Micsoda gyönyörű kép, és milyen undorító sorsa volt
Jacob Philipp Hackert német klasszicista tájképfestő, Goethe barátja beutazta a fél világot, és számos gyönyörű tájat festett meg szinte tökéletes topográfiai pontossággal. Azonban sehol sem készített olyan csodás képeket, mint Itáliában, ahová 1768-ban jutott el.
Hackert annyira magával ragadta az olasz táj szépsége, hogy 1807-ben bekövetkezett haláláig kisebb-nagyobb kihagyásokkal új hazájának is választotta. Élt IV. Ferdinánd nápolyi király udvarában, ahol a király udvari festője lett, és saját birtokán, Firenze közelében is.
Hogy az Olasz város vízeséssel című képét hol és mikor készítette, és mi lett a sorsa a festő halála után, nem tudni pontosan. Azt viszont igen, hogy a festmény több mint száz évvel később Franz Rappolt Hamburgban élő, zsidó üzletember tulajdonába került.
Rappolt az egyike volt azoknak a zsidó műgyűjtőknek, akiket a nácik 1939-ben rákényszerítettek, hogy adják el fillérekért gyűjteményüket házi műkereskedőjüknek, a fia miatt mostanra még hírhedtebbnek számító Hildebrand Gurlittnak. Gurlitt Hackert festményét egy másik műkereskedőnek adta el, majd a német birodalom tulajdonába került - miközben Rappolt 1943-ban megölték egy cseh koncentrációs táborban.
A kép mostanáig egy berlini raktárban porosodott. Franz Rappolt örökösei hétfőn kapták vissza a német államtól. Az örökösök neve a német dpa híréből nem derül ki, de túl közvetlen leszármazottak nem lehettek. Franz felesége, Charlotte 1941-ben halt meg, fia, Fritz 1942-ben a minszki gettóban, testvérei, Otto és Ernst 1941-ben, illetve 1942-ben öngyilkosok lettek.