Ha egy férfi jól kijön anyósával, akkor 20 százalékkal nagyobb az esély, hogy tartós lesz a házassága, ha egy feleség van jóban az anyósával, akkor viszont 20 százalékkal kevesebb - erre a megállapításra jutottak amerikai kutatók, a Michigani Egyetem pszichológusai és szociológusai, akik 373 pár életútját kísérték végig 26 éven át. A vizsgálat kezdetekor az alanyok életkora 25 és 37 év között volt, és legfeljebb egy éve voltak házasok.

Az, hogy a férjek és anyósaik jó viszonya a házasságokat tartósítja, nem meglepő: erősíti a kapcsot a férj és felesége között. Az viszont, hogy a nejek és anyósaik meghittebb kapcsolata rövidíthet a házasságok hosszán, már magyarázatra szorul. Az amerikai kutatók a 26 évnyi nyomkövetés alapján arra jutottak, hogy a jó anyóskapcsolat révén a feleségek jobban beépülnek férjeik családjaiba, ám az integrálódás egy idő után túlzott lesz, és a nők úgy érzik, hogy anyósaik beavatkoznak ügyeikbe, ők pedig - feleségként és anyaként - nem lehetnek saját családjaik központjai, anyósaik zavarják ezt az identitásukat.

Terri Orbuch, a kutatást vezető pszichológus azt tanácsolja, hogy a feleségek óvatosabban számoljanak be anyósaiknak házasságuk részleteiről, és tartsanak távolságot tőlük.

Fertőző lehet a mobiltelefon-használat: az emberek hajlamosabbak elővenni a telefonjukat, ha az, akivel épp vannak, szintén megteszi ezt. A jelenséget a Michigan Egyetem kutatói vizsgálták három hónapon keresztül, méghozzá úgy, hogy statisztikát vezettek az egyetem ebédlőiben és kávézóiban tartózkodó diákok tevékenységéről. Egy-egy párt legfeljebb 20 percen keresztül figyeltek, a mobiltelefonnal kapcsolatos tevékenységüket tízmásodperces szakaszokra osztva nézték.

Az eredmények szerint a vizsgált tanulók az összes szakasz 24 százalékában nyúltak a telefonjukhoz. A felmérésből azonban az is kiderült, hogy ha a pár egyik tagja használta a mobilját, akkora az esetek 39,5 százalékban a másik is tíz másodpercen belül elővette a készülékét. A kutatók szerint ez az összefüggés rendszeresen megismétlődött a vizsgált időtartam alatt. „Egy-egy ilyen esetet még megmagyarázhatnánk azzal, hogy az emberek rendszeresen ellenőrzik, kaptak-e valamilyen értesítést, de ez a fertőzés jellegű tevékenység a 15 perces időszakokban többször is előfordult” - nyilatkozta a tanulmányt jegyző Daniel Kruger.

A kutatók szerint a jelenség a társadalmi kirekesztettség és beilleszkedés élményére vezethető vissza. Ha a pár egyik tagja hosszabb beszélgetésbe bonyolódik, a másik ember kizárva érezheti magát, ezért a legegyszerűbb, ha a közös pont, a telefon segítségével próbálja újra a körön belülre helyezni magát.

A tanulmány kiemeli, hogy az eredményeket nagyban befolyásolta a vizsgált csoport összetétele. Szerintük más, például jellemzően idősebb felnőttekből összeálló csoport esetén valószínűtlen, hogy ugyanezt a következtetést tudták volna levonni, egyszerűen azért, mert nekik nem olyan természetes a telefon használata, mint a fiataloknak.

Valóban ásítanak a magzatok a méhen belül - derítette ki egy brit kutatócsoport, amely szerint azonban nem az álmossággal, hanem az agyi fejlődéssel függ össze a jelenség.

Fotó: Guillermo W. Rougier / PNAS

Túlélte a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalását egy fura emlős, a Necrolestes patagonensis, azaz a patagóniai sírrabló – bizonyította egy nemzetközi kutatócsoport. A kutatás eredményeit az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) legújabb számában tették közzé.

A vakondszerű emlős 16 millió éves fosszíliáit 1891-ben fedezték fel Argentínában, ám mint John Wible, a Carnegie Természettudományi Múzeum szakértője, a tanulmány társszerzője rámutat, vajmi keveset lehetett tudni az állatról. Százhúsz éven keresztül a kutatók igyekeztek pontosan meghatározni, hogy milyen állatról van szó, és elhelyezni az emlősök családfáján, de sehogy sem tudtak megegyezni.

A grönlandi viking telepesek kedvelték a fókahúst, amely jelentős szerepet játszott étrendjükben – derítették ki dán és kanadai kutatók. A Koppenhágai Egyetem, az Aarhusi Egyetem, a Dán Nemzeti Múzeum, valamint a Vancouveri Egyetem kutatói az eredményeiket egy tanulmánysorozatban ismertetik a Journal of the North Atlantic című folyóiratban.

Az első vikingek 1000 táján Vörös Erikkel jelentek meg Grönlandon, és a sziget nyugati részén telepedtek meg. Legnagyobb lélekszámuk 2000-3000 fő körül volt, majd ötszáz évvel ezelőtt váratlanul eltűntek Grönlandról.

A történésre számtalan magyarázat született, egyesek természeti katasztrófát, mások az éghajlatváltozást, megint mások alkalmazkodási képtelenséget sejtenek a jelenség mögött. A dán-kanadai kutatócsoport vizsgálatai során bebizonyította, hogy a telepesek nem azért hagyták ott Grönlandot, mert képtelenek voltak alkalmazkodni a helyi élelemhez - olvasható a Koppenhágai Egyetem honlapján.

Egy finn tanulmány megállapította, hogy minél közelebb lakik valaki egy kocsmához, annál nagyobb az esély, hogy a sárga földig leissza magát. A tanulmány készítői hét éven át követték 55 ezer finn felnőtt életvitelét, így a kutatóknak lehetőségük nyílt rá, hogy megfigyeljék a kocsmatávolság és az iszákosság intenzitása közti összefüggést. A kutatók, akik a kuopiói munkaegészségügyi intézet munkatársai, megállapították, hogy ha valaki 1 kilométernél közelebb költözik egy kocsmához, 17 százalékkal nagyobb valószínűséggel válik nagyivóvá, mint a kocsmáktól távolabb élők.

A tanulmány készítői hangsúlyozták, hogy nem pusztán a kocsma közelsége okozhatja az emberek szeszesital-fogyasztásának emelkedését. Jaana Halonen, a kutatás vezetője feltárta, hogy kezdeti feltételezésük szerint az iszákosok hajlamosak közelebb költözni kocsmákhoz, csakhogy azoknak az alkoholfogyasztása is nőtt, akiknek a közelében megnyitott egy kocsma.

A meglehetősen népes vizsgálati csoport életének feltérképezéséből kiderült, hogy azoknak, akik csupán 120 méterre laknak egy kocsmától, 9 százaléka nagyivóvá válik. Azok, akiknek két és fél kilométert kell gyalogolniuk a legközelebbi kocsmáig, ez az arány csupán 7,5 százalék.

A dohányosok egyharmaddal nagyobb valószínűséggel, átlagosan 2,7 nappal többet vannak távol betegség miatt a munkahelyükről, mint a nem dohányzók, ami csak Nagy-Britanniában 1,4 milliárd fontba (közel 500 milliárd forint) került tavaly - állapították meg egy brit tanulmányban.

Az Addiction című folyóiratban közzétett jelentéshez 29 korábbi tanulmány eredményeit tekintették át, melyeket 1960 és 2011 között készítettek Európában, Ausztráliában, Új-Zélandon, az Egyesült Államokban és Japánban, összesen 71 ezer, köz- és magánszférában dolgozó ember bevonásával. A kutatók jelenlegi és korábbi dohányzási szokásukról kérdezték az alkalmazottakat, valamint orvosi és munkáltatói feljegyzéseket használtak fel annak nyomon követésére, hogy a felmérések résztvevői milyen gyakran voltak távol a felmérést megelőző két évben.

Jo Leonardi-Bee kutatásvezető, a Nottinghami Egyetem munkatársa és csoportja szerint a jelenlegi dohányosok 33 százalékkal nagyobb valószínűséggel maradtak távol a munkától a nem dohányzókhoz képest, és átlagosan 2,7 nappal többet hiányoztak évente. A kutatók számítása szerint a jelenleg is dohányzók 19 százalékkal nagyobb valószínűséggel hiányoztak a munkából a korábbi, már leszokott dohányzókhoz képest is. A dohányzásról való leszokás úgy tűnik, hogy csökkenti a hiányzásokat és a munkáltatók számára jelentős költségmegtakarítást eredményez.

A kutatók úgy vélik, az 1,4 milliárd fontos, dohányzással kapcsolatos hiányzás okozta veszteség Nagy-Britanniában a dohányzásnak csak az egyik költsége a munkahelyeken, ide tartozik még a cigarettaszünetek miatti termelékenységcsökkenés és a tűzveszély is.

Meglepő összefüggésben elemezte a csokoládéfogyasztás lehetséges következményeit egy amerikai kutató, aki az egyik legrangosabb orvosi folyóiratban közzétett tanulmányában a Nobel-díjasok számát kapcsolta össze azzal, hogy az adott ország mennyi csokit fogyasztanak. Minél több fogy az édességből, annál több az egy főre jutó Nobel-díjas, állítja a svájci származású Franz Messerli, a New York-i St. Luke-Roosevelt Kórház munkatársa.

A kutató bevallotta, hogy bár az adatok valósak, az egész elmélet abszurd, és leckeként szolgál a tudomány esendő voltának bemutatására.

Csokinagyhatalmak az élen

Természetesen a svájciak vezetik a listát, akiket szorosan követnek a svédek és a dánok. Az Egyesült Államok valahol középen helyezkedik el a nemzetek rangsorában, és összességében 125 millió kilogrammal kellene növelnie az éves kakaófogyasztását, hogy még eggyel több Nobel-díjasa lehessen. Messerli számításai szerint a svájciak (a csecsemőket is beleértve) évente 120 tábla csokoládét esznek meg. A tudós 85 grammos grammos táblákkal számolt.

Messerlinek akkor jutott eszébe az ötlet, amikor elolvasott egy tanulmányt, amely kapcsolatot talált az antioxidáns hatású flavonoidokat tartalmazó kakaó és bor fogyasztása, valamint a kognitív teszteken elért magasabb pontszám között. Begyűjtötte 23 ország csokoládéfogyasztásáról az adatokat, majd ezt összevetette egy Nobel-díjasok listájával. A kutató felidézte, hogy egy katmandui hotelszobában unalmában gyűjtögette az adatokat, és alig hitt a szemének az eredmény láttán. Minden egyes ország szépen illeszkedett a grafikonra: több csokoládé több Nobel-díjast jelentett.

Nincs okozati összefüggés

Nem ez az első eset, amikor kutatók olyan korrelációt találnak, amely minden logikának ellentmondani látszik. A gólyák számát Európa-szerte például kapcsolatba hozták a születések számával, a napfoltokat pedig a férfiak öngyilkosságával.

Másik lehetőség, hogy az összefüggés valós, de céltalan. "A nemzeti csokoládéfogyasztás korrelál egy ország gazdagságával és a magas színvonalú kutatás is korrelál egy ország gazdagságával. Ezért aztán a csokoládé korrelálni fog a magas színvonalú kutatással, de ok-okozati kapcsolatról valójában nincs szó" – magyarázta az amerikai Eric Cornell, aki 2001-ben kapott megosztott fizikai Nobel-díjat.

A Newcastle-i Egyetem brit kutatói tizenhárom ember agyát vizsgálták fMRI-vel, miközben a kísérlet résztvevői egy 74 hangfelvételből álló összeállítást hallgattak. A résztvevők feladata az volt, hogy felállítsanak egy, a hanghatások kellemetlenségén alapuló sorrendet.

A vizsgálat nemcsak azt derítette ki, hogy az üvegen csúszkáló villának van a legrosszabb hangja, de azt is, hogy a kellemetlen hangok jóval erősebb reakciót váltanak ki az agyból, mint kellemes társaik. Az MRI-felvételeken jól kivehetővé vált, hogy bár a hangokat alapvetően a hallóközpont kezeli, az éles hangok esetén az érzelmekért felelős agyterület, az amigdala is aktívvá válik.

Dr. Sukhbinder Kumar, a Neuroscience Journalban megjelentetett tanulmány szerzője szerint azonban a mechanizmus pontos leírásához további kísérletekre van szükség, mert egyelőre nem teljesen tiszta, miért is alakult ki ez ajelenség. "Valami nagyon ősi beidegződés lehet ez, mintha az amigdala átvenné a hatalmat, hogy felhívja a figyelmünket arra, milyen borzasztó is, amit hallunk" – foglalta össze tapasztaltakat a kísérletvezető, aki szerint nem lehet véletlen, hogy a porcelánon húzgált késpenge és a táblán végighúzott köröm hangjához hasonlóan a sokak szerint szintén kellemetlennek talált sikítás is a 2 és 5 000 Hertz közötti frekvenciatartományba esik.

A tanulmányban szintén részt vállaló Tim Griffiths professzor szerint ez a felfedezés a migrénhez hasonló, fokozott hangérzékenységgel járó betegségek kezelésének egy teljesen új formáját hozhatja el.

A filmek valahogy sosem járnak jól, amikor a racionális rajongók elkezdenek utánaszámolni, hogyan kellett volna megtörténnie a valóságban egy-egy híres jelenetnek. Indiana Jonesról, Luke Skywalkerről és Batmanről már kiderült, hogy a fizika törvényszerűségei szerint nem élhették volna túl a saját filmjeiket, most pedig a Titanic híres jelenetéről állapították meg, hogy a Leonardo Di Caprio alakította főhős önfeláldozása felesleges volt, Rose-zal együtt kihúzhatták volna a mentőcsapat megérkezéséig, és boldogan élhettek volna, míg James Cameron filmet nem készít a történetükből.

Az ominózus jelenetben a két főhős a hajó elsüllyedése után a jeges vízben evickél, és találnak egy faajtót a roncsok között. Rose erre mászik fel, míg Jack a vízben marad, ahol annak rendje és módja szerint ki is hűl, és meghal. Az internetezők régóta gúnyolódnak már a jeleneten, mondván, a filmen jól látszik, milyen nagy az az ajtó, mindketten bővel elfértek volna rajta. James Cameron egy interjúban azzal védte a jelenet realizmusát, hogy nem a deszka felületének nagysága a lényeg, hanem a felhajtóerő - és a fa egyszerűen elsüllyedt volna két embernyi tömeg alatt. A Mythbusters tévésorozat stábja 15 évvel e film bemutatója után úgy döntött, újrajátsszák a jelenetet, és kiderítik, kinek van igaza.

Miután elkészítették a filmbeli ajtószárny pontos mását, a stáb kiszámolta, hogy mik a pár túlélésének feltételei. Arra jutottak, hogy ha a testfelületük 80 százaléka nem érintkezik a vízzel, fázva ugyan, de életben kihúzzák azt az egy órát, amíg a segítség megérkezik.A tesz először azt mutatta, hogy Cameronnak volt igaza, az ajtó két embernyi súly alatt megsüllyedt annyira, hogy jó tíz centis vízben ázzanak a hajótöröttek. Másodjára azonban a mentőmellényt, amit a filmben Rose visel, az ajtó lapja alá rögzítették, hogy egy kis plusz felhajtóerőt nyerjenek. Az ötlet bevált, és a deszka így már a felszínen tartotta a Jacket és Rose-t játszó tévéseket.

Miután a stáb James Cameronnak előadta az eredményt, a rendező csak annyit mondott: Nem értitek a lényeget, Jacknek a forgatókönyv szerint meg kellett halnia, tehát meg is halt és punktum.

A tojásevés kedvenc módja sokat elárul az illető személyiségéről, munkájáról, de még szexuális hajlamairól is. A felfedezés brit kutatóknak köszönhető, akik a matematikai statisztika kifinomult módszereivel ismerték fel az összefüggést. Eszerint a buggyantott és a lágy tojás kedvelői nyitott személyiségek és az átlagembernél boldogabbak. A kemény tojás hívei szétszórtak, a tükörtojás rajongói nagy szexuális étvágyúak, a rántottások sportrajongók, az omlettezők pedig önfegyelmezettek.

Az átlagos lágy tojást kedvelőnek – a statisztikák szerint – két gyereke van, körükben több a nő, mint a férfi. A tojást legszívesebben keményre főzve evők hajlamosak az óvatlanságra és lobbanékonyak. A tükörtojásozók zöme fiatal, férfi és leginkább szakmunkás. A rántottapártiak közül dolgoznak a legnagyobb arányban vezető beosztásban. Az omlettesek otthona a legtakarosabb – ismertette a felfedezést a Daily Telegraph című brit lap.

A felmérés 1010 felnőtt britre terjedt ki, a Mindlab International végezte és elemezte a brit tojásipari tanács megbízásából. Nagy-Britanniában a napokban tartják a tojás hetét.

A klímaváltozást okolják a jégsapka olvadásáért, állatok kihalásáért, és az egyre több viharért, de tényleg ez lassítja a bostoni maratonfutókat is? A Boston University kutatóinak eredményei szerint egyelőre nem, de a jövőben növekvő hőmérséklet azt jelenteti, hogy kevesebb rekordot döntenek majd meg.

A futók jellemzően forró napokon futnak. A tanulmányok szerint a melegebb hőmérsékletek befolyásolják az eredményeket, kiderült, hogy minél lassabb valaki, annál több időt veszít melegben. Az idei, április 16-i bostoni maraton volt az egyik legmelegebb a rendezvény történetében, 11 Celsius-fokkal. A futam napján a bostoni hőmérséklet a múlt századi átlaghoz hasonlítva is nagyon magas volt.

Az átlagos hőmérsékletnövekedés a városban 1893 és 2005 közötti időszakra nézve körülbelül 0,015 Celsius-fok évente, ami több, mint a duplája a globális átlagnak. Az áprilisi átlag 0,017 fokkal emelkedett az időszak alatt. A Plos One szeptemberi számában megjelent tanulmányában a  Boston University kutatói azt vizsgálták, hogy a folyamatosan emelkedő hőmérséklet befolyásolja-e a versenyt. Az Abraham J. Miller-Rushing biológus által vezetett kutatásban 1993 és 2004 között elemezték az időjárási adatokat és a férfiak győzelmet jelentő eredményeit, valamint a nők adatait 172-től (ekkor indultak először) 2004-ig.

Az eredmények alapján 1 Celsius-fokos emelkedés átlagosan 20 másodperccel lassította férfiakat, és 21 másodperccel a nőket. Az erős ellenszél hasonló hatással járt. Összességében viszont mégis azt mondják a kutatók, hogy a felmelegedés nem befolyásolta az eredményeket, mivel 1933 és 2004 között adott napon is nagyon széles variációjú hőmérsékletek fordultak elő.

„A folyamatos emelkedés előbb-utóbb érezhető módon lassítja majd a futamdidőket” – mondta Scott Montain, környezetpszichológus a Live Science-nek. A kutatók szerint, ha a futam napjának hőmérséklete átlagosan 0,028 Celsius-fokkal emelkedne évről évre, 2100-ra 64 százalékos valószínűséggel lelassulnának az elért idők.

A kasztrálás jelentősen meghosszabbíthatja elszenvedőjének élettartamát, akár húsz évvel is – állítják dél-koreai kutatók. Felfedezésük alapjául fél évezrednyi – 1392 és 1910 közötti – feljegyzések szolgáltak a koreai császári udvarban élőkről, nemesekről és eunuchokról egyaránt. Nyolcvanegy eunuch adatait tanulmányozták, és arra jutottak, hogy 14-19 évvel éltek tovább, mint a kasztrálatlan férfiak. Az eunuchok közül három megérte századik életévét: ez a 3,7 százalékos előfordulási gyakoriság 130-szorosa a fejlett országokban jelenleg élő évszázados korúak arányának.

A koreai kutatók megjegyzik, hogy az eunuchok hosszabb élete nem magyarázható csupán a császári palota nyújtotta jóléttel, mivel sokan ugyannyi időt töltöttek annak falain kívül, mint azokon belül. Ráadásul az uralkodók és férfi családtagjaik abnormálisan rövid életűek voltak, általában negyvenes éveik közepén haltak meg.

Az Inha és a Koreai Egyetem tudósai szerint kutatási eredményeik azt sugallják: a férfi nemi hormonok felelősek azért, hogy a férfiak várható élettartama rövidebb, mint a nőké.

Huszonkettedik alkalommal osztották ki az év legviccesebb tudományos eredményeiért járó díjat, az Ignobelt a világ egyik leghíresebb és legmenőbb egyetemén, a Harvardon. A közhiedelemmel ellentétben az Ignobelben ma már semmi megalázó nincs (ellentétben például a legpocsékabb színészi teljesítményekért osztogatott Arany Málnával). Az első években még komoly szurkálódások mentek a díjak odaítélésénél például a homeopátia vagy a kreacionizmus hívei felé, de ma már a humoré a főszerep: a tudósok általában derűs öniróniával fogadják az elismerést, ami a hivatalos definíció szerint olyan kutatásokért jár, ami az embert először megnevetteti, utána elgondolkodtatja.

Fotó: Jessica Rinaldi / Reuters

Néha még az is megesik, hogy a körberöhögött Ignobel-díjas kutatás életeket ment, mint az a 2006-ban jutalmazott tanulmány, ami az emberi lábszag és a különféle sajtok illata közti összefüggéseket boncolgatta - aztán moszkitócsapdák fejlesztésében használták fel nagy sikerrel Afrika maláriával fertőzött területein. Az idei díjazottak között is akad olyan, ami később még milliókat érhet, de a humorpotenciáljuk továbbra is elsöprő. Az idei gálát többek között a Google is támogatta, így a díjkiosztót a YouTube-on lehetett élőben követni, vagy utólag megnézni (az első 25-30 percet érdemes áttekerni, utána kezdődik a nagyjából kétórás műsor).

Sztárvendégek

Az Ignobel az egyetlen díj a világon, ahol nincsenek előre rögzített kategóriák, a Harvard  Annals of Improbable Research című tudományos humorlapjának szerkesztői kiválasztják az éves felhozatalból a tíz legtréfásabbat, aztán hozzájuk igazítják a kategóriákat. Nincsen fődíj sem, a tíz nyertes ugyanakkora dicsőségben és közröhejben részesül. A díjakat igazi Nobel-díjasok adják át, idén Dudley Herschbach (kémiai, 1986), Rich Roberts (orvosi, 1993), Jack Szostak (orvosi, 2009) Roy Glauber (fizikai, 2005), és Eric Maskin (közgazdasági, 2007) vállalta ezt a szerepet, utóbbi volt a fődíj a hagyományos "Nyerj egy randit egy Nobel-díjassal" mottójú tombolában is. Mellékesen a játékelmélet legnagyobb szaktekintélye a világon, a Harvard professzora, aki Einstein egykori házában lakik New Jerseyben.

A díjkiosztót az Oscar-gálához hasonlóan kisebb-nagyobb performanszok szakítják meg, persze itt nem világsztárok énekelnek és táncolnak, hanem világhírű tudósok adnak elő. A 24/7-es előadás fantázianevű sorozatban például 24 másodpercben kell egy tudományos teóriát megfogalmazniuk, majd ezt hét szóban összefoglalni úgy, hogy a laikus is értse. Ebben a versenyszámban idén a legnagyobb sztár Dr. Erika Ebbel Angle volt, aki a tömegspektrometriáról beszélt. Ő egyébként világhírű kémikus, aki a Huntington-kórt kutatja, és nemrég komoly áttörést ért el a betegség biomarkereinek azonosításában - mellékesen pedig 2004-ben Massachusetts állam szépségkirálynője volt.

Fotó: Jessica Rinaldi / Reuters

A díjak átadása, és a szigorúan 60 másodpercre korlátozott köszönönőbeszédek között egy folytatásos tudományos opera ősbemutatóját követhették a nézők Az intelligens tervező és az univerzum címmel, ami egy milliárdosról szólt, és az ő nagy tervéről, hogy egy szexi koktélruhát készíttet az univerzumnak. A megvalósítás végül kudarcba fúl, mert Higgs-bozon ide vagy oda, nem sikerül a szabónak a pontos méreteket levennie.

Eiffel-torony balról, döglött hal jobbról

Az Eiffel-torony kisebbnek tűnik, ha balra dőlve nézzük, mint ha jobbra dőlve - ezt a meghökkentő jelenséget tanulmányozta egy holland pszichológuscsoport, és vitte el vele az első Ignobelt (a háromfős csapatból csak egy tudott elmenni a gálára, a másik kettő éppen összeházasodik).

Az Ignobel-esélyes kutatásokat bemutató Brit tudósok rovatunkban mi is megemlékeztünk a folyadékdinamika kategóriában nyertes kutatásnak, ami a University of California laborjában zajlott, és a folyadékok, jelesül a kávé csészéből való kilötyögése mögötti fizikai jelenségeket tárta fel. A bögre formája, és a bögrével mászkáló ember mozgása ijesztően bonyolult mozgásokat indukál a kávéban, amiket modellezve az amerikai kutatók kihozták, hogy a pohár átmérőkének nyolcadát kell üresen hagyni, hogy teljes biztonságban legyünk. A kutatás egyébként korántsem annyira értelmetlen, mint elsőre tűnik, a folyadékok mozgásának modellezése például biztonságosabb tartálykocsik tervezéséhez nyújthat segítséget. A kutatócsoport egyik tagja, Joseph Keller így már kétszeres Ignobel-nyertes, az elsőt 1999-ben kapta szintén folyadékdinamikai kutatásért, akkor azt fejtette meg, miért csöpög a teáskanna csőre, miután kiöntöttük a teát, és hogyan lehet ezt a jelenséget elhárítani.

Fotó: Jessica Rinaldi / Reuters

A tudományos örirónia eddig nem látott csúcsaira ért fel az az amerikai idegkutató csoport, ami azt mutatta be, hogy kellően érzékeny műszerekkel és bonyolult statisztikai módszerekkel gyakorlatilag bárhol lehet agyhullámokat detektálni - kísérleteikben ezt többek között döglött lazacokkal bizonyították. És még az állatok agyának csodáinál maradva: anatómia kategóriában kapott díjat az a holland-amerikai csoport, ami bebizonyította, hogy a csimpánzok képesek felismerni egymást hátulról, a számukra jellegzetes fenékformákról.

A kémiai díjat egy svéd kutató, Johan Pettersson kapta, amiért megoldotta a tavaly karácsonykor a svéd bulvárlapok példányszámát az egekbe emelő rejtélyt: miért zöldült el egy egész város lakóinak a haja néhány nap leforgása alatt. A titok nyitja egyébként Anderslöw városának felújított vízvezetéke volt, ahol a csövek elégtelen szigetelése miatt nagy mennyiségű réz került az ivóvízbe.

Kusspisztoly és robbanásmentes végbéltükrözés

A fizikai Ignobelt egy brit-amerikai tanulmány érdemelte ki, ami a copfba kötött haj viselkedését kutatta, és megalkotta azokat a képleteket, amelyek leírják a lófarok mozgását, illetve a formájának változásait a fej mozgása, illetve a gravitáció hatására. A kutatást egyébként a Unilever finanszírozta, és hajápoló szerek, samponok és hajbalzsamok fejlesztésében akarják majd felhasználni, de a képletekért sorban állnak a nagy hollywoodi filmstúdiók is, hogy rajzfilmekben, illetve CGI-filmtrükkökben élethűbb hajmodellezést érjenek el velük.

Rendfenntartó erők és titkosszolgálatok is élénken érdeklődnek az akusztikai Ignobelt kiérdemlő japán találmány iránt. A kusspisztoly becenevet kapott szerkezet egy iránymikrofonból és egy szintén irányítható hangszóróból áll, felveszi, amit az ember mond, és 0,2 másodperces késéssel visszajátssza azt az áldozatnak, aki ettől garantáltak megzavarodik és elhallgat. A tesztek szerint néhányszor tíz méteres távolságból is működik.

Orvosi Ignobelt szinte minden évben osztanak, idén két francia kutató érdemelte ezt ki, akiknek forradalmi eljárása a végbéltükrözéskor időnként előforduló robbanásos incidensek (a bélgázok szerencsétlen találkozása a használt műszerek apró elektromos kisüléseivel) esélyét szorítja a minimumra. A trükk, ha hiszik, ha nem, az argonplazma koagulációjában van.

Irodalmi díjat kapott egy amerikai kormányhivatal, a GAO, az eredeti, angol nyelvű indoklás szerint "for issuing a report about reports about reports that recommends the preparation of a report about the report about reports about reports", ami nagyjából annyit tesz, hogy írtak egy tanulmányt ami olyan tanulmányokról szól, amik olyan tanulmányokkal foglalkoznak, amelyek előírják tanulmányok készítését olyan tanulmányokról, amelyek tanulmányokról szóló tanulmányokról szólnak. Különösen bátrak itt olvashatják el eredetiben.

Végül a béke Nobel-díj mintájára Ignobel hasonló kategóriáját egy orosz cég, az SKN kapta, annak a módszernek a kifejlesztéséért, amivel az orosz hadsereg leszerelt régi lőszereiből és robbanóanyagaiból nanoméretű ipari gyémántokatt állítanak elő.

A házimacskák csíkosságát vagy foltosságát meghatározó génre bukkantak amerikai kutatók, akik eredményükről a Science tudományos folyóiratban számoltak be. A most meglelt gén egyike annak a számos génnek, amelyek együttműködnek a macskabunda mintázatának meghatározásában, és az első, amelynek funkcióját sikerült azonosítani.

A keskenycsíkos macskák, amelyeknek úgynevezett makréla-mintázatuk van, a most azonosított gén működő kópiáját hordozzák. Amikor azonban valamely mutáció kikapcsolja a gént, a cica szőre a klasszikus foltos mintát mutatja - írták tanulmányukban a Stanford Egyetem és a Nemzeti Rákintézet munkatársai.

A kutatócsoport kaliforniai vadon élő macskák DNS-ét vizsgálta, hogy azonosítsa a gént. Elemzésükben azt is megállapították, hogy ugyanezen gén mutációja idézi elő a ritka királygepárdok jellegzetes - pettyes helyett csíkos-foltos - mintázatát. Leslie Lyons macskagenetikus, aki a Kaliforniai Egyetem davosi intézményében a macskabunda tulajdonságjegyeit, főként színét tanulmányozza, úgy véli, hogy az állatok még nem fedték fel minden titkukat, például a pettyes mintázat eredetére sincs még meg a magyarázat

A legbiztonságosabb négy számjegyű pin-kód a 8068 – legalább is egészen addig az volt, amíg a Data Genetics kutatói nem közölték ezt a tényt az egész világgal. A kutatók 3,4 millió banki azonosítót vizsgáltak meg, ezek között a 8068 mindössze 25 alkalommal fordult elő. Az erről szóló hírek után azonban valószínűleg érdemes lesz tartózkodni a használatától, mivel a hekkerek az 1234 – ez a leggyakoribb kód, 11 százalékos gyakorisággal – után valószínűleg ezzel próbálkoznak majd

Nagyon gyakoriak a 19 kezdetű pin-kódok is, mert mivel nagyon sokan szeretik a születési évüket megadni jelszóként. A top 20 pin-kódban benne van az összes ismételt szám (például 1111), valamint a 4321, 1212 és a 2001. A tanulmány szerint sok kód vizuális dolgokon alapul. A 22. leggyakoribb a listában például a 2580, ami az ATM-automaták és a telefonok billentyűzetének középső számsora.  A kutatók szerint a bankszámlák 10 százaléka egyetlen próbálkozással feltörhető. A kódok egyharmada pedig csak 61 variációból áll.

Úgy tűnik, a kódok hosszabbítása sem segít a biztonságon. A leggyakoribb személyiazonosító-kódok a hossztól függetlenül az ismétlődő számok. A hét számjegyű kódok között a második leggyakoribb jelszó a 7777777, a hat számjegyűek között pedig az 123123. Nem túl nagy meglepetésre a kilenc számjegyűek között a 987654321 vezet.

A nyári délutáni zivatarok elsősorban száraz területek felett alakulnak ki a korábbi feltételezésekkel ellentétben. A megdöbbentő eredményre egy nemzetközi kutatócsoport jutott.

Az angliai Wallingfordban lévő Ökológiai és Hidrológiai Központ és a Bécsi Műszaki Egyetem vezetésével elkészült tanulmányhoz a szakértők a talajnedvességre vonatkozó globális műholdas adatokat elemezték. Az eredmények összegzését a Nature című tudományos szaklapban mutatták be.

A talajnedvesség és az úgynevezett konvektív csapadék összefüggéseit vizsgálták a tudósok. Konvektív csapadék elsősorban forró napok délutánján következik be, amikor felforrósodnak a légtömegek, merőlegesen felfelé szállnak, nagy esőfelhőket képeznek, majd az eső viszonylag kis területre zúdul le. Ilyen esőrendszer csaknem mindenhol előfordul a világban, nyáron Közép-Európában is. 
Eddig a szakértők úgy vélték, hogy a nedves talaj felett több víz párolog el és ez járul hozzá a konvektív csapadék kialakulásához. Azaz ahol több a nedvesség, ott több a csapadék, ahol száraz a terület, ott ritkább az eső is. A különböző műholdak adatainak elemzése azonban más képet adott, a kutatók egyelőre nem tudják, mivel magyarázható a jelenség.

Wouter Dorigo, a bécsi egyetem munkatársa szerint az állhat a háttérben, hogy a száraz talaj felett könnyebben felmelegszik a levegő, így felfelé irányuló mozgása is intenzívebb. A kutatók abban mindenesetre megegyeznek, hogy az új ismereteknek hatása lesz a jelenleg használt időjárási és klímamodellekre.

A pohár formájától is függ, hogy milyen ütemben isszuk meg belőle a sört – állapították meg a Bristoli Egyetem kísérleti pszichológusai, akik a témában készült tanulmányukat a PLoS ONE című tudományos folyóiratban ismertették. Angela Attwood és kutatócsoportja 159 felnőtt férfit és nőt vont be a kísérletbe. A résztvevőket filmre vették, miközben sört vagy alkoholmentes üdítőitalt kaptak különböző formájú poharakban.

Fotó: Bloomberg

A három deciliteres poharak, amelyekben a sört és az üdítőt kapták a kísérlet résztvevői, vagy egyenes falúak voltak, vagy gömbölydedek. Az üdítőitalok esetében nem volt különbség az ital elfogyasztásának időtartamában, az egyenes falú és a gömbölyű falú poharakat is körülbelül 7 perc alatt ürítették ki az önkéntesek.

A sör esetében azonban más volt a helyzet. A gömbölyű poharakból ebben az esetben is körülbelül hét perc alatt fogyott el az ital, ám az egyenes falú poharakból átlagosan 11 percen át kortyolgatták sörüket a résztvevők. A kutatók feltételezik, hogy alkoholos italnál valamiféle ütemezést szabunk magunknak arra, hogy milyen gyorsan fogyjon el az előttünk lévő adag, és ezt az ütemezést könnyebb egyenes falú pohár esetében kivitelezni, mert könnyebb megbecsülni az ital mennyiségét.

Elképzelésüket számítógépes teszttel is ellenőrizték, amelyben a képernyőn megjelenített pohár italról kellett a résztvevőknek eldönteniük, hogy az ital mennyisége kevesebb vagy több a pohár űrmértékének felénél. Úgy találták, hogy a gömbölyű poharak esetében jóval többet tévedtek becslésükkel az önkéntesek, mint az egyenes falú poharak esetében.

Mivel a kísérletben csak egy pohár ital elfogyasztását követték nyomon, arra nem adnak választ az eredmények, hogy egy hosszabb társasági esemény, parti alatt milyen hatása lehet a pohár formájának az alkoholfogyasztás ütemére. Attwood mindenesetre azt javasolja, hogy a pubok cseréljék ki poharaikat az egészségesebb italozás érdekében, hogy ezzel visszaadják az embereknek a kontrollt – idézte a BBC.

A bristoli egyetem tudósai összehasonlították, hogy az emberek az egyenes oldalú vagy a hasas pohárból isszák-e gyorsabban a sört. A brit Sun cikke szerint kiderült, hogy a hasas pohár a nyerő.

A zongora hangolása hangolja az agyat is – állapították meg brit tudósok, akik szerkezeti változásokat figyeltek meg a professzionális zongorahangolók agyában. A University College London és Newcastle University kutatói azt találták, hogy a két egyszerre szóló hang segít alkalmazkodni az agynak.

Az agyak vizsgálata nagyon specifikus változásokat tárt fel a hippokampuszban, a memóriáért és a tájékozódásért felelős agyterületben. A változások erőssége ráadásul függ attól, hány éve van valaki a szakmában. A Wellcome Trust kutatói mágnesesrezonancia-képalkotással (MRI-vel) tizenkilenc, éppen dolgozó zongorahangoló agyát hasonlították össze ugyanennyi átlagemberével.

A kutatók éles változásokat láttak a szürkeállományban és a fehérállományban is. Sundeep Teki kutatásvezető szerint eddig is tudták, hogy a zenei képzés összefügg a szerkezeti változásokkal, de a szakemberek csoportja ritka alkalmat adott arra, hogy különleges helyzetben vizsgálják meg az agyat. Más kutatók hasonló változásokat figyeltek meg a taxivezetők agyában: változik a szerkezet, amikor kiépítik a fejükben a város mentális térképét.

Az Amerikai Kémiai Társaság szakértői szerint az uborkás szendvics lehet a legjobb étel hőségben, mert hatékonyan szabályozza a test hőmérsékletét. Egy csésze tea vagy egy pohár sör pedig még tovább emelheti eredményességét. A meleg nyári napok elviseléséhez tanácsokat nyújtó élelmiszeripari szakértők a társaság éves találkozóján arról is beszélgettek, hogy mely ételek és italok enyhítik leginkább a kánikula hatásait. Sara Risch, a társaság egyik kutatója szerint a legfontosabb, hogy elkerüljük a kiszáradást, és visszanyerjük az elvesztett ásványi anyagokat és vitaminokat.

A forró napokra javasolt uborkás szendvics kenyerének teljes kiőrlésűnek kell lennie. A rajta lévő uborkára tehetünk egy kis majonézt, az egészet pedig csipetnyi tengeri sóval hinthetjük meg. Az italokat tekintve előkelő helyen végzett a tea és a sör, a fűszerek közül pedig a curry. A brit ízléshez közel álló toplistára a szakértők szerint magyarázatot adhat, hogy a korabeli gyarmatosítók Indiától Szingapúrig és Afrikától Ausztráliáig gyorsan felfedezték, hogy mely ételek és italok teszik elviselhetőbbé a trópusi hőséget.

Mint kiderült, a hűtésben kevésbé hatékonyak az olyan kánikulai kedvencek, mint a fagylalt vagy a jégkrém, de a jeges víz helyett is szobahőmérsékletű vizet ajánlanak. A különösen hideg ételek és italok ugyanis testünknek csak azt a részét hűtik le, amellyel közvetlen kapcsolatba kerülnek, miközben a test többi részében sokkot okozhat a hőszabályozás felborulása. A meleg italok jót tesznek, bár a kávé hasznosságát a szakértők vitatják az ital koffeintartalma miatt. A teában és a borban lévő tanninok viszont jó hűtőanyagok a felhevült test számára.

Nagy hőségben hasznosak lehetnek a nagy víztartalmú zöldségek és gyümölcsök, köztük az uborka, a zeller és a görögdinnye. A gabonafélék magas magnézium- és kalciumtartalmukkal segítenek megelőzni a kánikula miatt kialakuló izomgörcsöket. Ebbe a kategóriába sorolhatjuk a sört is, ezt azonban érdemes mértékkel fogyasztani. Risch szerint a fűszeres ételek erősítik az izzadást, amely a test önhűtésének egyik módja; ezért tesz jót a curry, benne a gyömbér vagy a kapszaicint tartalmazó chili. Ez az oka annak, hogy számos forró országban olyan fűszeres ételeket esznek. Hőségben érdemes elkerülni a zsírt és az állati fehérjéket, mert ezek emésztése kemény feladat az ilyenkor egyébként is túlterhelt szervezet számára.

A gibbon hangképző szervei egészen egyediek, eltérnek a többi főemlősétől, és jobban hasonlítanak az emberére, mint az állat legközelebbi rokonaiéra. Ez a jellegzetesség régóta izgatja a kutatók fantáziáját, és egy japán kutatócsoport most bizarr kísérlettel tolta ki a tudomány határait ebben a témában: héliumot lélegeztettek be a kiotói állatkert gibbonjaival, és azt figyelték meg, hogyan énekelnek a megváltozott körülmények hatására.

A hélium, minden születésnapi gyerekzsúr elengedhetetlen kelléke, megváltoztatja a hangszálak rezonanciafrekvenciáját, ezáltal alaposan megemeli az ember szokásos hangmagasságát, átmenetileg rajzfilmfigura-szerű hangszínt adva.

A gibbon éneke nagyon jellegzetes, minden egyes példányra egyénileg jellemző hang, ami a sűrű dzsungelben, ahol a látási viszonyok elég rosszak, kilométerekre elhallatszik. Ezt használják a többi gibbonnal való kommunikációra és párzási időszakban a párjuk keresésére is. Ahogyan az ember, a gibbon is képes a hangszálai gyors mozgatására, így összetett és nagyon változatos hangok kiadására. Az embernél ennek a képességnek a kifejlődése és finomodása vezetett a beszéd kialakulásához.

A kutatók először normál állapotban, majd egy héliumban gazdag levegőjű szobában rögzítették a gibbonok énekét. Az összehasonlító elemzésből, amelyről az American Journal of Physical Anthropology című szaklapban jelent meg összefoglaló, az derül ki, hogy a gibbonok ugyanúgy reagáltak a héliumra, mint az ember. Az eddig egyedinek gondolt emberi hangképzés, ami megkülönbözteti a hang forrását, és az azt megváltoztató vokális szűrőket és egyéb manipulációkat, megtalálható a gibbonoknál is. Sőt, az emberszabásúban a hangképzéshez pontosan ugyanazt a technikát használják, mint a szoprán énekesek - azzal a különbséggel, hogy az állat folyamatosan ebben a módban marad, míg embereknél ezt csak a profi, képzett hangú operaénekesek képesek megtenni.

Leszámolt a nyomorúságos hétfő legendásával egy amerikai pszichológus kutatócsoport. A Stony Brook egyetem kutatóinak Journal of Positive Psychology szakfolyóiratban megjelent tanulmánya azt bizonyítja, hogy hétfőnként egyáltalán nem érezzük magunkat rosszabbul, mint a többi hétköznapon. Ez nem azt jelenti, hogy a hétfőt titokban mégis csak szeretné az emberek többsége, hanem azt, hogy a keddet, a szerdát és a csütörtököt pontosan ugyanannyira utáljuk, mint a hétfőt. Az általános hangulat csak pénteken javul, a közelgő hétvége hatására.

A kutatás alapjául egy 340 ezer ember részvételével zajlott közvélemény-kutatás szolgált, amiben az embereket az általános hangulatukról, boldogságukról és a stresszről kérdezték. A pszichológusok szerint a gyűlöletes hétfő mítosza azért alakulhatott ki, mert óriási a kontraszt a hét legkevésbé stresszes napjának számító vasárnap, és a rákövetkező munkanap hangulata között.

Kizárólag magukra gondolnak a csimpánzok és a bonobók, ha élelemről van szó, viselkedésükben nyoma sincs a "korrektségnek" - derítették ki brit kutatók, akik a Biology Letters című folyóiratban tették közzé tanulmányukat.

A Londoni Egyetem kutatói Keith Jensen professzor irányításával arra voltak kíváncsiak, hogy az emberek közötti kapcsolatokban oly fontos becsületesség, korrektség megjelenik-e valamilyen formában legközelebbi rokonainknál, az emberszabású majmoknál - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.

Indiana Jones és Batman után egy újabb legendás filmhősről bizonyítja be a tudomány, hogy belehaltak volna a kalandjaikba, ha azok csak egy kicsit is igazodnak a fizika törvényeihez. A legújabb áldozat a Star Wars Luke Skywalkere, akit az io9 szórakoztató-tudományos blog leplezett le, méghozzá a Birodalom visszavág emlékezetes jelenetében, amikor Han Solo úgy menti meg a fagyhaláltól, hogy a tanuntaun nevű hátasállat hullájának gyomrába tuszkolja be, hogy annak testmelege tartja az életet a leendő jedi lovagban. Csakhogy a számok azt mutatják, hogy a Hoth bolygó zord körülményei között ez édeskevés lett volna a túléléshez.

A Star Wars kánon szerint a Hoth bolygón egyenlítője környékén, ahol a lázadók bázisa is található, és ahol Luke az éjszakát a vadonban volt kénytelen tölteni, -60 fok az átlaghőmérséklet. A tauntaun testhőmérsékletét a hasonló méretű földi állatokra alapozva 37 fokosnak feltételezzük, jóindulatúan tegyük fel, hogy a kimerültségtől pusztult el, és nem kezdett el még kihűlni. Luke-nál a tünetei (hallucinációk, az arcbőr színe, gyengeség) a kihűlés korai fázisát, 35 fokos testhőmérsékletet valószínűsíthetjük. Ezek az adatok pedig elegendőek ahhoz, hogy kiszámoljuk, mennyi ideje van hátra a tauntaun gyomrában.A helyszínelők a holttestek vizsgálatakor annak hőmérsékletéből állapítják meg a halál beálltának idejét, ugyanezeket a képleteket alkalmazta az io9 bloggere is a számításaihoz. Ezek szerint mindössze 18 percet nyer az állat testmelege Luke számára, a közepes, és 47-et a komoly hipotermia fázisának eléréséig, de még ha normál, 37 fok körüli testhőmérsékletről indulna, akkor is alig egy órája lenne a súlyos kihűlésig, ami általában végtagok elveszítésével jár.

A tudomány által feljegyzett legalacsonyabb testhőmérséklet, ahonnan még sikerült embert az életbe visszahozni, 13 fok, egy folyóba esett hét éves svéd kislánnyal történt az orvosok által egyébként azóta is megmagyarázhatatlan eset. Ha feltételezzük, hogy Luke szervezete is képes eddig a szintig életben maradni (a jedi tréning ekkor még nem segíthet neki, hiszen csak később találkozik Yodával), a túlélése maximális ideje 2 óra és 22 perc. A Hoth bolygón a Star Wars enciklopédiája szerint 23 földi órán át tart egy nap, vagyis kizárt, hogy Luke megérte volna a reggelt. És akkor még nem számoltunk azzal sem, hogy az előző jelenetekben beszerzett kisebb-nagyobb sebei milyen csúnyán elfertőződhetnek a tauntaun beleiben hemzsegő idegen kórokozók miatt.

Luke kalandja egyébként nem teljesen a forgatókönyvírói fantázia szülötte, 1860-ban egy francia misszionárius alkalmazta a módszerét a hideg ellen éjszaka, a vadnyugaton, amikor a lovának a hasát vágta fel, és az állat testhőjének segítségével vészelte át az éjszakát. Joseph Goiffon atyát másnap megtalálták a keresésére küldött csapatok, de a lábai lefagytak, amputálni kellett.

Boldogabb felnőttekké cseperedtek azok a gyerekek, akiket szüleik és tanáraik népszerűnek és öntudatosnak ítéltek meg, továbbá azok a fiatalok, akik jól beilleszkedtek az iskolába, családjukba, egyesületekbe. A felnőttkori boldogság és a korai beszédfejlődés, illetve az iskolai teljesítmény között azonban nincs lényegi összefüggés – írta Craig Olsson, a melbourne-i Deakin Egyetem fejlődéspszichológusa a Journal of Happiness Studies című internetes szaklapban.

A gyermekkori beszédfejlődés csak csekély mértékben függ össze a fiatalok közösségi beilleszkedésével. A tanulmány azt a benyomást kelti, hogy az intellektuális és a közösségi fejlődés egymással párhuzamosan megy végbe anélkül, hogy szoros kapcsolat lenne köztük. A kutatók szerint a képzés folytonosságának hatása erősebben megmutatkozik, mint a szociális körülményeké. Az eredményekben nem mutatkozott lényegi különbség férfiak és nők között.

A családból adódó hátrányok a gyerekek közösségi kötődésére és beszédfejlődésére egyaránt hatással vannak, és közvetetten a serdülőkorra is kihatnak. A korai családi környezet kiemelt fontossággal bír a serdülőkor szempontjából – írták a kutatók.

Brit tudósok helyett iráni, holland és francia kutatók jöttek rá a tökéletes homokvár megépítésének titkára: akkor a legstabilabb, ha mindössze egy százalék vizet tartalmaz, derül ki a Scientific Reports című folyóiratban megjelent tanulmányból.

A homokszemcsék közti összeköttetés alapfeltétele ugyanis a miniatűr hidak létrejötte, ehhez pedig folyadék szükséges. A folyékony összeköttetésekben kapilláris nyomás keletkezik, amelynek révén vonzás jön létre a homokszemcsék között, így összeköttetések hálózata alakul ki, ez teszi lehetővé a homokvárépítését.

C3PO, Madonna ás Hannibal Lechter homokból a Zeebrugge tengerpatján Belgiumban

Fotó: Mark Renders

A kis hidak stabilitása attól függ, milyen arányban tartalmaz a homok vizet. Ha túl száraz, nem létesülhetnek hidak, viszont ha túl nedves, akkor instabillá válik az összeköttetés.

Egy új tanulmány szerint a tüsszentés az orr természetes újraindulása, és akiknek az orrával van valami gond, például begyulladt, az sokkal gyakrabban tüsszent – legalábbis a FASEB Journalban megjelent tanulmány szerint.

A tudósok most már pontosan tudják, hogy miért tüsszentünk, mit okoz ez és mi történik, ha nem tudunk rendesen tüsszenteni. Az orrunknak is szüksége van újraindításra, ha telítődik – és ez a biológiai újraindulás a tüsszentés, illetve az ezáltal előidézett nagy nyomás. Amikor rendeset tüsszentünk, akkor visszarendezi a természetes állapotába a légutakat, kilöki magából az oda nem illő anyagokat, porszemeket.

Az orrmelléküregek gyulladása nagyon ritkán vezet halálhoz, de nagy hatással van azokra, akik szenvednek tőle, megfázás vagy allergia miatt – magyarázta a kutatás fontosságát Noam A. Cohen, a Pennsylvania Egyetem kutatója. Ha megértjük a folyamatot, akkor könnyebbé tudjuk tenni az allergiás emberek életét.

A kísérletekhez inkubátorban nevelkedett egereket alkalmaztak, akiknél így pontosan lehetett mérni, hogyan tisztul az orrüregük például stimulált tüsszentésnél. A kutatók az ezekre adott biokémiai válaszokat gyűjtötték össze. Később embereken is elvégezték a vizsgálatokat és azt találták, hogy teljesen máshogy reagál a tüsszentésre az, akinek van orrmelléküreg-gyulladása, mint az, akinek nincs ilyen betegsége. A gyulladásos betegek sokkal gyakrabban tüsszentenek, mert nem tudják visszaállítani eredeti állapotukba az orrüregeket. Ha jobban megértik ezt a folyamatot, akkor hatékonyabb gyógyszereket tudnak készíteni a jövőben.

A Pittsburgh-i Egyetem pszichológusai azt is megállapították, hogy a mértékletes alkoholfogyasztás csökkenti a negatív érzéseket, legalábbis jóval kevesebb összeszorított szájat, ráncolt homlokot vagy némán üldögélő résztvevőt láttak ilyenkor a kísérletek videofelvételein.

A Psychological Science című szakfolyóiratban ismertetett tanulmányba 720 önkéntest vontak be, akiket véletlenszerűen osztottak be háromfős csoportokba, hogy az alkoholfogyasztás csoportot érintő hatását vizsgálják. A csoportokba egymás számára ismeretlen férfiak és nők kerültek minden típusú összetételben (3 férfi, 2 férfi-1 nő, 1 férfi-2 nő, 3 nő).

A csoportok tagjai vagy alkoholos koktélt kaptak, vagy placebo koktélt, illetve alkoholmentes italt. Az alkoholos koktélba egy rész vodka és 3,5 rész vörösáfonyalé került, a placebo koktélból pedig kihagyták az alkoholt, de a poharat bekenték vodkával. Az alkoholmenetes ital egyszerű vörösáfonyalé volt. A tesztek alatt egy kör alakú asztalnál ültek a résztvevők, akik 36 perc alatt 3 adag italt kaptak az éppen esedékes változatból. Minden egyes italozós körről videofelvételt is készítettek a kutatók, majd kockáról kockára elemezték a csoport tagjainak viselkedését, arckifejezését és a tapasztalt interakciókat.

Kiderült, hogy az alkoholos koktél erősítette a szociális kötődést és növelte a beszélgetéssel töltött időt. Gyakoribbak lettek az őszinte mosolyok is, mint Michael Sayette kutatásvezető írta, amikor mind a három csoporttag alkoholt ivott, akkor a többi csoporthoz képest nagyobb valószínűséggel mosolyogtak egyidejűleg. Ugyanezekben a csoportokban volt nagyobb annak esélye is, hogy minden tag részt vett a beszélgetésben.

Az alkohol azt is befolyásolta, hogy a résztvevők mennyire értettek egyet a kérdőívben elhelyezett „kedvelem ezt a csoportot” és „ennek a csoportnak a tagjait érdekli, amit mondok” kijelentésekkel – idézte a tanulmányt a HealthDay című ismeretterjesztő portál.

Egy Norvégiában készült tanulmány eredménye szerint a fejfájásokat talán mindenkinél jobban ismerő neurológusok körében a migrén gyakrabban fordul elő, mint azt eddig feltételezték. Az országos felmérésbe bevont 245 neurológus több mint harmada (35 százaléka) válaszolta, hogy életében legalább egyszer volt már migrénes fejfájása, minden negyedik (26 százalékuk) pedig a megelőző évben is élt át migrént, ami kétszerese a norvég átlagnak, és háromszorosa a 11 százalékosra becsült világátlagnak.

Egyelőre nem tisztázott, hogy miért ennyivel magasabb a migrén aránya a neurológusok között, de a szakemberek szerint az egyik lehetséges válasz az lehet, hogy a hétköznapi emberek nem pontosan ismerik fel a migrén tüneteit, és valójában nagyobb arányban fordul elő náluk is.

Randolph Evans, a houstoni Baylor orvosi egyetem neurológus professzora szerint egy másik magyarázat lehet, hogy az orvosok körében valóban gyakoribb a migrén. 220 neurológus bevonásával készült saját tanulmányában Evans úgy találta, hogy a megkérdezettek felének-háromnegyedének volt valaha életében migrénje. A norvég kutatók tanulmányukat a Headache (Fejfájás) című szakfolyóiratban tették közzé.