Az angolok nem csak a kísértettörténetekért rajonganak, hanem mindig is értettek az (állítólag) kísértetlakta kastélyok kereskedelmi kiaknázásához. Nem kevés ilyen kastély látogatható belépti díj ellenében.
Egy hete emléktáblát avattak Pestújhelyen a sárga keramitnak, ami hajdan számos utcát tett járhatóvá a hol por, hol sártengerré váló településeken. Ez az útburkolat egyik tulajdonságáról híres, a másikról hírhedt volt: tartós volt és csúszós.
Hölgyeim és Uraim, drága drukkerek és ellendrukkerek, indul az Urbanista és az Otthontérkép várva várt II. Városnegyed-bajnoksága. A játék lényege: megtalálni azt a városnegyedet amelyiket legjobban szeretünk. Felosztottuk Budapestet 19 területre, hogy aztán 19 posztban bemutassuk ezeket, a Drága Olvasók meg eldönthessék, melyik területen, melyik a kedvenc városrészük. Amelyik negyed a legtöbb szavazatot kapja, továbbjut, a továbbjutók meg persze ismét megmérkőznek, hogy végül eldőljön, ki lesz Budapest 2014-es városnegyedbajnoka! (A szabályokról és a játék menetéről itt olvashattok bővebben.)
Csapjunk is bele a közepébe. Szó szerint a közepébe, hiszen a városmag elnevezésű selejtezője következik. Az egyetlen területi forduló, mely érinti Pestet és Budát is, szóval egyből kóstolgathatja egymást a két ősi rivális.
Vár, Országház, Bazilika, Erzsébet és Lánchíd, Gellérthegy. Ha Budapestre gondol egy külföldi, akkor alighanem az I. és az V. kerület ugrik be neki, de furcsa módon a fővárosiaknak nem annyira kedvence ez a terület. Legalábbis két éve, az első bajnokságon már az első fordulókban simán kipotyogott az összes itt szereplő városrész: Lipótvárost Kelenföld ütötte ki, a Várnegyedet Újlipótváros, a Belvárost Herimnamező – a többi be se került.
Az új rendszerben azonban legalább egy városrész egész biztos továbbjut a következők közül:
Szólni kéne a katona srácoknak, hogy szeptemberben, hideg, borús időben eléggé komikus, operetthadsereg-katonásdi napszemüvegben díszőrséget állni.
Kedden robbant be az ingatlapiacra az 520 Park Avenue building ezerszáztizenöt négyzetméteres, triplex penthouse-a. A három szintes luxuslakáshoz tartozik egy pesti nagypolgári lakás méretét elérő, 117 négyzetméteres terasz is, Pazar kilátással a Central Parkra.
A nyugati téri autós felüljáró lebontásával kapcsolatos posztunk rendkívül megosztotta a kommentelőket. Személy szerint kaptam hideget-meleget, főképp az előbbit. Amennyit emlegettétek, édesanyám legalább százhúsz évig fog élni.
A nem túl bő lére eresztett, korábbi posztban röviden azért ekéztem a felüljárót, mert ronda. Bővebben: nem csupán rusnyán emelkedik az egyébként is kettéosztott tér fölé – hanem, mint ahogy a kommentelőink is találóan megjegyezték:
húgymágnes.
Pláne, ha vagy száz kilónyitól szabadulnál, mert akad aki kétszázezer forintot is adna érte. A Józsefvárosban, a Kis Stáció utcában nagy üzlet a használt Lego. Kilója kétezer forint.
Azt hittem minden elképzelhető tippet összeszedtem legutóbb, hogy miért dobja le magáról a Dob utca folyton a burkolatot magáról, mint zombi a földet.
Akkor azt írtam:
Szerintem most már kár ezzel tökölni, ami nem megy, nem megy. Meg kellene nézni, hogyan tudnánk előnyünkre fordítani a különös természeti jelenséget. Teszem azt idehozni köveket, azok a rejtélyes földsugárzás hatására szétesnének, a darabkákat eladhatná az önkormányzat szuvenírnek. De az is lehet, hogy itt van Földnek valami szívcsakrája. Értik: Dob és Dobogókő! Annyira dobog, hogy leveti a követ magáról. Szerintem ne is próbálják a gonoszok megfojtani a föld szívét most már, hanem inkább adják fel a harcot!
A Dob utcát amúgy most is javítani kezdték, mint Erdős Rita múlt héten küldött képein látható, de azt hiszem végre kitaláltam, mi is áll az ügy hátterében!
A pesti zsidónegyed kulturális örökségének védelméért küzdő Óvás! Egyesület sétát szervezett. Az apropó: a Kodály Köröndön álló palota júliusi leégése, illetve a Király utca 40. alatti, évek óta üres, romos ház födémének az augusztusi leszakadása.
És hát tágabb értelemben a megóvása ennek a páratlan kulturális örökségnek: a többnyire belső-erzsébetvárosi, részben belső-terézvárosi épületeknek, melyeket bontásra, vagy legalábbis eredeti arculatuk teljes elvesztésére kárhoztattak.
Sétánk közvetlenül a Zsinagóga mellett, a Dohány utca 10. szám alatt kezdődött. A kapun belépve a kontraszt elképesztő. A romhalmaz a telekszomszéd, példásan karbantartott Dohány utcai zsinagóga mellett úgy fest, mint ha egy csont és bőr, rabruhás, egykori zsidó nagytőkésről 1944-ben, az auschwitzi barakkban készített megbarnult, szemcsés, fekete-fehér fényképe mellé állítanánk az Amerikába időben emigrált, és az üzletét ott is felvirágoztató üzlettársa mahagóni irodai íróasztala mellett, nagy műgonddal elkészített portréját.
A kiürített bérház mögötti tócsás placcot most fizetős parkolóként használják. A területet egy másik, talán még romosabb épület zárja. A zsinagógától elválasztó kerítésfalon méretes graffiti. A következő szembetűnő tereptárgy a hitközség kisebbfajta, régi gyárkémény magasságát elérő téglakéménye.
Azt már láttuk, hogy milyen Budapest legcukibbra festett lakótelepi háza, meg hogy milyen klassz lehet egy régi bérház lépcsőháza, ha az egyik lakásban festő lakik. Na de mi van akkor, ha nincs főállású festő a házban, nem nyerünk cukisító panelpályázaton, de a lakók lelkesek és unják a szürkeséget? Vincze Ágitól megkaptuk a választ.
Alig mutatta be Bálint az Urbanistán a főváros arculati javaslatait a kerthelyiségekről, máris egy levelet kaptam. Mégpedig arról, hogy egy új kerthelyiség nyílik hamarosan, amelyik ugyan pont azt fogja csinálni, amit nem javasol a főváros, de higgyem el, klassz lesz. Vegyes érzésekkel mentem fel végül a múlt héten a Várba, elmesélem, hogy tetszett.
Tudjátok, a NeoPaint Szentlélek téri HÉV-jéről van szó. Amelyik jött, aztán megérkezett. Na így készült.
Két év telt el azóta, hogy az Urbanistán összecsaptak a budapesti városnegyedek és több fordulós kemény viadalban kiderült, hogy melyikük az olvasók kedvence. Akkor a ferencvárosi József Attila-lakótelep nyert toronymagasan (nyomában Wekerlével és Újlipóciával), most itt az idő, hogy revánsot vegyenek az alulmaradottak.
Két év nagy idő. Azt rebesgetik, hogy a Rákos-patak partján azóta titkos kiképzőbázis épült, a budai hegyek barlangjaiban is lázasan készülnek a fiúk, üres körúti üzleteknek álcázott laborokban pedig doppingszereket fejlesztenek lokálpatrióta tudósok, hogy ezúttal az ő lakóhelyüké legyen a győzelem.
Hanem az, hogy te irányíthatod a saját testeddel! Az meg aztán végképp klassz, hogy közben nézheted, mit szólnak a népek a mozgásodhoz.
Elképesztő!
(A pompás ugyan reklám nem mai, még csak nem is ma küldte Csilla - akinek persze nagy köszönet a tippért -, de én csak most találkoztam vele. Azt hiszem, gyakrabban kéne néznem az Urbanista Facebook-oldalát.)
Tudjátok, amelyik jött. Kösz NeoPaint!
Oké egy fesztiválért ritkán szokott az ember azért lelekesedni, mert marha érdekes helyen tartják. Kivételek azért vannak. Ilyen például a Nyitva! fesztivál, ahol épp a helyszín a lényeg: Budapest régóta bezárt üzlethelyiségei lesznek azok.
Szegény Várkert Bazár átadása kezd kabaréba fulladni: volt ugye az első, márványtáblás, aztán átadták még egyszer, de hiába mondták, hogy tutira megnyílik az egész, még mindig nem látogatható minden (ráadásul, amit megnyitottak, az sincs teljesen kész).
Na de! Ez a poszt most nem a fanyalgásról, meg a politikáról fog szólni, hanem arról, hogy milyen lesz egyszer a fejlesztés, ha tényleg befejezik. Két új közparkkal lett ugyanis gazdagabb Budapest, ami önmagában is remek hír, de ráadásul klasszul is néznek ki.
Steffler István táj- és kertépítésszel, a projekt vezető tervezőjével jártuk végig a létesítményt még a hivatalos megnyitó előtt, aki a kert történetéről épp úgy mesélt, mint jelenlegi kialakításáról.
Mégpedig a Szentlélek téren, állítólag a Neopaint jóvoltából, amit simán el is hiszek. (Kösz a képet, Geri!)
A Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) EU-s pénzt kapott, és (most jön a hírérték) nem hülyeségekre költötték!
A légifilmtárukban (ezt a szót ma hallottan, pontosabban láttam először életemben)1950 és 2007 között készült analóg légifelvételeket digitalizálnak. Magyarországon ugyanis 2007-ben tértek át a digitális légifotózásra. A mintegy 412 ezer légifotó 15 százalékát, 63 ezret digitalizáltak az idén nyáron lezárult projekt keretében.
A Hypeandhypertől mindig öröm levelet kapni, mert olyan klassz dolgokra hívják fel a figyelmet, mint amilyen mondjuk a Margitsziget egységes arculata, a hármas metró színei vagy a néhány vonallal megrajzolt budapesti épületek.
A mostani találatuk sem egy nagy megfejtés, de pont attól nagyszerű, hogy egy teljesen hétköznapi dologgal foglalkozik. A tűzcsapokkal. A tűzcsapokért senki sincs oda, mert nagyok, rikítóak, nehéz velük tervezni és idejük túlnyomó részében (jó esetben egész életükben) nem használják őket semmire.
Úgy tűnik alaptalan volt tegnapi félelmünk, hogy a Nyugati téri felüljáró tervezett felújítása azt jelenti, hogy az a helyén is marad. Ez elsőre ellentmondásnak tűnik, de a BKK leveléből kiderül miért nem az.
A lényeg, hogy a felüljáró most nagyon ramaty állapotban van.
A városfejlesztésben járatos embereknek amúgy leginkább azért fáj az egykori Marx téri felüljáró, mert egyrészt az ilyen építmények - mint amilyet egyébként a Blahára is terveztek egykor - tulajdonképpen autópályaként zúdították az autóforgalmat belvárosba, másrészt mert akadályát jelenti a sokak által áhított villamos visszaépítésének a Bajcsyn (melynek csonkja pedig olyan szépen kanyarodik már a Deák téren).
A BKK leveléből amúgy az is kiderül, hogy lehet, hogy mégsem zárja ki egymást a kettő. Na de olvassátok, mit írnak:
Barátom fotózta a Vágóhíd utcában (de gondolom az ország rengeteg pontján van hasonló) ezt az érzékenyen elhelyezett választási plakát-fogadó objektumot. Szimpatikus politikusarcok fogják kitakarni az érkező autósnak a gyalogost, és az átkelni készülő gyalogosnak az érkező autót. A fotó nem is igazán adja vissza, hogy mennyire balesetveszélyes ez a felállás.
- figyelmezetett Éva a bosszantó jelenségre, ami már négy éve is kiverte a biztosítékot nálunk. Bízzunk benne, hogy csak nem lesz senkinek sem végzetes a kampány, de kétségkívül bármi, ami elvonja a közlekedők figyelmét, potenciális veszélyforrás.
Szerintetek hol található még balesetveszélyes plakát, vagy bármilyen egyéb politikai kampányanyag?
A legtöbb szépérzékű ember abban bízott, hogy záros határidőn belül lebontják a Skála Metró mellett a Nagykörút felett átívelő rusnya, tájidegen hidat. (Amelyik a Bajcsy-Zsilinszky utat köti össze a Váci úttal.)
Józsefvárost sokan tokkal-vonóval Budapest pöcegödrének tartják. Nyomor, bűnözés, drogtanya, alacsony költségvetésű utcai prostitúció stb. Ezen a vulgáris leegyszerűsítésen bárki könnyen túlteheti magát. Elég csak egy fél napot rászánnia arra, hogy keresztül-kasul bebicajozza a nem is mindenfelé annyira szánalmas Nyóckert.
Egy szeptember 11-én, csütörtökön megrendezett közlekedési konferencián Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója összefoglalta, hogyan fejlődött a fővárosi közlekedés az elmúlt négy évben, és ami még fontosabb: mi várható a jövőben.
Ebben a posztban apró, bosszantó, tévedésre és hosszas bogarászásra okot adó elnevezésekről lesz szó. Amelyek viszont olyanok, hogy ha utólag megbolygatnák őket, már többet ártanának vele, mint használnának. Azonban a jövőre nézve érdemes elkerülni a hasonlókat.
New York legfelkapottabb részein a saját parkolóhely immár szó szerint a milliomosok luxusa.
A csillagászati árrobbanás egyik kiváltó oka, hogy a legsűrűbben lakott városközpontban, Manhattanben három évtized alatt 20 százalékkal csökkent az utcai parkolóhelyek száma. Mintegy 127 ezer állt az autósok rendelkezésére 1978-ban, 2010-ben pedig már alig 102 ezer. (Forrás: NYC Planning, Department of City Planning City of New York - Public Parking Study)
A tréfát félretéve, szerintem jó, hogy ilyen sokszínű világváros Budapest, hogy még a kínai református felekezetnek is van saját temploma. (Pontosabban: megosztva használt istentiszteleti helye.) Ti milyen egzotikus, akár vallási, akár világi épületről tudtok?
Rovataink a Facebookon