A gyűjtők alig várják, hogy új műve jelenjen meg
Radák Eszter a „kortárs klasszikus”, aki mára a magyar képzőművészeti szcéna egyik legsikeresebb festőművészévé nőtte ki magát. Naplementék, bizsergő retinák címmel önálló tárlata nyílik a Virág Judit Galériában, amely 2023. szeptember 6. és 23. között ingyenesen látogatható, és több mint 30 friss alkotást mutat be.
Radák Eszter (1971, Budapest) képei igazi remekművek. Olyan alkotások, amelyek már a fiatal festő pályája kezdetén kivívták a szakma figyelmét, a kritikusok és művészettörténészek elismerő sorait. Számos csoportos és önálló kiállítást követően Radák 2007-től a Virág Judit Galéria művészkörének tagjává vált. A gyűjtők – bár a Radák-képek ára ma már milliós nagyságrendben mozog – rendre alig várják, hogy pár évente új művekkel szerepeljen a galéria kiállítótermeiben.
Első ránézésre a Radák-képek vibrálóan színes, a pop arttal rokonítható, narratív, frappáns, mesélő címekkel ellátott, hangulatos képek, amelyekre egészen egyszerűen jó ránézni. Feldobják a falakat, a belső tereket, olyan művek, amelyekkel jó együtt élni, és jó hazamenni hozzájuk.
A fentieknél ugyanakkor sokkal több rétegük van ezeknek az alkotásoknak,
és ez egy igazán jó művésztől el is várható. Amellett, hogy hamisítatlanul eredetiek, csak rájuk jellemző hangvétellel, stílussal bírnak, és reflektálnak a minket körülvevő eseményekre. Azonnal felismerhetők: ha egyszer behatóbban megismertük a Radák-képeket, nem felejtjük el őket soha.
Beszélgetett a fénnyel, és megfestette a levegőt
Szegénynek született, és szegényen halt meg a huszadik század első felének egyik legeredetibb magyar képzőművésze, Egry József. A Balaton festőjének is nevezett zseni több mint harminc éven át kutatta ecsetjével a tó, a pára, a fény üzeneteit.
Nem a Balatont festem, hanem annak világát
– fogalmazott ő maga. Születésének 140. évfordulója alkalmából Egry József 140 – Balaton, Szicília, Nervi címen rendeztek kihagyhatatlan kiállítást a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum felújított épületében.
Vezúv és Badacsony
Az évforduló alkalmából létrehozott, 140 művet felsorakoztató tárlat alapvetően a művész balatoni alkotásaira fókuszál. Ez meglehetősen bőséges merítés, hiszen Egry Badacsonyban élt és alkotott 1918-tól 1951-ben bekövetkezett haláláig. A teleket többnyire Budapesten töltötték feleségével, mivel az asszony hozományához tartozó keszthelyi villát kénytelenek voltak eladni, a minden komfortot nélkülöző badacsonyi présház pedig, ahol nyaranta dolgozott, télen lakhatatlan volt.
Sipos Anna művészettörténész, a kiállítás kurátora az Indexnek elmondta, hogy a tárlaton ízelítőt nyújtanak a festő olaszországi útjain alkotott műveiből is. Egry első itáliai útján, amelyre egyre súlyosbodó tüdőpanaszai miatt volt szükség, olyan képek születtek, amelyek a több évtizedes balatoni életművének előtanulmányaként is értelmezhetőek.
Jelenleg ők a világsztár magyar festők
Lehetnek-e világsztárok a kortárs magyar festőkből ? Meddig kúszhat fel az értékük a ma is alkotó hazai művészeknek? Mi ez a boom, amelyet az utóbbi években a festőink körül tapasztalunk a hazai és nemzetközi piacokon? Többek között ezekre a kérdésekre is igyekszem válaszolni ebben a cikkben.
Öt évvel ezelőtt hirdettük meg az első kortárs aukciónkat a Virág Judit Galériában. Egészen addig az igazán komoly összegeket megmozgató piac a klasszikus festmények terepe volt. A nagy gyűjtők leginkább Csontváry, Munkácsy, Rippl-Rónai, Vaszary műveit keresték. Azzal is tisztában voltunk, hogy a nemzetközi piacon már régóta külön aukciót szerveznek a klasszikus és a kortárs alkotásoknak.
Akkoriban a kortársaknak még jóval kisebb volt az értékük. Azóta minden megváltozott. Ugyanaz a festmény, ami pár évvel ezelőtt 1 millió forintról indult egy aukción, ma már több mint 10 millió forintos kikiáltási áron kerülne árverésre, és ki tudja, hol állna meg a végén.
Mi történt közben?
Újjáéled a legendás nagybányai művésztelep
Különleges projektbe vágott a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány, a KEÉÖMA: egy ritkaságokat is felvonultató kiállítással újraindítják a világviszonylatban is híres nagybányai festőiskolát, amely a modern magyar festőművészetet útjára bocsátó mozgalom volt.
Nagybánya (románul Baia Mare) körülbelül hatórányi autóútra van Budapesttől – már ha az ember azonnal átjut a csengersimai határátkelőn. Ha nem, akkor akár nyolc órát is utazhat, mire megérkezik a szóban forgó kiállításnak otthont adó városba.
Rengeteg szépkorú várakozik a Máramaros Megyei Művészeti Múzeum első emeletén, ahol június 24-én kiállítás nyílt a legendás nagybányai művésztelep alkotóinak festményeiből. Egy maréknyi tinédzser gondoskodik róla, hogy csökkenjen az átlagéletkor, de tény, hogy meglepően sok idős műkedvelő látogatott el a két hónapig nyitva tartó tárlat megnyitójára. Kimondottan érdeklődők, már a megnyitó előtt lefotózzák az összes képet, diskurzusba elegyednek nemcsak egymással, de a sajtóval és a szervezőkkel is.
Ez már csak azért is kiemelendő, mert a nagybányai festőiskolát (elsősorban) azért virágoztatják most fel, hogy az értékmegőrzés mellett értéket is teremtsen, vagyis egy újabb festőgeneráció nőjön fel és alkosson Erdély e részén. A fiatalok egyelőre nem tolongtak a kultúrtérben, kérdés, a következő két hónapban hány ifjonc fog ellátogatni a kiállításra.
Kölcsönbe adott művek, titokzatos tulajdonosok, páncélautók
Tömegeket vonzó, igazi művészeti szenzációnak számító nagyszabású kiállítások követik egymást a fővárosban, elég a Magyar Nemzeti Galériában a Gulácsy Lajos életművét bemutató vagy a Szépművészeti Múzeum népszerű Csontváry 150 című kiállítására, esetleg a korábbi, Vaszary János lappangó remekműveit bemutató tárlatra gondolni. Szinte minden esetben olvasható a programok leírásában, hogy a műalkotásokat múzeumok és magángyűjtők kölcsönzött darabjaiból állították össze. Mit jelent ez a valóságban, milyen szerepet játszanak a folyamatban az aukciósházak, és hogyan tudják megőrizni anonimitásukat a gyűjtők?
Mindennek az alapja a bizalom
Amikor a kurátorok összeállítják egy-egy kiállítás programját, listát írnak, hogy mely festményeket szeretnék bemutatni. A műalkotások egy része múzeumoknál van – idehaza vagy külföldön –, egy részük azonban gyűjtők tulajdonában. A szervezőknek gyakran több tucat tulajdonossal kell megállapodniuk, ha szeretnék kölcsönkérni az alkotásokat a kiállítás időtartamára.
A műkereskedelem legfontosabb szabálya a bizalom és a diszkréció – az anonimitást mindenáron meg kell védeni. Amennyiben egy gyűjtő árverésen vásárol műtárgyat, és szeretné a kilétét titokban tartani, akkor az aukciósházaknak kötelességük ezt a kérését tiszteletben tartani.
A magyar gyűjtők nagyon diszkrétek
A kurátorok az anonimitás miatt sok esetben nem tudják, hogy ki vásárolta meg az áhított képet, csupán azt, hogy melyik aukciósház árverésén szerepelt legutóbb, és ott milyen áron kelt el. Ekkor jövünk a képbe mi. A Virág Judit Galériát is gyakran keresik meg a legnevesebb múzeumok, hogy segítsünk nekik felvenni a kapcsolatot a kép tulajdonosával. Ilyen helyzetekben mi értesítjük a gyűjtőt, aki eldönti, hogy kölcsönadja-e a képet, és ha igen, akkor nyíltan vagy a névtelensége megőrzése mellett teszi. A túlnyomó többség igen mond a kölcsönadásra, azonban megőrzi inkognitóját. A magyar gyűjtők nagyon diszkrétek.
Anyján kívül, aki majomszeretettel csüngött rajta, sosem volt más nő az életében
A Magyar Nemzeti Galériában 2023. augusztus végéig látható Gulácsy Lajos (1882–1932) életmű-kiállítása. Gulácsy képei, amelyek akár 100 millió forintért is elkelhetnek egy-egy aukción, varázslatos és titokzatos világba vezetnek el minket.
Gyermeki lelkű, kedves különc
Gulácsy gyermeki lelkű, kedves különc volt. Édesanyjával való ambivalens kapcsolata, annak zsarnoki szeretete és túlféltése miatt valójában sosem vált felnőtté. Anyján kívül, aki majomszeretettel csüngött rajta, sosem volt más nő az életében.
Apja halála után kettesben éltek egy szoba-konyhás lakásban, miközben a folyamatos lecsúszás fenyegette őket.
A beilleszkedésre való képtelenség és a konvenciók elutasítása már korán megmutatkozott nála: a budapesti Mintarajziskolába járt két évig, de nem tudta elfogadni az intézményi kereteket, így eltanácsolták. Ezek után a művész szorgalmasan járta a képtárakat Olaszországban – úgy képezte magát, hogy másolta a régi mesterek műveit.
Extravagáns viselkedése és extrém megjelenése bájos, szeretetreméltó személyiséggel párosult. Különc alakja a kortárs beszámolókban is gyakran felbukkant:
Valami lehetetlen színű, világos, rövid nadrágot viselt, hozzá fekete zsakettet, piros-kék kockás inget, lila csokornyakkendőt
– írja Bálint Lajos a visszaemlékezésében, amely Szabadi Judit 2007-ben megjelent, Gulácsy Lajos című könyvében olvasható.
London felkészül: ugrásra kész a Ferrari-piros bronzoroszlán
Nagy Ágnesék csobánkai birtokának megközelítése a kalandtúra kategóriájába tartozik. Házszám nincs is, csak helyrajzi szám. Szerencsére a ház ura és úrnője kint áll a kapu előtt, és integet, hogy jó helyen járunk.
Belépve a kertbe, Cirmi, az egyik barátságos macska dörgölődzik a lábunkhoz. A kőből készült itatóedényekben víz csillog, örvös galamb és csóka oltja szomját a délutáni hőségben. Cirmi csak velünk ilyen kezes bárány, a minap elkapta az egyik örvös galambot, de hát a macska mégiscsak ragadozó, még ha házi is.
Vicsorog a Ferrari-piros oroszlán
Az élő állatok után a nappaliban egy jókora vörös oroszlán vicsorog ránk. Hála istennek, bronzból van, nem hús-vér bestia, ráadásul tűzvörös, amely színváltozat a természetben a legritkább esetben fordul elő, kiváltképp oroszlánoknál. Vagy ahogy megtudjuk az alkotójától, nem is tűzvörös, hanem Ferrari-piros. Ez a ragadozó megy hamarosan Londonba, az idei Londoni Művészeti Biennáléra, 80 ország 400 válogatott alkotása közé, a chelsea-i öreg Városházára. Ahol a kiállítást maga a polgármester, Preety Hudd nyitja meg.
„Nemrégiben költöztünk ki a férjemmel Varazzéba, a Ligur-tenger partjára, de csak részben, mert kétlaki életet élünk. Hol Csobánkán, hol Olaszországban tartózkodunk. Istvánt Magyarországhoz köti a munkája, épp a minap ugrottunk haza” – mondja Ágnes, majd gyorsan hozzáteszi, hogy a műterem itt maradt a Pilisben. – „De az ötleteket viszem magammal, amit a mediterrán élet és a tenger közelsége csak felerősítenek, és a megvalósításához jó terepet ad a szomszéd település, Albissola is, az olasz kerámia fellegvára. Amellett Carrarában is dolgozom, az új városi lakásunktól mindössze másfél órás autóút. Az már Toscana, pont a két tartományt elválasztó határ túlsó oldalán.”
Miután Ágnes férjével, Istvánnal egyesült erővel a fotózáshoz megfelelő szögbe állítjuk a legalább nyolcvankilós bronzoroszlánt, lesétálunk a műterembe. A verandán az Albrecht Dürer Rinocérosza által ihletett orrszarvúba ütközünk, majd a két és fél évvel ezelőtt, a Várkert Bazárban is kiállított sztár, a hátára fordult, balesetet szenvedett bogárként kapálódzó, antik metszetekkel borított egyszarvú tűnik szembe.
Itália bűvöletében
„Imádjuk Olaszországot, állandóan régiségvásárokba járunk Istvánnal, a varazzei lakásunkat is részben a piacokon szerzett dizájnzsákmánnyal rendezzük be” – meséli Ágnes csillogó szemmel, miközben feltekint a falra, ahonnan a Római vakáció kereken 70 éves, eredeti plakátja néz le ránk, Gregory Peckkel és Audrey Hepburnnel, mintha csak alá akarná támasztani a szobrásznő szavait. – „Annyira odavagyok Olaszországért, hogy a fejembe vettem, biztosan csörgedezik olasz vér is az ereimben. Odakint Amerikában el is végeztettünk egy genetikai vizsgálatot, kiderült, van az őseim közt minden náció, még háromszázaléknyi finn is, kivéve egyet: az olaszt…”
Csodagyerekként bámulták a katalánok az idehaza megosztó tizenéves festőt
Sávolt Karolina kiállítása 2023. június 23-tól július 7-ig tartott nyitva a barcelonai Mrs. Toolip Art Gallery kiállítótermeiben, a katalán főváros központjában. A 13 éves tinédzser második külföldi bemutatóját a tavaszi dubaji és nizzai tárlatot követően az Index is beharangozta, egyrészt felidézve, mekkora visszhangja volt a fiatal festő tavalyi kiállításainak a Falk Miksa utcai Bodó Galériában, másrészt említést téve a honi képzőművészeti szcéna kritikus hangjairól is.
Barcelona az a közeg, ahol nincsenek rokoni, üzleti, egyéb kapcsolatok, így úgy véltük, a kiállítás bizonyos értelemben perdöntő lesz Karolina festészetének megítélésében.
Barcelona kimondta az ítéletet
Nos, az ítélet megszületett, Barcelona, ha le nem is borult Karolina lábai elé, de kalapot emelt előtte. A kiállítás sikeres volt, tévéinterjúk, újságcikkek készültek a kislánnyal, és a katalán művészvilág úgy tekintett a tinédzserre, mint egy csodagyerekre, aki előtt nemcsak hogy fényes jövő áll, hanem már most is izgalmas színfolt a képzőművészeti szcénában.
Már az a körülmény is sokatmondó, hogy a galéria eredeti elképzelése, hogy bár a tárlat június 23-tól egy hétig lesz látható, ám komoly érdeklődés esetén egy héttel, július 7-ig meghosszabbítható, bevált. A látogatók csak jöttek és jöttek, amiben persze nyilván az is közrejátszott, hogy a galéria vezetői járatosak a marketingben.
A kiállítása megnyitóján az egyik beszédet Taróczy Balázs barcelonai főkonzul, wimbledoni teniszbajnok mondta. A galéria Instagram-profilján látható fotók és megfogalmazások arról tanúskodnak, hogy a vernisszázs „vadul sikeres” volt, és „minden várakozást felülmúlt”.
Az emberek közös szelfiket készítettek Karolinával, véget nem érő autogramosztás is volt, vagyis a megnyitó a barcelonai művészeti élet jelentős eseményének számított.
Aztán pedig jöttek az interjúk, az újságcikkek. Beatríz Talegón a Diario16 című napilapban közölt írást Karolináról Az ifjúság tehetsége, felerősítve az új technológiák által címmel. A cikk alcíme rávilágít arra, amit itthon már megtudtunk a Bodó Galéria-beli kiállítások megnyitóin: „A pandémia idején, a bezártság hónapjaiban az ifjú művész megtanult festeni, és kifejlesztette sajátos technikáját.”
Amit egyébként Beatríz Talegón hiperrealistának nevez, és nem is teljesen alaptalanul, hiszen Sávolt Karolina különös hangsúlyt fektet a valóság hajszálpontos, részletgazdag, már-már fényképszerű tükrözésére.
Az írás bevezetőjében Talegón arról polemizál, hogy az internet beláthatatlan veszélyeket rejt napjaink ifjúsága számára, ám ha valaki helyesen használja fel a világháló adta forrásokat, akkor korlátlan lehetőségek nyílnak meg előtte. Ahogy azt Sávolt Karolina példája is bizonyítja, hiszen a kislány autodidakta módon, az internetről tanult meg festeni.
Karolina művei, amelyek tele vannak élettel, színekkel és szépséggel, megmutatják, hogyan tör utat magának a tehetség annak segítségével, ami mindannyiunk számára kéznél van: az internettel, amikor a pandémia bezártságra kárhoztatja az embert
– fogalmaz az újságíró.
Hatalmas volt az érdeklődés a Szépművészeti Múzeum Csontváry-kiállítására
A nagy érdeklődésre való tekintettel az utolsó hétvégén hosszabbított nyitvatartással várja a múzeum a látogatókat. A tárlat július 16-ig látható – írta közleményében a Szépművészeti Múzeum.
A Csontváry-kiállítás hétfőnként is nyitva áll a látogatók előtt, az utolsó hétvégén pedig egy órával korábban, 9 órakor nyitja meg a kapuit az intézmény, és este 9 órakor zár a népszerű tárlat – tették hozzá.
Több ikonikus Csontváry-festményt láthatnak együtt a látogatók
Július 5-én volt 170 éve, hogy Csontváry Kosztka Tivadar megszületett. A különleges évfordulót közös kiállítással ünnepli a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum.
A negyvenöt művet felvonultató kiállítás tisztelgés a magyar festészettörténet egyik legeredetibb és legismertebb alkotója előtt.
Mint írták, a két intézmény egyesített gyűjteményének köszönhetően a kiállításon együtt látható Csontváry híres Önarcképe és Magányos cédrusa, a nagy méretű Taorminai görög színház romjai és a Nagy Tarpatak a Tátrában című festménye, valamint a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban és a Jajcei vízesés című alkotásai is.
A negyvenöt művet – köztük a csaknem harminc négyzetméteres Baalbeket és a többi óriásfestményt – felvonultató kiállítás teljes képet nyújt Csontváry főtémáiról, motívumairól és életéről.
A legendás festő a magyar aukciós rekordot is megdöntötte
Ahogy korábban beszámoltunk róla, talán nincs is még egy olyan művészünk, akit ennyi titok és legenda vesz körbe. A Felvidéken, Kisszebenben született művész életében egyetlen képet sem adott el, mára ritkán felbukkanó remekművei aukciós rekordokat döntenek.
CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR TITOKZATOS SZIGET CÍMŰ FESTMÉNYÉÉRT TÖBBET FIZETTEK, MINT EDDIG IDEHAZA BÁRMELYIK MAGYAR ALKOTÓ MŰVÉÉRT.
Csontváry életműve rendkívül kicsi, alig több mint 100 darabot számlál, és ennek nagyobb része, nagyjából 80 százaléka közgyűjteményben – múzeumi tulajdonban –, kisebb része, nagyjából 20 százaléka magánkézben van, így igazi szenzáció, ha felbukkan egy Csontváry-kép a műkereskedelemben.
Szembejött velünk a gyermek Kossuth Lajos
Helyes szőke kisfiú néz vissza rám a vászonról, hatéves forma lehet, egy gesztenyefa ágvillájában ül, és töpreng valamin. „Ez kicsoda?”, kérdem a kolozsvári festőtől, Betuker Istvántól, aki a világ legtermészetesebb hangsúlyával válaszolja: „A gyermek Kossuth Lajos.”
Hosszú másodpercekig kattognak a fogaskerekek az agyamban, végiggondolom, hogy Kossuth 1802-ben született, még hatéves korában is csak 1808-at írtunk, az első igazi fényképet pedig csak 1826-ban készítette el Joseph Nicéphore Niépce.
Segít a mesterséges intelligencia
Nyilván látszik az arcomon a döbbenet, István el is mosolyodik, végül csak-csak ki tudom nyögni:
- No de miből gondolja, hogy a kis Kossuth így nézett ki?
- Megterveztettem a mesterséges intelligenciával.
- Ja, hacsak úgy nem…
Az idő szélvész gyorsan repül, Kossuth gyermekkorában még a fényképezés technikáját sem ismerték, manapság pedig már a mesterséges intelligencia segítségével műalkotásokat is lehet tervezni, olyan történelmi alakokat is felidézhetünk, akikről nincs fotó vagy festmény, mert ott az A. I., ami (aki?) bármire képes. No azért bármire nem, legalábbis nem olyan minőségben, ahogy azt szeretnénk.
Amúgy Kossuth nem véletlenül témája ennek a festménynek, Tállyán vagyunk, az Artistaille Art Residency elnevezésű művésztelepen. Az első felelős magyar kormány pénzügyminiszterét nem szülőhelyén, Monokon keresztelték meg, hanem a szomszédos Tállyán, mert itt volt a legközelebbi evangélikus templom.
Goya és a háború borzalmai
Persze a tállyai művésztelep fő tevékenységi köre nem a Kossuth-portrék készítése. Az Oroszlános Borhotel 400 éves épületében és a szomszédos alkotóházban valamilyen szinten a hosszú éveken keresztül működő és neves művészeknek is lehetőséget nyújtó Közép-európai Művésztelep folytatása ez. A tábornak van egy háborúra vonatkozó mottója – „Legyen vége már!” –, amelynek még javában tart a második turnusa, a művészek totális témaszabadságot élveznek.
Betüker István, ugye, a gyerek Kossuthot festi meg, a hely szelleme által ihletve és némi A. I.-s segítséggel, Simon-Mazula Tibor viszont tényleg a háború borzalmai hatása alá került, ezért festette meg Francisco Goya talán leghíresebb alkotásának, pontosabban 82 rézkarcból álló sorozatának parafrázisát. Goyát sokan az expresszionizmus előfutárának tartják, és hogy ez mennyire helyes stílusértékelés, az kiviláglik Tibor három festményéből. Goyát – és Simon-Mazulát – nézni megrendítő élmény.
Egy szobával arrébb Csurka Eszterrel találkozunk, és Vilmával, a mosolygós szemű festőnő elválaszthatatlan törpeuszkárjával. Eszter a lányát festi meg éppen, légies ecsetvonásokkal.
Aztán vannak, akik még csak a tervezés fázisánál tartanak, de hát ez így is van rendjén. Az Artistaille egyik rendeltetése éppen ez, hogy az idilli környezet, a természet közelsége, a szőlőtőkékkel borított domboldalak inspirálják a művészeket. No és hogy megbeszéljék az elképzeléseiket a tábor kurátorával, Gulyás Gáborral. Ahogy éppen Göncz Dalma, a folyton új utakat kereső, a közelmúltban már a hongkongi piacot is meghódító és a napokban ösztöndíjjal az andorrai UNESCO-művésztelepre utazó betonfestő művésznő teszi az Oroszlános Borhotel tornácán.
Szól a szaxofon
DrMáriás, a honi képzőművészeti, zenei és irodalmi szcéna talán legeredetibb, Munkácsy Mihály-díjas figurája a tábor motorja, a Munkácsy Mihály-díjas polihisztor megjegyzéseire, monológjaira oda kell figyelni, és ha majd a festménye is elkészül – amelyet természetesen a többi alkotással együtt kifüggesztenek a házigazdák a borhotel falára. Ahogy azt már az első turnus idején elkészült Verebics Ági, Nagy Kriszta festményeivel is tették. Akkor majd kiderül, milyen gondolatokat ébresztett az újvidéki zseni fejében ez a néhány tállyai nap. Addig is kénytelenek vagyunk hallgatni, ahogy a Gesamtkunstwerk jegyében szaxofonján gyakorol a közelgő Tudósok-koncertre, amivel a Fishing on Orfű fesztivál hallgatóságát örvendezteti meg.
Hát, így zajlik az élet az Artistaille-ban, némi délutáni pincelátogatással és hajnali „tetejezéssel” fűszerezve. (Ha valaki nem tudná, a tetejezés szőlészeti szakszó, azt a műveletet jelenti, amikor a szőlőtőkék tetejéről metszőollóval lenyesegetjük a fölösleges, az energiát értelmetlenül elszívó hajtásokat.)
Tavaly újraéledt a Közép-európai Művésztelep, amely 1990-ben jött létre Kerékgyártó István alapításával, és amely a kilencvenes-kétezres évek egyik meghatározóbb művészeti helyszíne volt, ahol több neves alkotó is megfordult
– mondja Berger Anna, az Artistaille motorja, egyben a működtető-irányító-szervező triumvirátus hölgytagja, aki élettársával, Márton Péterrel, a borhotel és a szőlőbirtok tulajdonosával és Gulyás Gábor kurátorral jegyzi a művésztelepet. – „Tavaly Péter indította be a kezdeményezést, az első évben pécsi művészek alkottak itt, idén pedig kiterjesztettük a meghívottak körét. Az idei első, májusi turnusban Kusovszky Bea, Töttös Kata, Végh Júlia, a már említett Nagy Kriszta is alkotott nálunk, utóbbi festményének a modellje a lányom volt.”
Egy nemzetközi művészeti vásár jelentősége és megunhatatlan varázsa Budapesten
Idén 13. alkalommal nyitja meg kapuit az Art Market Budapest, amely 2011 óta áll nemzetközi vásárként a képzőművészet iránt érdeklődő, folyamatosan növekvő közönség szolgálatára. A nagyszabású esemény 2023. október 19–22. között ezúttal is széles nemzetközi művészeti válogatással és programokkal segít izgalmas kulturális központként vonzóvá tenni Budapestet. A vásár elmúlt 12 évéről és az idei tervekről Ledényi Attilát, az Art Market Budapest alapító-igazgatóját kérdeztük.
Ledényi Attila az interjúban többek között elmondja, hogy
- Dél-Afrikából, Japánból, Izraelből, Koreából, Thaiföldről is érkeznek kiállítók,
- ezúttal a kortárs roma képzőművészetet helyezik a figyelem középpontjába,
- látványos a gyerekrajzokat idéző festmények népszerűsége,
- előretört a figuralitás az absztrakt művészet hosszan tartó dominanciája után,
- a műalkotások nem csupán a múzeumok, az otthonaink falai között is pompásan érzik magukat,
- kisebb ráfordítással is különleges kincsekre lehet bukkanni.
Hogy néz ki az Art Market Budapest elmúlt 12 éve? Mit mutatnak a számok? Hogyan alakult a kiállító művészek, a látogatók, illetve a megvásárolható tárgyak mennyisége?
Aligha fejezhetők ki pusztán számokban a kortárs művészet megbecsülése és hazai piacának bővülése, a magyar művészet nemzetközi pozíciójának erősödése, a nemzetközi vásárok magyar és más kelet-európai galériák iránti érdeklődésének növekedése, vagy éppen Budapest Európa egyik vonzó művészeti célállomássá válása tekintetében az Art Market Budapest jelentős hozzájárulásával elért eredmények.
Bár önmagukban a számok is sokat elárulnak, hiszen az első évhez képest a kiállítók mennyisége mára megduplázódott, a látogatók száma háromszorosára nőtt. Az Art Market Budapest a mintegy 7 ezer négyzetméterén legutóbb 2022 őszén mutatta be közel 30 ezres közönség előtt 30 ország több mint 500 művészének – akiket mintegy 100 kiállító képviselt – több ezer alkotását.
Tekintettel arra, hogy a kiállítói szám növelésének korlátja a rendelkezésre álló kiállítási terület, a vásárra jelentkező kiállítók mennyiségéből lehet igazán az emelkedő érdeklődésre következtetni. Ebben a tekintetben sokatmondó, hogy meg kellett volna legalább dupláznunk a kiállítási területet ahhoz, hogy a jelentkezői igényeket kielégíthessük. Többek között ez a tényező is hozzájárul ahhoz, hogy az Art Market Budapest minden releváns mérőszám tekintetében évek óta a közép- és kelet-európai régió legnagyobb nemzetközi kortárs képzőművészeti vására.
Miért hozták létre 12 évvel ezelőtt a vásárt, és hogyan érvényesültek az alapításkor megfogalmazott célok?
Az Art Market Budapest megalapításakor alapvetően két fő célt fogalmaztunk meg. Az egyik egy olyan művészeti platform létrehozása, amely különleges hangulatából, a választék gazdagságából és az ehhez rendelt intenzív kommunikációs munkából fakadóan a lehető legszélesebb és legvonzóbb felületet és alkalmat teremti meg a közönség számára a kortárs képzőművészet fogyasztásához, élvezetéhez, vásárlásához, részben annak reményében is, hogy
a galériák zárt világából napvilágra hozott művészeti tartalmak iránti érdeklődés, vagyis a kortárs képzőművészet közönsége növekedési pályára álljon.
Másrészről pedig szerettük volna elérni, hogy Budapest bekapcsolódjon a nemzetközi művészeti, műkereskedelmi körforgásba, Magyarország vonzereje növekedjen, és megítélése javuljon a művészet iránt érzékeny, az utazásai során a kulturális tartalmakat előtérbe helyező külföldiek körében éppúgy, mint a művészet és műtárgypiac szakmai közegében. Márpedig a minden évben több száz művészeti vásárt felvonultató, rendkívül kompetitív nemzetközi piacon az ingerküszöböt átugrani csak egy nagyszabású, széles nemzetközi választékot, és máshol nem hozzáférhető tartalmakat felvonultató eseménnyel lehet, ezt az elmúlt több, mint egy évtized tapasztalatai nyilvánvalóvá tették.
Ennyi idő távlatában megállapítható, hogy az eredmények mindkét kitűzött cél tekintetében az optimista várakozásoknak felelnek meg. A kortárs képzőművészet iránt érdeklődő hazai közönség és a Budapest mint művészeti szempontból releváns helyszín iránti nemzetközi figyelem növekedése egyaránt vitathatatlan. Márpedig ennek – a törekvéseink fókuszába helyezett, és korábban elhanyagolt közönség mellett – a legfőbb haszonélvezői a hazai művészek és az őket képviselő szervezetek, kiemelten a hazai kereskedelmi galériák. Hiszen mindkét fő célunk érvényesülése végső soron a hazai piac bővülését szolgálja.
A Csontváry-életmű legnagyobb rejtélye
A Virág Judit Galéria 25 éve szervez aukciókat, és ezalatt mindössze négy Csontváry-kép került kalapács alá. Az árverések leginkább várt tétele mindig. Azon a decemberi estén, pár nappal 2021 karácsonya előtt a negyvenedik tételnél egy pisszenést sem lehetett hallani a teremben. 440 milliónál tartottunk, de éreztem, hogy még nincs itt a telefonon, és online is licitáltak. Hamarosan megérkezett a következő ajánlat: 460 millió forint! Kivártam, majd: először, másodszor, senki többet?
Harmadszor! De a kalapács hangját már alig lehetett hallani, mert elnyomta a tapsvihar. Megszületett a magyar aukciós rekord:
Csontváry Kosztka Tivadar Titokzatos sziget című festményéért többet fizettek, mint eddig idehaza bármelyik magyar alkotó művéért.
Pontosan 170 éve, július 5-én született Csontváry Kosztka Tivadar. Talán nincs is még egy olyan művészünk, akit ennyi titok és legenda vesz körbe. Hóbortos személyiségét kortársai kinevették, életében egyetlen képet sem adott el. Halálakor a képeit bérkocsisok akarták megvenni ponyvának, mára ritkán felbukkanó remekművei aukciós rekordokat döntenek. Ki ez az ember? Ki Csontváry Kosztka Tivadar?
Különc és aszketikus patikus
A Felvidéken, Kisszebenben született 1853-ban. A család életét minden bizonnyal megnehezítette, hogy Kosztka László, Csontváry édesapja gyógyszerészi teendői mellett a város rendőrfőnöke is volt, így pont a szabadságharc leverése utáni években vált a gyűlölt hatalom helyi képviselőjévé. Csontváry 1884-ben nyitotta meg saját patikáját Gácson, ahol a helyi közéletben is részt vett, és mivel rajongva imádta Ferenc Józsefet, meglehetősen sok konfliktusba keveredett a helyiekkel. Megítélésén az sem segített, hogy jelentős kiegészítő jövedelemre tett szert szeszkereskedelemből.
Különcsége tanulmányai alatt is megmutatkozott: majd 40 éves volt, amikor a müncheni festőakadémiára került, és nemcsak korával lógott ki az ifjú festők köréből, hanem aszketikus életmódjával is. Alkoholt egész életében nem fogyasztott, nem dohányzott és nem vett részt a bohém fiatalság mindennapos szórakozásában, így hamar az élcelődések központjává vált.
Magányosan élt, sosem nősült meg. Patikáját 1894-ben bérbe adta, és ettől kezdve már kizárólag a festészetnek élt.
Utazott vagy nem utazott?
Az egyik legnagyobb rejtély a Csontváry-életművel kapcsolatban az, hogy vajon tényleg elment-e az egzotikus országokba, vagy korabeli fotográfiák segítségével festette meg legendás képeit? Az általa megfestett helyszínek − egyebek mellett Athén, Kairó és Jeruzsálem − a korban már népszerűek voltak, fényképek és képeslapok foglalkoztak velük.
Gyanú merült fel, hogy a furfangos gyógyszerész nem valami színes nyomatról másolta-e titokban kulisszaszerű tájképeit?
− tette fel a kérdést Lehel Ferenc már 1931-ben.
Bár a korszak művészei – köztük Csontváry is – hevesen tagadták, ma már tudjuk, hogy világszerte rengeteg sztárfestő, köztük Munkácsy, Rippl-Rónai, Degas és Picasso is használtak fényképeket, akár modellpótlékként, akár ihlető forrásként. Az igazság felderítését megnehezíti, hogy semmilyen, Csontváry által megírt levél vagy képeslap nem támasztja alá állítólagos utazásait. Illetve egy levélről tudunk, amelyet a Japán kávéház művészeinek címzett, és melyben az aláírása mellé odabiggyesztette, hogy „Konstantinápoly, 1913”. Ám a postai bélyegzőn nem a török, hanem az osztrák hatóság pecsétje látható.
Az igazság valahol félúton keresendő,
Csontváry minden bizonnyal elutazott a távoli helyszínekre, de feltehetően nem teveháton cipelte magával a több négyzetméteres vászontekercseket és több száz kilós festéket,
mint ahogyan ezt önéletrajzában írja, hanem inkább vázlatokat készített a helyszínen, majd műtermében készítette el a monumentális festményeket.
Kicsi, de páratlanul értékes életmű
Csontváry életműve rendkívül kicsi, alig több mint 100 darabot számlál és ennek nagyobb része, nagyjából 80 százaléka közgyűjteményben – múzeumi tulajdonban – kisebb része, nagyjából 20 százalék magánkézben van, így igazi szenzáció, ha felbukkan egy Csontváry-kép a műkereskedelemben.
Egy miami ingatlanhirdetés fotóin tűnt fel az elveszettnek hitt magyar remekmű
A professzionális magyar műtárgypiac és kereskedelem a rendszerváltás óta létezik újra Magyarországon. Addig állami monopólium volt az aukciózás, csak állami galériák léteztek. A háttérben azért működött egy magánemberek által életben tartott festménypiac is – Virág Judit ezt a területet ismeri igazán –, ahol gyűjtők adtak-vettek egymásnak, illetve hirdetés útján kerestek képeket. A rendszerváltás révén jelenhettek meg az első magángalériák és -aukciósházak, ő maga is ezek egyikében kezdett el dolgozni 1988-ban.
Lángossütők mint kortárs mecénások
Azóta vevői oldalon is óriási változások történtek. A szakember elmesélte, hogy a hatvanas, hetvenes, de talán még a nyolcvanas években is a „maszekok” közül kerültek ki a műtárgy vásárlók. Kisiparosok, kötödések, fröccsöntők, illetve orvosok, jogászok, rendezők voltak a nagy gyűjtők. Elszánt, komoly tanáremberek között is akadtak olyanok, akik meghatározott koncepció szerint gyűjtöttek.
– Természetesen a műtárgyak ára is egész más szinten mozgott – teszi hozzá az aukciósház-vezető, majd számokat is említ:
ha megnézünk egy hatvanas-hetvenes évekből fennmaradt katalógust, akkor néhány ezer forintos összegekről beszélünk, amiért már nagyon kvalitásos képekhez lehetett hozzájutni.
A rendszerváltással ezen a területen is megjelent a piaci kereskedelem, beléptek az intézményi vásárlók, illetve azok a külföldre szakadt magyarok, akik számára fontos volt, hogy ily módon is felkutassák a gyökereiket. Beléptek a piacra a külföldiek is, akiknek semmi közük sem volt Magyarországhoz, viszont felfedezték, hogy itt igen gazdag, magas minőségű képállományt találnak a nyugat-európai árak töredékéért.
Rovataink a Facebookon