A Trónok harca alkotója, George R. R. Martin egy új projektet ígért Maisie Williamsszel, aki az eredeti HBO-sorozatban Arya Starkot alakította. Martin a Not a Blog nevű blogján írt egy nemrégiben tett londoni látogatásáról, és arról is szót ejtett, hogy kivel találkozott és mit csinált. Williams említésével a Tűz és jég dala szerzője utalt arra, hogy egy új projektről beszélhettek.
Maisie Williamsszel is összeültünk egy pizzára és tésztára, és beszélgettünk... Hát, nem, jobb, ha nem megyek bele, nem akarom elkiabálni. De nagyon jó móka lehetne
– írta Martin rejtélyesen. További információkkal azonban nem szolgált, így nem világos, hogy a projekt a Trónok harcához vagy valami egészen máshoz kapcsolódik-e.
Williams 2009-ben, 12 éves korában kapta meg Arya szerepét az HBO fantasyeposzában, amelyet David Benioff és D. B. Weiss alkotott. Tinédzserkorát színészként töltötte a sorozatban, amely nyolc évad után 2019-ben ért véget.
A veterán amerikai filmrendezőknek nincsen jó évük. Előbb Francis Ford Coppola fürdött be lázálomba illő sci-fijével, a Megalopolisszal, most pedig Ridley Scott mutatott fel egy olyan folytatást a Gladiátor II személyében… amire ha azt mondanánk, hogy nem túl acélos, akkor túlontúl megengedők lennénk.
Nem is mondunk ilyet, hiszen a magyar mozikba november 14-én érkező, de egy budapesti sajtóvetítésen már két nappal korábban vászonra tűzött produkció ezer sebből vérzik.
A Gladiátor II a legjobb példa arra, hogy miért nem érdemes visszanyúlni egy 24 évvel korábban készült klasszikushoz, azt megbolygatni, sőt meggyalázni egy örökérvényű sztorit; és Russell Crowe, valamint Joaquin Phoenix alakításait kiforgatva egy parodisztikus második részt a nézők elé lerakni az asztalra.
Ridley Scott új történelmi blockbustere Az ébredő Erő című Star Wars-filmre emlékeztető biztonsági játékot játszik, a sztori egy az egyben az első felvonás sormintáját követi. Adott egy Hanno (Paul Mescal) nevű harcos, aki egy afrikai tartományban éldegél, ám egy napon a Római Birodalom bekopogtat az ajtaján, élén egy könyörtelen hadvezérrel, Marcus Acaciusszal (Pedro Pascal). Acacius a numidiaiak szemszögéből véres és szörnyűséges áldozatokkal járó győzelmet arat, melynek Hanno felesége is áldozatául esik, Paul Mescal karaktere pedig egy-kettőre rabszolgasorban találja magát.
Igen, a Gladiátor II főszereplője mattra úgy jár, mint anno a Russell Crowe-féle Maximus: gladiátorként végzi, és az ikercsászárok, Geta (Joseph Quinn) és Caracalla (Fred Hechinger) szórakoztatására kénytelen életre-halálra küzdeni a Colosseumban.
Hogyan lehet lelki finomságokat, múltban gyökerező viselkedésmintákat, a tudattalanunk által vezérelt működési mechanizmusokat moziban bemutatni úgy, hogy közben végig egy egész estés nagyjátékfilm izgalmával kövessük a főszereplők életét? A Szerethető (Lovable – Elskling) című norvég filmet premier előtt láttuk, Lilja Ingolfsdottir rendezéséhez – a Cinema City Filmünnep keretében – beszélgetés is kapcsolódott.
Féltem ettől a filmtől, nem azért, hogy majd nehéz érzéseket kelt, és nekem is szembe kell néznem magammal és a félelmeimmel, hanem hogy nem fogja tudni mindezt jól, szórakoztatóan, mégis mélyen, illetve érthetően, de nem szájbarágósan megmutatni.
Titkon arra számítottam, hogy majd megint látok egy idegbeteg nőt, aki őrlődik a gyereknevelés és a karrier között, mindezért nyilván a férjet hibáztatva, amiben igaza is van, meg nem is. Szóval láttunk már ilyet, és nem biztos, hogy a vasárnap esténket ilyesmivel akarjuk tölteni.
Utolsó kaland. Ez is lehetne Kázsmér Kálmán dramatizált dokumentumfimjének címe, a Bartók nyomában ugyanis elsőre kissé tompának tűnik, ám kétségtelenül pontos. A film abba a világba repít minket, amikor Európára már ráereszkedett a második világháború árnyéka, és ennek ismeretében még izgalmasabbnak tűnik Bartók Béla anatóliai kutatómunkája.
Azt tudjuk, szinte minden iskolás hallott róla, hogy Bartók Béla megszállottan gyűjtötte a magyarság nyomait a paraszti zenei kultúra világában. Az egyedit kereste, a tiszta forrást, az ősi erőt – és volt egy elmélete arról, hogy a népdalok és a népzenék birodalma összeér, egymásba fonódik a magyar és török nemzet vidéki létezésében, s hogy a dallamok nem csupán a múltban találkoznak, hanem ma is élnek, nagyon is felismerhetően azonosíthatóan.
A Bartók nyomában dokumentumfilm bemutatója a magyar–török kulturális évad egyik fontos eseménye lett az Uránia moziban. Ritka az olyan pillanat, amikor két nemzet között ennyire tapintható egyfajta baráti, szinte már testvéri a kapcsolat. A politikai szónoklatok itt nem sokat érnek, a közös történelmi múlt, a török megszállás több mint 150 esztendeje sem fájó seb.
Bartók Béla anatóliai kalandja olyan erős kulturális kapcsolódásról tesz tanúbizonyságot, amely mintegy kilencven év távlatból is arra tanít, hogy sokkal inkább arra kellene figyelni, ami összeköt, s nem pedig arra, ami szétválaszt.
Megjelent a Hogyan tudnék élni nélküled? című film nagy előzetese, amely ízelítőt ad a Demjén-slágerek köré szőtt szerelmes, balatoni történetből. A korábbi rövidebb előzetes már több mint 1 millió megtekintést ért el.
Az örök hazai kedvencek közé sorolt dalok a szereplők saját előadásában lesznek hallhatóak, amit látványos, dinamikus, lehengerlő tánckoreográfiák kíséretében adnak elő.
„Közel 4 éve indult ez a nagy kaland, és hallatlanul szerencsések, hálásak vagyunk Demjén Ferencnek, illetve csapatának, hogy az első perctől mellénk álltak a filmünk megszületésében. A Demjén-slágerek generációkat ívelnek át, fognak össze, valamint egyaránt szólnak a régi és a mai fiatalokhoz. Épp ezért fantasztikus lehetőséget kaptunk azzal, hogy ezekkel a dalokkal dolgozhattunk és köréjük egy hamisítatlan, magyar közönségnek szóló, Balatonon játszódó romantikus vígjátékot találhattunk ki. Izgalmas, a kreativitásunkat serkentő örömmunkában volt részünk a stábbal és alig várjuk, hogy a nézők elé tárhassuk, hogy mit alkottunk. Amit ígérhetek, hogy frenetikusan jó zenék, sok humor és egy magával ragadó romantikus történet várja majd őket a moziban” – közölte az Indexszel Kirády Attila, a Hogyan tudnék élni nélküled? című film ötletgazdája és producere.
„Amikor láttam a Made in Hungáriát, azt éreztem, hogy mekkora királyság ez a film. Utána rögtön azon kezdtem el gondolkozni, hogy mennyire szívesen benne lennék egy ilyen nagyszabású produkcióban, és most pedig itt vagyok. Leforgattuk a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmet, ami rengeteg melóval járt, mert sok tánckoreográfiát kellett megtanulni, a dalokat felvenni, hónapokig próbálni a jeleneteket, de minden perce megérte. Olyan film született, amit 0–99 korig élvezettel fog mindenki megnézni a mozikban” – mondta Marics Peti, aki első nagyjátékfilmes szerepében a történet szerethető, vicces, szívtipró rosszfiúját alakítja.
A napjainkban és harminc évvel ezelőtt játszódó napfényes, zenés vígjátékban Demjén Ferenc legismertebb számait fiatal színészek és zenészek éneklik.
Köztük Törőcsik Franciska, Marics Peti, Ember Márk, Brasch Bence, Kirády Marcell és Varga-Járó Sára. Mellettük a további szerepekben Márkus Luca. Kovács Harmat, Seress Zoltán, Györgyi Anna, Medveczky Balázs, Markó-Valentyik Anna, Szántó Balázs és Barta Veronika lesz látható.
2025 áprilisában folytatódik az Andor című sorozat, három évvel az első évad után, melynek folytatását is ugyanolyan izgalmasnak ígérik alkotói, mint a korábbit. Az egyik legnépszerűbb és legsikeresebb Star Wars-széria volt az elmúlt években a rajongók körében.
A Lucasfilm szerződést kötött Simon Kinberggel egy Star Wars-filmtrilógia fejlesztésére. Kinberg fogja írni a filmeket, valamint Kathleen Kennedyvel, a Lucasfilm vezetőjével közösen lesz a producer – számolt be a Deadline elsőként.
A portál újságírója úgy tudja, hogy a Skywalker-saga 10–12. epizódját fogja tartalmazni az új trilógia,
amely George Lucas 1977-es első filmjével (Star Wars IV: Az új remény) kezdődött, és Steven Spielberg Cápa című filmjével együtt átformálta a globális blockbusterpiacot. Bennfentesek vitatták az értesülést, miszerint Kinberg folytatni fogja ezt a történetet, és azt mondták, hogy ez egy új saga kezdete lesz, és a James Mangolddal, Sharmeen Obaid-Chinoyval, Taika Waititivel és Donald Gloverrel készülő Star Wars-projektek mellé kerül. A Lucasfilm és a Disney szokás szerint nem nyilatkozik.
Kinberg korábban már dolgozott együtt a Lucasfilmmel, ugyanis Dave Filonival és Carrie Beckkel közösen alkották meg a Star Wars: Lázadók című, Emmy-jelölt animációs sorozatot, amely 2014–2018 között négy évadot élt meg. Emellett tanácsadója volt a Star Wars VII: Az ébredő Erő című, J. J. Abrams rendezte filmnek is, amely 2015-ben élesztette újjá a franchise-t.
Amikor azt halljuk, hogy Superman, a többségnek annak ellenére is Christopher Reeve neve és arca ugrik be, hogy a színész jó régen, 1978-ban bújt először a négy részre duzzadt, 1987-ig futott filmsorozatban Kal-El, vagy földi nevén Clark Kent bőrébe, azóta pedig olyanok játszották el – ugyancsak egészen komplexen és szerethetően – a szuperhőst, mint Tom Welling a Smallville-ben, Tyler Hoechlin a Superman és Loisban, vagy éppen Henry Cavill a Zack Snyder által vezényelt, a Man of Steellel megkezdett DCEU-ban.
Christopher Reeve volt az, aki zsigeri tehetségét kamatoztatva egyszerre hitette el a nézőkkel, hogy egy idegen bolygóról érkezett földönkívüli, aki keresi a helyét az emberek között, és alakította nagy átéléssel az újságíró Clark Kentet, a Daily Planet bohókás, szemüveges riporterét, aki annyiszor botlott meg a saját lábában egy munkahét leforgása alatt, hogy a jó ég sem találta volna ki róla, valójában ő az acélember.
A sokak szemében első és egyetlen Superman balesetéről, arról, hogy 1995-ben Christopher Reeve miképp esett le a lóról, sérült meg a gerince, és került hátralévő életére kerekesszékbe, nyilván mindenki hallott, aki csak egy picit érdeklődik a modern Hollywood iránt. Arról viszont eddig alig lehetett bármit is tudni, hogy milyen élete volt Reeve-nek ezenkívül, miképp talált rá a show-biznisz, karolt a vállára, és hogy tulajdonképpen a legnagyobb hős és ikon épp akkor lett belőle, amikor már nem volt képes ellátni saját magát.
Erről és számos kulisszatitokról rántja le a leplet a Super/Man: The Christopher Reeve Story című dokumentumfilm, amely november 5-én látott napvilágot, és körbejárja annak az embernek az életét, akiről egy ponton maga Richard Donner, a Superman rendezője jelenti ki teljes meggyőződéssel, hogy az egyetlen, aki meggyőzte a világot, hogy valóban képes repülni.
Edward Berger, Ralph Fiennes, Stanley Tucci és John Lithgow. Micsoda nevek! A Konklávé című film nézője már a megtekintés előtt joggal remélheti, hogy valami különlegesben lesz része, elégedetten mosolyoghat majd, amikor az utolsó képkockákat látja. A baljós, feszült hangulatú előzetes, a filmes szaklapok olvasóinak értékelései is csak növelték a filmbe vetett bizalmat. De a kétórás játékidő és a nagy remények után csak az elégedetlenség, a csalódottság érzete és némi értetlenség marad.
A vetítésre várva már gyülekeztek a baljós előjelek. Az sem volt jó ómen, hogy milyen reakciókat váltott ki a Konklávé azokból, akik eddig látták a produkciót. Csalódott nézők serege ingerülten csapta bele az üres kólás és pattogatott kukoricás dobozokat a mozi kukáiba. Láthatóan elvesztegetett időnek tartották a film megtekintésével töltött perceket, pedig a Konklávé nem nézhetetlen, sőt egyszeri megtekintésre feltétlenül érdemes alkotás. Sokaknak tanulságos lehet, ahogyan a katolicizmus és a pápaválasztás témaköréhez nyúl.
November 6-a hivatalosan is Stranger Things-nap. Ezen a napon tűnt el a sorozat története szerint Will Byers még az első évadban. Az „ünnepnap” apropóján most újabb információkat osztottak meg a sorozat készítői a rajongókkal, akik 2022 óta várakoznak a lezáró évadra – derül ki a The Hollywood Reporter cikkéből.
Sokáig az a hír járta, hogy az ötödik, egyben befejező évadra 2026-ig kell várni, ezt az időpontot módosították korábban a készítők 2025 második felére, amit most ismét megerősítettek. A Stranger Things-nap alkalmából újabb morzsákat szórtak a sorozat kiéhezett rajongóinak. A Netflix most közzétette, hogy nyolc epizódból áll majd a lezáró szakasz, ahogyan a részek címeit is nyilvánosságra hozta.
A Strangers Things befejező évadának epizódcímei:
Az ötödik évadot januárban kezdték el forgatni, korábban pedig mi is közzétettük az erről megjelent fotókat, ahogyan a kulisszák mögül érkező látványos videót is.
Utolsó csengetés. Ha valaki eddig kihagyta volna, 2024. november 13-ig még megnézhet egy filmet a Netflixen. A címe: Ahol a folyami rákok énekelnek. Film, papíron dráma. Egy társadalom lelkiismeret-furdalásának, ha van ilyen, romantizált példázata. Az Indexen már írtunk erről, ez most másmilyen lesz.
A kritikusok mindig ott követik el a hibát, hogy elolvasnak egy könyvet, majd amikor a regény alapján mások filmet forgatnak, számon kérik az olvasmányélményt, a világot, amit a szavak és mondatok a fejükben teremtettek. Ilyenkor születnek az olyan beszámolók, hogy a könyvhez képest, ugye, és amúgy is, ezt jobban, másként kellett volna megfilmesíteni.
Ez történt Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek című regényével is, amelyből Olivia Newman forgatott filmet, 2022-ben be is mutatták. A kritikusok fanyalogtak, a nézők meg 8,5-re értékelték az IMDb-n. Vagyis éppen az történt, amire számítani lehetett. Ha valaki a könyvet kéri számon, nem találja az élményt, elveszettnek érzi a lényeget, aki meg a filmet nézi, azt odatapasztja a székhez, és nem azon gondolkozik, hogy mihez képest kellene másnak lennie annak amit lát.
Könnyű volna azt mondani, hogy ez a film krimi, mert nem az. Könnyű volna azt mondani, hogy ez a film romantikus, mert nem az. Ami biztos: olyan dráma, amelyben
A sterilség illata érződik mindenen. Ebben a filmben még a családon belüli erőszak is romantizált, a gyilkosságban nincsen semmi drámai, Kya Clark (Daisy Edgar-Jones) története pedig széplányosan rózsaszínű.
Az ugyanis nem lehet, hogy a mocsárvidék, ahol a halál a mindennapok része, és még a csúcsragadozók sincsenek biztonságban, ennyire idealizált lenne az élet. Még a nyomorúság is. Pedig a mocsárnak nincs lelkiismeret-furdalása, ha elvesz egy életet. A táj fölé felhők gyűlnek, az esővizet szél szárítja, a napsütésbe nem érdemes belenézni. Ennyi. Minden megy tovább.
Tom Hanks a műsorban főleg arról beszélt, hogy a közönség ma jobban szereti a valódi történeteket fókuszba állító filmeket, mint a vizuális effektusokkal felturbózott képregényes látványosságokat. Ahogy az Oscar-díjas színész elmondta, az 1970-es és 1980-as években, amikor tévéfilmre próbálták átültetni az Amerika Kapitányt és a Pókembert vagy a Batmant, még nem létezett az a szuper technológia, ami képregényes látványvilágot tett lehetővé, ma már igen.
Valószínűleg Christopher Reeve Supermanje volt az első, amiben már megjelent a modern technika.
Mind elhittük, hogy tényleg repül az ember, rendkívüli volt
– fogalmazott a Variety szerint Tom Hanks, aki szerint ma már bármit meg tudunk csinálni a képernyőn, de adódik a kérdés: mi a történet?
Ahogy az Oscar-díjas színész elmondja, „megálmodhatod a Michigan-tót, és megtöltheted kakukkos órákkal, amelyek tüzet okádó háromfejű sárkányt tesznek ki, ami elpusztítja Chicagót. Meg lehet csinálni, de miért? Mi a történet, és mit fog mondani rólunk?” – tette fel a kérdést Tom Hanks, aki szerint volt egy olyan időszak, amikor DC- és Marvel-filmeken át láttuk saját magunk jobb verzióit.
Istenem, egyszer úgy éreztem magam, mint egy X-Men, máskor úgy össze voltam zavarodva, mint a Pókember, vagy dühöngtem, mint Batman. Szerettem a hazámat, mint Amerika Kapitány. Ezen az úton jártunk 20 évig, de ma már az a kérdés: mi a történet? Mi a téma? Mi ennek a filmnek a lényege?
– jegyezte meg Tom Hanks.
Megváltozott a képregényfilmek népszerűsége, mert míg tavaly olyan filmek jelentek meg, mint a Shazam, a Hangya és a Darázs – Kvantumánia, idén már a Joker: Kétszemélyes téboly, a Madame Web és az új Venom próbálta lekötni a nézőket, de az igazán nagy dobás az óriási bevételt produkáló Deadpool és Rozsomák volt, amiben már a történet, a párbeszédek, a humor is fontos, nem csak a látvány.
Tom Hanks szerint a közönségnek új élményekre van szüksége, ha azt érzi, „ezt már láttam”, akkor mást akar, ami nemcsak a szemét gyönyörködteti, hanem az agyát is.
Az I. Budapest International Film Festival (BIFF) 2024. november 3-i zárógáláján láthatta először a magyar közönség Írország idei Oscar-nevezett filmjét, a Kneecap című zenés vígjátékot. Az ír nyelvű (nemzeti) hiphop születését „megéneklő” mozi főhősei saját magukat alakítják ebben a lendületes, mérhetetlenül szórakoztató és emlékezetes filmben, amelynek minden esélye megvan arra, hogy valóban szoborra váltsa a nevezést. A Sundance Filmfesztiválon már megkapta a legjobb filmnek járó díjat.
Lehet, hogy elfogult vagyok, lehet, csak szerencsés, és mindig kifogom a jó dolgokat, de meggyőződésem, hogy az írek nem tudnak rosszat csinálni, ennek pedig a Kneecap az egyik iskolapéldája.
A filmben a rapformáció tagjai saját magukat alakítják, de Michael Fassbender is feltűnik a produkcióban. A sodró lendületű, emlékezetes zenékkel és őrült pillanatokkal megpakolt vígjáték nemzeti és nemzedéki közérzetfilmként is megállja a helyét.
Egy, a legkevésbé sem szokványos – már-már unortodoxnak nevezhető – család néhány évét követi végig Nagy Eszter és Czira Sára dokumentumfilmje, a Cabin Pressure (Kabinnyomás), amelynek világpremierje idén áprilisban volt a ZagrebDox Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon. A párválasztás, valamint a gyermekvállalás és -nevelés nehézségeit megfogalmazó alkotás úgy mutat be egy megosztó témát, hogy nem próbál ideológiát gyártani mögé, kizárólag a lecsupaszított tényekre világít rá.
Heni: harminchat éves, heteroszexuális magyar nő. Andrej: középkorú, homoszexuális orosz férfi. Első ránézésre semmi közös nincs bennük, aztán kiderül, hogy mégis: azonkívül, hogy mindketten Barcelonában élnek, családra vágynak, de a gyermekáldás korábban egyikőjüknek sem adatott meg. Heninek egyszerűen nincs sikere a szerelemben, Andrej pedig szexuális beállítottsága miatt van patthelyzetben.
Ha minden külső tényezőtől eltekintünk, és azt nézzük, hogy oké, külön-külön nem boldogulnak, de mégiscsak egy biológiai nőről és férfiról van szó, akik, ha nem is szerethetnek egymásba, és járhatnak a tradicionális úton,
legrosszabb esetben összeállnak, és valahogy összehozzák azt a gyereket...
Nos, ebben a filmben pontosan ez történik. Heni és Andrej egyezséget köt: orvosi segítséggel közös családot alapítanak, amiből kivonják a szerelmet, szeretettel és bizalommal helyettesítve azt. A végeredmény? Nézeteltérések, tabudöntögető családi beszélgetések, csalódások, alkalmazkodások sorozata és persze egy Leo nevű kisfiú, aki minden nehézséget megér.
82 éves korában meghalt Alan Rachins népszerű amerikai tévésztár. A menedzserének tájékoztatása szerint a színészt álmában érte a halál – írja a Variety.
Alan Rachins egyik legismertebb szerepét a Dharma és Gregben játszotta, ahol a főszereplő Dharma édesapját, Larryt alakította. Ezenkívül az L.A. Law-ban a Douglas Brackman Jr. ügyvédként nyújtott alakításáért emlékezhetnek rá sokan.
Utóbbi sorozatban nyolc éven keresztül volt látható. Legismertebb szerepein kívül olyan filmekben vállalt szerepet, mint a Zűrzavaros hekus, A főnökasszony, a Nyomoz a páros – Eszelős szerelem vagy az Apuci a pácban.
Alan Rachins 1942-ben a Massachussetts állambeli Cambridge-ben született. Iskolái elvégzése után New Yorkba költözött, hogy színészetet tanuljon. Eleinte színpadi darabokban lépett fel, később azonban felfüggesztette karrierjét, amikor felvették az Amerikai Filmintézet írói és rendezői programjaiba.
Az itt elért sikerei ellenére visszatért a színészkedéshez. A kritikusok által is elismert Always című filmben nyújtott alakítása után ráirányult reflektorfénynek köszönhetően kapta meg az ügyvéd szerepét az L.A. Law című tévésorozatban. Ezért az alakításáért Emmy- és Golden Globe-díjra jelölték.
Feleségével, Joanna Frank színésznővel 1978-ban házasodtak össze, egy fiuk született.
Egy sorozatgyilkos karmai közé kerülni úgy, hogy a menekülés a fizikai korlátaink miatt lehetetlen? Erre a rémálomba illő szcenárióra épít a Netflix új, október 25-én közzétett thrillere, a Meg ne mozdulj (Don’t Move), melyben egy, az elhunyt kisgyerekét gyászoló nő, Iris (Kelsey Asbille) éppen egy vadonban álló szikla tetejéről bámul a mélységbe, és az ugrást latolgatja, amikor egy barátságos hang megszólal a háta mögött. Az Amerikai Horror Storyból ismerős Finn Wittrock által játszott Richard az, aki
előbb empátiával, majd fecskendős tűvel közeledik áldozatához.
Az anyag, amit pedig a fickó befecskendez, percek alatt megbénítja a film főszereplőjét, aki hullamerevséghez hasonlatos állapotban tölti onnantól a játékidő nagy részét, szinte tehetetlenül sodródva az eseményekkel.
Pánikrohamhoz hasonlatos élményt nyújt az elején a Netflix filmje, már abból a szempontból, hogy a Yellowstone című modern westernsorozattal a köztudatba betört Kelsey Asbille-féle Iris megpróbál azért elfutni és küzdeni az életéért, de a kémiai anyaggal szemben ő is tehetetlen. Először csak az ujjai kezdenek remegni, majd a lábai sem viszik előre, végül pedig a szimpla pislogás is nehezére esik a nőnek. Tegyük hozzá, hogy ahhoz képest, hogy Richard mennyire lenullázza a Meg ne mozdulj főszereplőjét, a nő elszántan küzd. Ennek, mármint Asbille keretek köré szorított, visszafogott alakításának is köszönhető, hogy itt-ott összeszorul az öklünk, és nagyot dobban a szívünk, ahogy a karakter a szemünk láttára vergődik.
A Trónok harca film már az előkészítési stádiumban jár a Warner Bros.-nál. A stúdió csendben fejleszt legalább egy filmet, amely George R. R. Martin epikus fantasyuniverzumában játszódik – tudta meg a The Hollywood Reporter.
Több forrás szerint a projekt még nagyon korai stádiumban van, és még nincs filmes csapat, szereplőgárda vagy író. A cég azonban nagyon szeretné, ha Westeros betörne a kis képernyő után a mozikba is.
A lépés a vállalat stratégiájának változását jelentheti tulajdonosi szempontból is, ugyanis az eredeti Trónok harca-sorozat showrunnerei (David Benioff és Dan Weiss) három mozifilmmel szerették volna lezárni a sorozatot a 2019-es utolsó évad helyett. A könyveket író George R. R. Martin is lelkesedett a film ötletéért, a szerző még 2014-ben a lapnak arról beszélt, hogy a koncepciókat felvetették, az HBO azonban sokáig határozottan ellenállt az ötletnek, és inkább az HBO tulajdonaként akarta megőrizni a presztízssorozatot.
Halloween alkalmából a Cinego összegyűjtötte a legvéresebb, legborzongatóbb filmjeit. Van köztük olyan, amelyik családi körben játszódik, és van, amelyik egy prédikátorról szól, aki maga a báránybőrbe bújt farkas. Figyelem, szinte mindegyik 18 éven felüli!
A látogatás című film (rendezője Christian Tafdrup) története szerint Bjorn feleségével és közös gyermekükkel nyaral Toscanában, ahol megismerkednek egy holland családdal. Amikor meghívást kapnak, hogy utazzanak el hozzájuk Dániából Hollandiába és töltsenek náluk néhány napot, a házaspár némi habozás után elfogadja az invitálást.
A kezdetben jó hangulatú látogatás bizarr fordulatot vesz, amikor kiderül, vendéglátóik sötét titkokat őriznek.
Vidéken játszódik a Farkasok ideje című film is (rendezője Michael Haneke). Georges, Anna és gyermekeik, Eva és Ben vidéki házukhoz érkeznek, hogy ott találjanak menedéket és biztonságot valami szörnyű, ismeretlen katasztrófa után. A házba lépve azonban azt veszik észre, hogy
egy idegen család már beköltözött.
A két férfi közti tragikus összecsapás után Annának gyermekeivel együtt menekülnie kell. Hosszú és fájdalmas bolyongás kezdődik számukra a kihalt vidéken.
A Magyar Filmadatbázis adatai alapján a magyar nézők a Sonic, a sündisznó 3-at várják a legjobban 2024 telén. A top 10-es lista 2. helyén a Kraven, a vadász áll, és dobogós a Wicked is. A Mufasa: Az oroszlánkirály a negyedik legjobban várt film, míg az Amerika Kapitány: Szép új világ lett az ötödik.
A top 10-es filmek műfajilag kifejezetten sokszínűek: szuperhősös, családi, akció, horror, musical, romantikus, drámai és életrajzi film egyaránt van köztük. Öt folytatás vagy franchise, kilenc hollywoodi alkotás.
A sorrendet a mafab.hu állította össze az alapján, hogy több tízezer adatlapmegnyitás során a hazai nézők mely címekre kerestek rá legtöbbször. Ennek tükrében a 2024. december 26-án mozikba kerülő
sonic, a sündisznó 3-ra kíváncsiak messze a legnagyobb arányban a filmbarátok.
Az akció-kalandfilm, a Sega Sonic the Hedgehog videójáték-sorozata alapján készült Sonic, a sündisznó 2. és a Knuckles sorozat folytatása.
Pár hete járta körbe a sajtót a hír, miszerint a Qantas Sydney-ből Tokióba tartó járatán egy hibából kifolyólag 18+-os filmet játszottak az utasoknak, és közel egy órába telt, mire egy családbarátabb néznivalóra sikerült kapcsolniuk a légitársaság dolgozóinak. Christy Hall alkotása tényleg elég túlfűtöttre sikerült, de nem is a hírhedtté vált szextingelős jelenete miatt, hanem inkább azért, mert két idegen egy hosszúra nyúlt taxiút alatt úgy kapcsolódik benne egymáshoz, hogy közben alaposan végigtapogatják a másikat érzelmileg, feltérképezve titkokat, traumákat, egyszersmind rejtett vágyakat.
Egyértelmű, hogy a Daddiót az 1995-ös Mielőtt felkel a nap inspirálta nagyon erősen, még úgy is, hogy itt nincs meg a két főszereplő között kibontakozó romantikus szál, maximum némi flörtölés nyomait lehet felfedezni a filmben. A történet középpontjában egy fiatal nő (Dakota Johnson) áll, aki a JFK-en fog magának taxit, hogy hazatérjen manhattani lakásába, eközben pedig ő és a sofőr, Clark (Sean Penn) beszélgetésbe elegyednek.
Ártatlanul indul az egész, a taxis ugyanis az elején még csak a technológiáról, az emberek lelkét mérgező appokról, az online világ szégyenletes hozományairól ad elő egy gondolatsort, és csak a későbbiekben, amikor egy baleset miatt megáll a forgalom, kezd el a nő hátteréről érdeklődni. A Daddio jócskán rájátszik a néző felszínességére, és arra, hogy mindenkit ránézésre megpróbálunk egy-egy dobozba belerakni, elsőre Dakota Johnson karaktere is csak egy nagyvárosi cicababának tűnik, míg Clark egy nemtörődöm sutyeráknak. Ahogy azonban egyre jobban megismerjük őt és a volánnál ülő megfáradt, a világra cinikusan néző ürgét, úgy válik komplexebbé és nem is annyira egyszerűvé kettejük helyzete.
Karácsony másnapján, 2024. december 26-án kerül fel a streamingplatformra a dél-koreai Netflix-sorozat, a Squid Game második évada. Most megjelent a második, hosszabb trailer is, amelynek a nézettsége nyolcmillió kattintásnál jár.
Augusztus eleje óta látható a YouTube-on a világhírű dél-koreai sorozat, a Squid Game (Nyerd meg az életed) második évadának első előzetese, és azóta tudható az is, hogy a koreai drámasorozat egy harmadik évadot is kap majd, amely 2025-ben érkezik a képernyőkre – és hivatalosan is az utolsó lesz.
A második évad hivatalos leírásából annyi derült ki, hogy három évvel a Squid Game megnyerése után Szong Gihun még mindig a felelősöket keresi. A nyereményből finanszírozza a nyomozást, egyetlen támpontja pedig az öltönyös férfi, akivel ddakjit játszott a metróban a rémálom előtt. Ám hamar rájön arra, hogy ha véget akar vetni a játékoknak, akkor ismét részt kell vennie bennük.
A Star Wars-trilógia első előzményfilmjét, a Baljós árnyakat sokan azért kedvelik, mert Ewan McGregor alakítja benne a fiatal Obi-Wan Kenobit. A film születésének 25. évfordulóján interjút adott Iain McCaig, a koncepciót megalkotó egyik grafikusművész, és kiderült, hogy George Lucas egy bombasztikus csavart tervezett a filmben: McGregor Obi-Wanját és Liam Neeson Qui-Gonját eredetileg felcserélte, vagyis Neeson játszotta volna az igazi Obi-Want, így az igazi Obi-Wan meghalt volna, adta hírül a Variety.
Egy ideig az idősebb Jedit Obi-Wannak, a fiatalabbat Qui-Gonnak hívták
– mondta McCaig, aki szerint megrendítő volt, hogy a végén, amikor Obi-Wan meghal, Qui-Gon pedig legyőzi Darth Mault, és a mesterével marad, amikor elhunyt, nemcsak mestere küldetését vállalja, de felveszi a nevét is. Qui-Gonból Obi-Wan lesz.
Ha munkahelyi komédiákról van szó, akkor a Ricky Gervais és Stephen Merchant által készített brit Office egyszerűen megkerülhetetlen. Bár mindössze két teljes évadot és néhány különkiadást ért meg, a szitkom mégis bebetonozta magát a műfajba, olyannyira alapkővé vált, hogy napjainkig összesen 12 különböző remake-je jött ki. Nyilván az amerikai lett utóbbiak közül a legsikeresebb, amelyben Steve Carell játszotta a szemétláda, beosztottjait néha kínzó, de azért szerethető főnököt.
Az NBC által jó sokáig, kilenc évadon keresztül sugárzott feldolgozás után nem is jutott sokaknak eszébe, hogy újabb angol nyelvű Office-ra lenne szükség. Csakhogy jöttek az ausztrálok, és ők is kezelésbe vették a formátumot, október 18-tól pedig az Amazon Prime-on bárki megnézheti már, mit tudtak kihozni ebből az alapanyagból.
Hozzáteszem, hogy olyan formátumról van szó, ami ősrégi, és a munkahelyi szitkomok többsége halálra véreztette az elmúlt években, évtizedekben ezt a kínos, a nézőből szekunder szégyenérzetet kiváltó humort. Erre épített például az idehaza is közkedveltnek számító Superstore, de az Űrhadosztály, és akár Az alelnök is felhozható a szellemi örökösök között. Megvolt tehát annak a veszélye, hogy az ausztrálok annak ellenére is elbaltázzák a saját Office-sorozatukat, hogy nekik azért jellegzetes humoruk van – lásd a hasonszőrű Fisket. A rossz hír azonban, hogy mindez meg is történt.
Az ausztrál Office hiába igyekszik, több szempontból is irtózatos mellélövés lett. Abból a fajtából, amit három epizód után úgy lő le az ember, hogy abban reménykedik, bárcsak jönne Will Smith a Men in Blackből, hogy az arcába vakuzzon, és teljes egészében elfelejtse ezt az iszonyatot.
A Wayans testvérek újra összeállnak a Miramax és a Paramount új Horrorra akadva produkciójához. A franchise alkotói, Marlon Wayans, Shawn Wayans és Keenen Ivory Wayans mellett az első két rész írója és rendezője, Rick Alvarez is részt vesz a munkálatokban – írja a Deadline.
A Horrorra akadva vígjátékok a korai években öt filmmel 896 millió dolláros bevételt hoztak világszerte. Az új film 2025-ben kerül a mozikba.
A Miramax főnöke, Jonathan Glickman elmondta, nagyon örül, hogy újra összeállt a csapat, és szerinte az időzítés tökéletes ahhoz, hogy visszahozzák a sorozatot a nagyképernyőre.
Szerencsések vagyunk, hogy Keenen, Marlon és Shawn egyedi komikus látásmódját világszerte elhozhatjuk a közönségnek
– tette hozzá.
Gary Oldmant 2025 áprilisában újra a világot jelentő deszkákon láthatják majd a nézők. A Suszter, szabó, baka, kémből vagy a Rosencrantz és Guildenstern halottból, esetleg A legsötétebb órából, a Sid és Nancyből vagy a JFK-ből ismerős színész Samuel Beckett Az utolsó tekercsének egyszemélyes darabjában szerepel majd Londonban.
A színész 2025. április 14. és május 17. között játssza Samuel Beckett híres öregemberét a York Theatre Royalban. Szerepe szerint egy 39 évvel ezelőtt felvett kazetta meghallgatásával küszködik. Gary Oldman ezzel visszatér pályájának első helyszínére, oda, ahol még nem sejtette, hogy karrierje milyen hollywoodi magasságokba emelkedik majd.
Gary Oldman 1979-ben kezdett ebben a színházban játszani, ahova most visszatér, de reméljük, ez nem az életmű lezárását jelenti. Oldman az év elején kereste fel a York Theatre Royalt, ekkor kezdte foglalkoztatni, hogy újra fellép a színházban. A létesítmény igazgatója, Paul Crewe úgy nyilatkozott: Beckett darabja tökéletesen illik Oldmanhez és boldogság, hogy a közönség is megnézheti, milyen, mikor a színész ikon visszatér a színpadra.
A film- és sorozatgyártásra vonatkozó 30 százalékos adókedvezményt további hat évvel meghosszabbították Magyarországon. A bejelentést Káel Csaba magyar filmügyi kormánybiztos tette hétfőn Los Angelesben, a Made in Hungary elnevezésű rendezvényen, amely a Magyarországon forgatott produkciókat ünnepli. Az ösztönzés mostantól 2030-ig tart – vagyis marad – számolt be a Deadline.
Magyarország az elmúlt években a hollywoodi produkciók kedvelt forgatási helyszínévé vált, köszönhetően a nagyvonalú ösztönző programnak és a tapasztalt forgatócsoportoknak. A program 30 százalékos visszatérítést biztosít a Magyarországon forgatott film- és sorozatprojekteknek az országban elköltött kiadások alapján. A program az ország filmtámogatási programjának része. A pénzügyi támogatást készpénz-visszatérítés formájában nyújtják a finanszírozás után.
Életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön az a nap, amelytől kezdve azzal a tudattal kell felébrednem, hogy létezik egy Venom-trilógia. Márpedig a Sony 2018 óta vért izzad azért, hogy Pókember nélküli filmsorozatot készítsen, ennek a franchise-nak a részeként kaptak különálló spin-offokat a hálószövő olyan ősellenségei, mint Venom, Morbius, vagy éppen Madame Web. A kritikusok ezeket a filmeket nagyon lelkesen szedték ízekre, és nem is véletlenül, mert inkább lehetett celluloidhulladéknak nevezni őket, mintsem művészeti alkotásnak. A sormintának megfelelően iszonyúan alacsonyra célozva futott be október 24-én a magyar mozikba is a Venom – Az utolsó menet, hogy a Tom Hardy által játszott Eddie Brock és a nagy pofájú szimbióta még egyszer elharapja olyanok torkát, akik még náluk is nagyobb szemétládák. Remélhetőleg utoljára, mert Venom ezen iterációjára – bizton állíthatom – semmi szüksége a világnak.
A legelső Venom-film még egy közepesnél picit jobb, korrekt szuperhősös kaland lett, ami a kétezres évek elejének néha gagyi, sötét, erőszakos tónusával és Tom Hardy arcával képes volt eladni a földönkívüli szörnyeteget úgy, hogy a 100-ból összerakott produkció a kasszáknál 850 millió dollár felett hozott világszerte. Aztán a második felvonás 2021-ben már a bevételt illetően se tudta megközelíteni a trilógia bevezetőjét a maga 506 milliójával, a történetről nem beszélve. Egy hatalmas katyvasz lett a forgatókönyv, ami olyan érzést keltett, mintha egy zsebkendő sarkára firkálták volna oda az írók a cselekményt, akik képesek voltak elszúrni Venom és Vérontó (Woody Harrelson) nagy összetűzését.
Lehetett benne reménykedni, hogy majd a Venom 3-ban végre a főszereplő nem egy hasonszőrű szimbiótával küzd meg, ami – valljuk be – kezdett már elég unalmas húzássá válni. A pletykák az Andrew Garfield-féle Pókember behozataláról azonban nyilván hamisnak bizonyultak. Mert hát a Sonyról van szó, és esetükben már százszor kiderült, hogy kreativitásnak bőven híján vannak.
A DreamWorks Animationnek akad néhány igazi klasszikus a tarsolyában, ők csinálták a világ egyik legismertebb és legközkedveltebb animációs filmjét, a Shreket és folytatásait, de egy időben a Madagaszkár-filmekért is tömegek rajongtak, nem beszélve a Kung Fu Pandáról vagy éppen az Így neveld a sárkányodat-trilógiáról. A DreamWorks egy ideje azonban nem találja magát, sem az Orion és a sötétség, sem pedig a Jetikölyök nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, már amiket a popkultúra ingerküszöbének áttörésével kapcsolatban támasztottak feléjük. A Bébi úrról meg inkább ne beszéljünk, mert az egy inzultus a műfajjal szemben.
Mit lehet tenni, ha nem jön az új nagy durranás? Nos, vissza kell nyúlni egy olyan szakemberhez, aki letett valamit az asztalra korábban, így eshetett a választás a Lilo és Stitchet és a már emlegetett Így neveld a sárkányodat című filmeket is jegyző Chris Sandersre, hogy írjon és rendezzen egy animációs filmet a Peter Brown által megálmodott, 2016-ban megjelent és rettenetesen jó kritikákat kapott A vad robot alapján.
A vad robot története, melyet a magyar mozik október 24-e óta vetítenek, egy ROZZUM 7134-es kódra hallgató robotról szól, akinek az egysége egy hurrikánban odaveszik, a címszereplő pedig egy kihaltnak tűnő szigetre zuhan le. A vadon néhány kíváncsi lakója ébreszti fel őt, ám a szolgálatra kész gépezet és az állatok közötti kapcsolat nem indul zökkenőmentesen. Olyannyira nem, hogy a később Roz névre keresztelt robot halálra zúz egy madarat és fiókáit, egyetlen kivétellel. Innen indul el egy olyan szál, amely többé teszi Chris Sanders alkotását holmi robotos sci-finél, merthogy Rozt elkezdi hajtani a törekvés, hogy Derűcsőrt, a megárvult kislibát felkészítse a télre, a természet viszontagságaira és kegyetlenségeire, eközben pedig még az anyai ösztön is feltámad útközben az emberszabású masinában.
2026 júliusában jelenik meg a Pókember negyedik része. A Columbia Pictures cím nélküli projektje Destin Daniel Cretton rendezőtől mindössze két hónappal a Bosszúállók: Doomsday után debütál – írja a Variety.
Tom Holland a The Tonight Show Starring Jimmy Fallon című műsorában kedd este megerősítette, hogy a negyedik Pókember-film forgatása 2025 közepén indul. „Jövő nyáron kezdjük el a forgatást. Minden készen áll […] Szuper izgalmas! Alig várom!” – mondta a színész.
A Rich Roll Podcast című műsorban nemrég adott interjúban a színész elárulta, hogy elolvasta a negyedik Pókember-film forgatókönyvének vázlatát, és szerinte „még dolgozni kell rajta, de az írók remek munkát végeznek”.
Az egyik dolog az, hogy a Marvelnél a filmed egy kis fogaskerék egy nagy gépezetben
– mondta Tom Holland.
„Ennek a gépezetnek folyamatosan működnie kell. Biztosnak kell lenned abban, hogy a megfelelő időben be tudsz illeszkedni az idővonalba, hogy ez a nagyobb összkép javára váljon. Ez az egyik kihívás, amivel szembe kell néznünk” – tette hozzá.
A Variety szeptemberben megerősítette , hogy Destin Daniel Cretton fogja rendezni a folytatást, átvéve a franchise-t a trilógia rendezőjétől, Jon Wattstól. Cretton társalkotója a hamarosan megjelenő Wonder Man minisorozatnak, amelynek főszereplője Yahya Abdul Matteen II lesz.
Az a sokat bolondozó, de kissé karót nyelt lány Hollywoodból – nagyjából ez juthat eszébe az átlagnézőnek Anna Kendrick neve hallatán. Nem véletlen, a színésznő karrierje javát vígjátékokban töltötte el, elég az Egek urára gondolni 2009-ből, amiért még Oscarra is jelölték, vagy éppen a Pitch Perfect-trilógiára, ez utóbbival Kendrick végképp bebetonozta magát tehetséges komikaként. Talán ezért oly meglepő, hogy Anna Kendrick első rendezése, a Netflixen október 18-án bemutatott Nő a reflektorfényben ennyire eltér a tőle megszokott humoros, könnyed életműtől. Ez a thriller egy nagyon komoly és meghökkentő sztoriba mar bele, amiben egy olyan sorozatgyilkos szedi az áldozatait, aki élete egy pontján még egy randizós tévéműsorból is nyertesen ment haza.
De ne szaladjak ennyire előre! A Nő a reflektorfényben főszereplője Cheryl Bradshaw (Kendrick), aki a hetvenes évek Amerikájában színésznőként törne utat magának, de a siker az istennek se akar bekopogtatni az ajtaján. Ehelyett napról napra csak elbukott meghallgatások rontják a fiatal nő hangulatát. És ha mindez nem lenne elég, a kellemetlen szomszédja, Terry (Pete Holmes) is ezerrel nyomul nála. Amikor azt hinné az ember, hogy Cherylre ennél jobban már nem is járhatna rá a rúd, akkor csörren meg a telefon. Hősnőnk ügynöke az egy nagy ajánlattal, s arra ösztönzi ügyfelét, menjen el a „The Dating Game” című randizós műsorba, ahol könnyen felhívhatja magára a stúdiók figyelmét, már ha ügyesen kevergeti a lapjait.
Rovataink a Facebookon