Amikor Magyarország két gigásza összefog: a futball találkozása a magyar építőiparral
Ha bármikor az életemben, vagy legalábbis az Orbán-kormány regnálása alatt (már ha ez a kettő nem ugyanaz) ingyenpénzhez akarok jutni, nyilván a legegyszerűbb útja egy stadionépítés vagy -felújítás lesz. Lassan már a megyekettőben is minimum lesz a szolárlámpázott, fűthető gyepszőnyeges kis ékszerdoboz, élelmes vállalkozók lassan már a kocsmájukat is állami támogatással festik újra, csak átkeresztelik Stadion presszóvá.
A mostanra minden valamire való vidéki fideszes kiskirály erős ember kisvárosán átsöprő diadalmenet egyetlen kínos incidense az újpesti stadionfelújítás. Pedig ez Orbánnak szíve-csücske lehet, legalábbis ha abból indulunk ki, hogy már első, ezredforduló környéki kormányzása idején beletettek 1,4 milliárdot az építésébe, de miután mostanra a matuzsálemi, 16 éves korba lépett, újabb 800 millióért kicsit ráncfelvarrták.
(FRISSÍTÉS: félreérthetően leegyszerűsítettem a dolgot: persze 2001-re sem az egész stadiont építették át azért a potom 1,4 milliárdért, már akkor is csak állagmegóvásnak szánt munkák voltak, a két hosszú lelátón például csak rábetonoztak a százéves alapra, ami az útépítésekből ismert remek és időtálló megoldásnak bizonyult).
A történetben azóta több a kínos pillanat volt, mint amit a Lengyel László liftjébe szorult Gyurcsány és Botka össze tudna hozni, benne olyan finomságokkal, hogy az újpesti stadiont majdnem a Vasas avatta fel, de aztán mégsem, mert olyan pocsék állapotban volt a gyep. De a pálya használatba vételi engedélyét legalább kiadták pár napja. Viszont a lilafehér-szurkerek közzétettek róla pár fotót, ami kicsit árnyalja a csodás felújításról szóló elképzeléseket.
Oké, egy helyen lehet kisebb probléma a betonozással. De két helyen már csak nem...
Alma olyan képet is küldött, amiből látszik, hogy nem csak a betonozást nem sikerült tökéletesen kivitelezni.