Csavarogtam kicsit vasárnap a Pilisben, meg a Visegrádi-hegységben, és a Vörös-kő tövében egészen furcsa dolgot találtam az egyik fára kötözve. Egy nejlonbugyiba bújtatott, színes lapra nyomtatott József Attila-verset:
Aztán pár lépésre onnan még egyet. Meg még egyet. Mindegyik az erdőről szólt. Felkapaszkodtam a hegyre, ott megint csak egymást érték a fákkal kapcsolatos versek. Nemcsak József Attilától, hanem Izsó Zitától Csorba Győzőn át Szálinger Balázsig egy csomó mindenkitől.
Egyfelől nagyon bosszant, hogy minek visz valaki színes papírt és műanyagot az erdőbe, ahol nagyon gyorsan szemét lesz belőle, másfelől tetszett a lelkesedés, hogy valaki így ünnepelte a költészet napját. Ráadásul elolvastam egy-két verset, vagyis ha ez volt a célja, akkor elérte.
Rákérdeztem az egyik érintett költőnél, Szálinger Balázsnál, hogy tud-e róla valamit, de azt mondta, fogalma sincs, mi lehet ez, nagyon meg volt lepve. (No de legalább megtudtam, hogy ősszel jön egy új kötete, hurrá.)
A Vörös-kő amúgy egy nagyon izgalmas hegy, érdemes rá felmászni. Borús időben, telefonnal fényképezve is ilyen szép a kilátás róla:
Van a tetején egy nagyon különös emlékmű, amely eredetileg a „felszabadulásnak” állított emléket, április 4-én nagy emléktúrák voltak erre. Aztán a rendszerváltás után leszedték róla a táblát, és előbb csak egy Kossuth-címert festettek rá, majd egy keresztet tettek a tetejére, végül egy róka került rá (gondolom, a színe miatt), megjelölve a hegy magasságát.
A csúcs másik érdekessége a klassz szerkezetű menedékház, mely kicsit megviselt állapotban ugyan, de áll.
Igen, jól látják! Azon is van egy vers. Nem találják ki, kinek az alkotása.
Másszanak fel érte a Vörös-kőre!
*FRISSÍTVE: Nos mint többen megírták, a rejtély kulcsát egy leányfalusi nőegyletnél keresni. Át is adnám Alexandrának a szót:
„Ennek a „gerilla kultúraterjesztésnek” nagy hagyománya van. Legalább 10 éve, a leányfalusi nőegylet szervezi, akik egyébként is kitűnő kulturális programokkal szórakoztatják magukat és az érdeklődőket.
A civil szerveződés (hivatalos formája talán nincs is, inkább baráti társaság) a költészet napján minden évben valami új formáját találja ki a versek olvasókhoz juttatásának. Volt év például amikor a 11-es úton az autók vezetőinek osztottak verset és 1-1 pogácsát. Lehet, hogy idén az erdő volt a tematika, a Leányfalu / Vöröskő túrának amúgy is nagy hagyománya van a leányfalusiak körében.
Nem kell aggódni, a versek maradványait minden évben leszedik a fákról. Általában a faluház / gomba / focipálya / Duna part környékére kerülnek ki és legtöbbször vannak köztük még publikálatlan kortárs művek is."
Mártától azt is megtudtam, hogy nem kell aggódni a nejlonok és papírok miatt, mert azokat egy hónappal a költészet napja leszedik. Vagyis, aki még látni akarja őket, az siessen, május 11-ig már nincs sok idő hátra.