Dante Isteni színjátéka bántalmazott nőkről szól egy iráni színtársulat átiratban
Az iráni kortárs kultúra kevéssé reprezentált jelenség jelenleg Magyarországon - ezzel kezdődik az EUandMORE és a Hungary Live Foundation közös sajtóközleménye, amit egyúttal az eufemizmus egyik remek teljesítményének is elkönyvelhetünk, hiszen a kevéssé reprezentált effektíve azt jelenti, hogy nem van. Ez persze baj, ne legyünk már annyira beszűkültek, hogy legalább a lehetőségét ne adjuk meg annak, hogy kiderüljön, más kultúráknak mit mond Dante mesterműve.
Ebrahim Poshtakoohi kísérleti jellegű munkája többnyire az Irán déli területein összegyűjtött és tanulmányozott rítusokat dolgozza fel és interpretálja, posztmodern formában megjelenítve a színpadon. Célja, hogy a nézők és az előadók egy kommunális élményben részesüljenek, amelynek során lehetőség nyílik a negyedik fal eliminálására.
Ez lefordítva kb. annyi lehet, hogy a darab szeplői a közönséget nem passzív befogadónak tartják, hanem (bizonyos mértékig) aktív résztvevőnek, akikkel lehet kommunikálni, mint teszem azt a House of Cards vagy a Fleabag című sorozat főszereplői.
Az Inferno egy nő történetét meséli el, akit férje és testvére bántalmaznak, amely az adott iráni kontextus és a nők társadalmi helyzetének ismeretében merész vállalkozás. A rendező Poshtakoohi munkássága túlmutat a klasszikus drámai színház műfaján. Előadásaiban ötvözőnek a különböző keleti színházi metódusok és gyakorlatok, mint például a tradicionális iráni Ta’zieh, vagy az indiai Kathakali.
Az előadásokat március 21-én és 22-én a FÉM Arts & Café-ban lehet megtekinteni.