Budapest
Elég ijesztő szilveszteri kép és videó került fel a figyiaron.tumblr.com blogra. Ahogy a szerző nem a legszebb szavakkal, de teljesen jogosan írja:
"nem csak egy költségvetési hiány mennyiségű büntetést lehetett volna itt beszedni, amiből a fél kerületet meghívhatták volna egy sörre a szimplában, vagy ültethetnének egy fasort bonsaiból, nem. hanem hogy ráadásul ezt azzal a városháza parkkal művelhette a sok seggfej, ami 3szor nagyobb lehetne, ha a városvezetőink nem ragaszkodnának egész évben ahhoz, hogy szaros autóikat ingyen parkolhassák a fal másik oldalán."
A legdurvább, hogy a videón olyan katonás rendben állnak az autók, mintha csak odaterelték volna őket. Épp amikor azon megy a huzavona, hogy meg kellene végre növelni a park területét.
Budapest
Felújítják az Újszász utcát. Ez gondolom keveseket hoz lázba, mert a Cinkotáról Mátyásföldön át Sashalomra tartó út nem Budapest legismertebb közterülete, de akik erre laknak, azok biztos boldogok: az itt élőknek igen fontos gyűjtő ez. A munkáknak nem csak azért lehet örülni, mert itt dolgozott heteken át a lassan mémmé váló Bob Kitty is:
Igaz, ma már ennél jóval nagyobb felbontású képek is vannak Budapestről, de a Kerekterek Hármashatár-hegyről készült fotója mégis nagyon klassz. Kedvencem talán a fenti részlet, ahol mintha egymásra lennének préselve az újságpapírból kivágott házak, közöttük pedig csak a templomtornyok világítanak.
Kerényi Zoltán Ablak a múltra sorozatát szinte mindenki ismeri. Ami miatt nagyon szerethetők az összeállításai, az az, hogy nem csak egyszerűen megkeresi a Fortepan képeinek jelenlegi helyszínét és újrafotózza azokat. Izgalmas témákat vadász, amiket aztán izgalmasan komponál egybe. A napokban három új alkotással bővült a sorozat: a Deák téri karambol és a korcsolyázókat figyelő motoros mellett egy kiskörúti képpel.
Tegnapelőtt összeszedtük a legnagyobb vihart kavart posztokat, tegnap a legolvasottabbakat, ma pedig azokat, amelyeket a legjobban szerettetek 2012-ben. A két utóbbi lista korántsem fedi egymást: mindössze két poszt közös a két tízes merítésben. Nem csoda, mondjuk a Pornófilmben bukkan fel a Gellért-hegy kalózlobogós tornya (+18!) című bejegyzés mindössze hét (!) lájkot kapott, miközben sok tízezren nyitották meg. Na de akkor mely posztok kapták a lájkokat? Cuki kertecskék, kisgyerekek, vidám mosolyok, móka és kacagás - bár azért fontos problémákat is megosztottatok a Facebookon.
Biztos sokan vagytok, akiknek már a könyökén jönnek ki a városos timelapse videók. Bevallom nekem is. A fenti munka azonban tényleg lenyűgözőre sikerült. Nem csak azért érdekes, mert végre nem Budapestről, hanem egy másik városunkról szól, de a remek képei miatt is, amelyek "videósítás" nélkül is megállnák a helyüket. Ehez jönnek az olyan apróságok, mint a rendezői munka (nem csak úgy jön egyik "mozgó alkatrész" a másik után), ráadásul jó érzékkel találták el benne a hétköznapok és a turisztikai látnivalk aranyát. Grat! (Bővebben: Szeged Timelapse, via)
2012
Tulajdonképpen a tavalyi összegző poszt címét is leporolhattam volna (Szex és milliárdos ingatlanok - ezek voltak az Urbanista legolvasottabb posztjai 2011-ben), hiszen a pornó és a különös ingatlanok idén is az érdeklődés középpontjában álltak. De természetesen akárcsak tavaly, most is számos történelmi emlék, gyönyörű műemlék van a listán és meglepő módon két olyan cikk is, ami azzal foglalkozik, hogyan látnak bennünket a külföldiek. Ám ami igazán furcsa: egy épület két poszttal is a top 10-be került!
Ilyen jó fej szomszédok vannak a társasházunkban. Egész advent alatt töltögették friss munícióval az ajtójukra szerelt kosarat, igaz nem nagyon mertek venni belőle a lakók. De az ötlet aranyos, el kellene terjeszteni. Az ő kis kosarukkal kívánok boldog Karácsonyt minden Urbanista-olvasónak!
Ahogy ígértem, megemberelem magam és gyorsan elolvasom az összes Urbanistának recenzióra küldött könyvet és meg is írom róluk a véleményemet. Lehetőleg Karácsony előtt, hogy ezzel is segítsem az ajándékválasztásotokat.
Mondjuk a Budapest a diktatúrák árnyékában című Ungváry Krisztián-Tabajdi Gábor kötet nem egy tipikus "itt egy szép könyv ott egy labda". Már a címe alapján sem, de belelapozva még kevésbé: gyakorlatilag a frissen akasztott embertől a csontvázig minden bomlási fázisú hulla látható benne a legkülönbözőbb módszerekkel, a legkülönbözőbb okok miatt kivégezve. A - számomra fölöslegesen naturalista - képszerkesztés ellenére örülnék egy ilyen ajándéknak. Meg is mondom miért.
Budapest
A napokban töltötte fel Dancsó Péter szokásos évi timelapse videóját Budapestről. A kötelező körök mellé került bele egy-két új megközelítés is. Bár a műfaj mára eléggé megszokott lett (bő hete posztoltam a legutóbbit), Péter videóit már hagyomány megosztani. Blogjában az előkészületek és korábbi munkái mellett a terveiről is ír. Érdemes elolvasni.
Az ingatlanfejlesztőket lehet ördögöknek tartani, akiknek egyetlen célja városaink elcsúfítása, meg angyaloknak is, akik mindent helyre raknak helyettünk, s mi kényelmesen hátradőlve szemlélhetjük, ahogy megszépítik környezetünket. Szerintem pedig a befektetők olyanok, mint a folyók. Ha ügyesen használjuk fel az erejüket, hasznunkra fordíthatjuk őket, ha szabadjára engedjük a folyásukat, mindent elpusztíthatnak. Na és persze van egy harmadik módszer is, hogy nem is akarjuk látni őket és jó messzire elvezetjük magunktól (a magyar vízgazdálkodásban amúgy ez dívik), akkor viszont kiszárad minden.
Mindez arról jutott eszembe, hogy hétvégén egy konferenciát tartottak az új elektronikus ügyintézés, az ÉTDR bevezetése kapcsán, ahová engem is meghívtak, urbanistás színekben.
Mivel magáról az új rendszerről már szinte mindent leírtam és a könyökötökön jön ki, ezt nem tenném meg még egyszer. Viszont elhangzott pár érdekes előadás, ami némiképp rávilágított arra, hogy mi haszna lesz az egész építési ügyintézés átalakításának – túl azon, hogy egyszerűbben építhetünk családi házat anélkül, hogy beleőrülnénk/-őszülnénk.
Már a szimpla képpárok is igen nagy népszerűségnek örvendenek itt az Urbanistán, de még jobbak az "ablak a múltra" típusú megfeleltetések. Ferencz József képeit azért szeretem különösen, mert az összevágást nem éles határokkal, még csak nem is homályos átmosással teszi, hanem egy-egy tárgy, részlet "ottfelejtésével". Egy múltból jelenbe csöppent közlekedési rendőr vagy egy XXI. századi autó múltba utaztatása teszi izgalmassá az alkotásokat. A tavasszal elindított albumot nem rég újabb képekkel egészített ki. Íme néhány ízelítőnek, a többit itt találjátok a Facebook-oldalán. Jó böngészést!
A Kripta-villát ábrázoló fotót I\\/I4R[ł töltötte fel az Indafotó Urbanista gyűjteményébe.
Az OTP Ingatlanpont sajtóközleményben összegezte az elmúlt egy év legjeit. Igazán mellbevágó meglepetéseket nem tartalmaz, de mindenképpen tanulságos és érdekes. Íme a lényeg saját kiemelésekkel, (kissé kigyomlálva belőle az "emelte ki", "tette hozzá" és "húzta alá az ügyvezető igazgató" típusú felesleges nyilatkozós köröket).
Budapest
Közelednek az ünnepek, igyekszem tisztalappal indítani az új esztendőt. Gyorsan kiszórom hát elétek az Urbanista levelesládájában rekedt linktippeket, legalábbis azokat, amelyek még aktuálisak és emellett izgalmasak is. Itt van máris három remek kezdeményezés, a Kantaa, a Lakatlan és a Járókelő.
Budapest
Felesleges kommenteket elkerülendő: az ingatlansalátában nem csak béna ingatlanhirdetések vannak, hanem bármi, ami érdekes.
Was ist mit mir geschehen? Vagyis Mi történt velem? - állítólag ezek voltak a hatvan évesen szívenszúrt királyné utolsó szavai. Nagyon mást nem mondhatna akkor sem, ha meglátná a Kertész utca és a Wesselényi utca kereszteződésében a róla készült festményt. A két - nevét elhallgató - festő szerint:
Az Erzsébetvárosi Sisi egy 1867-es fotográfia alapján készült, de az arcát, egy ismeretlen férfi képmására cseréltük. Egy Erzsébetvárosban élő férfi arcára, aki tiszta szívből szereti a városrészt, ahol él és aki a képen magára ölti a királyné „alakját”, hogy így, ilyen formán, együtt fejezhessék ki segélykiáltásukat, miszerint az elmúlt 175 év, mind a 63875 napjával egyre messzebb és messzebb kerültünk az Erzsébeti ideától, egy elképzelt világtól, ahol békében és harmóniában élhetnénk egymás mellett mindannyian. Felvállaltan bizarr művünkben Sisi „feláldozza” szépségét, hogy így, fejezze ki korunk abszurditását.
Hümm...
Az őszi Bike and Roll túrához nem tudtam videóillusztrációt csatolni, ezért kénytelenek voltatok beérni egy zseniális KEX-videóval. Most azonban kaptam egyet a szervezőktől.
Telefonfülke az Erzsébet téren 2012 novemberében és decemberében
Telefonfülkék, mozik, postaládák, újságosbódék és a sort hosszan lehetne folytatni. Olyan városképet meghatározó elemek, amelyek a technológiai fejlődésnek köszönhetően sorra fogynak az utcákról és egy-két évtized múlva talán már csak az emlékeinkben élnek. Persze azért addig velünk maradnak.
A telefonfülkék legalábbis egész biztos, mert míg egy lapterjesztő bezárhatja rosszul menő boltját, nyilvános készülékeket egyelőre kötelező üzemeltetni. Ezt írja elő az Európai Unió, vagyis el kell telni egy kis időnek, mire mondjuk elektromosautó-töltővé alakulhatnak (miként azzal Bécsben kísérleteznek).
Mindezt onnan tudom, hogy az utóbbi időben többen is írtatok a budapesti telefonfülkékkel kapcsolatban. Például Városjáró a városblogger levlistánkon jelezte, hogy újrafestettek többet a Belvárosban...
És még mindig van régebbi! Öregebb, mint a választási felhívás a hetvenes évekből, a hólerakóhelyes a hatvanasokból és az adóbevallós az ötvenesekből!
Sajnos nagyon rossz felbontású, apró képeket tudott csak készíteni Fejes Attila ezekről a Váci úti plakátokról, de még ezeken is látszik, hogy nem mai darabokról van szó. Bár mindkettő példány nagyon tépázott, valamennyit csak össze lehet rakni belőlük. Attila levele és még több kép a helyszínről alant:
A PDF-et kevesen tartják Isten áldásának és én sem tartozom közéjük. Ez főleg annak köszönhető, hogy olyankor is sokan használják, amikor nagyon nem kéne. Például egy időben sajtóközleményeket küldtek ilyen formában előszeretettel (olykor még ma is előfordul), amivel épp a felhasználásukat nehezítették meg. Ráadásul sunyin megtöltik a levelesládám roppant méretükkel. Idegesít az is, amikor egy szöveget emiatt nem tudok elolvasni telefonon: ha belenagyítok, nem tördelődik át, hanem lelóg két oldalt a sorok eleje és vége. (Hogy a BKV miért ezt a formátumot preferálja az online menetrendeknél, abba bele se menjünk.)
Vannak helyzetek, amikor viszont kifejezetten előnyös, ha nem csúszik-mászik szét az elektronikusan továbbított vagy netre feltöltött dokumentáció. Ilyen lehet egy ábra, ahol fontos a képek elhelyezkedése, egy tervrajz, vagy épp egy műszaki dokumentáció.
Hogy ez miért fontos az Urbanista szempontjából? Nos mint arról már többször is írtunk, január 1-én jön az ÉTDR, vagyis az engedélyköteles építési terveket egyszerűen feltölthetjük majd és ott megosztással, elektronikus megjegyzésekkel látja el azokat minden érintett hivatal – mi pedig otthonról figyelhetjük, hol tart a folyamat. (Részletesebben, pro és kontra érvekkel itt olvashatjátok az ismertetőjét.)
Kellett nekem "legöregebbeznem", itt van máris egy még öregebb. Szépséghibája ugyan, hogy talán már nem létezik, de ezzel együtt is hosszabb időt vészelt át sértetlenül. Bízzunk benne, hogy nem enyészett el örökre. Mint a képhez csatolt levélben állt:
Rovataink a Facebookon