Budapest egyik legbizarrabb építménye – inkább romja – a józsefvárosi Tisztviselőtelepen a Vajda Péter utca és a Bláthy Ottó utca sarkán árválkodó templomtorony.
Tegnap írtam meg, hogy napok óta el volt kerítve a Kossuth téri metrómegállóban Teiresziasz szobra egy randa szalaggal. Senki sem tudta miért, csak reménykedni tudtam, hogy ez nem valami véglegesnek szánt kordon, mellyel a műalkotást akarják megóvni a huligánoktól.
Nos tegnap levelet küldött a BKV (a BKK-nak írtam, de ők válaszoltak), amelyből kiderült, miért is volt szükség az elkerítésre, és miért is tűnt el tegnap a kordon.
Illegális szemétlerakókról már többször is szó esett az Urbanistán, de ezek legtöbbször városszéli, kietlen, ritkán látogatott területek voltak. Nem mintha ez mentség lenne a sitt, meg az elromlott hűtő kipakolására, de hát mégis csak nehezebb ott ellenőrizni, mint egy sűrűn lakott területen.
Olvasónk most nem egy ilyen senkiföldjéről, hanem egyenesen a Terézvárosból jelentkezik egy igen csak ronda példával.
Napok óta lesem a metróból, hogy szegény Teiresziasz szobrát a lehető legrandább és legfeltűnőbb, darázscsíkos terelőszalaggal vették körbe. Persze írtam a BKK-nak egyből, de valahogy most nem akaródzott válaszolni nekik, nem tudom, miért olyan kényes kérdés ez. Így csak a világ legkedvesebb biztonsági őrének információira hagyatkozhatom, akit a helyszínen kérdeztem meg.
Izgalmas ritka állatokat nagyvárosi életterükön kukkolni. Íme egy hódtörténet:
Augusztusban vagy fél tucatszor lestünk meg a Kopaszi-gáton (legalább) egy hódot.
Meglehetősen kiszámítható az esti rutinja, ezért kiváló alanya a nagyvárosi állatlesnek. Szürkületkor kanyarodik a kvázi félsziget déli csücskéhez és a parttól legfeljebb 3-4 méter távolságban úszik felfelé, az árral szemben, éspedig
Mondanám, hogy a jól ismert Top Ten videója látható itt kérem, de az a helyzet, hogy életemben nem hallottam róluk korábban. Pedig mint rövid guglizás után kiderült, nem is olyan régen nálunk is koncertezett a k-pop csapat, gondolom akkor forgattak Budapesten.
Érzelem, szenvedély, könnyek, mittoménmi. Meg kell a szívnek szakadni!
(Kösz a tippet Sadia!)
Ritkán pottyan be az Urbanistára olyan hírügynökségi hír, amit csak úgy ki lehet posztolni, porolgatás, fényezés, meg igazgatás nélkül, de ez olyan. Fogadjátok szeretettel az álépítész sztoriját Párizsból:
A fenti ház kerítésén legalább 7 éve kint van az: "Eladó"-tábla. Kertvárosi háznak kissé rendhagyó, inkább nagyobb nyaralónak néz ki, ám a küllemében még sincs olyan extremitás, ami miatt a kutyának sem kellene. Ráadásul a környék ugyan nem elit, avagy kimondottan trendi, de tűrhető dél-pesti lokáció. Pesterzsébet Gubacsi hídhoz közeli része. HÉV- és buszmegálló néhány percnyire. Nem messze rendezett lakópark, és néhány éve épült sportközpont uszodával, jégpályával.
Valamiért mégis rétestésztaként nyúlik az eladása a háznak, pedig valószínűleg nem százmilliós tételről van szó.
A Hajógyári sziget déli részét nem üzleti szempontok, hanem kulturális szempontok szerint fogja hasznosítani a kormány, amennyiben hinni lehet annak a hvg.hu-n idézett levélnek, amelyet Lázár János írt Kiss László óbudai MSZP-s országgyűlési képviselőnek.
A kisgyerekkoromból meglepően kevés dologra emlékszem, például fogalmam sincs, mi lehetett az óvodai jelem, ami sokak személyiség-meghatározásának egyik alapköve. Azt viszont határozottan úgy érzem, hogy ha a 3-6 éves önmagamat leraknák a pénteken átadott Margaréta játszótérre, akkor egészen tetszene neki a dolog.
A hegyvidéki városházához közeli Margaréta utcai játszóteret a Palatinium Group tervezőiroda álmodta újjá, akiket az önkormányzat meghívásos tervpályázaton választott ki. Bár a játszóteret korábbi állapotában nem ismertem, az új tényleg klassz lett: nagyon sok szín, margaréták mindenhol, puha anyagok, traktorgumik és kis műfüves dombocskák – az egész környezet olyan lett, mintha egy kifestőkönyvből vágták volna ki. További plusz pont: a játékok leírás nélkül is értelmezhetőek, jellemzően mászni, csúszni és hintázni lehet rajtuk.
Tádádám, hölgyeim és uraim, most pénteken tényleg, de tényleg kinyit a Várkert bazár! Én a magam részéről nagyon örülök neki, és biztos mindenki így van vele, de vajon tudja-e valaki, pontosan mi is nyílik meg? Hogy mi a fene az a Várkert bazár valójában?
A megértéséhez sajnos muszáj lesz egy kicsit kalandozni egyet a történelemben Mátyás királytól Rákosi Mátyásig, meg csöppet még rajtuk is túl. Így válnak igazán érthetővé azok a fejlesztések, amelyeket most bejártunk a megnyitó előtt, és amelyek messze túlmutatnak a Várkert bazár határain. Persze, az élvezetükhöz és használatukhoz semmiféle előképzettség nem kell.
Kalandozásunk első részben az építészeti kialakításról ejtünk pár szót, ahol útikalauzunk a rekonstrukciós terveket készítő Potzner Ferenc és a projektben szintén aktívan részt vevő Potzner Ádám volt.
Már eddig is több érdekes, régi ipari épületről esett szó az Urbanistán malmoktól a Közvágóhídig, ezt a sorozatot egy ma is működő gyárral szeretnénk folytatni. Mivel itt lesz szombaton a Dreherfeszt, lehetőségünk nyílt a hét elején bejárni a kőbányai sörgyárat.
A kőbányai sörgyár hangulatát egyetlen mondatba sűrítve leginkább egy kissé titokzatos, ám inkább barátságos, mintsem félelmetes szellemvárosként lehetne jellemezni. Persze szó sincs Csernobil-típusú, méteres gazról és törmelékes, elhagyatott betondzsungelről. A szellemváros hangulatot az kölcsönzi, hogy a hatalmas, 25 hektáros területen szellősen álló épületek között alig látni embereket.
A technológiai fejlődésnek köszönhetően ugyanis manapság 700 dolgozóval üzemel a korábban többezres létszámú gyár. Valamikor a terület még a mainál is jóval nagyobb volt, 54 hektár.
A XIX-XX. század fordulóján épült, immár ipari műemlék épületekben is folyik a termelés. Emellett a múlt század második felétől felhúzott, a pőre funkcionalitás jegyében készült létesítmények is működnek.
Az enyhén édeskés, erjedő malátaillatfelhők között azonban akár egy egészségeséletmód-farm is állhatna, mivel a munkások a telepen belüli távolságot céges biciklikkel tudják le. Ráadásul meglepően dús a növényvilág. A kötelezően előírt 25 százalék helyett a gyárudvar több mint felét zöldterület borítja.
Szia az OSZK szoborszelfije már szakállas... majdnem két hetes
- írta Tóth Péter, az Országos Széchényi Könyvtártól, gyorsan reagálva a Budapest Szobrai szelficunamijára. Bár annál nekem legjobban az tetszett, hogy a szobrok aztán saját Facebook-oldalukon osztották tovább a képeket, meg kell hagyni, hogy van igazság, abban amit ír.
Az év elején szivárogtak ki az első látványtervek a Határ úti metróállomás környékének átalakításáról, azután tavasszal megjelentek a hivatalos elképzelések is. A buszvégállomás átépül, több lesz a gyalogosok által használt terület, a metróállomásnál parkosított, díszmedencével tarkított, rendezett teret alakítanak ki. Már akkor is megindult az ötletelés, mennyire jók ezek az elképzelések.
Egy kedves olvasónk teljesen önként és ingyen alaposan körüljárta a témát. Vígh András küldte az alábbi anyagot (aki legutóbb a Budai Várról készült történelmi látványterveivel örvendeztetett meg bennünket) :
A szuperzseniális, hiperklassz és eszméletlen jó jelzőkkel igyekszem ritkán dobálózni, de most ilyenek tódulnak az ujjbegyeimbe, ahogy ezeket a sorokat írom. Mégpedig a Budapest Szobrai Facebook-oldal készítőjének üzenete miatt. Nézzétek, mit küldött nekem!
Bár a budapesti teraszok, kiülős helyek terjedésének mindenki örül, vannak borzalmas példák is, ezért itt az ideje megmutatni, hogy lehet az ilyesmit jól csinálni – nagyjából ez volt az üzenete a Terasz Budapest 2014 pályázatnak, amelynek nyerteseit hétfő délután mutatták be az egyik díjazott, a Csendes Társ teraszán.
A Városépítési Főosztály nem bízza a véletlenre: a legjobb gyakorlatokat egy kis füzetben gyűjtik össze, amit ajánlásképpen minden új teraszt vagy kerthelyiséget nyitó vendéglátóhelynek eljuttatnak majd. Finta Sándor fővárosi főépítész többször hangsúlyozta: ez nem egy szabálykönyv lesz, hiszen ők is „inkább a hülye szabályzatok lebontásán” dolgoznak, de a beérkező terasz-kérelmeket az ebben megfogalmazott ajánlásokkal együtt továbbítják majd a Városképvédelmi és Városfejlesztési Tanácsnoknak, Ughy Attilának.
Felfedező vagyok. Korábban átlagos, unalmas életet éltem, valami különlegesre vágytam, szeretném új szemszögből bemutatni Hongkongot.
– mondta a Hongkong ötödik legmagasabb felhőkarcolóján, tehát 335 méteren szelfivideózó Daniel Lau, aki Mustang Wanted hajmeresztő hétköznapjait irigyelte meg, a folytatásban kiderül, mit gurított.
Budapest legjobb teraszai és kerthelyiségei versenyeztek egymással a főváros Városépítési Főosztálya és a BTFK (Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ Nonprofit Kft.) közös pályázatán, a Terasz Budapest 2014-en. A legjobbakat egy öttagú szakmai zsűri (Ughy Attila Városképvédelmi és Városfejlesztési Tanácsnok, Finta Sándor főépítész, Molnár Bea építész, Mautner Zsófia gasztroblogger és Tóth Attila séf választotta ki), a közönségdíjasra pedig összesen 6 ezren szavaztak.
A pályázaton összesen 45 kerthelyiség vagy terasz indult, a következők kaptak valamilyen díjat vagy elismerést:
Kis segítség: határontúli város.
Én kérem nagyon szeretem a városi gerillaakciókat, legyenk azok parányi kertecskék vagy fonalba csomagolt villamosok. Viszont a legtöbbjük szép, szép ugyan, de haszna nem sok. Na kérem itt van most egy csapat, amelyik olyanokat alkot, amik lehet hogy nem szépek ugyan, nincsenek világmegváltó gondolatok mögöttük, viszont hasznosak.
Jövő héten elmegyek a Városligetbe. Ez persze nem oylan nagy kunszt, de végigjárjuk az egészet a Liget Projekt vezetőivel, akik azt ígérték, minden kérdésemre válaszolnak. Mondtam, oké, de akkor viszem a ti kérdéseiteket is!
Tehetséges és kíváncsi bloggereket keresünk, akik alulról szerveződő fenntarthatósággal kapcsolatos kezdeményezésekről, tevékenységekről tudósítanak a következő városok egyikében: Drezda, Stockholm, Budapest, Brighton és Genk.
– írja az Acceleratingtransitions.eu, azaz egy budapesti városbloggerre is szükségük van.
Van ugye az alapfelállás, hogy egy embernek sok-sok pénze van, és szeretne valami újépítésű házat magának, viszont utál mindent, ami az elmúlt száz évben történt az építészet történetében.
Rosszabb esetben furcsa kastélyt építtet magának - ami legtöbbször csak nyomokban emlékeztet valódi főúri lakra, sokkal inkább egy mesedíszlet és egy nagyra nőtt családi ház keveréke. Számomra sokkal szimpatikusabbak azok, akik a lovagkorba vágynak vissza és megpróbáltak várakat építtetni maguknak.
Ám van olyan is, hogy valakinek pénze és ízlése is van a nosztalgiához és olyan házat épít, amelyik betartja a korabeli szabályokat.
Ilyeneket szedtem most össze.
Szenvedélyünk Újbuda! Még jó, hogy legalább elől nem parlagfű van.
[A képet Anna Scghawelung töltötte fel az Indafotó Urbanista gyűjteményébe. Köszi!]
Oké, netszerte keringő képeken láttam már ilyet évekkel ezelőtt is. De Pesten még soha. Pedig nálunk ugye nem csak ceruzakerítés, de ceruzatemplom is van!
Rendkívüli ülésen döntött az V. kerületi önkormányzat a déli Klotild-palota eladásáról – írja a Városszíve.blog.hu. A blog szerint a műemlék 2,15 milliárd forintért lett egy török befektetőé, aki valószínűleg szállodát tervez nyitni az épületben. Az eladás tényét és a vételárat az önkormányzat is megerősítette az Indexnek.
A rendkívüli ülést pénteken tartották, több ingatlan értékesítéséről szóló pályázatról is döntöttek zárt ajtók mögött. A várakozásokkal szemben végül nem értékesítették sem a Beckett's volt bérleményét, sem pedig a Szent István tér 15-öt, ahol korábban a Vendéglátóipari Múzeum működött.
A Váci utca 34-36. szám alatti déli Klotild-palotát 1899-ben építtette Klotild főhercegnő, északi ikerpárjával a Ferenciek tere és a Belváros képét meghatározó épület – írja a blog, mely szerint a vevő egy török családi vállalkozás pár hónapja létrehozott projektcége lett, 2,15 milliárd forintot ajánlottak a házért.
A budai vár alatt sem fenékig tejfel az élet.
Az I. kerületi, Palota úti mélygarázsnál – amely 2007 óta épül–, az elmúlt öt hétben minden nap dolgozik egy légkalapács, napi átlagban 8-10 órát, reggel 7:10-től este 5-6-ig. Szombaton 3/4 8-tól délután 1-2-ig. Egyetlen légkalapács, egyetlen kéksisakos munkással. Rendületlenül bontanak valamit. Hogy mit, el sem tudom képzelni. Mellékelek képeket és egy hangfájlt (ami a nappalimban készült) a fentiekről.
Rovataink a Facebookon