Imádja az apaságot.
Aurelio Caversaccio börtönből való szabadulása óta teljesen megváltozott, ugyanis a rácsok mögött tudta meg, hogy édesapa lett. A korábbi botrányhőst rendkívül megviselte a bezártság, sok mindent átértékelt magában, erről most a Borsnak adott interjújában mesélt. A celeb bevallása szerint a börtönben minden nap ugyanolyan, amit pedig elég nehezen dolgozott fel, hogy a harmincadik születésnapját még a Maldív-szigeteken ünnepelte, a rá következőt pedig már a rácsok mögött.
Bent csak egy szám vagy, én voltam az MF1681. Az első néhány hónap nagyon nehéz volt. Soha nem akarok visszakerülni, minden szabályt betartok. Amikor egy embernek elveszik mindenét, konkrétan mindenét, az egzisztenciáját, a szabadságát, a méltóságát… Aki egyszer bekerül – két év nagyon sok idő –, az egy életre megtanulja, mit szabad és mit nem. Senkire nincs szükségem, hogy a jó úton tartson, mert az a két év… senki nem tudja, mit kellett ott kiállnom.
Az egykori villalakónak a börtönben töltött ideje alatt egy kislánya is született, Sofi, akivel akkor találkozhatott először, amikor büntetése maradékát reintegrációs őrizetben tölthette a bajai otthonában. A szülőség pedig nagyban segített neki megkomolyodni: tudatos, felelősségteljes apuka szeretne lenni.
Gyermeke nevelésében is segít, így például ragaszkodik ahhoz, hogy az asztalnál egyenek, valamint minden este elrakatja a játékokat, hogy ne változzon a lakás egy nagy gyerekszobává.
Igyekszem mindenből kivenni a részem, egy ideje már a kakis pelenkát is kicserélem. A fürdés például már az én feladatom: bárhol vagyok napközben, mindig igyekszem hazaérni 7 órára, és együtt fürdünk Sofival. Olyankor egy óra bolondozás van, nem érdekel, ha kiloccsan a víz, vagy az egész fürdőszoba egy nagy habtenger lesz. Ez a mi időnk, és semmiért nem mondanék le róla
– fogalmazott Aurelio, aki párjával tudatosan hozta meg a döntést, hogy nem mutatják meg a gyermekük arcát. Hozzátette, a második gyermekükre is rábíznák majd, hogy később döntse el, szeretne-e szerepelni, ugyanis még egy kislánynak nagyon örülnének.
Szoktunk róla beszélgetni a szerelmemmel, Nikivel, hogy lehetne még egy gyerkőc. Olyan jó, amikor az embernek van egy édestestvére! És így, hogy lányos apuka lettem, nagyon szeretek eljátszani a gondolattal, hogy két lányom van. És akkor három csaj lenne mellettem, nagyon imádnám! Tudok bánni egy lánnyal, egy nővel, mert én is nagyon érzékeny lélek vagyok.
A kétéves Sofinak egyre jobban megmutatkozik az egyénisége. Aurelio állítása szerint nagyon sok mindenben hasonlít rá a kislánya – de olyanban is, aminek nem feltétlenül örül: „Nagyon hangos és nagyon akaratos, akárcsak én. Ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, akkor elég hangosan ad hangot ennek. De egyébként kincs ez a gyerek, nyilván egy pillanat alatt az ujjai köré csavar!” – tette hozzá.
