Sergio Ramos nagyjából öt percre eltűnt az Eibar elleni meccsen, mint később kiderült: vécébe kellett mennie. Az esetről természetesen felvétel is készült: látszik, ahogy a Real Madrid védője a száját eltakarva odamegy a bíróhoz, hogy hát nagy dolga lenne, így egy kis időre most abbahagyná a focit:
1998. március 10-én a Bayern München 1-0-ra kapott ki a Schalkétól, és a címvédő ezzel hét pontos hátrányba került a bajnokságot vezető Kaiserslauternnel szemben. Már ez is elég frusztráló lehetett, a Bayern olasz edzőjének, de amikor kritikákat kapott, hogy miért nem kezdett Mehmet Scholl és Mario Basler, és hogy miért cserélték le Thomas Strunzot, Giovanni Trappatoni teljesen bepörgött, és egy bő háromperces monológban küldött el mindenkit a halálba.
„Egy edző nem idióta, egy edző látja, mi történik a pályán" – mondta még viszonylag visszafogottan Trapattoni, majd egyre jobban feltüzelte magát, és korábban sosem hallott német kifejezésekkel állt elő, mint hogy: „Ezen a meccsen, két, három vagy négy játékos olyan gyenge volt, mint egy üres üveg."
Trapattoni szerint a futballistái gyengék fizikailag, ezért nem igazolnák le őket sosem Olaszországba. A már említett Strunzra is panaszkodott, hogy két év alatt többször volt sérült, mint bevethető.
De Trappattoni asztalcsapkodós, kiabálós sajtótájékoztatója anélkül is rendkívül szórakoztató, ha egy szót sem ért belőle az ember.
Garaczi László író a Facebookon hirdette meg irodalmi, könyvcímes játékát. A feladat nem túl bonyolult, mutatjuk:
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!És szinte hihetetlen, hogy már 17 éve nincs köztünk az egyik legszellemesebb, legeredetibb és mindenképpen legviccesebb sci-fi szerző. Az, hogy idén épp 66 éves lenne, azért különösen fontos, mert épp tőle tudjuk, hogy a válasz minden kérdésre a 42, aminek a fordítottja (alaki értéken, ha jól emlékszem a negyedikes matekra) a 24, és a kettő összeadva épp 66, tudják, mint a tézis+antitézis=szintézis.
Bár talán mindenki jobban jár, ha a Galaxis útikalauz stopposoknak nem lesz a világ első ötkötetes trilógiája, viszont a Dirk Gently-könyvek bőven kárpótolnak a Viszlát, és a kösz a halakat! és a Jobbára ártalmatlan miatt. Emlékére jöjjön egy vogon vers (Molnár István zseniális fordításában).
Ó, pirsönő morgolosta
Vizelevényeid mint a
többözös rejtjeméh hátán a szederjes gennyekély.
Huss, fohászom száll feléd
kedvelátos zümmögényem!
Abroncskodón körbesarj suhogó pettyeleveddel,
mert szétmarcangolom takonybibircsókjaidat
pacagánycsökömmel, meglásd!
Jó, már nem eladó, mert egy Thomas Yamamoto nevű üzletember már megvette 350 ezer dollárért Mary Corse művét. Sőt, mindezt úgy, hogy élőben nem is látta, csak képen és félt, hogy valaki megveszi előtte. Ha tippelnem kellene, akkor a jobb alsó lehet a kiválasztott darab (vagy legalábbis biztos hasonlít rá):
Mary Corse. #art #contemporaryart #painting #minimal #abstract #arte #minimalist #paint #white #banus #black #style #gallery #marycorse pic.twitter.com/e1yLuTs4yy
— José María Banús (@JoseMariaBanus) 2017. július 21.
Két rendőrhelikopter gabalyodott össze a leszállópályán a kaliforniai Altadenában található rendőrbázison, amikor az épp leszálló gép túl közel került a felszálláshoz készülődő másikhoz. Az eset még 2012-ben történt, de a felvételek most kezdtek népszerűek lenni Youtube-on, azzal a kommentárral, hogy a balesetben egy pillanat alatt semmisül meg 6 millió dollárnyi felszerelés, és az esetnek nem lett felelőse.
A helyi rendőrség anno egy szűkszavú közleményben reagált a balesetre, miszerint az nem érinti a rendőri erők mozgósítását, van ugyanis még 4 helikopterük, amik el tudnak látni minden feladatot.
A Republic egykori énekesére inkább most nem is egy klasszikussal emlékeznénk, hanem a Känguru zenekar dalával. A nyolcvanas évek végének mára elfeledett pózerzenekara úgy kötődik Cipőhöz, hogy egy darabig ő írta a szövegeit, miután Geszti Péter már nem vállalta. Sőt valahonnan innen indult a Republic is.
Érdekes kutatást végeztek a skót Abertay Egyetem kutató: azt vizsgálták, hogy a kisminkelt nőket mennyire tartják jó vezetőnek a többiek. Mint kiderült, nem nagyon.
A kutatás lényege az volt, hogy a résztvevőknek 16 pár képet kellett analizálniuk és eldönteni, hogy melyiken lévő nő tűnik jobb vezetőnek. Az eredmények alapján nemcsak a férfiak, de a nők is rátermettebb vezetőknek gondolják a smink nélküli nőket.
(Via)
Kigyulladt és teljes terjedelmében égett egy lakókocsi, egy körülbelül tizenöt négyzetméter alapterületű műhely és egy autóbeálló Siófokon, a Diófás úton, közölte a Katasztrófavédelem. A tűzoltók négy vízsugárral eloltották a lángokat, nem sérült meg senki.
Szerencsésnek gondolom magam, mert nem vagyok akkora számítástechnikai őskövület, mint amilyennek érzem magam. Igen, persze, ha az ember az Indexnél szerkesztő, nehogy már faxon tudja csak bekérni az Erika írógépen megírt kéziratot, szóval a lét biztos meghatározza a tudatot. De a lényeg, hogy bár a lelkem mélyén nemhogy webkettesnek, inkább csak webfelesnek érzem magam, az Instától a Snapchaten át a Musical.ly-ig elég sok appot ismerek és használok vagy így, vagy úgy, a Facebook, Viber és a többi meg hát ugye alap.
És nem, ettől nem azért vagyok szerencsés, mert bármikor találok valami hülyeséget a telefonomon, amivel elcsesszem az időt. Hanem mert talán a kor- és szülőtársaimnál egy fokkal könnyebben szót értek majd a gyerekeimmel. Ahogy szétnézek a velem egykorú ismerőseimen – akiknek jellemzően nagyjából az enyémekkel egykorú gyerekeik vannak –, azt látom, hogy talán soha nem volt nagyobb kommunikációs szakadék szülő és gyerek között, mint nálunk lesz. Részben biológiai okokból, hogy idősebben válunk anyává és apává, így nagyobb lesz a korkülönbség köztünk és a gyerekeink között, ami nehezíti az empatikus gondolkodást, a megértést és beleélést.
De van egy másik, egy technológiai ok is: a kütyük. Nekünk még a PC-k is inkább a húszas, mint a tizenvalahány éves korunk időszakában jelentek meg, és sokan közelebb voltunk a harminchoz, mint a húszhoz, amikor mobilunk lett, és nem okostelefon, csak hívós-esemesezős, sokszor egyetlen soros kijelzővel. Oké, ma már mi, szülők is általában okostelózunk, de messze nem tudunk annyit az online és virtuális világról, mint a gyerekeink többsége, pláne 10-12 éves kortól. Ők talán az első olyan generáció (mondjuk a 2000 környékén születettektől), akik online világban élik meg – pontosabban ott is megélik – a kamaszkor és a felnőtté válás összes kínját, és ebben a világban szinte semmilyen segítséget nem tud nekik adni a többségünk.
No, ez a hosszú bevezető tulajdonképpen csak azért jutott eszembe, mert a kezembe került egy könyv a roppant provokatív Szex és lájk és közösségi média címmel (mondjuk szerintem a lájkig is elég lett volna, de ízlés dolga). Brit szerzőpáros írta, szó van benne nemcsak az online, hanem az offline biztonságról is, de szülőként főleg az az érdekes benne, mit mennyire másként élnek meg most a fiatalok, mint a bezzegazénidőmben mi.
Jó, ezek még brit trendek, de figyelemreméltó, hogy egyre több fiatal inkább online tartja fenn a kapcsolatait, még a párkapcsolatát is, „mert úgy nincs kényszer, hogy szexeljünk” – mondja egy 17 éves lány a szerzőknek. De még keményebb, amit egy srác mond ugyanerről (hogy miért szereti inkább az online csetelést, a virtuális randevúkat): nem szívesen találkozgatna személyesen egy lánnyal, „hiszen erőszaktétellel is megvádolhatják”. Kemény, ugye? Aki még akar egy kicsit hüledezni, annak elég muníciót ad a könyv a szexcsettől a bosszúpornón át a randidrogokig.
