Saját nagy ostobaságom kellett hozzá, de így legalább az ismeretlen polgár és a rendőrség olyan segítőkészségével találkozhattam, amiről azt sem tudtam, hogy lehetséges lenne.

Mondjuk, azt sem gondoltam, hogy a slusszkulcsomat a szépkorú autóm csomagtartójának zárjában hagyom, és három napig ezt észre sem veszem. (Jójó, bicikli, roller ki, csomagok ráaggatva a gyerekekre, meg magamra, hogy hazavergődjünk, de akkor is.)

Mindenesetre ma 9. kerületi rendőrség jelentkezett be azzal, hogy a slusszkulcsom náluk van és mellesleg a kocsi is érintetlenül ott van, ahol hagytam. Egy járókelő ugyanis a kulcsot bevitte az autó közelében lévő épületbe, onnan meg szóltak a rendőrségre, ahonnan kijöttek, megbizonyosodtak róla, hogy az autó is megvan, aztán jött a happy end.

De ki volt az ismeretlen, jólelkű polgár? Meg hát a közeli intézményben is segítőkésznek kellett lenni, és a rendőrség sem tologatta a dolgot, szóval most épp szóhoz sem jutok, csak arra gondolok, milyen jó, hogy ilyen marhaságot csináltam, így legalább megláthattam a körülöttünk lévő világ jobbik arcát.