Ha munkahelyi komédiákról van szó, akkor a Ricky Gervais és Stephen Merchant által készített brit Office egyszerűen megkerülhetetlen. Bár mindössze két teljes évadot és néhány különkiadást ért meg, a szitkom mégis bebetonozta magát a műfajba, olyannyira alapkővé vált, hogy napjainkig összesen 12 különböző remake-je jött ki. Nyilván az amerikai lett utóbbiak közül a legsikeresebb, amelyben Steve Carell játszotta a szemétláda, beosztottjait néha kínzó, de azért szerethető főnököt.
Az NBC által jó sokáig, kilenc évadon keresztül sugárzott feldolgozás után nem is jutott sokaknak eszébe, hogy újabb angol nyelvű Office-ra lenne szükség. Csakhogy jöttek az ausztrálok, és ők is kezelésbe vették a formátumot, október 18-tól pedig az Amazon Prime-on bárki megnézheti már, mit tudtak kihozni ebből az alapanyagból.
Hozzáteszem, hogy olyan formátumról van szó, ami ősrégi, és a munkahelyi szitkomok többsége halálra véreztette az elmúlt években, évtizedekben ezt a kínos, a nézőből szekunder szégyenérzetet kiváltó humort. Erre épített például az idehaza is közkedveltnek számító Superstore, de az Űrhadosztály, és akár Az alelnök is felhozható a szellemi örökösök között. Megvolt tehát annak a veszélye, hogy az ausztrálok annak ellenére is elbaltázzák a saját Office-sorozatukat, hogy nekik azért jellegzetes humoruk van – lásd a hasonszőrű Fisket. A rossz hír azonban, hogy mindez meg is történt.
Az ausztrál Office hiába igyekszik, több szempontból is irtózatos mellélövés lett. Abból a fajtából, amit három epizód után úgy lő le az ember, hogy abban reménykedik, bárcsak jönne Will Smith a Men in Blackből, hogy az arcába vakuzzon, és teljes egészében elfelejtse ezt az iszonyatot.
A Wayans testvérek újra összeállnak a Miramax és a Paramount új Horrorra akadva produkciójához. A franchise alkotói, Marlon Wayans, Shawn Wayans és Keenen Ivory Wayans mellett az első két rész írója és rendezője, Rick Alvarez is részt vesz a munkálatokban – írja a Deadline.
A Horrorra akadva vígjátékok a korai években öt filmmel 896 millió dolláros bevételt hoztak világszerte. Az új film 2025-ben kerül a mozikba.
A Miramax főnöke, Jonathan Glickman elmondta, nagyon örül, hogy újra összeállt a csapat, és szerinte az időzítés tökéletes ahhoz, hogy visszahozzák a sorozatot a nagyképernyőre.
Szerencsések vagyunk, hogy Keenen, Marlon és Shawn egyedi komikus látásmódját világszerte elhozhatjuk a közönségnek
– tette hozzá.
Gary Oldmant 2025 áprilisában újra a világot jelentő deszkákon láthatják majd a nézők. A Suszter, szabó, baka, kémből vagy a Rosencrantz és Guildenstern halottból, esetleg A legsötétebb órából, a Sid és Nancyből vagy a JFK-ből ismerős színész Samuel Beckett Az utolsó tekercsének egyszemélyes darabjában szerepel majd Londonban.
A színész 2025. április 14. és május 17. között játssza Samuel Beckett híres öregemberét a York Theatre Royalban. Szerepe szerint egy 39 évvel ezelőtt felvett kazetta meghallgatásával küszködik. Gary Oldman ezzel visszatér pályájának első helyszínére, oda, ahol még nem sejtette, hogy karrierje milyen hollywoodi magasságokba emelkedik majd.
Gary Oldman 1979-ben kezdett ebben a színházban játszani, ahova most visszatér, de reméljük, ez nem az életmű lezárását jelenti. Oldman az év elején kereste fel a York Theatre Royalt, ekkor kezdte foglalkoztatni, hogy újra fellép a színházban. A létesítmény igazgatója, Paul Crewe úgy nyilatkozott: Beckett darabja tökéletesen illik Oldmanhez és boldogság, hogy a közönség is megnézheti, milyen, mikor a színész ikon visszatér a színpadra.
A film- és sorozatgyártásra vonatkozó 30 százalékos adókedvezményt további hat évvel meghosszabbították Magyarországon. A bejelentést Káel Csaba magyar filmügyi kormánybiztos tette hétfőn Los Angelesben, a Made in Hungary elnevezésű rendezvényen, amely a Magyarországon forgatott produkciókat ünnepli. Az ösztönzés mostantól 2030-ig tart – vagyis marad – számolt be a Deadline.
Magyarország az elmúlt években a hollywoodi produkciók kedvelt forgatási helyszínévé vált, köszönhetően a nagyvonalú ösztönző programnak és a tapasztalt forgatócsoportoknak. A program 30 százalékos visszatérítést biztosít a Magyarországon forgatott film- és sorozatprojekteknek az országban elköltött kiadások alapján. A program az ország filmtámogatási programjának része. A pénzügyi támogatást készpénz-visszatérítés formájában nyújtják a finanszírozás után.
Életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön az a nap, amelytől kezdve azzal a tudattal kell felébrednem, hogy létezik egy Venom-trilógia. Márpedig a Sony 2018 óta vért izzad azért, hogy Pókember nélküli filmsorozatot készítsen, ennek a franchise-nak a részeként kaptak különálló spin-offokat a hálószövő olyan ősellenségei, mint Venom, Morbius, vagy éppen Madame Web. A kritikusok ezeket a filmeket nagyon lelkesen szedték ízekre, és nem is véletlenül, mert inkább lehetett celluloidhulladéknak nevezni őket, mintsem művészeti alkotásnak. A sormintának megfelelően iszonyúan alacsonyra célozva futott be október 24-én a magyar mozikba is a Venom – Az utolsó menet, hogy a Tom Hardy által játszott Eddie Brock és a nagy pofájú szimbióta még egyszer elharapja olyanok torkát, akik még náluk is nagyobb szemétládák. Remélhetőleg utoljára, mert Venom ezen iterációjára – bizton állíthatom – semmi szüksége a világnak.
A legelső Venom-film még egy közepesnél picit jobb, korrekt szuperhősös kaland lett, ami a kétezres évek elejének néha gagyi, sötét, erőszakos tónusával és Tom Hardy arcával képes volt eladni a földönkívüli szörnyeteget úgy, hogy a 100-ból összerakott produkció a kasszáknál 850 millió dollár felett hozott világszerte. Aztán a második felvonás 2021-ben már a bevételt illetően se tudta megközelíteni a trilógia bevezetőjét a maga 506 milliójával, a történetről nem beszélve. Egy hatalmas katyvasz lett a forgatókönyv, ami olyan érzést keltett, mintha egy zsebkendő sarkára firkálták volna oda az írók a cselekményt, akik képesek voltak elszúrni Venom és Vérontó (Woody Harrelson) nagy összetűzését.
Lehetett benne reménykedni, hogy majd a Venom 3-ban végre a főszereplő nem egy hasonszőrű szimbiótával küzd meg, ami – valljuk be – kezdett már elég unalmas húzássá válni. A pletykák az Andrew Garfield-féle Pókember behozataláról azonban nyilván hamisnak bizonyultak. Mert hát a Sonyról van szó, és esetükben már százszor kiderült, hogy kreativitásnak bőven híján vannak.
A DreamWorks Animationnek akad néhány igazi klasszikus a tarsolyában, ők csinálták a világ egyik legismertebb és legközkedveltebb animációs filmjét, a Shreket és folytatásait, de egy időben a Madagaszkár-filmekért is tömegek rajongtak, nem beszélve a Kung Fu Pandáról vagy éppen az Így neveld a sárkányodat-trilógiáról. A DreamWorks egy ideje azonban nem találja magát, sem az Orion és a sötétség, sem pedig a Jetikölyök nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, már amiket a popkultúra ingerküszöbének áttörésével kapcsolatban támasztottak feléjük. A Bébi úrról meg inkább ne beszéljünk, mert az egy inzultus a műfajjal szemben.
Mit lehet tenni, ha nem jön az új nagy durranás? Nos, vissza kell nyúlni egy olyan szakemberhez, aki letett valamit az asztalra korábban, így eshetett a választás a Lilo és Stitchet és a már emlegetett Így neveld a sárkányodat című filmeket is jegyző Chris Sandersre, hogy írjon és rendezzen egy animációs filmet a Peter Brown által megálmodott, 2016-ban megjelent és rettenetesen jó kritikákat kapott A vad robot alapján.
A vad robot története, melyet a magyar mozik október 24-e óta vetítenek, egy ROZZUM 7134-es kódra hallgató robotról szól, akinek az egysége egy hurrikánban odaveszik, a címszereplő pedig egy kihaltnak tűnő szigetre zuhan le. A vadon néhány kíváncsi lakója ébreszti fel őt, ám a szolgálatra kész gépezet és az állatok közötti kapcsolat nem indul zökkenőmentesen. Olyannyira nem, hogy a később Roz névre keresztelt robot halálra zúz egy madarat és fiókáit, egyetlen kivétellel. Innen indul el egy olyan szál, amely többé teszi Chris Sanders alkotását holmi robotos sci-finél, merthogy Rozt elkezdi hajtani a törekvés, hogy Derűcsőrt, a megárvult kislibát felkészítse a télre, a természet viszontagságaira és kegyetlenségeire, eközben pedig még az anyai ösztön is feltámad útközben az emberszabású masinában.
2026 júliusában jelenik meg a Pókember negyedik része. A Columbia Pictures cím nélküli projektje Destin Daniel Cretton rendezőtől mindössze két hónappal a Bosszúállók: Doomsday után debütál – írja a Variety.
Tom Holland a The Tonight Show Starring Jimmy Fallon című műsorában kedd este megerősítette, hogy a negyedik Pókember-film forgatása 2025 közepén indul. „Jövő nyáron kezdjük el a forgatást. Minden készen áll […] Szuper izgalmas! Alig várom!” – mondta a színész.
A Rich Roll Podcast című műsorban nemrég adott interjúban a színész elárulta, hogy elolvasta a negyedik Pókember-film forgatókönyvének vázlatát, és szerinte „még dolgozni kell rajta, de az írók remek munkát végeznek”.
Az egyik dolog az, hogy a Marvelnél a filmed egy kis fogaskerék egy nagy gépezetben
– mondta Tom Holland.
„Ennek a gépezetnek folyamatosan működnie kell. Biztosnak kell lenned abban, hogy a megfelelő időben be tudsz illeszkedni az idővonalba, hogy ez a nagyobb összkép javára váljon. Ez az egyik kihívás, amivel szembe kell néznünk” – tette hozzá.
A Variety szeptemberben megerősítette , hogy Destin Daniel Cretton fogja rendezni a folytatást, átvéve a franchise-t a trilógia rendezőjétől, Jon Wattstól. Cretton társalkotója a hamarosan megjelenő Wonder Man minisorozatnak, amelynek főszereplője Yahya Abdul Matteen II lesz.
Az a sokat bolondozó, de kissé karót nyelt lány Hollywoodból – nagyjából ez juthat eszébe az átlagnézőnek Anna Kendrick neve hallatán. Nem véletlen, a színésznő karrierje javát vígjátékokban töltötte el, elég az Egek urára gondolni 2009-ből, amiért még Oscarra is jelölték, vagy éppen a Pitch Perfect-trilógiára, ez utóbbival Kendrick végképp bebetonozta magát tehetséges komikaként. Talán ezért oly meglepő, hogy Anna Kendrick első rendezése, a Netflixen október 18-án bemutatott Nő a reflektorfényben ennyire eltér a tőle megszokott humoros, könnyed életműtől. Ez a thriller egy nagyon komoly és meghökkentő sztoriba mar bele, amiben egy olyan sorozatgyilkos szedi az áldozatait, aki élete egy pontján még egy randizós tévéműsorból is nyertesen ment haza.
De ne szaladjak ennyire előre! A Nő a reflektorfényben főszereplője Cheryl Bradshaw (Kendrick), aki a hetvenes évek Amerikájában színésznőként törne utat magának, de a siker az istennek se akar bekopogtatni az ajtaján. Ehelyett napról napra csak elbukott meghallgatások rontják a fiatal nő hangulatát. És ha mindez nem lenne elég, a kellemetlen szomszédja, Terry (Pete Holmes) is ezerrel nyomul nála. Amikor azt hinné az ember, hogy Cherylre ennél jobban már nem is járhatna rá a rúd, akkor csörren meg a telefon. Hősnőnk ügynöke az egy nagy ajánlattal, s arra ösztönzi ügyfelét, menjen el a „The Dating Game” című randizós műsorba, ahol könnyen felhívhatja magára a stúdiók figyelmét, már ha ügyesen kevergeti a lapjait.
November 14-én kerül a magyar mozikba az év egyik meglepetéshorrorja, a Valami különös (Oddity), amihez megérkezett a magyar szinkronos előzetes.
Damian McCarthy ír horrorfilmes rendező második nagyjátékfilmje, a Valami különös az egyik legmenőbb amerikai filmes eseményen, a South by Southwest (SXSW) fesztiválon robbant be a köztudatba, olvasható a forgalmazó közleményében.
A történet főhőse egy vak médium, akinek ikertestvérét egy évvel korábban meggyilkolták.
A nő férje hamar talált új barátnőt, akivel abban a házban élnek, ahol a gyilkosság történt. Amikor az ikertestvér váratlanul meglátogatja őket, magával visz egy életnagyságú fabábut is, amelynek segítségével megpróbálja kideríteni testvére gyilkosának kilétét. A házban töltött éjszaka azonban egy ponton hátborzongató fordulatot vesz.
„Valótlanságokkal és ízléstelenséggel teli film, amely nagyon remélem, hogy megbukik… olcsó, rágalmakkal megpakolt, politikailag undorító fércmunka, és épp a 2024-es elnökválasztások elé időzítették, hogy ártsanak a kampányomnak. Ennek a szemétnek az írója, Gabe Sherman egy semmirekellő, tehetségtelen szerencsétlen. Mindenki, aki ebben részt vett, emberi hulladék, de a mozgalmamnak még ők sem tudnak ártani” – többek között ez olvasható az Egyesült Államok korábbi elnökének, az épp elnökválasztásra készülő Donald Trumpnak az X-en közzétett posztjában, melyet a botrányhős politikus a Magyarországra október 24-én érkező The Apprentice – A Trump-sztori című életrajzi filmmel kapcsolatban fogalmazott meg.
Kell ennél jobb ajánlólevél egy filmnek? A Trump-sztorinak amúgy is egészen érdekes előtörténete van, Ali Abbasi rendezését a milliárdos, korábban NFL-csapatot is birtokló Dan Snyder támogatta meg adománnyal a kezdetek kezdetén, aki Donald Trump hatalmas támogatója, és jóhiszeműen úgy gondolta, pozitív képet fest majd az ismét elnöknek készülő celebpolitikusról, ha bemutatják honnan indult, miképp lett belőle sikeres vállalkozó és médiaszemélyiség. A befektető nagyot csalódott, amikor rájött a turpisságra, hogy a fentebb emlegetett, a forgatókönyvet jegyző Sherman olyan embereket kérdezett ki mikrofonnal a kezében, akik az 1980-as évek óta Trumppal dolgoztak, de archív felvételeknek, tárgyalások leiratainak garmadáját is előásta a forgatókönyvíró azért, hogy ráborítsa a bilit az exelnök fejére.
A The Apprentice – A Trump-sztori miatt a készítőket megfenyegették Donald Trump ügyvédei, az említett befektető is keresztbe tett nekik, és még az amerikai forgalmazók is úgy kerülték a botrányos alkotást, mint farkas a kutat. Végül A Trump-sztori mellé nagy nehezen beállt a Briarcliff Entertainment, bár Trump X-es posztja óta a főszereplők úgy nyilatkoztak, azt érzik, életveszélyben vannak az elnökjelölt fanatikus követői miatt, akiknél Donald Trump online közzétett szavai felbujtásként hathatnak az erőszakra.
Nyilvánosságra hozta az Amazon Prime Video a hamarosan megjelenő Secret Level című felnőtt animációs sorozat sztárjainak szereplőit – írja a Variety.
A sorozathoz olyan hírességek kölcsönözték hangjukat, mint Arnold Schwarzenegger, Keanu Reeves, Kevin Hart és lánya, Heaven, Temuera Morrison, Ariana Greenblatt, Emily Swallow, Gabriel Luna, Ricky Whittle, Patrick Schwarzenegger és Merle Dandridge.
Kicsit sem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy Mikulán Dávid és Révész Bálint KIX című dokumentumfilmje megrendítően csodálatos. A hatásvadász kifejezéseket mellőzve, a megfelelő szavakat keresve sem találunk jobbat a megrendítőnél és a csodálatosnál. A megtekintés után be kell valljuk, hogy akarjuk vagy sem, de erről az alkotásról csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni.
A KIX kiindulópontja, hogy 12 évvel ezelőtt a film szakos Mikulán Dávid gördeszkával és kamerával járta Budapestet, a Boráros téren összebarátkozott két rosszcsont kisfiúval, Sanyival és Viktorral. Ekkor talán még a rendező sem gondolta, hogy kamerájával több mint egy évtizeden keresztül követi majd a nehéz sorsú gyermekek és családjuk olykor keserédes, de sokkal inkább megrázó történetét.
A dokumentumfilm kezdő képsorai olyan emblematikus alkotásokra emlékeztetik a nézőt, mint Richard Linklater Sráckor vagy Larry Clark Kölykök című mozija. De a KIX nem fikció, hanem a kőkemény magyar realitás. A dokumentumfilm nem ábrázolja, hanem nyers valóságában megmutatja a tompíthatatlan éhséget, a huszonnyolc négyzetméteres önkormányzati bérlakást, a fáradhatatlanul, megállás nélkül dolgozó édesanyát, a többnyire munkanélküli és részeges édesapát, az ürességtől kongó hűtőt, a kilátástalanságból fakadó féktelen dühöt, a bármelyik pillanatban megnyilvánuló agressziót, az utcákra és tágas terekre bízott, ragyogó szemű, jobb sorsra érdemes gyerekeket, a szeretetet, az ágyat, amin egy család összes tagja osztozik.
Ha a hazai népzenét említjük, szinte minden magyarnak beugrik valamilyen dallam, szöveg, ritmus. Történik ez annak ellenére, hogy a magyar népzenének ezer formája van, mindenki kezében és hangján máshogy szólal meg. Szájról szájra, gondolatról gondolatra alakultak ezek a művek. Az Akkord című filmben a magyar könnyűzene legismertebb nevei idézik fel első gondolataikat a népzenéről, találkozásukat ezzel a világgal, miként építették be saját művészetükbe, és hogyan látják a magyar népzene jövőjét.
A film készítői klasszikus interjúközpontú dokumentumfilmet hoztak össze, ahol tucatnyi megszólalóval ültek le beszélgetni a főváros és az ország ikonikus helyszínein. A Gödör Klubtól és a Szatyor Bártól egészen a hangszerkészítő műhelyig és a színházi öltözőig különféle közegben jelennek meg a hazai könnyűzene feledhetetlen nagyágyúi.
Olyan régi motorosok teszik tiszteletüket többek közt, mint Presser Gábor, Bródy János, Lovasi András, a Csík zenekar és Kiss Tibi, de a fiatalok, mint Дeva, Agócs Márton és Lábas Viki is felidézik kötődésüket a népzenéhez. Az alkotásban több előadó számai, dalainak részletei is elhangzanak, mutatva, miként alakult és formálódott az autentikus népzene egyedi megközelítésükben.
Az alkotás az Amazon Prime felületén debütál majd, azonban pontos dátumot még nem tűztek ki. Az NME értesülései szerint annyi bizonyos, hogy a rendező társíróként és producerként is jelen lesz a projektben. Flanagan korábban több King-sztorit is feldolgozott, így például a Bilincsben, a The Life of Chuck vagy az Álom doktor című műveket. Az író elismerően nyilatkozott a rendező munkásságáról, így nem meglepő, hogy újból együtt dolgoznak.
Bár King korábban is jelentetett meg néhány rövidebb történetet különféle folyóiratokban és gyűjteményes kötetekben, valódi írói debütálás a Carrie megjelenésére datálódik. Nem véletlen, hogy a művet már többször is feldolgozták, az első változatot rögtön a kiadást követően, 1976-ban.
A Sissy Spacek főszereplésével készült film (ami John Travolta filmes debütálása is egyben) igazán minimális költségvetése ellenére sikert hozott, ráadásul két Oscar-jelölést is kapott, ami visszahatott a könyv eladásaira. A kötet több mint négymillió példányban kelt el, és bestseller lett, ezzel megágyazva Stephen King máig töretlen sikerének.
Ahogy a BBC is megírta, az Alcon Entertainment által gyártott film egyes jeleneteit, látványvilágát mesterséges intelligenciával újraformálva használta fel a techóriás cég. A Tesla régóta várt robottaxijának bemutató eseményére, a Muskkal együttműködő Warner Bros – ami az alkotás észak-amerikai terjesztéséért felelt – kérelmezte az Alcont, hogy biztosítsanak számukra jogokat néhány jelenet felhasználására a kultikus műből. A filmcég ezt visszautasította, de szemlátomást ez sem Muskot, sem a Warnert nem nagyon zavarta.
Hiába tiltották meg kategorikusan, a robottaxi termékbemutatóján mégis megjelentek AI-képek a filmet idézve, ezért az Alcon úgy döntött, perre viszi az ügyet, amelyben a Teslát, Muskot és a Warner Brost is támadja. A bemutató eseményre 2024. október 10-én került sor, így a filmcég ellentámadása sem váratott sokat magára, ami újabb ügy a Musk kontra sci-fi alkotások világában.
2001-ben a Gladiátor című film kapta a legjobb filmnek járó arany szobrocskát. A régóta várt folytatás november 22-én debütál a mozikban, a Variety beszámolója szerint a Gladiátor második része elhozhatja a várva várt Oscar-díjat Ridley Scottnak, a film rendezőjének, akit eddig háromszor jelöltek az elismerésre. Ráadásul az alkotás sztárjai, Paul Mescal és Denzel Washington is jó eséllyel várhatják az Oscar-gálát.
Paul Mescal, miután a 2022-es Aftersun című filmért megkapta első jelölését a legjobb férfi főszereplő kategóriában, a Gladiátor második részében nyújtott alakításának köszönhetően újra az esélyesek között találhatja magát. Denzel Washingtonnak már két arany szobrocskája van, de versenyben lehet a harmadikért, és ha győz, akkor csatlakozhat ahhoz a klubhoz, amit Frances McDormand, Jack Nicholson és Daniel Day-Lewis neve fémjelez. Denzel Washingtont a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában jelölhetik Oscar-díjra.
A Bohócrém karácsonya (Terrifier 3) az idei év egyik legnagyobb mozis szenzációja. Az amerikai mozikban első helyen nyitott a film, megelőzve minden hollywoodi blockbustert, de ez volt a legnézettebb film többek között Horvátországban és Bulgáriában is. Franciaországban a második helyen nyitott, valamennyi közelmúltbeli horrorfilm eredményét túlszárnyalva, írja a Wide Screen a forgalmazó Vertigo Médiára hivatkozva.
A filmsorozat első része 2016-ban, a folytatása 2022-ben debütált az amerikai mozikban, és mostanra egész rajongótábor alakult ki a franchise körül. Az első rész 35 ezer dollárból készült, és tízszeresét hozta vissza a box office adatai alapján. A második rész már jóval nagyobb büdzséből gazdálkodott, a 250 ezer dollárból megtámogatott projekt végül 15 millió dollárnál állt meg. A harmadik rész gyártási költsége még ennél is több volt, már 2 millió dollárból forgott, és csak nyitóhétvégéjén 18 millió dollárt termelt Észak-Amerikában.
Amilyen egyszerű receptre épített a Paramount Pictures 2022 őszén bemutatott horrorfilmje, a Mosolyogj, pont akkorát szólt az alacsony költségvetésű produkció, melyet mindössze 17 millió dollárból forgattak, ellenben 217-et hozott vissza világszerte a pénztáraknál. A rendező, Parker Finn a saját kisfilmjét, a Laura Hasn’t Sleptet dolgozta fel egész estés formátumban, melynek középpontjában egy Rose Cotter (Sosie Bacon) nevű terapeuta állt, aki egy napon rémálomba illő eseménynek, az egyik betege, Laura öngyilkosságának lett szemtanúja.
A Mosolyogj egészen bizarr mitológiát épített fel magának, amely szerint ha valaki látta az egy természetfeletti erő által megszállt embertársa ördögi vigyorát és az azt követő hirtelen öngyilkosságot, akkor maga is megszállottá vált.
Így esett meg, hogy a már említett Rose-t is elkezdte üldözni a halál, mosolygó emberek, aztán egyre durvuló hallucinációk formájában, mígnem a főszereplő maga is csúnyán fűbe nem harapott. Igen, spoiler, de egy második részről szóló cikknél ne tessék meglepődni, ha úgy vesszük, hogy a tisztelt olvasó látta az első filmet is. Másképp miért érdekelné a folytatás?
A Mosolyogj első felvonása, bár folyamatosan azt az egy, amúgy tényleg vérfagyasztó ötletét, a betegesen vigyorgó embereket mutogatta orrvérzésig, a túlnyújtott játékidő miatt a végére sajna kifogyott a szuflából, és saját magát gáncsolta ki a nyakigláb CGI-szörnyeteg leleplezésével. Ennek ellenére lehetett benne valamiféle megmagyarázhatatlan örömet találni. Már ha valaki élvezi, hogy szadista módon ijesztgetik, mindenféle feloldozás vagy reménykeltés nélkül.
Maga Parker Finn is tisztában volt azzal, hogy a hazai mozikban október 17-től látható Mosolyogj 2. esetében már nem lesz elég, ha visszahozza a néma Joker-vigyort villantó látomásokat. Ehelyett az író-rendező a történetet bátran új közegbe helyezte, és főszereplőjének egy Ariana Grande-imitátornak is beillő popsztárt, Skye Riley-t (Naomi Scott) tette meg, lehetett tehát benne reménykedni, hogy egy potens folytatásnak örülhetünk végül.
Különdíjat nyert a 40. Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon szombat este Cibulya Nikol Holnap meghalok című független magyar horrorfilmje, az első és második játékfilmek versenyében – közölte az MTI.
A közvetlen állami támogatás nélkül készült játékfilm világpremierje október 11-én, pénteken volt a 40. Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon az alkotók jelenlétében. A film a világ egyik legrangosabb fesztiválján az egyetlen magyar játékfilmként indult.
Óriási megtiszteltetés ez a díj, teljesen váratlanul ért. Nagyon fontos visszacsatolás számomra, hogy ennek a műfajnak A kategóriás fesztiválon is van helye
– mondta a rendező.
Az alkotás producere Kárpáti György, aki szerint „egészen csodálatos szakmai visszacsatolás volt már a varsói versenybe kerülés önmagában is”. Mikor a világpremier után az első hétvégén azt látták, hogy a filmnek a díjátadó utánra is betettek egy vetítést, eljátszottak a gondolattal, hogy esetleg díjazhatják is a filmet. „A Holnap meghalok sikere annak a visszacsatolása, hogy a szakmaisággal lehet eredményt elérni” – idézik a producert.
A Holnap meghalok a varsói szereplés után a jövő héten kezdődő, a fantasztikus filmekre specializálódott 52. Curtas Festival do Imaxinario spanyol nemzetközi filmfesztivál versenyprogramjában is szerepel, a magyar mozikban pedig november 7-től lesz látható országszerte.
A történet szerint a terhes Irma visszavonul az erdő közepén található nyaralójukba. A lányt furcsa gondolatok szállják meg: úgy érzi, hogy másnap meghal. Az időpont egybeesik édesanyja halálának dátumával, ő is a 34. születésnapján hunyt el. Irma nem szeretne egyedül maradni a közelgő évfordulón, ezért elhívja magához a féltestvérét és a legjobb barátnőjét. Ám egyre több megmagyarázhatatlan esemény követi egymást, és már nem is tűnik annyira lázálomnak, hogy Irmának valami baja fog esni.
A Holnap meghalok Cibulya Nikol első játékfilmje, aki a Mária Terézia szül című rövidfilmjével idén elnyerte a magyar filmkritikusok díját.
A Holnap meghalok főbb szerepeiben Kurta Niké, Meyer Lili, Kerekes Márton, Baki Dániel, Makranczi Zalán, Wrochna Fanni és Hárshegyi Ilma láthatók, a Vertigo Média gyártásában készült, producerei Kárpáti György és Berta Balázs.
Miközben William S. Burroughs Queer című művének adaptációjával folytatja fesztiválkörútját, Luca Guadagnino, úgy tűnik, újabb nagyszabású adaptációra készül. A Deadline forrásai szerint a végső tárgyalások folynak Bret Easton Ellis American pszichó című könyvének új értelmezéséről a Lionsgate számára. Scott Z. Burns fogja írni az adaptációt, míg a film producere a Frenesy Films lesz, az executive produceri feladatokat pedig Sam Pressman, a 2000-es eredeti film producere, Edward R. Pressman fia látja el a Pressman Film nevű cégén keresztül.
Ellis regénye úttörő és ellentmondásos mű volt 1991-es megjelenésekor, nemcsak az ikonikus manhattani befektetési bankárból lett sorozatgyilkos miatt, hanem a világhoz képest elképesztő részletgazdagsága, valamint
a főszereplő által elkövetett grafikus erőszak miatt is, ami miatt több országban cenzúrázták.
Míg az első film Christian Bale főszereplésével és Mary Harron rendezésében az évek múlásával nagy népszerűségre tett szert, a források szerint Luca Guadagnino filmje nem remake, hanem Ellis regényének új adaptációja lesz. A stúdió már egy ideje próbálja tető alá hozni a projektet, és a Guadagninóval való legutóbbi találkozókat követően a stúdió fejesei úgy érezték, hogy ő a tökéletes választás egy új megközelítésre.
Till Attila új filmje, az És mi van Tomival? 2024. október 31-én kerül a mozikba. Az alkoholbetegség, a barátság és a családon belüli erőszak témáját feldolgozó alkotás már az első percekben brutális gyomrost visz be a nézőnek. A felépülés napokig tart. Kritika.
Az Egészségügyi Világszervezet 2023-as jelentése szerint a magyar férfiak több mint kétharmada alkoholistának számít az alkoholizmus orvosi definíciója szerint, míg a nők esetében ez az arány jóval alacsonyabb. De az egész világon Magyarországon a legmagasabb az alkoholfogyasztási zavarok és az alkoholizmus lakosságra vetített aránya, 21,2 százalékos eredménnyel.
Az És mi van Tomival? című filmet látva nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy Till Attila – saját tapasztalatait felhasználva – hitelesen, érzékenyen, keserédes humorral nyúlt a lesújtó, talán kijózanító adatok alapján
minden egyes magyart közvetlenül vagy közvetetten érintő problémához.
Az És mi van Tomival? című film története dióhéjban a következő: Sanyi (Thuróczy Szabolcs) bábművész és alkoholbeteg. Pali (Polgár Tamás) liftszerelő és szintén alkoholista. Együtt keresik barátjukat, Sanyi mentoráltját, Tomit (Patkós Márton), aki már több anonimalkoholista-gyűlést kihagyott. Próbálnak józanok maradni, egymást támogatva egyenes, józan mederben tartani az életüket.
Csak az a tempó, az lenne gyorsabb. Meg néhány dolog feszesebb, erősebb a katonai szleng, valamint kevesebb a szájbarágós toborzási propaganda, és mégis, ha összegezni kellene, mindjárt itt, a S.E.R.E.G. televíziós sorozatról szóló beszámoló elején, ez mégis olyan produkció, amely minden kevéssége, gyöngesége, hiányossága ellenére sokak kedvence lehet majd, amikor 2024. november 11-én odakapcsol a TV2-re, és elkezdi nézni a magyar katonákról, a katonai életről szóló hatrészes sorozatot.
Nem kis feladatra vállalkozott a Megafilm Service Kft., amikor belevágott egy katonákról, a katonák életéről szóló sorozat fejlesztésébe és gyártásába. Ugyanis nem lehet úgy tenni, mintha a háborús veszélyhelyzetben működtetett Magyarországon ma ne volna kiemelten fontos üzenet az, hogy fiatalok, álljatok katonának. Az ország tele van toborzási plakáttal, a haderő fejlesztéséről szóló hírrel, így nem érdemes azon csodálkozni, hogy a televízió képernyőjén megjelenik a S.E.R.E.G.
Ha valaki azt hinné, ez is egyfajta XXI. századi propagandatalálmány, a magyar televíziózás történetében korántsem példa nélküli ez a fajta állami üzenet. Anno, még a hadkötelezettség korában ugyanezt a szerepet töltötte be a Princ, a katona sorozat (1966), három évvel később az Őrjárat az égen, de már az 1955-ös a 2x2 néha 5 sem mulasztotta el, hogy előtérbe helyezze az ideológiai nevelés fontosságát, s hogy kijelölje a Magyar Honvédelmi Szövetség helyét és szerepét a társadalomban. A rendszerváltás előtt az Angyalbőrben sorozattól remélték az akkor még Magyar Néphadsereg népszerűsítését, majd a köztársasággá formálódó Magyarországon a Kisváros sorozata idealizálta a határőrség életét.
mozaikszó: Service – szolgálat, Excellence – kiválóság, Respect – tisztelet, Ethos – erkölcs, Guidance – irányítás, vezetés.
Vagyis elődök sora mutatja, hogy Kossuth Lajos sem csak úgy a vakvilágba üzente, hogy elfogyott a regimentje. Éppen ezért most telibe kapjuk a magyar haderőfejlesztést – inkább akarva, mint akaratlanul – támogató S.E.R.E.G.-et. Ám nem kell megijedni, ez az egész nem arról szól, hogy ha egy fiatal nem áll katonának, nem jelentkezik tartalékos állományba, akkor az szégyen. Ellenkezőleg: azt próbálja sugallni, hogy katonának állni a haza védelmében érdem. Hát így ér körbe a történelem Magyarországon, televíziózásban, társadalmi üzenetben.
Az Index járt a S.E.R.E.G. forgatásán, és ott Helmeczy Dorottya producer (aki ezúttal is Kálomista Gáborral producál) azt mondta, hogy
vannak emberek, akik arra teszik fel az életüket, hogy megvédjenek minket, ők a katonák. Erre azért lehetnek képesek, mert összehangoltan dolgoznak, megoldásokra törekednek, sőt a konfliktusokat is pozitívan dolgozzák fel. Ezzel azt mutatjuk be, hogy az élet minden helyzetére van megoldás, ha csapatban cselekszünk jól, ezt is be szeretnénk mutatni.
De milyen is a S.E.R.E.G.? A legújabb televíziós katonás sorozat. Mert azért, megnézve az első két epizódját, határozottan más, mint amit filmes elődjei tudtak. Persze a világ is más lett azóta. Abba azért érdemes kicsit belemenni, hogy mindezt éppen a szomszédban dúló orosz–ukrán háború árnyékában kapjuk a nappalikba. Anno a hidegháború árnyékában születtek az alkotások, a Kisváros határőrei a XX. század végén kirobbanó délszláv háborúk idején feszítettek a képernyőn. Vagyis csupán idő kérdése volt, hogy megérkezik a hibrid hadviselés korának sorozata is. Ebből a szempontból a S.E.R.E.G. tényleg egészen más, ilyet magyarok még nem forgattak. Egyszerre katonás és a család fontosságát bemutató. Éppen olyan, mint a mai magyar valóság.
Ismét bebizonyosodott, hogy a siker titka a minőség. A Jack Ryan-sorozat erre a legjobb példa. Kikapcsolhatatlan. A Prime Videón mind a négy évad elérhető, a gyártó Amazon pedig nagyon komolyan odatette magát. Kicsit doboghat a szívünk, mert a 3. évadot Magyarországon (is) forgatták, és látva az eredményt, kétségünk sem lehet – és tanulság a honi közepesen vagy az alatt teljesítő magyar mozis-televíziós alkotásoknak –, ha egy film nem sikerül, arról legkevésbé a forgatási környezet tehet…
S ha már kikapcsolhatatlan: muszáj rámutatni a forgatókönyv fontosságára. A filmipar ugyanis ma már olyan magas technológiai szinten jár, hogy megfelelő eszközökkel (értsd: kamera, világosítás, képi feldolgozás, vágás, utómunka) csak akkor lehet rossz filmeket forgatni, ha az alkotók gyöngék, kevés tudásúak, tapasztalatlanok. Ám ha egy történetet nem írnak meg rendesen, a párbeszédek suták, életszerűtlenek, környezetidegenek, akkor hiába a technológiai fejlettség magas szintje.
A másik a rendezői, a színészi munka minősége, amit szintén nem lehet megúszni. A legjobb történet is elhal a halovány alkotói munka miatt.
A Jack Ryan (Tom Clancy’s Jack Ryan) sorozat mindkét kritériumban a léc felett teljesít. Ezen a sorozaton húsznál is több forgatókönyvíró dolgozott, rendezőből is összehoztak tizenkettőt. Ráadásul már a sorozat nevében benne van Tom Clancy neve, ami – aki ismeri a 2013-ban, 66 éves korában meghalt amerikai bestselleríró regényeit és az azok alapján készült filmeket (például: Vadászat a Vörös Októberre, A rettegés arénája, Férfias játékok, Végveszélyben), az tudja, hogy Clancy maga a garancia arra, hogy a történet nem lehet unalmas.
A sorozat ugyanakkor nem Clancy valamelyik regényére épül, inkább csak tisztelgés az író teremtette kémvilág, valamint a benne intelligens hatékonysággal tevékenykedő Jack Ryan ügynök személye előtt. A négy évad cselekményszálai között ugyanakkor számos Clancy-elem felismerhető vagy azonosíthatónak vélhető – ilyen például az orosz és amerikai tengeralattjáró találkozása, vagy a kolumbiai jelenet is.
Vannak jó, rossz és egyszerűen nézhetetlen filmek. A fiatal, vándorszínésznek álló Arany János életéről forgatott Bolond Istók című alkotás pedig egy negyedik kategóriába, az öngyilkossági hajlamot növelő filmek közé sorolható. Hiába a kiváló operatőri munka és a remek filmzene, az elhibázott dramaturgia és a színészvezetés hiánya felülkerekedett a filmen. Kritika.
A produkció öndefiníciója szerint egy romantikus elemekkel átszőtt felnövéstörténetet, hovatovább egy road movie-t láthatnak a Bolond Istók nézői, de sokkal inkább tűnt reformkorba csomagolt gyenge török szappanoperának. Olyan mozinak, amelynek jeleneteit mintha csak egyszer vették volna fel, mert az alkotók is minél hamarabb túl akartak lenni forgatáson.
Rohonyi Gábor Bolond Istók című filmje 2024. október 3-án érkezett a hazai mozikba. A kosztümös dráma forgatókönyvét Hegedűs Georgina írta, aki társrendezőként is dolgozott az Arany János életére alapozott produkción. A főszerepet Liber Ágoston, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen frissen végzett hallgatója játssza. A főbb szerepekben Jordán Adélt, Pál Andrást, Hajdu Steve-et, Puskás Balázst és Gellért Dorottyát láthatjuk.
A történet dióhéjban a következő: Istók, azaz Arany János úgy dönt, hogy csatlakozik a Hubay (Pál András) által vezetett, vándorszínészekből álló társulathoz. Eleinte csak színfalak mögötti munkákat kap, de végül meghatározó taggá válik. A kis csapathoz csatlakozik a fiatal színésznő, Sári, aki egyszerre kavar a belé halálosan szerelmes Istókkal és a társulat minden hájjal megkent vezetőjével. A film középpontjában a szerelmi háromszög jelentette kihívások állnak.
Úgy tűnik, hogy a fordulatos thrillerek egykori mestere, M. Night Shyamalan producernek nem is olyan csapnivaló, mint rendezőnek. Az amerikai filmkészítő az elmúlt években sorra bukott az újdonságaival… A csapda túl kiszámítható lett, a Kopogás a kunyhóban pedig mintha egy Shyamalan-paródiának készült volna, nem beszélve az Időről, amely az erős koncepciója ellenére a végére csúnyán összeesett. Ott tartunk most már konkrétan, hogy a néző akkor jár a legjobban, ha A sebezhetetlen készítője a lehető leginkább háttérbe lép, és a gyeplőt átengedi a fiatal feltörekvőknek.
Valami ilyesmi történt a Maxon október 10-én bemutatott A Caddo-tó esetében is, ami egy fordulatos thriller lett, a Shyamalan-életmű legdarkosabb és legügyesebb pillanatait megidézve, mégis a harmincas éveikben járó író-rendező páros, Celine Held és Logan George olyan üdítő módon dobta fel az időutazós zsánert, hogy az valami hihetetlen.
A Caddo-tó két szálon fut, az egyiken egy Paris (Dylan O’Brien) nevű fiatal férfi az anyja tragikus halálát igyekszik valahogy feldolgozni, míg a másikon egy Ellie (Eliza Scanlen) nevű lány a fogódzkodónk a történetben, ő folyamatosan az anyjával, Celeste-tel (Lauren Ambrose) veszekszik, feldúlva kishúga, Anna (Caroline Falk) hétköznapjait is, pusztán azért, hogy a nevelőapával, Daniellel (Eric Lange) kiszúrjon. Egy multigenerációs családi tragédiáról van itt szó, de hogy mennyire, az csak akkor kezd el kibontakozni, amikor a legkisebb lánynak, Annának nyoma veszik, így aki csak él és mozog, elkezdi keresni a gyereket a tó környékén.
A filmben látott környezet önmagában is hátborzongató, a lápos-labirintusos Caddo-tó nem éppen olyan hely, ahol az ember gyereket nevelne. Pláne amikor félbevágott krokodilok, fura, gépi hangok kezdik el a lakosok kedélyeit borzolni… akkor fut át az agyunkon, hogy itt valami nem stimmel. A drámázás, az Ellie és az anyja közötti tányértöréssel és ideges kiabálással teli konfliktus, Paris önmarcangolása nagyjából a játékidő feléig tart, hogy aztán A Caddo-tó átcsapjon valami egészen másba.
Hollywood már többször is mozivászonra ültette Mike Mignola képregényes munkásságának legismertebb karakterét, Hellboyt. Az üdvösséghez legközelebb talán a Guillermo del Toro által rendezett, hazánkban Pokolfajzat címmel bemutatott 2004-es film állt, ami hiába hat mai szemmel elavultnak, a készítő gótikus-horrorisztikus látásmódja, a humor és a főszereplő, a vörösre festett Ron Perlman még így 20 évvel később is a nézhetőség léce felett tartja ezt a blockbustert. A Pokolfajzat a pénztáraknál is sikeres volt a maga idejében, így nem volt kérdés, hogy elkészül a második rész, ám a Budapesten is forgatott Hellboy II – Az Aranyhadsereg már az ismételten sok eladott jegy ellenére is bedöntötte a franchise-t.
2019-ben aztán a Lionsgate próbálkozott egy förtelmes reboottal, amit még az sem adott el, hogy a főszerepre a Stranger Things seriffjét, David Harbourt választották ki, míg gonoszkodni Milla Jovovichot. Benne volt a pakliban, hogy az a Hellboy-film annyira rossz lesz, hogy a közönség végül élvezni fogja, de szimplán gyötrelmes néznivalónak bizonyult az újragondolás.
Kicsit a semmiből jött, hogy Hellboy sztoriját újfent az alapoktól kezdik, Hellboy: The Crooked Man címmel váratlanul jelentettek be egy kis költségvetésű filmet, amely október 8-án vált nézhetővé digitális platformokon, a mozikat viszont többnyire elkerülte. A rajongók egy emberként horkantak fel az első trailertől, látszott rajta, hogy apró, alig 20 millió dolláros volt a büdzsé, és még a Pokolfajzat, a Jack Kesy által játszott jó szándékú démon is valami egészen kiábrándítóan festett a kedvcsinálóban.
A Hellboy: The Crooked Man klasszikus esete annak, amikor egy feldolgozást rajongók csinálnak rajongóknak. A legújabb változat ugyanis visszanyúl ahhoz a sötét, többnyire reménytelen, falusi horrorból táplálkozó hangulathoz, amelyet Mignola képregényei képviselnek. Nem meglepő, az eredeti alkotó részt vett a The Crooked Man forgatókönyvének írásán, és bár del Toro vizuális bravúrjait nem sikerült megközelítenie a rendezőnek, Brian Taylornak és csapatának, ebből a próbálkozásból becsülettel kihozták, amit csak lehetett.
Michael Bay idővel csúnyán a földbe állította a Transformers-filmsorozatot, Az utolsó lovag című részre egyenesen nézhetetlenné tette a robbantós jelenetek iránt beteges vonzódást érző rendező a franchise-t. Volt azonban idő, amikor a Transformersről még egy kissé bugyuta, de nagyon szórakoztató blockbuster jutott a többség eszébe, amelyben a bugris Sam Witwicky (Shia LaBeouf) és szívszerelme, Mikaela (Megan Fox) futottak versenyt a Föld megmentéséért, miközben a háttérben óriási robotok, az Optimus Prime által vezetett autobotok és a Megatron mögé csoportosuló álcák csépelték egymást. Az első Transformers-filmet három Oscarra jelölték, és a maga 709 millió dolláros bevételével világszerte nagyot szakított, de már ekkor kapta a kemény kritikákat a Hasbro akciófiguráit életre keltő adaptáció.
Egészen pontosan azért, mert sokan úgy vélték, felesleges ezekbe a filmekbe az emberi szál. Ezt igyekszik orvosolni a magyar mozikban október 10-én bemutatott, Transformers Egy című animációs előzményfilm, amely az óriásrobotok szülőhazájába, Cybertronba kalauzol, még jóval azelőtt, hogy a jól ismert vérontás kezdetét vette volna.
A Transformers Egy már az első jelenetével magasra teszi a lécet, a Toy Story 4-ért is felelős direktor, Josh Cooley által vezetett készítőgárda Cybertront a maga futurisztikus dicsőségében mutatja meg. Annak ellenére is, hogy a transformerek bolygója azért mégsem a béke szigete teljesen, melyen kifogyóban az energon névre keresztelt energiaforrás, ami mindent működtet. A kitermelés tehát mindennél fontosabb, és bár túl sok tiszteletet nem kapnak, lényegében a bányászrobotok hatékonyságán múlik Cybertron jövője. Egy ilyen bányászt, vagyis inkább kettőt ismerünk meg behatóbban a filmben, a forrófejű Orion Paxot, aki folyton bajba keveredik, és a kissé morcos, de nagy igazságérzettel rendelkező barátját, D-16-ot.
Különös hangulatú dokumentumfilm kerül a mozikba. A címe: A legbelsőbb Ázsia – Magyarok nyomában Mongolországban. Rendezője Füredi Zoltán kulturális antropológus, filmes és mongolista. Azért ment Mongóliába, és forgatott filmet, mert fáj a lába. Valami furcsa folyamat zajlik, az idegek mintha visszahúzódnának benne. Elment hát oda, ahol azt remélte, rátalál a probléma gyökerére, hiszen lehet, régi mongol átok sújtja. Indult, és amerre járt, mindenütt a magyarok nyomaira bukkant.
Erősen tartja magát a gondolat, hogy nem csupán a lengyel, de a mongol–magyar is két jóbarát, sőt rokon. Egy olyan évtizedben, mint ami mögöttünk van, amikor ismét erős állami akarat és figyelem irányul a magyarság eredetének tisztázására, nem tűnik meglepőnek, ha egy magyar eljut Mongóliába, a békés buddhista mongolok pedig olyan szeretettel beszélnek a magyarokról, mintha tényleg a testvéreikről volna szó.
Azonban a múlt, különösen a régmúlt – s benne minden testvériségre utaló genetikai jel – homályos. Nincs bizonyíték a testvériségre. Akkor mégis honnan ered az amúgy kézzel fogható, lélekkel tapintható szeretet, kulturális, szakrális közösségi élmény, ami a magyarok felé árad?
A film erre nem ad választ, nem is akarja megmondani a tutit, és ez – lássuk be – nagy erénye. Viszont igyekszik megmutatni mindent, de csak annak tükrében, ami amúgy tudományosan és kulturálisan a két nemzetet valóban összekötheti. Ennek megértéshez ráadásul nem is kell mélyre ereszkedni a történelem kútjában. Elegendő visszamenni a megbonthatatlan barátságok korszakába, a negyven-hatvan évvel ezelőtti időkbe, amikor a Szovjetunió igyekezett szorosan magához kötni népeket és nemzeteket, és olyan furmányosan terjesztette a druzsbáról, vagyis a barátságról szóló igét, hogy akadtak olyanok, akik talán el is hitték, hogy a szovjet testvér ölelése őszinte, és a legkevésbé sem halálos.
Magyarország e politikai, ideológiai és gazdasági térben talált rá a mongol–magyar barátságra, s bár a középkorban a tatárok nem éppen testvérként gázoltak át rajtunk és a fél világon, a hun–magyar eredet kutatása örök parázs mongolok és magyarok között, amiből a barátság lángja bármikor fellobbanhat. Újra és újra.
Operatőr: Somogyvári Gergő
Vágó: Füredi Zoltán és Szalai Károly
Zene: B. Bat-Orshikh – DOMOG
Hangmérnök: Ecsedy Márton, Iszlai József
Producer: Füredi Zoltán, Komlósi Orsolya
Rendező: Füredi Zoltán
Füredi Zoltán főként azokat a szereplőket kereste fel Mongóliában, akik emlékeznek még arra, amikor a múlt század második felében magyar mérnökök és szakemberek utaztak Belső-Ázsiába, és a Mongóliára is kiterjesztett druzsba jegyében erőművet, üzemeket, vízelvezető rendszereket építettek. Az október 24-től mozikba kerülő – előtte 18-án a szolnoki Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon bemutatkozó – dokumentumfilm érdeme, hogy elérte még az utolsó szemtanúkat, akik felidézik azokat az időket, amikor vállt vállhoz vetve dolgozott mongol és magyar a szebb jövőért, és mongolok százai utaztak Magyarországra, hogy aztán kiművelt emberfőként a tudást hazavigyék.
Ennek a szebb jövőnek a romjait és máig működő hagyatékát láthatjuk most ebben a dokumentumfilmben: a mongol–magyar barátság megbonthatatlanságának bizonyítékát. Füredi Zoltán mongolistaként rá is erősít erre, amikor így fogalmaz:
Azt szokták mondani, hogy az ember nem választhatja meg a rokonait. Nos én megválasztottam. A mongolok talán az utolsó igazi lovasnomádok. Harcosok, a sztyeppe fiai. Ugyanakkor végletesen romanikusak és vendégszeretők. Olyan ideák kapcsolódnak hozzájuk, amelyek számomra nagyon fontosak: a barátság és hűség, a kalandvágy, a szabadság és a természet szeretete. Én legalábbis ezt látom bennük. Szóval a szívemben egy kicsit mongol vagyok. A világot egyszerre nézem magyar és mongol szemmel.
Füredi Zoltánt filmjeiben főként a rítusok, az identitás és az ethosz kérdései foglalkoztatják, Mongóliában 1992 óta folytat kutatásokat, így vonzódása és bevonódása érthető. Ahogyan az a kitüntető figyelem is – nem beszélve a szeretetről –, ami a mongolokból szinte gyermeki rajongással és tisztelettel sugárzik.
A Maxnál (korábbi nevén HBO Max) készülő Agymenők spinoffsorozat első három szereplője, Brian Posehn, Lauren Lapkus és Kevin Sussman már megvan. A Variety értesülései szerint mindhárom színész az eredeti sorozatban játszott szerepéhez fog visszatérni. A sorozatot először 2023 áprilisában jelentették be, de a pontos cselekmény részletei még titkosak.
A három színész őket lekötő szerződések hatálya alatt áll, míg Chuck Lorre, az Agymenők társalkotója producerként adja nevét a projekthez.
Nem akármilyen bejelentést tett a BBC, a brit csatorna készen áll visszatérni a „Büszkeség és balítélet” világába, méghozzá egy új, Lizzy Bennet húgáról szóló drámasorozattal.
Az „A másik Bennet lány” címet viselő sorozat Janice Hadlow azonos című regénye alapján készül, és Mary Bennetre, Lizzy szerény és gyakran mellőzött középső testvérére összpontosít.
A tízrészes sorozatot a „Doctor Who” producere, a Bad Wolf fogja elkészíteni, míg a forgatókönyvért Sarah Quintrell lesz a felelős.
Rovataink a Facebookon