Minden alvászavarban szenvedő ember tudja, hogy a kialvatlanság problémássá teszi a munkát a következő napon. A szakértők szerint mindennap nyolc órát érdemes aludni, mert ez jót tesz a produktivitásnak és a szervezetnek is, de vannak, akiknek a szervezete öt-hat órányi alvással is beéri. A kérdésre, hogy ez az alvásmennyiség az ő munkájukra is negatív hatással van-e, a Brigham and Women's Hospital kutatói keresték a választ; végül megállapították, hogy az alváshiány akkor is befolyásolja a teljesítményt, ha az illető nem érzi magát fáradtnak.

A csapat azt vizsgálta, hogy az alváshiány befolyásolja-e azok munkáját, akik összetett feladatokat látnak el, melyekhez a vizuális készségeiket is használniuk kell. Jeanne F. Duffy, a kutatással foglalkozó tanulmány vezető szerzője szerint elsősorban azért ezeket vizsgálták, mert számos, magas kockázattal járó tevékenységhez – légiforgalom-irányítás, csomagellenőrzés, erőművek felügyelete – leginkább ezekre a készségekre van szükség. Duffy szerint ezek a munkák repetitívek, nagyban építenek a vizuális információra, jó memóriát igényelnek, és gyors döntéshozatalt igényelnek.

Álmatlanságra ítélve

A kutatók tizenkét önkéntes résztvevőt vizsgáltak egy hónapon át. Az első héten a jelentkezők naponta tíz-tizenkét órát aludtak, hogy kellően kipihentek legyenek. A következő három hétben az önkéntesek minden éjjel 5,6 órát aludtak, alvási periódusaikat pedig egy huszonnyolc órás ciklushoz ütemezték, ami a krónikus jetlag tüneteit idézheti elő. A kutatócsoport eközben számítógépes teszteket végeztetett el az önkéntesekkel, ami főleg vizuális feladatokat tartalmazott. Arra voltak kíváncsiak, hogy a jelentkezők milyen gyorsan találják meg a megoldáshoz szükséges vizuális információt, és milyen gyorsan tudják azonosítani azt.

A kutatók megállapították, hogy minél tovább volt ébren egy-egy alany, annál lassabban teljesített a teszteken. Az önkéntesek ráadásul a biológiai éjszaka idején, éjféltől reggel hatig az átlagosnál jóval lassabban végezte a feladatokat, mint nappal. Mindez azt bizonyítja, hogy a szervezet belső órájának állása hatással van a teljesítőképességre; ezt az is bizonyítja, hogy a résztvevők az egyhetes kísérlet alatt soha nem tudták, hogy éppen hány óra van.

Duffy szerint a kutatási eredmények mind a munkavállalóknak, mind a munkaadóknak értékes információt nyújthatnak; ezek után tisztában lehetnek vele, hogy a vizuális készségeket igénylő feladatok elvégzése éjszakai műszak idején bonyolultabb, lassúbb vagy pontatlanabb lehet, mint napközben. Noha a résztvevők munkavégzése nagyjából változatlan maradt a kísérlet során, egyre inkább nehezükre esett észlelni a releváns információkat, ahogy múltak a hetek. A második és harmadik héten nem sokkal érezték magukat fáradtabbnak, de a teljesítményük érezhetően gyengébb volt, mint az első héten. Duffy szerint mindez arra utal, hogy a fáradtságérzet és a munkabírás között nem mindig mutatható ki egyértelmű összefüggés.

Folyamatosan nőtt a modern zene zajszintje és fokozatosan homogenizálódott az elmúlt ötven év alatt a Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmány szerint. A spanyol Nemzeti Kutatási Tanács munkatársa, Joan Serra által elvégzett számítógépes elemzés a Million Song Dataset adatbázisban szereplő közel félmillió dalt elemzett, amelyeket 1955 és 2010 között rögzítettek. A dalok között a műfajok széles skálája (rock, pop, hip-hop, metál és elektronikus zene) szerepelt.

Megállapíthattuk, hogy a zenei felvételek általános zajszintje stabilan nőtt az évek során - közölte Joan Serra. A kutatók hangsúlyozták, hogy az elemzés a felvétel hangerejének tényleges mértékét, nem a hallgatáskor beállított hangerőt vette figyelembe.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy az elmúlt ötven évben folyamatosan csökkent az akkordok és a dallamok változatossága. A tanulmány rámutat a hangszínskála szegényedésére is. Joan Serra a statisztikai megállapításokból a következő receptet szűrte le a régi számok korszerűsítésére: vegyük a legdivatosabb akkordokat, fejlesszük a hangszereket és hangosabban vegyük fel.

Larry Silverberg, az Észak-Karolinai Egyetem gépészmérnöke kiszámolta, milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy a kosárlabda biztosan betaláljon a hálóba. Az optimális röppálya elemzését a mérnök számítógéppel végezte, és végül meghatározta a tökéletes kosárra dobás képletét – írja a Gizmodo.

Silverberg adatai szerint az eldobott labdának 52 fokos szögben kell repülnie, miközben másodpercenként háromszor fordul meg a tengelye körül. A játékosnak a palánktól körülbelül 7 centiméterre kell céloznia. A labda pörgésére azért van szükség, mert így lelassul, és a palánkkal, vagy a gyűrűvel ütközve nagyobb eséllyel marad a gyűrű közelében. Az 52 fokos indulási szög is azért fontos, hogy a labda minél lassabban érkezzen meg a célhoz.

Van azonban ennél is hatékonyabb formulája a dobásnak. A legtökéletesebb dobást akkor érnénk el, ha a labda a levegőben kilencszer fordulna meg a tengelye körül másodpercenként, ez azonban túllép az emberi teljesítőképesség határán, ezért Silverberg lehagyta a képletből.

Silverberg egy edzésprogramot is kitalált, amelyben a játékosoknak egy általa „mágikus V-nek” nevezett területet kell eltalálniuk a palánkon. Ez az a terület, ahonnan a számításai szerint a legnagyobb eséllyel pattannak a hálóba az eldobott labdák.

Egy amerikai kutatócsoport megállapította, hogy a gyerekek lábizomgyengesége és a derékbőségük növekedése a túl sok tévézés számlájára írható. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a gyerekek tévénézési szokásai összefüggésbe hozhatók az egészségtelen életmóddal; már korábbi tanulmányok is megemlítették a tévénézés, az egészségtelen ételek fogyasztása, az elhízás és az alvászavarok között fennálló kapcsolatot.

Az International Journal of Behavioral Nutrition and Physical Activity magazinban megjelent új tanulmány szerzői szerint azonban közvetlen a kapcsolat a képernyő előtt töltött idő és a fizikai aktivitás között. Dr. Linda Pagani, a Sainte-Justine Egyetemi Kórház Kutatóközpontjának munkatársa szerint ez az első tanulmány, amely leírja, hogy mi az összefüggés az alsósok elhízása és a tévézés között.

7,6 milliméter háj

A kutatók 1314 gyereket vizsgáltak meg. A szülők elmondták a kutatóknak, hogy a gyerekek hány órát töltenek hetente tévézéssel; a kísérlet kezdetén, amikor a gyerekek két és fél évesek voltak, átlagosan 8,8 órát töltöttek tévénézéssel hetente. A következő két évben ez hat órával növekedett, 14,8 órára. Négy és fél éves korukra a gyerekek 15 százaléka már több mint 18 órát töltött a tévé előtt minden héten.

Minél többet tévéztek a gyerekek, annál több felesleges zsírpárna képződött rajtuk. A kutatók megállapították, hogy minden óra, amit a gyerekek 2,5 és 4,5 éves kor között a tévé előtt töltenek hetente, valamivel kevesebb, mint fél milliméterrel növeli a derékbőséget, mire felső tagozatba kerülnek. Egy gyereknek tehát, aki 4,5 éves korában 18 órát tölt a tévé előtt hetente, 7,6 milliméterrel lesz vastagabb a dereka, mire betölti a tízéves kort.

Mivel ez a méret még az egy centimétert sem haladja meg, joggal tűnhet úgy, hogy nem érdemes miatta aggódni, de a gyerekek fejlődésénél ez is komoly szerepet játszik, mivel ezek az aprónak tűnő hízási fokozatok idővel összeadódnak. A derékbőség növekedése általában összefüggésbe hozható az elhízással és a belső szervek környékén lerakódott zsírral, amelyről már korábban is kimutatták, hogy mennyire káros lehet az egészségre. Dr. Caroline Fitzpatrick, a tanulmány vezető szerzője szerint ez az első alkalom, hogy valaki a gyerekek derékbőségét mérte meg, ami olyan szempontból fontos, hogy az ezen a testtájékon keletkező súlytöbblet különösen rizikós kardiovaszkuláris és emésztési szempontokból.

Dobja ki a hóra!

A kutatók nem csupán a derékbőséget vették figyelembe, hanem a lábak erősségét is. A gyerekeket nyolc és fél éves korukban vizsgálták meg, hogy ellenőrizzék, mekkorát tudnak ugrani; a lábak izmainak ereje kulcsfontosságú a sporttevékenységben. Azok a gyerekek, akik több tévét néztek, mint társaik, jó eséllyel a legrosszabbul teljesítő 5 százalék közé kerültek. Két és fél éves korban minden, tévénézéssel töltött óra 0,3 centiméterrel rontotta a gyerekek ugrási teljesítményét. Ez nemcsak azoknak fontos, akik szeretnek sportolni: az izomerő általában az egészség és az erőnlét meghatározója. Fitzpatrick szerint akinek egészségesebbek az izmai, azoknál ritkábban lépnek fel kardiovaszkuláris problémák, és kevésbé vannak kitéve a sérüléseknek is.

A tapasztalatok összegzése után a kutatók megállapították, hogy a túlzásba vitt tévézés egyértelműen egészségkárosodást okoz. Az észrevételeket a tanulmány szerzői azért is találják aggasztónak, mert a láb izomereje az általános erőnlétet tükrözi, de a csökkent izomerő komoly egészségi problémákat okozhat felnőttkorban.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia azt javasolja, hogy kétéves kor felett a gyerekek legfeljebb két órát töltsenek tévénézéssel, az ennél fiatalabbak pedig egyáltalán ne tévézzenek. Minden óra, amelyet a gyerek a képernyő előtt tölt el, egy olyan óra, amikor nem sportol, nem olvas, és nem végez semmilyen konstruktív tevékenységet. Fitzpatrick azt javasolja, hogy ha hideg van kint, akkor is öltöztessük fel a gyereket meleg ruhába, hogy inkább odakint játszanak, ahelyett, hogy bent tévéznének.

Batmant többek között azért szeretik a képregényrajongók, mert nem egy emberfeletti képességekkel megáldott szuperhős, csak a különféle csúcstechikás kütyüi, valamint a saját ügyessége, ereje segíti a rosszfiúk elleni harcban. A University of Leicester brit egyetem fizikusai azonban most leleplezték a Sötét Lovagot, legalábbis annak Christopher Nolan filmjeiben szereplő inkarnációját. Számításaik szerint a köpönyeges igazságosztónak simán bele kellett volna halnia a trilógia Batman: kezdődik című első epizódjában látható siklórepülésbe.

A fizikusoknak nem is a denevérköpennyel van gondjuk (aminek az anyaga a filmben megmerevedik és sárkányrepülő formáját veszi fel), az elméletben megoldható. A röppályát elemezve viszont kiderült, hogy a köpeny egyszerűen túl kicsi, Batmannek a földet éréskor olyan élményben lenne része a valóságban, mintha 80 kilométer per óra sebességgel ütközne a falnak. A filmben látottnál kétszer nagyobb felületű ernyőre lenne szüksége a szuperhősnek, hogy ne törje össze magát, amikor landol. Vagy ejtőernyőre, ahogyan a wingsuit flyerek élvezik a repülést.

Részlet a tanulmányból

A denevérembert leleplező tanulmány a Journal of Special Physics Topics című szakfolyóiratban jelent meg, írói szerint a probléma képletekbe öntése sokkal összetettebb feladat volt, mint várták. Az egyetem professzora, dr. Mervyn Roy szerint fontos, hogy a fizikusok néha olyan problémák megoldásán is gondolkozzanak, amelyeknek gyakorlati haszna talán nem sok van, de fejlesztik a kreatív gondolkodást.

A földrajzi koordinátákat tartalmazó geotagekkel ellátott bejegyzések a közösségi oldalakon felbecsülhetetlen segítséget és változatos kutatásokra felhasználható adatbázisokat jelentenek a kutatóknak. Hogy bizonyos tartalmú bejegyzések pontosan hol és mikor születnek, számtalan szociológiai kutatás alapjául szolgálhatnak. A Floatingsheep adatbányász és statisztikus specialistái aránylag komolytalan módját választották annak demonstrálására, hogy milyen lehetőségek vannak a geotagekben: elkészítették Amerika sör/templom-térképét. Ehhez a Twitter bejegyzéseit vették alapul, ahol ugyan aránylag kevés posztot látnak el geotagekkel (nagyjából 3 százalék az összesből), de egy hét alatt így is tízmilliós adatbázist hoztak össze belőlük.

Az adatbázisból kiszűrték azokat a bejegyzéseket, ahol a beer (sör), vagy a church (templom) szó szerepel, aztán megnézték, hogy az egyes államokban, illetve az egyes megyékben (ez az államnál eggyel kisebb közigazgatási egység az USA-ban, összesen 3033 ilyenre oszlik az ország) melyiket említették többször a twitterezők, végül térképet rajzoltak az eredményekből.

A piros szín jelenti a templom, a kék a sör szó több előfordulását a twitekben

Bár maguk a kutatás készítői is elismerik, hogy az eredmények torzíthatnak (hiszen valószínűbb, hogy valaki a kocsmából írja ki a Twitterre, hogy hányadik sörnél tart, mint hogy a misén Twitterezne), az eredmények a sztereotípiáknak megfelelő képet rajzoltak ki. A templomos twitek mennyisége vasárnap a többszörösére emelkedett, a sörösöké ugyanezt mutatta pénteken és szombaton. A Biblia-övnek is nevezett délkeleti államokban ( Texas, Arkansas, Louisiana, Oklahoma, Missouri, Kansas, Mississippi és környékük) jellemzően magasan verték a vallásos Twitter-bejegyzések a piálósokat, míg a liberálisnak tartott keleti parton épp fordított volt az eredmény.

A sör irányába legjobban San Franciscóban és Bostonban tolódott el az arány (közel négyszeres többség a sör javára), míg a másik oldalon Dallas volt a templomos twitek fő bástyája, ezek több mint kétszeresen felülmúlták a sörösöket.

Sokan érzik magukat forrófejűnek, amikor a hőmérő higanyszála emelkedik, és valóban, a hőség (különösen nagy páratartalom mellett) kapcsolatba hozható az agresszió és az erőszak emelkedésével, ahogyan az általános kedélyállapot romlásával is – magyarázta Nancy Molitor, az amerikai Északnyugati Egyetem orvosi karának viselkedéskutatója.

Ehhez hozzájárul a megzavart alvás, a dehidratáltság és az, hogy a szokásos napi tennivalóinkat csak megszorításokkal tudjuk végezni. Például majdnem egész napra zárt helyre kényszerülünk, hogy elkerüljük a tűző napot. Tovább irritálhat egyeseket, hogy a helyzeten nem változtathatnak – mondta Molitor, aki azt javasolja, hogy aki ilyen tüneteket tapasztal magán, az ne a nyári hőség kellős közepén hozzon meg fontos döntéseket, mert később megbánhatja. Érdemes előre felkészülni arra is, hogy mások szintén ingerlékenyebbek a munkahelyen és az utakon is, a legtöbb embernek hamarabb elfogy a türelme.

A nyári hőségben gyakori, szinte mindenkit érintő nyűgösségen túl az emberek 1-2 százalékánál jelentkezik a szezonális depresszió vagy érzelmi zavar nyári változata. Ezek az emberek nyáron nem csupán nyűgösek, hanem erős szorongást éreznek, sőt öngyilkossági késztetésük is jelentkezhet Molitor szerint. Számukra szinte elviselhetetlennek tűnhet a forróság és a tűző napsugarak túlélése. Aki ilyesmit tapasztal magán, annak érdemes minél előbb orvoshoz fordulnia.

Molitor a józan ész által diktált gyakorlat megtartására biztatott: hidratáljuk testünket és figyeljünk jelzéseire. Aki egészséges és mozogni akar, az igyekezzen kora reggelre vagy késő estére tenni edzéseit, aki vízhajtó hatású szert vesz magához, akár gyógyszert, akár kávét, teát, az pedig még jobban figyeljen a vízpótlásra. Molitor egy trükköt is megosztott: találjunk valamit a napjainkban, amit valóban mi kontrollálunk, és rá fogunk jönni, hogy segít lehűlni.

Az amerikai kormány egyik szakhivatala múlt héten szokatlanul hosszú közleményben taglalta, hogy a sellők, szirének, hableányok, sem bármilyen más ember-hal hibrid nem létezik. Nincs bizonyítékunk a vízi humanoidok létezésére – írta az amerikai Országos Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) június 27-én kiadott írása.

A hivatal szokásosnál nagyobb érdeklődését egy tévéshow váltotta ki, amit az Animal Planeten adtak le az Egyesült Államokban. A dokumentumfilmben azt állították, hogy felfedezték egy valódi sellő maradványait, ráadásul ezt a Monster Week című sorozatban adták le, ami egyébként valóságos élőlényekkel, piranhákkal, gyilkos cápákkal és emberevő alligátorokkal foglalkozott. A műsorban egyetlen valóságos tény hangzott el: 1997-ben a NOAA tudósai a Csendes-óceánban felvettek egy bizarr hangot, aminek a forrását azóta sem azonosították. A műsor többi része igen távol állt a valóságtól.

A megbízhatónak tartott tévécsatorna odaáig elment, hogy levédte a BeleiveInMermaids.com című weboldalt, amin azt a látszatot kelti, hogy azt lefoglalta az USA védelmi minisztériuma. Az érintett minisztérium szóvivője azonban közölte, hogy ez hoax, átverés, mert csak hamisítók oldalát szokták lefoglalni, a szólásszabadságot nem korlátozzák.

Ahhoz nem kell kutató biológusnak lenni, hogy megállapítsuk, a szupermarketekben kapható, egységes színű és tökéletes formájú paradicsomok már-már ehetetlenül rosszak. De hogy ez miért van így, azt már csak tudományos kísérletekkel sikerült kideríteni.

Nemcsak a művészeknek gyűlik meg a bajuk a túl sok számmal, időnként a természettudósoknak is nehézséget okoz az egyenletek értelmezése – állapították meg hétfőn közzétett tanulmányukban a Bristoli Egyetem kutatói.

Munkájukban csaknem 650 ökológiai és evolúciós témájú tanulmányt elemeztek, amelyek vezető tudományos folyóiratokban jelentek meg 1998-ban. Úgy találták, hogy a több egyenletet tartalmazó dolgozatokra kisebb arányban hivatkoztak későbbi publikációk szerzői, ami azt jelzi, hogy a kutatóknak kisebb figyelmet szentelnek a matematikai részletekkel telezsúfolt tudományos közleményeknek.

A legtöbb matematikát tartalmazó tanulmányokra 50 százalékkal ritkábban hivatkoztak később, mint a legkevesebb matematikát magában foglaló dolgozatokra – írták az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ben.

„Ez fontos kérdés. A természettudományok csaknem valamennyi területe a matematikai elméletek és a kísérleti munka szoros kapcsolatán alapul" – hangsúlyozta rá Tim Fawcett, aki Az egyenletek erőteljes használata gátolja a kommunikációt a biológusok között című tanulmány vezető szerzője.

Hozzátette, hogy ha az új elméleteket olyan módon ismertetik, amely elriasztja a többi kutatót, akkor senki sem fogja megismételni az elmélet tesztelése érdekében a kísérleteket.  „Ez a tudományos fejlődés gátját jelenti" – vélekedett Fawcett. Andrew Higginson, a tanulmány társszerzője szerint segíti az eredmények megértését, ha szavakkal is leírják megállapításaik és elméletük lényegét a kutatók.

A rendszeres, de mértékletes alkoholfogyasztás pozitív hatással van az ember egészségi állapotára, állapította meg egy nagyszabású kanadai kutatás. A felmérésben ötezer, 50 év körüli felnőtt egészségi állapotát rögzítették, és vetették össze az alkoholfogyasztási szokásaikkal. Utóbbi alapján a kutatók több kategóriába sorolták a kísérlet alanyait, hogy megállapítsák, milyen ivási szokások milyen hosszú távú hatással vannak az egészségi állapotra.

Meglepő módon azt tapasztalták, hogy a legjobb átlagos állapotban a mértékletes ivók voltak, akik jobb adatokat mutattak, a teljes absztinenciában élőknél is. Mértékletesnek a kutatók azokat a heti 1-14 alkalommal alkoholt fogyasztókat tekintették, akik egy nap legfeljebb 3-4 pohárral isznak.

A kutatás vegyes fogadtatásra talált tudományos körökben, sokan kritizálták a módszertanát azzal, hogy nem vesz figyelembe környezeti tényezőket, és azt hogy 50 éves kor körül egy sor más oka is lehet annak hogy az ember mennyit iszik, mint a saját döntése.

A félelem a pokolra jutástól jobban visszatart a bűnözéstől, mint a mennybeli remény – állítják egy amerikai tanulmány szerzői széles körű nemzetközi vizsgálódás alapján.

Az Oregoni Egyetem kutatói 69 ország 26 évnyi bűnözési és vallási adatait elemezték 143 ezer emberre kiterjedően. Amikor csupán azt nézték, hogy a vallásosság erősségének van-e bűnmegelőző hatása, nem igazán találtak statisztikai kapcsolatot, ám amikor finomítottak szempontjukon, nevezetesen, hogy a pokoli félelem, vagy a mennybe jutás reménye befolyásolja-e a bűnözést, érdekes összefüggés mutatkozott. Azokban az országok, amelyekben a vallás büntetéshangsúlyú és örök kárhozattal fenyeget, ritkább a bűnözés, míg azokban, amelyekben jutalmazás a lényeg, azaz a mennyei, paradicsomi öröklétre helyezi a hangsúlyt, gyakoribb a bűn.

„A természetfeletti büntetéstől való félelem alacsonyabb bűnözési rátát sejtet” – idézte Azim Shariff pszichológust, a tanulmány egyik szerzőjét a Daily Telegraph című brit lap hozzátéve, hogy egy tavalyi tanulmány készítői hasonló következtetésekre jutottak érettségi előtt álló diákok körében. Azok a tanulók, akik inkább hittek egy megbocsátó, semmint egy büntető Istenben, hajlamosabbak voltak csalni.

Az amerikai Harvard Egyetem kutatói 2003-ban a gazdaság és a vallás kapcsolatát vizsgálták, és úgy találták, hogy a pokolban erősebben hívő fejlett országok hazai összterméke magasabb.

A madarak az élénkpiros kocsikra piszkítanak a leggyakrabban, míg a zöldeket kerülik el leginkább – állapította meg egy brit felmérés. A kutatáshoz öt városban – Brightonban, Glasgow-ban, Leedsben, Manchesterben és Bristolban – szemrevételeztek 1140 kocsit. A piros 18 százalékos találati aránnyal lett a lista vezetője, az öt városban a piros autók 18 százalékát ürítették le szárnyasok.

A második legnépszerűbb célpont a kék kocsi 14 százalékkal, a bronzérem a feketéké 11 százalékkal. A fehér autók 93 százaléka mutatkozott makulátlannak a felméréskor, azaz csupán 7 százalékuk kapott találatot. Száz zöld kocsiból viszont csupán egyet szennyeznek be.

A felmérés nem értelmetlen, mivel évente 57 millió fontjába kerül a brit autósoknak a madárpiszok miatti festékréteg-sérülések, kimaródások javíttatása. „Sok autóst bosszant a probléma, már csak azért is, mert kocsijuk veszíthet értékéből a madarak ténykedése miatt" – idézte a brit Metro újság a felmérést végeztető Halfords autósboltlánc szóvivőjét.

A cipőnk sokkal többet mond el rólunk, mint gondolnánk. A kansasi egyetem pszichológusai egy kísérletben azt bizonyították be, hogy csak a cipőnk alapján nagy biztonsággal megállapítható a korunk, vagyoni helyzetünk, a politikai nézeteink, és egy sor személyiségjegyünk.

A kísérletben 63 tesztalany, és 208 további önkéntes vett részt, utóbbiak alapos személyiségi tesztet töltöttek ki, és mindegyiket megkérték, hogy a kedvenc, legtöbbet hordott cipőjüket fényképezzék le. A tesztalanyok ezután a fotók alapján próbálták megtippelni a cipők viselőinek, korát, nemét, és olyan személyiségjegyeket, mint hogy a politikai nézetei inkább konzervatívok vagy liberálisak, hogy nyitott vagy zárkózott személyiség, az érzelmi stabilitásuk szintjét, vagy hogy mennyire lelkiismeretesek.

Az eredmények a kutatókat is meglepték, a nyilvánvaló összefüggések mellett, mint a cipő viselőjének neme, vagy anyagi helyzete, az egészen összetett személyiségjegyeket is meghökkentően nagy hatékonysággal állapították meg a tesztalanyok. A tippek átlagosan 90 százalékba fedték a tesztek eredményeit. Tanulságként azt említették a pszichológusok, hogy a cipő ugyan elsősorban egy praktikus eszköz, mégis nagyon sok információt szolgáltat a viselőjéről, ráadásul nem csak szakmabeliek, hanem az átlagemberek számára is.

A rövid és látszólag jelentés nélküli érintésekre az arcbőr hőmérsékletének emelkedésével reagálnak a nők. Ez a hatás elsősorban heteroszexuális nőknél jelentkezik, ha egy férfi érinti meg őket – mutatták be vizsgálataik eredményét brit kutatók a Biology Letters című lapban.

A szakértők feltételezése szerint az ilyen hőmérsékletváltozás társadalmi jel, amely növeli a vonzerőt és befolyásolja a viselkedést. Azt, hogy férfiak hogyan viselkednek egy hasonló szituációban, még nem vizsgálták a kutatók.

Amanda Hahn és munkatársai, a St. Andrews Egyetem kutatói 16 nőt kértek fel vizsgálataikhoz. A figyelem elterelése érdekében a résztvevőket egy sor fotó tüzetes megfigyelésére szólították fel. Eközben azzal az ürüggyel, hogy műszerrel megállapítják hajszínüket, egy munkatárs látszólag véletlenül meg-megérintette a nőket a karjukon, a kezükön, a mellkasukon vagy az arcukon, egy hőkamera pedig folyamatosan figyelte a vizsgált személy arcbőrének hőmérsékletváltozását.
A vizsgálatot minden önkéntesnél kétszer végezték el: egy női, majd egy férfi munkatárs közreműködésével.

Kiderült, hogy elsősorban az arcon és a mellkason történt érintések hatására növekedett meg az arc hőmérséklete, átlagosan 0,1 Celsius-fokkal. A felmelegedés erősebb volt, ha a vizsgálatot férfi végezte. A kutatás második részében a szakértők azt is kiderítették, hogy a hőmérséklet főként a szem, az orr és a száj környékén növekedett.

Egyelőre nem tisztázott, hogy a változást a résztvevő felek érzékelték-e. Ha igen, akkor a hőmérsékletváltozás társadalmi jelként fogható fel. „Ismert tény, hogy az enyhe arcpír növeli egy személy vonzerejét. Lehetséges, hogy a hőmérsékletváltozás is ezt a célt szolgálja" – vélik a kutatók.

Ír matematikusok megfejtették a rejtélyt, ami évszázadok óta izgatja a sörivók, és a folyadékok dinamikájával foglalkozó fizikusok fantáziáját: hogy lehet az, hogy egy korsó Guinnessben a buborékok kitöltés után lesüllyednek, ahelyett hogy felemelkednének, ahogy az egy rendes buborékhoz illik? A fizika törvényeivel látszólag ellentmondó viselkedést a University of Limerick kutatói fejtették meg.

A trükk az, hogy a buborékok valójában nem süllyednek, hanem, ahogy egy náluk sűrűbb közegben viselkedniük illik, emelkednek. Maga a közeg, vagyis a sör produkál a pohárban olyan furcsa mozgásokat kitöltés után, amitől ez mégis süllyedésnek tűnik. Az ír matematikusok feltérképezték a kitöltött sör mozgását, és azt találták, hogy a felfelé öblösödő, tipikus sörös pohárban körkörös áramlatok alakulnak ki: a pohár falánál a sör lefelé áramlik, a közepénél pedig felfelé. Az üvegfal közelében levő buborékok pedig lassabban emelkednek a sörben, mint ahogy az lefelé mozog, így a külső szemlélő számára a süllyedés látszatát keltik.

A kérdés az, vajon mi okozza a sörben létrejövő belső áramlatokat. A kutatók arra jutottak, hogy a pohár formája az ok, és kísérletükkel bizonyították is, hogy henger alakú, vagy felfelé szűkülő pohárban nem jön létre a süllyedő buborék jelensége. A titok nyitja az, hogy a kitöltött sörben a pohár alján középen alakul ki nagyobb buboréksűrűség, és ez indítja be a középen fel-, a fal mellett pedig lefelé irányuló áramlatot. A sűrű, sötét színű ír sörben azonban a szemlélő csak a pohár falához közeli, lefelé mozgó buborékokat látja, így lesz tökéletes az illúzió.

Legutóbbi becslések szerint a közvilágítás évi átlagban 6 százalékkal nő a világban, egyebek között a gyors urbanizáció következtében. A kutatóknak csak korlátozott ismereteik vannak a mesterséges fénynek a környezetre gyakorolt hatásairól – olvasható a brit tudományos akadémia Biology Letters című szakfolyóiratában ismertetett tanulmányban.

A biológusok előtt ismert, hogy a közvilágítás jelentős hatást gyakorol a különböző életformákra (növényekre, rovarokra, éjszakai életmódú emlősökre stb.), a szervezetükre és egyéni magatartásformáikra. Egyetlen tanulmány sem érdeklődött azonban korábban azok iránt a változások iránt, amelyeket a fajok szerveződésében és a közösségeik összetételében előidéz.
2011 augusztusában három napon és három éjszakán át, amikor hemzsegnek a rovarok, Thomas Davies, a nagy-britanniai Exeteri Egyetem munkatársa és csapata rovarcsapdákat állítottak fel a Cornwall csücskén fekvő Helston városkában, közvetlenül az egymástól 35 méterre álló lámpák alatt, illetve közöttük.

Összesen 60 fajhoz tartozó 1194 rovart fogtak. Az éjszaka és a nappal elfogott lepkék esetében egyaránt "több rovar volt a fényforrás közelében" – állapították meg. A lámpák alatti rovarok összetétele jelentősen különbözött a távolabb lévőkétől. A kutatók szerint ez annyit jelent, hogy a közvilágításnak tartós befolyása van a rovarközösségek összetételére, "jóval több annál az egyszerű ténynél, hogy az élénk fény éjszaka odavonz egyes rovarokat, amelyek nappal ismét szétrepültnek".

Ötfajta rovarból volt sokkal több a lámpák által megvilágított övezetekben, közöttük kaszáspókok, hangyák, futrinkák és pincebogarak. A közvilágítástól távolabb tartózkodó rovarokhoz képest a lámpák alatt talált rovarok között a húsevő csoporthoz tartozó egyedek voltak a legnagyobb számban: a rabló rovarok és a dögevők.

Ez a rovarok közötti egyensúlyhiány lavinaszerűen alakulhat, és a tápláléklánc révén egy egész ökoszisztéma módosulásával járhat – figyelmeztetnek a szerzők, akik további kutatásokat szorgalmaznak a témában.

A fényszennyezés gyors terjedését tekintve ezek a folyamatok nagymértékben befolyásolhatják az organizmusok közösségének összetételét. Az új típusú, halogénes és LED-es lámpák tovább növelhetik a közvilágítás káros hatását a környezetére, mert sokkal szélesebb skálán bocsátanak ki olyan hullámokat, amelyekre ezek a szervezetek érzékenyek – állapították meg a brit kutatók.

A rotterdami Erasmus MC University Medical Centerben az Ineke Vogel által vezetett kutatásba 944, 15 és 25 év közötti diákot vontak be, zenehallgatási szokásaikról és egyéb viselkedésmintáikról kérdezték őket. A kutatók összegezték, hogy az egyes résztvevők mennyi zenét hallgatnak, beleszámolva az MP3-lejátszókat, klubokat és koncerteket.

Ezután a kísérlet vezetői a hallgatás hangossága alapján veszélyeztetett és nem veszélyeztetett csoportokba osztották a részvevőket – aki legalább napi 1 órát hallgatott zenét 89 decibel felett (ez nagyjából egy fűnyíró hangosságának felel meg), az előbbi csoportba került. Ez alapján az MP3-lejátszón zenét hallgató diákok kétharmada a veszélyeztetett.

Nem túl nagy meglepetés

Az így kapott adatok elemzése kimutatta, hogy azok az emberek, akik rendszeresen járnak zenés helyekre vagy koncertekre, hatszor nagyobb eséllyel isznak mértéktelenül és kétszer nagyobb eséllyel közösülnek védekezés nélkül. Sőt, többet is füveznek.

„Azt hiszem, kimutatták, hogy a szex, drog és rock'n'roll tényleg együtt járnak” – mondta a Reutersnak dr. Sharon Levy, a Boston Children's Hospital orvosa, aki nem vett részt a tanulmányban. Levy szerint attól még messze vagyunk, hogy a szülőket figyelmeztetni kellene, hogy figyeljenek jobban, ha a gyerek hangos zenét hallgat.

Az orvos úgy véli, tanulmány nem mutatja meg, hogy egyfajta típusú veszélyes viselkedésből következne egy másik. Sőt, azt sem válaszolja meg, milyen típusú zenét hallgattak a kutatás részt vevői. „Tudjuk, hogy a felelőtlen viselkedéstípusok általában együtt járnak, szóval ez igazából nem egy nagy meglepetés” – mondta Levy a Reutersnek. A holland kutatók is megállapítják tanulmányukban, hogy további kutatások szükségesek.

Egy brit felmérés szerint a helyesírás-ellenőrzök felneveltek egy generációt, aminek tagjai túlságosan az automatikus szövegjavítás funkciójára hagyatkoznak, ezért még a legismertebb szavak helyes írásmódját sem ismerik. A tanulási nehézségekkel küzdő embereket segítő Mencap alapítvány szavazása elég borús eredményt hozott: a kétezer megkérdezett felnőtt harmada nem tudta helyesen leírni az angol definitely (határozottan, feltétlenül, hogyne) szót, és nagyjából kétharmaduk nem írja helyesen a necessary (szükséges) szót.

A megkérdezettek 96 százaléka szerint a helyesírás fontos, kétharmaduk folyamatosan használ valamilyen helyesírás-ellenőrzöt. Csak 9 százalék válaszolta azt, hogy soha nem használ ilyen programot.

Végzetes lehet

Mark Goldring, a Mencap vezérigazgatója szerint azzal, hogy a britek kétharmada ma a helyesírás-ellenőrzőktől függ, elérkeztük az automatikus-javítás-generációhoz. A kutatás kimutatta, hogy a britek nagy részének hamis benyomása van saját helyesírási képességeiről.

Goldring szerint a mai gazdasági helyzetben az önéletrajzban elkövetett helyesírási hiba végzetes lehet, mert azt mutatja, hogy az egyén nem tud színvonalas munkát előállítani – teljesen mindegy, milyen magasan kvalifikált. Egy cég vagy személy által használt nyelv pedig reflexió a saját viselkedésére, képességeire és készségeire.

Ian McNeilly, az angol országos oktatási szövetség igazgatója szerint túlegyszerűsítés egyedül a technológiát felelőssé tenni a különböző területeken érzékelhető hanyatlásért. „Inkább az a baj, hogy az emberek vakon írnak dolgokat, és elvárják, hogy automata programok javítsák helytelen helyesírásukat. Pedig nem fogják. Ez a nyelvi megfelelője annak, amikor GPS-szel vezetők használók gondolkodás nélkül belehajtanak a csatornákba” – fogalmazott.

A House Research Institute kutatói megállapították, hogy a tinédzserek 72 százaléka tapasztal halláskárosodást egy koncert után. Bár maga a jelenség nem állandó, ha valaki gyakran teszi ki magát ritmikus zajnak huzamosabb ideig, a károsodás állandóvá is válhat. Jennifer Derebery, az intézet kutatója szerint fontos elmagyarázni a fiataloknak, hogy nem csupán a koncerteken tapasztalható fokozott zajterhelés, hanem az otthon hallgatott hangos zene is károkat okozhat. Ha valaki sokszor teszi ki magát 85 decibelnél nagyobb zajnak, az a belsőfülben található szőrsejtek működésének leállásához, majd a hallás részleges, esetleg teljes elvesztéséhez is vezethet.

A kutatás során 29 tinédzser hallását tesztelték koncert előtt és után. A kísérletben részt vevőknek a kutatók elmagyarázták, hogy fontos lenne fülvédőt használniuk, de mindössze hárman használták azt a koncert során. Az előadás alatt három kutató hangnyomásmérővel ellenőrizte a koncert hangerejét; a háromórás műsor alatt az 1645 mérésből 98,5 decibel volt az átlagos hangerő, a huszonhat számból pedig tíz is hangosabb volt száz decibelnél, ami jóval fölötte van az egészségügyi határértéknek.

A kísérlet során kiderült, hogy a résztvevők 72 százaléka szenvedett el részleges halláskárosodást. A tinédzserek 53,6 százaléka úgy vélte, nem hallanak olyan jól a koncert után, mint előtte, 25 százalékuk pedig fülcsengésre vagy fülzúgásra panaszkodott, amit a koncert előtt nem tapasztaltak.

Gyors regenerálódás vagy tartós károsodás?

A kutatók érthetőnek találták a jelenséget. A halláskárosodást elsősorban az ingerküszöb-eltolódás okozza, de idővel – miután az ingerküszöb 16-48 óra alatt normalizálódik – a normális hallás is visszatér. A koncert után a résztvevők többsége elvégezte a Distortion Product Otoacoustic Emissions (DPOAE) tesztet, ami a külső szőrsejteket vizsgálja a belsőfülben - ezekről feltételezik, hogy a hallás szempontjából a legfontosabb sejtek. A kutatók megállapították, hogy a fokozott zajterhelés következtében a szőrsejtek működése részlegesen vagy teljesen is leállhat, ez pedig maradandó károsodást okozhat.

Derebery szerint további vizsgálatokra van szükség, hogy egyértelműen megállapítható legyen a zajkibocsátás káros mivolta; egyelőre csak feltételezik, hogy a fejlődő szervezet számára az egészségügyi határérték feletti zaj károsabb, mint a felnőttekre. A kutató úgy véli, a koncerteken biztosítani kéne a hangerő szintjét, megelőzve az idősebb korban kialakuló neurológiai károsodást és a részleges hallásvesztést. Derebery a kísérlet eredményeire alapozva úgy véli, hogy mivel 29 fiatal közül csupán hárman használták a füldugót, annak ellenére, hogy biztatták őket a használatukra, azt kell feltételezniük, hogy ez az általános hozzáállás, így biztosítani kell számukra az egészségkárosodás nélküli szórakozás lehetőségét.

A University of Washington kutatói kísérletükben arra keresték a választ, hogy meg lehet-e mondani valakiről első pillantásra a nemi irányultságát, van-e tudat alatt működő melegradarja az embernek. Az eredmény: van, a nőké jobban működik, mint a férfiaké, de még így is sokszor hibázik.

A kísérletben 129 önként jelentkező egyetemista vett részt, akiknek 96 fotóról kellett megtippelniük, hogy a rajta szereplő ember meleg vagy heteroszexuális. A tesztben használt fotókon férfiak és nők is szerepeltek, és a kutatók igyekeztek a minimumra szorítani a kísérleti alanyokat esetlegesen befolyásoló tényezőket. Így a képeken csak az arcok szerepeltek, de kitakarták a frizurát, és a fotókon senki nem viselt arcszőrzetet, sminket, piercinget, tetoválást vagy szemüveget.
A nők radarja jobban működött: átlagosan a képek 65 százalékáról állapították meg helyesen, hogy a rajta levő ember meleg-e. A férfiaknál ez az arány csak 57 százalék volt. A másik tanulság az volt, hogy a leszbikusokat könnyebb felismerni, és a férfiaknál a tévedések nagy része heteroszexuális alany melegnek tippelése volt.

Az eredmények akkor sem romlottak, amikor a képeket csupán 50 milliszekundumig, vagyis egy pislogás időtartamának harmadáig látták a tesztalanyok. Ez azt jelenti, hogy alapos vizsgálat és ismertetőjegyek tudatos keresése helyett ösztönösen döntünk. Hogy mi alapján, az még nem tiszta, mindenesetre érdekes, hogy az eredmények ugyan romlottak, de ötven százalékos találati arány felett maradtak akkor is, amikor fejjel lefelé fordított képeket mutattak a tesztalanyoknak.

Kétnapos tanácskozást tartott a Londoni Egyetem arról, hogy a szamarak valóban buták-e, illetve témaként szerepelt az öszvérek csökönyösségének megítélése is. A felszólalók között volt Ben Hart, egy brit szamármenhely munkatársa, aki expozéjában kifejtette, hogy a szamarak és öszvérek viselkedését az emberiség félreértelmezi, mert a lovakéhoz hasonlítja, nem pedig külön fajként kezeli. „Itt az idő, hogy végre ne csak kis méretű, nagy fülű lovakként gondoljunk ezekre az állatokra" – mondta Hart.

A szamarak szellemi képességének kedvezőtlen megítélése amúgy meglehetősen régi keletű, az állatokról már az ókorban is azt tartották, hogy csökönyösek és buták, többek közt Ezópusz és Homérosz történeteiben is így jelentek meg.

Ritka szomáliai szamarak a Franciaországban található Sigean állatkertjében

Fotó: Raymond Roig

A tanácskozás egyéb előadásain a szamarak és öszvérek a török népzenében betöltött fontos szerepéről, az eritreai és portugál szamárnépesség alakulásáról, illetve az Indiai-óceán országaiban élő szamarak fontosságáról is hallhattak az érdeklődők.

A Universite de Bretagne-Sud egyetem francia kutatóinak kísérlete arra mutatott rá, hogy a vörös rúzst viselő pincérnők több borravalót kapnak a férfi vendégektől, mint aki más színűt visel, vagy egyáltalán nem használ rúzst. A szociológusok 450 éttermi fizetést figyeltek meg egy két hónapos periódus alatt, a kísérletben hét pincérnő vett részt.

Az eredmény azt mutatta, hogy vörös rúzzsal az esetek felében járt borravaló a pincérnőnek, míg barna vagy rózsaszín árnyalatot használva, illetve kirúzsozatlanul csak az esetek harmadában. A vörös szín csak férfi vendégeknél hozott változást a fizetésnél, a nőknél változatlan maradt a borravaló gyakorisága.

A kutatók szerint a jelenségnek evolúciós oka van: a vörös színt a megemelkedett ösztrogénszinttel, a termékenységgel és a szexuális izgalommal azonosítja a férfiagy tudat alatt, és ha nem is azonnal utódot nemzeni, de imponálni akar annak a nőnek, akin ezt a színt látja. Az állatvilágban is ismert ez a jelenség, csimpánzoknál és bonobóknál jegyezték fel, hogy a termékenységük csúcspontján a nemi hormonok magas szintje mellett vörösre változik a nőstények arcbőre, ez pedig egyfajta szexuális kezdeményező jel a hímek számára.

A vörös szín tudatalatti hatásáról egyébként már sok mindent kiderítettek a pszichológusok, például azt hogy a sportpályán, vagy akár videojátékokban megfélemlíti az ellenfelet, és hogy a férfiak vonzóbbnak tartják a piros ruhás nőket, és viszont.

Simogatásra, böködésre és csapkodásra is reagáló robotfeneket fejlesztett ki a japán Elektrokommunikációs Egyetemen Takahasi Nobuhiro.

A csípőtől a combnyak magasságáig tartó torzó egy olyan, vörös légzsákokból, uretáncsontvázból és szilikonbőrből álló szerkezet, ami a beépített mikrofonok segítségével állapítja meg a felületét érő nyomás helyét és intenzitását. A robot kompresszorai aztán ennek megfelelően fújják fel vagy eresztik le az életnagyságú modellt. A működés sokban emlékeztet a masszázsfotelekben alkalmazott technológiára. A szerkezetnek neve is van: Shiri, vagyis fenék (尻), japánul. Hasonló hangzása ellenére semmi köze az iPhone 4S beszédfelismerő rendszeréhez, a Sirihez.

A tokiói egyetemnek nem ez az első furcsa találmánya, nagyjából egy éve a távcsókolózást segítő géppel rukkoltak elő: a gép a nyelvek mozgását utánozta le, és a két csókterminál között az internet szállította az adatokat.

A Bosszúállók (Avengers) sorra dönti a mozis rekordokat, a film által termelt bevétel 744 millió dollárnál jár. Még ez az összeg is eltörpül a kár mellett, amit a szereplők a film New Yorkjában okoztak, amikor a szuperhősök csapata megvédte a világot Loki hadseregének inváziójától. A Hollywood Reporter egy kárfelmérésre specializálódott céget, a Kinetic Analysis Corporationt kérte fel, hogy becsüljék meg, mennyibe kerülne a pusztítás után újjáépíteni Manhattant.

A cég a film jeleneteit elemezve, számítógépes modellezéssel végezte el a kár felmérését. Tanulmányukban a végső 160 milliárd dolláros számla két nagy részből tevődik össze: az épületekben és közművekben okozott kár 70 milliárd (a cég külön felhívja a figyelmet arra, hogy a szeptember 11-i merényletek egyik nagy tanulsága volt, hogy a föl alatti gáz, víz, és villanyvezetékek sérülései is nagyon komolyak ilyen pusztítás esetén). A katasztrófa utáni romeltakarítás, a gazdaságban és kereskedelemben okozott közvetett károk ennél is nagyobbak, 90 milliárd dollárra rúgnak. A becslés a csata áldozatainak számát a több ezres nagyságrendbe teszi.

Képek a filmből

A 160 milliárd dollár ugyan csillagászati összegnek tűnik, ahhoz képest azonban nem is olyan magas, hogy való életbeli katasztrófák után mennyi szokott lenni a helyreállítás költsége és a gazdaságnak okozott kár. A szeptember 11-i terrortámadás 83 milliárd, a Katrina hurrikán pusztítása pedig 90 milliárd dollárjába került Amerikának, a tavalyi nagy japán földrengés, cunamival és ataomkatasztrófával együtt 122 milliárdos, az 1995-ös kobei földrengés 140 milliárdos kárt okozott. Manhattan szétverését ehhez képest egész olcsón sikerült megúszni.

A jelentés körüljárja azt a kérdést is, hogy az újjáépítést kinek kellene fizetni. A filmbeli SHIELD titkos kormányügynökség, ezért védelmet élvez az ilyen típusú felelősségrevonás alól, ettől függetlenül hosszas jogi procedúra és alapos vizsgálat elé nézne a szervezet, és még az is lehet, hogy a végén mégis a világ megmentőinek nyakába varrnák a számlát, vagy legalább egy részét, például amit bizonyíthatóan Hulk okozott (hasonló történt a Ghostbusters hőseivel is a második rész elején). A dolgot bonyolítja, hogy a legtöbb biztosításnak különleges záradékai vannak háború és terrorcselekmények okozta károkra, és további jogi-teológiai problémákat vetne fel, hogy az eset szereplői közül Lokit és Thort istenként tisztelik egyes kultúrákban. Így az ő rombolásukat a természeti katasztrófáknál használt, a felelősséget semmissé tevő „act of god", vagyis isten cselekedete kategóriába lehetne sorolni.

A férfiak és nők közti barátságot vizsgáló kutatás vezetője, April Bleske-Rechek, a Wisconsin Egyetem pszichológusa szerint az ellenkező neműek szívesen kötnek barátságot, de ezt sokszor megtorpedózza az egymás iránt érzett vonzalom. Az evolúciós pszichológia számára a barátság érdekes kutatási területnek számít, mivel ez a kapcsolat nem hozható összefüggésbe a reprodukciós tevékenységgel. A kutatók úgy vélik, hogy az ember fejlődéstörténetének egyik alapvető eleme a gének továbbadása a következő generációnak. Ugyanakkor a barátok támogatják egymást és kötődnek egymáshoz, anélkül, hogy szexuális vonzalom lépne fel köztük.

Bleske-Rechek és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogy a heteroszexuális, ellenkező nemű barátok megbirkózhatnak-e a szexuális vonzerő jelentette csábítással a barátságuk során. A kísérletben 88, ellenkező nemű, magukat barátnak valló egyetemista korú párt választottak ki, és a barátságról szóló kérdőíveket osztottak ki nekik. A jelentkezők külön-külön válaszoltak a barátságukra vonatkozó kérdésekre, amelyek között az egymás iránt érzett vonzalom is szerepelt. Hogy őszinteségre bátorítsák őket, a kutatók bizalmasan kezelték a válaszaikat, és azt tanácsolták a résztvevőknek, hogy ezeket kezeljék bizalmasan.

Az eredmények alapján a férfiak jobban vonzódnak a nőnemű barátaikhoz, mint az fordított esetben megfigyelhető volt. Az is gyakori jelenségnek számított, hogy a férfiak túlbecsülték annak a szexuális vonzalomnak a mértékét, amit a nők irántuk éreztek. Arra a kérdésre, hogy randevúznának-e a nőnemű barátaikkal, a férfiak közül sokan még azok is igenlő választ adtak, akiknek volt állandó partnerük. Ugyanez a nőknél is megfigyelhető volt: többen akkor is vonzódtak a barátjukhoz, ha mással volt kapcsolatuk. A válaszok alapján a kapcsolatban élő nők kisebb hányada randevúzott volna a férfi barátjával, ha volt állandó partnere.

A férfiak profitálnak a barátságból

A kutatók szerették volna kibővíteni a vizsgálatot, ezért a következő körben már 107, 18 és 23 év közötti fiatalt kérdeztek meg, valamint 322, 27 és 55 év közötti személyt. A résztvevőknek ezúttal is az ellenkező neműek közti barátsággal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk, de a kérdések most arra is kiterjedtek, hogy ezek a barátságok miért körülményesek és miért hasznosak.

A válaszok alapján az idősebb felnőtteknek kevesebb ellenkező nemű barátjuk volt, mint a fiataloknak. Összességében minden résztvevő pozitívan nyilatkozott a baráti kapcsolatairól. Arra a kérdésre, hogy mennyi előnnyel és mennyi hátránnyal jár a kapcsolat, sokan azt válaszolták, hogy a hátrányok vannak többségben. A válaszadók fiatalok fele számolt be a barátságot befolyásoló vonzerőről, amit inkább gondterhesnek, mint örömtelinek tartottak. A kutatásból az is kiderült, hogy az ellenkező neműek közt szövődő barátságoknak a férfiak örülnek a leginkább.

Bleske-Rechek úgy véli, mindez azt jelenti, hogy férfi és nő közt is létezhet barátság, de időt vesz igénybe, mire túllépünk az evolúciós történelmünkön. A pszichológus valószínűnek tartja, hogy a megváltozott, modern környezetben több lehetőség nyílik az ellenkező neműek közt szövődő barátságra – ennek azonban nemigen vannak történelmi hagyományai. Bleske-Rechek szerint idővel ez is ki fog alakulni.

A munkahelyükre nagyobb távolságról autózóknál gyakoribb a túlsúly és kevésbé fittek, mint azok, akik közelebb laknak – állítják amerikai kutatók kedden közzétett tanulmányukban. Az elemzéshez 4300 ember adatait használták fel, akiknek munkahelye a texasi Dallas-Fort Worth környékén van, amely az Egyesült Államok öt legzsúfoltabb területének egyike.

Kiderült, hogy azoknak az embereknek, akik távolabbról autóztak be dolgozni, nagyobb a derékbősége, rosszabb az állóképessége, magasabb a vérnyomása és nagyobb a testtömegindexe.

„A hosszabb ingázás a szervezet átlagos energia-felhasználásának csökkenéséhez vezethet" – vélekedett Christine Hoehner kutatásvezető, a Washington Egyetem (St. Louis, Missouri) munkatársa. Mint hozzátette, tanulmányuk a mozgásszegény életmód egy eddig kevéssé vizsgált területére, a munkába járásra összpontosított.

Ezek után nem meglepő, hogy a megkérdezettek közül a nagyobb távolságról utazók ritkábban jártak tréningezni is. Mindennek egyik mérhető egészségügyi következménye, hogy az ő vérnyomásuk átlagosan magasabb volt, mint a 16 kilométernél közelebbről bejárók átlagos vérnyomása. A tanulmányt az American Journal of Preventive Medicine című szakfolyóiratban tették közzé.

Amerikai tudósok kutatása alapján végre tudományos magyarázata is van annak, miért lötyög ki olyan gyakran a kávé. A kutatók tanácsokkal is szolgálnak az ügyes, kilötyögésmentes szállításhoz. Rouslan Krechetnikov, a University of California gépészmérnöke és tanítványa, Hans Mayer, egy, a folyadékok dinamikájáról szóló konferencián volt szemtanúja annak, ahogy a túlterhelt szervezők megpróbálják célba juttatni az italokat. Ezután döntöttek úgy, hogy a kávé kilötyögését mélyebben is megvizsgálják.

Hamar rájöttek, hogy a kilötyögő kávé fizikája nem is olyan egyszerű. Eltekintve az emberi járásól – amely az adott személy életkorától, egészségi állapotától és nemétől is függ –, a folyadékok lötyögésének önmagában is igen komoly fizikája van, gyorsulások, erők és nyomatékok komplex összjátéka.

Krechetnikov és Mayer elvégzett egy laboratóriumi kísérletet, hogy pontosabban feltárják a löttyenés mögötti mechanizmusokat. Megkértek egy embert, hogy kezében egy teli kávéscsészével különböző sebességgel gyalogoljon végig egy egyenes vonalon. Az önkéntes hol a csészére koncentrált, hol előre nézett. Egy kamera rögzítette a lépéseket és a csésze pályagörbéjét, egy apró érzékelő pedig rögzítette a lötyögő folyadék mozgását.

A folyadék oda-vissza mozgásának van egy természetes frekvenciája, amit a csésze nagysága határoz meg. A Physical Review E múlt heti számában megjelentetett tanulmányukban a kutatók kimutatták, hogy a ma elterjedt bögrékben kialakuló frekvenciák megegyezhetnek a kísérleti alanyok mozgásának frekvenciájával. Ez azt jelenti, hogy csak simán a járástól, minden egyéb behatás nélkül oszcillálni kezdhet a kávé a bögrében. A kutatók úgy találták, hogy még a személy járásában bekövetkező  minimális szabálytalanságok is fontos szerepet játszhatnak: nagyobb oszcillációt eredményeznek, így könnyen kilöttyenhet az ital.

Hogyan ne lötyögtessük ki a kávét?

Krechetnikov és Mayer megoldása a problémára nem túl nagy meglepetés. A kutatók szerint ha lassabban kezdünk el járni, az segíthet. Szintén jól jöhet, ha nem töltjük tele a csészét – persze, nem lenne tudományos kutatás, ha erről nem kapnánk pontos mértéket: érdemes legalább egy normál bögre átmérőjének 1/8 részét (ami általában körülbelül 1 centiméter) üresen hagyni. A kutatók szerint akkor is ügyesebben manőverezünk a bögrével, ha folyamatosan nézzük azt.

A legtöbb ember persze már magától is rájött ezekre a praktikákra, a tudósok szerint azonban az általuk kidolgozott matematikai modell segíthet abban, hogy új, lötyögésbiztosabb bögrék készülhessenek. A mérnökök már most is ismernek folyadékirányítási-technikákat: a benzint szállító tartálykocsikban például terelőlapok vannak, hogy lassítsák a folyadék mozgását, mert az túlságosan felgyorsulva berobbanhatna.

Egy Szardínián készített tanulmány azt állítja, hogy az átlagnál alacsonyabb emberek két évvel tovább élnek magasabb társaiknál. A kutatók ötszáz, 1866 és 1915 között született férfi csontvázát vizsgálták és megerősítették azt, amit korábbi tanulmányok már tudni véltek.

A szardíniaiak statisztikailag egyébként is tovább élnek, mint az átlagos európaiak. Az is kiderült, hogy Villagrande körzetében a férfiak ugyanolyan hosszú ideig élnek, mint a nők. Ebben a provinciában élnek átlagosan a legalacsonyabb emberek a sziget 14 önkormányzata közül.

Kutatók már korábban megállapították különböző fajokat vizsgálva, hogy a kisebb testűek tovább élnek, mint a nagyobbak. A kisebb kutyák például hosszabb életűek, mint a nagyobb testűek. Ugyanez a helyzet az afrikai és az ázsiai elefánt esetében, az afrikai nagyobb, de rövidebb ideig él.

A tanulmány magyarázata szerint a kisebb testűeknél kevésbé sérül a DNS, nagyobb a sejtek cserélődési potenciálja, nagyobb a szívpumpálás hatékonysága. A kutatók szerint az emberi élet hossza tíz százalékban függ a magasságától.

A Washington Egyetem kutatói szerint aki napi kilenc órát alszik, az nagyobb arányban zárja ki a genetikai tényezőket a súlygyarapodásában - vagyis megint kiderült, hogy az alvás hasznos és akár fogyni is lehet ezzel.

A Sleep nevű magazinban publikált tanulmányban Nathaniel Watson azt írja, a hosszabb alvással kevésbé fontossá válnak a genetikai tényezők. A kutatás alatt 1088 női ikerpárt vizsgáltak meg, átlagéletkoruk 36,6 év volt, 38 százalékuk egypetéjű iker. A kutatásban lejegyezték súlyukat, magasságukat és alvási szokásaikat.

Kilenc óra alvással a genetikai tényezők kevésbé számítanak a testtömegindexben, míg a kevesebb mint hét órát alvóknál sokkal nagyobb ez a befolyás. A kilenc óránál többet alvók esetében 32 százalékban számított, kinek milyen génjei vannak, a másik esetben 70 százalékot.

A felpörgetett életmód megnövelheti az elhízás veszélyét, állítja a tanulmány. Az elmúlt száz évben az átlagos alvással töltött idő másfél órával csökkent: 2001 óta a legalább nyolc órát alvó amerikaiak aránya 38 százalékról 27 százalékra csökkent.

A tanulmány nem tért ki arra, hogy a genetika hogyan befolyásolja a súlyt, ez egy következő kutatás témája lesz.