Van annak már hét-nyolc éve is, hogy volt egy Vasas-Újpest meccs Angyalföldön, a Fáy utcai stadionban, ha jól emlékszem, még a Vasas NB II-es száműzetése és megszűnésbe, majd újjéledésbe sodródása előtt. Sokgólos meccsen talán 6-3-ra nyert a Vasas, éppúgy, mint 1985-ben, szintén az akkor még Dózsa ellen, első élő fociélményeim egyikén, egy népstadionbeli kettős rangadón. A meccs végén sokat látott, középkorú és annál is idősebb angyalföldi drukkerek hömpölyögtek a stadion környéki utcákban valami boldog derűvel az arcukon, hasonlóval, mint amit akkor láttam rajtuk, amikor a csapat visszatért az NB I-be, és amit talán akkor láthattam volna, amikor a Vasas 1966-ban veretlenül lett bajnok, ha akkoriban Angyalföldön élek.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

Nos, ilyen derűs, boldog arcokkal volt tele szerda este a Láng művelődési központ; talán csak az volt a különbség, hogy most sokkal, de tényleg sokkal több volt a nő, mint azon a meccsen (vagy, gyanítom, mint bármilyen meccsen). Az MSZP választási nagygyűlését rendezték a Lángban; ott, ahol napra pontosan egy hónappal korábban a Jobbik tartott lakossági fórumot. Méghozzá nem is akármilyen vendéggel: a mi 20-as választókerületünk jelöltje, Tóth József, valamint a szocialisták egyik, khm, különös egyénisége, a szomszédos vizafogói-lőportárdűlői-újlipóti, 19. választókerületi Szanyi Tibor mondott beszédet, hanem a szokásjog alapján miniszterelnök-jelöltnek hívott Mesterházy Attila is.

Indulatokkal erősen átfűtött kommentek százait hozó hétvégi posztom után – amely kommentelhetőségét egy időre kénytelen voltam le is zárni – visszatérünk a dolgos hétköznapokhoz. És ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, kettős értelemben is. Egyfelől folytatódik, és be is fejeződik a jelöltek és jelöltjelöltek programjait és a lakossági igényekkel kapcsolatos reakcióit azok beérkezésének időrendi sorrendjében bemutató minisorozatunk, másfelől ismét a Jobbik a főszereplő, konkrétan Csender Tamás. Ő válaszolt ugyanis utoljára, így ő az, aki Spaller Endre (Fidesz), Szabadai Viktor (MDF-SZDSZ), Tóth József (MSZP), Vári György (LMP) és Méhes Krisztián (Összefogás Párt) után utolsóként bemutatkozik. Íme.

Néhány héten belül már harmadik kampányrendezvényét tartotta a Jobbik a XIII. kerületben, a József Attila művelődési központban szombat este lehettünk úgy négy-ötszázan. Az egyik díszvendég Pörzse Sándor volt, aki lendületes, mondhatni, gyújtó hangú bevezető beszéddel alapozta meg az este hangulatát, majd jöttek a kerületi jelöltek, a vizafogói-újlipótvárosi Kovács Bertalan Tamás, majd az angyalföldi Csender Tamás, végül a továbbra is a nyájas vidéki anyakönyvvezetők álságosan ájtatos stílusában szónokló Morvai Krisztina államfőjelölt zárta a programot.

A nagyjából egy hónappal ezelőtti, Láng művelődési házban rendezett gyűléssel összevetve feltűnt a gárdisták teljes hiánya – legalábbis egyenruhát sehol nem láttam, és a gárdista szó is csak egyszer hangzott el –, valamint az, hogy a közönség zöme ezúttal nem nyugdíjas, hanem középkorú volt, de akárcsak a Fidesznél, itt is láttam egy karonülő babát (ha már Fidesz: ahogy egy hete Tarlós István, most Morvai is elsütötte a nagyjából tizenöt éves viccet arról, hogy a kommunisták kilencvenben ejtették Marxot, és csak a tőkével foglalkoztak tovább).

Ő már egy szebb, boldogabb, békésebb, igazságosabb, de mindezek előtt is elsősorban egy mélyen magyarabb világban fog felnőni. Legalábbis ha valóra válnak a Jobbik tervei, amikből mind a négy előadó adott némi ízelítőt. Hogy a helyiekkel kezdjem: a legutóbb Beleznai Endréhez hasonlított Kovács Bertalan Tamás a múltkori hasonlatot szóvá tette beszédében, megjegyezve, hogy ha csak ezt tartottam fontosnak a februári eseményen, akkor számomra talán a BKV-botrány is csak azért érdekes, mert Hagyó Miklós hasonlít Bud Spencerre. Szerintem mondjuk nem, de nem is ez a fontos. Hanem az, hogy a szónoki képességein valamelyest csiszoló Kovács képviselőjelölt kérésének eleget téve akkor fontos dolgokról fogok itten most írni.

Utolsó előtti részéhez érkezett az angyalföldi (20-as számú) választókerület jelöltjeinek programját, illetve a lakossági észrevételekre, kérésekre adott reakcióját bemutató minisorozatom (a Mintapolgár viszont megy tovább, minden jelölt figyeljen, bármikor felbukkanhat a környékén egy alaposan érdeklődő ember). Legalábis eddig hat jelöltről, illetve jelöltjelöltről tudok – ha többen is lesznek, az úgyis kiderül napokon belül, de magy pénzeket én már csak rosszarcú szerb bukik nyomán tennék erre –, előbbiek ugyebár leadták már a 750 ajánlószelvényüket, utóbbiak még gyűjtik azokat a hátralévő hét napban. És ez utóbbiak közé tartozik a mostani bemutatkozó, Méhes Krisztián, aki elvileg profi programíró: az Összefogás Párt alapító elnökségének tagjaként a pártprogram felelőse és a párt gazdasági programjának megalkotója. Honlapján választási blogot vezet – igaz, legutóbbi bejegyzése a bizakodó cím ellenére elég borúsnak tűnt –, felsorolja általánossában a céljait, és külön fejezetet készített az én XIII. kerületem címmel. Mivel a Mintapolgár levelére egyébként nem reagált, az ott olvasható szöveget másolom be ide véleményezésre.

A Mintapolgár, amikor éppen nem reggeltől estig izzadva lót-fut, robotol, éli átlagemberi mindennapjait. Bevásárol, főz, mos, takarít, csekket fizet be. Épp ez utóbbira készült szerda délelőtt, amikor kamerák és fotósok kereszttüzében találta magát, előtte Tóth József bukkant fel a Posta vezérigazgatójának társaságában, ünnepség kezdődött, pezsgőspogarak koccantak, postát avattak. A csekkbefizetésre várnia kellett, akár még sarokba szorítva is érezhette magát, viszont legalább megtudhatta, hogy a polgármester humanizálja a kerületet, és talán még az ünnepi tortából is haraphatott volna, ha nem fél, hogy túlságosan élénk társadalmi élete lebuktatja őt.

Az újbóli megszakítás, a szocialista Tóth Józsefről készített két kampánykiadvány ismertetése után – amelyek kapcsán vidám vita alakult ki kommentelőim között, hogy Tóth József vajon két macska-e, aki álmában egymással játszik, amikor önmagát becsmérlő, majd őt dicsérő kiadványt is megjelentet-e, vagy ha nem, akkor ki áll a Nagyon Titkos Lejárató Kampány hátterében –, szóval e kis kitérő után ismét visszatérünk a menetrend szerinti működéshez. A programokat ismertetjük, sorozatunk negyedik állomását a Lehet Más a Politika (LMP) jelöltjének, Vári Györgynek a levele jelenti. Ő egyébként még csak jelöltjelölt, persze márciusi 19-ig még begyűjtheti a megfelelő mennyiségű ajánlószelvényt (akárcsak a sorozatban korábban már szereplő Szabadai Viktor).

Újult erővel lángolt fel a kampány a postaládámban, a jelöltek programjait bemutató, eddig háromrészes sorozatunkat így ismét megszakítom. Hétfő este a munkából hazabotorkáló Mintapolgár, kezében cekkerrel, benne kenyérrel, tejjel, vajjal, borral – tudják, tizenegy előtt meg kell venni – kinyitja a postaládát, és mit lát? Tóth Józsefet minden mennyiségben. Egy A3-as méretű szórólapon, és még egyen (továbbá az aláírása egy nőnapi képeslapon is). A fáradt Mintapolgár a tompán megvilágított lépcsőházban először arra gondol, hogy nemcsak ő fáradt, hanem az MSZP-s aktivisták is, de aztán, amikor a lakása fényében megnézi a két kiadványt, kiderül: itt bizony Tóth-párti és Tóth-ellenes szórólapok feszülnek egymásnak.

Hatrészesnek induló programbemutató sorozatunkat a második rész, Spaller Endre és Szabadai Viktor írásának közlése után, a hétvégén egy fideszes lakossági fórum megszakította. De nem kell aggódniuk a kerületünk minden bizonnyal mindennél fényesebben csillogó jövőjére kíváncsiaknak, most folytatjuk a programok és a lakossági követelésekre adott válaszok sorozatát.

Bár a választókerületnek még mindig csak 2+1 képviselőjelöltje van – Csender Tamást és Tóth Józsefet nyilvántartásba vették, Spaller Endre leadta az ajánlószelvényeket –, mi a jelölt-jelölteknek is teret adunk, hiszen március 19-ig még tizenegy napjuk van az indulás biztosítására.  Ha napi 75 ajánlószelvényt össze tudnak gyűjteni, még ráérnek holnap útnak indulni. Ma mindenesetre Tóth József levelét közöljük, holnap Vári György, majd Méhes Krisztián, végül pedig Csender Tamás programját.

Sértődés ne essék, de egy Tarlós István-beszéd olyan, mint Esterházy Péter monumentális, ennen családjáról írt családtörténeti regénye, vagy mije, a Harmonia caelestis. Sok érdekes, fontos, szórakoztató rész van benne, itt-ott humoros, olykor igazán brilliáns, mégis: összességében nyomasztóan hosszú, ember legyen a talpán, aki megbirkózik vele. Angyalföldön, az Ady Endre Gimnáziumban péntek este százak gyűltek össze, hogy megbirkózzanak vele. Sokkal többen voltak, mint amire számítottam, és mint amire számítottak a szervezők is; még a kezdés előtti percekben is pótszékezni kellett az aulát, és ahogy láttam, néhányan inkább az első emeletet választották.

Hogy többen voltak-e, vagy sem, mint nagyjából három hete a Jobbik fórumán? Az egy nagy színházterem volt, ez pedig egy szűk, oszlopokkal tagolt aula, márpedig ez utóbbiban hajlamos az ember felnagyítani ugyanannyi ember számát. Ezzel együtt is úgy éreztem, hogy többen voltak most az érdeklődők, ha sporttudósító lennék, 250-300 nézőt saccolnék, de annyival semmiképp nem többet, mint amennyit a két párt népszerűsége közti különbség indokolna.

A korösszetétel, érdekes módon, hasonló volt, mint a Jobbiknál, ahol azt gondoltam, átpártolt MSZP-szavazók alkotják a zömében hatvan év fölötti közönséget. Nos, az itt lévők átlagéletkora is a nyugdíjkorhatár környékén lehetett, ötven évesnél fiatalabb résztvevőt elvétve láttam – igaz, köztük volt egy néhány hónapos kisbaba is –, és az asszonyok száma jócskán meghaladta a férfiakét. Ahogy az arcokat elnéztem, itt sem a rendszerváltozás nyertesei voltak többségben, a résztvevők nagyobb része valószínűleg nem akciós thm-mel lízing autóval, hanem a 120-as busszal ment haza, és nem amiatt aggódik, hogy fizet-e idén osztalékot az OTP.

A nép megszólalt, véleményt mondott, hogy mit vár (választó)kerületünk leendő parlamenti képviselőjétől. És a jelöltek is megszólaltak, válaszoltak a Mintapolgár felkérésére, kérdéseire, ami egyébként jóleső érzéssel tölti el a kerületért ügybuzgolkodó ember szívét, de még inkább az, hogy a nép szava meghallgattatott. A válaszokat, mint írtam, beérkezés szerinti sorrendben közlöm, a sorozat Spaller Endrével indult, most Szabadai Viktor levelét teszem közzé, majd jön Tóth József, Vári György, Méhes Krisztián és, ha megérkezik a válasz, Csender Tamás. Más jelöltről – bár Csender és Tóth József kivételével a felsoroltak még csak jelöltjelöltek – egyelőre nem tudni, ha mégis lesz, természetesen az ő programjának is helyt adunk.

Bár a képviselőjelöltek még csak jelöltjelöltek – jelöltek majd akkor lesznek, ha 750 ajánlószelvényüket leadva a választási bizottság nyilvántartásba veszi őket, márpedig a választás.hu adatai szerint eddig még csak a jobbikos Csender Tamás tart itt –, a nép hangját és a Mintapolgár blogját komolyan veszik. Legalábbis erre utal, hogy sorra befutottak a válaszok a legutóbbi bejegyzésben felsorolt kérdések, kérések, lakossági elvárások kapcsán, amik általában nemcsak a felvetésekre reagálnak, hanem az esetek egy részében a saját programot is ismertetik.

Az írásokat változtatás nélkül, a beérkezés sorrendjében közlöm, a leggyorsabb a fideszes Spaller Endre volt, így vele kezdek, majd jön sorrendben Szabadai Viktor, Tóth József, Vári György. A jobbikosok személyes találkozót kértek, én újfent írásos választ tőlük, majd meglátjuk, mi lesz. Méhes Krisztián (Összefogás Párt) a megkeresésünkre nem reagált külön, de azt megírta, hogy honlapján frissítette a programját; még nem döntöttem el, hogy ezzel a válasszal mit kezdjek. Az alábbiakban tehát jön az első képviselői levél.

Fontosak-e a helyi ügyek egy országgyűlési választásokon? – egyebek mellett ezzel foglalkoznak kommentelőim és levélíróim, amikor éppen nem azon rugóznak, hogy kinek a bértollnoka vagyok, és az angyalföldi közélet melyik szereplője melyik nicknév között megbújva kommenteli ki magából megjátszott vagy mélyben éppen túl őszintén is benne lappangó frusztráltságukat, deffektusaikat. Szóval a kérdés: ha már parlamenti képviselőt választunk, elvárhatjuk-e tőle azt, hogy a helyi ügyekre is legyen programja, vagy azért küldjük-e a parlamentbe, hogy az ország szekerét ki- és előmozdítsa a kátyúból a békés, szebb, gazdagabb, boldogabb, szabadabb, igazságosabb, liberálisabb, bölcsebb, magyarabb, európaibb értelembe vett ésatöbb ésatöbbi jövőbe.

Nos, én úgy gondolom, hogy ha a honatyák csaknem felét – matematikusok kedvéért 45,6 százalékát – egyéni választókerületekből küldjük a parlamentbe, akkor várjuk is el tőlük, hogy mondjanak valamit annak a területnek a jövőjéről, ahol őket megválasztották, ahol nekik bizalmat szavaztak, ha másért nem, azért, mert nem találtak jobbat. Ezért is hirdettem meg saját kis népi kezdeményezésemet, kihasználva a már említett kommentelői és levélírói aktivitást, és kértem az ötleteket: milyen Angyalföldet kérjünk a majdan megválasztott képviselőnktől? Bár az ezzel kapcsolatos kommentek túlnyomó többsége elcsúszott a tárgytól, részben ezekben, részben a hozzám érkezett levelekben számos ötletet kaptunk, milyen lehet egy békés, szebb, gazdagabb, boldogabb, szabadabb, igazságosabb, liberálisabb, bölcsebb, magyarabb, európaibb értelembe vett Angyalföld.

Nyomasztóan hárompárti volt eddig a kampány, a hírek többsége az MSZP-s Tóth Józsefről és a fideszes Spaller Endréről és a jobbikos, már az első nagygyűlésén is túllévő Csender Tamásról szólt. Nincs ez így jól, érezte ezt a Mintapolgár, tudta, hogy a felszín alatt bugyogni, forrnia, önmagából építkeznie kell a bázisdemokrácia mélységeinek. És így is van, bugyog, forr, építkezik. Egy nap alatt három új jelöltet is regisztráltunk, akik persze, akárcsak a többiek, még csak jelöltjelöltek, akik a 750 kopogtatóra hajtanak.

Emlékszem, gimnazistaként előszeretettel jártam rockkoncertekre, nem mintha akkor egy szemernyit is jobb lett volna a hallásom, mint most, de egyfelől a zeneértő fülekre a Beatrice-bulikon nem volt nagy szükség, másrészt ez is egy lehetőség volt a csajozásra (bár általában sajnos az is maradt). Ezeknek az ORI-koncerteknek az egyik leggyűlöltebb kellékei az előzenekarok voltak, főleg azért, mert már ők is késve kezdték a műsort, és a főműsorszámnál sokkal gyengébb produkciójuk miatt még többet csúszott azok műsora, akikért a formálódó piacgazdaságban már igencsak borsossá vált belépőjegyeket megvettük.

Nos, kedd este a Láng művelődési központban kis időre gimnazistának éreztem magam. A színpadon éppen a Jobbik XIII. kerületi jelöltjei, az újlipóti és dél-vizafogói (19. számú) választókerületben induló Kovács Bertalan Tamás, majd az én körzetemben, a 20-asban jelölt Csender Tamás tartottak beszédeket. Nem túl jó beszédeket. Kovács Bertalan, akinek a megjelenése és egy-egy gesztusa kínosan emlékeztetett a már önmagában is kínos Beleznai Endrére, de előadói képességei gyengébbek voltak, a szónoklat első perceiben kissé zavartnak, idegesnek tűnt, mint aki nem szokta meg, hogy ekkora tömeg előtt beszéljen (például én sosem kezdenék egy nagyívűnek tervezett szónoklatot egy lakossági fórumon, főként idősekből álló közönség előtt úgy, hogy a második mondatomban a lisszaboni szerződésről beszéljek).

Képeink a Jobbik lakossági fórumáról

Körülbelül kétszázan gyűltünk össze ekkorra – amit persze profi választási nagygyűlési tudósítók biztosan tudtak volna húsznak is, de kétezernek is számolni –, zömében nyugdíjasok. A közönség összetétele alapján akár egy szocialista rendezvényen is lehettünk volna, de a bejáratnál a gárdaegyenruhára feltűnően emlékeztető öltözékű, határozottan katonás mozgású (vigyázz-pihenj-tisztelegj) fiatalok – akikről megtudhattuk, csak azért hordanak bakancsot, mert dolgoznak is, például árvizek esetén gátat építenek – bizonyossá tették, hogy a teremben nem Tóth József és/vagy Szanyi Tibor várja piros szegfűnek öltözve az érdeklődőket.

A választási kampány hivatalos kezdete óta most először ülésezett az angyalföldi (és újlipótvárosi és vizafogói és lőportárdűlői ésatöbbi ésatöbbi) kerületi önkormányzat képviselő-testülete. Harminchárom derék, daliás férfi és csodás asszony, akik életüket és vérüket tették fel a városrész(ek) működéséért. Harminchárman, és köztük ketten a kiválasztottak: Tóth József (MSZP, aki nem tudná, polgármester) és Spaller Endre (Fidesz és sokan mások, aki nem tudná, ellenzéki frakcióvezető), akik tavasszal életre-halálra is megvívnak egymással, mint két valódi vadnyugati hős, a parlamenti mandátumért.

Gondoltunk, a kampányolásra a kerületi politika színterét mindketten kihasználják - hogy nem vagyunk ezzel egyedül, azt az ország egyik, khm, legszórakoztatóbb politikai jelensége, Meggyes Tamás esztergomi polgármester vitabetiltó akciója is jelzi -, és a testületi ülés könnyed kampányparádé helyszínévé alakul át. Kicsit sajnáltuk is, hogy Szabadai Viktor már fővárosi, míg Csender Tamás csak közös képviselő, a kerületi kampány egyébként is kezd csúnyán elkétpártosodni.

A fideszes Spaller Endre most már hivatalosan is képviselőjelölt, már persze a szónak abban a kampánytechnikai értelmében, hogy az ő bemutatkozó szórólapja is megérkezett postaládánkba. Furcsán van hajtogatva, hogy letéphessük róla az önkéntességre jelentkező kis kártyát, de legalább vannak benne ígéretek, amiket eddig úgy hiányoltunk.

Van még nagyjából két hónapunk a parlamenti választások első fordulójáig, arra gondoltam, töltsük el valami hasznossal is az időt. Az angyalföldiek – és újlipótiak és vizafogóiak és lőportárdűlőiek és a többiek – láthatóan nem nemíroknemolvasok patópálok, hanem írnak, és olvasnak is. Nem adtam még össze az egyes bejegyzéseimhez írt kommentjeiket, de biztos, hogy ezer fölött járunk. Jó látni, hogy a szűkebb pátriámban élők igyekeznek kezükbe, sőt billentyűzetükbe ragadni lakóhelyük sorsát, mi leszünk a legwebkettesebb kerület, ha ez így megy tovább. De nekem ennyi nem elég.

Mesterházy Attilával egy szórólapon szerepelni – kemény hendikepp, ha engem kérdeznek. Nem csoda, hogy Tóth Józsefnek, a szocialisták XIII. kerületi képviselőjelöltjének a fotója nagyjából kétszer akkora, mint a miniszterelnök-jelöltnek hívott ifjú politikusé, és szövegből is nagyjából négyszer annyi jut neki a bemutatkozó szórólapon.

A Mintapolgár levelet kapott! Nem az elsőt, de az eddigieket inkább nem idézném, kommunisták és fasiszták bérence is voltam, és ó, istenem, bárcsak fele annyi helyről kapnék én pénzt egyetlen soromért, mint ahány bértollnokoskodással máris megvádoltak.

Ezek után üdítő kivétel volt, hogy most személyesen Spaller Endre jelentkezett. Ő a Fidesz képviselőjelöltje lesz a tavaszi választáson, most önkormányzati frakcióvezető. És emellett régóta komoly kritikusa Rusznák Imrének, a Budapesti Önkormányzati Parkolási (BÖP) Kft. vezetőjének, volt szocialista turisztikai szakpolitikusnak.

Hárompártivá vált az angyalföldi kampány: Spaller Krumpliosztó Endre és Tóth Nyugdíjkatasztrófa József után bejelentkezett a képviselői címért Csender Tamár, a Jobbik kerületi elnöke, 14 angyalföldi társasház közös képviselője is. "A nép nevében" indul a választáson, naná, hogyan másként is indulna, és radikális változást ígér, naná, mi mást is ígérne. Az első lakossági fórumot kedden tartották kerületi képviselőtársaival, az arról szóló tájékoztatást aznap délután kaptuk, így elmulasztottuk a történelmi eseményt.

Lenne itt már 14. havi nyugdíj, nullához közelítő adószint, szinte ingyen autópálya-használat, ingyengyógyszer, támogatás autóval munkába járóknak, családi adózás, olcsóbb áram, olcsóbb távhő, új Széchenyi-terv, új Budapest-terv, ingyentankönyv, diákhitel plusz, és persze már idén euróval fizetnénk. A Fidesz 2006-os választási ígéreteinek megvalósításából persze semmi nem lett, mert a Gyurcsány-kormány a helyén maradt, és jött az ország szégyenletes, borzasztó, népnyúzó tönkretétele, eladósítása. Mindezt persze nem egyedül tette az őszödi rétor, és az angyalföldi Fidesz, hála a Teremtőnek és a kampánynak, meg is találta, ki volt az ő cinkostársa, leghűbb, legszorgosabb fegyverhordozója.

Ugye nem szeretné, ha néhány hónap múlva havi 13 000 forinttal kevesebbet kapna, mint amennyi most jár Önnek? Pláne, ha Ön, drága Választópolgár, Ön egy éppen most nyugdíjba készülő derék munkásember – nagyjából ezzel a pénztárcához szóló üzenettel találkoztunk a hétvégi rutinszerű postaláda-takarításkor. Hát igen, a választás időpontja kihirdettetett, a kampány rövid lesz, de legalább gőzerővel menni fog. És ezzel az A/5-ös méretű, az MSZP országos központja által kiadott szórólappal most már nálunk is hivatalosan beindult.

Láttak már olyan önkormányzati lapot, amely bármely számában ne közölt volna legalább egy címlapos fotót vagy interjút a polgármesterről? Amint éppen megnyit, átad, felavat, embereket hallgat meg, bólogat, idős nénit puszil arcon virágcsokorral kezében, a kormány gyalázatos/fantasztikus, a térségbe mélybe taszító/magasba röptető munkáját minősíti vagy egyszerűen csak okosan néz, miközben megoldja az őt megválasztó és vállán cipelő közösség végtelen gondját-baját. Nos, miért is lepődnénk meg azon, hogy Angyalföldön és Újlipótban és Vizafogón helyre kis 28 oldalas brosúra jelenik meg a kerület és a kerületrészek sikeres, örömökben, ahogyan a füzetecske felcíme szól, megvalósult fejlesztésekben és színvonalas szolgáltatásokban gazdag elmúlt évéről (állítólag az elmúlt években is volt ilyen, az én postaládámban most landolt először). A füzetecske (füzetecskék) beköszöntőjét természetesen Tóth József polgármester jegyzi, aki történetesen parlamenti mandátumért is harcba száll.

10000
Forrás: Angyalföld

Bolgár György legszebb álmaiban valószínűleg az egész ország egy böhöm nagy XIII. kerület. Az elmúlt évek választásain ebben a városrészben az MSZP és az SZDSZ az országos, de még a számukra rendre kedvezőbb fővárosi átlagot is jócskán meghaladó eredményt ért el. És míg a vörös Csepel akár be is barnulhat tavasszal, addig a Váci út, az bizony felel rendületlenül.

Nem kell ahhoz rettentő politikusi-közírói éleslátás, sem boszorkányos jóstehetség, hogy megsaccoljuk: a tavaszi parlamenti választásokon a 176 egyéni képviselői mandátumból 155-160 képviselői helyet simán megszerez a Fidesz. Ezekben a választókerületekben, köztük akár egész megyékben a választás várhatóan legfeljebb annyiban lesz izgalmas, hogy mennyivel szorongatja meg a második helyezett a győztes fideszest, hogy ki lesz ez a második, a szoci vagy jobbikos, és hogy mire lesz jó a pacalpörkölt és a tejszínhab párosítását idéző MDF–SZDSZ-páros.

Összesen tehát lesz 15-20 olyan választókerület az országban, ahol nem fullad dögunalomba a kampány, ahol esélyes lehet a szoci jelölt a mandátumra, és így érdemi versenyre számíthatunk (lehet, hogy idővel ez a szám 30-ra is felkúszhat, de sokkal több aligha lesz). Nem akarok én most törökgáborkodni, hogy végigsoroljam ezt a 15, 20 vagy éppen 30 helyet Battonyától Dunaújvárosig, de abban biztos vagyok, hogy a három angyalföldi, pontosabban, és némi leegyszerűsítéssel: az angyalföldi (20. számú), a vizafogói (19. számú) és az újlipótvárosi (7. számú) választókerület köztük lesz. Hogy egészen pontosak legyünk, Újlipótváros nem egy választókerület: a déli része a Szent István körút túloldalán lévő ötödik kerületi Lipótvárossal együtt küld a parlamentbe egy képviselőt, az északi pedig Vizafogóval ad közösen egy mandátumot (a harmadik választókerület a Róbert Károly körúttól északra lévő, főként angyalföldi rész).

Sólyom László szavaira, hogy mikor lesz a választás, most még korteskalácsra és kortespálinkára ittasan várunk, így jogi értelemben nem is kezdődött el a kampány. Ezért csak versenyen kívül indulhat Spaller Endrének, az angyalföldi fideszes önkormányzati frakció vezetőjének, várható képviselőjelöltjének akciója a legnagyobb kampánybénázás versenyében. Krumpliosztást ígért az önkormányzat nevében, magyarázkodás lett, krumpli nem.