Bezártak nyolc embert egy borospincébe, és filmet forgattak belőle
Az egész egy egri borospincében kezdődött. Vagyis az egész Lévai Balázs agyában kezdődött. Ebben az agyban született meg egy borospince képe, amit mondjuk tökéletesen megértek, az én agyamban is gyakran megszületnek borospincék, söröshordók vagy unicumos palackok képei. Lévai fejében azonban a borospince mellett, vagyis a pincében emberek is szerepeltek, zenészek és egy költő-író.
A zenészek idén működnek 30 éve Csík zenekarként – lesz is idén születésnapi nagykoncertjük –, a költő-írónak, Grecsó Krisztiánnak tavaly jelent meg 30 év napsütés címen regénye. Harminc-harminc, ugye. Lévai árukapcsolta a kettőt, mint a biopaplanosok a nyugdíjaskirándulást az eladással, beültette őket ebbe az egri borospincébe, és kipréselt belőlük egy „30 év” tárgyú dalt. Ők szépen elkezdtek dolgozni, küzdeni, gyötrődni, szenvedni, amit ugye alkotófolyamatnak hívunk – nincs ebben semmi különös, gondoljunk csak az igazgyöngy és a kagyló viszonyára –, Lévaiék meg szépen le is filmezték. Aztán ez lett belőle.