Pirospont az OTP-nek ezért a videóért: tök jó ötlet kihasználni a Budapest100-ban rejlő lehetőséget. Ráadásul a képösszeállítás és a szöveg is remekül sikerült 8egy-két döccenőt leszámítva). Reméljük, más cégek is követik a példát, a száz éves épületek szülinapjára pedig még visszatérek, mert természetesen mi is bekukkantottunk pár házba a hétvégén. (Tipp: Szilvi, kösz!)
Bár közelében sincsenek a Lukács bádogszörnyeinek, azért itt is vannak fura megoldások:
Ma adták át nagy csinnadrattával. A sajtótájékoztatót nem vártam meg, de mivel épp arra volt dolgom egy órával hamarabb, rákattintottam telefonnal.
Szavazz az Urbanistára ebben a nemzetközi bloggerversenyben: nyomj egy szívecskét dá-s posztoknak - kösz! Megígértem: a pénzdíjat nem fogom jótékony célokra költeni! És tényleg nem verem át a választóimat.
Aki azt hiszi, hogy a régi világ milyen klassz reklámmentes volt, téved. Szép példája ennek Halácsy Dezső A magyar városokért című könyve, mely 1940-ben jelent meg és mai szemmel igen csak fura, mennyire tele van hirdetésekkel. Ám az is igaz, hogy ma szemmel épp olyan szórakoztató kortörténeti dokumentumok ezek, mint maga a könyv. Annál is inkább, mert a sok általános téma közt néhány jól irányzott marketingüzenet is található: turisztikai ajánlatok.
A mai olvasónak elég dagályosnak tűnhet Győr és Kecskemét reklámszövege, meg ugye nem ártott volna valami kép is melléjük. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy ha már nem is a nagyregényes, de még a novellás korszakban járunk, amikor a közönség (főleg a könyvolvasó) hajlandó volt végigolvasni egy egész oldalt. A kiemelt mottók ("Európa gyümölcsöskertje", "A három folyó városa", "A Duna folyam gyöngye") megállnák a helyük most is, Győr betűtípusa pedig vetekszik Budapest új logójával is.
Budapest
A Tweed Run lényege, hogy egy csomó ember ősöreg kerékpárok nyergébe ül és 70-80 évvel ezelőtti divat szerint fésülve haját, pödörve bajszát, korabeli ruhákba bújva végigteker a városon. Van, ahol nagy hagyománya van ennek, de már nálunk is egész szépen fejlődik: a második budapesti rendezvény március végén tartották. A hangulatról mindent elárul Videoanita fent látható remek riportja, valamint Kálmán Vivien fotói.
"Hogy milyen fura neve van ezeknek a Szörényi-gyerekeknek! Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Szörényi Bródy..."
- mondta állítólag a fizikatanárnőnk mamája. Nos egy másik generációnak a "bősnagymaros" kifejezés forrt ugyanannyira egybe, mint a "szörényibródy".
Ifjabbak kedvéért: egy hatalmas vízlépcsőrendszerről van szó, amely azután csak részben valósult meg. Ennek egyik eleme egy hatalmas gát volt Nagymaros és Visegrád között. Így nézett volna ki:
Nem tudom, kinek áll érdekében, de rejtélyes összefüggés kezd felsejleni a vasúti aluljárók, óvodások-kisiskolások és a mentális térképek között. Néhány napja Nagymaroson jártunk (bővebb poszt hamarosan), ahol a minden szempontból remek kisváros egyik nagyon szerethető pontja épp egy vasúti aluljáró. Mivel ez első hallásra nem magától értetődő, készítettem néhány képet is róla.
60 idén százéves budapesti ház lakói, dolgozói várnak minket tárt kapukkal és sajátszervezésű programokkal, sztorikkal a ház múltjából, jelenéből.
Csak pár a szervezők kedvenceiből: multikulti gasztropiknik, kétbélyeges tégla és százéves vadszőlő, kórusok, koncertek a gangon és udvaron, közös tablókészítés a lakókról, könyv csere-bere, „olyan nők, olyan házak”: közelmúltidézés a 8ker-ben, Palatinus-kertmozi, rémisztő pincebejárások, 1912-es tornaóra…
Budapest
Via: Csiffáry Gabriella, BFL. (Mint arra Hajnal László felhívta a figyelmet, a képet Erdélyi Mór fotózta a Margitszigeten 1920-ban. Kösz!)
A mátyásföldi repülőtéren fényképeztem ezt a fatörzset. Úgy mellmagasságban látszik rajta egy kék csík. Sőt ha alaposabban körülnézünk a környező fákon is felfedezhetők. Tudjátok, mik ezek?
Budapest
Amikor az ember olyan levelet kap, hogy a blogját beválasztották Közép-Európa leginspiratívabb blogjai közé és ezért máris 300 euró üti a markát, akkor először arra gyanakszik, hogy elromlott a spamszűrője. Pedig nem valami fondorlatos lenyúlásról van szó, tényleg ez történt. Ráadásul, ha a három hazai kiválasztott közül az Urbanista mellett dönt a közönség, kapok még 500-at.
Csekaro és informatikus csapata szorgalmasan videózta a Volga-Ibis Szálló bontását. Ő készítette azt a híres felvételt is, melyből országos ügy keveredett. Most az (egyik) utolsó mozzanatát küldte el a bontásnak: a törmelékkupac szintjéig rombolták az egykori büszke panelszállót. Akit érdekel, az egész sorozat fönn van a YouTube-on, köztük olyan érdekes pillanatok, mint például ez.
Csúnya dolog egy szép házra ronda klímát szerelni és abból a járókelők fejére csepegtetni a vizet (mint arról már korábban is volt szó). Az sem túl kedves, hogy a hivatal válaszára másfél évet kell várnia a bejelentőnek. De az igazi csavar az, hogy másfél év lázas munkával rájöttek az illetékesek, hogy az ingatlannak épp az önkormányzat az egyik tulajdonosa, ezért sajnos - bármennyire is szeretnének - nem járhatnak el ebben a bonyolult ügyben. Indi levelének részlete és a határozat alant:
Budapest
Mint azt a budapesti éjszakában otthonosan mozgó olvasók bizonnyal tudják, az Erzsébet téri Gödör Akváriummá alakult (melynek átépítéséről hamarosan írni fogok itt az Urbanistán is). Ám ez csupán a "hardvert" jelenti. A szellem is megvan, csak elhagyta porhüvelyét és bár egyelőre test nélkül bolyong, hamarosan reinkarnálódik. Mondjuk azt nem gondoltam volna, hogy a Gödör Klub a régóta népszerű költészet napi fesztiváljukon fog újjá születni, ráadásul egy józsefvárosi lakásban...
(tipp Dr. Doktorovics Doktor Plg, kösz!)
Bár épületünk nincs 100 méternél magasabb (nem mintha nagyon hiányozna), ennél nagyobb kilátókba is fel lehet sétálni a fővárosban. Nem csak Észak-Pesten, hanem délen is. Csaba Kőbányán mászott fel az egyik óriási adótoronyba, és élményeit pedig megosztotta az Urbanistával is:
"Hétfőn délelőtt a 7-es HÉV-en utazva figyeltem fel, hogy hiába már jó ideje Rákóczi híd a Lágymányosi új neve, azonban a BKV-BKK páros nem követte az átnevezést az utastájékoztatásában; se a hangosbemondóban, se a megállónál látható táblákon, a HÉV belsejében lévő matricákon nem a Rákóczi híd megnevezést használja.
Ez azért is érdekes, mert más vonalakon (ld. 2-es metro, 2-es villamos, stb.) már az új közterületnevek vannak feltüntetve (pl. Széll Kálmán tér). Ráadásul, ahogy a képen is talán látszik, az ajtó feletti matrica egy régebbi matricát fed, és már a 7-es szám szerepel a csepeli jelző helyett, azonban a Lágymányosi híd még mindig stabilan ott van..."
- írta Hess Roland, aki két képet is mellékelt levele mellé.
Az Urbanistán bemutatott videó utóélete. Az összeállításban is megszólaló szakértő, Gulyás István (paneldoctor.hu) holnaputánra ígért egy kis összeállítást a témával kapcsolatban, melyet természetesen itt is olvashattok majd. Ha esetleg lenne hozzá kérdésetek, tegyétek fel kommentben!
Belátom, a napórának – bármennyire is szeretem – rengeteg hátránya van. Helyhez kötött, nem mutatja az időt sem éjjel, sem borús időben és nem hogy másodperceket, de perceket se nagyon olvashatunk le róla. Arról nem is beszélve, hogy védtelen olyan civilizációs betegségek ellen, mint amilyen az őszi-tavaszi óraátállítás, vagy mondjuk Erdély elcsatolása egy másik időzónához. Viszont van egy vitathatatlan előnye: nem romolhat el.
Legalábbis mostanáig azt hittem, nem.
"Szerintetek mekkora tűzveszélyes hely a Szilágyi, Gábor Áron utca, Küküllő utca határolta közpark (II. kerület), ha a közepébe két tűzcsapot is be kellett egymás mellé állítani?"
- kérdezi Balázs, aki a képet küldte. A kedves tűzoltóolvasók biztos tudják a választ. Arra pedig egész biztos nem, miért kell így kinéznie egy parknak az ország egyik legpuccosabbnak tartott negyedében (mely úgy tűnik, valójában egyáltalán nem az).
A Volga Szálló eltakarításából mindenképpen oktatófilmet érdemes készíteni. Persze érthetők a szokatlan megoldások, hiszen ekkora panelépületet nem bontottak még idehaza (kisebbet is talán csak egyet). Mindenesetre, mikor egy minirakodó szedi szét maga alatt a födémet, az legalább olyan fura, mint a fenti videó, melyben egy munkagép borít majdnem magára vagy nyolc szintet (úgy a 40. másodperctől érdemes figyelni).
A régi épület bontását és az új felépültét amúgy egy külön fotóblog követi, a Bontás és építés.
(tipp: bodzsakam, kösz!)
Budapest
Rovataink a Facebookon