Anyádat

Egy szerkesztőségi kollégát minden egyes rendszerindítás után a következő hibaüzenet fogadja:

Na most ebben az a zseniális, hogy a rendszerüzenet csak arról szól, hogy az egyik fájl megsérült, éppen ezért ajánlatos a program új verzióját feltenni, arról azonban SEMMILYEN információt nem bocsát rendelkezésre, hogy mégis melyik rohadt szoftvernek van problémája.

Esélytelen, egyenlőtlen küzdelem. Marad a hibaüzenet, persze addig is lehet tudni a rendszerről, hogy legalább él.

Tamás képes és sztorija nem szorul magyarázatra, legfeljebb annyit írunk le azoknak, akik nem akarják kimatekozni a számsorból, hogy akkor itt most hány olvasatlan levélről is van szó, hogy 4 milliárd 294 millió 967 ezer 295 darabot említ a Yahoo Mail. Íme a sztori:

Sziasztok!

A minap belepve a Yahoo! Mail fiokomba erdekes mennyisegu level vart! (Lasd a csatolt kepet!) Kicsit ugy ereztem magam, mint Jim Carrey a mindenhatoban es kerestem a ’Yes to All’ opciot!

A fiok azota sem hasznalhato, szorgalmasan levelezek a Yahoo! Supporttal mondvan nem megfeleoen hasznaltam az accountomat … no igen, biztos igy van! J

Ahhoz hozzászokhattunk már, hogy a hibaüzenetek egyáltalán nem akarják a felhasználónak elmagyarázni, hogy mi is a baj valójában. Bizonyára léteznek azok az emberek, akik képesek egy Kék halálból kiolvasni, hogy mi történt, ezek viszont jellemzően nem ülnek mellettünk, amikor megtörténik a baj.

Amikor azonban olvasónk, Bodo Operával böngészgetett a Youtube-on, olyan hibaüzenetet kapott, hogy leesett az álla. Internal Server Error, ez oké, a magasan képzett majmok már kezelik a problémát, ezt is ismerjük, a hibajelentés mellé csatolandó kódsor azonban egyesek agyát képes lenne kiégetni.

Erről van szó:

Szépen-lassan hódítanak a pc-ken is az Apple szoftverei, bár az sokszor világosan kiderül, hogy a kaliforniai cégnek nehezére esik több platformra fejleszteni. Nekem például Macem van, ahol az iTunes hibátlanul működik, pc-n viszont néha olyasmiket művel, hogy keresztbe áll a szemem. A Safari azonban más, mert az még Mac OS X alatt is képes rejtélyes fagyásokat produkálni. Na de akkor mit csinálhat a Vistával?

Ezt:

Kedves Anyádaték!

Azt hiszem, ehhez sok okosat nem tudok hozzáfűzni. Talán csak annyit, hogy a kép Vista alatt készült, és egy frissen telepített Safarit ábrázol, de már a gép újraindítása után közvetlenül.

Üdv!

Semp

Vannak az XP-nek olyan tulajdonságai, amiket nemhogy megérteni, elnézni sem fogok soha, ezek közé tartozik például, hogy a folyamatosan magyar billentyűzetkiosztással működő operációs rendszer lockolás után átvált angolra. Amikor először szembesültem a jelenséggel, értetlenül álltam azelőtt, hogy a rendszerindítás után elfogadott jelszavamat miért nem emészti meg az a nyomorult XP (ebből már mindenki sejtheti, hogy van egy "y" a kódban), aztán mint a már sokat megélt, és bármit elképzelni képes júzer megpróbálkoztam angol beosztással, és csodák csodájára bejutottam.

Még egyszer: sosem használok angol kiosztás, elvileg egyetlen programom sem művel ilyesmit, és rendszerindításkor a jelszó bepötyögésénél a helyén van az "y".

Ennek egyszerűen nem lenne szabad megtörténnie!

Na de ami tegnap történt, az sokkal durvább, még csak dühös sem tudok lenni, csak rettegve nézek a gépemre. Szerdán egy kollégám használta a szerkesztőségi rendszeremet, ő is lockolta, így amikor be akartam lépni, át kellett írnom a felhasználónevet és a jelszót is. Semmi gond, már az első sor pötyögése közben kiderült, hogy megint angol a billentyűzet, úgyhogy ennek megfelelően írtam be azokat a karaktereket, amiket láttam, meg azokat is, amik csak fekete pöttyként jelentek meg. De az XP nem engedett be.

Biztos rosszul emlékeztem a névre.

Kipróbáltam, semmi.

Biztos elütöttem a jelszót.

Kipróbáltam, semmi.

Körülbelül másfél percnyi szenvedés után nagyon durva elhatározásra jutottam: elfogadom, hogy  felhasználónévnél angol kiosztást használ a rendszer, de kipróbálom a pöttyös jelszónál a magyart. Nem tudom leírni a döbbenetet, amikor beengedett a rendszer.

Azóta is jóban vagyunk, szó se róla, de egy kicsit félek közelében, és nem vagyok róla meggyőződve, hogy a következő reggel is életben hagy. Most már biztos vagyok benne, hogy az életemre tör a Windows.

Zsolt nevű olvasónk kedveli az online szolgáltatásokat, ezért is szokta megnézni, hogy szülei mennyit interneteznek: belép a személyes adatok oldalára, ahol a T-Home listázza a forgalmi adatokat, a hálózaton töltött időt, a letöltés és a feltöltés adatait.

Abban még nincs semmi meglepő, hogy a vizsgált tíznapos időszakban 111 megabájt adat hagyta el a gépet. Az már kicsit fura, hogy egy huncut bájt se jött le. Na de az, hogy a szülők 259061 órát, 44 percet és 39 másodpercet, szóval durván 29 éven keresztül voltak online ez alatt a másfél hét alatt, az tényleg durva.

Lássuk be, a szülők egyszerűen mindig elrontják a számítástechnikát.

Olvasónk elégedett lehet az életével, mert nemcsak hogy tulajdonában van egy 1 gigabájtos pendrive, de valószínűleg ő tartja az "egy bitnyi tárhelyre legtöbb adatot"-verseny rekordját is. Az eszközön ugyanis a Windows szerint van egy 148 gigabájtos könyvtár, amit nem Ádám hozott létre, és ami ráadásul folyamatosan nő.

Ha pár milliárd év múlva eléri maximális méretét, beszippantja az addigra kihűlt, sötét univerzumot, majd váratlanul közli: Legyen világosság!

Szegény gubahwr-re a frászt hozta a webshop, pedig ő csak egy fényképezőgépet szeretett volna venni. Lehet, hogy a neten is kezd elterjedni a belvárosi kocsmákban százezerért sört mérő, külföldiekre specializálódott maffia? Képek itt, magyarázat alant:

 

Üdv mcs!

Én csak egy fényképezőt akartam venni az egyik ismert webáruházban, de amint lentebb szkrollozva észleltem, hogy a promóciós csomagjaikért milyen hajmeresztő és arcátlan összegeket mernek kérni, gyanússá vált a dolog, úgyhogy nem itt vásároltam.

Minden jót!

gubahwr

Történt, hogy a gép hirtelen leállt. Van ilyen, áramszünet, akármi történhet, be kell kapcsolni újra, aztán nincs baj. Már normális rendszereken.

A Windowsnál viszont 21 perces munkaszünetet okozott a jelenség. A gép indítása után ugyanis megpróbáltak automatikusan elindulni a programok, ami a kétmagos, két gigabájt memóriával megtömött gépemnek akkor is 6-7 perces művelet, ha korrekten lett leállítva, miközben konkurens rendszereken ugyanez (valamivel több induló programmal) nem tart tovább 2-3 percnél.

Viszont most baj történt! A Windows nem jól lett leállítva, ezért az Outlook start után ellenőrizni kezdte a leveleket, hogy nem történt-e baj a kilépésnél. Vagyis a kilépés kihagyása miatt.

És innentől kezdve vége volt mindennek, mert a program minden erőforrást felzabált, az operációs rendszer meg hagyta ezt neki.

Nem indult el a böngésző. Nem tudtam semmire sem kattintani. Ha mégis bejött volna valami (hat perc után a Firefox), csak egy fehér lap, meg felül a keret látszott. Az új levelek persze nem jelentek meg. Nem tudtam gépelni sem. Egyszerűen nem volt gépem 21 percig, mert valakik úgy gondolták, hogy készen van a Windows, az Outlook, ez a sok szar a gépemen, úgyhogy eladták mindet jó sok pénzért, a világ meg megvette, bevette, használja őket, minden reggel odajárul eléjük, mint csirkék a körfűrész elé.

Ha csak ezek a termékek lennének a világon, valószínűleg elhinném, hogy mindennek így kell működnie. Kár, hogy az otthoni gépemen ugyanezeket a programokat, de egy másik operációs rendszert és levelezőt használva soha, de soha nem történt még velem hasonló.
 

Volt egy Asimov-novella, már nem emlékszem a címére, de alapvetően a világvégéről szólt, meg egy számítógépről, amitől azt próbálta megtudni az emberiség, hogy mi lesz az utolsó csillag kihunyása után. A gép mindig csak azt a választ adtam hogy nincs elegendő információja, még anyagot kell gyűjtenie és gyűjtötte is rendesen, évmilliárdokon át szívta meg magába az univerzumot, majd az utolsó csillag kihunyása után, az utolsó részecske beszippantása után, amikor már minden anyag a gép rendszerében volt, egyszer csak megszólalt: Legyen világosság!

Valami ilyesmi kép él bennem a Google-ről is, lassan minden a keresőcégen belül van, ami kívül esik rajtuk, az nem létezik, nem fontos, nem tudunk róla. Mivel azonban egy lassan bolygónyi óriásról van szó, előfordul néha, hogy már saját magával sem kompatibilis a cég. A Google Earth Plug-in Driving Simulator például közli, hogy nem támogatja a Chrome-ot, szóval ha valaki szerkeszteni szeretné, esetleg beillesztené a Földgömböt a saját oldalára, jobb, ha nem a Google böngészőjét használja.

Persze lehet, hogy csak arról van szó, hogy túl tökéletes a Chrome, és megmutatná, hogy a bolygónk már csak egy o-betű valahol a társaság nevében.

Köszönjük a képet amateúr nevű olvasónknak.

Olvasónk vidáman böngészgetett, ám egyszer csak azt vette észre, hogy az url-sáv szélén található ikon szerint a Yahoo birodalmában van, pedig már rég a Google.hu-nál tartott. Először azt hitte, hogy a 24 milliárd dollár értékű cég valami ügyes pénzügyi manőver után felvásárolta a 130 milliárd dolláros riválisát (nem hitte), aztán rájött, hogy csak beragadt az ikon.

Bezzeg a Windows bootképernyőjén még egy hámozott alma sem tűnik fel soha.

Megjött a Google Chrome, szeretjük is, persze azért hibátlannak nem neveznénk, és hogy mennyire nem az, azt az egyik főszerkesztő-helyettesünk tudná a legszebben elmondani, az elhangzottakat viszont nem mernénk leírni. Pedig most még nem is káromkodott nagyon, csak maga köré hívta a fél szerkesztőséget, hogy megnézzük a hibaüzenetet, amit a Chrome elindulása helyett kapott a géptől. Persze bétaállapotú programról vagy jót, vagy semmit, de hát akkor a Google dolgairól soha nem írhatnánk. Nem mert rosszak, hanem mert mindig béták.

Már-már hagyománya van a bankautomaták lefagyásának itt az Anyádaton, a blog történetének legsikeresebb postja is egy ATM halálához köthető, úgyhogy nem szűnő lelkesedéssel adunk hírt ezekről a paranormális jelenségekről.

Az már a korábbi postjok kommentjeiből kiderült, hogy fagyás ide, kék halál oda, ezekből az automatákból pénzt kicsalni nem lehet, sőt, amikor behalnak, még kevesebb hajlandóságot mutatnak a cinkosságra. Igaz ez még akkor is, amikor a bankkártyakezelő alkalmazás mögül előugrik a Windows és fokozottan igaz, amikor csak egy karakterkód mutatja a hibát.

A Mom Parkban elájult OTP automata egyenesen azt állítja, hogy a <Windows root>\system32\hal.dll hiányzik vagy korrupt (ha ez utóbbi igaz, talán mégis van némi esélyünk kicsalni egy kis pénzt).

Kérem telepítse újra vagy másolja be a hiányzó fájlt, amennyiben bankkártyáján tárol ilyesmit. 

Múlt héten Firefox, akkor ma Explorer. Méghozzá a hatos, ami nem egy mai gyerek, de nagyon sokan használják még (az összes böngész harmada ilyen), ezért webprogramozással foglalkozó olvasónk is hozzányúl néha, mint a Szigeten dolgozó munkás a ToiToi-vécéhez: nem örömmel, de megcsinálja. Érzi az Explorer is az érzelmi szálak hiányát, ezért igyekszik megalázni felhasználóját, amikor csak tudja.

Olvasónk ugyanis hiába zárná be a böngészőt, az látszólag eltűnik, majd tíz másodperc múlva küld egy üzenetet, miszerint ismeretlen hiba miatt leáll. Mindig.

Mintha a döntés az ő kezében lenne.

Csodás, hogy az Anyádat rovat rá tud kapcsolódni az olimpiára, mint egy vágtázó kullancs, rátapad, nemtelen módszerekkel törekedve a népszerűségre. De hát mi mást is tehetnénk, ha egyszer a megnyitóünnepség kellős közepén ütött be a kékhalál. Mutatjuk a képeket:

Nem, nem fake, pedig annak kéne lennie, de már több helyről is megerősítették, hogy a panellakásnyi Windows-reklám tényleg megjelent az akrobatikus mutatványokat végző Li Ning mögött a pekingi játékok megnyitóünnepségén. Persze a kék halál nem válogat, lecsap, ahol csak tud, még a zöld halál hazájában is, pont, amikor a gravitációs ingadozás első jelei mutatkoznak a híres kínai előadón.

Biztos vannak, akik az üzenetből meg tudják fejteni, mi volt a gép baja, senki ne fogja vissza magát, tudni szeretnénk, minek köszönhetjük a Windows 98 óta történt legnagyobb MS-blamát!

Megjelent a hármas verzió, sokan letöltötték, mi is, és azóta is örömmel használjuk: ilyesminek kell lennie egy böngészőnek 2008-ban. Gyors, biztonságos, egy rakás szolgáltatás van a Firefoxban, az meg már csak hab a tortán, hogy ismeri a saját korlátait, ami viszont több olvasónkat megzavart. Ezt az üzenetet például többen is elküldték: 

Az történt, hogy egy szűz gépre kellett volna felraknom az MSN Messengert - nem nagy ügy, másfél perces projektre számítottam. Korábban legalábbis nem tartott tovább a telepítés, a Microsoft azonban fondorlatos módszereinek hála agyon tudta bonyolítani még a nyomorult csevegőprogram felrakását is.

Az egész kezdődött azzal, hogy az MSN.com-ra, majd ott a Messengerre kattintva nem tudtam letölteni a programot, csak valami I'm-hez tudtam volna csatlakozni, ahhoz meg akart a halál. Nem baj, Google, download Messenger, amivel rögtön a célnál is találtam magamat.

Katt az "Ingyenes letöltés"-gombra, gondoltam nemsokára elvégezhetem a beállításokat, de nem, mert előtte még el kellett döntenem, hogy akarom-e az MSN-t kezdőlapnak (na persze), a Live-ot alapértelmezett keresőnek (mindenképp), vagy hogy a Microsoft adatokat gyűjthessen a gépen futó programokról (gyerekkori vágyam volt ez).

A pipák kiszedése után jöhetett a Telepítés-gomb, ami viszont nem a Messengerhez vezetett, hanem a WLinstallerhez, a Live telepítőhöz: Live nélkül nincs Messenger.

Sebaj, gondoltam, majd a kis pipákkal sorra kiszedem megint azokat a funkciókat, alkalmazásokat, amikre nincs szükségem, bár komolyan elgondolkoztam azon, hogy mi a francot csinálok, amikor én csak egy rohadt Messengert akartam felrakni.

Elindul a Live telepítő, vagyis elindulna, de nem tud, mert előbb frissíteni kell a Windows XP SP2 telepítőrendszerét a 3.1-es verzióra, üzeni a rendszer. Ezt persze nem teszi meg helyettem, csak feldob egy újabb oldalt a rendszer, aminek az alján van három fájl, ezek közül kell kiválasztanom, hogy melyik kell (nyilván nem a .doc vagy a .txt, hanem az .exe, de kíváncsi lennék, hogy a gépüket csak levelezésre, netezésre használó júzerek mikor mondják azt, hogy akkor eddig és ne tovább?).

De én kitartok, telepítem a telepítőt, ami után természetesen újra kell indítani a gépet (jelzem, hogy egy csevegőprogramot szerettem volna felrakni).

Restart után jöhet a Live telepítő, ahol szerencsére megint kipipálhatom azokat, amiket egyszer már letudtam: nem akarom az MSN-t kezdőlapnak, a Live-ot alapkeresőnek, nem akarom, hogy a Microsoft a gépemen kutasson. Csak a Messengert akarom.

Ekkor felugrik egy ablak, kiderül, hogy a rendszer Live programokat keres a gépen. Ez eltart vagy három percig, majd jön a kérdés, hogy milyen Microsoft alkalmazásokat akarok telepíteni a gépemre. Van itt levelezőrendszertől kezdve minden, de néhány kattintás után már elindul lefelé a Messenger, amit telepítésnek hív a rendszer, majd megindul a telepítés, amint szintén telepítésnek nevez.

15-20 lépésből meg is érkezett a csevegőprogram, ami a bátortalanabb felhasználóknak még vagy öt-hat alkalmazást hoz magával. És persze hibakódra hivatkozva nem indul el, de csak a Google segítségével tudom meg, hogy mi a baja: rossz a rendszeridő, de ezt magától nem tudta volna megmondani, nyilván mert az átlagfelhasználó kódokban és nem mondatokban gondolkozik. Beállítás után már fut az Messenger.

Miért van az, hogy Bill Gates pár évvel ezelőtti levelét látszólag csak az Anyádat blog olvasó látták, és a Microsoftnál senki?

Nyilvánosságra került egy levél, amit Bill Gates írt munkatársainak. Az Anyádat blog először kamura gyanakodott, mert ekkora magas labdát még a Houston Rockets játékosa, Yao Ming sem tudott volna dobni, pedig ő 2,29 méter magas. Aztán utánanéztünk, és kiderült, hogy a levelezés ott van abban a listában, amit a Microsoft ellen folyó eljárás miatt hoztak nyilvánosságra (7199-es bizonyíték), ráadásul Bill is reagált már rá azóta. Az exvezér elmondta, hogy nincs a levélben semmi különös, naponta írt ilyeneket, mert ez volt a dolga. Azért mi még mindig röhögünk, miközben büszkén nézzük Billre, mert olyan élesen látta a saját birodalma hibáit, amilyenre sokszor azok sem képesek, akiknek kritikus szemmel kéne figyelniük a rendszert.

Mindenesetre az Anyádat blog mostantól minden olyan kommentre beidézi majd Billt, amiben valaki arról próbálja meggyőzni az üzenetek közt elvesző júzert, hogy csakis a saját bénaságát okolhatja.

Na de legyen elég ennyi, és jöjjön a levél, amitől még jobban megszerettük Billt:

---- Original Message ----
From: Bill Gates
Sent: Wednesday, January 15, 2003 10:05 AM
To: Jim Allchin
Cc: Chris Jones (WINDOWS); Bharat Shah (NT); Joe Peterson; Will Poole; Brian Valentine; Anoop Gupta (RESEARCH)
Subject: Windows Usability Systematic degradation flame


Meglehetősen csalódott vagyok, amiért a Windows használhatósága folyamatosan romlik, és a programmenedzsmentnek nincs ötlete arra, hogyan javítson a helyzeten.

Hadd osszam meg a tegnapi kalandomat.

Elhatároztam, hogy letöltöm a Moviemakert, és megveszem a Digital Plus csomagot, ezért ellátogattam a Microsoft.comra. Van nekik egy letöltési oldaluk, hát odamentem.

Az első öt alkalommal, amikor ellátogattam az oldalra, időtúllépés miatt nem sikerült elérnem a letöltést. Aztán hatodjára, nyolc másodperces várakozás után végre bejött.

Az oldal annyira lassú volt, hogy elmondhatjuk, lényegében használhatatlan.

Mivel (a Moviemaker) nem volt az első 5 találatban, megnéztem a következő 45-öt.

Ez a 45 teljesen összezavart. Ezekhez képest a C:\Documents and Settings\billg\My Documents\My Pictures-szerű dolgok tökéletesen egyértelműek.   

Semmilyen szűréssel nem találkoztam, viszont egy rakás furcsa dolgot dobott ki az oldal.

Megpróbáltam a médiával kapcsolatos tételekre szűkíteni, de még mindig nem jött be a moviemaker. Aztán beírtam, hogy movie. Semmi. Aztán beírtam külön, hogy movie maker. Semmi.

Ekkor feladtam, és küldtem egy levelet Amirnak, hogy árulja már el, hol van a Moviemaker download! Létezik egyáltalán?

Erre azt a választ kaptam, hogy nem számítottak arra, hogy valaki a letöltő oldalt arra használja majd, hogy letöltsön valamit.

Azt tanácsolták, hogy menjek el a főoldalra, a keresés gombhoz, majd írjam be hogy movie maker (nem moviemaker!).

Kipróbáltam. Az oldal borzasztóan lassú volt, de hat másodperccel később bejött.

Azt hittem, már sínen vagyok, és rövidesen megjelenik egy letöltőgomb.

Ehelyett kaptam egy puzzle-t. Arra kért az oldal, hogy menjek el a Windows Update-re, aztán csináljak ott mindenféle dolgot.

Ez teljesen kikészített. Miért kéne elmennem valahová máshová és keresgélnem, hogy letölthessem a moviemakert?

Mindenesetre elmentem a Windows update-re. A Windows Update közölte, hogy le kell töltenem egy rakás vezérlőt. Nemcsak egyet, többet is, miközben furcsa üzeneteket dobált fel az oldal.

Miért nem tud a Windows update egyszerűen kapcsolatot létesíteni a Windows-zal?

Utána jött az ellenőrzés. Elég sokáig tartott, majd közölte az oldal, hogy 17 megányi cuccot kell letöltenem. Nemcsak azokhoz a dolgokhoz, amik még nem voltak meg a gépemen, ahhoz a lehető LEGIJESZTŐBB néven elnevezett hat dologhoz, nem, mind a 17 megát le kellett töltenem.

Így aztán letöltöttem. Az a része gyorsan ment. Aztán telepíteni akartam. Ez hat percig tartott, és a gép úgy belassult tőle, hogy használhatatlanná vált.

Mi a franc történt ez alatt a hat perc alatt? Ez őrület! Mindez a letöltés befejeződése után!

Ezután megkért a rendszer, hogy indítsam újra a gépet. Miért indítanám újra? Megteszem minden este, miért kell most is?

Így aztán újraindítottam, mert RAGASZKODOTT hozzá.

Ezután visszatértem és lefuttattam a Windows Update-et újra. Már csaknem elfelejtettem, mit keresek ott, hiszen én csak a Moviemakert akartam letölteni.

Újra felkerestem a Microsoft.com-ot és átnéztem az instrukciókat. A WindowsXP-nevű könyvtárra kellett böknöm. Miért? A Windows Update tudja, hogy Windows XP-t használok. Miért kell a könyvtárra böknöm?

Átverekedtem magam egy rakás lehangoló részleten, de biztos voltam benne, hogy ezzel eljutok a Moviemakerig.

Meg is kezdődött a letöltés, ami gyorsan véget is ért, de a telepítés már sokáig tartott. Elképesztő, hogy mennyire lassú volt.

Egy ponton aztán közölte, hogy le kell töltenem a Windows Media Series 9-et.

Elhatároztam, hogy megteszem. Ekkor párbeszédablakok ugrottak fel, olyan üzenetekkel, mint az „Open” vagy a „Save”. Semmi segítség, hogy mit tegyek. Ötletem sem volt, mire kattintsak.

A Windows Media Series 9 letöltése megint csak gyorsan ment, de a telepítés hét percig tartott.

Ekkor már biztos voltam benne, hogy megkapom a Moviemakert. Elnéztem a programok hozzáadása/eltávolítása-menüpontba, hogy megbizonyosodjak róla, ott van.

Nem volt ott.

Mi volt ott? A következő szemét: Microsoft Autoupdate Exclusive test package, Microsoft Autoupdate Reboot test package, Microsoft Autoupdate testpackage1. Microsoft AUtoupdate testpackage2, Microsoft Autoupdate Test package3.

Valaki elhatározta, hogy teleszemeteli a Windows egyetlen használható részét? A fájlrendszer már használhatatlan. A registry már használhatatlan. A programlista volt az utolsó normális része a Windowsnak, de az is el lett barmolva.

De ez csak a kezdet. Később ilyet sikerült listáznom: Windows XP Hotfix see Q329048 for more information. Mi az a Q329048? Miért listázza a rendszer ezeket a kódokat? Más javítások meg Q810655-öt mondanak, ahelyett, hogy felajánlanák a Q329048-at további információkért.

Micsoda káosz!

Persze a Moviemaker még mindig nem volt ott.

Így aztán feladtam, és elhatároztam, hogy csak a Digital Plus Package-ot töltöm le. 

Azt mondta az oldal, hogy adjak meg egy rakás információt magamról.

Bepötyögtem ezeket, de mivel a weblap úgy döntött, hogy elgépeltem valamit, újra meg kellett adnom az adataimat. Persze a már korábban begépelt dolgok jó része eltűnt.

Ötször ismételtem meg, és minduntalan kitörölt mindent, amit korábban beírtam.

Szóval több mint egy óra őrület után, most, hogy a programlistám egy szemétdomb, hogy megtudtam, a Microsoft.com egy borzasztó oldal, még mindig nem tudom elindítani a Moviemakert, és még mindig nincs meg a plus package.

Eldobom az agyam attól, hogy mennyire nem figyel senki a használhatóságra. Azt hittem, a Windows Networknéll meg a 802.11 használatakor előugró üzeneteknél (hát nem imádnivalók ezek a gyökértanúsítványos üzenetek?) mélyebbre már nem süllyedhetünk.

Majd szólok, ha végre sikerül működésre bírnom a cuccot.

Petya leveléből kiderül, hogy alapvetően békés természet, akit viszont nem tántorít el néhány nem várt nehézség, sőt az sem, ha egy 171 milliárd dollár értékű céggel kell szembeszállnia, hogy visszaszerezze a pénzét. Ennek ellenére az első menetben Dávid vesztett Góliát ellen, mert a filiszteus testmagasság helyet elérhetetlen supporttal vágott vissza. Kétszer. Íme:

 

Lemondtam egy szolgáltatást a Google-nál. Köszönték, értették,jelezték, hogy mivel nem terhelték meg a hitelkártyámat (és ez a kezelési költségtol eltekintve így is van), nem fogok a bankszámlámon jóváírást látni. Nos, jóváírást tényleg nem látok, de a kártyámon a szolgálttás díjának a foglalása még nagyon is élo.

Namondok... Bank felhív, megkérdez, nem beakadt tranzakcióról van-e szó. Bank tiltakozik, én kezdek bosszús lenni, de gondoltam, az elektronika világában is kell ido, míg átjönnek a bitek. Sör kinyit, várok.

.

.

.

A fenti 3 pont alatt vártam. Eltelt 3 nap, de még mindig nem engedik
el a hitelkártyámról a foglalást. Elkezdem olvasni a Google leveleit (tudom ám, hogy nem illik rájuk válaszolni) és látok benne linket,
hogy hol érdeklodjek a tranzakcióról. Rákattintok, hurrá, muködik (!), sot, láthatólag egy olyan oldalra érkeztet, ahol esetszámot adva kérik, fejtsem ki, mi is a meglátásom. Urlap elküld, még arra is figyeltek, hogy az én címemre is küldjenek egy cc-t. Öröm a köbön, közben kritizálom a nagy eszem, hogy ezt hamarabb is kitalálhattam volna. Aztán megbékélek magammal és fürdök is a dicsoségben még vagy 1 percig, amikor 2 levél is érkezik a nagytesótól. Az elsot ismerem, én küldtem magamnak. A második azonban arról értesít, hogy értik, meg minden, de ezt a levelet ok nem olvassák, mert...

Hirtelen felindultságból nem írtam volna, így aztán az egész kanyart mégegyszer lejátszottam, de ugyanaz a szitu maradt. Még jó, hogy a szoftver konzekvensen hibázik.

Petyka

Olvasónk csak egy videót szeretett volna megnézni az Indán. Biztos volt abban, hogy sikert-sikerre halmoz majd, és elér mindent, amit a videónézés területén emberileg lehetséges, ugyanis a legfrissebb Flash volt a gépén, a csodás 9-e, annak is a legújabb verziója.

De nem: sem az Indán, sem más flashes oldalon nem tudja megnézni azóta a videókat, helyette folyton ugyanazt az üzenetet kapja: szerezze be a Flash Playert. Mondjuk változó a végeredmény, mert a képen is látszik, hogy az Indafotó meg működik a jobb alsó sarokban, szóval tanácstalanok vagyunk.

Valószínűleg az emberiség ellen készülődő végső csapás első jele ez.

Oké, lopott szoftvernek túros a háta, normális körülmények közt nem is óbégatunk azon, ha a bizonytalan forrásból letöltött fájlal valami gond van, de ahhoz azért már kell némi humorérzék, hogy a tömörítőprogramot betömörítve tegyük elérhetővé. A páncélszekrény kódját meg beraktam a széfbe.

Javaslom az Adobe mérnökeinek, hogy utazzanak el egy nyugodt csendes-óceáni szigetre, lazítsanak, igyanak sok Mai Tai koktélt, és felejtsék el a világmegváltó terveiket. Mert úgy tűnik, a világmegváltás náluk azt jelenti, hogy a pdf-et még több csilivili extrával teletömik.

Hétfőn az Adobe bejelentette, hogy az Acrobat 9-ben már videókat is beilleszthetünk a dokumentumokba. Videókat egy dokumentumba? Jó mire, kinek? Úgy emlékszem a pdf célja, hogy a dokumentumokat az eredetivel megegyező formában lehessen megnézni és kinyomtatni, bármilyen operációs rendszeren. Lemaradtam valamiről, és már felfedezték a videók nyomtatására alkalmas printereket?

Előre látom, milyen 10 megabájtos sajtóközleményeket kapunk majd, amelyek miatt az emailkliens azonnal összeomlik, hiszen a cégek nem fogják minden egyes prezentációjukat külön elkészíteni videó nélkül. És naponta jönnek majd system administrator feladóval az automatikus üzenetek, hogy megtelt a postafiók, kéretik törölni.

Ideje beállítani egy szűrőt a szerveren, hogy a pdf fájlok rögtön forduljanak vissza a feladóhoz, egy rövid kiegészítéssel:

Hiba! A postafiók nem fogad el reklámvideókat.
Küldje el az üzenetet újra, szöveges formátumban.

Nyolcszáztíz forint pénzkidobás és öt perc teljesen fölösleges séta 30 fokos hőségben - ennyivel károsított meg a BKV két nap alatt, mégpedig azzal az alattomos húzással, hogy Budapest egyik kiemelt tömegközlekedési csomópontjánál nem lehet bankkártyával bérletet venni. Az XI. kerületi Etele téren, amelynek a közelében csupán egy forgalmas Volánbusz-pályaudvar és vasútállomás, valamint sok-sok ezer embernek otthont adó lakótelepek vannak.

Múlt hónapban a BKV jegyárusítója elárulta, hogy a Volánbusz-pályaudvar oldalában van ATM, ott felvehetek pénzt. Akkor működött, május 26-án azonban - technikai okokból - egy huncut fillért sem tudtam felvenni. Szerencsémre volt nálam egy ezres, ebből három jegyre futotta, de sajnos legalább öt kellett volna aznapra. Maradjunk annyiban, hogy amiről nem tudnak az ellenőrök, az meg sem történt. Én viszont így is 810 forintot költöttem el fölöslegesen, hiszen bérletet akartam venni, nem ilyen haszontalan papírfecniket.

Május 27-én lemértem, hogy gyalogos tempóval öt perc alatt teljesíthető a jegypénztár és az ATM közötti táv oda-vissza, beleértve a pénzfelvételt is. Magyarán a BKV technológiai elmaradottsága miatt öt perccel hosszabb ideig tartott az utazás. Így akarnak mobiljegyet bevezetni? Először talán a XX. században elterjedt szolgáltatásokat kellene felfedezni, amelyek már bizonyítottan beváltak.

Attilát megdöbbentette a másfél éve használt Windows Vista. Az operációs rendszer ugyanis blokkolta az Internet Explorert, pontosabban a bejövő hálózati kapcsolatok fogadását. Én teljes mértékben egyetértek vele. Nincs kivételezés. A Windows 7-es már képes lesz önmagát is megsemmisíteni, és amennyiben a rendszer úgy ítéli meg, hogy a világ kockázatot jelent rá nézve, egy jól irányzott neutronvillanással megszünteti a téridő-kontinuumot.

Örök humorforrás, amikor egy weblapon néhány sort valami robot segítségével fordítanak le, de amikor egész cikkek estek áldozatul az intelligencia legcsekélyebb tüneteit sem produkáló fordítógépnek, az valami LOL. Belle Gunnessről például megtudhatjuk, hogy:

„Sikított. Sikított. Nekik voltak maguk az első sikításterápia egy vidám öreg köre.”

Harvey Carignanről meg hogy:

„Meztelen és kötegelt egy ív műanyagban Kathyt egy kalapáccsal megverték miközben lyukakat ütött meg, a koponyájában levő nikkelek mérete.”

Köszönet a találatért Hafaflokinak.

Olvasónk megpróbált az ETR rendszerén keresztül üzenetet küldeni, de nem sejtette, mekkora hibát követ el. Szerencsére a rendszer figyelmeztette, hogy legyen tudatos nethasználó, és ne küldözgessen sms-nél hosszabb üzeneteket, van így is elég szemét a hálózaton, nem kell azt mindenféle karakterekkel összerondítani. Az Anyádat szerkesztősége egy emberként támogatja, hogy nemcsak küldeni, írni se lehessen 160 karakternél hosszabb anyagokat. Legyen ez a post az utolsó gigantikus tényfeltáró anyag az internet történetében.

Nem most kaptuk a levelet Rydertől, de elveszett a sok anyázás közt, pedig magyar mókával szolgál a közönségnek. Az eset az Eletronic Arts oldalán történt meg vele, amikor a Need for Speed után kutatott a hazai bázison. Azt nem sikerült kideríteni, hogy hova került a Regisztráció gomb, de jelentkezni minden körülmények közt érdemes, abból még sosem volt gond. „Tedd fel a kezed, mert én más vagyok”-jeligére.

Több mint egy éve fut már az Anyádat rovat, azóta próbáljuk ráébreszteni az olvasókat arra, hogy a vég nincs már messze, a számítógépek rövidesen megpróbálják átvenni a hatalmat, aminek borzasztó gép-ember háború lesz a vége, Terminatorokkal, időutazással és gazdájuk ellen forduló vibrátorokkal.

De talán már el is kezdődött. Talán már elkéstünk. Talán már egymásnak üzengetnek a programok.



Crowley leplezte le, ahogy az Outlook az IMAP-mappából törölt üzenetek eltávolítása közben az ügyfél újraindítását javasolta. Olvasónk megfogadta a tanácsot, és elment kávézni.

Adóbevallás van, pontos dátumokkal, aki elfelejti időben leadni a papírokat, azt keményen megbünteti az APEH. Bár magával lenne ilyen szigorú a hivatal.

Olvasónkkal történt ugyanis, hogy tévesen fizetett be havonta hatezer forintot az államnak. Nagyjából egy évig perkált feleslegesen, amikor kiderült, hogy neki nyugdíja miatt nem is kellett volna havi 5800 forint egészségügyi hozzájárulást fizetnie. Bement az APEH regionális központjába, vitte a szükséges igazolásokat, az előre kitöltött formanyomtatványokat, és mintegy másfél óra várakozás után leadta azokat. Az ügyintéző áttekintette a papírokat, a kérést jogosnak ítélte meg, és elindította a folyamatot: nézzen vissza egy hónap múlva, mondta, addigra átmegy a különböző ügyosztályokon a papír, és visszakérheti a feleslegesen befizetett pénzt, amit újabb egy hónapon belül utalnak.

Olvasónk nem értette, miért kell két hónapot várnia, hogy visszakapja pénzét, amikor a befizetésnél egy kis késést sem néz el az APEH, de belenyugodott a dologba. Egy hónappal később visszanézett, ahol egy másik ablaknál egy másik ügyintéző (újabb másfél órás várakozás után) közölte, hogy a folyószámlarészleg még nem iktatta az igényt, ezért nem lehetséges a pénz átutalása. Ugyanez megismétlődött a második, majd a harmadik hónapban is. Ekkor azonban már volt egy előrelépés: nemcsak a feleslegesen befizetett pénz ragadt bent, de mivel az illetékeseknek három hónap sem volt elég az ügy elintézéséhez, a rendszer már közel 16 ezer forint tartozást mutatott a három hónap alatt be nem fizetett egészségügyi hozzájárulás miatt. A gép ugyanis még nem tudta, hogy már nem kell perkálni. Az ügyintézők egyébként végig nagyon segítőkészek de tehetetlenek voltak, ezért most, három hónap után visszaküldték olvasónkat a legelső ablakhoz, ahol beadta a kérvényt, mert csak ott van olyan számítógép, amin látszik, hogy hol akadt el az ügy. "Nálunk csak azt mutatja a rendszer, ha a folyószámlarészleg iktatta a kérvényt, és átutalhatjuk a pénzt".

Olvasó megint sorszámot tép, vár, sorra kerül, ahol azzal fogadja az ügyintéző, hogy sajnos nem tudja megnézni, valóban van-e 16 ezres tartozás a rendszerben, mert arról a gépről meg csak a folyószámlarészleg előtti állapotot lehet nyomon követni. Abból meg kiderül, hogy az osztályról elment az igény.

A folyószámlarészleg meg? Az máshol van. Terra incognita. Senkinek nincs belelátása, mi történik ott hónapokon keresztül. Nem képes rá a RENCER. Olvasó kap egy telefonszámot, felhívja, folyószámla-ügyintéző jelzi, hogy valóban megkapták az igényt, ott ülnek rajta három hónapja, de lassan megy a feldolgozás, még eltarthat pár hónapig. Megoldás: írjon levelet. Ne telefonáljon! Ne gondolkozzon e-mailben! Írjon levelet. Az segíthet. 2008-ban. Akkor talán egy hónapon belül rendeződik az ügye. Akkor talán két hónapon belül hozzájut a pénzéhez.

Van tehát az egyik oldalon a szigor, a másik oldalon meg az, hogy öt hónapba is beletelhet, amíg egy adófizető visszakapja a feleslegesen befizetett forintjait. Nem rugóznánk most azon, hogy miért nem működik úgy az APEH informatikai rendszere, hogy egyből jelzi: kinek kell, és kinek nem kell fizetnie, így elkerülhetők lennének a hasonló esetek.

De indokolja meg nekem valaki, miért nem tud a következőképp zajlani az eset: ügyfél belép a hivatalba, odafárad egy ablakhoz. Beadja a túlfizetésről szóló formanyomtatványt, mellékeli a szükséges igazolásokat. Ügyintéző 5 perc alatt beviszi a gépbe az adatokat, ellenőrzi az igazolás valódiságát, bekattint egy pipát. (az utolsó lépést leszámítva ez meg is történt. Az utolsó lépés miatt vár az olvasó három hónapja). Ügyfél ekkor átadja a második formanyomtatványt, amiben arról rendelkezik, hogy milyen módon szeretné visszakapni a pénzét (jelenleg ezt a papírt csak akkor adhatja be, ha a folyószámlarészlegen bekattintják a pipát). Ügyintéző elveszi a második papírt, beviszi a gépbe, majd közli, hogy a következő hónap valahányadik napján meglesz az utalás. Ügyfél megköszöni, és 15 perccel később távozik az ablaktól.

Nem vár még háromszor másfél órát meg öt hónapot. 15 perc. Nem veszik el a kafkai világban. Nem harcol ügyosztályokkal. Nem kérdezi meg, hogy miként képes ez a rendszer egyáltalán működni, és miért nem omlik magára. Hogy miért dolgozik egy rakás ember látszólag tökfölöslegesen pillanatok alatt elvégezhető ügyeken, ahelyett, hogy hasznos, látható eredményekkel kecsegtető munkát végeznének például az APEH-en belül.

Informatika, normálisan kitalált hálózatok és rendszerek, csókolom. Aztán egyből kiderülne, miért olyan drága fenntartani az államot.

Régi adósságát törlesztette a Szabó Ervin Könyvtár, amikor tavaly egységesítette rendszerét. Minden olajozottabban működik, ha az információ bárhonnan elérhető, gondoljunk csak arra, hogy mennyivel egyszerűbb lenne a hivatalos ügyintézés, ha nem kéne öt ügyfélszolgálatra ellátogatni a szükséges iratok beszerzéséhez: odaállnánk egy ablakhoz, és az ügyintéző látna mindent, amire szüksége van. Ellenpéldaként ma előfordul olyan eset, hogy egyetlen hivatalon belül három-négy ablakhoz kell odaállnunk, mert még irodán belül sem tudják összehangolni a munkát.

A könyvtár viszont lépett egyet a 21. századba, így most már bármelyik tagkönyvtárba lép be az ember, a munkatársak le tudják hívni az ügyfél adatait. Például, hogy van-e tartozása. Ez történt egyik olvasónkkal is, akivel egy külső kerületben közölték egyből a beiratkozás után, hogy a központi könyvtárnak lóg 500 forinttal még 2006-ról. Olvasónk ugyan nem emlékezett az esetre, és erősen vitatta magában a követelés jogosságát, de szüksége lett volna a könyvre, ezért úgy gondolta, rendezi a tartozást. Amíg ugyanis nem fizet, a tagkönyvtárakban sem vehet ki könyvet. Ekkor jött a csavar a történetben, ugyanis kiderült, hogy bár az összes kerületben látszik a tartozás, azt - egységes rendszer ide vagy oda - csak a központban lehet rendezni. Ha tehát szüksége van a könyvekre, utazzon a városba, rendezze a tartozást, utazzon vissza, és vigye, ami jár. Talán érdemes lenne még egy kicsit csiszolni a rendszeren, mert ez így nem tűnik túlságosan felhasználóbarátnak.