik.
Ami a kutatócsoport szerint érdekes, hogy a mai Szent Anna-templom szentélye azért egyezik meg szinte teljesen a középkori, kősziklán álló, 12,64 méter hosszú Szent Jakab-kápolna tájolásával, mert annak alapfalaira épült. Szent Jakab ünnepét a Gergely-naptár szerint július 25-én tartják, amit csak egy nap választ el Szent Anna ünnepétől. Pont ennek a minimális, egynapnyi, azaz 1,4 foknyi eltérésnek köszönhető, hogy a középkori szentély „napba nézése” és a jelenlegi apszis kelet–nyugati hossztengelye csaknem azonos.
Persze a török dúlást követően a Pozsonyból Esztergomba visszatérő, főleg német ajkú mariánusok nagyon jól tudták, hogy nem az eredeti bazilikájukat kapták vissza báró Franz Kuckländer várparancsnoktól, hanem egy másik templom, a Szent Jakab-kápolna romjait, amelynek tényét 1703-ban Csatáry Athanáz ferences gvárdián is beismert rendi beszámolójában. Ám nem volt mit tenni, ekkor még az osztrák kétfejű sas volt az úr a török félholdtól visszafoglalt, szebb napokat látott kizsigerelt országrészben.
A független kutatócsapat időközben több írásos bizonyítékot is talált, hogy miért nem lehet azonos a barokk korban épült a Szent Anna-templom alapja a IV. Béla magyar király, felesége, a bizánci császár lánya, Laszkarisz Mária és legkisebb közös fiúgyermekük, Béla herceg holttestét is magába foglaló, XIII. században épült Segítő Szűz-bazilikával, amely Antonio Bonfini és Luke Wadding történetírók, IX. Bonifác pápa 1400-as bullája, valamint a Krey-féle térkép szerint is gigantikus méreteivel méltó versenytársa volt a Várhegyen egykor elterülő, Szép-templomnak is hívott egykori Szent Adalbert-székesegyházzal. A királyi város központjában álló nagytemplomnak a méretei azonosak lehetettek a mai Hild József-féle kupolás bazilika helyén álló kéttornyú főtemplommal, amelynek hossza 75 méter, szélessége 30 méter, tornyának magassága pedig 70-80 méter volt. Dselalsade Mustafa török történetíró 1543-ban így jellemezte a jeles Árpád-házi uralkodó nyughelyét befogadó, a Kis-Duna-ághoz közeli katedrálist:
Ennek a földöntúli ékességnek bámulatra méltó falai színes márványból, ablakai aranyos üvegből valók, fülkéi és szögletei márványból vannak kifaragva, továbbá csodálatos képekkel, festményekkel és aranyozott bálványokkal van ékesítve, egyszóval ördögtől lakott bálvány-templom.
Felhevült szívvel a Kinizsi-várról – válasz Jamrik Levente írására
Levelet kaptunk Nagyvázsony polgármesterétől. Fábry Szabolcs ebben azt írja, hogy az Indexen olvasta a Járdasziget blogon 2022. április 17-én megjelent, Ez az örökségvédelem? Áruraktár lett a Kinizsi-várból című cikket, amelyet a blog egyik szerzője, Jarmik Levente írt.
Mivel a beruházás községük területén zajlott, illetve most is folyamatban van, azt kérte szerkesztőségünktől, hogy mint a település polgármestere megfogalmazhassa válaszírását.
Kérésének eleget teszünk, az alábbiakban Fábry Szabolcs válaszlevelét olvashatják, amelyet változtatás nélkül közlünk.
Öt zömök tornyot építtet a kormány a Dohány utcai zsinagóga elé
A kormány 2022. április 14-i rendelete alapján hamarosan visszaépíthetik a Dohány utcai neológ zsinagógával szemközt álló, egykori Első Katonai Biztosító Intézet által építtetett bérház – világháborús sérülései miatt 1948-ban lebontott – teljes tetőgeometriáját. A Magyar Közlönyben megjelent határozat világosan kimondja, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű rekonstrukció során nemcsak hogy nem lesz településképi és tervtanácsi konzultáció, hanem a sajátos beépítés miatt figyelmen kívül hagyható a hatályos településrendezési tervek, illetve az OTÉK idevonatkozó előírásai is, ha akadályoznák a munkát.
A Károly körúti Első Katonai Biztosító Intézet fénykorában
http://fovarosi.blog.hu/
A Kiskörút egyik legimpozánsabb épületét mindenképpen az ostrom előtti formájának megfelelően kívánja visszaállítani a kormány, amely az egykori toronyszerkezetek és a díszes tetődísz rekonstrukcióját jelenti. A miniszterelnöki döntés értelme szerint így a Károly körút 3/A–Dohány utca 1/A szám alatti, manzárdtetővel megsüvegelt, hatemeletes sarokház magassága nem haladhatja meg a 36 métert, a visszaépítésre kerülő egykori öt darab szecessziós vonalvezetésű kupola magassága pedig a tíz métert.
Szépítészeti beavatkozás
A kivitelezőnek minden külső részletet a korabeli tervrajzok alapján kell archaizálva helyreállítania, a belső terek kivitelezésénél azonban már szabad kezet kap. A kormány számításai szerint az így kialakított tíz szint legfeljebb 2600 négyzetméterrel növeli majd meg az ingatlan alapterületét.
A helyreállításra azért van szükség, hogy a Kiskörút északi térfala részben visszakapja egykori vertikális tagoltságát.
Ma már hihetetlen, de a Károly körút tornyait nemcsak a Deák Ferenc tér 6. szám alatti Anker-palota, a 14. szám alatti Szevera-, az 5. szám alatti Diana-, a 2. szám alatti Grünbaum–Weiner-, illetve az 1. szám alatti MTA-bérház kupolái jelentették, hanem a háború előtt a 26. szám alatti Freiberger-, valamint a 3/B alatti Dreher-palota saroktornyai is. Ráadásul ez utóbbi kettő a most visszaépítésre ítéltetett EKBI-bérház tornyaival közösen izgalmasabb kialakítású és formájú függőleges tengelyekkel rendelkezett, mint a most láthatók. A tetőrekonstrukció szervesen illeszkedik a Steindl Imre Program Nonprofit Zrt. ötven jelesebb budapesti lakóház és közintézmény egykori kupolájának visszaállítási akciójába, amelynek első szépítészeti beavatkozásra váró három elemét két évvel ezelőtt hirdették ki.
A tekintélyes méretű bérházat báró Huszár Károly honvédhuszár, országgyűlési képviselő által építtetett emeletes ház helyére építette az Első Katonai Biztosító Intézet építésügyi bizottmánya, amelynek fővédnöke József főherceg volt. A háromudvaros, öt kupolával kombinált manzárdtetős bérház építését 1910-ben kezdték el és 1913-ban fejezték be. A szecessziós stílusú épületet Hoepfner Guido és Györgyi Géza tervezte. Az épületszobrászati munkák Maróti Géza szobrász keze munkáját dicsérik. A kivitelező a Lipták Pál és Társa cég volt. Átadását követően alig egy év múlva a zsinagóga vertikális méreteivel konkuráló sarokházat a Victoria Biztosító Rt. vásárolta meg, majd nem sokkal később már a Hungária Biztosító Rt. lett az ingatlan birtokosa.
Ez az örökségvédelem? Áruraktár lett a nagyvázsonyi Kinizsi-várból
Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy?
Míg a Nemzeti Kastélyprogram igazi sikertörténetnek mondható, addig ez az állítás már nem igaz a Nemzeti Várprogramra. Bár a részleges vagy teljes újjáépítésen átesett 15 középkori erősségünk mindegyike megfelel a régészet, a műemlék- és az örökségvédelem tudományos igényű objektív elvárásainak, addig a társadalmi igény szubjektív szempontjainak három örökség kivételével egyik sem.
A végeredményeket látva joggal vetődik fel a kérdés: miért csak a füzéri, a regéci és a mosonmagyaróvári várról gondolják úgy az emberek, hogy rekonstrukciójuk annyira jól sikerült, hogy ezek a felújítások megerősítették a hely lelkét, a megszokottság érzését, a kollektív emlékezet középkorról alkotott idealizált képét, a nemzeti és kulturális identitást – míg a többi, milliárdokért feltuningolt kőrakás abszolút nem?
Mi lehet az állampolgárok baja a többi átadott vagy átadás előtt álló 12 erősséggel, ha tervezőik ott is a hitelességet és a megkülönböztethetőséget tartották fontosnak?
A probléma gyökere valószínűleg onnan fakad, hogy a társadalom egyre gyakorlatiasabb kulturális és identitásbeli igényeit a teoretikus lábakon álló műemlékvédelem és a tervtanács nem akarja meghallani.
Mivel az építészeti helyreállítás nem tudja magát függetleníteni a kortárs folyamatoktól, így a szakhatóságok elvárásai látszólag csak arra terjednek ki, hogy a régit meg lehessen különböztetni az újtól, a restaurálási folyamat pedig ott érjen véget, ahol a hipotézis elkezdődik.
Bár munkahelyi követelmény, de a döntnökök látszólag már nem nagyon foglalkoznak a tervezés logikájával, az építészet megközelítésével, formanyelvével, értékhierarchiájával, didaktikájával, téralkotási elképzeléseivel és legfőképpen az anyaghasználatával. Ennek tükrében a műemlék- és örökségvédelemmel foglalkozó állami szervezeteket az sem izgatja a végeredményeket látva, hogy a felújításra ítéltetett erősség történeti rétegei miként fognak egymáshoz illeszkedni, esztétikailag koherens egészet alkotnak-e majd, holott pont az egységes, csorbítatlan vizuális megjelenítés lenne a várak rekonstrukciójának a lényege, az okozata, a sarkalatos pontja.
A Nyugati téren ül vonalkódos nyugszékén Skála Kópé, Kolodko új miniszobra
Minden idők egyik legkedvesebb, legszellemesebb reklámja volt a 80-as évek cingár lábú, gyufakezű kiskópéja, a Skála Kópé, aki ha bemegy, kijön, s akinek reklámja a Skála-Coopé, de szíve mindig a vásárlóké. Az Y, Z és alfa generációknak azonban már mit sem mond a dalban élő szimpatikus reklámfigura, azóta se Skála-Coop, se Skála Kópé nincsen, vagy már csak a közelmúlt történelmében, jókor kapta hát el egyik legnépszerűbb szobrászművészünk, Kolodko Mihály a pillanatot, hogy a kis nyughatatlant a Nyugati téren, ahol az egykori Skála Metro áruház állt, vonalkód mintájú nyugszékre ültesse.
A folyton jövő-menő figura így mind reklámjának, mind a kornak letűntével megtalálta a maga helyét a városszövetben, és meg is érdemli.
A Skála kópé az áruház előtti virágágyás szegélyén foglal helyet, szemben az áruházzal,
őt nem a Szent István körút, a járókelők érdeklik, az ő szíve az áruházé és vásárlóié. A szíve, mely piros, és kívülről dobog a mellkasán. A járókelőket bezzeg Skála Kópé nagyon érdekli, jönnek, nézik, fotózzák, gyűjtik a Kolodko-miniszobor-fotókat. Mi több, Kolodko-szobortúrák is léteznek a városban.
Egy vérbajos politikus otthona helyére építették fel Hófehérke pesti lovagvárát
A prosti és a rendőrkapitány
A mai Ferenciek tere eredetileg egy északnyugat–délkelet irányú széles utcaszakasz volt, amelyet az Árpád-korban épült városfalat védő vizesárok helyén alakítottak ki. Az utca északkeleti végében 1260-ra felépült a ferencesek veronai, Szent Péter vértanúról elnevezett gótikus stílusú kápolnája és hozzábiggyesztett rendháza, amelyet a félhold uralma alatt Szinán bég parancsára dzsámivá alakították át. A Szent Péterről elnevezett utcát a muszlim uralom után kezdték el Urak utcája, majd jó száz évvel később Úri utca névvel illetni, ám a szokásosnál szélesebb útszakasz 1727-ben már kiérdemelte a tér elnevezését, amely a csuhások után Barátok lett.
A hosszúkás, szabálytalan alakú placc hamar Pest egyik legforgalmasabb útkereszteződése lett. Ezt a fejlődést több ok generálta. Az egyik ilyen, hogy a templom rendezői bal oldalán indult ki Hatvan felé a tölcsérszerűen kitáguló Kerepesi országút, amelynek Duna felé eső szakasza annyira illusztris helynek számított már III. Károly király regnálása alatt is, hogy többek között itt építette fel 1735-ben Pest legszebb, barokk stílusú, emeletes városi palotáját a csigatestűként ismeretes gróf pohos Grassalkovich Antal királyi személynök is.
Ezt a mai Kossuth Lajos utca 4. számnak megfeleltethető építészeti remekművet Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesülése után Budapest első rendőrkapitányságaként működtette tovább az állam, amelynek VEZETŐJÉNEK azt a Thaisz Elek egykori osztrák titkos ügynököt tette meg, aki feleségével, Weiss „Forró szájú vagy Fürge ujjú” Fáni egykori kurtizánnal, több fővárosi piros lámpás ház madámjával közösen ekkor már a Föld egyik legnagyobb prostitúciós hálózatát üzemeltette Dél-Amerikától Oroszországig.
Míg ettől az ingatlantól keletre, a mai Puskin mozi helyén a Magyar Királyi Tudományegyetem Orvostudományi Karának öt tanszéke funkcionált, addig a folyó felé haladva, a mai Petőfi Sándor utca sarkán egy másik nevezetes épület állt, amely nem építészeti megoldásai, hanem lakója miatt volt ismert. Ez a sarokház a fehérnépet bolondulásig szerető, házasságot házasságra halmozó, pontyfejű, kezdeti glaukómája miatt gülüszeműként ábrázolt gróf Cziráky Antal Mózes országbíró, a pesti egyetem elnökének otthonaként volt ismeretes, amelyet 1831-ben azért ostromolt meg a város diáksága, mert a koleraveszély miatt kialakult nagyszámú elhalálozás megakadályozásért az akadémikusként is tevékeny arisztokrata semmilyen ellenlépést nem tett.
A magas méltóságú főúr védelmére kivezényelt katonaság komoly vérfürdőt rendezett a hallgatóság soraiban. A Széna téri és az Üllői úti összecsapásokban összesen 13 egyetemista hunyt el a hadsereg brutalitása miatt.
A sörhasú nemesek, plötyi kurtizánok és a maffiahálózatot üzemeltető korrupt zsandárparancsnoktól függetlenül a terület gyors fejlődésének másik oka az volt, hogy 1817-ben itt épült fel Magyarország első, modernnek számító bevásárlóközpontja, a Pollack Mihály tervezte kétemeletes, báró Brudern József építtette, 32 boltból álló üzletház is, amelynek a helyén most a Párizsi Udvar magasodik. A templommal szemben a tekintélyt parancsoló Athenaeum Nyomda ritmikusan hullámzó, ám mégis szigorú, copf stílusú épülete állt, amely ekkor már az ország egyik legjelentősebb könyvkiadójaként volt ismeretes. A helyén jelenleg a tetődíszeitől megfosztott Királyi-bérház áll.
A ferences bazár mellett az 1876-ban átadott, Szkalnitzky Antal tervezte Egyetemi Könyvtár nézett farkasszemet a Danaidák kútjától idáig elnyúló fiáker- és lócitromsor végével, a Reáltanoda utca sarkán pedig az Ybl Miklós tervezte Első Pesti Hazai Takarékpénztár kupolás tömbje zárta le a tér külső oldalát. A Pest első szobrászati értékűnek tartott közkútjával díszített közlekedési csomópontjának legcsúnyább térfala –idézőjelbe téve – ekkor a déli szakasza volt.
Lelepleztük a Bem téri Külügyminisztérium titkait
A terület már az ókorban is forgalmas helyszínnek számított. A most bontás alatt álló Radetzky-laktanya alatt például egy Kr. u. 50-ben alapított római katonai tábor terpeszkedett, amely eleinte egy Dalmáciából idevezényelt 500 lovasból álló segédcsapatnak, később pedig a Pannóniával nyugaton szomszédos Noricum provinciából érkező Hispanorium Auriana bandériumnak volt az otthona. A katonai tábor előtt húzódott a limes részeként egy Dunával párhuzamosan futó út- és csatornarendszer, amely Aquincumot kötötte össze Mursával.
Az 1995-ös leletmentés során a régészek nemcsak a mai Óbuda és Eszék közötti római út maradványát találták meg, hanem Buda középkorban sokszor átépített városfalát és az Arszlán pasa finanszírozta, 1566-ban átadott Kakas-bástyát is, amely a városfal keleti lezárása volt. Ezt az öt méter vastag, durva mészkőből emelt toronyban végződő bástyát a törökök „horosz kapuszi”-nak hívták. A Felhévízre néző, két lőréssel tagolt Kakas-kaput a város 1686-os visszafoglalása után homokkővel borították be. A két és fél méter magas ágyúkamrákat pedig 1790 körül azért töltötték fel, mert a védmű ekkorra már teljesen elveszítette katonai jelentőségét és funkcióját.
Nagymosás, telefonba hallózás
A bástya mellett 1828 és 1830 között építette fel Zeitinger egyszintes tímárházát, amelynek mai napig érvényes déli telekhatárát Baczó József fővárosi mérnök húzta meg. Az épületet 1869-ben bontatták le Sydney Steinhal és Jean Pfenninger nagyvállalkozók, hogy ezen a telken építhessék fel háztömbnyi méretű gőzmosó intézetüket. A gyáregység azonban nem sokáig üzemelt itt. Az ekkor még mindig látható török kori rondellával együtt 1873-ban azért rombolták le, hogy ezt a kelet-nyugati irányú telket kettéoszthassák, és kialakíthassák a mai napig érvényes telekhatárokat. Az így kialakított parcellákra egy-egy bérházat építettek fel.
A Königsplatz (később Élelemtár-, Pálffy-, ma Bem József tér) 4-es számmal illetett emeletes bérházat 1881-ben adták át Millacher Lajos és Wagner Alajos gyógyszerészek, az Első Magyar Ásványvízkészülék, Szifonszerelvény és Szikvízgyár Rt. alapítói megrendelésének köszönhetően. A terveket Violin Gusztáv építész jegyezte. A vállalkozók szódagyára és szikvízüzeme egyébként a Kacsa utca 9-es szám alatt működött.
Érdemes megjegyezni, hogy ebben az eklektikus stílusú épületben kezdte el a működését a Puskás Tivadar-féle Észak-Budai Telefonközpont fiókállomása is, amely kihasználatlansága miatt nyolc év után már el is költözött innen.
Míg a sarokház aljában a Hungária kávéház üzemelt, addig a ház emeletén egy igen fura és rigolyás lakó élt. Ő Zolnai Gyula gimnáziumi tanár volt, aki a millennium idején lett Magyarország egyik legjelentősebb nyelvésze, finnugristája. Az akadémikus főleg nyelvtörténettel, etimológiával és mondattannal foglalkozott. Számos finn költő verseit és népi drámákat fordított magyar nyelvre. A Bem József tér 5. szám alatt a fentinél kisebb méretű, zárt sarokerkéllyel rendelkező kétemeletes bérház állt.
Lebontják a debreceni Aranybika szálloda felét. Na de mi épül a helyére?
Jön már a bika, fúj az orra lika
Tervpályázatot írtak ki a debreceni Aranybika szálloda épülettömbjének teljes megújítására. Mivel az ingatlan új tulajdonosa, a Mathias Corvinus Collegium egy városképbe jobban illeszkedő ingatlankomplexumot kíván a Nagytemplom szomszédságában felépíttetni, így a rekonstrukciót megelőzően először lebontják a hotel szocializmusban hozzátoldott épületszárnyát. Az 1976-ban átadott szállórész eltüntetését nem csak annak kifogásolható esztétikai megjelenése, rossz szobaelosztásai és 131 szűk helyisége miatt rendelte el az MCC, hanem mert a Piac utcára néző betonmonstrum az elmúlt időszakban statikailag annyira meggyengült, hogy használata életveszélyessé vált.
A pályázatkiíró azt szeretné, hogy a lebontásra ítélt modern épülettömb helyére az 1915-ben átadott patinás városi palota folytatását készítsék el a pályázatot benyújtók, amely lehet Hajós Alfréd korábban ide tervezett, de meg nem valósult tervének a leporolása, annak újragondolása, esetleg a megvalósult Hajós-féle épületnek a replikája, vagy tükörképe is.
(Hasonló elv alapján épült meg egyébként a budapesti Kossuth téri MTESZ-székház helyén a Szabad György Irodaház is 2019-ben, amely Hültl Dezső 1928-as tervének felfrissítése volt.)
A tervek szerint idén lezárul a tervpályázat és jövőre már indulhat is az oktatási feladatokat is ellátó új szárny építése, illetve a sarokkupolában végződő 48 szobával, 10 stúdióval, 12 apartmannal és 4 luxuslakosztállyal rendelkező réginek a műemléki rekonstrukciója és felújítása. A program a debreceniek bevonásával és egyetértésével zajlik, a bírálóbizottság tagja lesz többek közt Papp László polgármester és Gábor István főépítész is.
Ezeket a cuki pesti házakat bontják le idén
A Nagy-bérház csonkjai
(V. kerület, Gerlóczy utca 3. – Vitkovics Mihály utca 6.)
A telken az első építészetileg is értelmezhető ingatlant 1868-ban adták át Nagy Gusztávné Kunsch Emília megrendelésének köszönhetően. Ennek a virágfüzérekkel tagolt romantikus stílusú kétemeletes bérháznak a terveit az a Pán József készítette el, aki alkotásának szellemi előképét arról a Hild József tervezte, Baross utca 40. szám alatti Kubinek-féle épületről mintázta, amely hosszú viszontagság után csak két éve menekült meg a bontástól.
A Központi Városháza keleti oldalfalára néző ingatlan egyetlen országos hírnévnek örvendő lakója Herman Rudolf grafikus, Munkácsy-díjas festőművész volt, aki pályája kezdetén karikatúrákkal, portrékkal, plakátokkal és olcsón árusított tájkép- és zsánerképekkel kereste a kenyerét. A művész nyugat-európai tanulmányútjai után 1912-ben bérelte ki a ház egyik lakását, amelyet műteremként használt. Ekkortól lett egyre sikeresebb. Műveit rendszeresen kiállították a Nemzeti Szalonban, a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Anyjáról készített arcképét a Szépművészeti Múzeum vette meg. Az I. világháborúban hadifestőként szolgálta a hazáját. Herman nemcsak a Kecskeméti Művésztelep egyik alapítója volt, hanem a Szinyei Merse Pál Társaságé is. Az igazi sikert azonban az 1929-es barcelonai világkiállítás aranyérme hozta el neki. A bohém művész halála után hagyatékát özvegye, Radó Róza 1980-ban Gyöngyös városának ajándékozta.
Hogy a népnek is jusson valami. Lotz Károly a Blahán
Lotz Károlynak, egyik legnagyobb festőnknek, a XIX. század akadémikus fal- és portréfestőjének mostanság jó a sajtója. Vagy úgy is mondhatnánk, nagy a felhajtás körülötte. Az Operában nemrég debütáltak freskói teljes pompájukban restaurálva, sokan nem is a díszbemutatókat, a Hunyadi Lászlót vagy a Mayerlinget nézték, hanem A zene megdicsőülése című, az Olympos isteneit ábrázoló szépséges kupolafreskót bámulták titokban vagy kevésbé titokban. A Képzőművészeti Egyetem is gőzerőkkel restaurálta Andrássy úti épületének Lotz-freskóit, a rajz, a rézmetszet, a műtörténet, az iparművészet, a szobrászat, a festészet és az építészet klasszikus szépségű allegorikus nőalakjait, eseményt is szervezett az elkészültükre.
Ám se éveket csúszó operaházi megnyitó, se 150 éves Képzőművészeti Egyetem nem kell ahhoz, hogy eredeti, nem is rossz állapotban lévő Lotz-freskót lássunk, elég csak felülni a 4-6-os villamosra, és leszállni a mostanság hányatott sorsú Blahán, átmenni a zebrán és felnézni.
Épp a villamosmegállóval szemben, a József körút 2. árkádja alatt, a kapualjban látható egy Lotz-freskó
íjazó alakokkal, angyalokkal, különleges madarakkal, oroszlánokkal, farkasokkal, hattyúkkal és allegorikus figurákkal. Nem kell 33 ezer forintos premierjegy, puccos megnyitó, nem kell a Vigadóba, az Akadémiára, a Bazilikába vagy az Országházba mennünk, elég egy villamosjegy, vagy még az se, lehet menni farmerban és kockás ingben, akár két bevásárlás között, csak fel kell emelni a fejünket.
A villamos zajában, a körúti porban és forgószélben nemes egyszerűségében ott áll egy Lotz-freskó a Blahán. Mi más ez, mint a művészet allegóriája a Rákóczi út, egykori Kerepesi út és a nagykörút találkozásánál, ahol a Lidl, az olcsó turistaszállás, a mindenféle reklámok között és az építkezés szmogjában már észre se vesszük azt, amit máshol csak belépőjegyért – vagy még azért se – tudunk megnézni. Na, itt van. A László-házban. És nemcsak az árkád alatt, bent is. Pedig Lotz, amikor a freskókat készítette, még nem is a Blahára festette őket, a nemzet csalogánya ugyanis csak 1920-tól adta nevét a térnek, ahol a Nemzeti Színház is állt, amelyben évtizedeken keresztül játszott, és amelynek ő volt első örökös tagja. Ráadásul itt is lakott, egy sarokkal odébb, a Rákóczi út − József körút kereszteződésénél.
Örkény apukájának itt volt a patikája
A legnagyobb budapesti építkezések idején, 1890 tájékán László Zsigmond igazságügy-minisztériumi tanácsos, a kor befolyásos jogásza vásárolta meg a telket, amelyen a róla elnevezett ház 1895-re készült el Kiss István építész – aki többek között a János kórházat, a Baross utcai szülészeti klinikát és számos bírósági épületet jegyez – tervei alapján a Nagykörút második felújítási szakaszában. Ki ne látta volna már a jellegzetes tornyú, impozáns, négyemeletes, eklektikus házat, amely szinte minden, a Blaháról szóló fényképen szerepel, és amelynek a második emeletén volt a legelőkelőbb, hétszobás lakás, valószínű éppen László Zsigmondé.
A minisztériumi tanácsosnak vagy nagy befolyása lehetett, vagy egyszerűen csak szívós fajta volt, a főváros ugyanis 1891-ben tűzoltólaktanyát akart a telkén létesíteni, de hát ki a fene akarja, hogy a telkén tűzoltólaktanya legyen, így László a kereskedelmi miniszterhez címzett beadványában megvétózta az ügyet, és sikerrel is járt.
A házban a bejárattól balra gyógyszertár üzemel, de korábban is patika volt itt, amelynek 1927-től az államosításig Örkény István édesapja, Örkény Hugó volt a tulajdonosa. Valószínűleg a gyógyszertár idejéből való az a ma is létező helyiség, amelyet az udvarba lépve, majd jobbra kanyarodva, a cselédlépcsővel szemben az Üvegmosó felirat jelez, itt moshatták a patikussegédek a gyógyszeres-vegyszeres üvegcséket. Belülről ugyan már kissé nedves és avíttas a ház, az udvari lakások közül a március végi ragyogó napsütésben is csak a két felső emelet kap fényt, de az udvar közepén ott áll még a csobogó, és a jobb oldali beugróban szobor is díszeleg, egy nőalak, hallal a kezében. (A házban jelenleg olcsó turistaszállás üzemel.)
A Rákóczi út és a József körút sarkán álló László-ház másról is nevezetes: egy izmos, de alacsony meztelen férfi és egy testesebb, meztelen nőalak áll a sarokra néző, félköríves homlokzaton,
ezek Róna József szobrászművész alkotásai egy-egy szoborfülkében (ő jegyzi a budai Várban Savoyai Jenő lovasszobrát is), a szobrok a kovácsoltvas erkély fölött 1894 óta néznek le a magasból.
A László-ház nemcsak impozáns épület, de reformkísérlet is volt az új bérháztípus létrehozására, ami azt jelentette, hogy a külső kiképzés maximálisan alkalmazkodott a belső felosztáshoz, és a zárt erkélyes, loggiás homlokzat is változatosságot jelentett a kor többi bérházához képest. A József körúti fronton lévő főbejárat mellett magasodott a főlépcső, a hátsó traktusban pedig egy kisebb cselédlépcső.
Az első emeleten három háromszobás és két négyszobás lakás volt a megfelelő mellékhelyiségeikkel. A második emeleten helyezkedtek el a legelőkelőbb lakások: a sarkon egy hétszobás, mellette pedig egy hatszobás rezidencia szolgálta a bérház előkelő lakóinak kényelmét. A harmadik szint felosztása megegyezett az elsőével, a torony mezzanin szintjén pedig mosókonyhák és egy szénkamra volt. A sarokkupola terébe padláshelyiségek kerültek.
A László-ház anno igen előkelő volt. Ma már leginkább a tornya, félköríves homlokzata, külső és belső szobrai, de mindenekelőtt a Lotz-freskók miatt érdekes, amelyek nemcsak a külső árkád alatt, de bent, a foyer-ban is folytatódnak. Csak nézzenek fel. S ha a patikába csöngetnek, Örkény papa utódai be is engedik önöket.
A régi romjain megnyílt Óbuda új plázája
A WING Zrt. még 2018-ban vásárolta meg a mintegy 25 ezer négyzetméter alapterületű Euro Center Óbuda Üzletközpontot, hogy csaknem tíz hónapig tartó komplex átalakítást és bővítést követően, március 24-én GOBUDA Mall néven újra átadhassák rendeltetésének. A nyitás első lépéseként a salátabárral, látványpékséggel és egy online shoppal is felturbózott hipermarket mellett több bankfiók, divat-, ékszer- és könyvesbolt, telekommunikációval foglalkozó vállalkozás is kinyitja kapuit. A ráncfelvarrás időtartama alatt egyedül a Las Vegas Casino üzemelt zavartalanul.
A nagyjából száz üzletnek helyet adó üzletház a kor igényei alapján igazán most lett modern bevásárlóközpont. A munkálatoknak köszönhetően az épület nem csak kívül-belül újult meg teljesen, új funkciókkal is kibővítették.
Közfürdőben látványosan vizelni, kapafogú kurtizánt gyömöszölni – ilyen volt a reformkori Pest
Ki lakik a dióhéjban?
A Habsburgok birodalmában, bár Pest az egyik leggyorsabban fejlődő város volt, lakosságának száma 1848-ban még mindig nem érte el a százezer főt. A korabeli Budapesti Utasító információi alapján a szabad királyi várost ekkor még csak 98 676 fő lakta. A város vonzerejét azonban jól szemléltette, hogy a szabadságharc jelentős katonai és polgári vérvesztesége ellenére 1850-ben már csaknem 130 ezren éltek a település közigazgatási határain belül.
Bár az osztrák abszolutizmus hajlamos volt úton-útfélen azt kommunikálni, hogy Pest lakosságának a fele német ajkú, a valóságban a legnépesebb etnikai elemet a magyarság képviselte. Míg „Hunnia örökös urai” 39 százalékot tettek ki, addig a Lajtán túlról érkező telepesek leszármazottainak létszáma 37 százalék volt. A harmadik helyen a Morvaországból és Galíciából betelepült zsidóság állt. Ők 10 százalékot hasítottak ki Pest etnikai tortájából. Az új hazára lelt Mózes-hitűek az önkéntes asszimiláció nevében többtucatnyi Magyarító Egyletet hoztak létre a városban, hogy az 1844-tól államnyelvként használt magyart mielőbb elsajátíthassák Izrael fiai és lányai.
Többek között ilyen nyelvstúdiót üzemeltetett a Königs gasse 581. (ma Király utca 21.) szám alatti Dlauchy-féle házban működő, Jakobovics Fülöp doktor vezette 400 fős közösség is, akiknek könyvtára
a beszédes nevű „Jó pásztorhoz” címzett hírhedt bordélyház felett működött, közvetlenül – nomen est omen – a „Fogazó kacsa” nevű örömtanya mellett, amelynek nevét állítólag az itt henyélő lófejű és kapafogú örömlányok után kapta. Vénusz és Minerva istennők nagy örömére az okulárés szemrevételezés és kibetűzés lehetősége így mind a két szinten adott volt a kíváncsi férfiaknak.
A kéjelgő nyerítők feletti bibliotékát egyébként az az Einhorn Ignác publicista, közgazdasági író vezette, aki a szabadságharc idején tábori rabbiként Klapka György komáromi seregében harcolt az osztrákok ellen. A város többi kisebbsége – a maradék 14 százalék – megoszlott a szlovák, a szerb, a cigány, a román, az olasz, a lengyel és a görög etnikum között.
3000 szög és 4 négyzetméter − emlékezés az utoljára felszabadult pesti gettóra
Ez volt az Európában utoljára felszabaduló gettó. Épp ez, a miénk, a budapesti. A VII. kerületi Klauzál téren. Itt zsúfolódott össze 1944 novemberétől 1945 januárjáig mintegy 70 ezer zsidó, akinek átlagban fejenként négy négyzetméter volt az élettere, és tizenöt deka kenyér a napi fejadagja. Egyéb élelmiszer, gyógyszer csak ritkán jutott, az is akadozva. Tisztálkodni alig, fürdeni egyáltalán nem lehetett. A gettó elkerítésére szánt hosszú palánkot fegyveres őrök figyelték. Se ki, se be. Csak kivételes indokkal, konkrét személyre szóló engedéllyel.
A Dohány utca, Nagyatádi Szabó István utca (mai Kertész utca), Király utca, Csányi utca, Rumbach Sebestyén utca, Madách Imre út, Madách Imre tér, Károly király út (mai Károly körút) által határolt gettó közepe egy egybefüggő tér volt, ez a mai Klauzál tér.
Ide érkeztek meg a budapesti zsidók otthonaikból, itt adták le ékszereiket, értékeiket.
Itt „vették őket fel” a gettóba, és itt kezdődött el számukra az a borzalmas időszak, ami alatt a gettóból ki csak temetésre vagy kórházi kezelésre szabadulhattak. Az a szörnyűséges néhány hét, aminek a végét jó esetben megérték, rossz esetben nem. Mert lelőtték őket, vagy „egyszerűen” csak nem bírták a zord körülményeket. Tömegsírba hányták őket. Háromezrüket.
A Klauzál tér sokat mesélne, ha mesélni tudna
A korábban Stephanplatznak nevezett, majd 1874-ben István térre magyarosított belső-erzsébetvárosi tér a XIX. század végén főleg a kispolgári rétegnek adott otthont, a városrész arculatát a kisiparos-, kereskedő- és szolgáltatószakmát képviselők, illetve a zsidó lakosság igen magas aránya határozta meg. Miklósy Gyula vidéki színigazgató színházat építtetett a téren, ahová a Nemzeti Színházzal elégedetlen kollégákat hívta elsősorban, a repertoáron pedig többek között Szigligeti Ede művei és francia vígjátékok szerepeltek. A színház 1874-ben tűzvészben megsemmisült, a helyén 1897-ben épült meg a Klauzál téri vásárcsarnok, ahol elkülönített helyen kóser élelmiszer is kapható volt. A század elején a téren keresztül járt a régi 2-es villamos.
A gettó felszabadulásakor, 1945. január 18-án az utcákon több ezer temetetlen holttest feküdt, csak a téren több mint háromezer halott volt. A halottak közül 1140 név szerint ismert és 1170 ismeretlen mártírt a zsinagóga udvarán, 24 közös sírba temettek el.
Több emlékmű, emlékező momentum (a tízszer tíz centis, macskakövekre rögzített réztáblácskák, a botlatókövek, a Dob utca beugrójában található Carl Lutz-emlékmű, maga a Dohány utcai zsinagóga és a hozzá épült temető, illetve a holokauszt-emlékmű) utal a második világháború zsidó áldozataira vagy épp azok megmentőire a kerületben, de konkrétan a gettó területére és a budapesti gettóban elpusztult áldozatokra nem emlékeztet semmi.
Rájuk itt kell emlékezni, a Klauzál téren, és nem elég egy emléktábla,
mint például a VII. kerületi lakosok által állított, Wesselényi utca 44.-ben található, azzal a szöveggel, hogy „Mindazok emlékének, akik a gyilkos fasizmus áldozatai lettek, mindazok hálájaképpen, akik a felszabadító szovjet hadseregnek köszönhetik új életüket”.
Erzsébetváros önkormányzata, amely egyébként most amúgy is felújítja a Klauzál teret, úgy érezte, kell egy méltó emlékhely, amely földrajzilag, történelmileg, urbanisztikailag és kultúrtörténetileg is emlékezik a magyar történelem tragikus eseményének helyére, ezért 2021 tavaszán pályázatot írt ki a Klauzál téri gettóemlékhely tervezésére. Olyan emblematikus köztéri alkotást szeretett volna, amely XXI. századi módon reflektál a jelenkor és a jövő nemzedéke számára Európa utolsó gettója, a pesti gettó tragikus eseményeire. A pályázaton Szabó Levente építész és a Hetedik Műterem pályázata lett a győztes.
Az alkotók – Biri Balázs, Breuer Anna, Surján Borbála és Szilágyi Szabolcs – koncepciójukban azt fogalmazták meg, hogy egyszerre akarnak markánsan jelen lenni és a városi térbe belesimulni. Ha ez a pályázat így fog megvalósulni, akkor mindkét vágyuk teljesül. A markáns jelenlét és a finom belesimulás már sikerült Szabó Levente és társai két korábbi, hasonlóan történelmi témájú alkotásával, a Kálvin téri, a reformáció 500. évfordulójára készült, lábunk alatt fel-fel bukkanó, elgondolkodtató kövekkel vagy az ELTE 2014-es, Trefort kerti második világháborús emlékművével.
Ez utóbbi, a Névsor a fugában című műben az ELTE Bölcsész- és Természettudományi Karának hallgatói, illetve tanárai jelentek meg, akik a második világháborúban haltak meg, elhurcolták vagy kényszermunkára küldték őket. A nevek a Trefort kerti épületek tégláinak közeibe telepített bronzcsíkban futnak végig. A Múzeum körúti és Puskin utcai épület fugáiban 200 méteren keresztül futó névsor 198 áldozat nevét tartalmazza születési és halálozási évvel, halálra vonatkozó megjegyzéssel (deportált, kényszermunkás).
Most pedig olyan emlékhely születik a gettó lakóinak életét, szenvedéseit és halálát megidézve, amelynek középpontjában háromezer bronzszög áll.
Háromezer szög az egykori, 243 épületet magában foglaló gettó jól körülhatárolható kerületén, és háromezer szög negatívja a tér középpontjában álló, korong formájú bronz emlékműben.
Az egykori tér nagyobb volt a mostaninál, az alkotók ennek megfelelően olyan tervet készítettek, ami nem csupán a Klauzál téren jelenik majd meg, hanem kiterjed a gettó teljes területére. A tér a háború előtt átlós, centrális elrendezésű volt, ezért az átlót gondolatban rávetítették az új térszerkezetre, és az egykori középpontot ebben jelölték meg. „A tér méretéhez képest ez egy nagyon kicsi jel. Az emlékezést ennyi év után nem egy expresszív, sokkal inkább egy elgondolkodtató, reflexióra hívó gesztussal lehet kifejezni” – fogalmazta meg pályamunkájában a tervező.
A tér közepén egy pontosan négy négyzetméteres korong áll majd, emlékeztetve arra, hogy átlagosan ekkora élettere volt egy embernek a gettóban, a korongon pedig háromezer szögnyomot helyeznek el a temetetlen áldozatok emlékére. A korongon szövegmagyarázat is lesz körben magyar és angol nyelven, ebben leírják többek között azt is, hogy a pesti gettó kijáratait 1944–45 fordulóján 16 utcán át tartó deszkapalánk vette körül.
A bronzkorong egy betonperemre fekszik, amely a lyukaknak mélységet biztosít, és lehetőséget teremt a belső, rejtett világítás kialakítására is. A lyukak a szögnyomok, a szögek helyei, amelyek a gettó kerületén a betonban valóságosan, itt pedig negatívjukkal szerepelnek.
A gettó kerületén pedig az egykori utcák járdájában háromezer darab három centiméteres, sorszámozott bronzszöget helyeznek el ritkuló mintában, tehát a kerületi részen folyamatosan és markánsabban, a belseje felé egyre ritkulóbban. Ezek a szögek kissé hasonlatosak lesznek a fugában futó nevekhez, lehetővé téve mind az egyéni, mind a kollektív emlékezést, vagy akár azt is, hogy valaki átsiessen rajtuk, ha épp nincs ideje, módja vagy kedve az emlékezésre, de azt is, hogy akár valamilyen módon örökbe fogadjon egyet.
A tervezők számolnak azzal, hogy a gettó határát kijelölő szegek nem maradnak meg az idők végezetéig az utcahasználat és az időjárási körülmények vagy akár az utcák felújítása miatt, de részleges vagy teljes jövőbeni eltűnésük tulajdonképpen része a koncepciónak, mondván: az emlékezet időben változó és kiszámíthatatlan alakulása természetes folyamat, így a gettó egykori határát kijelölő szögek esetleges eltűnése ennek a folyamatnak a tárgyiasulása lenne akaratlanul is a jövőben.
A tervet sajnos nem tudjuk olvasóinkkal megosztani, mert az építészstúdió látni szerette volna a szöveget megjelenés előtt, amihez a szerkesztőségünk nem járult hozzá, így viszont a tervező nem járult hozzá a közléshez.
Titkos alagutakat találtak a Corvin Áruház alatt
Max James Emden vállalkozása 1907-ben lett Európa legnagyobb kereskedelmi üzletlánca. A neves mecénásként, műgyűjtőként és filantrópként is ismert hamburgi üzletembernek ekkorra szinte már az összes német nagyvárosban volt bevásárlóközpontja. Ulrich Brömmling történész-újságíró szerint lényegében a textilkereskedéssel foglalkozó
Max találta fel azt a bevásárlóközpont-típust, amelyet ma már mindenki plázaként ismer.
A több szintet átfogó hatalmas, jól besütött és tágas tereket, a mozgólépcsők és járdák használatát, illetve a vevőket különleges odafigyeléssel kiszolgáló személyzet alkalmazását. A londoni Harrods után a zsidó származású üzletemberé volt a kontinens második legnagyobb területű bevásárlóközpontja, a berlini KaDeWe is. Az Emden-cég az 1920-as évek elején döntötte el, hogy Németországon kívül is terjeszkedni fog. Az igazgatótanács döntése értelmében így csakhamar megépült a stockholmi és a budapesti üzletközpontjuk is.
Emden és társai a magyar fővárosban felépíteni kívánt áruházuk helyszínét nagyon hamar megtalálták. Adott volt a nagy forgalmú, 440 négyzetméteres Blaha Lujza tér, középpontjában a Ferdinand Fellner és Hermann Helmer bécsi építészek tervezte Népszínház épülete, illetve a tér délnyugati sarkában megbújó, kissé már rozoga, 500 férőhelyes Apolló mozi, amelynek a helyén kívánták felépíteni a németek az üzletközpontjukat.
Hallod-e, Rozika, te?
Ez a fém- és faszerkezetes filmszínház azért érdemel meg pár mondatot, mert ez a teátrum volt Magyarország első, kimondottan filmvetítésekre felépített állandó mozija. Az Ungerleider Mór és Neumann József nagyvállalkozók 700 ezer koronából alapította Projectograph Mozgófénykép- és Gépgyár Rt. ráadásul nemcsak az ország első filmkereskedő cége volt, hanem az első filmgyártó vállalata is. Az Apollót 1906 végén avatták fel tulajdonosai, amely egy igen furcsa, kevert műfajú intézményként kezdte el működését.
Míg a rövid, néhány perces szkeccsfilmek külső helyszíneit vászonra vetítették, addig a belső jeleneteket színpadon játszották, élőben. A mozi-orfeum törzsgárdája állandó tagja volt Kabos Gyula és Gózon Gyula. Innen startolt el a karrierje Harsányi Zsolt színigazgatónak és Vincze Zsigmond zeneszerzőnek is.
Szintén ezek KÖZÖTT a falak között készítette el első játékfilmjeit a később Michael Curtiz néven a Casablanca című filmjéért Oscar-díjat is elnyert Kertész Mihály rendező.
A mozit 1907-ben azért szerelték fel erkélyekkel, mert a Habsburgok „magyar ágának” képviselői, így József, Frigyes és Jenő herceg, valamint Auguszta és Izabella hercegnők állandó vendégei voltak az intézménynek.
Roboz Imre irányítása alatt az Apollót 1915-ben alakították át Skutetzky Sándor tervei szerint. Ez a ráncfelvarrás nemcsak a színpadot és a nézőteret, hanem a teátrum homlokzatát is jelentősen érintette. A hivatalosan ekkortól Apolló Kabaré néven futó társulatnak ekkor lett állandó szerzője Karinthy Frigyes és Móricz Zsigmond is. A színházként is működő objektum azonban nem élt hosszú életet. Az épületet 1922-ben vette meg a Max James Emden und Söhne cég.
Kijev ostroma elpusztíthat tucatnyi pótolhatatlan műemléket is
Az Ukrajna elleni orosz invázió egyik fő támadási iránya Kijev. A Belaruszból támadó erőket bár a védők egyelőre megakasztották a főváros északi közigazgatási határánál, a Bucsa–Visgorod települések és Obolon kerület alkotta háromszögben, Putyin csapatai már elkezdték a hídfő kiszélesítést keleti irányba, a Dnyeper bal partja mentén Deszna városrész felé. Sir Richard Barrons tábornok, a brit fegyveres erők korábbi parancsnoka szerint csak az ukrán ellenállás hevességétől és a városi és épületharcok esetleges kialakulásától függ, hogy az oroszok mikor foglalják el Európa hetedik legnépesebb nagyvárosát.
Az ukrán főváros nem először áll ostrom alatt. A II. világháború során kétszer is nagyon súlyos harcok zajlottak az utcáin. A technikailag jóval fejlettebb és kezdetben magasabb morállal rendelkező németeknek több mint két hónapra volt szükségük ahhoz, hogy Kijev határait nyugatról megközelítsék, és hozzáláthassanak
a több mint 1500 évvel ezelőtt alapított város tényleges ostromához, amely 78 napig tartott.
Bár a Vörös Hadseregben még volt potenciál a városi harcok folytatásához, a szovjetek 1941. szeptember 19-én inkább jobbnak látták, hogy visszavonuljanak a Dnyeper bal oldalára. A folyóparti város második ostroma az 1943-as visszafoglaláskor történt. Ez az összetűzés-sorozat 10 napig tartott. A szemben álló felek hadászati és taktikai okok miatt mind a két alkalommal kölcsönösen pusztították a város értékes ingatlanállományát.
Oroszországnak fájhat a feje: a nagy hatalmú cároknak egy magyar volt az ősapja?
A budai vár északi sarkában megbújó Bécsi kapu tér több érdekes múltú házzal büszkélkedik. Talán a legizgalmasabb közülük az a pizsamacsíkos épület, amely a Kard utca sarkáról szemléli a vele szemben ágaskodó evangélikus templom nyugati oldalát.
A sarokháznak legalább három titka van, amelyből kettő az udvaron látható.
Közvetlenül Budapest ostroma után a várba be- és visszaköltöző lakók jó ómennek tartották, amikor az élet jeleként 1947 körül az udvar északi részében hirtelen megjelent, majd sarjadni kezdett egy inda. Az egyre terebélyesedő növényről csakhamar kiderült, hogy egy vadon termő Izabella szőlő, amelynek íze az Othellóéra hasonlít, lekvárnak éppen ezért kitűnő lehet, ám borként már nemcsak szegényesebb zamatú, hanem magas pektintartalma miatt erjedéskor vakságot előidéző metanolt, illetve epére káros borkősavat is rászabadít fogyasztójára. Bár vidéken minden gond nélkül megisszák az ebből a szőlőből készült nedűt, ám a gyomrukat féltő kisujjeltartóknak már túl savas ez a Bacchus-csók, ezért is hívják Izácskát rókazamatúnak, ami annyit tesz, hogy lemegy, szétnéz, és vöröses színben ki is jön.
Ez a rókázás szavunk eredete.
A budai várban immár 75 éve termő szőlőt azonban szeretik a szomszédai. A lakók kérésére jó negyven évvel ezelőtt regisztrálták ezt a fanyar humorú gyümölcsöt természeti emlékké, a védettségét igazoló hatszögletű kék tábla ma is ott búslakodik a levelek alatt.
A ház másik rejtélye a szőlőtőke előtt álló, többszögű méteres kő.
Úgy néz ki, mintha egy középkori oszlop maradványa lenne, de nem az. Ez egy XVIII. századból származó kocsifordító kő, amelynek a nevének megfelelően az volt a feladata, hogy a szűk udvarban megfordulni kívánó kocsisokat megsegítse. A kocsis mindig úgy irányította a lovat, hogy a szekér vagy a hintó bal hátsó kereke ennek a kőnek ütközzön, amely mozdíthatatlansága miatt addig súrolta, „tolta” oldalról a járművet, amíg az igavonó és hajtója le nem tudott írni egy 360 fokos kört. A kő magyarán a driftelésben segített.
A ház legérdekesebb rejtélye már az utcafronti részen látható. Amikor gróf Esterházy Móric politikus, két hónapig miniszterelnökként is tevékeny arisztokrata 1929-ben megvette az emeletes házat Appel Ferenc főorvostól, akkor rögtön belevágott tulajdona átépítésébe. A munkával Abos Brúnó építészt bízta meg, akinek a lelkére kötötte, hogy tulajdonát nemcsak biedermeier stílusúvá kell majd átalakítania, hanem a dunántúli városok barokk épületeihez hasonlóan a Bécsi kapu tér 8. szám alatti épülethez is hozzá kell majd „ragasztania” egy kör alaprajzú zárt sarokerkélyt.
Erre a kiugró építményre került rá az az íves dombormű, amely egy kronosztikont, egy latin nyelvű titkot rejt. Friedrich Wilhelm Dubut szobrász 1930-ban felavatott faragványa egy olyan vadászjelenetet örökít meg, amelynek középpontjában egy barokk stílusú ruhakölteményben pompázó nő előtt félig meghajol egy parókás férfi.
A jelenet alatt ez olvasható: „17 Petropoli 55”. A felirat megfejtése könnyű. „Petropoli” Szentpétervár egyik korabeli latin elnevezése volt. Az „1755” egy dátum.
Maga az alkotás azt az eseményt ábrázolja, amikor gróf Esterházy Miklós osztrák nagykövetet 1755. november 30-án Erzsébet cárnő uralkodási ideje alatt 26. külföldiként kitüntette a legrangosabb és legmagasabb értékű orosz érdemrenddel, a gyémántokkal és zafírokkal ékesített Szent András-rend nagykeresztjével és láncával.
Elveszítheti ipari műemlék státusát a Váci úti egykori Modiano-gyár
Az Európa-hírű, Modiano cigarettapapírt és hüvelyt gyártó papírgyárat 1868-ban alapította Triesztben a görög származású, de elolaszosodott Saul David Modiano. A cég termékskáláját 1884-ben bővítették ki egyéb papírárukkal és játékkártyákkal, amelyek jó minőségük miatt még ma is közkedveltek a gyűjtők körében. A növekvő kereslet miatt a cég több külföldi gyárat alapított. Első magyarországi üzemük 1909-ben kezdte el működését Fiumében, de a horvátországi leányvállalat hamar kicsinek bizonyult, így az igazgatóság 1919-ben a budapesti Athenaeum Nyomdába tette át a központot.
Mivel a harmincas évekre az üzem már a hazai szükséglet 85 százalékát elégítette ki,
így a cégnek megint költöznie kellett. 1931. november 16-án ünnepélyesen felavatták a Lehel tér melletti, art déco stílusjegyeket felvonultató gyárépületüket, amelyen részt vett gróf Luigi Orazio Vinci olasz nagykövet is. A Váci út 48/E alatti gyárkomplexum terveit Szőke Imre építész készítette el. 1938-ban a vállalat a Magyar Szivarkapapír és Szivarkahüvelygyár Rt. nevet vette fel. Központi márkájának új neve a Diadal lett. Az államosítást követően a Lehel téri piaccal szemező épületkomplexum a Medicor, majd a rendszerváltást követően a Postabank székháza lett.
Az irodaházat 2013 körül vette meg a brüsszeli székhelyű Codic Hungary Real Estate Developer fejlesztőcég, akik már akkor azt tervezték, hogy az itáliai art décós homlokzat fölé tájidegen, high-tech stílusban megfogant emeleteket építenek majd a Zoom Design és a Tiba Építész Stúdió tervei szerint. Bár ez az elképzelés valamilyen okból nem valósult meg, a beruházó nem tett le a szándékáról, így tavaly újabb terveket készíttetett el, de ezt már a Dpi-Design Kft. munkatársaival.
Budapesten hat darab régi-új szoborral gazdagodott az Andrássy út
Haggenmacher Henrik gazdag svájci malomtulajdonosok gyermekeként érkezett 1856-ban magyar honba. A wintherthuri ifjú kezdetben segédként dolgozott dunai hajómalmokban, majd tehetségének köszönhetően hét év múlva már főmolnárként alkalmazták az Első Buda-Pesti Gőzmalmi Társaságnál. Rátermettsége miatt hamar a cég műszaki és kereskedelmi igazgatója lett.
Érdemes megjegyezni, hogy helyettese 1870-ig az a Julius Maggi nevű honfitársa volt, aki két évtizeddel később megalapította a mai napig híres, húsleveskockákat és kapszulákat gyártó, Maggi nevű cégét.
Henrik számtalan találmánya és egyre gyarapodó vagyona fialtatása érdekében egyre több gőzmalmot építtetett fel a fővárosban. Malma működött a Szemere utcában, a Nyugati pályaudvar és a Margit híd mellett is. Portfólióbővítés miatt 1867-ben megvásárolta a kőbányai Jászberényi úton elterülő, ifjabb Barber Ágost és sógora, Klusemann Károly alapította Első Magyar Részvényserfőzdét, illetve Frohner János bécsi szállodás pénzhiány miatt félbehagyott budafoki sörfőzdéjét is. A sörgyártás mellett telekügyekben is érdekelt volt.
Több bérpalotát is építtetett a Lipót körúton és a Sugár úton.
Építkezései mindig jó ízlésről és igényes kivitelezésről tanúskodtak. Az egyik ilyen tetszetős városi bérpalotája az Andrássy út 52. szám alatti háza. Az olasz reneszánsz elemeket felvonultató épület Schmahl Henrik terve alapján valósult meg, aki többek között a Párisi-udvar, az Andrássy úti Del Medico- és Gschwindt-palotákat, a Király utca 41. alatti Grossinger-bérházat, a Rákóczi út 7. szám alatti Stern-bérházat, valamint a mai Uránia Nemzeti Filmszínházat tervezte. Ez az Oktogonhoz közel eső bérpalota a legújabb kutatások szerint 1881 és 1883 között készült el. Az ingatlan eredeti kőburkolatát a Cava Romana trieszti cég szállította le, amely az ekkor épülő Operaháznak is szállítottak mívesen faragott kváderköveket.
„Ne fürgyé' le!” Meghökkentő higiéniai szokások a régmúltból
A pandémia alatt sokszor hallottunk már a higiéniai alapkövetelmények betartásáról, a kézfertőtlenítés és a kézmosás fontosságáról, a felületek tisztításáról. Bár az ókorban Hügieia és Salus néven tisztelték az egészség és a közegészségügy istennőit, a XXI. századhoz viszonyítva a középkorban már egyre kevesebbet foglalkoztak a tisztálkodással az emberek. Pontosabban fürödtek eleink, csak teljesen máshogy.
Bár az angolszászok úgy gondolták, hogy a vikingek heti egyszeri fürdése már túlzás, a tisztálkodást azért félig-meddig ők is komolyan vették.
A clonenaghi kolostor apátja, Szent Fintán például 24 évig évente csak egyszer, húsvét előtt fürdött meg.
Csak akkor. Egyszer sem több alkalommal. Vele ellentétben a szigetország királyai már gyakrabban élvezték a forrásvizek jótékony hatásait, amely hagyomány a Karolingokig nyúlik vissza. Einhard frank történetíró például Vita Caroli Magni című művében leírta, hogy Nagy Károly nagyon szerette a fürdőket, ilyenkor
nemcsak fiait hívta magához fürödni, hanem nemeseit és barátait is, sőt alkalmanként a kísérők és testőrök tömegét is, hogy néha száz vagy több ember legyen vele együtt a vízben.
Amikor János király 1206-ban körbeutazta a birodalmát, akkor mindig magával vitt egy fürdőkádat és pirospozsgás képű, Vilmos nevű inasát, aki mindig
feltűnő odaadással csutakolta le gazdáját.
Van arról is adat, hogy III. Eduárd 1351-ben például fizetett a Westminster-palota fürdőkádjának hideg-meleg vízellátásáért.
Amikor fejétől bűzlik a hal
Az angol uralkodókkal ellentétben a francia királyok másként gondolkodtak. XIV. Lajos abszolút nem vitte túlzásba a tisztálkodást.
A Napkirály életében kétszer fürdött, amelyből az egyik születése pillanatában történt, amikor a bába lemosta róla a vért, a második alkalom pedig 5 éves korában esett meg, amikor felkenték királlyá.
Az uralkodó nemcsak macerás és felesleges időtöltésnek tartotta a fürdést, hanem a korabeli orvostudomány megfigyeléseire támaszkodva arra a tévhitre támaszkodott, hogy az izzadás és a büdösség csak a jobbágyok privilégiuma, hiszen ők robotolnak és kapálnak naphosszat a tűző napon a földeken, a mosakodásnál felhasznált vízzel pedig csak rothadást okozó mikrobákat juttatnak a bőrük alá.
Mivel a király és nemesei alantas kétkezi munkát sohasem végezTek, így az arisztokrácia tagjai elvileg „sohasem izzadhattak meg, és nem lehettek büdösek”.
Lajosunk ennek megfelelően megelégedett azzal a minimális higiéniával, hogy reggelente egy alkohollal átitatott, nedves, narancsillatú kendőbe beletörölte az arcát és a kezét. Annak ellenére, hogy a király nagyon is jól tudta, hogy milyen orrcsavaróan büdös, humanista okok miatt azért mindig kinyittatta annak a szobának az ablakait, ahová belépett. Ám sokszor ez a gesztus is kevés volt a környezetében állóknak. A Versailles-ban szolgáló orosz követ rendszeresen írta Szentpétervárra címzett beszámolóiban, hogy
Őfelsége olyan bűzös, mint egy vadállat. A szaga miatt folyamatosan öklendezik az ember.
Repülőgép csapódott egy Attila úti ház ötödik emeletébe
A Vágó testvérek az építészet fenegyerekei voltak. Közösen jegyzett, hullámzó homlokzatú íves épületeik ma is meghatározó térelemei és színfoltjai a magyar szecesszió három központjának, Nagyváradnak, Szabadkának és Budapestnek. A tehetséges ifjak legismertebb munkái a magyar fővárosban lelhetők fel. Ilyen szépség a Gutenberg tér ékekeként tündöklő öreg nyomdászok otthona, a Dohány–Síp utca sarkán megbújó Árkád Bazár, valamint az Erzsébet tér nyugati oldalát lezáró Nemzeti Szalon pavilonszerű épülete, amelyet városrendezési okokra hivatkozva 1960-ban bontottak le.
Amikor a testvérpár útjai 1911-ben különváltak, akkor öccsével ellentétben László megmaradt a szecesszió formanyelvénél. Ekkor vágott bele két egymással szomszédos tabáni bérház megtervezésébe, amiknek a kivitelezési munkáit saját maga állta. Bár folyamatosan és jól megfizetett építész volt, az elképzelése az volt, hogy a Várhegy oldalában megbújó két házának lakbérei folyamatos bevételhez juttatják majd családját.
A mai házszámozás alapján az Attila út 35. és 37. alatt felépített épületeinek legfelső emeletét a korábbi munkáihoz hasonlóan szintén mozaikfrízzel díszítették, amelyek táncoló, szüretelő és mulató embereket ábrázoló sgrafittókat kereteztek be.
Ezek a vakolatdíszek a Tabán egykori lakóit ábrázolták. Szerbeket, svábokat és magyarokat.
A „falrajzokat” olyan festősztárok tervezték meg és készítették el, mint Dudits Andor, Kőrösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor.
A bíbor folyók meghökkentő és bizarr ipari romjai
A zord, ám szépségében is félelmetes francia Alpok nemcsak a természetkedvelők, az alpinisták, a kerékpár–, a motor– és téli sportokat űzők körében népszerű helyszín, hanem a városi felfedezők között is. Az urbexeseket több tucatnyi XIX. század végén és XX. század elején épült, ám azóta hátrahagyott, pusztulásukban és rothadásukban is gyönyörű gyár, üzem, erőmű, bunker, viadukt és vasúti alagút várja. A legtöbb pusztuló épület a két megyényi Oisans régióban, a Romanche-völgyében lelhető fel.
Ebben a szűk szurdokokkal tagolt folyómederben tavaly nyárig még hat szecessziós és bauhaus építészeti jegyeket felvonultató vízerőmű, illetve öt, építészetileg is jelentős, mívesen megmunkált gát feszült. Ezeket a műtárgyakat Henri Gall, Paul Lacroix, Charles Albert Keller és Henri Leleux néhai vasgyárosok azért építtettek 1904 és 1907 között, hogy a több ezer méter magas Écrins-hegységről lezúduló folyó energiáját kihasználva áramot generálhassanak a völgyben egymás mellett sorakozó acélgyáraiknak és kohóiknak.
Lent a fagyos mélyben, fent a zord hegyekben
Sajnos ezeket az építészeti csodákat egy kivételével felrobbantotta az Electricité de France és a General Electric nevű energetikai vállalatok, hogy a műtárgyak kiváltására 2012 és 2020 között itt építhessék fel Franciaország legnagyobb méretű vízerőművét. A 400 millió euróért kivitelezett komplexum legfőbb technikai érdekessége, hogy a mérnökök a folyó felső szakaszát először egy mobilszelepes gáttal felduzzasztották, ahonnan a vizet egy 280 méteres aknán lezúdítva, majd egy 9,3 kilométer hosszú csatornán átpréselve két hatalmas, egyenként 36 méter belmagasságú föld alatti vízerőműbe juttathassák el. A Gavet község alatt kialakított csúcserőmű a jelentős szintkülönbség, illetve az áramlási sebesség miatt 40 százalékkal több energiát tud előállítani, mint az elbontott felszíni áramfejlesztők. A két Francis-turbina 213 ezer ember, azaz Grenoble és tágabb agglomerációjának energiaigényét fedezi. Az EDF évente több nyílt napot is tart az ipari létesítményük működésére kíváncsiaknak.
Magyaroknak is hálálkodó gigapiramist tervezett egy francia a Szuezi-csatorna elé
Még javában folyt a XIX. század egyik legnagyobb technikai kihívásának számító Szuezi-csatorna építése, amikor 1867-ben megnyitotta kapuit a párizsi világkiállítás. A III. Napóleon császár által megnyitott vásár tényleg a földgolyó első olyan nagyszabású nemzetközi seregszemléje lett, ahol 41 ország színpompás körülmények között mutathatta be gazdasági, kulturális és technikai fejlettségének szintjét. Bár a vásáron szinte minden nemzet kitett magáért, a házigazdák meg pláne, ám az expó egyik legnagyobb marketing sikerét mégiscsak egy fiatal gall kakas vihette el a többiek orra elől. Ötletéről annak ellenére évekig beszéltek Európa utcáin és a királyi udvarokban, hogy a korszellemhez viszonyítva Faustin Glavany építész tervében szinte semmi sem volt új, újszerű, vagy nagyszerű. Már csak ezért sem mert Johann Bernhard Fischer von Erlach bécsi építész már a barokk korban több hasonló tematikájú rajzot készített majdnem ugyanerről a témáról. Na, de miről is volt szó?
Ez az agilis mérnök lényegében nem tett mást, mint az egy évvel korábban Brüsszelben és Párizsban csekély példányszámban kiadott, ezáltal kevesek által ismert könyvecskéjét teátrálisan nagy dirrel-durral bemutatta a francia fővárosban topogó nemzetközi sajtónak is. A pár oldalas „Projet de Monument Commémoratif” című keménykötésű mű igazából hat darab nagyméretű képből álló album volt pár soros magyarázattal kibővítve.
Az illusztrációk egy törtvonalú, négyszögletes piramist ábrázoltak, amelyet Glavany az ekkoriban átadásra váró Szuezi-csatorna főbejáratához, Port Said mellé kívánt felépíttetni. Terve szerint ez az üregesre tervezett mértani forma a béke templomaként kötötte volna össze egymással a civilizáció különböző szintjein vegetáló nemzeteket, amolyan interetnikus, interkulturális, strukturális vallások felett álló szellemi központként. A korabeli közbeszédet nem is ez a jó nagy adag szabadkőműves porcukorral meghintett valóságtól elrugaszkodott hitbéli fantazmagória hozta lázba, hanem az épülettervének méretei.
A francia piramis ugyanis kétszer akkora lett volna, mint a világ legnagyobb gúlájaként ismert ókori Kheopsz, amely a jelenlegi állapotánál ekkor még egy kicsivel nagyobb is volt.
Fenyegető Turul szemléli megint Pestet és a gyanútlan gyermekeket
A Donáth Gyula szobrászművész mintázta, szárnyait kitáró, karmaiban éles kardot szorító Turul szobrot 1905-ben avatták fel a budai királyi várpalotát a polgárvárostól elválasztó úgynevezett Habsburg-kapu keleti sarkában. A magyar eredetmondák mitologikus madaraként ismert bronzból kikalapált kerecsen-, mások szerint altáji havasi sólyom felállításának ötlete állítólag akkor jutott az eszébe a mesternek, amikor Feszty Árpád festőművész Bajza utcai műtermében vendégeskedett.
A korabeli beszámolók alapján itt látta meg 1902 nyarán egy ódon szekrény tetején azt a két kitömött ragadozómadarat, amelyeket Feszty a körképéhez használt fel modellként még a millennium idején. Bár ez a két sutba vágott kipreparált állat egy fakókeselyű és egy szirti sas volt,
Donáthnak egyértelmű volt, hogy a Géza fejedelem idejéig használt „szittya” és ősi hadi jelvényt, a Turult kell megjeleníttetnie és felállíttatnia Ferenc József osztrák császár új budai palotájának szomszédságában.
Ötlete megtetszett a várpalota átépítésével megbízott Hauszmann Alajos építésznek, aki a Jungfer Gyula műhelye által elkészített kovácsoltvas díszekkel gazdagított századfordulós kapuját direkt úgy tervezte meg, hogy az lényegében Donáth szobrának „hosszan elnyújtott és csipkézett talapzata” legyen. Míg a várfal felett őrködő madarat masszív kőpillér tartja, addig nyugati irányba a kerítés egyre szellősebb lesz. Itt már míves, kettős kőoszlopok tagolják fel a kaput, hogy méltón keretezhessék be az egy szinttel lejjebb elterülő Savoyai-teraszra leereszkedő díszes lépcsőt.
Donáth műremekjének már a méretei is tiszteletet parancsolóak. A Pest felé néző mítikus madár magassága 5 méter, szélessége 7 méter, a súlya pedig megközelíti a 9 tonnát. A szobor, melynek talapzatát a történelmi Magyarország címere díszíti, az elmúlt közel 120 évben a Budavári Palotanegyed egyik legnépszerűbb látványosságává vált. Az alkotás a második világháborúban több sérülést szenvedett el, állapota pedig a kisebb javítások ellenére azóta jelentősen leromlott.
Az összedőlés határán Erdély legszebb tündérfalva és erődtemploma
Erdély egyik leghíresebb szellemfalva a Fogarasi-havasok lábánál festői környezetben megbújó Gerdály. A Fiatal bokor és a Menny-csúcs közrefogta völgyben megbújó falu első írásos említése 1302-ből származik. Az ekkor kiállított oklevél arról számol be, hogy a község vezetősége az egy évvel korábban tatárfogságba esett lakói kiváltása érdekében száz könnyű súlyú ezüstmárkát volt kénytelen kölcsönözni a szomszédos Brulya falu vezetésétől, ám mivel a hitelt visszafizetni már nem tudták, így kénytelenek voltak zálogba adni Mártonhegy, Újfalu és Földvár közötti földjeiket.
A vízkereszt utáni vasárnapon kelt adóslevelet récsei Literátus János fogarasi vicekapitány, nagyberívói Boér Konstantin fogarasi alkapitány, Rinel Bálint szentágotai bíró és Werner Jakab segesvári bíró írta alá. Ez a dokumentum azért Valle Ghertrude-ként említi még ekkor ezt a települést, mert a fenti szerződést a község Szent Gertrúd tiszteletére emelt római katolikus templomának plébániáján írták alá.
Gerdály későbbi szász lakói csak jóval később kezdték az öv jelentésű Gürtel szóhoz, a hegyi kalyibáik és kutricáik között birkáikat legeltető románok pedig a domb jelentésű deal szavukhoz ferdíteni későbbi lakhelyük elnevezését.
A Szent Gertrúd-templomot többször is megerősítették a szászok. Nagyszeben anyagi hozzájárulásának köszönhetően 1520-ban már négy szögletes saroktoronnyal ékesített várfalat építettek köré. A sorozatos török és havasalföldi betörések miatt 1638 és 1639 között kétszer is felkereste az I. Rákóczi György fejedelem szolgálatában álló Haller Gábor főgenerális az erődtemplomot, aki egyébként a fogarasi várkastély és falainak felújítása miatt utazott erre. Ő adta parancsba Gerdály erősségének megerősítését is.
47 év után újra részlegesen megnyitották az elzárt tengerparti szellemvárost
Ciprus idegenforgalma az 1970-es évek elején annyira megerősödött, hogy a szigetország életében volt olyan év, amikor több turistát fogadtak, mint Görögország és az egykori Jugoszlávia dalmát tengerpartja összesen. A legjobban fejlődő közigazgatási terület Famagusta régió volt, ahol gombamód nőttek ki egymás után a sokemeletes szállodák, bárok, éttermek és éjszakai klubok. A folyamatos ingatlanpiaci fejlesztéseknek köszönhetően ez a keletre néző tengerpart gyakran több GDP-t termelt Nicosiának, mint az ország többi területe.
Ez volt Ciprus riviérája, ékköve pedig a 39 ezer lakosú Varószia városa, amely a visszaemlékezők szerint szépségével és szolgáltatási színvonalával vetekedett a francia St. Tropez-val, az olasz Portofinóval vagy az amerikai South Beachcsel. A hetvenes évek elejéig az üdülni és pihenni vágyókat 45 szálloda, 60 apartmanszálló, 99 üdülőközpont, 4469 lakóház, 21 bank, 143 hivatal, 24 színház és mozi, 25 múzeum, 8 iskola, 9 temető, valamint kb. 3000 kisebb-nagyobb bolt várta. 1974-ben további 380 épület állt félig-meddig kész állapotban A szolgáltatás magas színvonala és a környék természeti adottságai miatt ezt a tengerparti üdülővárost szinte minden évben felkeresték a világ dollármilliomosai és Hollywood sztárjai.
Visszatérő vendég volt itt Arisztotelész Onassis hajózási mágnás és második felesége, Jacqueline Kennedy egykori amerikai first lady, Maria Callas énekesnő, illetve Richard Burton, Brigitte Bardot és Elizabeth Taylor filmszínész is.
A török hadsereg a második ciprusi hadművelete során, a főszezon közepén, minden figyelmeztetés nélkül 1974. augusztus 13-án éjjel csaknem porig bombázta az üdülővárost a többi északi településsel együtt. A görög lakosság a sziget déli területére, illetve az európai kontinensre menekült. Az elűzött hellásziak abban reménykedtek, hogy a katonai támadás ellenére hamar visszaköltözhetnek szülőföldjükre, ám nem kellett sok idő hozzá, hogy rádöbbenjenek, tévedtek. A törökök a teljes körű invázió után hermetikusan lezárták a várost és Ciprus északi területét, ahol csakhamar kikiáltották szakadár, Ankara kivételével senki más által el nem ismert köztársaságukat. Az egykori üdülőközpont szögesdróttal elzárt, szigorúan őrzött katonai terület lett, amelyet az ENSZ tisztségviselőin és a török hadseregen kívül senki sem kereshetett fel.
Szenzációs felfedezés: azonosították I. András király csontjait
A tihanyi bencés apátságot 1055-ben alapította I. András király. A negyedik magyar uralkodó a saját és családja temetkezési helyének szánt monostort meglepő mód arról a gall származású Szent Ányos püspökről neveztette el, aki a legenda szerint imádságainak köszönhetően megmentette Orléans városát a hunok támadásától. Bár Attila szittya népének szellemi és kulturális öröksége a folyamatos pogánylázadások miatt még András idejében is „aktív” volt a Kárpát-medencében, a patrónus nevét valószínűleg a vallon egyház egyre jelentősebb befolyása miatt választhatta ki az Árpád-házi uralkodó.
A monostorépítőt az általa építtetett szakrális tér altemplomában helyezték végső nyugalomra, amely tényt több később keltezett középkori oklevél is megerősített. Ilyen többek között II. András 1211. május 29. után kelt, a tihanyi bencések kiváltságairól és birtokairól szóló dokumentuma, illetve a legrégebbi magyar nyelvű híradás, Heltai Gáspár krónikája is:
És a szegény és köszvénes király a futásban fogva esek, és igen gonoszul tárták ötét a fogságban, és mindjárást meghala. És elvivék ötét a Ticzonia kalastromba a Balaton-víz mellé, és eltemetek ott ötét a monostorban, mellyel ö maga csináltatott vala Szent Anianus nevébe.
Ebben a háromhajós, balatoni vörös homokkőből kifaragott, zömök román stílusú oszlopokkal keretezett kriptában temették el I. András másodszülött fiát, az
1094 körül meghalt Dávid herceget is, aki magas rangú papként tevékenykedett.
Rovataink a Facebookon